Re: Valahol egy kis falucskában - N&D

**Nimue Valen** Csüt. Szept. 05, 2024 3:52 pm

Daniel & NimueValahol a fogalmam sincs sarkán | 18:30 | I Owe You My Life

A válaszára kicsit felkuncogok, majd rájövök, hogy komolyan beszélt, és igyekszem uralkodni magamon, és a vonásaimon.
- Fűha, te aztán maga biztos vagy. De ha ennyire profi vagy, akkor eddig miért nem intézted el őket? - mosolygok rá, picit gúnyosan, és egyben játékosan. Nem mintha nem bíznék, és nem hinnék képességeiben. Csak kicsit nagy a szája ahhoz képest, hogy még mindig terrorizálják a falut.
Csak simán hátra dőlök a továbbiakban, várva a sült krumplimat, és nézem a műsört. Elmosolyodom, igencsak családias. És Daniel-el is így bánnak, bár csak befogadták, szép látni, hogy ilyen barátságosak tudnak lenni egyes helyen az emberek, ezekben az időkben is. Ebben az évszázadban... nem sűrűn tapasztalni ilyet.
Tehát ha jól vettem kis, sokan vannak, nekik meg nincs fegyvereik. Mondjuk ha egy elvetemült gengszterről van szó, az olyan képes kinyírni az egész falut... mély levegőt veszek.
Megkapom a krumplim.
- Köszönöm. - és, hát persze, hogy a kedves embereket tartják terrorban.
- Te figy. - rúgom meg Daniel székét, hogy rám figyeljen. - Megfigyeltek őket már? Hányan vannak, milyen gyakran járőröznek? Esetleg egy terv, hogy mivel lehet őket ... elűzni? Kötve hiszem legális lenne, karóra tűzni őket. Meg kell tervezned. - nem, nem akarok, vagyis nem jó ötlet ebbe belekeveredni. De abba csak segíthetek, hogy hogyan csinálja, nem? Fuh de ahogy ismerem magam, úgy is ez lesz a vége...
- Ha gondolod pár napi szállásért, és kajáért cserébe segítek... hm kieszelni valamit, hogy lehet ezeket elkergetni innen, remélhetőleg vérengzés nélkül. Mit szólsz? - közbe benyomok pár krumplit.

Isley

**Daniel Tao** Szer. Szept. 04, 2024 7:13 pm

Ki vagy szép lány?

Egy szép reggel

Kérdésére csak lustán megrántottam a vállam és az ég felé emeltem a tekintetem.
- Hát mivel? A kardjaimmal. – nyilván nem tűnök valami erősnek, lehet valami bugyuta falusi parasztnak néz, de apus szerint is különleges vagyok, több ízben bebizonyosodott. Nagyobb erővel rendelkezem és gyorsabb is vagyok az átlagnál, a látomásokról nem is beszélve, amivel belepillanthatok a jövőbe, független attól, hogy csak másodpercek töredékére.
- Rájuk rúgom az ajtót és felaprítom őket cápaeledelnek. – dörgöltem meg büszkén az orromat, mint aki már túl is lenne az összecsapáson, de mindig is ilyen voltam, szerettem felvágni. Vagyis, azóta, hogy felébredtem a faluban, de lehet korábban is már hasonló dolgok jártak a fejemben, ezt nem tudom. Elmélkedni fogok rajta.
A kávézóban lévő csetepaté biztos odatett a megítélésemnek, de nem mondok semmit, csak mufurckodva símogatom a megráncigált fülemet. Sosem tudnék kezet emelni Ling nénire, vagy bárkire itt a faluban, hiszen ételt, ágyat és munkát adtak nekem, kinézetemtől és helyzetemtől függetlenül. Helyette morogva kortyolgattam az italomat és csak néha figyeltem fel az öregek társalgására, leginkább, miután Nimue is beleszólt. Fellázadni? Az öregék? Ez még viccnek is rossz, mosolyogva konstatálom a szavait és már vártam a reakcióját az öregnek.
- Igaza van! - kiáltott fel apus, mire majdnem kiköptem az italom tartalmát, már majdnem fekvő helyzetemből előre dőlve figyeltem szavait. A vele szemben lévő bácsika is erőre kapott, de nyilván raktak a teájukba konyakot vagy rumot, amitől ilyen bátorrá váltak.
- Elhallgassatok! – ordított a kifelé araszoló Ling néni és lenyomott egy tockost apusomnak. - Nincs igaza, te meg drágám ne bátorítsd őket kérlek. Fafejűek. – változott meg egy pillanat alatt a hangszíne, ahogy Nimue felé fordult.
- Mondtam már, egyedül elintézem őket. – legyintettem flegmán még mindig kezemben tartva a korsómat. Tudtam, hogy nem a levegőbe beszélek, valamiért az az érzésem volt, hogy erősebb vagyok annál, mint aminek itt a falusiak gondolnak.
- Nem versz te el itt senkit, maradsz veszteg. – szólt le engem is az idős, nagydarab asszony, majd Nimue felé fordult és elé pördített egy adag sültkrumplit meg valami limonádé szerűségnek kinéző ital kancsóban tálalva, de letett tálcán néhány poharat is, sót, ketchupot és majonézt is szervírozva.
- Rengeteg embere van. – rázta meg végül a fejét apus még mindig dörzsölve a tarkóját a néném ütésétől. – Bizony, nem is botokkal és horgászbottal harcolnak, mint ahogy ti tennétek. – ült le végül ő is kezébe véve egy poharat és töltött magának a limonádéból.

"I don’t care what society says. I’ve never regretted doing anything. I will survive and do what I want to do."

Isley

**Nimue Valen** Kedd Aug. 20, 2024 11:36 am

Daniel & NimueValahol a fogalmam sincs sarkán | 18:30 | I Owe You My Life

Miután bemutatkozom, én is érdeklődök, de nagyon fennakad látszólag a zöld manó megnevezésen. Én sem értem, hogy jött, de egyszerűen a képén, és mikor hozzá nyúl a hajához elnevetem magam. Jó ízűen, nem gúnyosan, nem kínomba... nos ilyen igencsak rég volt...
- Bocs, ha megbántottalak. Nem vagy manó, csak valamiért ez jött a számra - nevetek továbbra is. - Tehát akkor, becses neved? - vigyorgok rá.
- Nos ez eléggé érthető. - én is így tennék. Szeretem vissza adni a kölcsönt, meg azt adom, amit kapok. Erre már rég átszoktam. Hálás természet tudok lenni, és egyben eléggé nehéz, makacs...
- Hogy akarod felszabadítani a falut? - mert hogy ezek szerint törvényes úton ez nem fog menni. Nem feltűnően végig mérem újból. Nos eléggé szálkás, izmos, talán tud harcolni. De egy maffia hálózattal szembe? Némán megrázom a fejem. Szinte semmi esélye...
Az ilyen általában felér egy öngyilkossági kísérlettel. Viszont kíváncsi vagyok a tervére. Bár kötve hiszem, hogy újdonsült ismeretsége felém elég bizalmat szavaz meg számomra, hogy beavasson. Ezzel az erővel lehetek kém is, akit ez a maffia küldött, hogy megtudjam mit terveznek, s gondolnak a falusiak. Sajnos erre is lehet esély... Talán megfelelő összeg, és motiváció kíséretében még engem be is lehetne fűzni rá... mondjuk nem tudom a lelkiismeretem, mit igyekszem mélyen belülre eltemetni, mennyire szólna közbe.
Mikor a kis családi kajáldába, kávézóba, és ahogy észreveszem mindenesbe betérünk eléggé vegyes fogadtatásba részesülünk. Azért mint idegen, igyekszem némi barátságos ábrázatot magamra erőltetni, amennyire tőlem telik.
- Öhm, értem. - Fura, de nem szólok bele, biztos mások a hagyományok.
Majd az ajtóban pislákolva nézem végig a furcsa jelenetet, amint a néni neveli az eddig oly határozott, magabiztos srácot, férfit. Egyszerűen a korát se igazán tudom eldönteni.
- Semmi gond, az idegen vezetésért cserébe meghívom. - biccentek az imént megnevelt Daniel felé. Azt nem merem megkérdezni mennyi tartozása van, ennyire engem sem lep el a pénz.
Kissé ijesztő, mikor a néni mennyire gyorsan átvált ördögűzőből, kedves nénire, mikor a kiszolgálásomról, a sült krumplimról van szó. - Neki is kérünk, amit kér... - biccentek Danny felé, rendeljen bátran. kötve hiszem annyira drága lenne itt a kaja, de van a táskámba, most elég pénz nálam.
Le ülünk, elhelyezkedek kényelmesen, azért még kezembe véve a szerény étlapot, mikor nyugtázom, igen csak olcsó az étel..
- Szürkét? - csapja meg a fülem, gondolom arról beszél,akikről Daniel is.
- Nem akarok beleszólni, de miért nem lázadnak fel? - nem hiszem, hogy az egész szigetet kiírtanák. Bár fogalmam sincs mennyire lehet ez Szürke felfegyverkezve, gyanítom eléggé... Ráadásul eléggé csekély számmal élnek ebbe a városba, bár még csak az elejét láttam, de már szeretnék körbe nézni. Esetleg többet, megtudni erről a maffiáról is.

Isley

**Daniel Tao** Hétf. Aug. 19, 2024 4:00 pm

Ki vagy szép lány?

Egy szép reggel

Még mindig mosolygom azon, ahogy a lány lereagálta a dolgokat, mármint az őszinte megnyilvánulásommal kapcsolatban, de én is csodabogárnak számítok a faluba, így annyiban hagyom a dolgot, végülis nem kérdezte a dolgokat, így nem is vehetem sértésnek a reakciót.
- Aha. – válaszolok végül mikor komolyságot tudtam erőltetni az arcomra, főleg, mert ő is idősebbnek érzi magát a koránál, lehet ugyanonnan jött, ahonnan én, csak neki sincsenek emlékei? Akkor lenne értelme a látomásomnak, mi másért jelent meg ő az álmomban?
Becenevemre nevetve reagál, ami jó, elég tüzes lánynak tűnik, az ilyenek apus szerint hamarabb dühbe gurulnak, mint a sötét hajú leányzók, habár az én hajam meg zöld, így ezzel már az öreg sem tudott mit kezdeni, zöld hajú idegenekre nem volt bölcsesség a tarsolyában.
- Tehát Nimue, üdvözöllek. – bólintottam mostmár tiszteletteljesen, hiszen a hivatalos üdvözlés még ebben a faluban is komoly dolognak számított, nem nézve azt, hogy indult az ismerettségünk. – Fura, zöld hajú manó? – akadok ki, talán beszélgetés alatt most először fintorogva és ijedt arcot vágva. De hát én bemutatkoztam, miért illetett ezzel a névvel, mi baja a hajammal? Akaratlanul is a fejemhez nyúlok és igazítok a hajkoronámon, majd püffögve egyet nézek el oldalra, úgy válaszolok még mindig kicsit morcosan a kérdésére.
- Elméletileg igen. Ezért szeretném visszaadni nekik azt, amit velem tettek. – válaszoltam belerúgva egy útba eső kisebb kődarabba. – Plusz felszabadítanám a falut. – vetettem oda mellékesen, további kérdéseire csak legyintettem. – A zsaruk a kezükben vannak, akárhányszor tettek hivatalos feljelentést, a kiérkező rendőrök megdorgálták a falusiakat. – rántottam meg a vállam, bár tudom, klisés a történet, de sok helyen még mindig ez megy. Helyi barmok zargatják az ártatlanokat, amire a rendőrök csak szemet hunynak.
Az étkezdéhez érve apus elszólta magát, mire Nimue célozgatva mereszti rám a szemeit. Lebuktam, bár nyilván pörgetem az agyam, mit is mondhatnék neki, valószínűleg át fog látni rajtam. – Tudod, itt a faluban a fiatalokat kérdik meg mindig, hogy mit láttak álmukban, milyen napunk lesz. – vigyorogtam zavartan vakargatva a tarkómat. Úgy is lépkedtem fel, mint aki ennyivel le tudta a dolgot, szinte habozás nélkül szóltam be Lingnek, hogy készítsen némi kaját meg hozzon nekem egy italt. Elégedetten is ültem le az egyik üres székhez, hiszen úgy tűnik, a kíváncsi öregek átvették a stafétát tőlem és kérdésekkel kezdték faggatni őt.
- Átutazó? itt? – meresztgeti a szemeit apus, mire Ling kivágódik az ajtón egy tálcával, amin pár csésze van és egy nagyobbacska kancsó.
- Daniel, nem adok neked több kedvezményt! – kiáltott rám, ahogy letette a tálcát elém, úgy összekocogtatva őket, hogy a másik asztalnál ülő öregek is megugrottak. – Köszönöm Ling néni, én.. – nyúltam volna a korsóért, mire amaz elkapta a fülemet és majdnem olyan magasra felhúzott, mint, ahol ő állt. – Meg mi ez a parancsoló hangnem fiacskám?! – ordított szinte az arcomba, mire apus mentett ki a szorult helyzetből és krákogással adta az asszonyság tudtára, hogy nem vagyunk egyedül. Úgy hajított vissza az ülőhelyemre, mint egy rongybabát, arca eltorzult haragból úgy váltott kedves, idős anyóka stílusba, hogy egy rendező fel is kérhette volna egy török dráma sorozat főszereplőjévé. – Jaaaajjj kedveském, hát miért nem ezzel kezdted? Csüccsenj le gyorsan emellé a faragatlan tuskó mellé és máris hozok neked sültkrumplit, amennyi csak beléd fér. – tessékelte oda a mellettem lévő székre, míg én még mindig az égő fülemet simogattam.
- Te meg Daniel legalább legyél hasznunkra és nézd meg a látomásaidban, milyen időnk lesz holnap? Ha nem hajózunk ki, nem fogjuk tudni kifizetni a Szürkét. – intett nekem, majd el is tűnt az ajtó mögött, míg én még mindig morogva öntöttem magamnak a szakéból.
- Vén banya. – morogtam a vörös fülemmel, mire bentről kirepült egy csésze, ha nincs a képességem és nem látom előre, el is talált volna, így sikeresen félre tudtam hajolni előle. – Hallottam ám! – kiáltott ki Ling néni, mire megbújva kezdtem szürcsölgetni az italomat.
- Nagy bajban leszünk, ha nem tudjuk kifizetni a szürkét. – sajnálkozott, törve meg a csendet az apus mellett ücsörgő Villan.

"I don’t care what society says. I’ve never regretted doing anything. I will survive and do what I want to do."

Isley

**Nimue Valen** Kedd Aug. 06, 2024 11:50 am

Daniel & NimueValahol a fogalmam sincs sarkán | 18:25 | -

Elszokta a kommunikációtól, a jópofizástól, így kissé feszengek a beszélgetés alatt, főleg mikor elég személyes dolgot mond el csak úgy nekem. Ehhez nekem megfelelő bizalmi szintet kell elérni, hogy én ennyire megnyíljak. Mindig csodálkozom, ha valaki ennyire nyitott tud lenni, pláne egy teljesen új, idegen ember felé. Hízelgő a bizalma, mondjuk kimondottan kedvesen se viselkedtem, amivel ezt kiérdemeltem volna, bár lehet ez imponál neki, nem tudom, furák az emberek.
- Azt hiszem értelek. Mármint én is néha idősebbnek érzem magam, a koromnál... - főleg mert a mai fiatalok a húszas korosztály nagyon idiótán tudnak viselkedni. Ilyenkor, mikor morgok rájuk én is sokkal idősebben érzem magam.
Mondjuk az, hogy nem ismeri a mobilt, ismét furán nézek rá, mintha valóban idősebb lenne. De valószínű, vagyis gondolom, hogy ez az amnéziájához lehet köze. Nem értek hozzá...
- Szórakozott idegen? - nézek rá, de azért egy enyhe nevetés kitör belőlem. - Nimue vagyok, nem áll név. - Az Aqua-t már nem használom, az volt az x nevem, de mióta onnan eljöttem nem tartom valamiért helyesnek így hívatnom magam, pedig ez lenne az áll nevem. Jobban szeretem ha nevemen szólítanak. Ha valóban egy nagyon bizalmatlan helyzetről van szó, esetleg olyan munkáról, vagy a munka adó nem annyira szimpatikus, akkor használom az Aqua-t. - Te pedig, fura zöld hajú manó? - ha már leírást adunk egymásról, mondjuk a manó nem tudom hogy jött, inkább azok a mini trollok akinek színes hajuk van vagy mi...
- Szóval egy zsarnok vette át a sziget feletti uralmat, nagyon jó. - ökölbe szorul a kezem, utálom az ilyet. Remélem amíg itt tartózkodom nem fogok velük összefutni, nem tudom mennyire tudnál vissza fogni magam. - Tehát, valószínű ők vertek el, ennyire, hogy amnéziád lett? - sóhajtok. - Tehát a szigeten nincs is, rendőrök, valamilyen rend fenntartók? Bár gondolom akkor ők is a markukban lennének... - ha korruptak ez minden ilyen esetben az szokott lenni, főleg ha beletudnak szólni abba is, hogy ki legyen a környéke seriff-e.
Majd megérkezünk egy étkezde féleséghez, rögtön észre veszem, hogy ismerősei vannak ott. Majd a férfi "üdvözli " is.
- Látomás? - kérdezem felhúzott szemöldökkel. - Ez valami kabala dolog, vagy esetleg... - mutáns ő is? Csak pillantásommal akarom jelezni mire akartam rákérdezni.
- Jó napot... - üdvözlöm őket, ahogy belépünk, inkább teázónak tűnik. - Van valami harapni való is? Most valamiért ölnék némi sült krumpliért.
- Csak most találkoztunk, átutazó vagyok, kissé eltévedtem a ködbe, és az iránytűm is elromlott. Nimue vagyok. - igyekszem udvarias lenni, mégis csak az otthonukba vagyok idegen.

Isley

**Daniel Tao** Szomb. Aug. 03, 2024 2:16 pm

Ki vagy szép lány?

Egy szép reggel

Értetlenül emelem fel a szemöldököm a mondandójára, megrántom ugyan v állam, jelezve, hogy hidegen hagy a válasza, de azért mégis csak meglepő, hogy valaki úgy száll a tengerre, hogy nem érdekli az ital. Legfőképpen azért isznak a matrózok, hogy jól érezzék magukat a tengeren, mert van, hogy órákig nem történik semmi, ami lényeges lenne, így megölné őket az unalom, legjobb esetben is megbolondulnának.
- Ja, szar. – nevetem el magam a kijelentésére, először mert meglepett a válasza, azt gondoltam kicsit talán empatikusabban reagál egy őszinte és tragikus megnyilvánulásra. – Nem nagypapi, de valahogy, nem is tudom… - kezdek bele a megérzésembe, de végül inkább megtartom magamnak a megérzésem, miszerint már több ezer éves is lehetek. Rengeteg emlékkép és pillanatkép ugrik be régi korokról, szimbólumokról, amik olyanok voltak, mintha én éltem volna meg, de persze az is lehet, hogy egy előző életemet láttam viszont, ezért is hallgatok inkább, amúgy is őrültnek hisz már. Azzal, hogy körbemért nem növelte sem az egómat, se az érdeklődésemet, nem emlékszem, hogy bármikor is lett volna szerencsém nőkhöz, az is lehet, hogy még senki nem vette el a gyümölcsömet, így az sem rémlik, milyen szerelmesnek lenni. Azért egy mosolyt mégis kihúz belőlem a szavaival, de nem reagálok végül mást, még a végén elijesztem és sosem derül ki miért láttam őt a látomásomban, arról nem is beszélve, hogy érdekesnek tartom őt, jelentsen ez bármit is.
- Igen. – válaszoltam tömören a kérdésére, miszerint nem ismerem a mobiltelefont. Lehet volt nekem is ezelőtt, csak a tengerbe veszett, de ha így is volt, nem tudom, hogy működik vagy hogy mit lehet velük kezdeni, annyit meséltek nekem az öregek,. hogy lehet vele beszélni másokkal megfelelő távolságból. – Valóban az, bár mikor erre vetődik egy turista, ők jobban elcsodálkoznak rajta, valószínűleg úgy, mint te. Egyébként nem árulnád el a neved? Ha bizalmatlan vagy, elég valami fedőnév is, de valahogy szeretnélek hívni, bár a szórakozott idegen is megteszi nekem. – szurkálódottam egy kicsit, mert bár én bemutatkoztam neki, ő ezt nem tette meg, még azután sem, hogy többször idegennek hívtam.
- Valami olyasmi, nekem mindig el kell rejtőznöm, mikor érkeznek, mert félnek, hogy ők vertek meg és befejeznék, amit elkezdtek. – rántottam meg a vállam, mert bár nem félek tőlük, az ittenieket félek, hogy megbosszulnák.
- Igen, Horas majdnem hogy a kis térség vezetője, de csak a kikötőbeliek tisztelők őt ezen a néven. – válaszoltam, majd miután megszagoltam és látom a reakcióját, elmosolyodom, igen, tudom kicsit közvetlen vagyok, de nem sok ilyen lányt látok errefelé, azoknak meg inkább a környék mivolta miatt halszaguk van. – Na ez a beszéd. – böktem a fejemmel a teázó felé, ahol a fogadott apám és kollegái is éppen teájukat szürcsölik.
- Daniel?! Volt látomásod? Láttad mikor tudunk kihajózni vagy mára inkább pakoljunk el? – integetett az öreg már az egyik ülőhelyről a teázó teraszán, mire én a mutatóujjamat a szám elé tettem. Ekkor észrevette az öreg, hogy nem vagyok egyedül és öklét görcsösen a szája elé tartotta, de valószínűleg már mindegy is volt.
- Szerintem elpakolhatunk. - Intettem végül lustán, ahogy felértünk a kis lépcsőn és leheveredtem a mellettük lévő kis ülőalkalmatosságon.
- Ling! Hozz kérlek egy italt, meg a hölgynek valami ennivalót. – kiáltottam be a nyitott ajtón, ami a teázó benti részét sejtette magában, mire a kis asztalnál ülők még mindig Niumét figyelték.
- Ki a kis barátnőd Daniel? – kérdezték, mire ráemeltem a tekintetemet ülőhelyemről és vártam, hogy ő maga mutatkozzon be.

"I don’t care what society says. I’ve never regretted doing anything. I will survive and do what I want to do."

Isley

**Nimue Valen** Kedd Júl. 30, 2024 8:28 pm

Daniel & NimueValahol a fogalmam sincs sarkán | 18:20 | -

Kissé felemelem a szemöldököm az égbe kiáltó sztereotípia hallatán, már-már elnevetem magam, de csak kicsit.
- Oh, hát ez gyönyörű általánosítás. Nos, akkor valószínű, hogy én vagyok az egyetlen hajós, aki nem nyúlik az alkohol mámora után. - az is tény, hogy nem voltam kint a tengeren heteket,hónapokat, amiért valószínűleg a többi tengeri medve az alkoholos üveghez nyúlt.
Pár pillanatig csak pislogok a hirtelen jött személyes történet hallatán. Vajon jelenleg is a matrózokhoz méltó részegségben szenved?
- Köszönöm a gyors önéletrajzot. - sóhajtok. - Az szar lehet, vagyis kellemetlen, sajnálom. - nem igazán.... tudok kommunikálni emberekkel. Mármint, bájcsevejben az iskola óta nem volt részem. Csak akkor beszélek emberekkel, ha munkát adnak, és kifizetnek.
- Fűha, a nagypapi. - kuncogok a megjegyzésére. Az biztos szórakoztató a gyerek, de nekem erre nincs időm... valóban indulok a megkeresni a boltot. Az biztos, hogy alaposabban meg kell néznem újra a térképemet. Nagyon apró pont lehet rajta ez a hely. A telefon trapa, valószínűleg a városba már lesz térerő, nem mintha lenne kit felhívnom, inkább ellenőrizni akarom, hogy hol vagyok.
- Volt már rosszabb is. - szúrom oda, nem fogom növelni az egóját, még ha tetszene is.
Be kell valljam kell a segítség, meg nem tudom miért a társasága is. Elég jópofa, és már kétszer is megnevettet... Ami manapság nem könnyű, így belemegyek hogy meghívjam valamire.
- Térhálójuk? Te melyik évszázadból származol ? - kérdezem jókedvűen. Tök lazán beszél, majd mintha telesen tudatlan lenne... - Jajj bocsánat, ennek köze van ahhoz, hogy nincsenek emlékeid? Azt is elfelejtetted, hogy mi az a mobiltelefon? - felhúzom a szemöldököm kérdőn, nem igazán értek az amnéziához. Nem tudom ilyen esetekben mik maradnak még ki az alapvető emlékeken kívül.
- Oh értem, ez egyébként, klassz. - érdeklődve körülnézek, ezúttal még jobban. Valóban, csupa ázsiai származású van itt. Nem igazán látok más rasszot. Páran meg is néznek, ma is vörös rövid hajam van, kissé kitűnök. Bár az új "Haveromnak" meg zöld haja, szóval nem biztos hogy, ez keltette fel az érdeklődést. A kocsi után fordulok, szélesen elmosolyodom.
- Mint egy időutazás, menő. - valóban tetszik a hely, egyre inkább felkeltette az érdeklődésemet. Lehet tovább maradok...
- Védelmi pénzt? Ilyen még létezik? - sóhajtok, túl szép hogy igaz legyen. - Hagy találjam ki, valami szánalmas gazdag fickó él, fent a helyen egy villában, és abból tartja el magát, amit a szegény dolgozó falusiaktól csal ki? - klasszikus, és rosszul vagyok tőle. Mindig is utáltam a narcisztikus, istenkomplexusos idiótákat.
- Akkor gondolom Horas megbecsült tagja a helynek... - majd nézem mit csinál.. most komolyan megszagolt, kicsit elhúzom magam.
- Kösz... asszem... - na jó ez fura volt, de tovább lépek rajta.
- Akkor együnk, igyunk valamit. - a gyomrom is jelzi immár szüksége volna rá. Hajón van némi ellátmányom, de nem tudom meddig leszek itt, és a visszaútra is kell. A frissebb kaja pedig mindig jobb.

Isley

**Daniel Tao** Vas. Júl. 28, 2024 10:48 am

Ki vagy szép lány?

Egy szép reggel

Meglep a stílusa, persze nem engem várt egy halaktól és tengerillattól bűzlő kikötőben, egy matróznak kinéző férfit zöldes hajszínnel és flegma stílussal. Semmi személyes, ilyen vagyok. Azonban a kijelentésére egy mosolyt eleresztek és nagyot sóhajtok, beszívva a friss reggeli, tengeri levegőt, a távolba mélyedve próbálom összeszedni a gondolataimat. Nem szeretek túl sok mindent az emberek orrára kötni, de valamiért a látomásom volt vele és eddig mindig bejött, akár álom akár, csak egy pár másodperc képében ugrott be valami a legalkalmatlanabb pillanatokban.
- Nem vagyok matróz és azt sem gondoltam, hogy kocsmáros lennél. Minden ember tart magánál valami italt, aki a tengerre vetődik. – válaszoltam végül, miután eldöntöttem teljesen őszinte leszek a lánnyal, akinek úgy felvágták a nyelvét, hogy a kígyók hozzá képest cuki gyerekjátékok. – A helyiek fogadtak be pár hónapja. Összevertek és elveszítettem az emlékeimet, úgy nagyjából semmire sem emlékszem a korábbi életemből. – rántottam meg a vállam, de azért felé fordítottam a fejem és elengedtem egy széles mosolyt. – Lehet jobb is. –
- Mindig ez a sietség, ezek a mai fiatalok folyamatosan rohannak. – motyogtam szinte magamnak, amikor a lány, akinek még mindig nem tudom a nevét elindult a vegyeskereskedés felé. A hajóját pedig nem is tudom megmondani miért bámultam, talán próbáltam feleleveníteni az álmaimból vagy valamelyik látomásomból. – Hm? Ja, pedig ott van az. – válaszoltam flegmán a térképes elmélkedésre, de a figyelmemet végül a panaszkodásával nyerte el, miután elővette a mobilját és az ég felé emelgette. Láttam már hasonló kütyüket, ahogy a falusi fiatalok nyomkodják a járdán és a teázóban üldögélve, meg belebeszélnek, valószínűleg így érik el egymást. Mint azok a készülékek, úgy az övé sem érdekel különösebben, az ahogy ő végig mér, már egy kicsit jobban felpaprikáz. – Tetszik a szállítmány tengerész? – vigyorgom el magam, egyből jobb kedvre derülök, miután kiderül, hogy elfogadja a felhívásomat és még egy kis italra is meghív. Bár az a baj, hogy a kevés az nem elég, sajna olyan gyors az anyagcserém, hogy igen csak sokat kell igyak, hogy meg is ártson.
- Hogyne vezetnélek körbe. Van egy jó teázó, ott vannak ilyen szarral rohangáló gyerekek is. Hátha nekik van térhálójuk. – böktem oda a kezében lévő masinára, majd elindultam a földesúton, remélve, hogy követ. - Itt tényleg nem sok civilizáció van, de nem azért nem lenne rá lehetőség, inkább igény nincs rá. Itt olyan kínai halászok és emberek élnek, akik büszkék a hagyományokra. – meséltem közben, mikor egy régi oldschool pickup elszáguldott mellettünk. – Nagyjából ez a legmenőbb verda, amit ma itt látni fogsz. – mutattam rá lustán áttekerve a kezeimet a nyakam mögé. – Persze a helyi vagányoknak vannak menőbb járgányaik, szidnak is minket, amiért ilyen szutyok utakon kell haladniuk. Nekik fizetik a helyiek a védelmi pénzt. – tettem hozzá fintort erőltetve az arcomra. Már rég elintéztem volna őket, ha az öreg Yanagi hagyta volna. Csőcselék, semmi több.
- Patika vagy orvos nincs, mindkét tisztséget Horas látja el, illatszereket is nála vásárolhatsz, bár.. – itt felé hajoltam és nagyokat szívtam a levegőbe. – Úgy érzem nem lesz rá szükséged. – állapítottam meg teljesen közönyösen, lehetőleg úgy, mintha hétköznapi dolog elnne az, ha valaki körbeszaglász egy lányt.

"I don’t care what society says. I’ve never regretted doing anything. I will survive and do what I want to do."

Isley

**Nimue Valen** Pént. Júl. 26, 2024 1:33 pm

Daniel & NimueValahol a fogalmam sincs sarkán | 18:20 | -

Kicsit úgy érzem magam, mint Alice Csodaországban. Nem tudom megfogalmazni az érzést, ami körbe leng. Mintha valami újat fedeztem volna fel, és valami különleges helyen járnék. Bár nem kizárt dolog, hogy ezt csak magamba beszélem, és szeretném hinni, hogy valami izgalmas új dolgot találtam. Bár tény, hogy számomra mindenképp új, és izgalmas.
Éééés természetesen be is talált a helyi macsó csávó, csak felsóhajtok.
- Hm egy iszákos matróz, milyen eredeti. Lendítsd csak elő a sztereotípiát. Nem vagyok kocsmáros. - nagyon ritkán iszom, és akkor is kontroll közepette. Ugyanis az erőm sötét oldala azóta is ki számíthatatlan, mert nem jött elő, és nem is gyakoroltam irányítani. Egy ilyen erőt nem is szeretnék irányítani. Így ennyi áldozatot teszek ennek érdekében, hogy józan maradék, és semmi tudatmódosítót nem szedek. Amúgy se támogatom. Pia csak is az íze kedvéért néha, ünnepléskor, 1-1 pohár, az még nem ártott meg.
A szemem végig a srácon, a táskámat pedig magam elé húzom. Remélhetőleg nem egy kis szarkával van dolgom, főleg mert szomjazik, így nem tudom meddig menne el, nem ismerem.
- Brumbolt, vettem, kösz... - indulnék meg, de látom a hajómat nézegeti, így megtorpanok. Karba font kézzel nézem őt én is, és felmérem. Elég furcsa, nem tudom mi a célja.
- Hmm... Kiawah... - ismételem. - Nem emlékszem láttam volna a helyi térképen. - kissé gondolkodóba esek, nem magoltam be, ez való igaz. Az is lehet egy kis pont az egészen, nem valami feltűnő. Az is lehet, hogy csak az látja, s találja meg, kik pont ezt keresik.
Előveszem a mobilomat. - Ez komoly? Még térerő sincs? Ugye csak viccelsz? A végén kiderül megtaláltam a bermuda háromszöget, valamikor elaludtam... - sóhajtok.
Hívjam meg, csak felnevetek. Meg van a célja.
- Hm... - most én járom őt körbe, és mérem le. Nem rossz egyébként, a stílusán ugyan volna mit csiszolni.
Abban igaza van, hogy nem ismerem a helyet, és lehet rám is rám férne a társaság... és nem, ám a segítség. Boldogulok én.
- Rendben, vezess. - mondom, azért vicc hogy az első ivóba látogatok el, miután kikötöttem. - De cserébe még körbe vezethetsz majd a városba. - legalább nem céltalanul bolyongok ma. Szállás nem kell, a hajómon tudok aludni, amíg tart a szar idő.
- A hajómat.. fejlesztem, tulajdonképpen ez csak egy teszt út lett volna. De természetesen nem ment simán a helyzet, mint láthatod. - bár lehet nem véletlenül történ így, valamiért itt kell lennem. Bár bosszantó, mert nem ezt terveztem, de mélyen belül magamnak bevallom: izgalmas.

Isley

**Daniel Tao** Szer. Júl. 24, 2024 11:22 pm

Ki vagy szép lány?

Egy szép reggel

Meglep a talpra esettsége, úgy néz ki valóban tengerész, hiszen a mai lányok, vagy a konyhából szabadult asszonyok nem lennének egy megtermett tengerésszel szemben ilyen bátrak. Felemelem a szemöldököm a kérdésére és egy elégedett mosolyt elengedek, de válaszra nem méltatom a számonkérést, csak elveszem a tekintetem és a hajójára helyezem a fókuszt.
- Én sem nézek ki jelenleg iszákosnak és ez a bajom – válaszoltam megrántva a vállam és ezzel csalódottan elkönyveltem, hogy nem fogok italt kapni a leányzótól, pedig ahhoz képest, hogy segítséget kér tőlem, illene valamivel viszonoznia a kedvességem. A történetére ismét felé fordítom a tekintetem, hiszen olyan ködről még nem hallottam, ami elrontja az iránytűket, valószínűleg csak véletlen egybeesés lehet, nem az a kis kikötőváros vagyunk, ami olyan rejtelmes lenne, bár a mai világban bármi előfordulhat. Még az is lehet, hogy én okozom ezt a furcsa ködöt, hiszen nem tudok szinte semmit az előző életemre a felszerelésemet és a képességeimet kivéve.
- Brumbolt üzletében kapsz másikat – böktem a fejemmel a mögöttem lévő kis vegyeskereskedésre, majd léptem párat a hajója felé próbálván leolvasni annak nevét, miközben ujabb kérdés hangzott el.
- Egy kis kikötőváros, amolyan kínai negyed szerűség. – válaszoltam szűkszavúan, ahogy a hajóját vizslattam. - Kiawah szigetek a neve, innen Charleston északra található, de a köd miatt nem hinném, hogy könnyen odajuthatsz. – magyaráztam nem figyelve oda rá, hol lustán az égre emeltem a tekintetem, majd vissza a hajóra. – Mi sem tudunk kihajózni, amíg ez a tejföl itt van – fordultam végül vissza hozzá, majd zsebre vágtam a kezeimet és közelebb sétáltam. – Addig meghívhatsz egy italra kedves idegen. Mesélek neked a szigetről vagy ilyesmi. Unatkozok, kell a társaság – vontam meg lustán a vállaimat. – Egyedül hajózól? Mi az úticélod? – kérdeztem.

"I don’t care what society says. I’ve never regretted doing anything. I will survive and do what I want to do."

Isley

**Nimue Valen** Szer. Júl. 10, 2024 10:05 pm

Daniel & NimueValahol a fogalmam sincs sarkán | 18:00 | -

Kissé vakvágányra eveztem az idős úrral, pedig igazán kedvesnek tűnik. Ami azt illeti túl kedvesnek is, nem éppen ehhez szoktam hozzá. Viszont az iránytűm teljesen tropa, nekem pedig segítségre van szükségem, hogy tudjam hol vagyok. Épp indulnék beljebb a kikötőből, mikor éppen, hogy nem ütközök, egy zöld hajú fickóba. Nem rossz.
- Köszönöm erre én is rájöttem. - sóhajtok. Majd úgy méreget, mintha a piros lámpás negyedbe mérne fel a felhozatalt. Végül összefonom karjaimat a mellkasom előtt, és kérdőn tekintek rá. - Végzetél?
Az elégedett bólintására felhorkanok, hát nem szívbajos a fickó.
- Úgy nézek ki, mint valami iszákos? - előbb kér piát, aztán mutatkozik be, hát akkor van fontossági sorrend, jó hogy minél előbb tisztáztuk. Mondjuk ha tengerész megértem, köztük kevés a józan.
- Igen, egy sűrű köd teljesen eltérített, még az iránytűm is elromlott. Nem értem.. - mutatom neki. Ha csak az enyémmel történt ez, akkor ez mondható a sors kezének. Valamiért kezdem úgy érezni, hogy ide kellett keverednem. De vajon miért? Körbe nézek, valóban nem tűnik valami nagy városnak, valószínűleg csak egy falu... - Mi ez a hely? - mintha időt utaztam volna. Lehet sikerült is, első teszt utaznom valami rejtélyes helyre kerülnöm? Nem tudom mennyire lehetne ekkora szerencsém..

Isley

**Daniel Tao** Szer. Júl. 10, 2024 12:47 am

Ki vagy szép lány?

Egy szép reggel

Mint, ahogy minden reggel, most is korán keltem és meditációval kezdtem a napot egy moló horgonykötél oszlopán. A szellő gyengéden fújta a hajamat, ami egyáltalán nem zavar, inkább még nagyobb békességet hozott a lelkemnek, a hűvös, ködös idő pedig pont annyira segített elmélyülni, hogy egy zavaros kép tároljon szemeim elé egy vöröses hajú lányról és néhány nehéz fiúról, akik a falusiakat zargatták.
Ezen a képen elmélázva kezdtük meg a munkálatokat a nevelőmmel, vagy a szállásadómmal, hívjuk inkább így, de mivel a köd erős volt, így inkább csak előkészítettük a hajót és egy kávéval vártuk, hogy tisztuljon az ég. Minden a legnagyobb nyugalomban zajlott, mint minden reggel, a halászok előkészültek, a munkások felpakoltak, Marie teázójában mulatták az időt, míg ki nem tudtak kötni és elindulni, hogy a falut ellássák a tenger gyümölcseivel, na meg, hogy kereskedelmet tudjanak folytatni a nagyvárosi piacokon, hogy fizetni tudják az adókat és a védelmi pénzt. Soha nem találkoztam még azzal bandával, aki lehúzza a kis falucskát, a szállásadóm szerint nem is lenne semmi jó abban, ha összefutnék velük, hirtelenségemben még a végén bajt hoznék a fejükre.
Éppen végeztem a kávémmal és a többiek pipára gyújtottak, addig én jártam egyet a nedves mólon, feltámasztva kezeimet a tarkóm mögé, úgy figyeltem, ahogy egy számomra ismeretlen kis hajó kifut a kikötőbe. Gondoltam, miért ne, úgyis unatkoztam, megnézem magamnak, aztán az öreg hajóján ejtőzöm egyet, hiszen, ha már dolgozni nem tudunk, ne menjen el feleslegesen ez a drága idő, amit pihenéssel is el tudok tölteni.
Amikor odaérek, éppen azt a lányt pillantom meg a süket Horas társaságában, aki a meditációs álmomban szerepelt. Egy mosoly jelent meg az arcomon, mert éreztem, ez a lány tartogat számomra valamit, egy kis izgalmat talán, amiben rég volt részem, mondhatnám, felkeltette a törtető tigris figyelmét.
- Nem hall. Süket, mint az ágyu. – sétáltam közelebb lustán, ahogy pofátlanul végig mértem a lányt, mint valami fura szerzetetet, amit még soha nem látott az ember. Egész közel sétáltam hozzá, hogy jobban megnézzem magamnak, majd miután elégedetten bólintottam, megállapítva, hogy tényleg ő volt a képzelgésemben a hajója felé fordultam.
- Van piád? – kérdeztem végül ismét ráemelve a tekintetemet, mert bár nem igazán érdekelt, mit akart Horastól, kifo-gytam a pénzből, amit a szállásadóm adott, így nem tudtam magamnak semmi italt vásárolni, a szieszta pedig egy kis szesz mellett az igazi.
- Tao vagyok. Eltévedtél? – kérdeztem ismét alaposan megnézve magamnak a lányt, szép, dekoratív és csinos női egyed, az pedig bőven meglepő, hogy senki más nem szállt le a hajójáról, tehát egyedül jutott el idáig.

"I don’t care what society says. I’ve never regretted doing anything. I will survive and do what I want to do."

Isley

**Nimue Valen** Csüt. Júl. 04, 2024 8:26 pm

Daniel & NimueValahol a fogalmam sincs sarkán | 17:65 | -

Oh hát az a helyzet, hogy nem vagyok ideges, miért is lennék? Hisz pontos navigátor vagyok, most meg a kicsikém próbaútján teljesen eltévedtem. Volt egy pont, ahol az iránytű teljesen meghülyült, és az a köd is eléggé mondhatom nyugtalanító volt, amin keresztül mentem. Szükségem lesz legénységre, mert egyszerűen hiába akarok, és hiába határozom el, nem tudok mindenre is figyelni. Mikor a kötelekkel szórakoztam akkor történhetett, amúgy miként?
Miközben morgok látok a távolba, egy kisebb, nagyon kisebb kikötőt, mint amit eddig megszoktam. Még amerikában lehetek, ez biztos. Egyedül nem merek messzire menni, és csak az újításokat igyekszem a hajón letesztelni. A hely aprónak tűnik, mintha valami ezer éves falu lenne... hogy kerülhetett ide? Ki kell kötnöm, meg kell tudnom hol vagyok. Arról nem is beszélve, hogy ez az apró kikötő is felkeltette az érdeklődésemet. Mikor oda érek, látom hogy kisebb halászhajók horgonyoztak csupán le, úgy hármat látok. Ijedten néznek rám az emberek, úgy tíz munkás. Félnek tőlem? Van egy sejtésem nem szoktak ide vendégek jönni... lehet megtaláltam egy régi, titkos eltitkolt kis falucskát? Mondjuk nem csodálom, gondolom csak békességben próbálnak élni. Így igyekszem óvatos lenni, és magamhoz képes némi kedvességet erőltetni magamra, amint kikötök. Ledobom a kötelet, azonnal jön valaki és lerögzíti, gondolom látta, hogy egyedül vagyok, vagy csak ennyire segítőkészek?
- Köszönöm. - kiáltom le, majd fogom a táskámat, és lemászok.
- Elnézést, de elromlott az iránytűm, és egy jókora ködfelhő keresztül kellet átjönnöm. Hol vagyok? - kérdezem de a férfi, csak békésen rám mosolyog, majd tovább megy. Úgy tűnik mást kell keressek infóért. Így megindulok, csak van itt egy város vagy valami, nem?

Isley