Re: Lost Girl

**Mathias Dorn** Vas. Jan. 21, 2024 8:09 pm

Rendben, totál meggyőzött, hogy nem a haverjai. Elvégre, nagyon genyó haverok lennének, ha végig kergetnének egy sikátoron és utána lőnének az ember lányának. Különösen meggyőző, hogy a csurom véres, tapadós póló se valószínű, hogy a menekülő vére. Bólintssal nyugtázom, hogy elfogadom az állítsát, mely szerint nem csak, hogy nem a haverjai, de még nem is ismeri őket. Nekem sem tűnnek, túl barátságosnak, ugyanis az én autómról is le-lepattan egy-egy eltévedt golyó. Végül a lövöldözést megunom és betessékelem az autóba a piszkos, ijedt és pillanatokkal később a válaszai alapjn nem drogom lányt.

Még a bemutatkozásunkat megelőzően megköszöni, hogy kimenekítettem, szóval megnyugszom, hogy lehetőleg nem fog megpróbálni, háátulról megölni, amíg vezetek. Remélhetőleg utólag sem.
- Újfent örvendek a szerencsének Mary, elég rossz napot fogott ki! Azok a tagok, nagyon be voltak rágva magára. Mellesleg az én autómat is megrongálták. - meglepően nyugodtan konstatáltam, hogy belőtték a hátsó szélvédőt. mskor elég rosszul reagltam volna arra, hogy tönkre teszik az autómat és még be sem mutatkoztak. Micsoda udvariatlanság. Meglepő kérdést tett fel, amelyre egy mosolyt villantok, csak úgy bónuszként és még vlaszolok is neki.
- Üdvözlöm New Yorkban, Mary Walker, remélem kedveli a városunkat, amely sohasem alszik! - mondom, érezhetően tréfs hangsúllyal, hogy oldjam a feszültséget. Nem csak az ő feszültségét, de az enyémet is. Rohadt lövöldözés. Fene abba a rohadt táázott pólóba, ha ennyiszer pillantok a tükörbe, hogy gyönyörködjek a vérvörös outfitjébe, hát itt halunk meg mindketten Maryvel. Meglepő kérést intéz felém, egy címre szeretne eljutni. Egy darabig csendben nézem az utat, aztán, továbbra is az utat nézve szólok hátra, éppen, annyira mozdítva csak a fejemet, hogy egyértelmű legyen, hogy neki válaszolok. De az útra kellene figyelnem.
- Nem vagyok Taxi. - mondom elsőre, aztán mégis a tükörbe pillantok és ekkor, egy pillanatra tallkozik a pillantásunk és még kérlel is. Továbbra sem vagyok taxis, de nem is akarom elrabolni. Ehelyett, számára meglepő választ adok.
- Nézze Mary, a helyzet az, hogy egy pár sarokra vagyunk az otthonomtól. - a fene se vette észre, hogy elszaladt az idő és mindjárt hazaérek. Egy pillanatra megint a tükörbe nézek.
- Higgye el, hogy borzalmasan fest ebben a göncben. Nem akar lezuhanyozni? Női ruhát nem tudok adni ... de biztos találunk valamit, amit felvehet, ehelyett a .. nem kommentálnám. - mondom teljesen nyugodtan és újfent az útnak szentelem a figyelmemet. Ha, így véresen, kiraknám az utcára, az első sarkon megfognák a rendőrök vagy belefutna valami alvilági alakokba.

**Mary Walker** Csüt. Jan. 11, 2024 10:12 pm

Mathias & Mary

Whats happening?

Az autó, amire majdnem felkenődök, megáll, belőle pedig egy nem különösebben nyugodt, de egy rettentő mérges férfi száll ki. Pánikba esve viszont nem igazán tudok foglalkozni az ő dühével, mert éppen azon vagyok, hogy elmeneküljek az elől a csapat elől, akik eleve idáig elüldöztek. Persze a mérges autótulajdonos is rögtön mellém guggol, ahogy elhangzik az első lövés. Kiáltások hallatszanak és az utca népe, mint egy megbolydult hangyaboly, úgy kezdenek el rohanni.
- Nem tudom, kik ezek! Segítsen, kérem! - nyöszörgöm halkan. Hogy ennek köszönhetően-e, vagy egyébként is be akart szállni a "buliba", nem tudom, de visszalő az üldözőimre, miközben rájuk is förmed. Hamarosan azonban a csapat nagyobb tűzerővel kezdi viszonozni a férfiét, mire mellém guggol.
- Nem a haverjaim! - ismétlem meg magamat kétségbe esetten. Talán megsüketült a lövésektől? Amik aztán elhallgatnak... ő pedig újra felpattan és lő. Bármennyire is tűnik őrültnek, ahogy a találatáról beszél, én kifejezetten örülök most annak, hogy egy ilyen alak mellé sodródtam. Más valószínűleg kilökött volna az oroszlánok elé, ő pedig még az autóba is betessékel. Nem is kell több, bemászok a hátsó ülésre, lehúzom a fejemet, aztán elindulunk. A lövések összetörik a hátsó ablakot, én felsikkantok, de csak a félelemtől, nem érzek fájdalmat. Amikor elég távol érünk az üldözőktől, felülök az ülésen, hátra nézek, majd előre, a tükörből pedig már engem néznek és kérdeznek.
- Köszönöm, hogy kimenekített. - mondom halkan, aztán a nevemet kérdezve kicsit előre csúszok az ülésen.
- Mary vagyok. Mary Walker. - válaszolom, közben körbe nézek.
- Fura kérdés lesz, de hol vagyok, Mathias? - kérdezem félénken, miközben az utcákat figyelem. Most így, száguldva nem igazán ismerek fel egyetlen utcát sem, a táblákat pedig nehéz elolvasnom. Ha közli velem, hogy New Yorkban vagyunk, akkor felcsillan a szemem.
- Esetleg el tudna vinni egy címre, ha megkérem? - nézek nagy boci szemekkel a tükrön keresztül az ő szemeibe.
- Kérem! - kérlelem szépen. Nagyon szépen!

V - City of Dead

¤

**Mathias Dorn** Hétf. Dec. 11, 2023 8:57 am

Ma úgy kezdődött a napom, hogy nem zavart különösebben semmi, annak ellenére, hogy a csótányt még mindig nem tapostam el és utolsó találkozásunk után, még mindig sajogtak a bordáim. Ugyanakkor, nem koncentrálhatok kizárólag arra, hogy megöljem a Csótányt, hiszen az örökségem, ama gyárbirodalom, amit az apám hagyott rám, igényli a munkát. S úgyis folytatódott, hogy nem volt különösebb gondom, nem történt semmi, ami kizökkentett volna. A kocsiban a rádió szólt éppen a híreket hallgattam.
- "Most pedig belföldi híreink következnek." - hallottam Nancy McGrady bemondónő hangját. Kellemes hangja volt, olyan, amilyet a férfi ember, szívesen hallgat bizonyos szituációkban. Nancy folytatta. - " A New York állami, Dunwich Mentálhigiénés és Elmegyógyintézetből , Kedden, nyolc órára nyoma veszett egy ötvenkét éves férfi ápoltnak. Meg nem nevezett forrásokból értesültünk, hogy a férfi nem veszélyes, Önmagát őznek képzeli ... "
- Őznek? Bánja a franc, csak ne ugorjon a kocsi elé... - fűztem hozzá a saját kommentáromat és abban a pillanatban.... "Csatt" A szemem előtt szinte lejtszódott a kép, ahogy a magát őznek képzelő férfi, vígan kiugrik az útra és pont én kapom telibe. Persze, azon nyomban lefékeztem, ahogy láttam és hallottam koppanni a magát őznek képzelő nő .. várjunk, az elmebeteg az férfi volt. Ne basszá már föl, megemelkedett az öngyilkossági ráta a városban vagy mi a fene?

Miután megállt az autóm, és az általam elütött őz suta, a kocsim mellett kuporogva keresett menedéket, mintha egy "segítséget" is hallottam volna. Na jól van, a véres, dorogos, csövesek elmehetnek a francba, ha összemaszatolta az autómat, nagyon rosszul fog járni. Szóval lendületesen pattanok ki a kocsimból és elsőre az autóra, majd a nőre pillantok.
- Ember, mi a frászt művelsz, meg akarod ölni magadat?! Megsérültél? - teszem fel a kérdést, látván, hogy eléggé véres a felsője, annyira, hogy a kebleinek formáját is ki tudom venni, mert át van ázva és rá van tapadva. Azonban a következő pillantással megálapítom, hogy nem lehet a nő vére, mert az autómon egy elmaszatolt, sötét, cinóber csíkon kívül más nincs. Mégis csak összebaszta a kocsimat. Mennyire utálom én az ilyeneket. Éppen emelném fel a mutatóujamat, hogy jól kiosszam a drogos csövest, amikor eldördül egy lövés és elfütyül a fejem mellett egy golyó. Mintha rugóra lettem volna drótozva, le gugolok a nő mellé.
- Hello, ezek a haverjaid? - teszem fel a kérdést és nyúlok be az öltönyöm takarásában pihenő pisztolyomért. Abszolút törvényesen és legálisan tartom magamnál, önvédelmi célokat szolgálva. Adó százezreimből finanszírozzák a tetves fegyver lobbyt, nehogy már ne lehessen nálam fegyver! Kinézek a motorháztető fölött, az egyik éppen kerülővel akar a közelünkbe férkőzni. Mennyivel egyszerűbb lenne elhajtani és itt hagyni nekik a drogos tyúkot?! A francnak kell belerángatni a tisztes polgárokat az ilyen üzelmekbe. Ahogy a lövészklubban tanultam, levegő beszív, benn tart, céloz és lő. A fazon abban a pillanatban összecsuklik és a lábát fogva szentségel.
- Önvédelem, hogy rohadnál meg! - közlöm vele, mintha meg kellene indokolnom, hogy miért lőttem lábon. Ők kezdték! A társai azonban nem tartják szabályosnak, hogy fedezék mögül tüzelek és elkezdenek ütemesen üvölteni a lőfegyvereik.
- Borzalmas haverjaid vannak, ugye tudod?! - mondom újra, a még mindig kuporgó nőnek, majd amikor befejezik a tüzelést, felpattanok gugolásból.
- Egyedi golyóálló borítás, pöcsök! - mondom, majd "Bumm" leadok egy újabb lövést. Újabb drogos bandatag bukik a földre. Ezt eskü kezdem élvezni! Valamit szöszmötölhetnek, amit nem akarok kivárni. Félig görnyedt testtartásban nyitom ki a hátsó ajtót és a nőre pillantok.
- Mázlid van, ez egy ingyen fuvar! Befelé! - mondom, azzal magam is bepattanok a kocsiba, a volán mögé. A BMW nem hagy cserben és azonnal felpörög a motor, ahogy ráindítok, majd sebességbe kapcsolok és beletaposok a gázba. Két lövést hallok még eldördülni.

Álljunk meg egy pillanatra! Az egy dolog, hogy viszonoztam a lövést, elvégre a göbelábú anyjukra tüzeljenek, ne rám! Viszont most jut eszembe, hogy a dorogs nőt meg betessékeltem a kocsiba. A tükörbe pillantva nézek a hátsó ülésen található potyautasra. Dorn, mi a francnak veszel fel, egy vérmocskos nőt a kocsidba? Mert totál elment a józan eszed. Na jó, személyes sérülés nem történt. derítsünk ki pár alapvető információt, aztán vagy kivágjuk valamelyik útszélen vagy tudom is én.
- Részemről az öröm, hogy velem utazik. - mondom, majd rátérek a legalapvetőbb információ cserére. Remélem nem támad meg a hátsó ülésről, mert akkor nagyon morcos leszek és azt se bocsátom meg neki, hogy vérespólós verseny győztese. A kárpitót ne maszatolja már össze. Nem rossz, de azért ne támadjon már meg, most húztam ki a seggét a csávából.
- A nevem Mathias. Téged, hogy hívnak? - ez ugye nagyon fontos kérdés. Ha összevissza blablázik, akkor kivágom a kocsiból, Harlemben, mint macskát vakaródzni. Ez mondjuk rossz ötlet, mert az elég messze van. Akkor a következő sarkon.

**Mary Walker** Vas. Dec. 10, 2023 9:21 pm

Mathias & Mary

Whats happening?

Forog a világ. Minden elmosódik előttem, nem igazán értem, mi történik. Az egyik pillanatban még valami férfivel beszélgettem, most pedig... most pedig azt sem tudom, hol vagyok? Az utcán? Sűrűn pislogok, a leheletemet látni lehet a hideg levegőben. Rettentően fázok, de legalább lassan tisztul a kép, ahogy a jobb kezemben egy kisebb, hegyes, éles kést markolok, a bal kezemet pedig beborítja a vér. Megijedek, elsápadok. Nedvességet érezve nézek le magamra, de nem csak a kezem, hanem a pólóm is egy merő vér, úgy tapad rám. Zaklatottan zihálva, hidegtől és félelemtől remegve nézek körbe. Zsibbadok a torkomra ülő pániktól, de attól még jobban, ahogy meglátom a rám fegyvert fogó három férfit felém sétálni. A kés kiesik a kezemből, az agyamban pedig megjelenik az egyetlen kérdés: Flight of fight? Én pedig menekülök. Fogalmam sincs miért, kik elől, vagy hogy mi történt velem. Azt se tudom, milyen utcában vagyok, csak azt tudom, hogy most félek, fegyvert fognak rám és a léptekből ítélve üldöznek. Úgy szaladok, mint akinek az élete múlik rajta, az adrenalintól átitatott testem erővel gyorsít rá, a tüdőmbe élesen hasít a jeges, téli levegő, de a szemeim előtt csak a kis sikátor sarka lebeg. Kiabálnak utánam, de nem nézek hátra, a cél a lényeg. Nem tudok és valahogy nem is akarok lelassítani a sarkon. Át akarok szaladni az úton, hogy aztán... nem tudom mit csináljak. Segítséget kérjek, minden bizonnyal. Odáig még nem jutottam el a gondolatokban, egyszerűen nem megy a gondolkodás sem, elemi pánikkal, állatias ösztönből rohanok keresztül a járdán. Azonban belép elém egy nő, akinek neki ütközöm, róla lesodródok az útra, egy kocsi majdnem elgázol, majd megpördülve egy kék BMW motorháztetejére hasalok rá. Kicsit megfejelem a fémet, de őszintén szólva ez a legkisebb problémám. Riadt szemekkel nézek fel a sofőrre, aztán kapom a fejemet a sikátor felé, ahonnan a négy öltönyös és ballonkabátos férfi érkezik és újra rám fogják a fegyvert.
- Segítség! - kiáltok fel kétségbe esetten és lekaparom magam az autó elejéről, majd annak ellentétes oldala mellé bújok, kezeimet a fejemre szorítva húzom magam össze olyan kicsire, amennyire csak tudom.

V - City of Dead

¤