SZÓSZÁM: ∞ | ZENE: Came for War | CÉL: Föld-TRN454 |

Most úgy éreztem, hogy itt az ideje egy kevés időt Nielre szentelni, neki többször kell elmondani, hogy a közösség hasznos tagja és ha költözni akarna akkor azt gyorsan felejtse el, törölje ki az agyából, még a memóriájába se tartsa meg. De iszonyat nehéz úgy, ha azt hiszi magáról valami kolonc volna, pedig nem az. Nem voltam itthon amikor erről tett újabb nyilatkozatot, mármint, hogy ő akkor elcuccol, csak a végére értem ide. Most amúgy sem volt jobb dolgom, szóval úgy voltam vele, hogy meghallgatom őt, figyelek rá, megnézem ezeket a kapujait, ha már az első, amin át lettem löködve és a második, amit ő nyitott anno nem haltam bele, a többibe se fogok. Én a naiv!
De nem baj, érdekelt őszintén, hogy mennyit fejlődött és mire képes. Jó volt látni a fejlődését, ha nem is megtapasztalni. Az mindenesetre dicséretes, hogy most már azt számolom hány ilyen kaput tud megnyitni egy perc alatt! Szóval elismerésem a srácnak, hogy nem adta fel.
- Mekkora? Van olyan legendásan magas, mint amilyen a Zeusz-szobor volt? – nem felhergelni akartam őt, csak kíváncsi voltam, hogy tizenkét méter magas vagy sokkal emberközelibb, amivel szelfiezni is lehet és elküldeni a csoportba, hogy ők ezt nem látták – még – de én már igen.
- Áh mindent értek. Miből gondolod, hogy engem ez nem zavar? – tényleg nem zavart, mert én még nem éreztem át a többiek aggódalmát, nem tudtam a természetemből fakadóan, túl laza voltam, ha mellettem csapódna be egy csészealj akkor is nyugodt lennék, csak akkor kezdenék el futni ha valamilyen pusztító fegyvert fognak rám, mint a Támad a Marsban. Na jó, ennyire nem vagyok laza és nyugodt, nekem is vannak határaim.
- Jól van, menjünk be egybe? Egy Transformers világhoz mit szólsz? Remélem nem csak dísznek akartad nyitogatni őket és fitogtatni az erőd, mert azt nem nekem kell, hanem a lányoknak.– itt pedig nem mondtam ki senki nevét se névlegesen, remélve, hogy Niel nem Kaine, de ha mégis, akkor képzeletben már készültem egy újabb strigulás ötlettel, de ez már privát projekt lenne, Lilit nem tudom bevonni, Romyt sem, mert az előző róla szól és gyanút fogna, az újabban érkezettek pedig nem tudom mennyire tudnak titkot tartani, Kainet pedig meg sem próbálom kérdezni, hogy segít-e ebben a bugyutaságban, mert a végén még kiröhögne. Szóval amíg nem ismerem meg jobban a lányokat, addig egyedül strigulázok csak.
- Vagyis, én bemegyek ebbe a portálodba, remélem vissza tudsz hozni minket. Na csá, aki marad az a záptojás! – s, már léptem is be nagy bolondul az egyikbe vagy újba attól függően, hogy mit szeretett volna tenni, mindenesetre én nem maradtam. Ha már meg akarja mutatni nekem is mire képes akkor azt megnézem alaposabban is. Így léptem be az egyik ilyen portáljába és ugrottam ki a másik végén, ahol már nem ő volt, hanem valamiféle lakás. Nem baj, innen ki tudunk kerülni. Inkább egy lakásba kerüljünk, mint egy sivatagba.
 

JÁTÉKOSTÁRS: Niel és Lacey| MEGJEGYZÉS: