-Virágokat a rajongóktól? Nem hiszem… A többiek mondták, hogy inkább lányok a rajongóik. Azok meg nem vesznek virágot… De nem mintha zavarna. Vagyis… Nem azért játszom, hogy ajándékokat kapjak. Azért játszom mert szeretek és szerintem a zenéjük is jó.-Örülök annak, hogy a banda tagja lehetek, de közben azért néha elgondolkozom azon, hogy biztos jól tettem e. Sose vágytam hírnévre. Oké az én világomban mindenki ismeri Szellempókot, de az nem én vagyok… Vagyis nem tudják, hogy én vagyok…
-Hacsak nem téped le rólam a ruhámat, akkor nem… De remélem ahhoz nem lenne elég bátorságod.-Azért összeszűkülnek a szemeim és kissé fenyegetően pillantok rá, hogy még eszébe se jusson valami hasonló.
-Hmm remélem nem valami szervkereskedőhöz akarsz elvinni….-Most nincs túl sok kedvem kimozdulni, de erre sikerült rávennie. De igazából sok mindent nem kell csinálnom, csak be kell ülnöm a kocsiba. Ő fog vezetni, ő figyeli az utat. Én csak békésen ülök majd mellette és csak reménykedni tudok, hogy tényleg valami normális helyre fog elvinni engem.
Megvárom a szobája előtt, amíg beugrik a kocsikulcsért, majd elindulok vele a garázshoz. Szó nélkül ülök be az anyósülésre és már be is csatolom magam.
-Csak meg ne bánd, hogy felajánlottad.-Most már jobban ismerem az e világi zenéket és megtaláltam azokat a bandákat, akik az ízlésemhez közel állnak. Így el is kezdek kutatni a rádiók között, míg meg nem hallok egy jó zenét. Nem éppen egy lágy, tingli tangli, vagy egy seggrázós lányos dal, de az én arcomra ez csal mosolyt. Egy pillanatra Lazere tekintek, hogy mit szól hozzá, majd csak előre figyelek az útra. Egy ideig békésen ülök, de a következő számnál már énekelni kezdek. Nem szokásom mások előtt ilye tenni, de most kissé megfeledkezem magamról.

Zene

Látom, hogy érkezik válasz az üzenetemre, meg is nézem őket, de nem írok vissza. Éhesnek éhes vagyok, de jelenleg nincs túl sok kedvem kimozdulni itthonról. Így inkább a dobot választom, hogy kicsit kikapcsoljak, hogy eltereljem a gondolataimat.
Érzékelem Laze közelségét, de nem igazán foglalkozom vele. Úgy vélem, hogy az ajtón túl van. Inkább a dobolásra koncentrálok. Ebben a házban el tudom engedni magam teljesen, így nem mindig a zajokra figyelek, vagy a pókmicsodám jelzéseire. Itt úgy vélem, hogy biztonságban vagyok, nincs mitől tartanom.
Ezért is sikerül neki meglepnie engem azokkal a virágokkal. Ahogy elém nyújtja a csokrot hirtelen állok meg a dobolásban. Pár pillanatig csak a fura mintézatú virágokat figyelem, majd lassan leveszem a fejhallgatómat, leteszem a dobverőket és elveszem a virágokat, amit alaposabban is szemügyre veszek. Csak ekkor veszem észre a pókháló mintát.
-Ezt te csináltad?-Pislogok rá meglepetten. Mondjuk tudom, hogy hülyeséget kérdeztem, hisz ilyen biztos nem nő a természetben.
-Köszönöm, de nem kellett volna.-Felállok a helyemről, majd leteszem a virágokat az asztalra. Nincs vázám, így azt valahonnan szereznem kellene majd, de előtte válaszolok a kérdésére szóban, ha már itt van.
-Oké mehetünk, de nem polipcsápot enni. Az biztosan valami elegánsabb hely és arra már nem fogsz rávenni, hogy kibújjak ebből a göncből.-Kényelmesre vettem a figurát azzal a tudattal, hogy ma már nem mozdulok ki. Szóval ha nagyon el akar menni mehetünk, de én így maradok, akár ciki, akár nem.
-Rád bízom, hogy hová menjünk, csak ha lehet ne olyan helyre, ahol sokan vannak. Most nincs túl sok türelmem az emberekhez.-Vallom be neki őszintén. Persze vele szívesen beszélgetek, nem haragszom már rá. Túltettem magam a dolgokon. Talán ő is tanult végre valamit ebből.
Az övtáskámba pakolom a telefonom és a pénztárcám, majd elé lépek.
-Részemről mehetünk.-Nem tervezek pókexpresszel menni, így marad az autó, ha hajlandó vezetni… Bár miért ne lenne? Ő akar ilyen nagyon kimenni a ház biztonságából.

Reménykedtem abban, hogy azért tudni fogja, hogy mikor kell leállni a poénkodással, hogy felismeri a komoly helyzeteket. Persze gondolom ezzel akarta az idegességemet elkergetni, de akkor ennyire ne ismerné a lányokat? Pedig azt gondoltam volna, hogy volt már elég dolga velük és legalább azt megtanulta, hogy ha ideges akkor nem tesz rá még egy lapáttal.
Lehet, hogy én is túl hevesen reagáltam a szituációra, de lehet hogy csak kissé kiborult a pohár. Próbálom nem rájuk zúdítani az érzéseimet. Jó pofát vágni mindenhez, nem elrontani azt a vidámságot, ami itt van ebben a házban. Mindenkinek megvan a maga szomorú élete, múltja, fájdalma, vagy nevezzük bárminek is, de mégis nagyon ritka a szomorkodás.
Pittyen a telefonom, rá nézek… majdnem válaszolok neki, de végül csak ledobom az ágyamra. Sok minden kavarog a fejemben. De leginkább az én világom, az otthonom, apa és Peter. Leülök az ágyam szélére és csak bambulok ki a fejemből. … Percekig ülök csak így csendben, majd erőt veszek magamon, felállok és elpakolom a cuccaimat.
Fogalmam sincs, hogy mennyi idő telhet el, de a gyomrom nagyot morog. Nah igen… Hazudtam Lazenek. Rohadt éhes vagyok, de őszintén semmi kedvem kimozdulni. Nem vagyok abban a hangulatban.
A telefont a kezembe veszem, majd ismét elolvasom az üzenetét, végül pötyögni kezdek, majd csak eldőlök az ágyamon és a plafont kezdem el nézni. Legszívesebben üvöltenék a világgal… De itt van a dobom… Ismét felülök, majd átülök a dobomhoz, felveszem a fülest és már püfölöm is. Laze, ha kopog is nem hallom. Csak akkor venném észre, ha megfogná a vállam, vagy kihúzná a fülesemet.

Összeráncolom a homlokom a szavait hallva. Még, hogy a pókok kémkednek Kainenek. Ezt most ő sem gondolhatja komolyan. A pókok nem is tudnak beszélni.
-Bár tény van olyan képessége Kainenek, ami nekem nincs, de nem hiszem, hogy képes lenne a pókokkal kommunikálni. Beleszővik a hálóba az információkat? Mégis honnan ismernék az emberi ábécét? Szerintem csak tréfálkozott veled.-Szélesedik ki a mosolyom. Mondjuk megértem, hogy elhitte. Kaine elég komoly egy pali. Nem is tudom, hogy láttam e már nevetni, vagy csak mosolyogni.
-Talán, de azért ne éld bele magad túlságosan. Nagyon tetszik, ahogy kinéz a szobád ezzel a sok növénnyel, de fogalmam sincs, hogy lesz olyan, amire azt mondom, hogy persze jöhet a szobámba.-Még sose vásároltam növényt, virágot magamnak, de szerintem még ajándékba sem. Szóval nem tudom, hogy lesz e, ami tetszeni fog vagy mi.
Mérges vagyok rá és ezt nem is titkolom előle. Ha ölni lehetne a nézésemmel lehet most újra kellene őt éleszteni.
-Hahaha! Nem fogsz lenyugtatni pár kedves szóval Laze.- Tényleg azt hiszi, hogy erre van most szükségem? Leállítom őt és megkérem, hogy mééég, mééég mondjon ilyeneket, miközben én egyszál törölközőben állok előtte? Ennyire tényleg nem lehet bolond.
Kijövök a fürdőből, de a helyett, hogy békésen vissza tudnék vonulni a szobámban ő vár engem az ajtónál.
-Laze! Ez nem vicces!-Fordulok meg és most már nem is nagyon tartom vissza a haragomat. Úgy érzem, hogy neki ez az egész csak egy jó vicc. Persze nem világ katasztrófa, amiért benyitott, csak egyszerűen nem tudom felfogni, hogy miért veszi ezt ilyen lazán. Egy helyen lakik több lánnyal is, de ha még nem is lennénk lányok… Akkor is úgy diktálja az illem, hogy kopogsz mielőtt belépsz.
-Oh én kérek elnézést, hogy megfeledkeztem arról, hogy ő nagyságának ez a kedvenc fürdője. Hát hogy merészeltem azt használni!? Kérem, könyörgöm ó nagyságos uram ne büntessen meg. Ígérem legközelebb inkább csak a szobámba viszek egy lavór vizet és abban mosakszom.-És azzal hátat is fordítok neki. Már majdnem az ajtómhoz érek, mikor a nevemen szólít. Megállok, de nem fordulok felé, csak mikor felteszi a kérdést.
-Nem vagyok éhes!-Zárom rövidre a dolgot és tovább sétálok. Az ajtót kissé túl erősen és hangosan csapom be előtte. Talán ebből eszi a jeleket, hogy most igen, nagyon is kihúzta azt a bizonyos gyufát nálam.

Ahogy végig nézem a színjátszását csak megrázom a fejem. Tiszta lökött.
-Nem gondoltál még arra, hogy színészkedj? Szerintem hasítanál.- Simán el tudom képzelni vígjátékokban, de akár egy őrült gonosz figuraként is. Nem mintha azt gondolnám róla, hogy ilyen lenne… De simán el tudom képzelni, hogy rezzenéstelen arccal képes lenne végig a szerepében maradni. Kicsit, mint Jim Carrey. Neki is vannak gonosz karakterei.
-Azt ugye tudod, hogy a pókhálóm nem olyan, mint az igazi… Mármint nem tudok olyan szép, könnyed pókhálót csinálni neked, mint amiket a pókok is tudnak. Lehet jobban járnál azzal, ha befogadnál egy igazi pókot…-Bár lehet ha most körbe nézne is találna pár pókhálót.
-Még magam sem tudom, hogy milyet szeretnék, így jó lenne ha láthatnám is. Lehet lesz olyan növény, amibe teljesen beleszeretek. És gondolom te sok növényt ismersz, így tudsz majd segíteni a választásban.-Igen ki fogom használni a növény tudását. Nah meg őt fogom megbízni azzal, ha végre elkészül az a kütyü és haza tudok menni, hogy távollétemben gondoskodjon róluk. Nem akarom azért túlterhelni, így tényleg valami könnyen kezelhető gazt kellene majd választani.

A zuhany kellemes volt, de az nem, hogy Lazac rám nyit. Legalább kopogott volna előbb… És nem viharzik ki egyből, hanem áll az ajtóban, mint egy dilinyós. Ez most komoly?
-Sminkelek? Aham… Persze… Mikor láttál te engem sminkben?-Kérdezem tőle kicsit sem nyugodtan. Majd azért csak rá szólok, hogy legyen oly kedves és menjen már ki, mert a jelek szerint ez magától nem jutott az eszébe. Mégis hol járnak a gondolatai?... Na jó… Erre lehet nem akarom tudni a választ.
Mikor végre magamra hagy és becsukja maga mögött az ajtót elkezdem felvenni a tiszta ruháimat. A hajamat nem szárítom meg, nem szokásom. Majd megszárad magától is. Így kissé kócos, nedves hajjal, teljesen felöltözve sétálok ki a fürdőből és torpanok meg egyből az ajtóban, mikor megpillantom Lazet.
-Te még mindig itt?-Nézek rá értetlenkedve. Azt hittem már rég a fánkokat falja, vagy a szobájában kuksol.
- Legközelebb azért kopogjál mielőtt a fürdőbe mész. Tudod nem egyedül laksz itt, a fürdőt mindenki használja…-Szúrom oda neki, majd elindulok a szobám felé, hogy lepakoljak.

-Azért nem vagyok olyan jó színész, hogy a házban bárki is elhinné rólam, hogy megszállt valami démon, vagy ilyesmi. Idővel úgy is elárulnám magam valahogy.- De nem is akarnám elhitetni velük. Így szívesen elmókázgatom, ahogy most is, de hogy valakire szándékosan rá hozzam a frászt… Nah az nem én vagyok.
Elmosolyodom a lelkesedését látva. Nem azért mondtam neki, hogy behízelegjem magam hozzá, hanem tényleg őszintén gondolom, hogy ráférne a szobámra egy kis plusz és a növények biztosan fel tudnák dobni. Persze ha egyszer haza jutok akkor kelleni fog Laze segítsége, hogy gondozza őket távollétemben… Bár félek akkor is segítenie kell majd, mikor itt vagyok. Továbbra sem vagyok túl jóban a növényekkel.
-Igen. Komolyan mondom. Persze nem ennyit szeretnék, mint ami itt van, de párat még el tudnék képzelni.-És azt sem szeretném, ha túl sok szín lenne a szobámban. Szeretem az egyszerű fekete ruhákat, de persze akad néhány színes is, ahogyan például a rajtam lévő sötétlila sál. De élénk színeket általában nem szokásom hordani. Nem hiszem, hogy nekem valóak.
-De szerintem elég ha csak elkísérsz valami növényes boltba… Oké tudom, hogy nem így hívják őket, de nem jut eszembe a hivatalos elnevezésük.-Nézek rá kicsit zavarodottan. Nah most nyugodtan mondhatná rám, hogy a buta szőke.
De nem is tartom fel tovább. Örülök, hogy beengedett az ablakon. Legközelebb azért megpróbálkozom majd a csengővel is, bár az úg túl unalmas. Így legalább kicsit megmozgattam a pók énemet is.
A zuhany jól esik és legszívesebben még maradtam volna alatta, de sajnos ez nem az a hely, ahol az ember hosszú percekig élvezheti a fürdést. Talán egyszer kivehetnék egy hotel szobát, amiben van egy jó nagy és mély kád. Hmm egy kis hab, zene és máris elszáll minden baj.
Éppen elkezdem lehámozni rólam a törölközőt, mikor az ajtó kinyílik. Sose szoktam magamra zárni, hisz amolyan íratlan szabály, hogy bekopogsz mielőtt belépsz a fürdőbe. Eddig ezzel nem is volt gond. Eddig nem tapasztaltam meg azt, amit most. A kezeimmel gyorsan vissza “zárom” a törölközőt, miközben mérgesen pillantok Lazere és rá is kiabálok.
-Laze baszki nem tudsz kopogni?-Szorosan fogom a törölközőt, mintha attól tartanék, hogy az bármelyik pillanatban eltűnhetne. Azt gondolná az ember, hogy ezek után a másik hátat fordít és becsukja az ajtót, de nem. Laze csak bámul, majd elkezd a fánkokról beszélni. Ez most komoly? Most ő játsza a buta szőkét?
-Laze nagyon kedves tőled, de most erre nem igazán vagyok kíváncsi. Megengeded, hogy felöltözzek?-A hangomban még mindig érezhető a düh, de már nem kiabálok vele. Viszont, ha ez után sem veszi a lapot, akkor megint hangosabban szólalok meg.
-Kimennél végre!?-Ha végre felfogja, hogy nagyon is rossz helyen van és becsukja maga mögött az ajtót befejezem az öltözködést, miközben végig csak puffogok magamban, hogy hogy lehet valaki ennyire hülye. Értem én, hogy nem hallotta, hogy bent vagyok, de akkor is! Alap, hogy első a kopogás!!!

Csodálattal figyelem, ahogy a borostyán levélből egy másik féle levelet csinál. Egy pillanatra még azt hiszem meg is kapom, meg is indulna a kezem, hogy elvegyem tőle, de végül nem így tesz. No sebaj. Majd talán legközelebb.
-Oh nem megfűszerezni a finom, friss húst bűn. Nem lesz finom tőle. Én a vér és a félelem ízét szeretem, nem a zöld növényekét.-Még el is fintorodom hozzá. De nem tudom sokáig megtartani a szerepem, így mikor kezét a homlokomra teszi elmosolyodom.
-Annyi édesség után biztos tiszta édes a húsod.-Azt mondják, hogy a nők édesszájúak… De Laze! Nah mi nők eltörpülünk mellette még a piros napokon is. Férfit még nem láttam ennyi édességet enni.
-Laze kezdőnek tűnök? Nekem ez a kisujjamban van, nem kell gyakorolnom. Néha még magam is meglepődöm azon, hogy miért nem színésznőnek mentem.-Nyilván ezt is csak poénból mondom. Utálnék színésznő lenni. Nem nekem való a szereplés… Ezért utálom is ha túl sok a szemtanú egy-egy harc során. Nem kell nézősereg. Oké a banda más. Akkor kikapcsol az agyam és csak a zenére figyelek… Gondolom valami ilyesmi lehet a színészeknek is…
-Hmm lehet az én szobámat is fel lehetne dobni még pár növénnyel. Tényleg sokat dob rajta.-Oké én már annak is örülök, hogy az az egy virágom még él, bár tudtommal Laze keze azért nem kicsit van benne. De sebaj. Én igyekszem rá vigyázni, locsolgatni.
-Igyekeztem minél több félét hozni.-Meg nem mondanám, hogy kinek mi a kedvence, de azon sem lepődnék meg, ha mindenki mást mondana. Így talán nem lesz olyan, hogy egy félre többen is pályáznak.
-Találd ki!-Pillantok még vissza a kérdésére. Igazából ha megeszik a pisztáciásat sem fogok szomorkodni. Mindegyik finom lehet, vagy legalábbis kinézetre nagyon is gusztusosak. Nah meg máskor is tudok venni. Nem lesz világvége, ha ma nem ehetem meg a kedvencemet.
Viszont nem maradok tovább nála. Visszavonulok a szobámba, ahol szépen lepakolok, majd összeszedem a holmimat zuhanyzáshoz. Nem okos ötlet ennyi lakótárs mellett az utolsó pillanatra hagyni a zuhanyzást, mert a végén csak a hideg víz marad neked.
Nem töltök sok időt a zuhany alatt, bár nagyon is kellemes volt a meleg víz. A hajamat betekerem egy kisebb törölközőbe, majd elkezdek szárítkozni, hogy a kényelmesebb, itthoni ruhámba bújhassak már vissza.