Marvel Kapitány egy földöntúl hercegnő... írtam le ezeket a szavakat egymás után a következő fanfictem vázlatába. Majd megropogtattam az ujjaimat és az egyik kezem a billentyűzeten pihentettem, míg a másik kezem az egeren volt. Megnyitottam a böngészőt, hogy csekkoljam a közösségi média tartalmaimat. Redditen rákerestem legforrongóbb topicra, ami Marvel kapitányról szól. Elkezdtem volna olvasni MCU9644 által írt bejegyezést, amikor meghallottam Anya hangját.
-KAMALA, KAMALA, EL fogsz KÉSNI!
Rápillantottam a számítógépem tálcájára. Már késésben voltam a suliból és a héten ötödjére. Felkaptam a táskámat és rohantam ki
a szobából a konyhában egy tasak gyümölcs pürét vettem a szám közé.
- Khösszi, Anya. - mormoltam amennyire csak lehetet a gyümölcs püré engedte. A cipőimet vettem fel a kezemmel és már úton is voltam. Bár még nem szereztem meg a jogsimat, ezért átlagos diákként kerékpáromra kellett hagyatkoznom.
Egy kézzel tekertem míg a másikkal a almás reggeli italomat probáltam kinyitni. Egy átlagos életet élő átlagos muszlim lány vagyok a suliban. 6 óra és a szünetek után szabad leszek és foglalkozhatok más dolgokkal. Fontosabb dolgokkal.
Kicsit jobban belehúztam és gyorsítottam a tempón. Így a hajamba kapott a szél. Kissé csapzottan, de sikerült megérkeznem. Nakia már a padom mellett várt.
- Szia! Este ott leszel? Nem írtál vissza az üzenetemre. - nézet rám kérdőn és ekkor jöttem rá, hogy este mecset után, lesz az első mecseti fiatal nők közösségi alkalom, amit Nakia szervez a velünk egykorúaknak. - Elfelejtetted ugye?
- Neem, nem, de tudod van az a másik dolog és az a másik személy. Tudod mit eldöntöttem ott leszek és nem hagylak cserben, később is elindulhatok. - füllentettem és biztattam kedves barátnőmet - Jaj ne felejtsünk el képet lőni Brunonak.
Nakia sejtelmesen mosolygott.
-Persze. - pózoltunk párat és a legviccesebbet elküldtük és az tanár érkeztével szétrebbentük és helyünkre ültünk.
Kicsit fura hogy én a keleti és ő a nyugati parton él és nem találkozunk nap, mint nap.
Akkor este indulok el, vajon el visz Aamir a találkapontig. Holnap valami isszonyú hosszú műveleti eligazításra vagyok hivatalos, ami még nem tiszta, hogy miről is lesz szó, de remélem valami menő feladatról lesz szó.
-Kamala Khan, már megint rajzolgatsz? - a nevemre hallatára összerenzentem és felébredtem az ábrándozásom, amikor a morcos tanár úr rájött, hogy nem a szenteltem teljesen a figyelmemet. Nyájasan rámosolyogtam. Tanultam a hibámből már és nem egy karikatúra volt a füzetemben róla, hanem az új fanfictemhez egy illusztráció.
-Elnézést, Mr Higgins!
A hosszú szünetben pályaválasztási tanácsadónál volt egy beszélgetésem.
-Gondolkodtál már, hol akarsz tovább tanulni? - kérdezte tőlem költőien, de nem várt választ, hanem folytatta, hogy a tesztjeim, alapján mihez értenék. Igazából gondolkodtam rajta, de nem ő lesz, akivel ezt meg  fogom beszélni. Vajon létezik fiatal hösöknek pályaválasztási tanácsadó?  Vannak elképzeléseim, de még mennyire. Befuthatnék valamilyen politikai karriert és a végén megválasztanak az Elnöknek is vagy szociálismunkás és így a szuperhősködés mellett egy másik hasznos munkát végezhetek a társadalmunkért. Itt maradnék New Yorkban nem mennék messzebb, de lehet hogy úgy alakul az életem, hogy nyugati partra költözöm. Ezt miért most kell eldönteni?
- Persze, következő alkalommal megnézem az egyetemi brossúrákat.
Szememet forgatva jöttem ki a teremből és a falnak dőlt Nakia nyakába borultam.
- Nagyon fárasztó volt ez a szünet. Kérlek mond, hogy valami jó óra jön.
A kémia és a fizika mindig is Bruno terepe volt és most is hiányzott. Vajon most a CalTechen mit csinálhat? Lehunytam a szemeimet és a már csak arra ébredtem fel, hogy vége az órának. Szerencsére csak helyettesítő tanár volt bent és nem érdekelte, hogy mit csinálunk. Talán keveset aludtam az éjszaka, de a hétvégén talán még kevesebbet fogok aludni.
A folyóson a tiktok influenszer Zoe készített egy újabb videót és nyomta a liveot, a rajongóinak. Vajon, ha én ezt Ms Marvelként tenném, akkor mekkora követői bázisom lenne?  Mennyi mindenre hivhatnám fel az emberek figyelmét? A szekrényemhez mentem és eltettem a könyveimet. Már korgott a gyomrom éhes voltam. A menzán felé igyekeztem, ahol a szokásos menükínálatból lehetet választani.  A konyhás nénire nyájasan mosolyogtam és szép napot kívántam neki. Befaltam az ehetőnek tűnő részét az menünek majd elővettem a füzetemet és lefirkáltam még egy vázlatos illuszrációt majd egy lajhár babát rajzoltam és lejegyzetem pár ötletet és szófordulatot a fanficthez aztán az instán pörgettem végig pár tucat képet és reelst. Egyedül ebédeltem, mert Nakiának már nem volt ma több órája, de írt még egy fontos üzentet. Ne feljesd el ma a mecset után női kör. Egy mosolygos emojit és egy szívecskét küldetem válaszként vissza és indultam az utolsó órámra, ami olyan átlagos óra volt, mint a többi és olyan érdekfeszítő, mint az eddigi óráim. Halk sóhajjal ültem le a padba és ábrádondozva néztem ki az ablakon.