Aggódva tekintek rá, nem mondom, hogy mióta Bishop szó szerint hipp-hopp belecsöppent az életünkbe, nem gondolkodtam el jó párszor, hogy milyen lehetett az Ő világa. Bár az elhangzottak alapján, nem igazán akarnám ténylegesen látni. Eléggé szörnyen hangzik.

- Örülök, hogy rátaláltál erre a világra, végre békében élhetsz. - mármint, ahhoz képest, ahogy ott élt. Sajnos teljes béke itt sincs szerte a világban, és mutánsok számára se.
- Természetesen, hála az égnek a befogadás elég szépen halad, ezt magam is tapasztalom. Tervezem, hogy én is... szeretnék ebben az ügyben aktívabb lenni, beszélni a mutánsokról, megismertetni őket az emberekkel, hogy elfogadjanak minket. - ezen az úton haladtam legalábbis, amíg nem történt a Remy balhé. De igyekszem összeszedni magam, bárhogy is lesz. Vissza kell térnem, a családom érdekében. Ugyanis, akik ezen a birtokon élnek, mind a családom. Szeretném ha mindenki tudna tejestkörű életet élni, félelem nélkül, és már úgy érzem lassan készen állok aktívan is részt venni ebben a harcban.
- Oh, cuki vagy, hogy azt hiszed nekem volt kedvenc tanárom. Nem vagyok a legjobb tanuló, bármilyen meglepő is. - nevetek. - Én jobban szerettem a harci órákat. Logan is, Scott is jó tanár, de valljuk be, eléggé kibírhatatlanok, és még Logant mondom jobb változatnak. Egyébként még a professzor volt, ha választanom kell, tényleg próbálkozott, hogy egy kis tudást a fejembe tudjon ültetni, akár telepatikusan. - vigyorgok, de természetesen ezzel viccelek, azzal még nem próbálkozott, bár lehet nagyobb eredményt ért volna el.
Csak vigyorgok, mikor felajánlja maradjak, hát tulajdonképpen ez a hely hosszabb ideje az otthonom, mint neki, de azért jól esik ez a meleg fogadtatás. Kicsit megvallom, azért féltem, hogy igencsak hosszabb ideig voltam távol, hátha valaki erre megorrolt. Bár egy társunkat akartam, akarom vissza hozni, így nemes volt a küldetésem, főleg ha valaki kedvelte Remy-t.
- Köszönöm, ez jól esik. Jó itthon lenni, első sorba kiakarom pihenni magam, így nem igazán leszek hasznotokra. - nem mondom, hogy az alvás lett volna az elsődleges dolgom.
- Ismét köszi, hát remélem jutunk valamire. Te se habozz szólni, ha bárhol kéne szétrúgni pár segget, még talán jól is esne. - kacsintok, majd a táskámat a vállamra hajtom.

Hasznos feladatokat, mi? Inkább úgy érzem, hogy inkább manapság önzőeket. De egy hasznos tag vissza szerzése a x-men-ekhez vajon önzőnek számít, ha van benne személyes ügy? Fogalmam sincs. Egyszerűen igyekszem azt csinálni, amit helyesnek tartok.

- Oh ez pofoz egyszerű, Scott-ot. Többször is megakartam ütni, és ha adódott olyan alkalom edzésen, és sikerült, akkor ezt meg is tettem. De szerintem ezt ő is tudja. - vigyorgok. Nos igen, tisztelem, és bírom egyébként küklopszot, viszont, mint tanár, és főnök, eléggé bicskanyitogató a viselkedése. Igyekszik felelősségteljesen viselkedni, mint mi mindannyian, de ő ezt szereti idegesítően csinálni, és túlzásba esni.
- Utálom az energiaitalt, mintha benzint innál, be is tiltanám. - forgatom a szemeimet, hm lehet megvan a következő célkitűzésem?
- Természetesen benne vagyok, mindenbe ami mutánsok kiszabadítását illeti, de most úgy érzem kicsit pihennem kell, beszélnem kell a többiekkel is. Pár nap szabit kiveszek. - nevetek, főleg azért, mert az eltűnésem már eléggé úgy tűnt, hogy szabadságon vagyok. Az igazság pedig ennél sokkal bonyolultabb. Inkább pár hónap folyamatos kiküldetés volt, a repülőn aludtam, ha aludtam, és csupa feszültség. Most viszont, végre ledőlhetek az ágyamra, kitisztíthatom a fejemet.
- Kösz Bishop. A beszélgetést, támogatást, segítséget, szóval úgy mindent. - fogom magamhoz a táskámat, mintha attól félnék lába kelne.
- Ahogy összeszedtem magam, és még többet tudok szólok. - kifele azért vállon veregetem, nem tudom mennyire értékeli a gesztust, de tőlem ennyi teli, ami a hálámat illeti. Soha nem hittem volna,hogy ilyen jól ellehet beszélgetni pokróc kettővel, viszont már van, és látok különbséget, közte és Scott között.


Köszönöm a játékot