Nagy örömömre tényleg bent van Laze és a függönyt is elhúzza, de amit mond azt már nem hallom, amin kissé meglepődöm és az talán ki is rajzolódik az arcomon.
-Ha nem hallasz, akkor miért jöttél az ablakhoz?-Akkor szerencsém nem lehet, hogy pont akkor sétált ide, mikor én beszéltem hozzá. De végül is Lazeről van szó. Ez is biztosan csak valami átverés a részéről. De a lényeg, hogy végül kinyitja azt az ablakot és már tolja is a szokásos Laze dumát, amit kénytelen vagyok lecsapni.
Egy gonosz vigyor terül el az arcomon. Próbálom valahogy vissza hozni a bohócot, Az-t. Halloweenkor elég sok időm volt gyakorolni és szerintem a végére elég jól ment a dolog.
-Gwen? Mégis ki az a Gwen? Az az ügyes kezű dobos lány?... Igen… siránkozott, könyörgött, hogy ne öljem meg, de hiába… Szükségem volt a testére, hogy bejuthassak ide.-Azzal beljebb is lpek óvatosan mozdulatokkal, de a tekintetem továbbra is egy elvetmült gyilkoséhoz hasonlít.
-Sok friss és fiatal hús. Kész arany bánya. De hogy lásd milyen jószívű vagyok veled kezdem, így nem kell végig nézned a társaid halálát.-És azzal egy gonosz kacaj szökik ki belőlem. Hogy miért nem mentem színésznőnek?... Hú utálnám, nagyon utálnám.
-A fánk illattal vonzom magamhoz az olyan édes falatokat, mint te!-Na jó a végét már nem bírom ki nevetés nélkül, így az egésznek annyi, de igen jót mulattam ezzel.
-Szóval igen, amint mondtam hoztam finomságot is.-Mikor félre áll beljebb is jövök és végre, mikor talajt ér a lábam kiegyenesedem és a kezébe nyomom a szatyrot, ami tele van finomságokkal.
-Köszönöm szépen. Bocsi, csak itthon hagytam a kulcsom és abban reménykedtem, hogy nyitva van az ablakom és elkerülöm ezeket a cikis pillantásokat, amiért olyan dilis vagyok, hogy itt hagytam a kulcsot… De az ablakom zárva volt, a szomszédaim nincsenek otthon, aztán éreztem, hogy te itt vagy és tényleg!-Tárom szét a karjaimat, majd leveszem a sálamat és a kabátomat is. Idebent sokkal jobb az idő.
-Azta! Nagyon szép a szobád!-Még nem jártam nálam. Azt tudtam, hogy szereti a növényeket, de nem gondoltam volna, hogy ennyit tart itthon. Egészen hangulatos így a szobája. És milyen nagy rend van. Nah talán ez lep meg a legjobban.
-Amúgy persze, minden rendben. Bocsi, hogy így rád rontottam. Nem is akarok ám zavarni! Viszont ne edd meg az összes édességet. A többieknek is hoztam. Lehet a mászás miatt kicsit megsérültek, de az ízük attól még jó.-Az én kedvencem is ott lapul benne, de most nem fogom kikapni a kezéból, hogy kivegyem azt. Ha megmarad, akkor annak örülök, ha nem akkor így jártam.
-Mikulásasszony? Neeem… Én nem lennék jó abban. Meg félek a játékok összetörnének, ahogy a pókháló segítségével közlekednél épületről épületre.-Azzal oda is sétálok az ajtóhoz, majd megköszönöm neki még egyszer, amiért beengedett és ha nem állít meg, akkor vissza is vonulok a szobámba, ahol még a cipőmtől is megszabadulok.

Én idióta barom! Hogy lehetek ennyire hülye? Komolyan képes voltam otthon hagyni a kulcsomat? Gwen mégis hol jár az eszed? Ennél összeszedettebb szoktál lenni. Most még a próba sem ment olyan jól, mint szeretted volna. Össze kell kapnom magam. Nem azért vettek be a csapatba, hogy aztán mindent elrontsak. Bíznak bennem.
De nincs akkor nagy baj. Csak beenged valaki a házba. Bár fogalmam sincs, hogy ilyenkor ki van itthon… És szerintem még az ablakomat sem hagytam nyitva. Még mielőtt haza indulnék szerzek egy kis édességet, azaz pontosabban, sütit, fánkot, muffint. Tudom, hogy mindenki mennyire édesszájú odabent. Sosem lehet elegendő kaját venni…
A ház előtt vagyok, de valamiért mégsem akaródzik bekopogni nekem. Talán mégis nyitva hagytam az ablakom… És akkor nem kell hülyét csinálnom magamból, hogy itthon hagytam a kulcsomat.
Oké kissé macerásabb most felmásznom, mert elég sok cuccom is van, de megoldom. A pókhálóm segít benne.
Szóval bizakodva indulok fel a falon, hogy megnézzem a szobám ablakát. Messziről még úgy is tűnik, hogy nyitva van, de mikor oda érek csalódnom kell magamban. Legközelebb valamivel ki kell támasztanom! Nem! legközelebb nem szabad itthon hagynom a kulcsot.
Az ablakom nem akar kinyílni, betörni meg nem szeretném az üveget, így tovább mászok reménykedve abban, hogy esetleg valamelyik szomszédom otthon van, de nem érzem a közelségüket és bekukkantva az ablakon nem is látok mozgást odabent. Sóhajtok egyet…. Lehet egyszerűbb lett volna bekopognom… Bár ha senki sincs itthon, akkor mindegy…
Felmászok a tetőre, hogy a ház másik oldalára sétáljak. Itt már érzékel valamit a pók micsodám… Ki kéne találni valami más szót erre, mert ez így nagyon hülyén hangzik… De rohadtul nem tudom megfogalmazni, hogy mégis mi ez…
Szépen leereszkedem, majd megállapodom Laze ablaka előtt. Bár be van húzva a függöny, de érzékelem a közelségét. Nah ilyen betoppanóm sem volt még ez idáig. Végül is ezt is el kell kezdeni valahol. Legalább nem Romynál próbálkozom. Ő első alkalommal sem rajongott azért, hogy az ablakon másztam be. Pedig jó móka.
Végül csak bekopogom a Lazacok királyához és várok egy kicsit, majd meg is szólalok.
-Laze! Én vagyok az Gwen! Be tudsz engedni? Itthon hagytam a kulcsomat… De hoztam finomságokat!-Türelmesen várok arra, hogy felfogja mégis mi a franc folyik itt. Így ha elhúzza a függönyt egy vigyorgó Gwen fog visszabámulni rá.