How did We get so Dark?

Szemet forgatok amikor kioktat, mert bizony kioktat, ide látom. Nem ismeri a félelmetes mókát, de majd mi…
- Nem vagyok hős, de egyes dolgok azért vannak, hogy kísérletezzünk velük, hogy kockáztassunk, tévedjünk és  maszatosak legyünk! – idézem A varázslatos iskolabusz Ms. Valerie Frizzleét (Miss Mitzi) és most joggal nevezhet gyereknek, mert az a mese meghatározó volt az életemben. Na jó nem annyira, de mindig élvezettel néztem.
- De mi igazad van, nagyon maszatosak lettünk és ez nem fog egyhamar lejönni rólunk, de kezdeni fogunk vele valamit. Ha esetleg szét püffölnél valamit, van egy edzőteremszerűségünk lent az alagsorban. – szándékosan mondok alagsort nem pincét, mert a végén még azt hiheti, hogy kínozni akarom őt, de eszem ágában sincs, ilyen szép lányokat kínozni még ha azt mondják, hogy 2000-ben születtek. Na és? A bátyám is! Bár ez a legrosszabb amire most gondolhattam ebben a pillanatban.
Kicsit közelebb lépek hozzá, amikor azt mondja, hogy sajnálja, amit bent mondott. Szívesen megnyugtatnám, hogy erre semmi szükség, sírja csak ki magát a vállamon, mert nem fogja. Vad idegen vagyok a számára és nem így fog a bizalmába fogadni. Inkább megmutatom neki, hol ülhetünk le és akkor amikor rám kerülne a sor a mesélésben, cselekszem szavak helyett. Ő pedig hasonlóképpen cselekszik! Ettől egyszerre kezd el sziporkázni az agyam és szirénázni, hogy valami történik, azt pedig nem tudom eldönteni, hogy ennek most örömömben ordítsak fel egy igent vagy kiáltsak segítségért amiért valaki más is irányítani tudja a növényzetet.
- Ez nem semmi! Hűha! – ezt én mondom, ha nem ülnék, valószínűleg dobnék egy hátast, de attól félek, hogy a reakcióm miatt nyomban megfojtana a saját indáimmal.
- Te… huh… - több kellett volna nekem abból a nyugiteából innom, amit készítettem nekik. Na mindegy. Össze kell szednem magam, nincs mese.
- Lefogadom többször is megfojthattál volna minket, de nem tetted. Ilyet te is tudsz? – egyszerű inda kezdett kinőni a földből, semmi extrás, csak kíváncsi voltam, hogy Tarzan indái neki is mennek vagy sem. De ha az iménti trükkre képes volt, akkor az indák is mennek és ez aztán elgondolkodtató.
- Megengeded? – pillantok rá hatalmasra kikerekedő pupillákkal és kérlelve, de aztán rájövök, hogy mennyire hülyén nézhet ki így, hogy felé nyújtom a kezem és azt sem tudja mit akarok éppen, mert fogalma sincs mi járhat a fejemben. De a helyzet az, hogy én sem tudom ehhez szükség van arra megfogjam a kezét vagy sem megnyugtatásképpen persze. Nincsenek nekem semmiféle rossz szándékaim. Nővérem lehetne! Az mindegy, hogy a kor csak egy szép szám.
- Kíváncsi vagyok, mi történne akkor, hogyha te is megpróbálod azt az indát irányítani, amit én. Nem tudom, hogy ehhez meg kell-e fogd a kezem vagy sem. De reméljük nem robban szét az inda! – elkacagtam a végét, mert fogalmam sem volt, hogy mire igyekszem rávenni szegény lányt.

How did We get so Dark?

A jelek szerint egyik Topsfield sem túl szerencsés az anyjával, a Lacey világában élő Nickyt nem tudtam, hogy sajnáljam-e a perpatvarért vagy adjak hálát, amiért a mi Nielünknek nem az apja és nem is az anyja a menedzsere, hogy problémái legyenek. Persze megvolt neki a maga baja, én, mint barátja nem tehettem mást, mint mellette állni jóban rosszban, függetlenül attól, hogy ez a barátság alig volt pár hónapos és valószínűleg sokkal hamarabb elege volt belőlem, mint régen a többieknek, akik úgy szoktak meg éveken keresztül és volt idejük felfogni, hogy én milyen jelenség vagyok, Niel még nem készült fel rám, én pedig a korral egyre merészebb és idegesítőbb vagyok. Ebből pedig sajnos nincs gyógyulás, a véremben van. Mondanám, hogy Harries vér jobb nem lesz, de azt nem tudtam, hogy Lacey milyen valójában. Ezt is ki kellett volna derítenem, de első volt a partiarc átvilágítás, amin túl kellett esnie.
- Nem itt szoktunk bulizni, vannak törzshelyeink, több is. A ház az szent hely. Én sem hozok ide barátnőket csak úgy. Itt mindenkinek túl jó a hallása, hiába a falak vastagsága. – azt nem tettem hozzá, hogy az enyém pont nem, én nyugodtan tudok aludni, ha a másik szobában felrobban egy bomba, persze mindig körülményes volt elaludni, de ha egyszer alaludtam, akkor csak az ébresztő kelthetett fel, az is azután, hogy kialudtam magam és legalább másodjára kellett szólnia.
- Ha távol maradsz, most nem motiválnád Nielt arra, hogy erősebb legyen és rájöjjön mi mindenre képes, csak hinnie kéne magában. Igazad van, rossz vagyok, amiért ebben a szörnyű helyzetben a jót próbálom előtérbe helyezni, de gondolj csak bele… Vagyis ne gondolj. Ha sikerül átlépnie a saját határait, akkor téged is hazajuttathat. Milyen menő lenne már együtt lógni veletek gond nélkül! Mármint… Hogyha még hajlandó volnál fogadni minket. Bár sejtem, hogy rossz marketinggel próbálkoztunk, de a rossz marketing is lehet jó. – itt a hirtelen megjelenésünkre gondoltam és arra ahogy idekerült. Még volt mit tanulnom Niel képességéről és megérteni őt, elhelyezni a mágusok palettáján és hierarchiájában, már ha van nekik. Biztos volt. Minden jóravaló mágus közösségekben volt.
- Nem szoktam nagyon megjátszani magam, az emberek vagy utálnak vagy szeretnek, köztes állapot nincs. – bár valójában volt, ezt azonban nem akartam hangoztatni.
A felvetésére, hogy miben hasonlíthat az én történetem az övében, megpróbáltam nem túlságosan helyeselni, voltak dolgok, amikben eltértünk, nekem bátyám volt és öcsém, az édesanyám viszont tényleg halott volt, akárcsak az övé és az apám sem volt a családfők mintaképe.
- Mutatok inkább neked valamit. – javaslatára leülök, miért ne ülnék, frászt hozni másra jobb, ha eleve ül, mert akkor biztosan nem fog hátraesni vagy elájulni.
Ha ő is leült, akkor megkockáztattam valami szokatlant, a közelünkben volt pár bokor, nos az egyik bokrot keltettem életre s, nyújtottam ki abból egy kisebb szálat és intettem felénk, a levegőben úgy kúszott, mint egy vékony kis kígyócska, zsinór, amit idehúztam és aminek a végén azt reméltem, hogy ott lesz majd a kincs, de a kis inda végén nem kincs volt, hanem rózsaszál. Nem szakítottam le. Nem az volt a célom, csak bűvészkedni akartam Lacey előtt.
- Hasonlóra te is képes vagy? – érdeklődtem, mert kíváncsi voltam, hogy vajon ő is éppen úgy járt, mint én vagy nálam rosszabbul, esetleg sehogy és most magában éppen elátkozza azt a pillanatot is, hogy Nickyt megismerte, mert akkor valószínűleg fogalma se lenne arról, hogy léteznek multiverzumok.

How did We get so Dark?

Kíváncsian hallgattam végig az ő Topyjáról a leírást, szóval a szponzorok és a bulik érdeklik, érdekes. Széles vigyorra húzom a szám, valószínűleg beerpongban is benne lenne Niel variánsa ezek alapján, mármint ami a buli részt illeti, a szponzorokban nem tudok neki segíteni. Most már egyre biztosabb vagyok abban, hogy azt a Niel variánst ide kell hozni! Csak ugye számtalan bökkenőbe ütköztünk. Azt se tudjuk Lacey honnan jött pontosan, vagyis mi milyen dimenzióban voltunk.
- Te pedig nem vagy bulizós, igaz? Vagy igen? – érdeklődök. – Az itteni Nielnek és bandájának van egy menedzsere, Nickynek nincs senki olyanja, aki „anyjuk helyett is az anyjuk volna”? – feltételezem, ha itt Kopasz férfi, akkor odaát egy gyönyörű hosszú hajú, erős akaratú nőszemély lehet, aki annyira idegbeteg, mint amilyen Kopasz, de a fiúkért, vagyis ott a lányokért gondolom mindent megtesz, mert az ő épségüket tartja a legfontosabbnak és mindenre ügyel. Minden apró részletre. Ezt csak az elemzés miatt kérdezem, egyrészt minden érdekel abból a másik világból, másrészt tudom, hogy az információ hatalom még akkor is, ha apróságnak tűnik valami. Ez apróság volt, de segített ledönteni a hasonlóságokat és különbségeket a világaink között, amiket a fejemben állítottam fel.
- Ha megkérdezed biztos vagyok abban, hogy mesélne neked róla. - Lacey szép lány volt, szerintem Niel sose hagyná ki, hogy ne nyűgözzön egyet le. Bár, hogy mennyire van csajozós kedvében az megint más.
- Teljesen megértem. – igyekszem komoly arcot vágni, de hamar eszembe jut, hogy el kellene terelnem őt egy másik irányba, ahol a nyugalom várhat rá, legalábbis annak a szele.
A visszakérdésére meglepően bólintok, hogy igen hintázást kérdeztem és sajnos nem tudom megállni, hogy ne nevessem fel amikor azt mondja, hogy nem csendes, de annyit nem beszél, mint én.
- Ne haragudj, nem rajtad nevetek, hanem magamon. Még sosem volt olyasvalaki a vendégünk, mint te. Mármint olyan, akinek az ittléte miatt én is felelős vagyok és nem a többiek miatt van itt. Gwenre például Kaine talált rá, a szőke pizsamás lány, akivel már találkoztál. Te pedig nem önszántadból vagy itt, ez még kínosabbá és zavarosabbá teszi a helyzetet, mert kíváncsi is vagyok. – most a fűbe rúghatnék, hogy ilyen ártatlan szándék vezérelt csak és kínomban nem tudok átváltani lazába, ezért beszélek, hátha visszatér belém a lazalélek vagy valami kapcsológomb újra működni kezd. Ki tudja, hogyan működik ez.
- Különleges keresztneved van. Lefogadom, hogy annyira különleges, mint te. – gyanúsnak kellett volna lennie, hogy milyen szépen egybecseng a Lacey a Laze-el, de nem foglalkoztam még ezzel.
Végig hallgatom a bemutatkozását, néha felcsillan a szemem bizonyos hívószavaknál, amiben én is hasonlóképpen vélekednék vagy gondolkodnék az adott helyzetről.
- Nem! Ezzel csak több lett, ami tök szuper! – szó szerint, mint egy rossz gyermek szemében úgy csillant fel a káosz az én szemeimben is, de csak óvatosan és szépen fogom megfertőzni vele Bloomot.
- Bár úgy fair, ha én is mondok hasonlókat magamról. Szeretnél hallani egy ijesztően hasonló történetet?

How did We get so Dark?

- Amennyit jónak gondolsz? Fogalmam sincs. De hé, amíg itt vagy, olyan szuper másvilági emberekkel lóghatsz, mint mi és majd lesz mit mesélned a te Topydnak. – próbáltam a dolog jó oldalát megközelíteni, hátha így esetleg segíthetek rajta. Hacsak az ő Topsfieldje előbb nem talál meg minket és csinál ki merő szeretetből, amiért elraboltuk az ő lakótársát, vendéglátóját.
Aztán megemlítem neki, hogy milyen meglepően vagány volt egy másik Harriessel találkozni, aki nem a családtagom. Hogy mitől vagyok ennyire feldobva? A nyugiteámtól? Hogy csórtam egy másvilági levelet odaátról? Fogalmam sincs. Mindenesetre a kényes részről akartam elterelni a gondolataimat és az övét is, már ha sikerül egyáltalán. Egyelőre valószínűleg csak még inkább az eszébe juttatom és emlékeztem őt arra, hogy mi is történt.
- Nekem ez volt az első ilyen, hogy Nielnek sikerült hasonló arról nem tudok, nem kérdeztem meg tőle még. – nem volt ez akkora nagy hazugság, tényleg nem tudtam. Bár, ha máshol jár az úgyis kiderül, ha nem nekem mondja el, akkor másnak és idővel úgyis mind megtudjuk, ha hasonló történt volna. Vagy megtartja magának és különcködik, az is az ő saját ügye volna természetesen, de ha megoldást szeretne, akkor biztosan tanácsot kér mástól a problémájára. Valószínűleg a történtek miatt nem tőlem fog.
- Darwin von Harrington életrevaló macseknek látszott és ha Nicky csak fele annyira imádja az állatokat, mint Niel, akkor is gondoskodna róla szerintem, csak nem előtted tette eddig. – legalábbis ebben biztam, hogy ha macskákról vagy egyéb házi állatokról esik szó, akkor bármelyik dimenziós Topsfieldről is legyen szó, a házi kedvenceket szeretik. Legalábbis ez a téves kép élt a fejemben.
- Rendben, de ha meggondolnád magad, kicuccolhatok a szobámból addig. – biztosítottam őt arról, hogyha másképp döntene akkor se lenne gond.
- Szeretsz hintázni? – jól van, tudom, hogy nincs hintánk, de a kérdést más miatt tettem fel. Van egy menő hintaágyunk, ott tuti chillbe kerül egy kicsit. Vagy nem és még inkább felidegesítődik. Kiderül. Persze még nem irányítottam őt a pavilonból a hintaágyhoz, ha azt válaszolná, hogy nem, vagy túl ideges vagy kikéri magának túl öreg hozzá akkor nem fogom erőltetni. A válasza alapján mutatom meg hová üljön le vagy merre tartsunk tovább.
- Van kedved mesélni magadról? A növényeken és Darwinon kívül mi az, ami felvidít téged? Persze azt is elmondhatod, hogy mi idegesít fel, hogy meg se próbálkozzak vele. – vagy még inkább megfogok, ki tudja nálam ezt igaz. Most szándékosan akarok kideríteni ilyen tényezőket, hogy legalább amíg itt van, addig elviselhető legyen az ittléte. Felelősnek éreztem magam érte, végül is, ha nem beszélek Nielhez sem, talán jobban koncentrál a portáljaira.
- Te inkább csendesnek vagy beszédesnek tartod magad? - jó lesz ezt is tudni, lehet szegény azért nem érzi úgy, hogy beszélnie kellene, mert én beszélek helyette, ezért kell teret adnom neki.

How did We get so Dark?

Kinyitottam előtte az ajtót és hagytam, hogy nyugodtan kisétáljon a teraszra.
- Tudom, hogy Bayville nem olyan helynek tűnik, mint ahonnan te jöttél, de most az a fontos, hogy lenyugodj és adj egy kis időt a házi varázslónknak. Olyan, mint Merlin esküszöm, csak nem akarja elhinni magáról, hogy ő az. – kezdek is bele egyből, hogyha eddig nem akart hazafutni a saját világába tőlem, akkor most lehetősége legyen rá, hogy meggondolja magát. Na jó lehet meggondolja magát, de nem tud még hazajutni és ezt kell nekem most kihasználni. Persze csak szépen.
- Kicsit meglepett, hogy te is Harries vagy. – vallom meg neki őszintén és közben becsukom magam mögött az ajtót is.
- Mármint nyilván mindenhol vannak Harriesek, csak nem gondoltam, hogy pont a másik világban találkozni fogok eggyel. – szépen kellett volna adagolnom neki ezeket a dolgokat, nem ennyire lelkesen. Valahol együtt kellett volna éreznem az ő szörnyű helyzetével, de azon voltam, hogy átragasszam rá a lehetetlen küldetésként felvállalt jó kedvemet.
- Itt menjünk le, majd előre. Kapcsolok egy kis világítást. – még nem volt vaksötétség, de szerettem villogni a fényekkel, amit a kertbe iktattunk be. Még volt mit csiszolni a kert szépségén ez igaz, de már nem gaz vett minket körül. Szerencse, hogy nem akkor érkezett ide amikor még itt a fű is könyörgött azért, hogy kitisztítsuk a kavicsoktól meg gallyaktól.
- A házban kutyák vannak, kell nekik ez a nagy terület, de sosem elég, mindig el kell vinni őket sétáltatni. Te macskás vagy, jól gondolom? – kíváncsiskodom.
A pavilonos részhez sétálok el vele, onnan szép a hely, ha be akarjuk látni a házat, akkor innen a legszebb és talán kis szerencsével még a tenger felől érkező fények is látszódnak innen. De ahhoz lehet fel kellene mászni a ház tetejére, bár talán majd holnap.
- Vannak vendégszobáink, vagyis üresek, de ma aludj az én szobámban, tele van növényekkel, rend van és én majd alszom lent a kanapén. Úgyis filmmaratont tartottam volna a nappaliban. – javaslom. – Holnap kiválaszthatsz az üresek közül egyet és bemutatlak a többieknek, akikkel még nem találkoztál. Készülj fel, ők mind kedvesek, de valószínűleg agyvérzést fogunk nekik okozni a sztorinkkal, ha előadjuk Niellel egy másik univerzumból hoztunk ide. Megfogod kedvelni a lányokat. – biztatom, főleg, ha meglesz a közös témájuk és lesz okuk kibeszélni a szörnyű helyzetet és a viselkedésemet.
- Van egy tulajdonosunk amúgy, akivel még nem találkoztunk, Lancenek hívják vele holnap nem fogsz találkozni még, de majd hamarosan. Romy mondta, hogy valamikor érkeznie kellene csak az ügyeit intézi. Vagyis, nem tudom meddig tart Nielnek a keresés, de ha adsz neki időt, hidd el csodákra képes az a fiú. – azzal zsebre vágom a kezeim, ekkor tapintok csak rá a fényképre, amit elhoztam Niel variánsának szobájából.