to: gwen I'm drunk and you're cute

A Grand Nimbus Pubból már csak ködös emlékeim vannak, az biztos, hogy valami nagyot mondtam, amin mind röhögtünk. De utána, mintha elvágták volna a filmet. Semmire nem emlékszem. Semmi sem érdekelt már igazán. Jól éreztem magam. Felszabadultan. Mindenkinek fizettem egy kört a csapatból, aztán sorra a többiek is. Legalábbis azt tudom, hogy nem mindet én kértem ki. Ha így lett volna már hamarabb hazaérek. De vajon hazaértem? Nem voltam biztos abban, hogy tényleg ez volna Bayville, forgott és színes fények villódznak, legalábbis addig amíg eszembe nem jutott, hogy ez csak a karácsonyi fények még, amit valaki nem vett még le a házról.
Most lett volna bennem annyi bátorság, hogy felmásszak a teraszon és leszedjem az égőket, de túl sötét volt és senki sem látta volna, hogy csak én gabalyodok bele az égőkbe, nem a megkésett Mikulás vagy az, aki duplán jött idén, mert egyszer már tuti járt nálunk. Asszem.
Valamibe megbotlottam. Szerencsére nem estem orra tőle, vagy legalábbis nem éreztem, ha igen. Nem akartam felkapcsolni a lámpákat, vagyis de felkapcsoltam őket, de az emeleten már nem akartam senki tudtára adni, hogy én most érkeztem haza. Óvatos akartam lenni, vagy legalábbis megpróbáltam. Több kevesebb sikerrel.
Hogy kerültem haza? Ez újra elkezdett foglalkoztatni, mert aki vezette a kocsim az tuti nem én voltam, sőt nem is kocsival mentem, mert tudtam, hogy nem akarok majd beülni vezetni, de így. Valami Botit (valójában Bocsi) mondott, amikor rákérdeztem a nevére és senkire sem emlékeztetett a baráti társaságom közül, ez volt a legijesztőbb benne. Boti az űrlény! Kapok hirtelen a homlokomhoz és próbálok meg nem eltévedni a szobámba menet. Hol kellett volna balra fordulnom? Egy Niel ajtó – tapogatom ki az ajtaját, majd tovább megyek a sajátomhoz. Egyszerű. Melegem van. Amint benyitok első dolgom megszabadulni a ruha feleslegtől, pizsamát majd veszek fel, ha kimegyek innen. Most annak örülök a legjobban, ha be fogom tudni hunyni a szemeimet. Nem kell majd ringatni, hogy mély álomba merüljek, mert már most félálomban vagyok. Nem érzem a növényeimet a közelemben. De majd reggel rájuk nézek. Itt lesznek. Pislákolok kettőt, csak a cipőt tudjam még levenni és szabad ember leszek. Úgy bújok be az ágyamba, mintha már eleve itt lettem volna, csak az lep meg, hogy milyen szűkös a hely itt. Azt hittem van még a falig pár centim. Na mindegy.
Szépen lehunynám a szemeim. Vagyis le is hunyom és az összes létező és nem létező istenre mondom, hogy én aludnék, tényleg aludnék, ha a másik párnáért nyúló karom valamibe nem ütközik, vagy inkább valakibe. Valakibe! Ki is gurulok az ágyból a meglepettségtől. Vagy csak azért, mert sok volt az űrlényes vicc ma. Nem tudom mitől félek jobban. Hogy képzelgek vagy attól mennyit ihattam, ha már itt tartok. De nem mindennap van a csapatból valakinek születésnapja vagy névnapja, már nem kerestük az okokat amire emelni lehetett a poharat csak ittunk nagy büszkén.

to: gwen I'm drunk and you're cute

Olyan nagyon-nagyon nyomott voltam, hogy a föld mozgott még, nem is ezen a világon éreztem magam, de úgy kiperdültem az ágyból, mintha valami részeg akrobata mutatványt próbálnék éppen ki. Bár eskü a részeges karatemestert nem akarnám meg leutánozni, abban tényleg Yuen Siu-tien remekel, vele felvenni a részeges karateharcot… legyőzne, sőt még az ő tanítványa Jackie Chan is. Az már mind lényegtelen, hogy én most mennyire alulmaradtam, nem csak hogy alulmaradtam, de alulöltözött is vagyok, magamhoz képest is. Amikor pedig meghallom az ágyat Gwen hangján beszélni. Ijesztő. Nagyon ijesztő.
Amint felkapcsolja a kis lámpát az éjjeliszekrényen és a fénytől hunyoroghatnékom támad. Egyből tudhatnám, hogy rossz helyen vagyok, de eltakarom az arcom, vagyis inkább a szemeim, mintha a napba néztem volna éppen. Direkt nem kapcsoltam fel az égőt kint a folyosón sem, erre tessék. Itt fogok megvakulni ebben a szent helyben. Tényleg nem kellett volna beszélgetnem ezzel a Boti űrlénnyel. Ha valóban így hívták.
A következő kérdésére leengedem az arcomból a kezem, kicsit sem tudom, hogy most mit kellene mondani neki. Nyelek egyet. Fejben össze kell raknom a szavakat, hogy értelmes mondat legyen belőle. De az értelem már régen kiveszett a gondolataimból, valahol a pohár fenekén van még mindig.
- Gwen? Olyan cuki vagy, hogy hazavártál és azt mondod, hogy ez a te szobád. – nevetek, körbe fordítani a fejem még nem sikerült. Akkor érezném, hogy bizony az a növény, amit most át tudnék formálni úgy le korlátozódik, hogy kétségbe kéne esnem. Nagyon is kétségbe kéne esnem, de nem esek. Fűti a belsőmet valami leírhatatlan és bódító, nem mindig engedem el ennyire a kontrolt. Most sem kellett volna.
Amikor lehajol hozzám, megfogja a karom és fel akar húzni innen, olyan aranyosnak látom őt, de olyan aranyosnak, hogy megakarom kérni őt, ne erőlködjön, inkább üljön le mellém. Mert én nem tudom, hogy felfogok egyhamar innen kelni. Itt biztosabbnak tűnik most. Nyújtom a karom neki, igen, nyújtom, de nem segítek. Hanem lehúzom magamhoz, a karjaimba.
- Tényleg nagyon kedves vagy, hogy segíteni próbálsz nekem Gwen. De forog a világ és most az egyetlen biztos pont te vagy nekem. – veszek pár hatalmas levegőt, olyan kellemes illata van, hogy ezen csak ront vagy inkább javít, mert tényleg nagyon azon a hiten vagyok, hogy az ajtó, amit kitapogattam az a Niel ajtaja volt, nem valaki másé, de az eszem addig el nem ér, hogy tényleg feleszméljen bakker, hogy másik ajtó volt. Hogyha tényleg Niel ajtaja lett volna akkor lefejeltem volna a jövőhetet is, ha elindulok előre, de ki gondolkodik már ezen? Kit érdekelnek az ésszerű tények? Hát ez az? Csak kapkodnak az agytekervényeim kis zugában is, ahová az értelmet rejtették el, mert ott most hatalmas tűz van. Alkoholt öntöttem rá és ég, mert meggyújtottam. Más magyarázata nincs annak, hogy fűt valami és nem fázom a pizsamám nélkül.

to: gwen I'm drunk and you're cute

Olyan mélyen voltam már Lazafölde vad sűrűjében, hogy a Fangorn-erdő is inkább tűnt mese beillően szépnek, mint annak a vad erdőnek, amit elénk tártak a filmben vagy a könyvekben. Innen már nem volt kiút, majd csak reggel, amikor felfogok ébredni és azt fogom hinni, hogy ez az egész meg se történt. Pedig most történik.
- De… de Niel szobája ott van! – mutattam abba az irányba, ahol holtbiztos, hogy nem az övé volt, hanem Milesé és ezt józanul nagyon jól tudnám, de így: szentül megvagyok róla győződve, hogy jó helyen vagyok. Végül is, Bayvilleben vagyok, csak nem ott, ahol tényleg lennem kell. Innen viszont olyan nehéz felállni. Olyan nagyon-nagyon nehéz. Inkább magamhoz húzom Gwent is. Csak egy kis időre is elég, lehunyom a szemeim és olyan dicséretet kapok Gwentől, hogy normál esetben ez nem töltene el büszkeségtől, de most basszus…
- Kösziiii neked nagyon finom illatod van, ha egész nap ilyen illata volna Bayvillenek ki sem akarnék menni a házból. – már el is kezdtem fejben átformálni az összes növényt ilyen Gwen illatúra, de csak fejben. Most még elég volt, elég lett volna, ha csak neki van Gwen illata.
- Hogy fogsz így sátorozni Gwen, ha nem akarod elhagyni az ágyad? Az erdőbe nem tudod magaddal vinni. – olyan ártatlanul logikus érvnek tűnt, hogy végül rájöttem, hogy tényleg el kell engednem őt. Még mindig melegem volt és bár nehezemre esett, muszáj volt megpróbálnom felállni. Ő nagyon kedvesen fel akart innen húzni, hát megpróbáltam én is így tenni.
- A növényeimhez segítesz? Kérlek Gwen, ígérem nem fogok semmi rosszat csinálni! – olyan könnyedén teszek most erre ígéretet, mintha tényleg be tudnám tartani. Már megtörtént a baj. Ha így is hozzám vágja a párnáját és még takarót is kapok, akkor álló helyemben ölelem magamhoz a párnát s, húzom a hátamra a takarót kis köpenyként, ezt nem rám tervezték tiszta sor, hogy nem fogom most rendeltetése szerint használni, én is jó éjtezek, de ez bizonytalanabb az övénél, inkább hangzik kérdésként, mint kijelentésként az én számból. A párnának is Gwen illata van! Erre olyan pihentagyúan döbbenek rá, hogy az már régen rossz. Valamilyen hihetetlen oknál fogva, el is döntöm, hogy én ezt a párnát most ellopom! Ki is tapogatom az utat az ajtóig, mert ugye le is kapcsolódott a lámpa, fény egy szál se. Nagy nehezen rátalálok az ajtóra és a kilincsre is sikerül, lenyomom a kilincs fogantyúját, kinyitom az ajtót és már megyek is innen, az ajtót úgy hagyva. Elfelejtem, hogy be kellett volna csuknom. A falba kapaszkodva vagy azzal megtartva magam igyekszem a saját szobám felé. Persze megint elnézem az ajtót, de most felkapcsolom a fényeket és szembe találom magam a mosdóval. Itt is jó. Most itt is jó lesz. Döntöm el magamban. Becsukom az ajtót, most nem felejtem el, ha rosszul leszek, azt jobb, ha senki sem látja, csak a tükör meg én. A zuhanyzóval szembe ülök le és várok. Hogy kitisztuljon valamennyire a fejem.

to: gwen I'm drunk and you're cute

Megráztam a fejem – nem kellett volna – nem szükséges nekem ez a tűsfürdő. Nem magamon akarom én érezni. Nem menne úgysem a parfümömhöz se semmihez, a végére tényleg pacsuli felhőt húznék magammal, ami valljuk be nem a legjobb kombó.
Gwen sátorozni sem készül. Lekókadhatna ettől a szám, magamba roskadhatnék. Most még a rossz híreket se tudom úgy fogadni ahogy kellene. A pókok nem járnak sátorozni? Kaine is elment nem?
Feltápászkodunk, nagyon szépen sikerül is. Háh. Csak olyan megkönnyebbültnek érzem magam, hogy az valami csoda. Ilyen egyszerűséggel fog kikerülni belőlem az étel-ital is. Bár még tartom magamban és hiszem, hogy ezt le fogom tudni győzni. Valahogy.
- Hiszek! Te mindig őszinte voltál hozzám Gwen. Nem is értem miért kételkedtem abban, hogy jó helyen vagyok, bocsiii… Bocsánat. Megtudsz nekem bocsátani Gwen? – olyan kisdenevér szemekkel kérdeztem ezt tőle, mint amit anno a Hotel Transilvaniában láthattunk. Igen, megnéztem. Aki azt mondja, hogy nem nézte meg, csak hazudik, mert még magának sem akarja bevallani, hogy bizony egy párszor szívesen azonosult volna az egyszerű sráccal, aki belecsöppen a természetfelettibe csak úgy tök véletlen.
A kis túlélő szettemmel megyek ki Gwen szobájából. Azt nem sikerült realizálni még, hogy a cuccaim itt hagytam nála, nem is érzem a hiányukat. Kaptam cserébe mást. Sokkal fontosabbat Gwentől. Ilyen hülyeségekkel van most telve az agyam. Tisztára, mint Dobby, amikor megkapta a zokniját Malfoytól, jó Pottertől, de Malfoy adta oda neki.
Túlélőnek is érzem magam egy zombitámadás után, csak az a baj, hogy én jártam rosszul, mert az agyam annyira rossz volt, hogy még a zombiknak se kellett, inkább hagyják, hogy itt megtörjek és rosszul érezzem magam, amiért nem kerültem, nem jutottam a barátaim sorsára.
A fürdőben más a helyzet. Látom az arcom és azt is látom, hogy most, hogy nézek ki, de fel nem fogom, hogy ezt most a valóság, vagy csak álom. Túlságosan annak tűnik. Nagyon is annak tűnik. Miért volna ez a valóság? Lehet már alszom. Nem jut el a tudatómig, hogy meg kellene csípnem a karom.
- Ahhhhaaa. – nyújtom el olyan hosszasan a választ, amikor meghallom Gwen hangját. Tényleg idebent vagyok?
Figyeltem ahogy bejön és próbálkozik, összeszedni engem. Még, hogy nem volt ő cuki. Hát mégis mi ez, ha nem cukiság? Nem tudom megállni, hogy ne simítsak végig a haján, olyan szép és annyira megnyugtató a tapintása.
- Kiabálhatnak velem Gwen, nem érdekel, majd megfürdöm velük. – ezt már én se gondolhattam komolyan, ez nem a jakuzzi volt, a fürdőnek megvolt a maga érzéki, zárt szférája, amibe én se akartam volna beengedni akárkit, nemhogy beférkőzni valakiébe. Most nem volt, másra kellett volna koncentrálnom. De hát tudtam?
Belekaroltam, csak mert azt hittem táncolni akar és ez valami alapállás féle, de mindkettőnk szerencséjére nem tánclépésekben haladtunk előre – csak majdnem abban, amilyen szétszórt voltam.
- Dolgozom egy altatón Gwen. Ha a szobámban maradsz hamar megnyugszol és elalszol. Már majdnem kész. Néha én is bealszom tőle. Mindig elfelejtem, hogy a szirmait össze kéne zárnom alvás előtt vagy kitenni az ablakba, esetleg terráriumba a többi mellé. De úgy sajnálom szegény bogyókát. – még nem adtam neki tisztességes nevet, pedig van. Naná, hogy van!
- A komodói varánusz szervezete ellen fogom használni majd és… - kérésre az ágyamba is dőltem, nem kellett többször kérlelni engem.
- Csak maradj itt, jó? Nem fogok nyúlkálni, semmit se. - csak a kezét fogom meg, nem túl erősen, ehhez már nekem sincs elég erőm és érzem is ahogy ki fog csúszni a keze az enyémből pontosan emiatt.  

to: gwen I'm drunk and you're cute

- Nem vagyok az esetük. – ezt még részegen is tudom, mondjuk nem voltam azon, hogy kiderítsem ennek az ellenkezőjét sosem. Megvoltak a magam dolgai, mint például most.
Valahogy a szobámhoz is elérünk. Sokat nem segítek neki ez bizonyos, mert még mindig zuhanok és olyan érzésem volna, mintha Lance jóvoltából rengne az egész Bayvillei lakás. Pedig biztos nem ilyenkor támad neki se kedve földidomárkodni.
- Léteznek a varánusz imádók Gwen,… elvitték a bátyámat és Romy apját is. Nem hagyhatom őket cserben. – ingatom a fejem, megint csak rossz döntést hoztam ezzel, mert csak még jobban forog a föld.
Józanon talán feldobna az ötlet, hogy hallani akar az altató növényről és a varánuszról is, de így csak félig lecsukott szemmel bólintok neki.
- Jó, mindent elfogok mondani neked… Csak ígérd meg, hogy nem mész utánuk egyedül... A többiek megtiltották az egyszemélyes akciókat. – bár ezt már inkább Gwen párnájának mondom, amit sikeresen az arcom elé tettem.
- Jóóóh éjt… - és már olyan nyugisan szuszogtam belebújva a párnájába, mintha a sajátom volna. Rabul is ejtettem a párnát, azt még éreztem, hogy kapok valami puszi félét az arcomra, de a szokásos „nem fogom lemosni az arcom” érzés elmaradt. Eszembe se jutott.
Békésen aludtam, a növényeimre is hatással voltam, ahogy én lélegeztem, úgy ők is hasonlóan reagáltak a környezetre, volt elég oxigén a szobámban az biztos.

Az ébredés is hasonló volt, bár sok mindent nem értettem és keresni is kezdtem a cuccaim. Nem nagyon maradt meg, hogy mégis mit keresnek nálam ismeretlen holmik értem ezalatt a párnát és a takarót. A közös beszélgetésünkbe meg be se akartam fotózni, hogy cserét ajánlok a cipőm és ruháim visszaszerzése érdekében. Ilyet még nem csináltam! Na jó, azért mégis megkérdeztem, hogy véletlen nem látták a barna félcipőm Arrow szájában, feleslegesen ne keressem. Semmi válasz. Vagyis nyomravezetőt biztosan nem kaptam. Mindegy is.
Dolgomra mentem és sokáig nem is voltam otthon, közben persze azért igyekeztem felidézni a tegnap este emlékeit, hogy vajon mégis mi történhetett. De semmi, csak egy zagyva álomfoszlány, mert inkább tűnt álomnak, mint valóságnak. Akkor azonban, hogy tudtam kiragadni az álomból a párnát és a takarót? Hát ez az, sehogy!
Fejben megpróbáltam kisilabizálni, hogy vajon kinek a cuccai vannak nálam. Lilit alapból kihúztam a listáról, ő macskakarmolás nyomokat hagyna rajtam, amiért eltulajdonítom a dolgait, Romynak hála nem működne semmi sem a szobámban, csak a növényeim és az, ami nem elektronika, Freddytől talán a fél szobám eltűnne velem együtt, az ufócsajtól szerintem álmomban is tartok, nemhogy a szobájába menjek. Bloom eddig a saját növényeimmel állt volna bosszút, meg amúgy is tisztában vagyok azzal, hogy neki milyen ízlése van. A srácok számításba se jöttek. Így csak egyvalaki jöhet szóba. Bakker.
Írtam neki egy nagyon rövid és lényegretörő üzenetet. „Itthon vagy? Beszélnünk kell!” Ennyi volt csak. Semmi kétségbeesés. Ki is mentem a szobámból és odakint vártam meg a választ már, ha válaszolt egyáltalán.

to: gwen I'm drunk and you're cute

Nálam volt a párna és a takaró is, gondosan összefogva, ezért amint megkaptam a válaszát, már nyílegyenesen tartottam a szobája felé, be is kopogtam s, amint meghallottam, hogy bemehetek, be is nyitottam. Rajtam nem múlott a dolog. Bár őszintén nem nagyon értettem a Csiprerózsikás utalását és lehet jobb lett volna visszakérdezni, de úgy voltam vele, hogy megkérdezem személyesen, bár felesleges. Nem nagyon értem mire akart ezzel célozni.
- Szia!? – volt némi furcsaság a köszönésemben, így van, mert én sem tudtam eldönteni, hogy most meglepődjek azon, amit mond vagy mit is kellene tennem.
- Egymáshoz teleportáltak a cuccaink? – értelmes kérdést kifacsarni belőlem, szinte lehetetlen, tudom. Legalábbis ebben a pillanatban biztosan. Igyekszem mégis teljesen lazán kezelni a dolgot, mintha már másnál is találtam volna meg az én holmimat és én is lenyúltam volna tőlük valamit. Pedig esküszöm nem volt még ilyen. Mi a franc történhetett?
- Bocsi, nagyon zűrös estém volt és nem minden részletre emlékszem. – az még persze megvan, hogy halálra szívatom az X-eket és kb. fordítva is ugyanez történik, mert túl sok volt már a végére a pia. De ennyire basszus? Nem hiszem, hogy a saját lábamon tértem volna haza. Az biztos, hogy megint Elixír vagy valamelyikük hozhatott haza, ezért nem emlékszem rá teljesen. Vagy nem tudom. Minden esetre abba hagyom a belső silabizálást és Gwen felé fordulok.
- Ezeket még nem volt időm Lazeteleníteni, de következő mosással betehetjük. Hová tehetem le őket addig? – nem tudtam mennyire érzékeny az ilyesmire, ezért jobb volt előre közölni, hogy jól lehet még érezni lehet rajta az ő illatát, meg az öblítőét is persze, de én aludtam velük és még nem kapcsoltam be két dologért a mosógépet.
- Megyek is, nem akarlak zavarni. Pihenj nyugodtan. – kicseréltem a holmijainkat és már le is léptem volna, hacsak meg nem állok a szobája közepén egy egész pillanatra.
- Miért került hozzám a takaród és a párnád? – ez túlságosan nagy szöget ütött a fejembe, hogy csak úgy lelépjek és szó nélkül hagyjam. Bár a helyes kérdés valójában az lett volna, hogy mit keresnek itt az én cuccaim, mármint konkrétan miért a tegnapi ruháim háromnegyede. Annyira nem ihattam sokat, hogy… (Nem kell "olyan" rosszra gondolni, Laze csak azt hiszi, hogy vetkőzőshowt tartott Gwennek. xd by Morf)

to: gwen I'm drunk and you're cute

Az volt a szerencsénk, hogy most nem ittam semmiféle vizet sem. Szóval nem nyeltem félre amikor csenő manókat emleget. Meg sem kellett volna kérdeznem, hogy ő a filmről honnan is tud, mert biztos vagyok abban, hogyha nálunk volt egy Csenő manók film, akkor valamilyen formában ott is lenniük kellett. Vicces elképzelések jutottak az eszembe akkor amikor néztem, bár az az igazság, hogy előbb a Harry Potter filmeket láttam és utána a Csenő manókat, így egy kicsit meglepetésként ért, hogy a lekezelő Malfoyból vörös Weasley lett, ha csak egy film erejéig is. Sokat nevettünk ezen a testvéreimmel. Nyilván az összeset velük néztem meg, maratont tartottunk és mindig csak a filmek végén lehetett kimenni a mosdóba. Szegény Sam úgy könyörgött, hogy állítsuk meg a filmet, mert neki ki kell mennie. Kicsi volt, persze, hogy nem kényszerítettük rá őt olyasmire, amit mi sem bírtunk olyan sokáig tartani. Na mindegy. Erről is csak az jutott az eszembe, hogy mostanában mennyire furcsa filmeket készítenek. Persze vannak kivételek, de a legtöbb. Inkább nem kommentáltam ezt a csenő manós dolgot, de amikor a zűrös megjegyzésemre azt mondta, hogy ő másképpen fogalmazott volna újra csak megnézem őt megrökönyödve. Mintha rá sem ismernék. Mi a francot műveltem?
- Nem sokra. Azt tudom, hogy növesztettem két pomelot szívatásból az egyik ismerősömnek a játékhoz. – igaz ez is csak azért van meg, mert voltak olyan kedvesek és beposztolták a képet a Nem ivósok csoportunkba. Meg talán még egy videót is, amint ott kötöget és beszól valakinek, aki megbámulja őt. Hát azon röhögtem is, de ezen, ezen, amit Gwen mond.
- Ez igaz, csak… Így illik. – legalábbis az én elképzelésemben, hogy a rend és tisztaság a lelke mindennek.
Persze mentem volna a dolgomra, de az, aki nem deríti ki, hogy mi történt vele, az nem én vagyok, muszáj tudnom. Ezért amikor arra kér, hogy üljek le, én így is teszek a cuccaim pedig addig is magam mellé teszem.
- Kezdheted. – és ő beszél is a tegnapiról. Próbálom rezzenéstelen arccal végig ülni az egészet, nem pofákat vágva, hogy istenem mekkora hülye voltam, hanem értelmezni mindazt, amit mond.
- Hát ez… Megrázó élmény lehetett. Gyere, üss vissza. – tartom neki az arcom, gondolkodás nélkül, tudom, hogy megérdemlem. Valami dereng persze, de az nem sok. Egyáltalán nem sok. Sejtem, hogy ennyire kifordulhattam önmagamból, képes vagyok rá, ha nagyon megerőltetem magam, de legtöbbször nem kell hozzá semmilyen alkohol, jön magától, de amit leírt.
- Nagyon sokat ihattam Elixírékkel. Meg kellett védenem Bayville becsületét a kitartásommal. – bár való igaz, azt nem kérdeztem meg, hogy ők miként fejezték be a napot és kezdték el a mait.
- De nem is ez a lényeg. Ezen kívül nem bántottalak téged jobban vagy ilyesmi ugye? - az ilyesmit szándékosan nem fejtem ki neki, hogy most alatta mire gondolok.

to: gwen I'm drunk and you're cute

Kicsit meglepödöm, amikor pofon vagy ütés helyett, kis paskolás fogadja az arcom. Ezt a széles mosolyom is jelzi, hogy ennyire meglepően jól esett, a viselkedése. Nem számítottam rá, tényleg nem erre számítottam. Nagyon Gwenes cselekedet volt ez, ha mondhatok egyáltalán ilyet.
- Nem direkt csináltam. Szerinted tudnálak én bántani téged Gwen? Még a feltételezés is sértő. Hmm. – sértetett is játszok, de nem sokáig.
- Bocsi. Mindig hozom a szokásos Laze formámat, hiszen én vagyok Laze. Ha valaki más akarnék lenni és nem Laze azt mindenki észre venné és a végén már hiányolná. De azt még nem döntöttem el, hogyha ez történne, akkor rosszabb vagy jobb lennék. – Rodin Gondolkodóját mímeltem. Nem volt a legszebb látvány, mert előre dőltem és begörnyedtem egy kicsit. Ám mivel nem az volt a célom, hogy eltérjek a lényegtől, újra felegyenesedtem és Gwen szavait hallgattam tovább. Érdekes volt. Mármint ahhoz képest érdekes, hogy így, ennyire megnyíltam neki részegen. Miért nem kételkedtem benne? Miért nem kételkedtem abban, hogy ilyet egyáltalán elmondhatok-e neki?
- Oh…Erről mind makogtam neked? Te jó ég! – a homlokomra csapok. Persze, hogy elmondtam neki! Persze, hogy nem volt semmi gátlásom és kételyem sem afelől, hogy ezt rábízhatom. Mert biztam benne, vagyis részegen is tudtam, hogy bízhatok benne.
- Tudod, ők a Hydra. Egy nagyon rémes és rossz szervezet, akik agymosást végeznek a szeretteiden és olyasmire veszik őket rá, amire te sem számítasz tőlük. Azt mondják róluk, hogy olyan édesen épülnek be a társadalomba és férkőznek emberek bizalmába, mintha tényleg a jót szolgálnák. Vannak, akik szentül megvannak győződve arról, hogy a Hydra jó, de szerintem pedig nem. Emberek életét teszik tönkre és közben mindenkin átgázolnak, akik az útjukba állnak. Nem csak az egyszerű embereket. Ha híreket szeretnél hallani róluk, akkor Romyhoz tudlak küldeni. – mert ő napra készebb információkkal tud róluk szolgálni, mint én. Én legutóbb Lilivel is zsákutcába szaladtam.
- Az altató növény, az egy érdekes fogalom lesz, ha sikerül is. Egy olyan gömb alakú szirmosgumót akarok létrehozni, amit, ha leszakítok és szét osztogatok a többiek között, akkor elaltatja pillanatokon belül az ellenfeleiket. Most még nincs kész. Perpill csak bódult leszek tőle és álmos. Nagyon álmos, de nem alszom el tőle. – magyaráztam el, hogy eddig mire jutottam. – Ez egy kicsit hosszabb folyamat. Még kísérletezek vele. Ilyesmivel, nem viccelném meg a többieket.