Sokan úgy gondolták, Morpehus rosszul választott, méltóbb utódot is találhatott volna erejének hordozására, méltóbbat istensége tovább örökítésére, de Morpheus szemmel láthatóan tudta mit csinál és Raven Shaw-t karolta fel. Rábízta az álmok világát, őt tette meg uralkodójává és az álmok királyfija méltónak bizonyult a címre.

Bizonyos tekintetben…

Más tekintetben az Istenek, például Thanatosz sosem fogadták el, és némely személyiségjegyét kritizálva megpróbálták aláásni az uralkodással járó tekintélyét.

Aztán csellel, fondorlattal játszani ki egy másik világnak, ahová nem valók Istenek, mert talán nem is számítanak annak, ahol az ifjú Raven örökölt tehetsége is lehet csupán illúzió, valami kevéssé megbecsült, valami személyiségéhez inkább illő. Az istenek sok mindent elfelejtettek, hibáztak. Raven minden hiányossága ellenére Morpheus utóda volt, sőt az Álmok nyugállományba vonuló, Végtelensége úgy pihent meg elméje mélyén, hogy vállára hintette ősi élete minden súlyát és elhagyta a felfogható világot.

Miért nem méltó Raven Shaw?

*Az anyja édes pici fia volt, aki túl korán, túl markánsan elültette benne különlegességét, mely inkább különcségét táplálta.

*Kifejezetten megszállott tud lenni, rápörög a dolgokra, amiket teljes erőbedobással csinál. Álomjárás! Útra, kalandra fel, csak felébredni kéne néha, nem leragadni az álmok abszurd lenyűgözőségében, hogy saját néha különc viselkedését táplálja. S ha már itt tartunk, megfeledkezik az ilyen emberi, gyarló dolgokról, mint evés, alvás, minek?

*Tudósként elég egyedi szemléletmóddal rendelkezik. Mindent megízlelni, tapintani, nézni.

*Az álmok királyaként kamatoztatja képességét saját, különc hobbija művelésében. Mégis milyen Álomúr ragadna ki egy-egy fantazmagóriát és eszkábála belőle sokszor semmire sem jó találmányt? Olyan szemet, ami mindenen átlát, de csepegtetni kell bele és önálló tudattal bír, gyakran elmászik a zsebekből. Apró, gomba alakú robotokat, amik kicsit nyikorognak, amikor a zárat szerelik. Bögrét, ami minden folyadékot eltüntet, aztán valami egészen egyedi ízvilágot kotyvaszt belőle. Raven találmányainak sokszor nincs is értelme.

*Ő egy narkolepsziás álomkirály

*Túl gyakran van rosszul. Méltósággal, egyébként, amihez valójában tehetség kell.


Miért méltó Raven Shaw?


*Bogarai mögött, közben és előtt kifejezetten megbízható, hősies, bátor és bölcs figura.

*Mély lélekkel, globális rálátással bír, nem kötik földi dolgok például: szemérmesség, önbizalomhiány, kétségek. Szerinte jó az, amit csinál, ha elrontja, legfeljebb javít rajta. Emberi nyelvek azt mondanák rá: laza, nemtörődöm, könnyed.

*Semlegesebb a “jóknál” és “rosszaknál” ezért mondhatni egészen egyedi látásmódja van, objektív, mint egy Istennek

*Képes megőrizni méltóságát, akkor is, ha elesik. Feláll, leporolja magát, nem csinál tragédiát a dologból, megy tovább.

*Meg tudja hatni mások szenvedése, de nem mindent áttörően segít rajtuk. Néha csak szomorúan együttérez, megadja a támogatást, de tudja, hogy nem segíthet. Morpheusként vívtak is annó gonosz csatát a “halál” titulusért Thanatosszal, sokan őt azonosítják vele, a halállal, így az emlékek hatására ezért Raven sem fél tőle, valahol természetesnek találja, ha kell hozzásegíti az illetőt, hiszen az csak utazás.

*Méltó volt Morpheus egyik legnagyobb kincsére, a Hollója gondozására. Őt, saját szükségleteivel ellentétben mindig megeteti, vele törődik

Amiért Istenként volt kezelve, amiért legalább félistennek, avagy erősnek számít a 6969-es világban is.

0. Megörökölte Morpheus emlékeinek egy részét, talán innen az erő és méltóság, ami aurájába ivódott, innen a tartás, bölcsesség. Morpheus maszkjával elvileg képes lenne láthatatlannak maradni az álmokban, de folyton elhagyja, vagy elfelejti rendesen hordani.

1. Valóban ő az álmok ura, vagy királya, inkább királyfia, ez azt jelenti képes befolyásolni az álmokat, rémálmokat. Ha úgy akarja, kellemes álmot idéz és láthatatlan létezőként akárki álmának részese lehet. Sőt vihet magával vendégeket a kalandtúrára, tudja az álmot befolyásolni, hatással van arra is, az illető emlékszik-e az álmára, elfelejti, vagy valamilyen formájában ő és sztárvendégei a részesei maradtak-e. Ugyanígy ráhatással van a rémálmokra, elő is tudja idézni bárkinél, avagy fogva tartani, vagyis az illető sosem fog felébredni.

2. Saját álomvilága van. Itt aztán megtehet bármit, csak a képzelet szab határt az álomvalóságnak.

3. Képes megragadni egy-egy csodát más emberek álmaiban és azt materializálni a valóságban. Ez találmányok útján kerül kinyilatkoztatásra, ezért egy rakás felesleges kacat veszi körül. Ugyanakkor ezek erős és fontos segédeszközök is lehetnek az élet bármely területén. A mindent látó szem, ugyanúgy, ahogy az öröktűz, vagy a tulajdonképpen gólem alapú segítőtársak.

4. Tud beszélni és parancsolni Morpheus mindent látó, bölcs hollójának. A Holló talán jobban ragaszkodik hozzá, mint elődjéhez.

Amiért kifejezetten pocsék “isten”

0. Tényleg csupán 32 éves, ha “isten” akkor is fiatal. Az emlékei, Morpheustól javarészt megvannak, de csak akadályozzák, terhelik. Sokat nem is tud feldolgozni, ezért álmok útján próbálja és bár nem vallja be, terhes neki, akkor is, ha nem fér hozzá Morpheus teljes emlék arzenáljához.

1. Morpheus ifjú változata, azaz Raven még nem kész álomisten, vagyis bár elvileg tudja befolyásolni az álmokat, azok még könnyen elragadják, úgymond kicsúszik kezei közül az irányítás és benne ragad, főleg a rémálmokban. Ez érvényes ugyanúgy arra is, aki vele tart, bár arra is lehet példa, hogy Raven az illetőt felébreszti, csak épp magát nem tudja, illetve idő, amíg szabadul. Az idő az álmaiban pedig nem telik másképp, mint a valóságban, pont ezért nem tudja beosztani. Ha valakit 8 órára elaltat az tényleg 8 óra álomidő lesz, ha 24, akkor 24.

1. 1. Narkolepsziás. Morpheus előtt is az volt, de a rohamok csak erősödtek, mivel ha álmokban járkál, alvási szakaszait pusztán REM fázisok váltják, túl intenzívek, így nem annyira pihen, mintha simán aludna. Amikor rohama van, akár órákra is kiütheti magát, hogy pótolja a kimaradt alvást, amiről igazából folyton megfeledkezik. Hiszen minek, úgyis mindig álmodik?

2. Saját álomvilágában is ugyanúgy fogva tudják ejteni. Más istenek, vagy saját álom alattvalói, hiszen még fiatal királyfi. Innen persze kitörhet és nagyobb befolyása is van az itteni saját világra, mint ha más emberek álmában járkál, de anomáliák itt is előfordulhatnak.

3. Túlságosan bele tud merülni saját találmányai eszkábálásába, ezért elfelejt enni. Elég vékony, fizikailag szinte beteges, bár Álom úrsága és találmányai miatt még így is félelmetes ellenség. Illetve ha eszik és éppen nincs rosszul, minden rendben van vele, de előfordul, hogy szédül, le kell dőlnie, kiszáradt, lemegy a vérnyomása, vércukra. Mindkettő nagyon alacsony nála.

Nagy levegőt véve bukkanok felszínre a mélyből. Még számban érzem a lila óceán porhanyós ízét, mályva, fűszeres fenyő és tömény víz alkotta.
Jó volt hajózni rajta, az ég narancsos derengésben játszott és a vitorlánkat egy kisfiú kifeszített kockás pólója alkotta.
A ringás még kísért, ahogy lassan felnyílnak szemeim, most nem hoztam semmit, csak egy kis álompor ragadt pilláimra, beporozták a kenyér illatú pillangók.
Érzem gyomrom éhesen feszülni, szerencsére anyám egy tányér levest készített az éjjeliszekrényre,cipóval, ez az a finom, puha pékárú, amit szívesen kóstolok meg.
Meddig lehettem távol? Talán kilenc, tíz óra volt, kevés idő egy olyan nagy és változó tengeren, amit a gyerekek alkotnak. Magammal hozhattam volna a szemüveges törpét a Mosoly szigetekről. Jól jött volna anyámnak, tisztasági tanácsokat adni, anyám ugyanis rajong a felmosásért és a polírozás minden formájáért.
Óvatos gombócokba gyúrom a puha kenyeret, kicsit száraz már, de felolvad a számban, főleg ahogy megnedvesítem zöldséglevessel.
Néhány egyszerű földi műveletre kell pazarolnom a plusz perceket, megrándul egy ajkam feletti, elégedetlen izom, de a muszáj megint nagyobb úr nálam. Meztelenül alszom, álmodom, így praktikusabb, így megyek ki a fürdőszobába, csupasz talpam egykedvűen cammog a csempén, tükörképem mélyet ásít rám, aztán meglazítom sokat próbált hólyagom és megtelítem tartalmával a wc-t. A megkönnyebbülés kellemesen végig cikázik gerincemen, fontolgatom, hogy fogat is mosok, lefürdöm, lehet, hogy a pár perc fél óra lesz mielőtt csavarhúzóval nekiesnék annak a múltkori, nagyszerű ötletnek. Egy fém, tekerentyűs, éneklő lyukasztó szerkezet. Vizelés közben arról álmodozom milyen dallamokat dúdolgat, én is elfütyörészem az egyiket, bár a zene egyik nagy “halandó” hiányosságom, egyszerűen nincs időm a trendekre. Ez viszont hatvanas évek, kellemkedve mormol az orrom alatt, Mr. Sandman, give me a dream… Talán jó lenne valami karácsonyi, anyám rajong az ilyen barbár, földi dolgokért, mint a karácsony.
A lyukasztó szerkezet majd takaros köröket vág a horgolt terítőibe, jó lesz valamire.
Ahogy fogat mosok különös tévképzetem támad, szokott ilyen lenni, valami, ami elvonja a figyelmem a hétköznapi dolgokról, talán egy roham lesz, vagy egy… álom. Nem baj, végülis a kenyeret befejezhetem holnap. Kitágult tekintettel meredek a tükör felületére, mire kissé kinyúl felém, belemarkolok és valóban…átesem rajta.
Egy álom, vagy valami más? A zuhanás ismerős, sokszor zuhantam már, kevésbé szeretem, mint a repülést, de azért nem rossz. Kitátom a szám, hogy sok levegő menjen belém, csakhogy ennek gyorsan vége, mielőtt élvezni kezdeném, elmúlik.
Valami más, megváltozik, felülről látom a szobám, anyám, ahogy benyit, még hallom a hangját, távolról és feltűnik, hogy nem találja a testem. Márpedig, ha elalszom a testem kétségtelenül ott marad a helyén, nem mozdul el.
-Raven, hol vagy? Megetted már a reggeli ebéded? Sütöttem almás pitét, Raven? Nem mondtad, hogy elmész! Sőt…nem is szoktál elmászkálni.
Anyám a tükörbe bámul, aztán a valóság bezáródok előttem.
Kemény üvegfelületbe botlanak ujjaim, körbezár, mint madarat egy kalitkában. Szerencsére Hollót könnyen meg tudom idézni egy álomból, de most fájdalmas, kellemetlen fehér fény hasít a retinámba, nem tudok azonnal alámerülni egybe.
Mi ez? Hol vagyok? Mert az biztos, hogy ez nem álom.