Megjelenésében egy megszokott, unalmas szürke egeret feltételeznek, az ősz haj, szürkés ing és a kedélyes viselkedés mögött. Mint ahogy azt sem nézné ki belőle senki, hogy képes sprintet lenyomni, ha arról van szó. A TVA sajátosságának köszönhetően egy percet sem öregedett, mint ahogy munkatársai is változatlanul ugyanúgy néznek ki.

Szeret az előírások szerint haladni, ugyanakkor sajátos meglátásával közeledik a problémához.  Ez a  kondicionálás, hogy haladjon az előírtaknak megfelelően, nehezen kopik ki belőle, s nehéz eldönteni, hogy a programozás miatt, vagy mert olyan apró sajátosságokkal töltötte fel mindezeket, amelyek “örömet” okoznak a számára, s kielégítik jellemének apró részletigényeit.
Szereti a nyugalmat, ami alatt kognitív képességei lenyugszanak, s képesek igazán kibontakozni elméje, ami az elemzésben rejtőzik és az összekapcsolódások megtalálásban.

Kedélyes, társalgó személyiség, s ezzel könnyen félre tud vezetni másokat: valójában információkat akar a másiktól, másikról. És jobban szeret saját dolgaiban elmerülni. Társalgói, csevegői oldala akkor kapcsol be, ha mások is jelen vannak, “éber” üzemmódban figyel környezetére.

Annak ellenére, hogy munkájából kifolyólag meghatározta mások életét, s hisz a szabálykövetésben, újabban megértette, hogy mindenkinek úgy van meg a saját világképe, gondolatmenete, hogy az ugyanúgy működhet, mint bárki másé, s ennek így is kell lennie.

Képes beismerni, ha másoknak volt igaza, ezzel teret adva a valódi történeteknek.


Abban a hitben élt, hogy a kezdetektől fogva erre alkották, s az a feladata, hogy a TVA-nak dolgozzon.
A “valóságban” volt családja, gyerekei, élete és egészen más céljai, mint hogy a TVA-nak dolgozzon, aminek létezéséről nem is tudott.

Eredeti neve Don, azonban nem használja, egyrészt mert már nem az, aki akkor volt, mielőtt a TVA elemzőjévé tették, másrészt megszokta a Mobius nevet, s hiába voltak érzetei valós életéről, már nem igazán tudja, ki is valójában.
Megszállottan és mély tisztelettel rajong a jet-skik iránt, míg nem tudott arról, mi is a valóság, addig csak úgy vélte, hogy ez csak egyfajta hóbort. Látva azonban önnön életéből egy darabot, megértette, miért is van benne ez az érzés.

Határozatlan időre szabadságoltatta magát, szeretné megtudni, ki is volt (meg nem is). Időre van szüksége, átgondolni a történteket.

Rendkívül jó logikai rendszerező képességgel rendelkezik, ehhez azonban időnként szüksége van arra, hogy nem kommunikál igazán a környezetével, vagy nem beszél a témáról. A “süti időszakok” során rendszerezi gondolatait, s keresi azokat az információkat, melyek értelmezhetővé teszik a helyzetet, ezzel sokszor olyan összefüggést is bevonva, melyről nem feltételeznének kapcsolatot. Azért is van szüksége ilyenkor “nem-kommunikáció”-ra, mert ha mások is vannak jelen, akkor “éber” üzemmódban van, figyel környezetének minden rezdülésére, így nem tud befelé koncentrálni, a gondolatait rendezni. Ezért is van, hogy vészhelyzetben inkább jellemző rá a “hirtelen jött agy-lefagyás”, ám ez éppen azt szolgálja, hogy abban a rövid időszakban képes kikapcsolni a külvilág felé való figyelését, s így gondolatai rendezőhetnek. Általában ilyenek után jön elő a megoldásokkal, amik rendszerint be is válnak.

Nagyon jól olvas mások szavai, non-verbális jelzései mögött, hamar kiismeri a mozgatórugókat, s a szerint játszadozik a kikérdezések során. Mégsem érezni, hogy tiszteletlen lenne kérdéseinek alanyaival, vagy érdektelen, partnerként kezeli őket. Szereti megérteni a variánsokat, hogy miért cselekednek úgy, ahogy. Hogy ezt minek okán teszi, sokszor félreértik.
Ugyanakkor némileg képes elbízni is magát ebben, s olyankor jön a pofára esés, mert olyankor történik meg az, hogy az illető nem olyan, mint amit ő olvas ki belőle. Ranslayer volt az egyik ilyen, s bár egyrészt érdekből is tartotta barátnak, vele szemben megtanulta, hogy a bizalom kérdésével csínján érdemes bánni.

Amit megtanult az utóbbi időben az az, hogy hagyja időnként megtörténni az eseményeket, mert ahogy ő látja, az pedig tényleg a nagy kép, van azonban még attól is nagyobb, s a kisebbik képből nem mindig látható rá az egész nagyra. Így inkább hagyja a dolgokat megtörténni, s akik érintettek, cselekedni benne.

Képes félretenni saját irányelveit, legalábbis így hiszi, azonban a szokásokat, ahogy elméje működik, nem igazán tudja félretenni, így azt egyesek előszeretettel kritizálják, amit nem igazán ért, s így csak elfogadja, hogy olyannak tartják.
Ezzel együtt elismeri, ha másoknak van igaza, akár vele kapcsolatban, akár a történésekkel kapcsolatban. S ugyan nem ragaszkodik saját elméletéhez, a háttérben az is meghúzódik, hogy jó “emberismerete” révén észreveszi azt is, ha valaki önmagának is hazudik, tudtán kívül.

Nem igazán akarta a TVA pénzét arra költeni, hogy vesz egy jet-skit. A régi beidegződések benne voltak, és mivel még nem igazán tudta eldönteni, visszatér-e valaha a TVA-hoz, így nem használta ki a létező kiskaput, hogy kiélje szenvedélyét ilyen módon. Ellenben ki lehetett bérelni és próbálni is, s teljes meglepettség érte útja kellős közepén, hogy a jet-ski szenvedélye csak addig élt, míg ábrándozott róla.
Már nem az a valaki volt, aki jet-ski-ket árult annak idején, s minden hónap végén kuporgatta a pénzt, hogy a gyerekeket taníttathassa, jövőt adhasson számukra.
Így a lejárati idő előtt parkolt vissza a járművel, s a bérbeadó meglepett kérdésére is csak egy semleges és kitérő választ adott. Most valahogy nem ment erre sem gondolni.
Azokat a perceket mégis élvezte, ahogy az elején száguldott: minden adott volt: meleg, napfény, víz, és jet-ski.
És hogy valójában már vagy századjára bérelte ki, ugyanazt a fantasztikus járművet. Mert a rajongás a jet-skik iránt mindig is benne fog maradni.

- És ez a pirított hagyma, mennyei rajta! - a sarki hot dog árushoz már sokadjára tér vissza, s a piték mellett ez lett a második kedvence. Hamar megbarátkozott a környékbeliekkel, ahogy körbejárta a múlt épületeit.
- Holnap, ugyanitt?
- Ki nem hagynám! - még rá is mutat az árusra, s tovább sétál egy jóval távolabb lévő padhoz, hogy még egyszer, utoljára lássa a környezetet.
Megkapta, amiért eljött a TVA-tól, és ahogy gondolta, olyan élménnyel is fog távozni. Tagadni akarta önmaga előtt, hogy érdekli, mi is volt azelőtt. Valójában azt tagadta, amit most érez. A beismerést, hogy valóban nem foglalkoztatja már az, ki is volt azelőtt.
Az utolsó falatokat alaposan kiélvezi, jó pár üdítő korttyal. Még akkor is, ha tudja, most már valójában bármikor megteheti mindezt, hiszen az idővonalak biztonságban vannak.
S mintha csak a helyzet a fejében gondolkodna, bejelez a belső zsebében lévő Tempad. Kiveszi, s kinyitja, mielőtt lenyelné az utolsó falatot. S le is nyeli, s akik ismerik már, azt is tudják, hogy az a semleges arckifejezés minden, csak nem semleges. Leteszi a készüléket maga mellé a padra, s bár mozdulatai komótosak, ahogy befejezi a falatot, sok mindenről árulkodik. Felveszi a Tempadet, s ajtót nyit, hogy átlépjen rajta.
Hallja a kérdést, helyette azonban a Tempadet dugjra B-15 orra elé.
- Láttál már valaha ilyet?