Próbálok arra gondolni, hogy miként értethetném meg magam vele, mert hiszem, hogy megértene, ha nem a mellkasának beszélnék, hanem neki. Meg sem lepödöm azon, hogy ő jobban értékeli azt, ha a szemeibe nézek és nem sütöm le a szemeimet, úgy mintha bűnös lennék valamiben és most szégyenkeznék miatta.
Egy hosszú pillanatnak el kell telnie, hogy újra a szemeibe nézzek a jelzése után. Nem tehetek róla, túlságosan a szemeimbe égett, amit pillanatokkal ezelőtt láttam és tudom, hogy nem kellett volna, nem így kellett volna és ez…kínossá teszi a helyzetet.
- Igazad van. Elnézést. – még mentegetőzni is felesleges, hogy de hát én férfi vagyok, ne lepődjen meg ezen, amikor eszembe jut, hogy vele másképpen viselkedem, tisztelettel.
- Nem csak erről van szó Gwen. – kissé elhúzom a szám, mert most nagyon őszintének kellene lennem vele, amit akarok is meg nem is. Ez a kettősség pedig zavar, mert régóta éreztem hasonlót.
- Szóval arról van szó, hogy én... – bármire is készül az nem fog jól hangzani, előre látom, csak még jobban összezavarnám őt.
- Kedvelem az okos szőke lányokat.

Rövidre akarom zárni ezt az egész dolgot. Már haragszom is magamra, amiért ráírtam. Mi a francért kellett még ezen lovagolni? Nyilván nem volt semmi jelentősége annak… Tudjuk nagyon jól, hogy Laze szeret csajozni… Lehet csak én voltam közelebb, vagy mi tudom én… Nem is hiszem, hogy másféle magyarázatot fog adni nekem.
Kinyitom az ajtót és ő ott áll. Várom a válaszát, bár már tök feleslegesnek tartom. De ha már ide jött, akkor hagyom hadd magyarázza meg a dolgokat. Először megtalálja a szemeimet, de utána a tekintete lejjebb vándorolni. Én is lepillantok a pólómra… Nem hiszem, hogy ez a minta olyan nagyon izgalmas lenne, hogy ilyen hosszan kellene azt nézni.
-Először is a szemeim itt vannak, nem odalent.-Közben a kezemmel is próbálom neki mutogatni, majd megforgatom a szemeimet.
-Oké hiszek neked.-Nyilván nem erre voltam kíváncsi, de a jelek szerint nem igazán akar jobb magyarázatot adni, én meg nem fogok könyörögni neki.
-De ezt igazán le is írhattad volna.-És akkor ezt az egész szituációt megúsztuk volna… De mindegy is. Ha nem akar többet mondani nekem, akkor csak jó éjtet kívánok neki és be is csukom az ajtót.

Egyszerre volt mókás és fájdalmas is, hogy milyen helyzetbe sikerült kevernem magam Gwennel. Normális esetben talán jót szórakoznánk rajta, vagy éppenséggel pont nem. Mindegy is. A jelek szerint nem szórakozunk, nincs min. Kitessékel a szobájából, persze, hogy nem előttem fog, vagyis az én jelenlétemben fog öltözködni, én se tenném.
Persze, hogy nem akarom, hogy ide vonzza a többieket, bár mindegyik nagyothalló nem kérdés, ha életmentésről van szó, akkor jönnének, nem is vitatkoznék velük. A helyzetből ki nem magyaráznám magam, se szépen se csúnyán. Ezért inkább megvárom, hogy felöltözzön és újra kijöjjön. Nincs ezután más, mint válaszolni az egyszerű kérdésre, először az arcára is nézek, ám a tekintetem lecsúszik a szürke felsőjére és a kis álmos majdnem Milka bocin állapodik meg, vagyis dehogy azon, ettől érzem rosszul magam. Még a reggeltet is félre olvasom, vízityúknak (moorhen), ami teljesen abszurd, mert egy foltos boci van a pizsama pólón.
- Én csak… - szóhoz sem jutok, rengeteg kifogást gyártottam le, hogy mit kellene mondanom neki. Nagyon szépen hangzottak a fejemben, de most másra összpontosítottam.
- Ha az a valami úgy működött és gondolkodott, mint én legrosszabb napjaimon, akkor az volt a legjobb döntés, amit akkor tehettem ellene, hidd el. – ezt még mindig nem a szemébe mondtam, hanem a mellkasának.

Egy normális ember bocsánatot kérne és kisétálna… Nem… bocsánat… Egy normális ember kopogna és megvárná, hogy beinvitálják… De nem! Ő nem képes erre. Ő azt hiszi, hogy mindenre is jogosult. Minek kopogni? Az hülyeség! Azt hittem, hogy legalább az utóbbi esetből tanult és oda fog figyelni erre az apró kis mozdulatra. De nem…
Háttal állok neki és közben fülelek, hogy végre mikor megy ki. Csapódik az ajtó, de ő is megszólal. Szóval a jelek szerint még mindig bent van… Mérgesen pillantok hátra. Tényleg itt maradt. Oké megfordult, de mégis mi a jó büdös francot képzel ez magáról?
Teljesen megfordulok, majd oda trappolok hozzá egy heves mozdulattal kinyitom az ajtót, majd lökök rajta egy nagyot, hogy érezze a törődést. Mikor végre a szobámon kívül tartozkodik egyszerűen csak becsapom az ajtót. Talán ebből végre tényleg megtanulja a dolgot. Persze ezt az egész műveletsort egy kézzel hajtom végre, hogy a másikkal továbbra is eltakarva magam tudjam tartani azt a ruha darabot, amit éppen felkaptam nagy hirtelen.
Egy darabig próbálom magam lenyugtatni, majd visszasétálok az ágyamhoz és most már tényleg felveszem a pizsi felsőmet, majd a nadrágba is belebújok. Nem nyitom ki azonnal az ajtót. Annak nem látom értelmét, hogy tiszta idegbetegen próbáljak meg vele beszélni. Így először csak kikapcsolom a zenét, mély levegőt veszek, majd kinyitom azt a fránya ajtót.
-Figyelek.-Nem állok félre. Elfoglalom az utat, így nem tud bejönni. Nincs barátságos arcom. Mérges vagyok rá, nagyon is, de visszafogom magam. Válaszoljon, aztán mehet az útjára.

Épp csak betoppanok, zsebre tenném a mobilt, jelezve, hogy majd elmondom szóban úgyis amit akartam. Csak arra nem számítottam, hogy semmiféle kifogással nem tudok majd szolgálni neki, mert nincs mit szépítenem. Nem is kellett hallania a kopogást, mert tényleg nem kopogtam és az ő füle nem volt bedugva, nem dobolt az elektronikus dobjain sem. Őszintén azt sem kívánom, hogy bár így tett volna, mert akkor nem ütheti ki a szemeimet a felismerés mire nyitottam éppen be.
Az egy dolog, hogy fürdőruhában láthatjuk őket, az más alkalom, a hangulata is más. De ez…
Nem jöhetek olyan kifogásokkal, hogy előttem aztán nem kell takargatnia magát, már láttam meztelen női testet, felesleges így reagálnia, de itt megint csak magamra gondoltam, nem rá. Nem gondoltam bele abba, hogy neki milyen lehet, amíg ki nem tör belőle az üvöltése, amit valószínűleg az egész Bayville hallhat. Én pedig elnyújtottan pislogok és megpróbálok nem azon mosolyogni, hogy mit merészeltem látni az imént. Ezért, ahogy magamhoz térek az ámulatból, ami pár másodpercre amíg láthattam őt fogva tartott, gyorsan reagáltam valamit.
- Oh te jóóó… Baszki. – normális esetben az történne, hogy azzal a lendülettel, amivel ide besétáltam, szépen hátraarcot mutatok és kilépek a folyosóra és minimum becsukom magam mögött az ajtót.
De igaza volt, valamit nagyon kiettek azok az indák az agyamból, mert nem hátráltam meg, nem csuktam be magam mögött az ajtót és nem léptem ki a szobájából, hanem egyszerűen csak megfordultam és becsuktam az ajtót.
- Elfordultam. Öltözz fel, nem fogok leskelődni. Azért jöttem, hogy válaszoljak az SMSedre személyesen. – adok gyors magyarázatot, hogyha mást nem is, megértse, hogy eredetileg mi volt a szándékom.

Easter egg:

Azért nem vagyok egy naiv, ostoba kislány. Értem azt, ha egy pasi megcsókol egy lányt mit is jelent, de nekem az az egész jelenet annyira abszurd volt és mi csak barátok vagyunk. Meg ő maga mondta, hogy majd megmagyarázza a dolgot. Így biztosan másról van szó… Meg különben is. Ő egy csajozó gép… Gondolom csak azért engem kapott le mert én voltam közelebb, vagy fogalmam sincs… Most talán kiderül.
Elküldöm neki az sms-t, de nem várom meg, hogy válaszol vagy sem. A telefonom úgy is jelzi majd, ha eljutott oda. Így hát inkább csak elkezdek kicsit pakolni a szobában. Persze közben sokszor eszembe jut Niel és az a bizonyos nap. Sajnálom őt nagyon is. Lehet nem volt jóban a testvérével, de attól még szerette.
A gondolataimba merülve lépek a szekrényemhez, hogy elővegyem a pizsim. Ideje lenne átöltözni. Bár még nem tervezek aludni, de ha elkezdek egy filmet abból biztos az lesz, hogy bealszom rajta. Szóval jobb biztosra menni.
Bekapcsolom a zenét, majd táncikálva kezdek el megszabadulni a duáimtól. A melltartómat is nagy örömmel dobom el messzire, majd épp nyúlnék a felsőmért mikor a kilincs lenyomódik és be is lép rajta valaki…. Vagyis pontosabban Laze!
A másodpercek tört része alatt reagálom le az érkezését. Egy üvöltéssel és azzal, hogy hátat fordítva kapok fel valamit, amivel eltakarhatom magam.
-LAZE! EZT NEM HISZEM EL! MÉGIS MI BAJOD VAN? MI A FRANCÉRT NEM TUDSZ KOPOGNI? AZ INDÁK KIETTÉK AZ AGYADAT?-Nem fordulok felé csak várom, hogy kimenjen és becsukja azt a fránya ajtót.

Csak néztem ezt a furcsa SMS-t, ami Gwentől érkezett és eskü elkezdtem pötyögni rá a választ is, de erről azok jutottak eszembe, akik nem elég erősek és SMS-ben szakítanak az állítólagos szerelmüktől, akiből valamilyen mondvacsinált ok miatt kiszerettek.
Nekem nem voltak ilyen problémáim, még nem is jártam Gwennel és van egy olyan érzésem, hogyha SMS-ben fogom megbeszélni vele ezt, akkor legközelebb szembe röhög és azt fogja hinni, hogy nincs elég vér a... nem vagyok elég bátor. Persze valószínűleg ő nem is képzel rólam ilyesmiket, meglehet. Ki tudja? Nem olvasunk egymás gondolataiban, éppen ezért kell megbeszélni a dolgokat. Hiába hittem azt, hogy ezt csak úgy elfelejtheti. Hát nem felejtette el! Ez egyszerre keltett bennem különös érzéseket és aggodalmat is. Persze csak egy kicsit. Ettől függetlenül tényleg kihúztam magam és elhagytam a szobámat.
Ha itt van a házban, akkor nincs más dolgom, mint megkeresni őt, első utam a szobájához vezetett, aztán ha ott sincs tudok máshová is menni a házon belül vagy azon kívül. Szándékosan teszek úgy, mintha pötyögnék, ha figyeli a mobilját, ahogy néha én szoktam akkor láthatja, hogy az a három kis pontocska nagyon dolgozik a képernyője előtt, de nem érkezik meg a szöveg. Miért is érkezne?
Már puszta megszokásból nyitok be hozzá kopogtatás nélkül, az eddigi tapasztalataim szerint azzal foglalatoskodott eddig amivel szeret, így ha nem hallja meg a kopogtatásomat, akkor most könnyen mondhatom, hogy de én kopogtam, csak ő dobolt és nem hallotta.