Marvel: Madness Returns
Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.
Marvel: Madness Returns
Oldalplotok Ta LoMorlockokTVAS.H.I.E.L.D.EmbertelenekWakandaBayville S.A.B.E.R.Raft Bosszúállók Sentinels Üdv!Köszönt Téged a Föld-6969!
Pánikra semmi ok, mind össze vagyunk zavarodva. A kérdéseink és a kételyeink visznek minket előre. Csatlakozz hozzánk! Keressünk együtt válaszokat, fedezzük fel és formáljuk a valóságot! Bizalmunk jeleként hozzáférést biztosítottunk számodra az itt található tudásbázishoz. Izgatottan várjuk, hogy Te is nyomot hagyj benne!
Üdvözlettel: Interdimenzionális Diplomáciai Testület
Fontos linkekSzabályzat Világleírás MCU canon lista ET minta Univerzum foglaló Foglalt avatarok IC híreink Elkészültem! OOC híreink Eddig történtek Kredit Discord szerverünk Update'24
SZEPT 14
Oldalunk új kinézetett kapott, az Ana Codes mintája alapján.
'24
MÁJ 15
Az oldalra beköszöntött a tavasz, így jelenleg is 2026 tavaszát írjuk az oldalon.
'23
NOV 19
A Marvel: Madness Returns megnyitotta kapuit.
'XX
X X
A következő eseményünk ide kerül ki hamarosan!
BelépésJelentkezel a Bosszúállók közé?

Elfelejtettem a jelszavam!

Az oldal vezetősége Percike, a Mindenható Stan Lee, a Mesélő
Pusztulás számláló
Rise of Hydra
20%

Multiverse of Madness
15%
Chatbox
Legutóbbi témákJelenleg futó küldetéseink
» But who's gonna give you your goodnight kiss
by Niel Topsfield Ma 11:40 am-kor

» Angels can cry
by Lacey Harries Ma 11:02 am-kor

» Museum hide and seek - Lacey & Bo-Wei
by Fu Bo-Wei Tegnap 3:01 pm-kor

» Rain announces lightning
by Shu Kyoko Tegnap 8:17 am-kor

» Előzmények
by Danny Ketch Csüt. Szept. 19, 2024 7:11 pm

» Throwback thursday
by Peter Parker Szer. Szept. 18, 2024 10:29 pm

» Teenage disaster
by Aurora Knightley Szer. Szept. 18, 2024 9:47 pm

Statisztika
Összesítőnk
Ki van itt?A S.H.I.E.L.D. és HYDRA aktív ügynőkei
Nincs

Re: Safe and sound inside our shell

David H. Xavier Kedd Júl. 02, 2024 4:44 pm
• doing bad for bad reasons •



SAFE AND SOUND INSIDE OUR SHELL

First step forward
--Zene --  feat.  @"Romy"





-Nem tehetek róla, ha neked például nincs humorérzéked.
Rántok vállat, némileg szórakozva rajta, hogy sikerült kizökkentenem és elszántan tiltakozik a perverz kukkoló billoga ellen.
Na ezért rühellek itt lakni, olyan, mintha egy öregotthonban dekkolnék, pletykás vénasszony mindenki.
-Pletykáltok másokról, beleütitek az orrotok és nem vagytok gázak? Te meg mindent elhiszel, amit mondanak neked? Bravó.
Nem titkolok semminemű lenézést. Amit azonban gyanítottam Rosemarieval kapcsolatban, beigazolódik. Faszom se akarna még a kurva kütyüikkel is dumálni, elég, ha hallom a gondolataikat, de én nem vagyok olyan ostoba, hogy az orrára kössem.
-Cseppet sem vagyok irigy.
Hagyom ennyiben a dolgot és mindennemű, további szkepticizmusa lepereg rólam.
Látom a halált már nehezen viseli, ahogy saját tettei, szavai következményével is derogál szembenéznie. Tipikus csitri. Kicsit belelesek a fejébe, hiába sajdul bele a sajátom. Utál olvasni? Ez mindent megmagyaráz. Poén lenne elültetni benne ezt a gonosz gazember dolgot, de nem kockáztatok, csak egykedvű arcot vágok és a talajt lesem helyette, főjön a saját levében.
-Remek, a Google a legjobb Egyetem.
Továbbra is lesajnálom, egészen addig, amíg Jack meg nem kedveli, ő úgy gondolja repülhetnének…

És a történetnek nagyon rossz vége, számomra. Pedig milyen jót röhögnék most azon, mennyire ráijesztettünk.
De valami megváltozik , vagy simán egy gennyláda volt kezdetektől fogva. A fájdalom miatt most nincs kedvem olvasni az agyában.
-Edd meg a kurva porodat!
Felkiáltok, amikor rámarkol a karomra és Jack könnyei az enyémekké válnak, legördülnek arcomról a hirtelen fájdalom hatására.
-Semmi, semmi nem történt.
Vetem oda ingerülten, letörölve arcomról a nedvességet, különben se akar segíteni, mondjuk hívni egy taxit, mindent nekem kell, de jobb, nem várom el, nincs rá szükségem és ha begipszelik még állon is vágom köszönetképp.
Hálaistennek betakarodik a házba, pont olyan felszínes, mint amilyennek a társaság zömét képzeltem. A karom azt hiszem jó lenne röntgeneztetni, ez olyasmi, amivel simán besétálhatok egy rendelőbe, most…nem öltem meg senkit. Taxít hívok és elhúzok erről az igenis gáz helyről!

//Köszi, semmi baj, ez jól jött ki így Very Happy //







_________________
"Légió a nevem, mert sokan vagyunk."”
..

Thea D. Elliot a Nap Hősének tart

Re: Safe and sound inside our shell

Rosemarie Morozov Vas. Jún. 23, 2024 12:29 pm
• doing bad for good reasons •

   
To: dilidoki (David)
„Every thought is like a hurricane...”

Nem akartam kiskutyámat túl nagy bajba sodorni, ezért nem szúrtam oda, hogy jobb, ha duplán zárja az ilyesféle ingóságait, mielőtt Arrow tényleg kiszimatolja és jobbnak látja lenyúlni.
– Érdemes elgondolkodni a poén mivoltán, ha senki nem nevet rajta – kommentáltam sértetten a megjegyzését. Eskü, hogy én körülnéztem és kerestem a vicc kósza nyomát is, hátha tényleg csak elpattogott. De sehol sem láttam!
– Micsoda? – leesett állal meredtem rá Dilidokira. – Nem! – arcomba szökött a vér, a puszta feltételezésre is, hogy a zöldben rejtőzködve, zéró intimszférát adnék bárkinek is. – Dehogy!! – tiltakoztam zavaromban. – Itthon sem voltam! Viszont hallottam a többiektől ezt, meg azt – biggyesztettem oda úgy, mintha éppen a fogamat húzná. Kettesben kint a kertben szcenárió több mint beszédes volt!
Még, hogy kukkolni, én!
– A telefonodnak semmi köze sincs a szakképzettségedhez – szaladt le a számról. Őszintén nem értettem, hogy lehet ilyen dilinyósnak lenni. Aztán én vagyok a zakkant, ha a gépekkel diskurálok. – Csak azért mondod, mert irigykednél, ha valóban képzelhetnék sokat magamról, mi? – húztam ki magam. Arcomon pimasz mosoly villant. – Mert én bizony értek a nyelvükön! Poliglott vagyok és folyékonyan beszélem a binárist, haver – ismertem be félig a skill szettemet. Nem mintha technopatának lenni olyan nagy buli lenne! Bár nekem igazán szórakoztató lesz, amikor bosszúból megbeszélem majd a bojlerrel, hogy legközelebb ne melegítsen Dilidokinak melegvizet, amikor fürdeni szándékozik. Vajon akkor is túl sokat fogok képzelni magamról?
Hátra hőkölök hevességemben, amikor az elhunyt szüleiről beszél. Gyanakodva méregetem, hátha az arca rezdüléséből le tudom olvasni, hogy füllentett vagy igazat mondott? De sajnos annyira nem voltam ügyes mások arckönyvének olvasásában. Lehet, hogy azért, mert utálok könyvet olvasni.
Zavarodottan pillantottam a padlóra, majd rá. Illett volna bocsánatot kérnem, de túlzottan haragudtam rá, amit Freddyvel csinált. Vagyis amit feltételeztem, hogy történhetett közöttük. Viszont most már nem voltam annyira biztos abban, hogy tényleg az lehetett, amire eddig asszociáltam. Azonban előbb haraptam volna le a nyelvemet, minthogy kimondjam: „bocsánat”. NOPE! Soha.
Az is lehet, hogy direkt mondja ezeket. Annyira nem ismertem Dilidokit, így simán hazudhat a származásáról, a szüleiről, akármiről. A talajszemle után megint ő következett és továbbra sem tudtam kiolvasni belőle, hogy vajon melyik állítása lehet igaz vagy hamis. Na és ha igaz, Rosemarie? Olyan vagy, mint egy gonosz gazember, aki érzelmileg bánt másokat! Pontosan úgy viselkedek, amit másban megvetnék.
– Származás ide vagy oda. Gondolom voltak anno családi vacsoráitok – amiben elhangozhattak intelmek. Szavaim eltompultak, mintha elcsorbította volna élüket Dilidoki korábbi kommentárja.
Bár engem sem az asztalnál neveltek a szüleim. Mindegy.
– A Google-ön – mormogtam el válaszul. A virtuális diploma is számít, nem? Pillanatok alatt megtaláltam bármely nyavalyára a best of gyógykezeléseket. Azt eszem ágában nem volt az orrára kötni, hogy saját tapasztalat!
– Helyes! Amig nem negatív, addig mehet – ez is volt a célom. Itt rebesgeti, hogy milyen gáz nép vagyunk, aztán alig ismer minket. Olyan volt, mint a pocsék iskolarendszer, előre beskatulyázott, mint a tanárok. Bosszantó volt.
Hagynom kellett volna az egészet és lelépni, míg lehetett. Most itt voltam, labdátlanul és több méterre a földtől. Ahogy lenéztem azonnal éreztem, miként forog a Föld és a hányinger kerülgetett.
– Értem, hogy a név kötelezz, de ne add ennyire a dilist! – sipákoltam. – Le akarok szállni! – tiltakoztam tovább az egész hercehurca miatt.
Amikor azt mondta, hogy ne féljek, akkor kezdtem el igazán rettegni. Nehezemre esett hinni neki, nem még bízni benne! Egy szörnyű hullámvasútnak tűnt a pillanat, amiből nem lehetett kiszállni. Sírás kerülgetett és a reggelim kaparta a torkomat. Nem akartam átvészelni a fentet, a kanyarokat, a gyomorforgató hullámokat. Csak akkor akartam felébredni, amikor már lent vagyunk és nincs mitől félnem.
Egyszer nem gondoltam volna, hogy egy óvatlan kívánság mihez vezethet…


Játszani akar! Hát mosolyognunk kell. A rossz hírt megtartottuk magunknak. Előbb velünk kell szórakoznia, aztán kaphatja meg csak a labdát. De csak akkor, ha Arrow odaadja Pán Péternek.
Vártuk, hogy repüljünk, hogy szálljunk, mint a madarak!
Csalódnunk kellett.
Fájdalom nyílalt minden porcikánkba. Keményen csattantunk, különösen ott, ahol Pán Péterrel ütköztünk. Jobb landolásra számítottunk. Biztosan elromlott.
– Na mi van, elfogyott a hit, a bizalom és a tündérpor? – gúnyosan kérdeztünk. Nem volt mesebeli az utazásunk, ezért őt okoltuk.
Elkezdünk lekászálódni valamennyire a röpképtelen Pán Péterről. Ekkora vallotta be nekünk, hogy nem is az, akinek kiadta magát nekünk. Orvos. Mi pedig utáljuk az orvosokat! Az már önmagában egy nagy Pokol nekünk!!
Lassan oldalra biccentettük a fejünket. Láttuk szemeiben megvillanni a könnycseppeket. Pokollal fenyegetőzött, de nem tudtuk komolyan venni.
– Orvos vagy – ismételtük meg, amit mondott. Kinyúltunk előre, hogy szorosan rámarkoljunk sérült karjára. – Akkor gyógyítsd meg, Doki – közelebb toltuk mellkasához a bibis mancsát. Azt mondta orvos, akkor bizonyára ért hozzá, gyógyítson!
Kiskutyánk is volt olyan rendes, hogy gyógyító nyalintást adott rá. Jó kutya!
Levetett minket magáról, mi pedig lepottyantunk róla, mint egy darab zsák.
Nem zavartattuk magunkat, nálunk volt a labda és lent voltunk.
Ahogyan azt akartuk.
Lehunytuk a szemeinket, nem volt több dolgunk.


Összeszorítottam a szemeimet, hátha abbahagyja a fejem ezt az elviselhetetlen zúgást.
– Mi történt? – préseltem ki magamból a kérdést.
Arrow hideg nózijának érintésére lassan pillantottam fel. Az a szörnyű forgás elmúlott, viszont rettentő fura szögből nézhettem a tetőt és felettem ácsorgó kiskutyámat. Jobb elülső mancsával kaparászott mellettem és túrta az orrát a kézfejemhez, a kezemben szorongatott labdát próbálta elvenni tőlem.
Nálam volt a labda!
Szélsebesen ültem fel, ami határozottan rossz ötlet volt. Nem csak megszédültem tőle, de minden porcikám belesajdult. Dilidoki szitkozódását próbáltam kibogarászni, a kezével volt kapcsolatos. Remegni kezdtem, ahogy a korábbi percekre gondoltam, de csak sötét folt volt a helyén.
Nem tudtam felidézni, hogy mi történt.
Szaggatott mozdulattal toltam magamat talpra, mintha nem is én irányítanám a testemet, hanem valami külső erő. A puszta gondolat is megrémisztett. Tudtam jól, hogy mikor történtek ilyenek velem, de mostanában nem volt jellemző.
Ma, most, mégis megtörtént.
Nem voltam ura a testemnek, a cselekedeteimnek, nem voltam önmagam. Csak arra a részemre tudtam gondolni, akitől rettegtem, hogy bármikor kibújhat belőlem. Sosem gondoltam volna, hogy bántani fog valakit. Még ha az éppen Dilidoki is volt, még ő sem érdemelt ilyet.
Megpróbáltam hozzászólni, meg akartam kérdezni, hogy jól van-e, mennyire fáj neki, de nyilvánvalóan nem volt jól, fájt neki. A szavaim pedig a torkomon akadtak. Hirtelen az ismerős világ idegenné és ellenségessé változott, mintha egy üvegburán keresztül figyelném a környezetemet, miközben egyre inkább kétségbeestem.
A lábaim maguktól vittek előre. Nem mertem ott maradni, féltem, hogy megint sötétségre fogok emlékezni, ha nem tágítok el onnét. Hallottam Arrow lépteit, hogy követ engem, de annyira távolinak tűnt. Ahogy beértem a házba, nem érkezett meg a várva-várt megkönnyebbülés. A falak elmosódtak, a bútorozok torz formát vettek fel.
Minden rendben van – próbáltam győzködni magamat, de nem tudtam elhinni. Gondolataim folyamatosan visszakanyarodtak a korábbi esetre, össze-vissza cikáztak a hiányzó percek körül és a sírás kerülgetett. Nem én voltam, de mégis. Bántottam valakit. Honnan tudom, hogy nem fog még egyszer megtörténi csak ezúttal olyannal, akit szeretek?
Miért nem tudok lélegezni?
Megbénított a félelem. Minden izmomat feszesen tartottam, mintha bármelyik pillanatban akaratom nélkül megmozdulhatnának.
Veszélyes vagyok… és ez a gondolat csak tovább súlyosbította a pánikot, ami átjárt.


// Köszönöm a játékot! És bocsi a kezedért Doktor úr  pale //

   
high-tech code sorcerer


     
   

_________________
a71ee4b8d60634c099fa648611b89afbb1b6c37f.gifv9de430bd43722b29f602bbc2c2fc9e8c830b2126.gifv
It makes me laugh every time I look back.
When I believed, I couldn't be anything more than that.
HIGH-TECH CODE SORCERER

Thea D. Elliot a Nap Hősének tart

Re: Safe and sound inside our shell

David H. Xavier Vas. Jún. 02, 2024 3:35 pm
• doing bad for bad reasons •



SAFE AND SOUND INSIDE OUR SHELL

First step forward
--Zene --  feat.  @"Romy"







Megforgatom szemem, pont az ő veséje kéne, aztán a drogszimatoló csodakutya is kap tőlem lenéző pillantást.
-Ki nem szarja le? Nem utazom drogokban.
Ha ez a vörös célja, hogy lecsukat, nem csempészésért fog. Igaz Karaminak vannak ügyletei, de jelenleg, elnyomva még én is megfeledkezem a létezéséről. A xanaxom meg remélem nem a dögje pofájában fog kikötni, még ha néha rá is férne a kussoltatás. Lassú, nem bírja követni gondolatmenetem, avagy iróniám folyását, miért nem lep meg.
-Tudod a poén csak akkor vicces, ha rögtön megérted. Te fél órát gondolkodsz egy-egy megjegyzésemen, úgy már nem üt akkorát.
Rosszindulatú félmosolyom majd biztos idegesíti, ez bőven elég, a vinnyogást, ehhez a baritonhoz, nem fogom komolyan venni. Azt is eleresztem fülem mellett, szerinte nem voltam kedves Winifreddel.
-Nyilván, te mindent tudsz, valójában egy bokor mögül kukkoltál minket, mi?
Blabla, persze, nyomjad csak harisnyás Pippi. Unottan megnézem nőtt-e már a körmöm, mennyire szorul reszelésre, van-e folt a cipőm orrán, közben csak úgy szálldosnak a klisék.
-Mi ez az idióta név? Nem halottakat fogok boncolni, ha elvégzem az Egyetemet.
Közlöm tájékoztatásul a sebész nem egyenlő a patológussal, de ha a poénjaim sem bírja felfogni, ez is magas labda lesz.
-Sokszor úgy beszélsz, mintha értenél a gépek nyelvén, de nyilván csak túl sokat képzelsz magadról.
Teszem hozzá gyorsan, ezen majd felbassza az agyát és rögtön elfelejti, hogy járhattam a fejében. Különben is stroke-ot kapok a gondolatairól, Csodapók így, úgy. Kaine Parker még szimpatikus volt az elején, de Romy kontextusában vele is kezd tököm tele lenni. Nagyot nézek, amikor lejenkiz, lehet most kéne közölni vele, amúgy félig zsidó vagyok és konkrétan Izraelben nőttem fel, de minek fáradnék?
-Na és mi van, ha azt mondom a szüleim meghaltak?
Anyám igazából nem, de szeretném látni, ahogy elfehérednek a szeplői. Halottakat gyaláz, és zsidókat.
-Az előbb pedig kissé antiszemita megjegyzést hallottam tőled, ugyanis félig zsidó vagyok, nem jenki de te nyilván jobban tudod még nálam is és olyan remek nevelést kaptál, ami feljogosít arra, hogy ismeretlenül sértegess.
Tüneteket, most már orvos is.
-Érdekelne melyik egyetemen szerezted az orvosi diplomád.
Kezd kurvára az agyamra menni, hogy mindent mindenkinél jobban tud. Még azon is fennakad, hogy gáznak neveztem őket, pedig ez tőlem szinte dicséret.
-Sokkal rosszabb jelzők is bujkálnak abban a szótárban. Te már feszegeted a határokat, hogy lecseréljem ezt a szót valami találóbbra.
Meredek rá, mint egy légyre, ami túl sokat zümmögött. A gyengepontja, Arrow pedig túl nyilvánvaló. Nem szeretem az állatokat, de nem vagyok lelkes állatkínzó sem, most szinte sajnálom, hogy minden gonoszságom megreked a játékos szivatás ezen szintjén.
Kicsit sem hat meg, hogy idegbajt kap, minél mérgesebb, annál csúfondárosabban vigyorgom, Wendyvel basztatom, amíg el nem kezdünk szállni, noha már Jack irányít, hagy élje ki magát a kis vörösön, ha ennyire szereti a fajtájukat.

-Dilodoki?
Így hívja Davidet? Nem illene ezen vigyorognom. Vigyázok rá, fogom a kezét.
-Ne félj, nem lesz semmi bajod.
Hadarom élénken, közben kapaszkodik, kicsit átölelem, de csak óvatosan, mert tudom, hogy Davidnek nem tetszik és nem örülne, ha megfogdosnám a cickóját. Integetek a kutyának, szeretném megmondani milyen aranyos, de David ezt is ellenezné. Túl sok mindent tilt meg, ezért is kell kihasználni, hogy most én lehetek porondon.
Boldogan nézem, ahogy visszaszerzi a labdát.
-Majd játszhatok vele?
Épp csak ráemelem élénk tekintetem, érzem furaság árad most belőle, de mielőtt rákérdezhetnék, lelök bennünket. Őt és magát. Annyira meglepődöm, hogy elfelejtek telekinézist használni, mire észbe kapok már éles fájdalom hasít a bal karomba, szemem könnybe lábad és átengedem Davidnek a testét, mert én elkezdenék sírni.

A kurva kibaszott életbe! Valami nagyon hülye pózban landolunk, a csaj persze rajtam, nehogymár seprűhajának egyetlen szála is meggörbüljön. Én azonban ráesek a csuklómra, minimum egy ficam, ha nem rosszabb, horzsolások, fájdalom és a buzi Jack tekintetében maradt könnyekkel is csinálnom kell valamit, különben még azt hiszi bőgni fogok. A zihálás némileg tompítja gúnyos hangom élét, nem vagyok annyira meggyőző, mint szeretném.
-Ha elbasztad az orvosi karrierem egy csuklótöréssel, pokollá teszem az életed!
Fröcsögök és első körben próbálok felállni, ledobva őt magamról.








_________________
"Légió a nevem, mert sokan vagyunk."”
..

Thea D. Elliot a Nap Hősének tart

Re: Safe and sound inside our shell

Rosemarie Morozov Vas. Ápr. 28, 2024 6:15 pm
• doing bad for good reasons •

   
To: dilidoki (David)
„Every thought is like a hurricane...”

– Még szerencse, hogy a veséim nem eladók – húztam el a szám. – Éhínséges időkre tartogatom – tettem hozzá, mintha bármi köze lenne a belső szerveimhez. A legkevésbé sem akartam ötleteket adni neki. – És egyébként kiskutyám tényleg kiszimatolja a drogot! – összehúzott szemöldökkel, gyanakodva méregettem Davidet. Lehet, hogy Dilidoki szereken él és emiatt piszkálja Arrow? Így akarja jelezni nekem a problémát? Az sok mindent megmagyarázna. Nem csak kiskutyám viselkedéséről.
– Tűről és cérnákról beszélünk, hogy jön ide a kés?! – kiábrándulva sandítottam rá. Nem tudtam és nem is akartam követni a gondolatmenetét. Túl magas volt nekem. Az orvosok furcsák. Hacsak nem az agyzavar egyik jele tőle.
– Vitathatnánk, hogy kettőnk közül ki vinnyog – morcosan fordítottam el a fejemet. Csak azért nem mutattam rá, mert nem illik. – És nem nekem kellett volna osztogatnod a kedvességedet – tettem hozzá dacosan. Freddynek járt volna ki, de hát, mint azt tudjuk, nem ez történt.
– Szerinted ilyen könnyű ilyesmiről beszélnünk?! – felháborodva vezettem vissza rá a tekintetemet. – Arról van szó, hogy ittasan nem illik játszani az ember érzéseivel, ha fiú, ha lány az illető. Végképp nem szép dolog kihasználni a másikat – vágtam a fejéhez. Mondjuk kicsit elgondolkodtattak a szavai. Lehet, hogy Freddy tényleg meg szeretné majd beszélni vele?
Ettől még nem eresztett az egész helyzet nyomasztó hasonlata ahhoz az estéhez. Freddy helyében én képtelen lennék elé állni.
– Nem izgat a mobilod, jobb ízlésem van Dr. Frankensteinnél – hárítottam azonnal a vádat. – Mégis honnét szedted ezt? – magam előtt összekulcsolt kezekkel kérdeztem rá. Valaki netán beszélt a technopataságomról neki? Én tuti nem reklámoztam! Vagy már nem csak telekinézist tol, hanem fejekben is olvas? Brr, ebbe inkább bele sem merek gondolni, még viccnek is rossz. Túl sokan lennénk idebent. Plusz bőven elég, hogy egy embernek rendszeres bejárása van a kobakom zárt részeibe.
– Mondanám, hogy bocsi, amiért illedelmesebben beszélek a tanult angolommal, mint te. De szent ég, micsoda jenki vagy! Ennyire nem kell irigykedned – forgattam meg a szemeimet. – Tudod, jómodorra tanítottak a szüleim. Látom te kihagytad ezeket az órákat a családi vacsik alatt – próbáltam túlharsogni rettentő idegesítő röhögését. Mellé nyelhetne, de igazán. Akkor talán megtanulja hogyan kell viselkedni.
– Nem. Nem panaszkodott – feleltem meg lassan a kérdést. – De ismerem a tűneteket és azok önmagukban is elég beszédesek – mogorván toldottam hozzá. Nem mintha kedvem lett volna pont vele beszélgetni erről. Sugárzott róla, hogy nem veszi komolyan ezt a beszélgetést, ami extrán bosszantó volt.
– Ha jól emlékszem a paranoiám ellenére is idehoztunk. És az, hogy én miként reagálok idegen, elvérző emberekre egy sikátorban nem változtat a tényen, hogy ennek ellenére idehoztunk és segítettünk. Lehet, hogy nem vagyunk tökéletesek, de a „gáz” elég túlzás. Javaslok egy szinonimaszótárt, ha ennyire nem találod a szavakat a saját anyanyelveden – kapcsoltam rá gőz erővel a témára. Talán azért hadartam ennyire, mert volt igazság abban, hogy nem kéne beleütnöm ebbe az orromat, csak hát Freddyről volt szó és meg akartam tenni érte. De valahogy eljutottam arra a pontra, hogy most már inkább el akartam tűnni Dilidoki közeléből, kiskutyámmal és annak labdájával együtt.
– Hozzá ne merj érni Arrowhoz! – figyelmeztetőleg szóltam rá. Sosem láttam még a képességeit használni és nem is akartam, főleg, ha a kiskutyám a kísérleti egér hozzá.  
Tettem egy lépést hátra, amikor Dilidoki elkezdett furán viselkedni, úgy, hogy testemmel kitakarjam Arrowt. Kiskutyám a hátam mögött felcsapott operaénekesnek az ugatásával, ahogy a labdája egyre magasabbra és magasabbra emelkedett.
Letaglózva és némi hitetlenkedéssel figyeltem, ahogy egyre távolabb reptette a játékot a puszta… akaratával? Legalábbis gondolom, hogy nem az erőlködésből származó izzadtságával! Viszont, amikor elhangzott tőle az az ominózus „hoppá” valahogy minden csodálkozásom elillant és újból összehúzott szemöldökkel, haragosan pillantottam rá.
– „Hoppá”?! Figyelj, ha azt akarod, hogy bocsánatot kérjek, előjáróban kijelentem, hogy nem fogok! És nem Arrowt kell büntetned emiatt, szedd le onnét a játékot!! Azonnal!!! – mutattam határozottan a tető felé.
Olyan volt, mintha a falnak beszélnék, legalábbis minden jel erről tanúskodott, kiváltképpen az, amikor megvillantotta idegesítő vigyorát. Nem értettem, hogy miért dobálózik Wendyvel, mi a szösznek akar repkedni, mikor nem is tud repülni.
Mert nem tud repülni, ugye?
Belém hasított, hogy kegyetlenül nem tudok semmit az előttem állóról azontúl, hogy lábatlankodik.
– Nem vagyok Wendy! – jelentettem ki első ízben. – Engedj el, low-budget Pán Péter!! – folytattam, mikor karon ragadott.
Megpróbáltam elhúzódni mellőle, másik kezemmel pedig a terasz korlátja felé kalimpáltam fogódzó után. Azonban már túl késő volt, alig csak ujjhegyeimmel tudtam érinteni az oszlopot. Ezért megkíséreltem megvetni a lábaimat.
– Teljesen elment az eszed Dilidoki?! – károgtam tovább, miközben minden igyekezetemmel azon voltam, hogy a súlyomat bevetve húzzam le magamat. Bakker! A végén kiderül, hogy tök felesleges böjtölgetnem és hiba volt nemet mondanom reggel a csokis pudingra?!
– Nem akarok repülni!!! – kétségbeesésemben már a lábaimmal próbáltam elkapni a tartóoszlopot. – Csak hozd le a labdát. Jó? Figyelsz rám?! TEGYÉL LE MOST RÖGTÖN! – próbáltam elhúzódni tőle, de a talajtól való távolság már kezdett félelmetes lenni. – OMG, de magasan vagyunk… – elcsukló hangon fogózkodtam meg benne, nem kis finomsággal. Sosem szerettem a magasságot és csak egy emberben bíztam, ha „repülésről” volt szó és David határozottan nem ő volt.
– LE NEM MERJ DOBNI! – kiabáltam a füleibe, összeszorított szemekkel. Csak részben azért ilyen hangosan, hogy biztosan hallja hozzá beszélek. Noha a volumen nagyobbik részét félelmem rakta rá.
Szám teljesen kiszáradt, szívem olyan gyorsan kalapált mellkasomban, hogy félő volt menten kiugrik a helyéről. Csak azért nem ájultam el, mert annál jobban tartottam, ha kikapcsolok a világból tényleg elhajít.
Kiskutyám kitartóan ugatott alattunk. Egész testem remegett és egyre elviselhetetlenebb lett a tehetetlenség, ami átjárt. Nem akartam itt lenni. Nem akartam ebben a helyzetben lenni. Csak újra a talpam alatt akartam érezni a talajt, aztán eltűnni Arrowal…



Utáljuk a repülést. És nem szeretünk akaratunk ellenére játszani. Ettől még csendben megvártuk, míg felérünk a tetőre. Egyetlen okból: ott volt a labda.
Tekintetünk megállapodott Arrow játékán. Elsőként terveztük megszerezni. Nem lehetett Pán Péterré! Hogyha kellett a lábunkkal löktük le a tetőről. Utána már csak a lejutáson kellett gondolkodnunk. Mert le akartunk jutni. Minél előbb.
Lepillantottunk a tetőről. Az ugrás nem szerepelt az opcióink között. Azonban Pán Péter felhozott minket…  
Eltűnődtünk. Akkor lefelé is működik, nem?
Somolyogva ránéztünk Pán Péterre.
Ő volt a megoldás!
– Repülni akartál? – kérdeztük bazsalyogva. Akarata ellenére is a lefelé vezető út felé fordítottuk. – Rendben, akkor repüljünk! – jelentettük ki és egész testünket bevetve meglöktük hátulról. Határozottan kapaszkodtunk belé, ha megindult. Vártuk, hogy varázsszőnyegként levigyen minket.
Aztán, ha mégsem repülne, akkor is puhára érkezünk!

   
high-tech code sorcerer


     
   

_________________
a71ee4b8d60634c099fa648611b89afbb1b6c37f.gifv9de430bd43722b29f602bbc2c2fc9e8c830b2126.gifv
It makes me laugh every time I look back.
When I believed, I couldn't be anything more than that.
HIGH-TECH CODE SORCERER

Thea D. Elliot a Nap Hősének tart

Re: Safe and sound inside our shell

David H. Xavier Pént. Márc. 29, 2024 4:52 pm
• doing bad for bad reasons •



SAFE AND SOUND INSIDE OUR SHELL

First step forward
--Zene --  feat.  @"Romy"






Mikor buktam le? Ez az első kétségbeesett gondolat, némi sápadással, őszintén értetlen fejjel, mert úgy beolt, hogy még füstölök, de honnan az istenből tudná, hogy a nyavalygására kelek, fekszem nap mint nap és hogy a hangok mindig megmondják? Annyira meghökkenek, hogy kibillenek megszokott magabiztosságomból, sőt tekintetem egy ponton lesiklik róla és rémülten pásztázni kezdi a talajt, mintha elgurult xanaxot keresne.
-Wow, nahát…Látszik rajta, fegyelmezett és azonnal kiszimatolja a drogost. Miért ne érdekelhetne? Gondolod orvostanhallgatóként csak a veséd foglalkoztat?
Különben is szakosodhattam volna pszichiátriára, de az baromi ironikus lett volna.
-Tényleg nem? Pedig egy éles kés sokszor megold minden problémát.
Lassan csak magamra találok, jó lesz ez, mindjárt kitúrom a fejéből honnan tud a hangokról, mindjárt…
Persze előhúzza a feminizmust a kalapból, éljünk klisékből, biztos bántottam Winifredet, mert helyes fehér férfi vagyok, ha fekete meleg karakter lennék meg is szurkálhatnám, szegény buzik. A közösségim megnézhette, oké, de honnan tud a HANGOKRÓL?
-Azta, kedves vagy, akkor teszek neked egy szívességet és megsüketülök, könnyebb lenne nem hallgatni a vinnyogásod.
Vágok vissza szemtelenül, még mosolyt is kap hozzá, mert valahol szórakoztat ez a nyalókás stílus. A homokozóban voltam ilyen vérmes utoljára, öt évesen.
Vajon akkor is ennyire fárasztó volt elvenni a kislányok lapátját? Fú, de fejbe verném eggyel…
-Ha Winifrednek van valami problémája, Winifred majd felkeres és elmondja,nem? Úgy bírom, hogy ti szűz lányok úgy takargatjátok az érzéseiteket, mint a véres lepedőtök első menstruációkor, mondja el és megtudom mi van.
Nem halál egyértelmű? Nagy levegőt veszek, közben kiolvasom a fejéből, hogy tud beszélni a gépekkel, nagy ügy, ezt a képességét sokszor szokta emlegetni, de akinek “nincs” titkolnivalója… Áldom Karamit az eldobható mobilokért.
Oké, az világos, hogy technopata, de honnan tud a HANGOKRÓL?
-Kurvára izgat a telefonom, tudom.
Hiába veti a pinocchio orrát égnek, max egy madár fogja leszarni. Istenem, de röhögnék…elő is kapnám az említett gépet, aztán kép továbbküld Kaine Parkernek.
-Senki nem mondta, hogy én nem vagyok gáz. De hogy hölgyet? Hányadik században élsz? 18.?
Röhögöm ki, eleve baromság megsértődni a gázon. Közben ugat tovább, nem sokban különbözik a kutyájától.
-Winifred panaszt nyújtott be neked, vagy te vagy a tolmácsa? Mi lenne ha nem ütnéd bele a szeplős orrod mások dolgába? Pedig azt hittem ez tesz naggyá, fenébe! Milyen jó, hogy itt vagy te és felnyitod a szemem.
Várj, egy pillanat ki kell még élnem egy s mást egy nyálas kutya labdán, hagy koncentráljak.
Röhögök a képbe, mert ez kész. És Jézusom, beakadt neki, még mindig azon rapilizik, hogy gáznak neveztem “őket” pedig őket már rég Teréz anyává koronázták.
-És ez a hála! Én gonosz, cseppet sem úriember gáznak neveztem a gáz nyűglődéseinket, mert udvariasabb szinoníma nem jutott eszembe. Hát szégyelljem magam! Egyébként hálás vagyok a mentőakcióért és ha nincs Winifred ti biztos hagytok ott elpatkolni kurva dagadt felebaráti szeretetekben, mert te ha jól emlékszem paranoiás vagy. Úgyhogy majd intézem vele. Ez meg már az enyém. Megnézzük mennyire tud a kutyád repülni?
Közben bököd, mint egy eszelős, bár nem különösebben fáj, amit csinál, azért irritál, főleg, mert koncentrálnék Jackre, aki kicsit előjöhet telekinézisezni, de úgy, hogy személyiség változásom ne nagyon érje tetten. Elnyomom, minden erőmmel, elnyomom, lehajtott fejjel, feltartott labdával, mígnem az nagy nehezen levegőbe nem emelkedik. Jack lelkes, nagyon lelkes, fel akar menni a tetőre, neki tetszik Romy, semmi kifogása ellene.
-Hoppá….
Közlöm szemtelen vigyorral, mikor a labda egyre magasabbra száll, lassan eléri a tető magasságát. Ekkor Jack egy fél pillanatra előjön. Romy annyit láthat játékos fény csillan meg szememben.
-Gyere Wendy, repüljünk!
Hangomból eltűnik a jól ismert irónia, gúny és jókedvű kalandvágy lesz rajta úrrá, mintha…komolyan gondolnám a repülést. Jack akarja, nagyon akarja, fáj, szaggat a fejem, de karon ragadja…Romyt és felemelkedünk, elválik talpunk a földtől.







_________________
"Légió a nevem, mert sokan vagyunk."”
..

Rosemarie Morozov and Thea D. Elliot a Nap Hősének tart

Re: Safe and sound inside our shell

Rosemarie Morozov Szomb. Márc. 16, 2024 8:55 pm
• doing bad for good reasons •

   
To: dilidoki (David)
„Every thought is like a hurricane...”

– Határozottan jobb, mint a hangokkal a fejemben – csípőből szúrtam oda a választ. Meg sem próbáltam magyarázkodni a többiekről.
– Egyébként Arrow rendkívül okos és érti, amit mondanak neki. Rendőrkutyának képezték ki. De orvostan hallgatóként mi a szöszért érdekel egyáltalán az ilyesmi? – homlokomat ráncolva sandítottam felé. Dilidokinak mégis mi köze lenne a pszichológiához? – Az átképzéshez nincs túl késő? Az emberi pszichét nem tűvel és cérnával ápolják – tettem hozzá. Pontosan azért hangsúlyoztam, mert biztos voltam abban, hogy ezzel ő is tisztában van. Ki szereti, ha az ember orra alá dörgölik azt, amit alapvetően tud? Én felrobbannék.
És fel is robbanok! Csak egészen mástól.
– Nagyon is jól tudod, hogy miről beszélek! – bosszankodva vágtam a fejéhez. Butaság volt belevizslatnom a telefonjába. Inkább át kellett volna vonulnunk Arrowal máshova, hogy még csak a képét se kelljen néznem. Irritált minden egyes szava, rezdülése. Főleg most, hogy láttam miket gondol titkon rólunk és vajon miket gondolhat még, amiket nem írt le gondtalanul a mobiljába?
– Igen? Hát én tökre örülnék, ha megsüketülnél! – jelentettem ki csak azértis. – Persze, hogy Freddyt kéne kérdeznem a részletekről, mert te mit tudsz a részletekről, hm?! Pontosan. Semmit! Bele se gondolsz a részletekbe! Ha érdekelne téged egy kicsit is, akkor eltűnődnél azon, hogy vajon Freddy hogyan érezheti magát most? Nem tanították neked, hogy nem szép dolog másnak az érzéseivel játszani?! Ezt a fájdalmat nem lehet kiműteni! – dobáltam a nyálas kutyalabda után kiélezett szavaim, hogy érezze tettei súlyát. Ha eddig netalántán nem vette észre, hogy vannak!
Megilletődve pislogtam dilidoki felé. Az hagyján volt, hogy idegbetegnek kiáltott ki. (Pont ő!) De még telefon-stalkerkedéssel is megvádolt, mintha tudná, hogy mit követtem el. Ami ugyebár lehetetlen, hiszen honnét tudná, hogy képes vagyok beszélni a gépekkel?
– M-miről beszélsz?! – böktem ki magamból kisvártatva. Összezavart azzal, hogy mit tud és mit nem, ami óvatlanná tette szavaim. Holott minimum telepatának kéne lennie ahhoz, hogy levágja: technopata vagyok. – Rá se néztem Dr. Frankensteinre! Kit érdekel a telefonod? Különben is az orrom előtt kéne lennie hozzá, hogy nézegetni tudjam! Hogyha trécseléssel vádolnál az jóval közelebb lenne a valósághoz. És még én vagyok idegbeteg, te hallucinálsz… – sértődötten szegtem égnek az orromat.
– É-és attól még, hogy vannak problémáink, amit hajlamosak vagyunk túldramatizálni az nem tesz minket gázzá. Ez esetben te is gáz vagy. Sőt, te vagy a leggázosabb, mert kihasználtál egy fiatal hölgyet! – toltam egy UNO-reverse lapot, mert semmi joga nem volt ilyet mondani a többiekről.
Kényelmetlenül fészkelődtem a székben és vártam, hogy visszaadja Arrow játékát, ki már türelmetlenül várta a lasztiját.
– Igen, szeretném. Vagy szerinted miért kértem vissza? – forgattam meg a szemeimet.
– Hékás, ha gáznak nevezel minket ahhoz igenis közöm van! – a haragtól lángoltak a füleim. Talán igaza volt. Talán egy picit mindenki gáz volt itt, de ez nem volt indok a leitatásunkra és az esetleges kihasználásunkra. – Ha Freddyről van szó, ahhoz szintén közöm van, mivel fontos nekem a jóléte, ami neked láthatóan nem lényeges! Pedig igazán hálás lehetnél, hogy megmentett!! Miként Freddy-n sem, úgy az ártatlan labdán sem kell kiélned a fickós virtusodat, mert nem ez tesz naggyá!!!
Hiszen attól sem lett hatalmasabb, hogy kihasznált egy ittas lányt… Ez az egész eset felborzolta emlékeimet és nem tudtam nem arra az estére gondolni Pietróval.
A bizonytalanságom azonban hamar elillant, amikor megláttam az idegesítő képén azt a bosszantó vigyort. Viszketni kezdett tőle a tenyerem.
– Mit tudsz te a normálisról?! – úgy pezsgett a vérem a haragtól, hogy azonnal talpra ugrottam tőle. – Egyáltalán miben mérhető a normális?! – megkerültem a kisasztalt. – Mert szerintem az nem sorolható bele a normálisba, amit te csinálsz! – dübörgő léptekkel megindultam felé. – Komolyan, mi bajod van? Ilyeneket mondasz rólunk, mikor nem hagytunk elvérezni, megstoppoltunk, tetőt, ételt, otthont adunk és segítünk neked – megállapodtam előtte, tekintetem szikrákat hányt és azt hiszem egy kicsit én is. – Nézz magadba előtte, mielőtt ilyeneket vágsz másokhoz! – minden egyes szó után megböktem mellkasát jobb mutatóujjammal, mintha csak késként szúrnék le ujjhegyemmel rá. Támadásaimat követően olyan rázós élményt hagytam, mint amikor az ember hozzáér a bevásárló kocsihoz és kisül rajta.
Egyébként eléggé fájt, de nem voltam hajlandó megadni neki azt az örömet, hogy kimutassam. Azért remélem nem törtem el az ujjamat rajta, az irtó cringe lenne…
– Add vissza a labdát! – mérges ábrázattal dobbantottam bal lábammal egyet, miközben visszaköveteltem Arrow játékát. Most egy léccit se voltam hajlandó mondani, csak a mancsomat tartottam felé, hogy abba tegye bele a szóban forgó tárgyat. Vártam tíz másodpercet, mielőtt megismételném magamat. Hogy mit meg nem teszek a játékodért kiskutyám!

   
high-tech code sorcerer


     
   

_________________
a71ee4b8d60634c099fa648611b89afbb1b6c37f.gifv9de430bd43722b29f602bbc2c2fc9e8c830b2126.gifv
It makes me laugh every time I look back.
When I believed, I couldn't be anything more than that.
HIGH-TECH CODE SORCERER

Thea D. Elliot a Nap Hősének tart

Re: Safe and sound inside our shell

David H. Xavier Kedd Márc. 12, 2024 7:50 pm
• doing bad for bad reasons •



SAFE AND SOUND INSIDE OUR SHELL

First step forward
--Zene --  feat.  @"Romy"




Tökéletes pillanatban talál meg, az ember már nem tud úgy cigizni a teraszon, hogy ne emlékeztetnék rá, kikkel lakik együtt.
Éppen pózt váltok, átmegyek a terasz egyik végéből a másikba, amikor hihetetlen bénázásra vetemedik, A vörös. Nagyjából jól vagyok, azért jöttem ki cigizni, mert Karami elmém felszínén ólálkodik és gyötrő agygörccsel, vagyis heveny fejfájással próbál rávenni arra, hagy boltolja már le a kokain csempészetét az arabokkal. Holnap este nyolcra rendelt kocsit, ezt is tudom.
Az, hogy seggre esik előttem a vörös és vele a kutyája, nem könnyíti meg a dolgom, ilyenkor az is idegesít, ha mások engedély nélkül levegőt vesznek, nem még gondolkodnak…
Persze, gondolatolvasás nélkül is kitalálhatnám, hogy Winifred (nem is annyira) meggyalázott erkölcse a gond, de kinek használna az igazság? Lustán letüdőzöm az életmentő nikotint, miközben Romy már lenyomja ezt a fura performance-t Miss Hogyishívjákkal. Fogalmam sincs szukája van-e, az elég megalázó fogalom, úgyhogy az marad, akkor is ha herélt hím. Biztos herélt, ha hím, nem létezik, hogy ennek a kutyának vannak golyói. Köszönni fárasztó, én csak biccentek és vagyok annyira jó fej, hogy ne a kutyájára hamuzzak.
Egyébként hullára nem érdekel mennyire néz csúnyán, jól néznénk ki, ha megijednék egy kislány szúrós pillantásától. Ha ez a Kén becenévre hallgató pókra hatással van…
Kissé viszketek, hogy közöljem, nem teszek neki akkora szívességet, hogy ezentúl az ő kedvéért hagyjam abba a lélegzést, már csak azért se döglenék meg, hogy idegesítsem. Tulajdonképpen itt is azért vagyok, hogy az agyukra menjek, örülök, hogy különösebb erőfeszítés nélkül már a puszta létezésem is kiváltja.
-Mindig érdekelt pszichológiailag mennyire normális dolog, ha az ember a kutyájával beszélget.
Vetek a dögre lenéző pillantást, na vajon miért ennyire kerge? Tuti hogy átveszi a gazdája izgága vibrációját.
Stalkerkedik, csodálatos. Mert minden fiú pornóra veri magát, mi? Ó, unalmas vagyok Romy, rohadt unalmas, neked meg nincs ízlésed, ha nem látod tökéletes arcélem, hogy fájdalmasan jól nézek ki. Milyen király, hogy Karami a drogügyeiről eldobható telefonon keresztül értekezett és köze sem volt hozzám David Szent Hallerhez.
Már várom, hogy belém kössön, szinte kívánom egy kicsit.
-A célomhoz? Köszönöm szépen. Bármit is jelentsen az értelmetlen hablatyolásod.
Pedig milyen könnyen lebuktathatnám magam, más privát dolgaiba beleolvasni? Ki kettőnk közül az undorító?
-Kösz, igen. Egyébként még nem vagyok süket és örülnék, ha ez így maradna. Ahá, szóval Winifred a problémád. Nem értem miért nem őt kérdezed a részletekről, ha ennyire érdekel.
Fordulok felé szemtelen félmosollyal. Ezaz. b*dj csak meg…
Arcomról a gúnyos vigyor csak akkor rohad le, amikor kvázi eltalál a KUTYANYÁLAS szarjával.
Itt bemutatok egy rövid, de annál cifrább káromkodás minisorozatot és lábam ráteszem a lasztira, kezemmel ugyanis az arcom törlöm.
-Mondták már, hogy idegbeteg vagy? Te nézegeted a telefonomat és én vagyok gáz? Vagy szerinted? Nem vagytok kis gáz lakótársak? Te és mindenki drámája itt a házban tökéletesen rendben van?
A köszönöm felett most elsiklok, egyik se akarta igazán Winifredet kivéve. Tarzan úgy táncol, ahogy Jane fütyül. Jane meg elmebeteg.
Még inkább rátaposok a labdára, kár, hogy elég nehéz lenne totál kilapítani.
-Szeretnéd? Miután hozzám vágtad valami miatt, amihez semmi közöd és aminek a részleteiről fogalmad sincs? Vagy az bánt, hogy rátapintottam a lényegre, mert valójában mind gázak vagytok egy kicsit?
Húzom gonosz mosolyra ajkam.
-Ugyan már, minek tagadni? Itt senki se normális.
Lassan, kínzó lassúsággal veszem fel a nyálas vackát. Lehet kicsit előveszem a telekinetikus erőm aztán olyan kurva messze hajítom, hogy a dög még egy év múlva is keresni fogja. Vörös Von Romy, el sem tudod képzelni mennyire gonosz tudnék lenni a Bayville lakókkal, nem csak Niel sírna, ha…ha nem lenne Winifred Wilson egészen rendkívüli.







_________________
"Légió a nevem, mert sokan vagyunk."”
..

Rosemarie Morozov and Thea D. Elliot a Nap Hősének tart

Safe and sound inside our shell

Rosemarie Morozov Csüt. Márc. 07, 2024 6:21 pm
• doing bad for good reasons •

   
To: dilidoki (David)
„Every thought is like a hurricane...”

Arrownak nagyon ki akaródzott menni az udvarra, így miután magamra kanyarintottam egy kabátot és a csizmámat a késő őszi időre való tekintetettel, végül kiengedtem a terasznál. Kiskutyám rakétaként lőtt ki mellőlem, ami miatt sikeresen segre ültem az ajtóban. Alig volt lélekjelenlétem utána küldeni oroszul az ejnye-bejnyéket emiatt.
Sajgó tomporomat fájlalva tápászkodtam fel és próbáltam azzal vigasztalni magamat, hogy legalább senki sem látta, amit az imént történt. Tartott mindez addig, míg észre nem vettem perifériámban settenkedő orvostanoncot. Ne már, miért pont ő?
Oké, nem settenkedett csak idekint lábadozott, vagy inkább lábatlankodott. Szinte biztos voltam abban, hogy ő volt az oka Arrow hevességének. Mindenáron körbe akarta udvarolni. Mondjuk nem értettem ezt a nagy szerelmet Arrow részéről, hiszen David láthatóan rühellte kiskutyám minden egyes szőrszálát. Nagyjából annyira, mint amennyire én a srácot azután, amit Freddyvel csinált. Még ha kettőn is állt a vásár a szituban. Könyörgőm, ő itt az állítólagos nagy okos doktortanonc! Akkor igazán lehetett benne volna egy kis önmegtartóztatás nem kihasználni az ittas lányt.
– Ciao… – elhúzott szájjal, lezseren intettem felé üdvözlés gyanánt. Ezután igyekeztem kerülni a pillantását, mivel tartottam attól, hogy a szemeim önállósítják magukat. Biztos van jogalapja annak, hogy tekintettel ölni is lehet. Szerintem a szemeim most képesek lennének rá, szóval nem akartam kipróbálni. A köszönés már így is nagy szó volt tőlem.
Egy füttyintéssel hívtam el Arrow-t mellőle, mivel kiskutyám teljesen megfeledkezett arról, hogy itt vagyok. Miután bevetettem az isteni fegyvert – vagyis a labdáját – végre hajlandó volt eltávolodni Davidtől.
Minden egyes percet utáltam, amit a verandán kellett elviselnem két méteres távolságra tőle. Zsebre vágtam kezeim, míg vártam kiskutyám visszatértét. Várakozásom közben jobb lábammal dobolni kezdtem a padlón. Minden egyes pólusomból kiáltott a feszültség. Addig folytattam a tamtamot, míg a dilidoki szóvá nem tette, hogy zavarja.
Na és? Engem pedig a légvételed zavar! Megtennéd, hogy abbahagyod a lélegzést? Köszi.
Megálltam, hogy ne mondjam ki ezeket.
– Jól van, de nem azért, mert ilyen szépen kérted – rekesztettem be a dübörgést. Frusztráltan kifújtam a levegőt a tüdőmből, kihessegetve szemeim előtt éktelenkedő vörös tincset az arcomból, majd újra eldobtam Arrow időközben visszahozott labdáját.
Ezt követően előcsaptam a telefonomat. Ekkor, mint isteni szikra jutott eszembe, hogy Dr. Frankensteint még le sem csekkoltam, hogy némi háttérinfónk legyen egyáltalán róla! Merthogy alig tudunk róla valamit a nevén, korán, tanulmányain és az idegesítő viselkedésén kívül.
Odamentem a hintaágyhoz, amit valamikor Freddy pattinthatott ki ide és levetettem magamat rá. Igen, azért erre esett a választásom, mert ez még kellően messze volt Davidtől, plusz fémesen nyikorgott minden egyes hátra mozgástól. Gondoltam, ha a lábam zavarja, akkor ez még jobban fogja!
Megejtettem felé egy ártatlannak szánt félmosolyt. Tekintetem pedig ironikusan üzente: szívesen.
Lehunytam a szememet és inkább kiugrottam a bőrömből, mielőtt hallhatnám a kövi, nyers kommentárját. A nullások és egyesek útján szerencsére elég hamar Dr. Frankensteinben találtam magamat. Első ízben elkezdtem lecsekkolni roppant átlagos keresési előzményeit. Még egy gondtalanul megnyitott pornó oldal sem volt közötte! Mondjuk minek is kéne egy olyan fazonnak, aki ártatlan ittas lányokat használ ki?
Ellenben tele volt uncsi, orvosos tematikájú dolgokkal a mobilja. A fotóit hamar skippeltem a nyálas önarcképei láttán – na jó, az orvosi szobák csendéletei jobban kiverték nálam a biztosítékot –, hogy aztán áttérjek a social média aktivitására, melyben semmi újdonság nem volt, amit már ne láttam volna. Mert naná, hogy első dolgom volt csekkolni azután, hogy idehoztuk (és magamhoz tértem)!
A tennivalók listáján már akadtak érdekes dolgok, de leginkább a „Leitatni a kis gáz lakótársaimat” – szövegen akadt meg a virtuális tekintetem. Tettenérés!
Mérgemben lecsatlakoztattam a WiFiről. Úgy tértem vissza a testembe, mintha kergetnének, holott szó sem volt ilyesmiről. Mindössze forrongtam, hogy szembesítsem mindazzal, amit látni véltem a mobilján.
– Szóval neked mindig is ez volt a célod?! – megállítottam a hintaágyat, majd David felé fordultam. – Hát nagyon tudok gratulálni! – csak a fokozatosan növekedő hangerőmből kiveszett minden lelkes elismerésreméltó felsütés. – Így akartad kihasználni Freddyt, igaz? Van egyáltalán gerinced?! – átvettem Arrow szájából a nyálas labdát és mérgemben elhajítottam azt dilidokisrác felé. Egy pillanatra én magam is meglepődtem, hogy sikerült eltalálnom vele. De nem rekesztettem be holmi örömrivalgásokkal a beszédet. Átadni a szót, most? Biztos, hogy nem, amíg be nem fejeztem!
– Ja, meg nagyon szívesen, hogy ezek a „gáz” lakótársak megmentettek téged! – összefontam mellkasom előtt a karjaimat. Szándékosan megnyomtam azt a jelzőt, amit Dr. Frankensteinben láttam ránk használva. Most valahogy még jobban utáltam a srác egész lényét!
– Visszaadnád a labdát? – kisvártatva nyújtottam ki felé a jobb kezemet. – Légyszi? – préseltem ki mellé az utolsó szót, viszont minden szótagnál úgy éreztem, hogy a fogamat húzzák. Fene, hogy tisztességre neveltek a szüleim! Pedig igazából mindennemű léccike nélkül vissza kéne szolgáltatnia a lasztit!!

   
high-tech code sorcerer


     
   

_________________
a71ee4b8d60634c099fa648611b89afbb1b6c37f.gifv9de430bd43722b29f602bbc2c2fc9e8c830b2126.gifv
It makes me laugh every time I look back.
When I believed, I couldn't be anything more than that.
HIGH-TECH CODE SORCERER

Thea D. Elliot a Nap Hősének tart

Re: Safe and sound inside our shell

Ajánlott tartalom
- Similar topics

 
Engedélyek ebben a fórumban:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.