Felvonok egy szemöldököt, rámeredek, hátha kell neki néhány másodperc kibogozni az összefüggést, vagy nem nézett mostanában tükörbe. Intek neki, csekkolja nyugodtan a kerek pofiját meg a fodros-bodros ruciját a szomszédos kirakatüvegben.
– A bűbáj spórolt az instrukciókkal. Oda nem illettél, és ez közelebb volt, mint Disneyland – vezetem le neki, miután megunom az utalgatást. Teszek a távolságokra, de lóg a fejem felett a gyerekrablás vádja, szóval maradjunk államhatáron belül. Nehezen magyaráznám meg a szüleinek, minek cibáltam át a kislányukat Floridába.
Visszaadom neki a pálcáját, hussanjon, pöccenjen. Legfeljebb sushit tudnék varázsolni vele a számba, az abrakadabrázáshoz nincs tehetségem. Túl gyors vagyok a mágiának. A csaj viszont pont elég lassú hozzá. Patrónusról, esetleges bosziságról makog, ezt az összefüggést sem bogozza ki magától. Kisegítem.
– Találnék ennél hülyébb helyet. Boszi vagy, az fix, bár vallhatnád magad mágusnak vagy varázslónak. Egy kaptafa. Patrónusként még nem dolgoztam, szóval kösz, felírom az önéletrajzomba.
Engedem hátrálni meg mustrálni, komótosan körbepördülök előtte. Ritkán látni észlelhető tempóban, hadd élvezze ki. Felröhögök. Az aztán a konklúzió! Vajon a csinos, aerodinamikus csomagolás melyik része üvölt homoszexualitást? A kifakult séró? A bőrkabát?
Egyszerűen túl dögös vagyok heterónak.
– A nemi egyenjogúságot pártolom – kacsintok rá. Leszűröm a saját következtetésem: az ártatlanság pusztán látszat nála. Fogadjunk, meleg pornót néz a barátnőivel. – Hmm, ezt át kell gondolnom. – Összekulcsolom magam mögött a karjaimat, nehogy buzgóságában rávetődjön az izmaimra. Három tizedszekundum alatt számot vetek az inverz pedofíliával és a kettős sztenderdekkel, amik megengedik a kölyköknek, hogy büntetlenül tapizzanak felnőtteket. – Ezek a bicepszek hoztak ide. Elég valódiak, ne ellenőrizgesd! Inkább a praclimat fogdosd! – ragadom meg a jobbját.
– A mutteromtól kaptam, és te sem tűnsz Simonette-nek. Inkább Sabrinának, Cirinek, esetleg Lunának.
A logikája nem a lefürgébb, de a beszélőkéje sebes. Pattog a témák között, érdekes ponton kötünk ki. Terepgyakorlat a szerepjátékához, részeg, lehetőleg helyes srácokkal. Fasza! Így már világos a feladat.
Kikalkulálom, melyik időzónát célozzam be. Tanulmányi kirándulásért hajlandó vagyok messzebbre utazni, azt simán lenyomom a szülők torkán. Multiverzumszerte nem találnának nálam profibb testőrt. Mikor máskor, kivel mással figyelhetne meg betintázott pasikat biztonságos körülmények között? Az összes épeszű felmenője rám szavazna az újabb random varázsigével és a sikátoros csőcselékkel szemben.
– Na, gyere! Elpatronállak kutatómunkát végezni! – Ölbe kapom, megtámasztom a tarkójánál, és spuri.
Egyetemvárosba sprintelek vele a nyugati partra, betoppanunk egy dorbézoló egylethez. Tágas, zsúfolt a nappali, hangulatvilágítás, szesz-buké és hőség pulzál benne, izzadt hallgatók lötyögnek, egy félpucér, kigyúrt csávó kézen állva, fejjel lefelé vedel a hordóból. Vonagló pár mellett fékezünk le. Felborulnak a lendületünktől, ám nem zavartatják magukat, folytatják a földön.
Szemközt egy örökkévalóságig hápog ránk a katonásra nyírt muki. Végre összeszedi a gondolatait. Nincs neki sok.
– Baszóóódj meg! Ti is láttátok? – Műanyagpohárral kalimpál felénk, kapkodja a fejét a haverjai között. – Ideteleportált egy bigével! – Elveszem tőle a vodkanarancsot, mielőtt kilöttyinti. – Azt a kurva! Elvarázsolta a piámat!
Akkora a banzáj, hogy nem terjed tovább a hírünk, megreked a táncparketten összegyűlt féltucat alanynál. A helyiség másik felében zavartalanul zajlik a sör-pong, pedig heccből öntöttem néhány korty ecetet az italokhoz.
– Jó lesz ihletforrásnak? Keressek másik illuminált társaságot? – Megfogom Sim vállát, sokatmondó vigyorral jelzem a pajtiknak, hogy a hölgy kiskorú és gardedámmal érkezett, tartsák távol a mancsaikat, fent a sliccet. Házi feladatot csinálunk épp. Sok biznisz meg okosodás. Kevés szórakozás.

Épp a Csomolungmán hűsöltem. Pásztáztam egyet nem tervez-e fagyhalálban, végkimerülésben dicsőn elhunyni egy mazochista hegymászó. Poénos az emberiség. Szuperképességek meg istenek között is hajhásszák a rekordokat, még mindig ünnepelt siker felkepeszteni a legmagasabb csúcsra, oxigénhiányért meg címlapfotóért a sportújságban, amire kizárólag ötven fölötti fehér fószerek fizetnek elő.
Mennyországnyi hóangyalt kalimpálok ráérősen a hegyoldalba. Körformában, belül lekonyuló szájjal. Frikció nélkül nincs süppedés, milliszekundumos menetidővel a gyér levegő sem hat meg. Guinnesst mezei halandókra méretezték. Hol vannak ebben a világban az XXL-es kihívások? Ide nekem egy miazmát!
Az én kívánságom nem parancs. Másé igen. Ismerem a bizsergést, az öcsi hasonlóan csiklandozott, mielőtt kikalkuláltam neki, hogy gyorsabb vagyok a csiribájánál.
Most megint bazi lassan cserkész be a mágikus miazma. Random pécézett ki, elsprintelhetnék, keresne mást. De hagyom magam. Jobb célpontot úgysem talál az univerzumban, főleg a környéken. Arra tippelek, felülről kezdte a kutakodást, égirányból. A csillám új. Billy teleportja nem szórt ilyet. Ez a bűbáj tökig glitterbe borít az utaztatáshoz, átrángat tér-időn. A szokásos tötyögés. Mindenki teret hajlít, az időt egyenesen hagyják nekem.
Csilingelő hangeffektussal, tündérporfelhőben bukkanok fel a helyszínen. Kiszúrom a varázspálcát. Tartozik hozzá szőke kislány, fodros ruhában. Stimmel a kép. A háttér kevésbé. Egy másodperc, amíg detoxra viszem a rosszarcú kocsmatölteléket a legközelebbi rendőrőrs dutyijába. Kettő végtisztességgel eltemetni a szagos macskát egy parkban. Három kezet mosni, mert a víz az összes csapból ugyanolyan gyászos tempóban csordogál. Héttől tízig Sabrinával, a tini boszival szemezek. Tizenegynél lebontom az elcsapott részt a kocsma cégéréről. Nomen est omen, nem kell több döglött kandúr. Tizenkettőre felkapom a lányt, és átsurranok vele a plázába, a játszóház elé.
Ide már passzol. Óvatosan, drámai lassúsággal pakolom le. A nyomok arra utalnak, hősi alakításért idézett meg, és nem szeretek csalódást okozni, bár az üde sárm hazudik, rég kiöregedtem a kamasz hercegideálból. Normál időszámítás szerint cirka nyolc éve, saját alapján fél évezrede.
Meglóbálom az elkobzott pálcát. Elég bóvli, nekem nem produkálja magát, hiába képzelem oda Lokit egy beható földbe döngöléshez.
– Mi volt a rendelés? Áramvonalas, szívdöglesztő szőke? A világ legfürgébb palimadara? Félisten a Mount Everestről? – Odanyújtom neki ballal a varázsbotját, a jobbomat meg üresen. Ajándékba széles, csálé vigyor. – Speed avagy Tommy. Tiéd a megtiszteltetés. Hova lesz a fuvar?