Chatbox
» But who's gonna give you your goodnight kiss
by Niel Topsfield Ma 11:40 am-kor
» Angels can cry
by Lacey Harries Ma 11:02 am-kor
» Museum hide and seek - Lacey & Bo-Wei
by Fu Bo-Wei Tegnap 3:01 pm-kor
» Rain announces lightning
by Shu Kyoko Tegnap 8:17 am-kor
» Előzmények
by Danny Ketch Csüt. Szept. 19, 2024 7:11 pm
» Throwback thursday
by Peter Parker Szer. Szept. 18, 2024 10:29 pm
» Teenage disaster
by Aurora Knightley Szer. Szept. 18, 2024 9:47 pm
by Niel Topsfield Ma 11:40 am-kor
» Angels can cry
by Lacey Harries Ma 11:02 am-kor
» Museum hide and seek - Lacey & Bo-Wei
by Fu Bo-Wei Tegnap 3:01 pm-kor
» Rain announces lightning
by Shu Kyoko Tegnap 8:17 am-kor
» Előzmények
by Danny Ketch Csüt. Szept. 19, 2024 7:11 pm
» Throwback thursday
by Peter Parker Szer. Szept. 18, 2024 10:29 pm
» Teenage disaster
by Aurora Knightley Szer. Szept. 18, 2024 9:47 pm
Marvel: Madness Returns :: "It's not about how much we lost. It's about how much we have left." :: Marvel: Legendák :: Archivált helyszínek és játékok
Sound of Madness
• doing bad for good reasons •
'Life just gives me lemons
And I don’t like lemonade
And I don’t like lemonade
Az utolsó óráról kocsikáztam haza, ami elhúzódott, valójában már négy órával ezelőtt haza kellett volna érnem, de beültünk az egyetem büféjébe és a székekhez ragadtunk vagy nem tudom mi az isten történt. Egy darabig dőlt belőlem is a rizsa és untattam a társaságot, ők is untattak engem, de végül az lett, hogy bedobtam a törölközőt, addig bírtam a csoportos feladattal foglalkozni. Be is gépeltünk egy csomó maszlagot és már a pptnek is neki akart kezdeni a lelkesebbik szaktársam, amikor a mobil kijelzőjén megláttam az órát. A jelek szerint nekik se volt túl sok programjuk mára, nekem se, de nem akartam ennyire elhúzni ezt a napot az egyetemen se. Csoda, hogy nem kezdtek el körözni a csoportos beszélgetésünkben az otthoniak, mert az utolsó üzenetem is hat órával ezelőtti volt, amiben azt érdeklődöm, hogy kell-e valami hazára. Főleg tej, mert abból mindig hiány van, pedig esküszöm viszek haza nekik olyat is, amit ők szeretnek. Jó, mondjuk nem kell meglepődnöm sokan vagyunk, a kávét többen szeretik, mint nem. Lehet meg sem kéne kérdeznem, hogy a kávéba jófajta tej kell vagy sem, mert alap, hogy vinnem kéne.
Mindenesetre visszanéztem, hogy mit válaszoltak a kérdésemre, de annyi thumbs up emojit kaptam a kérdésre, teljesen egyértelmű volt, hogy majd útközben meg kell állnom valahol.
Épp az egyik egyirányú rövidítőn mentem volna keresztül, amikor hirtelen áthajtottam valamin! Elsőre fel se fogtam, de amikor a visszapillantóban megnéztem a dolgot csak pislogtam. Le kellett húzódnom, hogy megnézzem mi történt. Lett-e valami baja a kocsinak, amit kétlek, de sosem lehet tudni egy ilyen találkozás során.
Leparkoltam, kiszálltam a kocsiból, a kulcsot meg zsebre vágtam és úgy közeledtem a fogalmam sincs mi felé. Én már mindenre felkészültem. Az a reccsenés nem tetszett, amit hallottam egyáltalán. Bekapcsoltam a mobil elemlámpa funkcióját is, hogy jobban lássam mi történt. Először azt hittem ágak állnak ki a sötétben, de azok nem ágak voltak. Honnan is kerültek volna ide ágak? Azok a fák a közelben elég élettelteliek, nem most fogják feldobni a gyökérpacskert, hogy úgy mondjam.
Ám amint rávilágítottam a dologra a fénnyel valami nagyon fura került elém. Nem is az, hogy itt nem terem ilyen virág ilyenkor, hanem csont állt ki a virágból baszki! Szóval valaki annyira kivirágzott, hogy itt halt ki és én áthajtottam rajta! Mi a… Az volt a legnagyobb baj, hogy azt se tudtam mi ez az egész. Épp hozzá akartam érni a japánliliomhoz is, hogy eltűntethessem – bár lehetséges, hogy nem gondoltam teljesen át a dolgot, mert ha eltűntetem a növényeket akkor szembe nézek a csonthoz tartozó egyénnel és azt lehet nem kéne most a sötétbe nyúlóan – amikor felfigyeltem valamire. Odébb is húzódtam a japánliliomtengertől és felegyenesedtem, mert voltam olyan okos, hogy leguggoltam vizsgálódási szándékkal. De ez a növény, ez más volt, mint az itteni fák például. Körbe pillantottam, megvilágítottam a bal oldali járdát, ahol valami furára lettem figyelmes. Vagyis nem furára, hanem vércseppre. Biztos verekedtek valakik, nem szokatlan az ilyen, de ha az egyik illetőt kiütötték szó szerint és belepte a növény, akkor biztos ő állt vesztésre. Logikus is volna. Lehet valami mutáns is, aki halálakor virágoskerté változik. Erről mi miért nem tudtunk? Persze kreáltam magamnak mindenféle ostoba sztorikat közben, ami messze állt a valóságtól és túl hihetetlennek tűnt, amikor újra az a valami kezdett el motoszkálni bennem. Nem tudom, kis csira a gyomromban, pillangók helyett, de ezt még ahhoz sem tudtam igazán hasonlítani. Lehet nem kellett volna követnem a belső csirám útját, mert rossz irányba hozott vagy pont jóra, nézőpont kérdése. Nem messze voltak a virágba borult kiskerttől, de közel se, hogy gyanúsítani kezdjek valakit fennhangon növényes trükkökkel. Bár ahelyett, hogy kérdezni kezdtem volna előbb megvilágítottam az illetőt, nem állt szándékomban a szemébe világítani és megvakítani őt. Ennyi eszem nekem is van.
Mindenesetre visszanéztem, hogy mit válaszoltak a kérdésemre, de annyi thumbs up emojit kaptam a kérdésre, teljesen egyértelmű volt, hogy majd útközben meg kell állnom valahol.
Épp az egyik egyirányú rövidítőn mentem volna keresztül, amikor hirtelen áthajtottam valamin! Elsőre fel se fogtam, de amikor a visszapillantóban megnéztem a dolgot csak pislogtam. Le kellett húzódnom, hogy megnézzem mi történt. Lett-e valami baja a kocsinak, amit kétlek, de sosem lehet tudni egy ilyen találkozás során.
Leparkoltam, kiszálltam a kocsiból, a kulcsot meg zsebre vágtam és úgy közeledtem a fogalmam sincs mi felé. Én már mindenre felkészültem. Az a reccsenés nem tetszett, amit hallottam egyáltalán. Bekapcsoltam a mobil elemlámpa funkcióját is, hogy jobban lássam mi történt. Először azt hittem ágak állnak ki a sötétben, de azok nem ágak voltak. Honnan is kerültek volna ide ágak? Azok a fák a közelben elég élettelteliek, nem most fogják feldobni a gyökérpacskert, hogy úgy mondjam.
Ám amint rávilágítottam a dologra a fénnyel valami nagyon fura került elém. Nem is az, hogy itt nem terem ilyen virág ilyenkor, hanem csont állt ki a virágból baszki! Szóval valaki annyira kivirágzott, hogy itt halt ki és én áthajtottam rajta! Mi a… Az volt a legnagyobb baj, hogy azt se tudtam mi ez az egész. Épp hozzá akartam érni a japánliliomhoz is, hogy eltűntethessem – bár lehetséges, hogy nem gondoltam teljesen át a dolgot, mert ha eltűntetem a növényeket akkor szembe nézek a csonthoz tartozó egyénnel és azt lehet nem kéne most a sötétbe nyúlóan – amikor felfigyeltem valamire. Odébb is húzódtam a japánliliomtengertől és felegyenesedtem, mert voltam olyan okos, hogy leguggoltam vizsgálódási szándékkal. De ez a növény, ez más volt, mint az itteni fák például. Körbe pillantottam, megvilágítottam a bal oldali járdát, ahol valami furára lettem figyelmes. Vagyis nem furára, hanem vércseppre. Biztos verekedtek valakik, nem szokatlan az ilyen, de ha az egyik illetőt kiütötték szó szerint és belepte a növény, akkor biztos ő állt vesztésre. Logikus is volna. Lehet valami mutáns is, aki halálakor virágoskerté változik. Erről mi miért nem tudtunk? Persze kreáltam magamnak mindenféle ostoba sztorikat közben, ami messze állt a valóságtól és túl hihetetlennek tűnt, amikor újra az a valami kezdett el motoszkálni bennem. Nem tudom, kis csira a gyomromban, pillangók helyett, de ezt még ahhoz sem tudtam igazán hasonlítani. Lehet nem kellett volna követnem a belső csirám útját, mert rossz irányba hozott vagy pont jóra, nézőpont kérdése. Nem messze voltak a virágba borult kiskerttől, de közel se, hogy gyanúsítani kezdjek valakit fennhangon növényes trükkökkel. Bár ahelyett, hogy kérdezni kezdtem volna előbb megvilágítottam az illetőt, nem állt szándékomban a szemébe világítani és megvakítani őt. Ennyi eszem nekem is van.
@Lasedrick Harries | ∞ szószám | Everybody wants to be my enemy
_________________
Poison Ian
The odd thing about ambition is this:
You can acquire it like a fever, but it is not so easy to shed.
- Holly Black
(Poison Ian by Romy)
You can acquire it like a fever, but it is not so easy to shed.
- Holly Black
(Poison Ian by Romy)
Re: Sound of Madness
Vendég
A szobám ablakából könnyedén ki lehetett mászni az épület tűzlétrájára. Hogy miért ezt az utat választottam? Ez egy bonyolult történet. Az egész úgy kezdődött, hogy a legjobb haverom átlökött egy másik univerzumba, amiért megdugtam a barátnőjét. Ez azért bárkivel előfordulhat, gondolom. Sok problémával jár, ha egy új világba csöppen az ember. Nem volt otthonom se pénzem, amiből szállást fizethettem volna magamnak, de még csak igazolványaim sem voltak. Abban a világban hivatalosan nem születtem meg, így nem tudtam munkát vállalni sem. Gyorsan ki kellett találnom, hogy hogyan fogom túlélni ezt a változást. Nem aludhattam az utcán, az nem nekem való. Egy délután kevés let volna összeszedni annyi pénzt, hogy ki tudjak venni egy albérletet, ezért úgy döntöttem, hogy másnál szállok meg. Sosem okozott gondot felszedni valakit, de ez nem volt elég. Valakit annyira el kellett csábítanom, hogy belemenjen az összeköltözésbe rekord idő alatt. Profi voltam a manipulálásban és a képességem is segített ebben, így sikerült is találnom valakit, aki egy este alatt teljesen belémzúgott. Mindent elhitt nekem és bármit megtett volna, hogy vele legyek.
Egy gyönyörű, szőke, de nem buta csak szimplán könnyen befolyásolható lány volt, aki befogadott. Sikerült megkedveltetnem és megsajnáltatnom magam vele. Kaptam a lakásában egy külön szobát. Eleinte a közös szobát erőltette volna, de lebeszéltem róla. Kellett nekem a saját tér, meg persze nem is állapodtam meg mellette. Nem tudott sem az erőmről, sem az illegális tevékenységeimről. Ezeket igyekeztem titokban csinálni. Ezért használtam a tűzlétrát az esti üzleteimhez. Elkezdtem kialakítani a vevőköröm ebben az univerzumban is. Elérhető áron adtam minőségi anyagot, hiszen nekem nem volt nehéz és költséges az előállítás. Egyre többen kerestek fel. Ezen az estén is egy új vásárlóval találkoztam egy elhagyatott útszakaszon, ami ki sem volt világítva rendesen.
Elindultam a hosszú elhagyatott úton hazafelé, de nem sokáig jutottam. Igazából csak pár lépést tudtam megtenni, utána rosszul lettem. A testemet teljesen elhagyta az erőm és le kellett ülnöm. Az egyik fa tövébe ültem le és vártam, hogy újra lábra tudjak állni. Túl sok indát használtam, ami sok energiámat emésztette fel. El is aludtam pár percre, de felébredtem, amikor egy kocsi a közelben leparkolt. Nehezen felálltam a földről és elindultam a fény felé. Valaki az áldozatomat világította meg, hogy jobban szemügyre vegye. Amikor elég közel értem hozzá, hogy meghallja a lépteim, rám világított. Szerencsére nem a szemembe, de így is megálltam egy pillanatra. Nem tudtam, hogy mi lesz a rekaciója, ha meglát ilyen állapotban. Tudtam, hogy csak egy esélyem van, ha elhitetem vele, hogy én vagyok az áldozat.
With great power comes great responsibility...
✿ Elli
Re: Sound of Madness
• doing bad for good reasons •
'Life just gives me lemons
And I don’t like lemonade
And I don’t like lemonade
A virágba borult testnek el kellett volna gondolkodtatnia, de nem tudtam mit kellene belelátnom, amit most még nem látok. Furcsának tűnt, ez igaz, eldönteni már nem tudtam, hogy halálában válik ilyenné ez a valami vagy valaki ilyenné változtatja. Ez lenne az ijesztőbb mondjuk, ettől függetlenül persze megpróbálok derűs lenni egy ilyen helyzetben, ami lássuk be lehetetlennek tűnik. Nem mindennap kerül ilyesmi a kocsim kerekei alá! Sőt egyáltalán nem is került, egészen eddig. Hogy kit hívhatnék? Senkit baszki! Ezt a növénytermő halott embereket senki nem hinné el nekem! Otthon lehet megkérdőjeleznének, hogy mi váltotta ezt ki belőlem, de még viccnek is rosszul hangzik, túl szárnyalná az eddigi összes agymenésemet, amit rájuk zúdítottam.
Hát ezt jól megcsináltam. De kutató expedícióba kezdtem, mert azt gondoltam van több ilyen is az utcán csak nem vettem észre, vagy legalább szemtanú, bármi. Zsarunak nem volnék jó, de a vérnyomok nem jelentenek sose jót. Ugyan követtem is a nyomokat, nem is volt hiábavaló, mármint nem gondoltam volna, hogy ezt mondom a vérnyomokra valaha, de most talán életmentő lehet. Sőt biztos! Mert megvilágítom a srácot és még a segélykérő hangját is hallom, látom is, hogy elkél a segítség. Én pedig nem szoktam elfutni a vérzőktől se, ez igaz, pláne azoktól nem, akik elesnek.
- Mi történt veled? – odalépek hozzá, kikapcsolom a mobil zseblámpa fényét és zsebre teszem, hogy fel tudjam segíteni őt a földről, le is ereszkedem annyira, hogy felhúzhassam. Nem tudom így elsőre megmondani mennyire van rossz passzban.
Ugye ő nem fog virágoskerté változni, mint az a valami ott, ha elvérzik? Ugye nem? Ha Kristály szabadította ránk az ufó barátait a Holdról és ő is virágoskerté változik, ha meghal egy nap, akkor komolyan el kell kezdenem félni, de még nem adok hangot a hülyeségemnek, előbb megvárom a fiú válaszát.
- Van nálam elsősegélyes doboz, a sebet le tudjuk fertőtleníteni és talán egy gézkötés se árthat. De jobb, ha bemész vele a sürgőségire, ott értik a szakmájukat. Fel akarsz hívni valakit, hogy szólj élsz? – a családjára gondoltam, vagy a barátaira, ha olyan aggodalmasak, mint az enyémek, hogy külön színkódot találtunk ki vész esetére, akkor bizony jobb, ha szól nekik, de ha nincs ilyen személy sincs baj. Lehet egyszerűbb nem másra hozni a frászt.
Próbáltam a kocsim felé támogatni őt, pár lépés csak. Egy-kettő-három meg még egy pár nagy lépés és ott vagyunk. Igyekszem is, meg nem is, attól függően, hogy mennyire bírja megtenni a lépéseket.
- Láttad mi történt itt? – kérdezek rá, amikor elhaladunk a növénytenger mellett éppen, de nem állok le, hanem haladok tovább. Szándékosan beszéltetem, ha itt elveszti az eszméletét nekem, félő, hogy hiába próbálkoznék a vérveszteségtől feléleszteni nem tudnám őt és akkor lehet, hogy virágoskert nő a kocsimba! Jó persze, ezt igyekszem kiverni a fejemből, jobban járunk mindketten.
Amint elérünk az autómhoz próbálom az oldalához támasztani, hogy idekint legyen mibe kapaszkodnia amíg én előkotorászom az elsősegélyt a csomagtartóból. Még jó, hogy követelik legyen a kocsiban ilyesmi. Most, ha eddig nem is volt rá túl nagy szükségem, használhatom is. Már nem mondom meg, hogy kinek a jóvoltából sikerült Bosszúállós ragtapaszt is beszerezni az elsősegélyes dobozba. A sebtisztító spray szerencsére már sima fehér-kék írásos volt, hatásosnak tűnt, nem olyannak, ami csíp, direkt olyat választottam, amikor pótolni kellett a doboz tartalmát. Ennek a kis spraynek a reklámja is azt ígérte, hogy egyszerű és fájdalommentes tisztítást tesz lehetővé, hát most ki fog derülni mennyire igaz ez vagy sem. Az autó tetejére pakoltam fel az elsősegélydobozt kinyitva, először a sprayyel akartam fertőtleníteni.
- Minden rendben lesz, ez nem a csípős fajta, ordítanod nem kell. A fél utca felébredne rá és azt a növényes valamit nem tudnám nekik megmagyarázni, hogy miként került oda. – annyi biztos volt, hogy nem én csináltam, én csak átmentem rajta véletlenül.
Hát ezt jól megcsináltam. De kutató expedícióba kezdtem, mert azt gondoltam van több ilyen is az utcán csak nem vettem észre, vagy legalább szemtanú, bármi. Zsarunak nem volnék jó, de a vérnyomok nem jelentenek sose jót. Ugyan követtem is a nyomokat, nem is volt hiábavaló, mármint nem gondoltam volna, hogy ezt mondom a vérnyomokra valaha, de most talán életmentő lehet. Sőt biztos! Mert megvilágítom a srácot és még a segélykérő hangját is hallom, látom is, hogy elkél a segítség. Én pedig nem szoktam elfutni a vérzőktől se, ez igaz, pláne azoktól nem, akik elesnek.
- Mi történt veled? – odalépek hozzá, kikapcsolom a mobil zseblámpa fényét és zsebre teszem, hogy fel tudjam segíteni őt a földről, le is ereszkedem annyira, hogy felhúzhassam. Nem tudom így elsőre megmondani mennyire van rossz passzban.
Ugye ő nem fog virágoskerté változni, mint az a valami ott, ha elvérzik? Ugye nem? Ha Kristály szabadította ránk az ufó barátait a Holdról és ő is virágoskerté változik, ha meghal egy nap, akkor komolyan el kell kezdenem félni, de még nem adok hangot a hülyeségemnek, előbb megvárom a fiú válaszát.
- Van nálam elsősegélyes doboz, a sebet le tudjuk fertőtleníteni és talán egy gézkötés se árthat. De jobb, ha bemész vele a sürgőségire, ott értik a szakmájukat. Fel akarsz hívni valakit, hogy szólj élsz? – a családjára gondoltam, vagy a barátaira, ha olyan aggodalmasak, mint az enyémek, hogy külön színkódot találtunk ki vész esetére, akkor bizony jobb, ha szól nekik, de ha nincs ilyen személy sincs baj. Lehet egyszerűbb nem másra hozni a frászt.
Próbáltam a kocsim felé támogatni őt, pár lépés csak. Egy-kettő-három meg még egy pár nagy lépés és ott vagyunk. Igyekszem is, meg nem is, attól függően, hogy mennyire bírja megtenni a lépéseket.
- Láttad mi történt itt? – kérdezek rá, amikor elhaladunk a növénytenger mellett éppen, de nem állok le, hanem haladok tovább. Szándékosan beszéltetem, ha itt elveszti az eszméletét nekem, félő, hogy hiába próbálkoznék a vérveszteségtől feléleszteni nem tudnám őt és akkor lehet, hogy virágoskert nő a kocsimba! Jó persze, ezt igyekszem kiverni a fejemből, jobban járunk mindketten.
Amint elérünk az autómhoz próbálom az oldalához támasztani, hogy idekint legyen mibe kapaszkodnia amíg én előkotorászom az elsősegélyt a csomagtartóból. Még jó, hogy követelik legyen a kocsiban ilyesmi. Most, ha eddig nem is volt rá túl nagy szükségem, használhatom is. Már nem mondom meg, hogy kinek a jóvoltából sikerült Bosszúállós ragtapaszt is beszerezni az elsősegélyes dobozba. A sebtisztító spray szerencsére már sima fehér-kék írásos volt, hatásosnak tűnt, nem olyannak, ami csíp, direkt olyat választottam, amikor pótolni kellett a doboz tartalmát. Ennek a kis spraynek a reklámja is azt ígérte, hogy egyszerű és fájdalommentes tisztítást tesz lehetővé, hát most ki fog derülni mennyire igaz ez vagy sem. Az autó tetejére pakoltam fel az elsősegélydobozt kinyitva, először a sprayyel akartam fertőtleníteni.
- Minden rendben lesz, ez nem a csípős fajta, ordítanod nem kell. A fél utca felébredne rá és azt a növényes valamit nem tudnám nekik megmagyarázni, hogy miként került oda. – annyi biztos volt, hogy nem én csináltam, én csak átmentem rajta véletlenül.
@Lasedrick Harries | ∞ szószám | Everybody wants to be my enemy
_________________
Poison Ian
The odd thing about ambition is this:
You can acquire it like a fever, but it is not so easy to shed.
- Holly Black
(Poison Ian by Romy)
You can acquire it like a fever, but it is not so easy to shed.
- Holly Black
(Poison Ian by Romy)
Engedélyek ebben a fórumban:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
|
|