Úh, tényleg elütöttem egy pasast. Remélem nem mutogatós bácsi, a ballonkabát aggodalomra ad okot és ez a kétértelmű megjegyzés is lehetne flört, ha nem lenne legalább negyven éves! Vagy több! Mi van ha ötven?
-De biztos vagyok benne, hogy az volt fiatal korában!
Nyehergek rá, ahogy rajta fekszem, aztán rájövök, hogy ez mennyire kínos és a gumicukor gilisztáim is belenyomtam a szájába. Most tuti leüt, elrabol, vagy feljelent! Nem is tudom…börtönbe kerülni egészen menő lenne, már csak a fotó kedvéért is. Letartóztattak gondatlanságból elkövetett gumicukor szájba tömködésért!
Azt hiszem le kéne másznom a fickóról és már felkészülök a védőbeszédemre, aminek a konklúziója kb. az lenne, én nem is létezek, de annyira meglepődöm, hogy el sem kezdem.
-Komolyan ízlett? Ezek savanyú gumicukorka giliszták. A kedvenceim. Sosem evett még? Hogyhogy? És Harribot? Semmiféle gumicukrot? Nincsenek gyerekei? De valami rokona csak van, aki kínálta, nem?
Kérdezgetem, aztán mégis ő tesz le oldalra, nem én mászok magamtól, mert teljesen megfeledkezem róla.
-Áldozatokat? Jaj nem, én nem akartam bántani a bácsit. Teljesen jól vagyok, puhára estem, vagyis magára. Tudja én nem szoktam kikészülni az esésektől. Általában elég sokat esek.
Valamit előszed és rám fog, irtó érdekes szerkezet, rögtön behajolok megnézni.
-Ez micsoda? Tudja mire hasonlít? A szellemirtók szellem figyelő izékéjére.
Nagyon, nagyon érdekes. Ha hagyja, akkor megnyomom, hogy lássam igazi-e.

Nagyon sietek épp, hiszen el kell érnem a metrót, hogy még időben vissza slisszoljak, mielőtt a gonosz prefektánk, Marge (igen, imádom a nevét) ránk nyitná az ajtót hajnalban és elordítaná magát, hogy ÉBRESZTŐ
Pedig sokkal jobban szeretnék a Gumimacik főcímdalára ébredni, az van beállítva a telefonomon csengőhangként.
Éppen nagyon rohanok, ahogy megnézem a kijelzőt és rájövök az idő egyre sürget, olyan ádáz dolgokat csinálok ártatlan lány létemre, minthogy kiszökök a koleszból éjjel, hogy kalandokba keveredjek, de csak párszor hetente, hiszen fontos a kielégítő alvás és nem csinálhatom mindig matekon.
Fú, de rühellem a matekot!
Nagyon rohanok, befordulok egy sarkon, kiejtek néhány gumicukrot a candy-s zacskómból, szomorúan nézek a szétszóródó műanyag ízű színes giliszták után.
Sóhajtok, még rágni is elfelejtek, csak lenyelem az egyik már félig leharapott kis gumigyík fejét. Nem lesz ez jó az emésztésnek, ez sem.
Ahogy befordulok a sarkon, teljes erővel, mint egy apró, alacsony, szuperszónikus mini rakéta, beleütközök valakibe, aki első ránézésre egy irodista férfi.
Biztosan tetszene, ha 20 évvel fiatalabb lenne. Ezt gondolom, ahogy esés előtt megkapaszkodom benne, szerintem ugyanis biztosan botlani fogunk a becsapódás sebességéből ítélve, hacsak nem varázsló ő is, és kap elő hirtelen egy Nimbus 2000-rest. Mert nem hiszem, hogy Tűzvilláma lenne, akkor járna hozzá talár.
Sajnos a cukorkáim is zuhannak, méghozzá ahogy földet érünk, hirtelen azt veszem észre, rajta landolnak. Az arcán, haján, az egész fejére jut és az édes savanyú bevonat szintén szétszóródik rajta.
Nem örülök, hogy összeférfiződtek a gilisztáim!
-Bocsánat! Tényleg nem akartam! Nagyon nem akartam!
Nyöszörgöm a fülébe, miközben szerencsétlenül próbálok lekászálódni róla.
-A gilisztáimat megtarthatja, már úgyis összepasizta őket. Úgy értem nyugodtan egye meg, édes-savanyúak, főleg citrom, narancs és málna ízben.
Ahogy próbálok lekászálódni róla, tenyérrel véletlenül belenyomok egyet a szájába.