Re: In the world of girls

**Niel Topsfield** Vas. Dec. 10, 2023 7:17 pm

I.rész_{Lacey's girl world}

In the world of girls ^{Laze,Lacey,Niel}

Hihetetlenkedve meredek Lazera, úgy alapból is elég kiakadt fejjel, mintha görcsbe állt volna rajta a “jézusmária” Komolyan ennyire nyugodt? És ha nem tudom visszavinni magunkat? Vajon megértette, hogy ez nem kikapcs bekapcs gomb alapján működik, hanem rohadt béna vagyok benne?
-Jó, oké, lehet, hogy te laza vagy, de én meg síkideg. Mit művelsz?
Macskacsalogató? Eltátom a szám, aztán megrázom a fejem, le kellene ülnöm. Kedvelem a macskákat, főleg amióta személyesen ismerek egyet, de komolyan ez most a legégetőbb probléma? Idehívni a…macskát? Valami más szagot művel, amitől viszont elkezdek tüsszögni, de elég rendesen. Lehet, hogy Laze fingja fűszer szagú?
-Mi a fene?
Kérdezem elkínzott arccal és próbálok találni valami zsebkendőt, mert elég gáz lenne a lányt taknyos képpel fogadni.
-Nem, ez hapci, nem pont olyan, mint amikor hapci! Az ugyanaz a világ volt, ez nem tudom melyik. Ki írta rá erre a földre az azonosítóját? Te tudod Laze? Nem, a sajátunk kódját se ismerem bár azt, ha koncentrálok, végülis…
Szörcsögve lapozgatni kezdem a könyvet, de annyira felbasz, ahogy totál leszarom üzemmódban, halál nyugodtan vall saját elmebeteg koktéljáról. Vajon mondták már neki, hogy nem normális?
Kicsit Hermionenek érzem magam Ronnal szemben (ezt a buzi shipet most hagyjuk) ahogy bevágom a könyvet az orra előtt.
-Nem baszki, józanodj ki! Fú basszus, agyvérzést kapok tőled.
Fordulok el inkább, különben is valami ócska metál bandák posztereit bámulja, biztos az antipatikus szőke lány ragasztgat a falra, mint valami 15 éves.
-Mint nekem? Bocs, de én nem szeretem a Black Veil Brides-ot, fogadjunk, hogy a csaj is a srác sminkje miatt hallgatja.
Miért ismerem én Andy Black-et?
-Basszus, Laze, azt mondta maradjunk! Mit csinálsz? Ne nyúlj hozzá! És ha mérgező?
Valami nagy dög mutáns szart tépeget, konkrétan lopdos. Úgy hangzok, mint egy anya? Vagy valami középkorú tanító néni? Jézusom…
-Igen Laze, érted mindenki bőgni fog.
Meredek rá fájdalmas arccal, közben az évszázad kérdése is elhangzik.
-Szerintem igen, én magunkra hívnám.
Ekkor hallom meg a lányt és rezzenek össze, magammal rángatom Lazet lefelé a lépcsőkön.
-Aha, lehet az is jó ötlet lenne. És tényleg bocs, nem akartam rád ijeszteni, igazából mi is meg vagyunk döbbenve.
Lassan? Megpróbálok lassítani lezúduló lépteimen, mert a macskának nem tetszik, hogy jöttünk. Kb. egy tigrisre számítok, még a lélegzetem is visszafojtom, szinte le lesek rájuk.
-Alakváltó?
Olyan lenne, mint Lili, azért ennyire fontos a lelki békéje?
- Öhm…kösz, szívesen adok neki nasit, meg is szagolhat. Van közben zsebkendőd? Laze furcsa szagot áraszt.
Megint eltüsszentem magam, de olyan istenesen, hogy a macska tuti a csilláron fog kikötni. Én is majdnem lezúgok a lépcsőről.

Isley

**Laserian Harries** Kedd Dec. 19, 2023 3:07 pm


	Lacey, Niel & Laze It is never too late to be what you might have been.

SZÓSZÁM: ∞ | ZENE: Came for War | CÉL: Föld-TRN454 |

Kíváncsian pillantottam Nielre, amikor megkérdezte tőlem, hogy mit művelek. Vállat vontam. Ugyan mit művelhetnék? Perpillanat még én magam sem tudtam, nemhogy válaszolni tudjak a kérdésre. A nyúzott arca se kelt bennem félelmet, pedig kellene, bár, ha mindennapossá válik az, hogy így látom őt, fel se tűnik a nyúzott és még nyúzottabb közti árnyalatnyi különbség. Arra se jövök rá, hogy mitől kezd el prüszkölni, de aztán megsemmisítem a növényt, mag nem lesz belőle, hanem „elporlad” mert most nincs erőm visszatekerni azokat a növényi sejteket, amiket úgymond kikényszerítettem a kis magból.
- Baszki. – csak ennyi, arra, hogy józanodjak ki és nem szereti a macskamentát és agyvérzést kap tőlem. Szemet forgatok.
Körbe járnám a szobát és pár dolgot le is nyúlnék, ha nem akarnék kimenni innen. Szóval nem szereti a Black Veil Bridest Niel, újabb dolog, amit fel kellene írnom a listámra, ahol azt vezetem mivel lehet felhergelni a legjobban a lakótársaimat. Úgy néz ki ez a banda valahol az elsők között lesz.
- Majd megkérdezzük tőle, máskülönben lehet smink nélkül is jól néz ki a csaj. Vagy önbizalomhiányos, amit megjegyzem kétlek, elég erős képet mutat magáról. – az persze mindegy, hogy mi a valóság, most csak találgatok s, ez még inkább levisz Nyugalomföldére, mert hülyeségen gondolkodom, nem azon, hogy itt ragadtunk.
- Nem mérgező, mérgező növényt senki sem tesz ki a lakásába, hacsak nem olyan lökött, mint… - s, azon nyomban kint is vagyok a szobából és már lopok is a növényből. Azt is zsebre vágom. Megjegyezve, hogy ez a növény miként nézett ki valójában és hasonlót formáljak belőle én is, de az elmém most mindenen is cikázik. Mi ez a hely? Milyen növények vannak itt? Ki az a lány a képen? Na meg az, akivel most találkoztunk? Úgy értem, valójában kik.
- Remélem azok örömkönnyek lesznek. – sóhajtok visszapillantva rá s, nyugodt szívvel zsebre téve a növény származékát, még egy levelet nem tépek róla, pedig megvan hozzá a késztetés, mégsem teszem. Inkább azt kérdezem, hogy mit tenne most a lány. Hát nem ad nyugtató választ. Nem is baj, az viszont meglep, hogy szembe pillantok a lánnyal amikor kikukucskálok fentről. Lehív minket és arra utasít, hogyan menjünk le. Én eleget is tennék ennek hacsak Niel nem rángatna magával lefelé a lépcsőn.
- Járni még tudok. – magyarázom neki csendesen, de mire leérünk szembe találjuk magunkat az állattal, amit elijesztettünk. Olyan volt ő, mint egy kisebb uralkodó, aki mindjárt megszólal és pökhendin odaveti nekünk, hogy húzzunk el a házából, mert nem lát minket szívesen.
- Ha alakváltó volna, már rég kidobott volna minket a lakásból, nem gondolod Niel? – teszek fel egy újabb hülye kérdést és ha megpillantom a vizes kancsót meg a poharat, már megyek is afelé. Kikerülve a macskát, mielőtt belém kapna vagy rám fújtatna, amiért számára még mindig bódító szagom van, kivéve, ha ez a macska tényleg utálja a macskamentát.
- Szép macska, a mi világunkban is vannak ilyenek. Beszélni nem tudnak, remélhetőleg itt sem beszélnek. – pillantok vissza a pulttól miután kitöltöttem magamnak egy pohár vizet és George Weasleyt megszégyenítő módon iszom bele a pohárba és kacsintok a lányra, hogy aztán megihassam a vizet is nyugodtan. Egy pohárral persze nem elég, muszáj töltenem magamnak egy újabbat. De azt már nem iszom ki teljesen, csak még pár kortyot belőle.
- Jobban leszek így már. – jegyzem meg csak úgy. – Szép a lakásotok berendezése, ahogy a növény választás is. Mi a neve annak ott fent az emeleten? – kérdezem, bár valószínűleg olyasmit fog mondani, amit én nem fogok ismerni egyhamar, de semmi baj nincs vele. Vettem mintát és ez pont elég.

JÁTÉKOSTÁRS: Niel és Lacey| MEGJEGYZÉS: :flee:

♡

**Lacey Harries** Szer. Dec. 27, 2023 8:25 am

Ha fura barátaid vannak, ne akarj normális lenni...
//Niel & Laze//

Ezek ketten komolyan olyanok, mint ha éppen most engedték volna ki őket egy diliház zárt osztályáról. Az csak az egyik dolog, hogy képtelenek bármilyen tanácsot vagy utasítást követni, de hogy ha meg is próbálják, az is úgy tűnik, mint ha éppen tennének az egészre magasról.
Nyilván ez az oka, hogy a csendes lejövetel inkább rinocéroszok vonulásának tűnik, és hogy a halk és kevésbé macskabosszantó érkezésnek nem része a hangos értekezés arról, hogy szegény állat alakváltó. Az irányíthatatlanul kirobbanó tüsszentés is sokat segít abban, hogy Darwin megkedvelje őket, így mikor leérnek, a konyhapulton feléjük bámuló kandúr már felpaprikázva dobol a farkával a patyolattiszta konyhapulton.
- Kösz, hogy figyeltek arra, amit mondok – húzom el a számat, amint leérnek - vagyis inkább lezuhannak - a lépcsőn. – Most már kezdem elhinni, hogy egy másik világból jöttetek. Ott nyilván egészen más fogalmat takar a lassan – folytatom kissé szarkasztikusan, miközben az egyik másvilági bacikkal tüsszenti tele a konyhámat, egy életre elásva magát Darwin előtt, a másik meg, akár egy szikkadt kaktusz, a vizeskancsó felé tántorog. – Ott találsz zsepit.... – mutatom a dobozt a pult sarkán az allergiásnak. A zöld levelekkel illusztrált papírdobozt a macska valamilyen szerencsés összejátszásnak köszönhetően szokásától eltérően még nem játszotta le a földre és nem tépte cafatokra a tartalmát. - Ott meg a szemetest – a sarokban álló, fém hulladéktartóra utalva, hogy aztán, ahogy elmegy mellettem a magát Laze-nek nevező alak, engem is megcsapjon a borsmenta illata. - Ezt meg én utálom... - próbálom oszlatni az átható mentolos szagot, meg kicsit távolabb lépni a tömény illatforrástól és azt figyelem, hogy dönti magába az első pohár vizet. Aztán, amikor már a másodiknál jár, akkor kezd el némileg érthetőbb dolgokról beszélni. Vagyis már nem próbálja szóra bírni a bengálit, aki a tüsszögőt ítéli veszélyesebbnek és őt követi a fényló zöld szempár. – Kösz, de a ház csak az enyém. Nicky csak néhány hónapra költözött ide, amíg nem talál magának a belvárosban lakást. Szerinte túl messze van a menő helyektől és akkor sem éri meg neki ennyit buszozni, ha ingyen van - csak amikor már kimondom, akkor jut az eszembe, hogy teljesen hülye vagyok, hogy elmondom, hogy egyedül lakok itt általában. A végén még kinyírnak és akkor cseszhetem. - De még marad egy ideig – javítom ki magamat rögtön, csak hogy elejét vegyem a későbbi meglepetéseknek. – Melyik növénynek? - próbálom megválaszolni az egyszerűnek csöppet sem nevezhető kérdést, mivel fent nagyjából két tucat, idelent meg további harminc különböző növényfajjal osztozunk a szobákon, a konyhán és a fürdőkön. – Ha készen álltok, megismerkedhettek a másik lakótárssal is... Ő Darwin von Harrington - nyújtom a közelebbi felé a jutalomfalatot, amit a biztonság kedvéért nem téptem apró darabokra, nehogy az ujjaik és a kézfejük bánja a megjósolhatatlan kimenetelű bemutatkozást. – Ki kezdi?

**Niel Topsfield** Pént. Dec. 29, 2023 4:20 pm

I.rész_{Lacey's girl world}

In the world of girls ^{Laze,Lacey,Niel}

Laze meg én megbeszéljük egymás között, mindkettőnktől elhangzik egy “baszki” Ez annyira ledöbbent, a helyzet szürrealitása, hogy ittasan belökött egy másik világba és a majd ez a hülye helyrehozza elvén leszarja az egészet, hogy hajamba tépek, felröhögök, mint akinél egy pillanatra kiverték a biztosítékot.
Ő halál nyugodtan nézelődik, mintha múzeumban lenne, én pedig a röhögő rohamom után (ami elég ijesztő volt, mázli, hogy a lány nem hallotta) próbálok nagy levegővételekkel lehiggadni.
Talán igaza van a szőkének-nem mintha nekem jogom lenne bárkit is szőkézni…és túlságosan smink alapján ítélek.
Adjunk Nickynek egy esélyt arra, hogy sose találkozzunk. Vállat rántok, mert nem óhajtom tovább fikázni szegény helyi umpalumpát, egyszerűen mi vagyunk rossz világban, nem akarom megvárni, amíg a csaj idejön, hogy a sminkéről beszéljen.
-Jaj Laze…
Nyögök fel és araszolok utána, miközben ő leveleket lopdos és minden logikus érvre fittyet hány.
-Te se örülnél neki, ha a lány átjönne és legelné a fikuszt.
Próbálkozom, de nem ad valami ésszerű választ arra sem, hogy sírnának a temetésén.
-Fenét! Mindenkinek hiányozna a hülye fejed. Úgyhogy vissza kell jussunk, vissza kell juttassalak, mint a Grand Canyonból.
Magyarázom, amíg tépked, lehet ADHD-s. Baszki szegényt bántom, miközben valami túlmozgásos zavar bolygatja. Azért lecipelem, hátha a motorikus készségei sem működnek már rendesen, a csajhoz és az ellenséges macskához.
Maga a lány sem túl barátságos, ahogy goromba megjegyzést tesz arra, nem ismerem a halk fogalmát, valóban, fogtam és lerángattam Lazet a lépcsőn, mintha kerekei lennének. Vannak, de hiányzik egy.
-Bocs…
Kezdem rögtön, tekintetem a macska farkára szegeződik, remélem nem rejt titkos fegyvert és változik át buzogánnyá.
Pedig szeretem őket, Lili is, izé…de ez a példány elég bizalmatlan szemmel méreget bennünket. Még az is megfordul a fejemben, talán alakváltó, de Laze hamar leolt a francba, így csak szisszenve megigazítom a hajam, amíg részeg haverom halál nyugodtan iszik a szép, új világra, amibe belemásztunk miatta.
Ahogy folytatja a beszédet azt kívánom átmenetileg némítsa meg a másvilág fura gravitációja. Beszélő macskák… Figyelem, ahogy iszik, hidratál gondolom, nézem maradt-e nekem is pár korty, vagy az egész kancsót bevágja. Amíg a növényről érdeklődik azon gondolkodom mikor megy majd ki a mosdóba és mit fog ott csinálni. Kis fáziskéséssel jutok el a zsebkendőig, de az az érzésem a macska rám allergiás nem Lazac bűzére. Kifújom az orrom, diszkréten hátat fordítva a társaságnak és elsétálok a kukáig. Mindeközben még mindig úgy érzem a macska ki akar nyírni. Biztos, hogy nem alakváltó és tuti, hogy hím. A lány felé fordulok, aki a furcsa, Nicky nevűről mesél már megint, bulihelyszínek… Na ő sem az az introvertált típus.
Közben a lány másik macskát akar bemutatni nekünk, de mint egy tanárnéni, úgyhogy Lazere hagyom az etetést. Ha már szabad a kancsó, akkor én is iszok egy pohár vizet, leülök valami székre és kinyitom a varázskönyvem.
-Bocs, de állatetetés helyett inkább próbálom vissza varázsolni magunkat a mi világunkba, hogy minél hamarabb eltűnhessünk. Nem akarunk zavarni.
Lapozok frusztráltan és úgy teszek, mintha a helyzet magaslatán lennék, de a könyv üres lapjain kívül semmit nem látok benne.

Isley

**Laserian Harries** Csüt. Feb. 01, 2024 3:25 am


	Lacey, Niel & Laze It is never too late to be what you might have been.

SZÓSZÁM: ∞ | ZENE: Came for War | CÉL: Föld-TRN454 |

Felvont szemöldökkel néztem hátra rá, amikor azzal gyanúsított, hogy én sem örülnék annak, hogyha a lány átjönne hozzánk és lelegelné a fikuszt. Niel mióta ért a növényekhez? Honnan tudja egyáltalán, hogy a fikusz az tényleg fikusz? Le lennék nyűgözve teljesen, hogyha nem egy újabb Confused Math Lady mém ugrana be a gondolataimba.
- Nem vagyok magamnak való, két testvérem van. Ha én nem tudom mit jelent megosztani másokkal a dolgaim, akkor senki se. – az egykék persze nem, mert nekik nem kellett sosem osztozkodniuk, de ezzel a szörnyű és elkényeztetett sorssal még Niel sincs megáldva, mert neki is van egy csodálatosan tűzről pattant bátyja, akit a levegő vétel is felbasz, de ettől függetlenül, mégis csak Niel testvére, pocskondiázni is csak neki van joga, nem nekem. Én egyszerűen csak nem felejtek el hirtelen a semmiből rám boruló utazásokat.
- Mondj egy személyt, akinek hiányoznék Bayvilleből és akkor átgondolom! – játszottam a makacst és a növénytépkedőt, amíg odalentről fel nem pillant ránk a lány. Nabazdmeg lebuktunk lehetett volna az első reakcióm, de annyira elvoltam telve a hely újdonságától, hogy csak a lépcsőről leérve jutott eszembe színlelni egy halk Áu-t, amikor már eltelt vagy tizenhárom másodperc is.
- Nem, nem ez a lassú nálunk. – szabadkozom feleslegesen, mert ennél a pontnál még nem jutottam vízhez, de miután megtörténik a vízkúra…
A második pohárnál megálltam, ennyi pont elég volt. Szomjan nem fogok dögleni az egyszer biztos ebben a másik helyen, ahová kerültünk. Bár víznek víz volt, hogy mitől tűnt mégis másabbnak én azt meg nem tudnám mondani.
Felsóhajtottam, amikor a borsmentára meg a csaj közölte, hogy azt meg ő nem szereti. Micsoda világ ez? Borsmentával és macskamentával lehet majd leigázni, látom előre. Szerencse, hogy nincsenek világpusztító hajlamaim.
Ahelyett azonban, hogy valami mással próbálkoznék meg, a hátam mögött kezdek el babrálni a bal kezemmel. A jobb kezemben ugyanis még ott a pohár, ami jó elterelés, mert közben nem látják, hogy a rossz kezem mit csinál. Elől nem akarom prezentálni, hogy miként foszlik szét a borsmenta, olyan ijesztően minecraftosan, csak miniben mögöttem. Leteszem a kiürült poharat a konyha kagylójába és ki is nyitok egy ablakot, csak annyi időre, hogy a mentafélék illata kiszellőzzön a lány lakásából.
- Oh szóval Topyval te is jól kijössz? Én is az enyémmel! – szebb napokon, tehettem volna hozzá, a mostani nem volt szebb nap és ez az is mutatta, hogy most egy másik Topyról érdeklődtem, nem róla volt szó. – A tiédnek is van bandája? Eléggé úgy néz ki, mint aki nyomban elénekli nekünk a Joan Jett féle I Love Rock 'N Roll-t. Bár, ha nem ugyanott vagyunk, akkor lehet itt nem is Joan Jett néven ismerheted, hanem Johan Jett. – akkor meg teljesen feleslegesen fárasztottam le szerencsétlen lány agyát, a mi kultúránkkal, na mindegy.
A macskára vigyorogva pillantottam, az biztos, hogy nem alakváltó. Ha az lenne, eddig már háromszor átváltozott volna Lili férfi változatává és akkorát behúzott volna nekem, amekkorát nem szégyell, hogy észhez térjek, de ez a macska még mindig macska, szóval én el is fogadom a macska juti falatát és azzal közelítek felé. Ha nem viselkedem hülyén, akkor a macska se fog megkarmolni vagy fújni rám.
- Kezdem én. – jelentkezem olyan bátran, mintha éppen a hülyeség cukorkát osztogatják ingyen és azért kellene sorban állni, mert nekem elfogyott vagy nincs elég belőle.
- Darwin von Harrington? – kíváncsian pillantok a lányra, majd óvatosan és lassan leereszkedem a macska szintjére. – Gondolom a szemével öl, a karmával pedig olyan sebet ejt, hogy csak na. – tréfálkoztam, de már kezdtem jobban lenni. Egy fokkal csak. Odanyújtottam a macskának a jutalomfalattal teli tenyerem. Egy pillanatra elpillantva tőle és Nielre figyelve, aki közli ő nem fog macskázni, mert haza akar jutni minél előbb.
- Pedig, nézd meg. Nem ölt meg engem se, sőt… - éppen abban a pillanatban kapta ki a jutalomfalatot a tenyeremből, mintha az ott se lett volna. Én is meglepődtem, mert nem láthattam mi történik. Meg is akartam volna simogatni a macskát, de aztán elvetettem az ötletet, mert nagy csendnek kellett lennie annak is, hogy lejöjjünk ide hozzá. Hát még ha agyon nyomkodná az ember őt…
- A te Topydnak nincs itthon valami furcsa tárgya? Bármi mágikus, amit itthon tart vész esetére? Egy tartalék? – nem tudtam, hogyan működik ez a varázslat dolog, Nieltől sose kérdeztem rá tüzetesebben, úgyis tudtam, hogy az ő mágus világában én mugli voltam.
- Nem ellopni akarjuk, csak talán segítene valamit Nielen. – teszem ezt is közben hozzá, hacsak addig a lány vagy Niel arról nem beszél, hogy naiv vagyok, ha ilyesmikre gondolok. Két varázskönyv egy mágus birtokában? Ugyan!

JÁTÉKOSTÁRS: Niel és Lacey| MEGJEGYZÉS: :sunglasses:

♡

**Lacey Harries** Szomb. Feb. 10, 2024 8:13 pm

Ha fura barátaid vannak, ne akarj normális lenni...
//Niel & Laze//

Az elmeroggyantabb pasi úgy bámulja a vizespoharat, amit a másik újratölt, mint sivatagi vándor az esőfelhőt, így veszek elő még egy poharat és elé tolom, szolgálja csak ki magát. Nem, azt hiszem még kevésbé kedvelem, mint amikor először megláttam. Akkor csak egyszerűen elmebetegnek tűnt, most már némileg bunkónak is.
- Ahogy jónak látod... De a "nem akarunk zavarni"-val egy kicsit már elkéstetek, nem gondolod? - teszem fel neki a költői kérdést, de aztán látom, hogy sokkal jobban érdekli a fura könyve, mint az én szarkasztikus megjegyzésem, így érdeklődésem iránta mélypontra süllyed. Nem úgy Darwin-é, aki a surrogó lapok hangját igazán érdekfeszítőnek véli és közelebbről is szemügyre akarja venni. De szerencsére ekkor a kedvesebb és furcsább nevű életre kel. Úgy tűnik, nem csak a növények reagálnak ennyire jól a vízre, hanem az idegen és némileg zakkant pasik is. De ő legalább nem hagyja totálisan figyelmen kívül a zseboroszlánt, és ahogy Darwin megérzi a jutalomfalatok illatát, már a lapozás sem tűnik olyan izgalmasnak.
- Topy a legjobb barátnőm - felelem tárgyilagosan, és bár gyanítom, hogy az ő "Topy"-ja a magának való könyvmoly, nem tudom hibáztatni a kapcsolataiért azt, aki ebben pont olyan lúzer, mint én. - Látom, hogy mennyire jól kijössz vele... - forgatom a szemem. Ez persze nem csak ennek szól, hanem a próbálkozásának is, hogy Nicky kedvenc dalát hozza fel. - Joe, nem Johan - javítom ki, miközben látom, hogy oson felé Darwin rózsaszín orrocskáját mozgatva. - Tök jól csinálod - dicsérem, amikor Darwin veszélytelennek ítéli és elveszi a tenyeréből a finomságot. - Darwin von Harrington, az egyik ősünk... Ő is imádta a növényeket - magyarázom, miközben a macska befalja az ennivalót, aztán tüntetően leül az ajtó elé. - Egy pillanat... - indulok utána és engedem ki a ház körüli kertbe, hogy aztán teljes figyelemmel forduljak a duó kevésbé antiszociális tagja felé. - Csak a madarakra veszélyes - mosolyodom el az első valóban vicces megnyilvánulásra. - De ők már megtanulták, hogy itt lakik. És éppen elég fa és bokor van a kertészetben, ahol megtelepedhetnek. Nem jönnek már a ház közelébe. Talán bánom egy kicsit... Szerettem a hangjukat, de azt a "szörnyeteget" is kedvelem - mutatok ki az ablakon, ahol a bengáli éppen az egyik fára igyekszik felmászni, hogy aztán megint egy váratlan kérdéssel találjam szembe magam. - Miféle furcsa tárgy? Nem, azt hiszem, semmi ilyet nem láttam nála - gondolkozok el a dolgon, miközben a "másik Topy" még mindig a könyvét bújja, ami valljuk be, sokkal furább, mint bármi a házamban. Ezért ragadtatom el magam egy meggondolatlan lépésre és rántom ki a szótlan fickó kezéből az olvasnivalóját váratlanul, csak hogy belepillanthassak, mi köti le ennyire, és hogy választ adjak a kérdésre is. - Szerintem ez a legfurcsább dolog, amit mostanában itt láttam!

**Niel Topsfield** Hétf. Feb. 19, 2024 7:49 pm

I.rész_{Lacey's girl world}

In the world of girls ^{Laze,Lacey,Niel}

Nem igazán értem hogy jön Lazac agyába a testvér asszociáció, de ráhagyon. Vajon mennyit, mit vett be? Kicsit megütközöm viszont a hirtelen támadt depresszión és önbizalomhiányon, mert nem rá vall.
Ha megengedi, óvatosan homlokára rakom a kezem, hogy megnézzem lázas-e, aztán vállnál magam felé fordítom, mert ez fontos lesz.
-Én, Kaine, Lili és Romy biztosan. Az új tagban nem vagyok biztos, de szólj, ha ez nem elég.
Közben leérünk, úgyhogy nem tudom megcsapdosni, pedig viszket a tenyerem, mert a depressziós szerepe már az enyém, Lazacnak, lazának kellene lennie, én neveztem el, még Dominic hisztijét is elnyelte, mint egy drámaevő fekete lyuk.
Fél pillantást vetek a kortyolóra, én akkor csatlakozom, ha kapok külön vizet, különben csak némán számolom a Laze hasában növő békákat.
Amikor kapok, egy barátságtalan megjegyzés kíséretében érkezik, így makacsan szemezek vele, de nem kezdek el inni. Igen, az a típusú barom vagyok, aki képes szomjan dögleni.
-Sajnálom, tényleg nem akartuk és az egész véletlen volt, nem szerettünk volna így rád rontani. Képzelem mennyire kényelmetlen ez neked is, ezért dolgozok a megoldáson, hogy minél hamarabb helyrehozzam.
Lapozok a könyvbe. Megpróbálom figyelmen kívül hagyni a lány megjegyzését, hogy Laza utálna. Talán nekem kellett volna feltennem a kérdést ki örül nekem Bayvilleben? Legalább ő kijön vele, legalábbis megtalálják a közös hangot a macska kapcsán. Felőlem ítéljenek el, csak mert nem tudok felhőtlenül élvezni egy random kirándulást egy másik világba, hiszen eddig úgy volt a lány se örül nekünk, akkor most mi van?
Lazacra akkor figyelek fel legközelebb, amikor, mintha ott sem lennék, közli, hogy jobb napokon kijövünk. Mogorván forgatom szemem a mennyezetnek. Jobb napokon, ha nem egy idegen világba teleportáltat velem, ahol lány személyiségeink vannak. Nem hiszem, hogy ez a lány lenne Lazac, biztos, hogy női énje sem százas, egyszerűen nem bírom elképzelni normálisnak.
De azért én is fülelek itteni matálbarbie alteregómnak van-e bandája.
Amíg a könyvön agyalok és konkrétan azon, hogyan tüntessem el magunkat innen, fél szemmel figyelem Laze és a macska románcát.
-Laze, nem kell Topy könyve és nem, valószínűleg nincs ilyenje, a többi variánsomnak sincs.
Lapozok sajátomban kissé agresszívan, mert most belém tette az ideget mi van, ha mégis. Csak ezzel juthatunk vissza, ahogy az űrből, a dínók esetében, vagy Narniával is ezzel jutottunk.
Ekkor, mint egy látomás, oda csapódik a lány.
-Ne, ezt ne babráld, veszélyes lehet!
Próbálom elrántani előle a könyvet, ami megrezzenek, mintha a lapok életre kelnének, egyúttal botlom, sodrom magammal a lányt és kapok rémülten Lazac felé, hogy benne kapaszkodjak meg, hogy a csajnak na legyen baja, amikor… beugrik Bayville és hogy mi van, ha mindenki tényleg utál odaát, a következő pillanatban meg már ott vagyunk a ház nappalijában.
-Óóóóóóóó a francba!
Harapom be alsó ajkam és nézek a lányra, akit én…csak el akartam kapni.

Isley

**Laserian Harries** Szer. Feb. 21, 2024 3:47 pm


	Lacey, Niel & Laze It is never too late to be what you might have been.

SZÓSZÁM: ∞ | ZENE: Came for War | CÉL: Föld-TRN454 |

Felnézek a kezére, amit a homlokomra tapaszt, mint valamiféle ragasztót, persze nem tart sokáig, mert szembe fordít magával, mint aki nagy hírt akarna éppen most bejelenteni és ez ijesztő. Meg is nőhet közben a pupillám, de csak azért, mert olyasvalakire gondolok, akinek talán hiányoznék, talán nem.
- Valakit kihagytál. – játszom a sértetett. – De nem haragszom meg érte, jobb lenne nekem itt. Hidd el. – nőkkel körülvéve, de ezt nem teszem hozzá még. Szerintem az itt lévőket is nagyon hamar kiidegelném, még magamat is, ha megtalálom itt ki lehetek.
Ezen persze nem agyalok sokat, mert lemegyünk és elrontjuk a lány és a macskája napját is. Amit próbálok rendbe hozni azzal, hogy ha mást nem a macskát lefoglalom és szóval tartom a lányt.
Jól elbeszélgetünk, meglepően jól. Legalábbis én ezt látom, hogy mi a valóság az már teljesen mindegy, azt látom rajta, hogy szűkszavú még. De majd megered az ő nyelve is remélhetőleg. Hát, ha Nielből sikerül kihozni a legrosszabb oldalát – ami most a mufurc keresőt jelenti nála – akkor megteszem vele is, valahogy. Mármint a lánnyal. Persze nem áll szándékomban direkt piszkálni, csak az érdekel, hogy az ő Topyja milyen.
- Nekem is, az én Topym. De cseppet se aggódj! Most haragszik rám, nem rád, mert hülyeséget csináltam, de mindig megoldja. Én hiszek benne! – ezt az utolsó mondatot egy kicsit hangosabban mondtam, hogy biztosra eljusson Nielhez is, nem mintha olyan messze ülne tőlünk, de na, abban reménykedem, hogy ez a tudatába ég. Persze lehet ezzel túl nagy súlyt helyezek a vállára, mert azt se tudjuk hová kell visszamennünk, nem, hogy hol vagyunk! Na baszki…
- Lefürödtem, szerencsére nem érzi rajtam a kutyákat. Uhh azok is, nem a miénk, hanem a lakótársainké, de tuti megkergetnék Darwin von Harringtont. - magyarázok, de hogy ezt most a macskára vagy az ősre értem, az én se tudom. Szerintem mindkettőt megkergetnék a kutyák, ha vérengzőek lennének, de olyan barátságosak, hogy kenyérre lehetne kenni mindkettőt.
Amint a macska kiment, Niel szavaira figyelek fel.
- Az kár, vagy nem tudom. Neked van könyves ereklyéd, az ember azt hinné mindegyiknek van valami hasonló, de akkor a jelek szerint tényleg te vagy a legkivételesebb Niel Topsfield! – ez persze nem jelenti azt, hogy a maga nevében ez a Nicky csaj ne volna az itteni lakótársának a legkivételesebb Nicky Topsfield, eszem az van, hogy ne csak Topsfieldet mondjak, azt könnyű megkérdőjelezni, de Niel Topsfieldet már kevésbé. Mármint a nevét.
Ahogy a lány visszalépett közénk, tényleg úgy gondolom, hogy hagyni kéne Nielnek csendben lapozgassa a könyvét tovább, de amikor elveszi tőle nagyot nézek. Ilyet én se szoktam csinálni! Nem fél tőle, hogy megráz?!
- Én a helyedben nem… - venném el tőle a könyvét és hasonló figyelmeztető akármi, de már túl késő bakker. Azt mondja ez a legfurcsább tárgy, amit itt látott. Niel is szól, – ő hamarabb – hogy ne érjen hozzá, de aztán az a könyv, mint ahogy nem várt tőle – legalábbis én nem vártam, Niel lehet, hogy erre felkészült – elkezdi lapozgatni magát. Nem tetszik, hogy a HP-ba cseppentem az akaratomon kívül, legalább megválasztottam volna a Hogwarts Legacys karakterem nevét és külsőjét, de így szerencsétlen én lettem, mugliként méghozzá. Ez se tetszik.
Még Niel épp bennem akar megkapaszkodni vagy nem tudom mit mert meglep a dolog és véletlenül nem hátra lépek egyet, hanem előre rá a cipője orrára, de meg nem várom, hogy elordítsa magát mi a francot csinálok, hanem gyorsan rendezem a lábaim és kettőt pislogok már otthon vagyunk. Nem így akartam hazajönni! Még nem.
Nagy szemekkel nézek az ismerős nappaliban körül, szándékosan kerülve most Niel arcát és a lányét is. Hátrálok tőlük egyet.
- Oh mi most… Itthon vagyunk vagy… Valahol máshol? – hülye kérdéseim egyike tudom, de a mi Bayvilleünknek tűnik az biztos.
- Hát üdv itt! Aggódalomra semmi ok! – elhúzom gyorsan a lánytól Nielt és vészriadót fújok egy csendes kupaktanácskozásért, ahol suttogva teszem csak fel a kérdést. – Hozzak valami nyugtató levendulás dolgot neki, amíg kitaláljuk, hogy küldjük vissza? Mondjuk valami teát, amíg fel nem ébreszti a többieket? – aztán elhúzódom Nieltől és úgy vigyorgok rá, mintha minden tök frankó lenne bakker, pedig érzem, hogy nincs. Na, hogy bámészkodni ideje se legyen a lánynak, egyből mellé állok.
- Először így utazni egy kicsit furcsa lehet, nekem is az volt, amikor az erdőszéléről a Grand Canyonba kerültem Niel testvérének jóvoltából, de nem maradtam ott. Látod? Itthon vagyok és biztos van valami mód arra, hogy te is visszakerülj az otthonodba. – valamikor s, hiába veszem könnyedén a dolgot, Niel arcát látva én azon is elbizonytalanodom, hogy ez tényleg a valóság-e és nem hazugsággal nyugtatom éppen a lányt. Azt persze nem árulom el, hogy túl sokat képzelek arról az ereklyéről és Niel dimenziós trükkjéről, ezért vettem olyan könnyedén az elején is a dolgot, amikor beugrottam a kapun. Franc tudta, hogy ez lesz belőle!

JÁTÉKOSTÁRS: Niel és Lacey| MEGJEGYZÉS: :sunglasses:

♡

**Gwen Stacy** Szer. Feb. 21, 2024 8:43 pm

To Lacey, Niel & Laze

A házban igen nagy a csend, ami elég szokatlan, de bevallom őszintén nekem nagyon is bejön. No nem mintha bajom lenne a lakótársakkal, de néha a csend kincset ér. Sosem lehet tudni, hogy meddig tudja kiélvezni azt az ember, így muszáj vagyok minden percét kihasználni.
A konyhába vonulok el, ahol készítek magamnak egy jó meleg kakaót tejszínhabbal meg mini májvacukorral megszórva. És utána persze egy jó nagy adag popcornt is készítek. Ahogy sípol a mikró körbe nézek és fülelek, de sehol senki. Egyáltalán van itthon valaki rajtam kívül?
Amint megvagyok azzal már vonulok is a nappali felé, hogy a nap zárásaként megnézzek valami izgalmas kis filmet. Még fogalmam sincs, hogy pontosan mit, de csak találok majd valami jót… Nekem nem nehéz újat mutatni, hisz mind a mellett, hogy nem ez az igazi otthonom sosem voltam az a nagy filmezős. Itt viszont sokkal több a szabadidőm, ami tény nem feltétlenül jó, de legalább van időm bepótolni az elmaradásaimat.
Már éppen belépnék a nappaliba, amikor valami olyan történik, amitől még én is megfagyok egy pillanatra. Csak elkerekedett szemekkel pislogok a hármasra, kik egy másodperccel ezelőtt még nem voltak itt. Ismét csak körbe nézek, de rajtam kívül nem látta ezt más. Mégis mi történik itt?
Nem tudom mennyi idő telhetett el, de végül megmozdulok és beljebb lépek a helyiségbe, majd ki is engedem a hangom.
-Mi a fene folyik itt? Ti meg honnan kerültetek elő a semmiből?-Nah meg ki az a lány? Ugye nem dimenziót ugrottak? Ha kiderül, hogy valamelyikük képes erre én… én lehet, hogy előhozom a mélyen szunnyadó Hulkomat.
-Mi a fenét műveltetek fiúk?-Leteszem a legközelebbi helyre a kezemben lévő tálcát, majd úgy lépek közelebb hozzájuk, végül a lányon pihen meg a tekintetem. Nem vagyok éppen alkalomhoz öltözve, de senki sem mondta, hogy vendéget várunk.
-Öhm szia! Gwen vagyok! Isten hozott?-Nézek kérdőn a srácokra. Remélem el tudják nekem magyarázni, hogy mégis mi a fene folyik itt.

Pizsama

Helena

**Lacey Harries** Vas. Feb. 25, 2024 9:47 pm

Ha fura barátaid vannak, ne akarj normális lenni...
//Gwen, Niel & Laze//

- De hiszen ez csak egy könyv - mondanám, amikor is meg kell állapítsam, hogy annál nyilvánvalóan több. A betűk összedobált és furcsa borítóban összekötött halmaza ugyanis önálló életre kel a kezemben pontosan akkor, amikor "Topy", vagyis az, aki annak nevezte magát kétségbeesetten kap utána és valami veszélyt emleget. Meg persze a másik is... Bár ő nem jut el a mondat végéig... Ahogy én az elejéig sem.
Mert a világ felfordul, összeomlik, aztán eltűnik, majd megint darabok jelennek meg belőle, aztán azokból is összeáll valami kép, de persze sokkal másabb, mint ami előtte volt és én megállni is alig tudok a lábamon.
Végül mégis csak állva maradok, bár sóbálványt játszani akár fekve is lehetne, mert sem megmozdulni, sem megszólalni nem tudok, még szerencse, hogy pislogni igen. Bár ez egyikünkön sem segít. Mert én hiába pislogok bármennyit, a világ nem változik meg, ezek ketten meg úgyis pontosan tudják, miről is van szó.
Hiszen azt mondja az egyik - az még igazán nem jut el hozzám, hogy melyik -, hogy "itthon" vannak és valami utazást emleget, meg a Drand Canyon-t, a másik csak a francot, bár mindkettő ugyanolyan értelmetlennek tűnik. Én meg azon gondolkodom zavarodottan, hogy rájuk kellene kiabálni, hogy hagyják már abba az ostobaságot és inkább keltsenek fel, mert biztos ez csak egy rossz álom, amikor újabb szereplő érkezik.
Lány tálcával.
Mint egy festmény címe. De mályvacukor- és csokiillatot hoz, meg popcorn-ét, és kérdéseket, amelyeket nekem kellene feltennem, de még mindig én vagyok a "csendkirálynő". Ő azt mondja, hogy Gwen-nek hívják, én meg elfelejtettem a sajátomat, csak a könyvet ejtem ki a kezemből, mint valami undorító dolgot, amit véletlenül fog meg az ember, hogy aztán rádöbbenjen, hogy ha nem engedi el, akkor rosszul lesz és kezet is kellene mosni...
Csak bámulok rájuk, mindháromra egyszerre és külön-külön, mint ha próbálnám megtalálni magamat is közöttük, aztán egy név ugrik be, meg még egy és ezek már kikívánkoznak belőlem, ahogy a kávé is, amit nemrég ittam. Ez utóbbit sikerül odabent tartanom, az előbbieket meg néhány pillanat után azért kimondom, bár meglepni csak a lányt fogja az, amit hall.
- Lacey vagyok... Lacey Harries... Hol van Darwin? Vagy jobban mondva én hol vagyok?

**Niel Topsfield** Csüt. Feb. 29, 2024 4:46 pm

I.rész_{Lacey's girl world}

In the world of girls ^{Laze, Lacey, Gwen, Niel}

Úristen Laze! Ki a frászt hagyhattam ki? Ők négyen voltak az eredeti Bayville-ben, a többiek valahogy oda szállingóztak és nem is ismerek rendesen mindenkit.
-Ne már… A hisztis picsa én vagyok, nem te
Emlékeztetem, hogy a laza, kemény fickók nem állnak le egyesével megszámolni mindenkit, aki imádja őket.
-Miért?
Komolyan érdekel miért akar hirtelen csajvilágban maradni. Eddig semmi jelét nem mutatta, hogy lennének érzelmei. Megijeszt. Már majdnem, majdnem megkérdezem hogyan segíthetnék neki, amikor leesik, biztos a lányok miatt akarja és homlokon csapom magam.
-Hogy én milyen naiv vagyok…
És elküldöm a picsába, de csak gondolatban, mert igazából nem akarom megbántani.
Pedig majdnem használom a hangképző szerveim és még jól is szólnak talán, hisz énekes vagyok, amikor leérünk a konyhába és úgy beszél rólam, mintha ott sem lennék.
Vajon mindenkinek vakarózik Laze közelében, hogy szívesen belefojtaná egy pohár vízbe?
Csak a szemöldököm tikkel, miközben próbálok Bayville belső terére koncentrálni, lehet a grabancánál fogva húzom majd haza a perverzet. Szétesne a nőtársadalom, ha itt hagynám. A macskás esetből nemes egyszerűséggel kimaradok. Van nekem otthon, izé…
Szóval Laza következő kismonológjára figyelek csak fel, ahogy nyalni próbál a legkivétekesebb Topsfielddel.
-Biztos így van ez a Lazacokkal is. A legidétlenebb Te vagy.
Dünnyögöm kissé mogorván és a következő pillanatban már kikapják a kezemből a könyvet, egyúttal Lazac olyat lép a lábamra, hogy kiáltásom biztosan átvisszhangzik hosszú multiverzumokon át, hazáig.
Ahogy ismerős szőnyegen landolunk a közös nappaliban, el is esek, de valahol félúton még sikerül megkapaszkodnom a kanapéban, csak a könyv repül ki kezemből, csukódik be és már ránézésre is tudom, megmakacsolta magát, ezt ma már ki nem nyitom, át nem változtatom. Francba…. és auuu
Lazac kérdését direkt ignorálom, nem érzem a kislábujjam basszus! Legszívesebben megijeszteném, hogy zombilandbe teleportáltunk, de Gwen elrontja a poént.
Csillagokat látva bámulok Laze-ra, aki mindent levendula teával akar megoldani.
-Miből gondolod, hogy vissza tudom vinni? Mert nem tudom! Laze az egy portál volt, ahonnan ő jött egy másik univerzum, érted? Nem tudom pontosan hogy működik ez az egész, ezért kellett volna egyikőtöknek sem lökdösődni, amikor a kezemben van.
Fakadok ki rájuk, fordulok feléjük meglehetősen kétségbeesetten, égő fejjel. Lazet a “poén” kedvéért egy időre megint szívesen elteleportálnám a Grand Canyonba, csak öt percre…
-Jézusom!
Huppanok le a kanapéra és temetem arcom tenyerembe egy percre. Gwen kérdéseire nem is tudok válaszolni. Én…semmit…
-Ezt nem akartam, ezt nem így akartam. Otthon vagyunk nálam, haza tudok menni a világokból, de vissza már…nem.
Megint eltakarom arcom tenyeremmel. Most mégis mi az égbe meredő macskafarkat csináljak? Még a végén én bontom le a téridő kontinuumot!

Isley

**Laserian Harries** Pént. Márc. 01, 2024 8:21 pm

Gwen, Niel & Lacerian

∞ szószám
Came For War
It is never too late to be what you might have been.

In the world of girls

A vállára teszem a tenyerem, hogy megnyugtassam. Már késő gondolkodnia azon kit hagyott ki. Tényleg nyugisabb volna nekik, neki is. Bár, ha egyik világban nem értik meg a lazaságomat, akkor a másikban sem fogják, szóval édes mindegy melyik világbéli énjüktől kapom a lebaszást, úgyse érne semmit sem. Mi értelme van Paranoiaföldén élni, amikor van egy kis birodalom, aminek a fővárosa Lazaváros? Hát ez az! Itt az ideje, hogy Lazaváros elfoglalja Paranoiaföldét egyszer és mindenkorra! Vagyis…

Odalent tényleg minden tök rendben volna, ha nem azon lennék, hogy felderítsem mindkettőjüket a hülyeségeimmel. Lefogadom maró iróniának veszi mindazt, amit mondok, pedig tök komolyan gondolom.
- Ha csak feleannyire ilyen menők a lazaságban, az fél siker. Ha találkozok egyikükkel, majd megmondom, hogy idétlenségben ő vagy én a jobb. – vágok vissza Niel szavaira, hogy láthassa rajtam a mogorvasága nem fog, mert életlen pengét használ vagy annyira vastag páncél van rajtam, hogy az áthatolhatatlan. Ha hazajutunk majd elbeszélgetek vele.
Nemlegesen megrázom a fejem Bloom kijelentésére, hogy ez csak egy könyv. Nem csak egy könyv volt. Még én sem értem hozzá ok nélkül! Jó Niel ide se adta – biztos attól félt, hogyha megfogom akkor szaladok vele el tőle, jó messzire, hogy aztán egy olyan világban kössek ki vele (ha kikötnék egyáltalán, valószínűleg nem, de elképzelni azért még ijesztően jó), mint ez is amilyen.

A másik pillanatban pedig, Niel lábára lépve hazaérkezünk teljesen váratlanul. Ezzel nem is lenne semmi gond, hogyha mi ketten jöttünk volna haza, de itt volt velünk a lány is. Az a baj, hogy túl sokat képzelek a varázslatról és erről a kapus menetről, muszáj órát kérnem Nieltől egyszer, az a baj, hogy túl nagy a fantáziám ezzel kapcsolatban és amíg le nem rombolja az elképzeléseimet az igazsággal…
- Vegyél mély levegőt, tartsd bent és utána fújd ki. – adok tanácsot Nielnek, miután közli velem a csodálatos tényeket. Ez hervasztó.
- Te vagy a legszuperebb mágus, akit ismerek Niel, mindent meg tudsz oldani. Erre is rá fogsz jönni. Csak szedd össze magad. Tudom, hogy képes vagy a lehetetlenre. Engem is hazahoztál, amikor azt mondtad, hogy nem tudsz és sikerült. Ez elhiszem, hogy nehezebb. De én hiszek benned, érted? Akár ebben az univerzumban vagy egy másikban. Mondd miben segítsek! Egy nyugiteát csinálok azért neked is. Rád fér. – tisztában vagyok azzal, hogy teával semmi sem megoldható, de a forrócsokiba nem merek olyasmit tenni, ami lenyugtatná őket egy fél órára mondjuk. Annál több úgysem kell.
Szegény lányt is próbálom nyugtatni, de úgy tűnik hasztalanul, mert amint betoppan közénk Gwen a pizsijében már el is vesztem vele a szemkontaktust, nem nekem válaszol, hogy jaj Laze mekkora bolond vagy már, hanem neki mondja el a nevét. A teljes nevét, amit nekünk nem árult el eddig, csak Bloomként hívhattuk, de most… bakker! Niel eddig azt hitte, hogy Bloom akár az ő anyja is lehetne, de ezzel a vezetéknévvel – mondanám, hogy az én anyám volna, de nem Lacey Doylenak nevezik – most áll össze csak a kép. Vagyis dehogy, megint darabokban, mint előtte volt, de pont ebben rejlik a dolog szépsége. Egy káosz, amit meg kell oldani, puzzle 52.110 darabból és nekünk, csak… vak folt az egész. Egy élet nem volna elég, hogy kirakjuk, ezért a tervezős részre vándorol a gondolatom, amely olyan összeesküvés elméleteket sző, amelyet még a rendőrségen is megirigyelnének, annyira követhetetlen és átláthatatlan, azok számára, akik nem úgy gondolkodnak, mint én, szóval szinte mindenkinek.
- Elég hosszú történet, hogy mi történt. De kapuk zárultak és nyíltak, mint a Kincses bolygóban amikor a kalózok lecsaptak és kifosztották a gyanútlan bolygóközi útazókat és eltűntek utána nyomtalanul. Mi is ezt tettük, akaratunk ellenére. Kalózkodtunk egy másik univerzumban. – mielőtt több mindent elmesélnék és mindenkit kiakasztanék teszek egy satnya javaslatot arra, hogy miként nyugodjanak le.
- Üljetek le mind, oda Niel mellé szépen sorjában. – intettem Gwennek is, hogy nyugodtan üljön le szerintem kelleni fog neki is.
- Nem fogom felriasztani a többieket. Megoldjuk valahogy mi. – körbe mutattam négyünkön, kétlem, hogy ez segített volna bárkinek is most. De nem volt más megoldás. Az összes létező színkódunkat be kellett volna írnom erre vagy egyszerűen csak egy Szivárvány-kódot, a helyzet súlyossága miatt, de nem Romy voltam.
- Tudom, hogy törni-zúzni volna kedvetek… vagy sírni. De össze kell raknunk azt, amit tudunk az univerzumok közötti átcsúszásról, lépésről vagy akármi is volt, amit mi tettünk. Az én 0,1 százalékomat a ti tapasztalataitokkal esetleg? Két perc és itt vagyok! – eloldalogtam Gwen mellett, nagyon gyorsan. Nem akartam, hogy lássák az arcom, mert nekem is össze kell szednem magam a hallottak után.
Lacey Harriesnek hívják! Nem Bloomnak…
A konyha pultra pakoltam a teáscsészéket, de aztán rájöttem, hogy ide inkább bögre fog kelleni és lecseréltem azokra. A növény levelét, amit titokban elcsentem pedig, egy üvegpohárba tettem, amire engedtem egy kis vizet. Most nincs időm ezzel foglalkozni és a kagylóba tettem, innen nem fog kilátszani.
Közben vizet tettem fel forralni a teafőzőben. Sípolni fog, ha felmelegedett a víz, igaz az nem két perc mire meglesz, de addig van idejük lenyugodni vagy még jobban pánikba esni. Elővettem a levendulás teafiltert, meg a citromfűveset is. Ha a víz kész volt akkor felnyitottam a teáskanna tetejét és beledobigáltam a hozzávalókat, egy kicsit felerősítve a szárított növény hatását. Ha mindennel kész voltam - értem ezalatt azt, hogy a tea tea-színű lett, kitöltöttem őket a bögrébe ha kérték ha nem azt a teát és felpakoltam egy tálcára, mellékelve cukrot és mézet, meg kis kanalakat, nagyon béna hatást keltve ezzel tudom, de - kimentem hozzájuk.
- Még forró, de jót fog tenni hamarosan! Magamnak is hoztam. - letettem a kávés asztalra a tálcát és a bögrémmel az egyik babzsákra ültem. Így születnek a leghülyébb ötleteim és kérdéseim is. De aki kérdez az csak okosabb lesz, hogy a kérdéseket miként teszi fel, az más kérdés, ahogy a válasz is amit rá kap. Na mindegy.

Föld-TRN454 | Föld-6969

**Gwen Stacy** Vas. Márc. 03, 2024 9:38 pm

To Lacey, Niel & Laze

Azt hittem naivan, hogy egy random univerzum ugrás után már nem sok minden tud meglepni, de itt van a bizonyíték arra, hogy mégis. Nem tudom, hogy mi lep meg jobban… Hogy itt van egy lány egy másik univerzumból, vagy azt, hogy a két idióta ment át egy másikba és épségben vissza is tértek? Vajon miért nem meséltek eddig nekem erről?... Oké Gwen, ne kapd fel a vizet. Ez most nem a te időd.
-Laze legalább ilyenkor légy komolyabb. Egy ilyen „ugrás” rohadtul nem poén.-A hangomból érezhető egy kis düh, de igyekszem magam visszafogni, legalább a lány miatt. Azt észre vettem, hogy Niel kiakadt a dolgon és a hallottak alapján ez az egész a véletlen műve. Nem akarták ide hozni a lányt… Mégis mi a franc történt? És hogyan nyitották meg azt a kaput?
-Hogy Harries?-Felszökik a szemöldököm, majd Lazere pillantok. Ezek szerint egy másik világban Laze lány lenne? Egy picit elmosolyodom és legszívesebben elnevetnék ezen az abszurd gondolaton, de inkább nem teszem. Meg különben is mérges vagyok rájuk.
-Nyugi megoldjuk ezt valahogy. Niel te is szedd össze magad. Egyszer ment, akkor másodjára is fog. Vissza tudod őt vinni a saját világába! Csak gondold végig mit csináltál, vagy hogy sikerült megnyitni azt a kaput vagy mi.-Nekem fogalmam sincs, hogy hogyan is működik ez az egész. Ha tudnám nem lennék itt, a saját világomban lennék apa mellett. De mielőtt megtörtént volna a baj fogalmam sem volt arról, hogy több világ létezik.
-Mégis milyen tapasztalatról beszélsz Laze? Rohadtul nincs benne tapasztalatom. Nem terveztem ezt az utazást. Nem is tudtam, hogy létezik ilyen.-Mégis hogyan tudnánk mi ezt megoldani? Talán az egyik növényével visszaküldi őt? Ha erre képes lesz akkor biztos kap tőlem egy hatalmas tockost, amiért csak most jut az eszébe. Én magam állva maradok, nem tudnék most nyugton ülni egy helyben. Sajnálom a lányt, gondolom rohadtul nem akar itt lenni. Esküszöm… Miért nem tudnak egyszer nyugton a fenekükön maradni?
-Köszi, de én nem kérek.-Nem kell most nekem az a tea, inkább csak száguldoznak a gondolataim, hogy mégis most mit tudnénk csinálni.
-Kaine nem tud segíteni? Ő próbál egy kütyüt összehozni, bár fogalmunk sincs, hogy meddig fog tartani… Niel meséld el, hogy mit hogyan csináltál. Talán az segíteni fog.-De egyáltalán kitől tanulta ezt, vagy ki mondta neki, hogy lehet kapukat nyitni? Lehet azt az illetőt kéne felkeresni.

Pizsama

Helena

**Lacey Harries** Szomb. Márc. 09, 2024 5:34 pm

Ha fura barátaid vannak, ne akarj normális lenni...
//Gwen, Niel & Laze//

Csak hallgatom, amit összehordanak, hogy másik világ és másik univerzum és csak az ragad meg a fejemben, hogy a "könyves" azt mondja, nincs visszaút. Először le sem esik, hogy mire mondja, csak valami rémes hiányérzet ébred bennem. Küzdök magammal, azzal, hogy értelmezzem a mondatokat, amelyeket már hárman mondanak és amelyek egyformán értelmetlennek tűnnek. Ők persze pontosan értik, miről beszélnek a többiek, csak én állok ott elveszetten, mint írástudatlan a Kongresszusi Könyvtárban.
Ők pedig csak mondják... Azt szajkózza Laze, hogy legyen mindenki nyugodt és hogy csak teázzunk a kanapén ücsörögve, akár valami ostoba angol nyugdíjasklub, s azzal a lendülettel már el is rohan valamerre, hogy megszerezze a party hiányzó kellékeit. A másik, a nem-az-én-Topym-nak nevezett magába roskadtan ül és ő maga a kétségbeesés élő szobra, akin nyilvánvalóan nem tea segítene, hanem inkább valami sokkal erősebb. Az új lány, aki azt mondta, hogy Gwen-nek hívják és akit - úgy tűnik - legalább annyira feldúlt a megjelenésünk, mint engem az övé meg valamiféle higgadtságra igyekszik rávenni ezt a kettőt, miközben jól szórakozik a nevemen, ami furcsa módon lesz az utolsó csepp abban a pohárban, amibe azért sem hagyom, hogy teát töltsenek.
Inkább felveszem az eddig mindig tökéletesen alkalmazott "Jó, ti csak szórakozzatok tovább nélkülem!" ábrázatot, ami jelenleg arra hivatott, hogy az émelygésemet és az értetlenségemet leplezze, és bizonytalanul - mindenesetre pontosan ellenkező irányba indulva, mint amerre a "teás" alak távozott - próbálom megtalálni a kijáratot.
Összezavarodott agyam képtelen felfogni a "más univerzum" jelentését, az sem érdekel, hogy Gwen valaki mást is emleget, aki hasonló "balesetek" megoldásában segíthet. Nem lehet akkora a baj, hiszen Topy is művelt ilyeneket, sistergő átjárói, amelyek véletlenszerűen jelentek meg, nevelték le Darwin-t, hogy a szobájában tanyázzon. Vagyis ha ő képes volt arra, hogy megtalálja a haza vezető utat még a legvadabb koncert után is, hát ezt megteheti más is, és abszolúte mindegy, hogy hogyan. Ezt tőle sem kérdeztem soha. Nyissa csak ki Topsfield azt a fura könyvet, firkáljon bele hieroglifákat, vagy írja bele a Kert címét, csak induljunk már, legyen vége ennek az ostoba komédiának. A mondandóm eleje mindenkinek szól, a vége meg csak a kanapén hallgatagon maga elé meredőnek. Arra azonban nem vagyok hajlandó, hogy megint kézbe vegyem azt a holmit, ami a galibát okozta.
- Jó, ez elsőre sem volt vicces, és ahogy telnek a percek, egyre kevésbé lesz az. Nem áltatnálak azzal benneteket, hogy örültem a találkozásnak. Ne haragudj, Gwen, ez persze nem neked szól! Szóval mehetünk, fiúk? Bár nekem az is elég, ha csak te dobsz haza! Hol az az útikönyv, amiben megtaláltad a címemet? Ígérem, nem lapozok bele megint!

**Niel Topsfield** Vas. Márc. 17, 2024 5:16 pm

I.rész_{Lacey's girl world}

In the world of girls ^{Laze, Lacey, Gwen, Niel}

Minden empátiámmal próbálom megérteni Laze hirtelen depresszióját, de a csajos megjegyzéssel tönkreteszi a pillanat varázsát, azt hiszem szándékosan. Megjegyzem magamnak, hogy ki kell majd faggatnom erről.

Mialatt én kiakadva keresem a megoldást, hogyan kerülhetnénk vissza mi ketten, egy bocs, már itt sem vagyunk, nem zavarunk vizet, főleg azt a poharat, amit kaptunk, Laze továbbra is hozza a formáját. Fájdalmas arckifejezésnél többet nem kap.

Ami ezután történik szerintem mindenkit kiakaszt, egyedül Laze annyira laza, hogy nekem tartson légzésórákat, miután megtaposta a lábam. Először is au, bár nem vonyítok hangosan, inkább lerogyok a kanapéra és akaratlanul is úgy veszek levegőt, ahogy ő mondta.
Aztán ránézek, csak remélve, hogy nem könnyezett be a szemem a fájdalomtól, mert még félreérti. De a hisztérikus állapot egyébként valahol már megvan.
Nagy levegő, úgy nézek rá, nagy levegővel és vörösen. Részben, mert a lábam még mindig fáj, másrészt atyavilág, honnan vette ezt a nagy mágusozást? Kicsit olyan, mint amikor Gandalf tett megjegyzéseket Radagastra. Már majdnem mondanám, mert nem ismersz sokat, de lenyelem, nyelvemre harapok.
-Oké, jól van, elég lesz. Megpróbálok…és össze vagyok, vili? Teljesen össze.
Jöhetnék én is azzal ki mondta fent, hogy nem mindenkinek hiányozna Bayville-ből?
-Fú oké, elég lesz, olyan motivációs szöveget lenyomsz, hogy kezdek zavarba jönni. Egyébként az más volt, portált mindenki tud csinálni, de az ereklye, ez csak nekem van és senki sem érti hogyan működik. Az jó lesz, csinálj egy teát. Hallod, Gwennek igaza van.
Sóhajtom, nem merem mondani, hogy főleg Bloomnak kelleni fog a tea és egyelőre ránézni is nehéz. De legalább itt van Gwen és nem én egyedül próbálom rávenni Lazet, hogy ez nem a széthülyéskedés ideje.
Ekkor Bloom nem is lány lesz többé, hanem Lacey Harries és próbálom elkapni Laze pillantását, hogy lekommunikáljak egy elég fontos dolgot.
-Amúgy…Laserian-t is Harries-nek hívják.
Épp a kalózos blablája közben vetem oda, aztán mint az ovisokat mellém rendeli a két lányt. Pont ő. Döbbenten meredek rá, aztán tenyerembe temetem az arcom. Sírni…
-Jézusom Laze…
Mondjuk Lacey Harries lehet, hogy sírni akar és igazán nem kéne demotiválni ebben. Dübörög is fülemben a vad, követelőző elvárás, hozzam helyre ezt az egészet, méghozzá mostazonnal, de elég csak a könyvre pillantanom, hozzárnem, nem hogy dimenziókapuvá, más tárggyá sem akar átváltozni. Az ilyen ereklyéknek saját akaratuk van, olyanok, mint Strange köpenye.
-Nem ilyen egyszerű… Onnan vissza tudok jönni ide, már többször is sikerült, de innen még nem sikerült jól belőnöm a célt.
Nézek Gwenre elkerekedett szemekkel.
-Különben is, azt hiszem haragszik. Az ereklye.
Majdnem beköpöm biztos nő és megjött neki, de még a fejemben is undorító mód szexistának hangzik.
Mire visszajön Laze, elveszek egy csésze teát, de annyira remeg a kezem, hogy kénytelen vagyok visszatenni.
Gwen még hisz bennem, nekem meg marha száraz a torkom beszélni, mégis jó lenne ha képes lennék inni belőle.
-A könyvem egy ereklye, ami képes más dimenziókba vinni, de nem tudom, nem értem pontosan hogyan működik. Most is véletlenül indult be, de Laze telebeszélte a fejem nőkkel, mármint egy filmet említett és lányok jutottak eszembe, akkor hirtelen Lacey világában találtuk magunk. Aztán nagyjából ugyanilyen random hozott bennünket vissza. Az már sikerült máskor is, hogy visszajöttem egy másik világból ide, szóval erre koncentráltam amikor…
Futó pillantást vetek Laceyre.
-Beindult.
A lány közben nagyon menni akar, megpróbálok feltápászkodni hozzá.
-Figyelj…nem hiszem, hogy ez most azonnal sikerülni fog. Adnál nekem egy kis időt? Ígérem megpróbálom megfejteni csak…most ki sem lehet nyitni. Addig, jó lenne ha maradnál és innál egy teát. Ez Bayville, csak mi élünk itt, és sok a lány.
Állok be elé abban a hitben, hogy ezzel megnyugtatom valamennyire. Riadt, kényszeres pillantásokat vetek a könyvre, de ma annyira szeszélyes, ha próbálkoznék, valami nagyon durva helyen bukkanánk ki csajvilág helyett.

Isley