Nem értem miért baszogat az ég öregasszonyokkal.
Istennek valami különös terve lehet velem, ez mondjuk már világos volt, amikor gyerekként megláttam az első szellemem, de mostanában a húsvér rusnyaságok jobban kísértenek. Éppen vásárolok, már megint basszus, ha nem vigyázok lassan plázakandúr leszek és beállhatok Szarházi mellé klisének.
Most éppen néhány dolgot a lakásba, szent célom ugyanis valamennyire összepakolni, és a rohadék macskám óta felfogtam, KELL NEKI ALOM.
Meg felmosórongy, nyilván miatta. Lehet megkérem az Istent, játsszon “Mindenhatóst” tanítsa meg wc-be hugyozni a dögöt.
De ha már mosdó, én is meglátogatom, nincs kedvem teli hólyaggal csomagtartóba pakolni és sík ideg lenni a hazafelé forgalomban.
Wc-ről kifelé jövet ér a sorscsapás Gabriel egyik, ha nem a legutálatosabb megjelenési formájában. A vénasszonytól instant hánynom kell, arcomra vándorol szokásos, viszolygó fintorom, épp csak nem öklendezek rá, pedig én aztán sok csúnya dolgot láttam.
-Neked semmi szégyenérzeted, Gabriel? Komolyan semmi?
Fordulok felé bazdmegfejjel, fogadjunk direkt azért változik protkós nyanyává, mert pontosan tudja mennyire gyűlölöm.
Meglátom kezében a mappát, már falnak megyek, lerakom a felmosórongyot ott, a férfi és női mosdó találkozási pontján, ahol sok szükségét végezni szándékozó kerülget minket. Fú de szar lehet wc-s néninek lenni!
-Áá, rájöttem, ez a wc-s néni szereped. Annyi emberi forma létezik és te pont kiválasztod a leggázabbat.
Undorodva a mappára meredek, azonnal rágyújtok, ha meglátom Garbirelt különben is mindig rá kell gyújtanom.
-Mi a szent szar ez már megint? Az nem volt elég, hogy rám szabadítottál egy gyereket? Fogadjunk azt a kurva macskát is te küldted.
Rúgom felé az egyelőre üres, újonnan vásárolt alomtálcát.