to: Laze I'M DRUNK AND YOU'RE CUTE

-Ne kérj bocsánatot azért mert önmagad vagy. Szerintem minden lakó megrémülne, hogy mi történt veled, amiért búskomor lettél. Szóval maradj csak ilyennek. Ez áll jól neked.-Még egy halvány mosoly is elterül az arcomon. Persze nem azt mondom, hogy néha nem lehet komoly, de őszintén nem tudnék elképzelni egy olyan Lazet, aki folyton öltönyben, nyakkendőben jár, lenyalt hajjal és az érzelem egy apró szikráját sem mutatja ki senki felé. Brr… Még a hideg is kirázz az ilyenektől.
Érdeklődve hallgatom őt. Érdeklődve és kissé elborzadva. Szóval akkor a komodói varánusz tényleg komoly volt. Reménykedtem abban, hogy csak egy rossz álmot idézett fel, vagy valami… De elég őszintének tűnnek a szavai. Nah meg ilyenről miért viccelődne? Mondjuk igen… Sokszor nem tudja az ember mikor beszél komolyan és mikor nem… De nem mosolyodik el a végén, nem röhög fel, hogy bevetted….
-És ők tényleg elrabolták őket?-Gondolok itt a testvérére és Romy apukájára. Hogy tudnak ilyen nyugodtak lenni ezek után? Miért nem azon agyalnak nap, mint nap főleg, hogy ennyien itt vagyunk mellettük és tudnánk nekik segíteni. Mikor ha nem most?
-Ugye tudjátok, hogy mindannyian segítenénk nektek? Oké, hogy nekem ez az egész idegen, de nyilván nem találnál ki csak ilyeneket magadtól. Szóval gondolom akkor a tesóddal sem bánhatnak valami szépen azok az emberek… És mégis mikor történt? Mit lehet tudni róluk? Miért nem agyalunk ki közösen, mármint az összes lakóval egy remek tervet? Olyan sok okos ember van itt. Biztosan ki tudnánk találni valamit!-Talán kissé hangosabban is kezdek el beszélni, de nem azért mert haragszom rá, egyszerűen csak pörög az agyam ezerrel. Nem tudom elhinni, hogy eddig nem meséltek erről. Oké… Romy nem bírja a pofám és szerintem jobban örülne neki, ha nem laknék itt, így tőle nem is lett volna várható a dolog… De hogy Laze sem… A többiek vajon tudnak róla?
-Pedig ez is elég jó fegyver lehet már így is. Mondjuk veszélyesebb, mert még éberek és gondolom fegyverrel mászkálnak ott az emberek… De ha kell szólj és segítek. Ha megígéred, hogy nem dugod hideg vízbe a kezem meg ilyenek egyszer kipróbálhatod rajtam a növény hatását.-Mondom teljesen határozottan neki, mert tényleg szívesen segítek.

to: gwen I'm drunk and you're cute

Gwen kedves volt és jó, még az olyan bohócokat is elviseli, amilyen mostanában én voltam. Ez pedig csodálatraméltó volt benne. Nagy jelentőséget ennek most azonban nem tulajdonítottam, eddig nem láttam őt gonosznak, nem tekintettem erre úgy, mintha kivételezne velem, csak mondta, amit másnak is mondott volna itt.
- Igyekszem ezt észben tartani legközelebbre. Amúgy sem változok már sokat. – legalábbis én úgy gondoltam, hogy nem. Mi volt ebből a valóság? Minden nap formál egy kicsit, észrevehetetlenül.
Az arcát látva a túlzott kitálalásom a Hydráról nem volt a legcélszerűbb. Az ember azt gondolná, hogy Hydrások mindenhol vannak, mindenféle változatban nem csak a mi világunkban, hanem az övében is akár, mert mindenhová kell egy hataloméhes bolond, aki úgy hiszi neki van igaza és átfordul valami gonosszá, hogy aztán az igazi normális emberek szenvedjenek miatta. Kicsiben hasonlít rám, nem igaz? Mármint ami a bolond részt illeti, a gonosszá átforduláshoz sok kell, most úgy vagyok vele, hogy minden, ami eltérő az képes irritálni, először. De ha hozzászokok – az ufócsajhoz és a dagi óriáskutyájához nem tudok, ez tény – és megismerem, akkor már megkedvelem és elfogadom, mintha eddig is az én világom része lett volna.
- Persze, én tisztában vagyok vele, hogy segítenétek. A te világodban nincs Hydra? Nem tudod, hogy milyen eszközökkel férkőznek be az életedbe és használnak ki téged? Boldog Póknő vagy akkor Gwen. A Hydrára fel kell készülni, ha egyedül mész és elkapnak, ha akarod, ha nem az ő oldalukra állítanak és ne tud meg mire képesek, ha hasznosnak ítélnek téged és a képességeidet. – most nem akartam előadni neki, hogy mennyi hülyeséget toltak a képünkbe a tévében is, választáskor, de nem csak akkor.
- Tökéletesnek kell lennie. Ezen dolgozom, ha felrobban egy altatónövény véletlenül mondjuk Niel kezében, akkor nem fogunk tudni hazajönni egy kapun keresztül, ott ragadunk és a bayvilleiekből a Hydra agymosott fiatal bűnöző csapata lesz. – a néven még dolgozni kell, ez igaz, de reméljük ilyenre nem kerül sor sosem. Mármint, hogy a Hydra elkapjon minket.
- Nem akarom, hogy átmossák az agyam és szerintem te sem. – húzom el a szám s, igyekszem nem arra gondolni, hogy milyen lehet egy Hydrás Gwen. Ki is ráz a hideg látványosan.
- Bocs, csak elképzeltem a legrosszabbat. – de ez nem jelenti azt, hogy ne kezdenék el valami szépre és jóra gondolni, ami visszatérít a normális kerékvágásomba.
- Ahm… szeretnéd, ha elaltatnálak? Ööö, fuhh… Oké. Előbb kísérletezek valami kisebben, jó? Tudsz kicsi pókokat hívni a szobámba? Olyanokat, akiket nem féltesz, ha elalszanak pár percre. Utána visszaküldheted őket a természetbe. – bár igaz nem szuperpókok lesznek, a fő azon lesz, hogy egy sima pókot el tud-e altatni a növényem. Ha nem, akkor minden hiába.
- Lehet Kainet is be kellene vennem a pókaltatómba, meg Milest! Mind különböző világokból jöttetek és másmilyen pókok vagytok, lehet az is számít. – hangosan gondolkodom, nyilván előbb kiröhögne mindkét srác, hogy miket beszélek én össze-vissza, de ha ők bealszanak, akkor talán más is befog. Jó tudom, nem a másvilági bayville pókokhoz kellene mérnem mindenki mást, de ők erősek.
- Áh meglátjuk. – zárom le végül az altatós témát egy legyintéssel. – Együtt erősebbek vagyunk, mint külön-külön, ez biztos. Csak össze kéne fognunk és abban jeleskedni, amiben ügyesek vagyunk. Bár a Hydrások sokan vannak, mi meg kevesen hozzájuk képest. Számokat nem tudok mondani neked, de a bayvillei lakók többszöröse dolgozik össze és alkotják világszerte a Hydrát.

to: Laze I'M DRUNK AND YOU'RE CUTE

-Igazából én egy magányos „szuperhős” vagyok. Nem igazán találkoztam még más jókkal, vagy hogy lehet ezt mondani. Mármint az én világomban… Itt sokkal több olyan emberrel találkoztam, akinek van valami különleges képessége.-Otthon senkinek sem tudok beszélni a pókica oldalamról. Mindenki elől titkoltam. Így itt nekem nagyon is fura volt az, hogy teljesen nyíltan lehet róla beszélni nekik. Talán idővel majd találkozni fogok…. Már most is reménykedem abban, hogy ha én már nem vagyok ott, akkor valaki más segít a rosszak elfogásában. De a leginkább abban reménykedem, hogy apa jól van.
Igyekszem visszaterelni a figyelmemet Lazere. Egyrészt valóban érdekelnek a tervei, másrészt nem akarok folyton apára gondolni. Biztos jól van és kész!
-Miért robbant már fel csak véletlenül?... Mi lenne, ha terveznél hozzá valami tárolót? Ami zárva lenne, amíg nem aktiválod úgymond… Tudod, mint akár egy gránát.-Persze lehet, hogy ez egy ostoba ötlet, de valahogy el tudnám képzelni, és így attól sem kéne tartani, hogy a mi kezünkben aktiválódik.
Felszökik a szemöldököm, ahogy elkezdi magyarázni, hogy hívjak be pici pókokat a szobájába. Azt hiszem nagyon eltévedt a képességünkkel kapcsolatban.
-Laze most elárulok egy nagy titkot.-Közelebb is hajolok hozzá, majd halkabbra veszem a hangom.
-Mi nem tudunk a pókokkal kommunikálni. Sőt, ami azt illeti én sose bírtam őket. Attól még, hogy tudok a falra mászni, meg erősebb vagyok az átlagnál nincs túl sok speciális bennem. A pókháló nem belőlem jön, hanem a kütyüből. Ilyen szempontból Kaine menőbb. Neki a kezéből jön. -Mutatom is neki, hogy szerintem honnan is jöhet ki Kainenek. Tény nem vagyunk ugyanolyanok. Mindannyiunkban van valami egyedi.
-Szerintem egyelőre Kainet ne akard elaltatni. Én szívesen leszek az első önkéntesed, de csak akkor ha megígéred, hogy nem firkálod össze az arcom meg ilyenek.-Bár nem nézem ki belőle, hogy kihasználná a helyzetemet, de azért jobb letisztázni előbb.
-Mindenesetre rám számíthatsz. Szóval keress majd bátran.-Mosolyodom el. Ezzel én is lezárom ezt a témát. Nem akarom magam rá erőltetni, így majd ő dönti el, hogy szüksége van e segítségre vagy sem.
-Nah de most, hogy mindent megbeszéltünk mit szólsz valami rendes kajához? Biztos jó lesz a másnaposságra.-Mondjuk nincs sok kedvem főzni, de akár abban is benne vagyok, hogy rendeljünk egy pizzát.

to: gwen I'm drunk and you're cute

Elgondolkodva hallgatom a szavait, amikor arról beszél, hogy az ő világában kevesebb a hozzá hasonló hős, nem találkozott velük. Először azt kérdezném, hogy ez hogyan lehetséges? De aztán a kérdést inkább elnyomom magamban, mert a világok nem egyformák legalábbis az elmondottak szerint és abból, amit volt alkalmam egyszer megtapasztalni, ami inkább a világ szép fele volt, de milyen lehet egy sokkal rosszabban élni, ahonnan például Kaine jött…
Egyszerre sajnálom és irigylem Gwen világát, mert amíg ő itt van ki tudja mik történnek ott és az ahogy ragaszkodik az otthonához elgondolkodtat, hogy én mennyire másképpen gondolkodom.
- Hősből sosincs elég. – halvány mosoly kerül az arcomra, azt illetően, hogy itt sokkal több olyan személlyel találkozott, akinek van különleges képessége. – De nem minden különleges képességű „ember” használja az erejét a közjó érdekében. Vannak önző hősök is. – akiket koránt sem nevezünk hősöknek tudom, de a világ nem csak fehér és fekete. – Nekem nagyon hiányzik a bátyám és hidd el, ha több hős volna és kevesebb gonosz, talán vele együtt hülyülhetnék. Oh nézd! – elő is veszem a mobilom és olyan régre tekerek vissza a videók között amennyire csak lehet, túl gyorsan húzom végig az ujjam a képernyőn, még csak az kell, hogy észrevegye mindent lementettem, amit küldött eddig. Háh!
- Itt éppen azt mondja anyának, hogy hazalopja a nyuszkót. – amilyen békésnek tűnik a videó, annyira szomorú emlékeket is kelt. Bár túlságosan nem akarok belemenni a hős témába, látom rajta, hogy az nincs otthon megviseli őt. Engem nem zavar, hogy nem vagyok otthon, igaz nem egy másik világ választ el az apámtól és az öcsémtől, de a kettőnk helyzetét nem lehet egy kalap alá venni. Elteszem a mobilt.
- Mi? Dehogy! Ennél én azért óvatosabb vagyok Gwen. – hazudok, pont ezért nem is nézek a szemeibe. Nem akarom, hogy aggódjon vagy kiolvassa onnan mekkora kamugép vagyok most.
- A tároló érdekes ötlet, de élesben kétlem… nem tudom mennyire volna hasznos. Ki kell próbálnom. Van kedved paintballozni valamikor? Szigorúan paintball nélkül, de ahelyett lenne az altató. – elmélkedem és valószínűleg le is ragadnék itt, ha közben nem azt érzékelem, hogy Gwen közelebb hajol hozzám. Nem úgy persze, de mindenképp meglepett, hogy halkabban beszél és elmondja, amit ésszerű embernek tudnia kéne.
- Különös, pedig menő lehetett volna, hogyha tényleg igaz. – képzeletben persze ki is húzom azt a bizonyos pókokkal való suttogást a képzeletbeli listámról, amit néha elfelejtek frissíteni a többiekről és fel is írom magamnak, hogy Gwen nem szereti őket. Nagy kár. Hogy Kaine pókfonálja hogyan és honnan termelődik sose került fel erre a listára, most is csak azért figyelek Gwenre, mert ő mondja ezeket, nem Kaine.
- Pfff ez rám nézve sértő, ha azt hiszed van nekem idegzetem alvó emberek arcát összefirkálgatni. De ha már így említed, ide két kis bajszot rajzolni fogok neked. – meg is mutatom neki, hogy hová és hogyan rajzolnám a mutatóujjammal, természetesen a saját arcomat használva most szemléltető eszköznek. Még húzom is a szám jobbra is balra is, mintha a képzeletbeli bajszot mozgatnám előtte, hogy lássa az övé hasonló lesz.
- Ne aggódj, nem csúfítanám el ilyesmivel az arcod. – komolyodom el végül egy egész pillanatra, hogy legalább erről tudja tényleg nem tennék ilyet.
- Másnaposságra kaja? – már egész jól voltam, ki kérhettem volna magamnak. - Te éhes vagy? - tudakoltam meg csak mellékesen.