Re: Daredevil vs Wolverine - Hit me pub!

**Matthew Murdock** Szer. Feb. 28, 2024 11:58 pm

Hit me pub!

antes del mediodía 2
La cocina del infierno
con James Logan Howlett

Ha valakit igazán gyűlölhetek, akkor az Dex, mondhatni kivívta az első helyet, lehagyva Fisk-et, azzal, hogy végzett az atyával és megpróbálta megölni Karen-t is. Pontosítsunk, megpróbálta megölni Karen-t, az atyát sikerült helyette. Aztán persze engem is célpontba vett, mert úgy gondolta jó szórakozás lenne velem játszadozni történetesen az én szerkómban. De nem hibáztathatom Melvin-t. Rettegett és az egyetlen személy, aki megvédhette volna Fisk ellen, nos éppen halottat játszott. Igen, ez vagyok én. Nem vagyok rá büszke, de fel kellett épülnöm és ha mindenki megtudta volna, hogy életben vagyok, talán hamarabb a nyakamra küldi ezt a nem normális ex FBI ügynököt Fisk. De aki fontos, ezt meg is értette, csak azt bánom, egyáltalán felfedtem magamat és még fel is húztam Fisk-et.

Kedvem volna válaszolni igazából, valami frappánsat, hogy ahhoz hamarabb kell felkelned, vagy ilyesmi, de valahogy teljesen uralma alá kerít a tudat, hogy valaki, akinek ha halottnak nem is, de mozgássérültnek kéne lennie, vígan elugrálgat előttem és még harcolni is van ereje. – Bár ne ismerném. Ő Benjamin Pointdexter, volt FBI ügynök, egy szopszichopata, ha engem kérdezel. – Ez a tömör válaszom, velős, de tömör. A kifejtősre most nem érzem idejét. Meg aztán fel is szalad a szemöldököm az ajánlatára. Azt se tudom igazság szerint, mit akar most itt Dex. Mert hogy nem segíteni nekem, az hétszentség. Nyugodtabb lennék, ha odébb állna és mást boldogítana a célzási tudásával. De már repkednek is ismét a játékszerei, ami persze hogy feldühíti...Rozsomákot (?). Mi ez a név? Nem is hasonlít egy rozsomákra. De nem mondom ki hangosan, én sem magamnak adtam a nevet, talán ő is kapta valakitől. Bizonyára a karmai miatt, vagy mik azok. Igen, így már össze áll a kép, csak karmok lehetnek. Biztos valami katonai kísérlet részes volt, vagy nem tudom. Nem igen hiszem, hogy fém ötvözet karmokkal született volna. Még ha a karmok meg is voltak. Talán mutáns a lelkem. Utoljára Amazon volt, akivel találkoztam és nem tűnt valami emberinek. Genetikai mutáció, valami ilyesmiről beszélt. Meg ott van az unokatestvére, Hulk is, azt hiszem.
Azt mondjuk nem egészen értem, rám miért pipa Rozsomák? Én csak próbáltam megállapítani, hogy barát vagy inkább ellenség. Dex-ről nem tehetek és nem is vagyok hajlandó felelősséget vállalni érte. – A kis játszmátokból engem hagyjál ki! – Kiabáltam oda fenyegetően, miközben elhajoltam Dex kései elől. Lehet, hogy felfejlődött, de én is sokat fejlődtem és jelenleg a ruha is véd, ami a legutóbbi találkozásunkkor nem volt a birtokomban, mert elpusztult a Midlen Circle-el. Aztán mivel látom a szándékot Rozsomákban, hogy lelépne, próbálok mégis beszállni a menetbe, mert őszintén szólva nem szívesen maradnék kettesben Dex-el. Ha pedig választanom kell, inkább a farkas koma mellé tenném le a voksomat, mert ő nem próbált még az életemre törni. Még ha nem is biztos, hogy jó fiú.

emme

**James Logan Howlett** Csüt. Feb. 22, 2024 7:41 am

^{Daredevil & Wolverine}
Kezdett nagyon nem tetszni a helyzet Logannek, előbb egy vörös maskarás bohóc nehezíti a dolgát, arról nem is beszélve, hogy a katonák se voltak túl beszédesek. Amikor odalép a másik katonához, társasága már nem elégszik meg a szóbeli figyelmeztetéssel, egy botot hajít a férfi felé, aki nem most jött le a falvédőről, habár így is már tompultak a reflexei, a bot a karját találta el, s bár komolyabb sérülést nem okozott, elég volt ahhoz, hogy ismét felhúzza Rozsomákot.
- Mondtam, hogy ne avatkozz bele és azt is, hogy nem akarlak bántani. – vette szakadosan a levegőt és hozzá olyan csúnyán nézett Daredevilre, mint korábban az ellenfeleire. – Ha mégegyszer hozzám vágod azt a szart, feldugom a… - folytatta volna fenyegetően, mikor egy új illat csapta meg az orrát. Azonban, amikor a jövevény felé emelte volna tekintetét, már a vállába csapódott a mini dobótőr. Kicsit megtántorodott, de nem esett túlságosan kétségbe, morogva rántotta ki tetéből a kést és az új idegenre meredt.
- Te ismered ezt? – kérdezte kezében szorongatva az általa elhajított fegyvert, majd fejcsóválva hallgatta amannak a bemutatkozását. – Nekem tök mindegy. – legyintett végül, mikor Daredevil megkéri, ne vegye egy kalap alá ezzel a Bullseye nevezetű férfival, hidegen hagyta a helyzet, mostmár belátta, rossz terepre tévedt és ideje lelépni. – Mondtam már, hogy semmi közöd hozzá, menjetek szobára vagy bánom is én. – morogta, mikor ismét felszólította vörös gúnyás a bemutatkozásra, majd látványosan hátat fordított nekik és elindult a kijárat irányába, hiszen rájött, itt a lányról már nem fog tudni kideríteni semmit.
Ekkor azonban ismét támadás indult meg irányába és egy újabb tőr csillant meg a gyéren kivilágított raktári terület fényében, mire Logan már számított és kilépett oldalra. Kivillantotta fogait és ismét kieresztette karmait, ma már sokadjára.
- Hűűű, de érdekes játékszer. – mosolygott játszott ijedtséggel Bullseye, majd ismét a kezébe helyezett néhány dobótőrt.
- A nevem érdekel kisördög? – indult meg a magasban fegyvereit fenyegetően lengető Dex felé. – Rozsomák. A nevem Rozsomák és nagyon pipa vagyok rátok. – morgott majd futva kezdte megközelíteni az ellenfelet, aki ezúttal mindkettejüket célba vette késeivel.

Isley

**Matthew Murdock** Kedd Feb. 20, 2024 12:28 am

Hit me pub!

antes del mediodía 2
La cocina del infierno
con James Logan Howlett

Némiképpen kezd feldühíteni, hogy ennyire lazára veszi a figurát és mintha meg sem szólaltam volna, tovább kínozza áldozatait. Mikor az egyik fickó elveszti az eszméletét, azt hiszem végkép betelik a pohár és úgy döntök, ideje nem csak a számat jártatni, hanem meg is mozdítani a hátsómat. Mire a másik fegyvereshez ér, már kirántom a botom mindkét felét a tartójából, amit időközben nem tudom milyen indíttatásból, de visszahelyeztem a combomra. Célzok és eldobom, egyenesen a férfi karját célzom, hogy ezzel megakadályozhassam a földön fetrengőhöz való hozzáérését. – Mintha az előbb mondtam volna, hogy ezt nem kellene. – Félek-e tőle? Dehogy, mitől féljek, egy félig robottól? Ahogy az imént harcolni láttam, valószínűleg az egyetlen harci eszköze azok a valamik, amik kijönnek a testéből.

Ellenben velem, aki több típusú harcművészet gyakorlója és nem mellesleg jól állom az ütéseket. Nem mondom, a ruha nem védene meg, ha megpróbálná belém döfni azokat a valamiket, de a karmolások hatástalanok rajta, akárcsak a késsel való vágások. Még emlékszem, mikor megpróbáltam megvágni Fisk-et. Az anyag teljesen megvédte, így joggal bízok mind az anyagban, mind Melvin kezeiben.
A bot bumerángként száll vissza hozzám, habár csak súrolhatja a férfi karját, ugyanis kilép abból a térből, amibe én a botot küldtem. Ennek oka, hogy megjelenik még valaki, aki cseppet sem habozik támadni és egy japán dobótőrrel örvendezteti meg a vállát. Nem mondom, hogy nem lenne kedvem nevetni, mert anélkül, hogy a kisujjamat mozdítanám is megsérült, de valahogy a helyzet most komolyságot kíván. Kutatom a tör kiinduló pontját, míg a ház tetejénél meg nem állapodik tekintetem. Egy férfi az fekete ruhában, a fején egy célponthoz hasonlító emblémával. A ruha teszi, vagy hogy éppen roppantul el vagyok foglalva mással, de nem egyből ismerem meg a személyt. Már csatlakozik hozzánk, mikor belém hasít a felismerés, hogy ki a fene támadott a férfire. – Dex! – Morgom az orrom alatt. Ha lehet váratlan vendégről beszélni, Pointdexter egyértelműen az. – Mi ez az idióta maskara rajtad, nem felelt meg a lopott öltözetem? – Éles a nyelvem? Éles hát, a legutóbbi találkozásunkkor azt gondoltam, többé nem lesz vele gondom. Anyám, hiszen Fisk eltörte a gerincét. Hogy a fenébe lehetséges ez?! - Most már Bullseye. – De kreatív, egy mesterlövész, aki belém hasított a Bulletinnél mindent amit csak kézbe kapott, elnevezi magát Célpontnak és egy kibebaszott célpontot festet a homlokára. Nagyszerű, káromkodtam, még ha csak gondolatban is. – Még véletlenül se vegyél egy kalap alá ezzel a szörnyeteggel! – Mert embernek nem igen tudom nevezni. Ha azt hiszi, megbocsájtottam neki, amiért végzett Lantom atyával, akkor nagyot téved. Lehet, hogy ez közelebb hozott az anyámhoz, de elvett valamit belőlem. – Most hogy már mindkettőnk nevét hallhattad, talán be is mutatkozhatnál. – Fordulok az ismeretlen férfi fele, akiről még mindig nem tudom melyik oldalon áll, vagy melyik tábort erősíti.

emme

**James Logan Howlett** Hétf. Feb. 19, 2024 11:05 am

^{Daredevil & Wolverine}
Logan nem foglalkozott a „megmentőjének fricskájával, miszerint hálálkodnia kellene, amiért segített neki, igazából a segítsége nélkül is tökéletesen megvolt, sőt, jelenleg is nyugodtabban végezhetné a dolgát kérdések nélkül.
A katona kikérdezése sajnos szükséges rossz, nem mintha a férfi élvezné az ehhez hasonló kínzásokat, de nem is hátrál meg tőle, ritkán is csinálja, hiszen az X-ek sem igazán kultiválják ezt a fajta viselkedését, de ha meg akarja tudni, ki ez az idegen az ő szokásaival és viselkedésével, kénytelen túlfeszíteni a határt.
- Befognád egy percre Pubi? – morgott Logan, miközben a katona lábába szúrta pengéjét. Azonban ez csak kedvcsinálónak lesz elég Rozsomák áldozata számára, ugyanis a hős megmentője csak köti az ebet a karóhoz és megállás nélkül beszél. Sóhajt egy nagyot és bár nem mozdul a katona mellől a lábából egy időre kihúzza karmait.
- Törvényen kívüli igazságosztó. – mosolyog egy jót ezen a megnevezésen, majd visszafordul a X-fegyveres pribék felé és megfogja annak fejét. – Mondjuk én is valami hasonló vagyok. – mormogta, majd lejjebb csúszott a keze a férfi torkára és úgy sziszegte fogai között a már korábban is ismételt kérdését. – Hol…van…a lány? –
- Nézd, nem akarlak bántani. Húzz el. – nézett ismét egy pillanat erejéig Rozsomák a betolakodóra, mire elkezdett motyogni valamit a feketébe öltözött, éppen a szenvedés legfelső fokán lévő alak. – Nem…akarja…hogy megtaláld. – sutyorgott, mire Logan engedett a szorításon, hogy amaz jobban tudja formálni a szavakat. – Te se örültél…volna…ha megtalálnak. – kezdett el nevetni, majd oldalra fordította a fejét és még mindig mosolygott, mikor eszméletét vesztve ernyedt el a mutáns karjai közt. – Raaaarrr…a fenébe. – lökte a földre a férfit, majd immáron talpra szökkenve fordult a vörös ruhás hőshöz.
- Túlélő vagyok. – válaszolt arra a kérdésre, hogyan élte túl a lövéseket, majd szájába helyezett egy szivart és meggyújtotta azt, mire kényelmesen egy másik fekvő katona felé kezdett sétálni, remélve, hogy neki több mondanivalója lesz. Már éppen leguggolt volna az új, kiszemelt áldozatához, mikor valami a vállába fúródott, fájdalmas morgásra késztetve Logant. Oldalra pillantott és egy dobótőrt vélt felfedezni, amely jó mélyen pihent a testében, majd hosszú, idétlen nevetésre kapta fel a fejét a magasból. – Nélkülem szórakozunk? Meg se hívsz Daredevil?! – kérdezte nevetve a férfi, akin szintén a megnevezett piros ruhás egyénhez képest idétlen ruhát hordott. – Mi a fene? Ti vagytok a Power Rangers? – kérdezte Logan a Daredevilként emlegetett piros ruhástól, miközben egy morgás kiséretében kirántotta a vállából a kést. A helyén lévő seb pedig szép lassan be is forrt.

Isley

**Matthew Murdock** Vas. Feb. 18, 2024 12:02 am

Hit me pub!

antes del mediodía 2
La cocina del infierno
con James Logan Howlett

Meglep ez a felettébb nagy öröm a segítségemért, többnyire örülni szoktak nekem, de legalábbis elviselik a jelenlétemet. – Szívesen, máskor is. – Vagy mégsem. De a katolikus neveltetés ezt kívánta meg. Szívem szerint azonban azt mondtam volna, hogy legközelebb remélem kivégeznek. Vagy valami hasonló, frappáns beszólással illettem volna. Nem vagyok valami kreatív ezen a téren, mert nem sokan fogadnak így. Nem betanult szöveg ez. De nem is sok időm van azon morfondírozni, mégis mi baja azzal, hogy segítettem neki, ugyanis teszi a dolgát, mintha itt sem lennék.
Az ismeretlen férfi felé nyúlok megrökönyödött tekintettel. – Hé, talán ezt nem kéne. – Némiképp megfordul a fejemben, hogy nem is jó embernek segítettem az imént. Ugyan széjjel akarta lyuggatni az imént az a fickó, de most harcképtelen, megvédeni sem tudja magát, mikor...mi a fene.

Valami éles dolog szabályosan kilövellik a férfi kezeiből. Nem is egy, kezenként három-három. Olyan hatást kelthetne, akár a karom, de nem a körmei helyéről jönnek, hanem porcok közül a kézfejéből. Eszméletlen, meg kell hagyni és valamiért élesebben „látom”, mint bármi mást. Fémes a szerkezete, de mi ez? Higany? Mindenesetre félelmetes. Egyenesen a fickó combjába döfi, akinek hallhatóan ez nem tetszik és nekem sem annyira, mert nem eskettem fel arra, hogy segítek valakinek gyilkolászni. Így csak abban reménykedek, hogy ügyesen szúrt és nem fog a szemünk láttára elvérezni ez a szerencsétlen.
A bohóc megnevezésre felhúzom a szemöldökeimet, bár ő ezt a maszk miatt nem láthatja. Mi az, hogy bohóc? Agyam eldobom, voltam én már sok minden, na de bohóc? Nem látja az ördög szarvakat, vagy mi a fene? A bohócok ki vannak sminkelve, zöld a hajuk és piros, bohóc orrot viselnek. Ezek közül egyik sem jellemző rám. Nem vagyok kisminkelve, vörös, ördög szarvakkal ellátott maszkot viselek és vörös-fekete ruhát. A combomon pihenő kétágú bot sem hajaz se lufira, se lufifújóra, de még nyuszikára és műcsokorra sem. Ja és kalapom sincsen. Uhu, de túlagyaltam ezt. Sosem mondtam még ki korábban, hogy hős vagyok és nem tudom, most jött-e el az ideje. Az lennék? Hős? Foggy szerint törvényen kívüli igazságosztó. Igen, ez jobban is hangzik. A hősök nem hordanak ördög maskarát. – Nem vagyok kabala! Törvényen kívüli igazságosztó vagyok. – Fujj, de röhejesen hangzott a számból ebben a szövegkörnyezetben. – Ha nem moderálja magát, úgy végzi, mint ezek. – Tényleg Matt, tényleg? Neki állsz fenyegetni valakit, akit nem ismersz és fém szálakat lövell ki a keze? Hát normális vagy te?! Istenem, kezd fárasztó lenni ez a félelem nélküli ember imidzs. Most komolyan, hova csöppentem? Az imént még ezek az emberek mind ki akarták nyírni, én meg a védelmébe keltem. De izé...átmentek rajta a golyók és semmi baja. Engem meg fejbe lőtt a Megtorló védőfelszerelésben és elvesztettem az eszméletemet. Mi a fene ez? Vagy ki a fene ez? – De ha már ennyire kellemesen elcsevegünk, elmondhatná, hogyan élte túl, hogy kilyuggatták? – Igen, mondja is el, vágyakozva égek a kíváncsiságtól. Hátha valami tanulható dologról van szó. Viccet félretéve, hallottam már hasonlóról, Luke Cage a golyóálló ember. De rajta nem mennek át a golyók, hanem lepattannak azok. Nem meggyógyul, hanem meg sem sérül.

emme

**James Logan Howlett** Pént. Feb. 16, 2024 11:09 pm

^{Daredevil & Wolverine}
Mindig is magányos farkas volt, sosem szerette a társaságot, ha az X-ekkel is ment bevetésre, akkor is általában próbált olyan megoldást találni, amivel ő külön utakon járhat. Na persze, nem azért, mert annyira nem kedvelte volna társait, egyszerűen jobb volt így, nem kellett másra vigyáznia, hiszen ő minden sérüléséből felépült, míg ugye másokért, hiába szőrös szívű aggódott volna.
Harc közben érezte a levegőben egy frissen érkező illatát, de mivel özönlöttek a katonák, nem tulajdonított különösebb fontosságot a dolognak, gondolta majd rá is sor került. Azonban, amint meghallotta a dulakodás hangját környezetében, már jobban zavarni kezdte a dolog, kaszabolás közben oldalra sandított, mikor látta, hogy egy maskarás bohóc az, aki belerondít a tombolásába. Mivel neki segített, nem foglalkozott vele, morgott egyet türelmetlenül és úgy folytatta az ellenfelek tizedelését, ám, mikor az utolsó tagot szerette volna kikérdezni, már kicsit felbőszült ujdonsült haverja tettein. Karmait nem engedte le, oldalra köpött, mivel már teleszaladt vérrel a szája, majd megropogtatta nyakát, úgy sandított szigorúan a jövevényre.
- Nem kell a segítséged. Húzz innét. – bökte oda neki félvállról, majd közelebb lépett az egyik nyögdécselő fickóhoz és ülőhelyzetbe segítette azt. Azonban a fura fazon nem, hogy nem tágított, még faggatni kezdte, felhúzva ezzel Logant, a katona szerencsétlenségére, ugyanis rajta engedte ki mérgét. Hogy magához térjen beleengedte karmai hegyét a lábába, mire az fájdalmasan felvonyított és tekeregni kezdett Logan keze alatt.
- Nyugi Pubi, mert addig ficánkolsz, a karmaim elérik a comb artériát és akkor ez a bohóc sem menthet meg téged. – morgott a férfi arcába, majd ismét oldalra pillantott, mivel csak zavarta a vörös ruhás fazon jelenléte. – Gondolkozz el azon, hova tűnt a lány, akit keresek. Mindjárt folytatjuk. – pofozgatta meg Rozsomák az arcát, majd kihúzta karmait a lábából. – Nem tartozom neked magyarázattal. A News Jersey Devils mérkőzés meg nem itt lesz, hiányolni fogják a kabalájukat, tehát sipirc innen. – nézett a férfira a háta mögül, nem mozdulva túsza mellől, mert még a végén az valami ostobaságot csinálna és megtámadná vagy megpróbálna menekülni.

Isley

**Matthew Murdock** Szomb. Jan. 20, 2024 3:09 pm

Hit me pub!

antes del mediodía 2
La cocina del infierno
con James Logan Howlett

A tetőn guggoltam, figyeltem a várost, a negyedet. A Pokol Konyhája sosem alszik. A csendet keresztbe hasította egy hatalmas üvöltés és a golyózápor, ami társult hozzá. Olyan volt, mint egy sebzett farkas, akit befogni készülnek idomárjai. A kegyetlen ordítás irányába eredtem, lépteimet gondosan válogattam meg, hogy ne kerüljek a fegyverek kereszttüzébe. Lényegében már két háztömbbel arrébb megcsap a vér szaga, ami cseppet sem elenyésző mennyiségben található meg a helyszínen. Nem vagyok híve a fegyveres harcoknak, mindig szerettem ököllel elintézni a dolgokat és ezidáig ez mindig be is vállt. Most sem tervezem másként. Azt nem tudom pontosan, hogy a fegyveresek célpontja mégis hogy lehetséges, hogy még nem vérzett el, vagy rogyott össze és halt meg, ami arra ad okot, ne tegyek különbséget jó és rossz között. Jelen állásban itt nincs se jó, se rossz. Mégis, akik közvetlen tüzet nyitottak, azok állnak messzebb a szívemtől, így az egy szem férfi mellé szegődnék inkább. Leugrok a tetőről, ahonnan idáig figyeltem mi történik a házak között. Egyenesen az egyik fegyveres nyakában landolok. Kitépem a fegyvert a kezéből és fejbe vágom vele, aki ennek köszönhetően összeesik.

Ezután nemes egyszerűséggel a következőnek hajítom a korábban megszerzett lőfegyvert és fejbe találom vele. Mínusz egy katona. Maradt még négy hű fegyveres. Szaltózok egyet és kettőt egymásnak lökök olyan módon, hogy akár egy bumerángot, elhajítom a botomat és annak zsinórja kirántja mindkettő lábát. Mindez a perc töredék része alatt történik, így arra sincs idejük, hogy felfogják, megérkeztem. Ezután viszont a megmaradt két fegyveres tüzet nyit rám. Egy-két lövedék lábon talál-na, de a szerelésem kivédi, így mindössze zúzódásokat okoz. Ez sem kellemes érzés és fáj is, de türtőztetem magamat. Kitámasztok az idegen vállain, majd átugrok felette és fejberúgóm a vele szemben álló férfit. Maradt egy. Végül földet érve a kezemen megpördülve kigáncsolom az utolsó láncszemet is és egy erősebb ütést mérek a fejére a botommal, így ő is kifekszik. Jajgatás és apró mozgolódások telítik be a helyet, mialatt én a magányos „farkas” felé fordulok. – Ez fárasztó volt, most elmondhatod ki vagy és miért kerültél fegyveresek kereszttüzébe. Aztán kitérhetünk arra is, hogy vagy még életben. – Meg azt is jó volna megtudni, mindezt miért éjszaka. Ledarálom a szövegemet és biccentek egy helló-t hozzá. Hallottam már olyanokról, akik képesek gyógyulni és tisztában vagyok vele, hogy golyóálló emberek is vannak. De Luke Cage óta nem találkoztam ilyennel.

emme

**James Logan Howlett** Csüt. Jan. 18, 2024 4:00 pm

^{Daredevil & Wolverine}
Logan nem tudta megemészteni, miért van az, hogy akárhányszor az idegen után ered, mindig X-fegyveres katonák állják útját. Azt már kiderítette, hogy az idegen tőlük származik, valószínűleg Rozsomák mintájára készítették, azonban kicsúszhatott a kezeik közül, de most azt még mindig nem tudta eldönteni, hogy másik dimenzióból szökött meg, vagy a saját világából menekül. Egy biztos, Logan meg akarta találni, kérdései voltak felé és ameddig tud mozogni, nem adja fel a reményt, hogy megtalálja őt. Nem érdekli az X-ek rosszallása, a sok vérontás sem a sérülések, nem állhatja útját senki és semmi.
Ez a kis raktárépület is most sikolyoktól és lövésektől hangos a Hell's Kitchen környékén, legalábbis Rozsomák nagyjából a környékére saccolja be a helyiséget, de jelenleg csak az érdekli, hogy túlélje a találkozót.
Egy lövés ismét távolról, vállon találja. Akár egy farkas felüvölt, szlalomozva, rohanva közelít a sisakos "jóakaró" felé, már távolról ráfeszült a vérének kiontására, érkezésekor pedig, ahogy a férfi mellkasának ugrott, már érezte, hogy bizony pár csontja bánta az ütközést. Azért, miután leterítette még biztosra ment és a nyakába döfte karmait, s mivel a távolból is lövések záporoztak felé, nem igen érdekelte az sem, hogy megölte szerencsétlent, aki valószínűleg csak a munkáját végezte.
- Rááááá, honnan jöttök...folyamatosan... - vágás. Elrepül egy kar. - Sosem fogytok el? - szúrás, gurgulázással vegyített halálhörgés.
- HOL VAN A KÍSÉRLETI NYULATOK!?? - üvöltötte teljesen kikelt állapotában, majd ismét távolról tepert le egy gépfegyvert szorongató férfit. Már Isten se tudja hány golyót bekapott és hány sérülésből gyógyult fel, azt meg végképp nem érdekelte, hány hullát hagyott hátra.
Hirtelen csend lett. Egy pisztolyt szorongató férfi tántorgott előtte, a fegyvere eldördült. Gyomron találta Logant, aki csak felmordult a sérülésre, de közelített. Ismét lőtt a katona, mire ez már mellé ment.
- Te jártál a legrosszabbul Pubi! - közölte indulatosan Logan, a férfi felé mutatva karmait. - Addig foglak darabolni, amíg meg nem súgod, hol találom a lányt! - közeledett, nem sok választotta már el a katonától, aki elejtette a fegyvert és teljesen megadva magát leült a földre és úgy várta az elkerülhetetlen véget. Ami vészesen közeledett.

Isley