Re: The one that got away

Kissé csalódott vagyok, azért picit reménykedtem benne, hogy sikerül rábeszélnem, hogy velem jöjjön. Biztosra állítom, hogy jól érezné ott magát. Megértem, én hogy ne érteném meg, hogy miért fél tőle? A kezem puszta érintésére egy pillanat alatt meg tudnám semmisíteni mindent, ami ő maga.
- Sajnálom Bruce, de ha meggondolnád magad, megtalálsz minket. Szívesen várunk. - mosolyodom el barátságosan, és igyekszem minél inkább biztató lenni. Nem szeretek erőszakos vele, nem fogom rá erőltetni, miért is tenném? Megértem a félelmét, és amúgy se szeretném Hulkot felbőszíteni, nem igazán tartom szerencsésnek.
- Persze, köszönöm. Oh hidd el, alaposan kifogják vizsgálni, szerintem kijönnek a helyszínre is. - sóhajtok. Bár jobb lett volna, ha Remy maga mondja el mi a fészkes fene történik itt.
- Köszönöm a segítségedet. - elteszek mindent, amit tudok,fotókat készítettem, felírtam a pontos koordinátákat, illetve eltettem a nyakörvet is. Sajnos ennél többet itt már nem tehetünk.
Kimegyünk a házból, és beleszippantok a friss levegőbe, már kaparta a torkom a házban lévő por, és elkeseredés szaga.
- Köszönöm, még egyszer. És jó volt megismerni Bruce. Tartom magam hozzá, és tényleg bármikor örömmel látjuk a Xavier intézetben. - mosolyodom el.
- Addig is vigyázz magadra, és semmi stressz, árt a szépségednek. - kacsintok. Majd megindulok a repülő felé. Jobb öklömet egész végig erősen összeszorítottam, próbálom magam lenyugtatni. Nem tudom eldönteni mennyire lett sikeres ez a nap...