Bár ez a város sok mindenben más, mint az én jól ismert New Yorkom, de az ősz itt is ugyanolyan. Az emberek kezdig elővenni melegebb ruháikat, vastagabb kabátaikat. Akik fázósak szinte már tetőtöl talpig be vannak öltözve… Mit fognak csinálni a téli hidegben?
Amennyire szép ez az időszak a sok színes falevélnek köszönhetően úgy kezd engem egyre jobban zavarni a sok réteg ruha, amit jó magam is felveszek. Elképzeltétek, hogy ilyenkor mennyi időt vesz el az, hogy mindent levegyek a pókgöncömig, hisz milyen „szuperhős” az, aki téli kabátban harcol a gonosz ellen? Naugye..
Ezért nem is éppen a kedvenc időszakom ilyen téren, bár tény nyáron is hasonló problémákkal küzdök, csak akkor meg a túl kevés ruha miatt. Mennyi probléma… De egyelőre kiélvezem az őszi napsugarakat. Egy meleg fahéjas latteval állok a járda szélén és élvezem a napfényt behunyt szemekkel. Néhány embernek nem tetszik ez, így meg is löknek engem, ahogy elhaladnak mellettem, de nem igazán izgatom magam ezzel.
Kortyolok egyet a langyos kávémból, de utána a pók micsodám azonnal jelezni próbál nekem valamit. Elfordulok a tömeg felé, de nem látok semmi érdekeset, de az érzékeim továbbra is azt jelzik, hogy valami nincs rendben. Egy utolsót kortyolok a poharamból, majd kidobom a maradékot a szemetesbe, majd csak az érzékeimet követve elindulok. Egy sikátor szélénél torpanok meg. A fal mögül kukucskálok be. Egy csaj van ott egy kutyával és… Annak a fickónak zöld a feje? Vagy lehet, hogy egy nő? Mindegy is… A jelek szerint nem éppen puszipajtások egymással. Már csak az a kérdés, hogy kinek kell esetleg a segítségem… Elsőre a zöld arcút mondanám, de az milyen rasszista kijelentés lenne. Csak azért mert olyan a képe, mint egy pszichopata gyilkosnak és a bőrszíne sem éppen a megszokott? De ahogy vicsorít arra a lányra… Általában pont ilyen képet vágnak a gonoszok. De egyáltalán szükséges beavatkoznom? A lánynak van egy kutyája is… Bár nem túl nagy és nem is túl ijesztő…
Áh Gwen… Miért nem bírsz csak tovább állni? Ez nem a te harcod és nem is a te világod!
Elsétálok egy kicsivel odébb, ahol már nem vagyok annyira szem előtt. Kivetem a hálómat és már az épület tetején is landolok. Ott aztán békésen tudom magamról levenni a felesleges göncöket, hogy végül a pókszerkómban álljak az épület peremén. Hogy miért van rajtam? A megszokás…
Figyelem még egy kis ideig a párosunkat… Vagyis nah a kutyával együtt már nem egy párt alkotnak… De mindegy is. Szóval még figyelem őket egy kicsit, majd egy könnyed mozdulattal landolok a fura fazon mögött.
-Üdv! Csak nem bajba került?-Pillantok a fickóra a maszkom mögül, majd a lányra.
-Nem akarok előítéletes lenni, de gondolom ő nem éppen egy kedves fickó.-Csak egy megerősítést várok tőle, majd bólintok egyet. Addig nem támadok, míg nem kényszerít rám, de ha kell mindent is bevetek annak érdekében, hogy leállítsam, vagyis leállítsuk őt (legalább is abban reménykedem a csaj nem fogja ölbe tett kézzel végig nézni).