Bayville Gang

"Be strong, but not rude!"

Bayville-i csírák & Lukács püspök

- Finom illatok vannak, menj szépen előre kiskutyi. Nem kívánod az édeset igaz? Valahol megértem. – magyarázok a kutyának, aki volt olyan kedves és lebaktatott mellém, itt ül és őriz engem, mint valami szent fazékot, ami tele van kinccsel és értékes ereklye, hogy ilyen kopókkal kelljen őriztetni, mint amilyen ez a cerberus utánzat volna, csak neki elég egy fej, nem kell három és ha ez nem volna elég, még kunyerálós kedvében is van.
- A pattogatott kukoricával se laksz jól, nekem elhiheted. – magyarázom neki, mert hiába rágcsálja, ízlelgeti azt se íze se bűze, de ő rám vakkant, hogy mit hazudok neki és még kér is, többet, mint egy szem, ami kiesett miközben a csomagolásából töltöttem ki.
- Menj, kérj a gazdádtól, ő biztos ad neked majd. – szépen odébb toltam a kutyát a lábammal, nem rúgtam bele, annyira kegyetlen nem vagyok, csak nem tudtam most felvenni és gügyögni neki, a végén ez is túlságosan megszeret és rám fogják, hogy Lockjaw is miattam hízik pedig eleve ilyen vasgyúró.
Már a következő adagot pattogtattam ki, mert tudtam, hogy egy nem elég, meg amúgy is, ha már volt ilyen family packes menet, akkor mindent ki kellett használni, ismerve a társaságot, hogy mennyire megtöltjük a helyet és szerte szét foglalunk helyet, újra kell fordulnom majd, ha már Niel szíveskedett forrócsokis házibulit szervezni, az édes mellé valami sós is dukál. Minden csak nem juthat az ő eszébe, ezért kellenek pluszba a lakótársak is.
Így kiszóltam neki, meg akik érkeztek közben, hogy majd mindjárt jövök, csak a mindjártból több perc lett, mint amit terveztem eredetileg. Addig aki akart és tudott biztosan megjelent, nem is zavartattam magam, inkább csak behordtam az első adag pattogatott kukoricát és nem vettem el a forrócsokit Nieltől.
- Még fordulok egy párat és azután elveszem. – mondtam nyugisan, nem kell nekem kézbe adni, majd elveszem, a vízipipára pedig csak félig bólintottam, mert egyik felem, lehet, hogy közöttük volt, de a másik lábam már a konyha irányába fordult. Miért sürgők így? Megteremtem magamnak és ezzel másoknak is a kényelmet. Már nem sír a szám azért, ha elfoglalják a babzsákot, de rendszerint úgyis tudják, hogy az egyiken ott virít a nevem, persze csak képzeletben. Nyilván nem voltam annyira gyökér, hogy felvarrassam rá, hogy Laze tulajdona, válaszd a másikat.
Épp visszatérek az utolsó pattogatott kukorica fordulómból és megállok Gwen mellett, amikor a többiek arról beszélgetnek, hogy mik a terveik az ünnepre.
- Én idén a Hanukát ünneplem, a karácsonyt elkobozták tőlem a HÖKösök, valami újfajta szeretet szolgálatos dologba vesznek részt, rászoruló családokat lepnek meg az alkalomból, kellett pár sofőr, az egyik én leszek. De estére talán hazaérek, tíz családot vállaltam el csak. – azt nem tettem hozzá, hogy amilyen szerencsém volt, ezek a családok nem egyhelyen tartózkodnak, hanem Kukutyin 1 és Kukutyin 10 között egy olyan hosszú útvonalon, hogy tuti háromszor kell majd tankolni, ha nem többször, de a szeretet ünnepéről van szó, nem szájalok.
- A Hanuka az egy zsidó ünnep, én nem vagyok zsidó. – válaszolom az ufó csaj fel nem tett kérdésére, mert látom, hogy nagyon gondolkodik és eskü nem akarom megint ugyanazt eljátszani, mint ami a kávéfőző használatánál volt. Még mindig előttem van, hogy a kotyogós kávénál felcseréli a dolgokat, ahová a víz kéne oda a kávét teszi és várja, hogy lefőjön.
Niel arcára ragadt mosolyától és a szövegeléstől, hogy valami baj van a testvérével s, már nyitja is a portált hozzá és beszél valakivel telefonon elsőre nem is reagálok semmit sem. Éppen azzal vagyok el, hogy legalább egy kis korty forrócsokit leküldjek a torkomon. A fele mondanivalójára nem figyelek oda s, mégis tudva, hogy a bátyjával milyen csodás kapcsolata van, a forrócsokit nagy hirtelen Gwenhez fordulva felé nyújtom.
- Megfognád kérlek? Össze fogom téveszteni a többiekével, ha leteszem az asztalra. Legútóbb amikor a bátyjával találkoztam nem tudott viselkedni senkivel sem, még Niellel se. Nyitott magának egy ilyen portált és elment ki tudja hová. Ha megint valami ilyesmi történne, nem kéne a srácot magára hagyni, még akkor se, ha jobban megy neki a portál nyitogatás már. Talán, ha többen vagyunk, Dominic tanul némi jómodort. – a pattogatott kukoricát véletlen magamnál tartottam és úgy léptem át a nyitva maradt portálon, mintha sima ajtó lenne.
- Nem mondod, hogy itt akarod folytatni a forrócsoki bulit. Egész jól ment eddig. Hol vagyunk? – tudakolom meg Nieltől, ha sikerül őt utolérni természetesen és nem háborodik fel azon, hogy csodával határos módon itt vagyok én is.