Marvel: Madness Returns
Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.
Marvel: Madness Returns
Oldalplotok Ta LoMorlockokTVAS.H.I.E.L.D.EmbertelenekWakandaBayville S.A.B.E.R.Raft Bosszúállók Sentinels Üdv!Köszönt Téged a Föld-6969!
Pánikra semmi ok, mind össze vagyunk zavarodva. A kérdéseink és a kételyeink visznek minket előre. Csatlakozz hozzánk! Keressünk együtt válaszokat, fedezzük fel és formáljuk a valóságot! Bizalmunk jeleként hozzáférést biztosítottunk számodra az itt található tudásbázishoz. Izgatottan várjuk, hogy Te is nyomot hagyj benne!
Üdvözlettel: Interdimenzionális Diplomáciai Testület
Fontos linkekSzabályzat Világleírás MCU canon lista ET minta Univerzum foglaló Foglalt avatarok IC híreink Elkészültem! OOC híreink Eddig történtek Kredit Discord szerverünk Update'24
SZEPT 14
Oldalunk új kinézetett kapott, az Ana Codes mintája alapján.
'24
MÁJ 15
Az oldalra beköszöntött a tavasz, így jelenleg is 2026 tavaszát írjuk az oldalon.
'23
NOV 19
A Marvel: Madness Returns megnyitotta kapuit.
'XX
X X
A következő eseményünk ide kerül ki hamarosan!
BelépésJelentkezel a Bosszúállók közé?

Elfelejtettem a jelszavam!

Az oldal vezetősége Percike, a Mindenható Stan Lee, a Mesélő
Pusztulás számláló
Rise of Hydra
20%

Multiverse of Madness
15%
Chatbox
Legutóbbi témákJelenleg futó küldetéseink
» But who's gonna give you your goodnight kiss
by Niel Topsfield Ma 11:40 am-kor

» Angels can cry
by Lacey Harries Ma 11:02 am-kor

» Museum hide and seek - Lacey & Bo-Wei
by Fu Bo-Wei Tegnap 3:01 pm-kor

» Rain announces lightning
by Shu Kyoko Tegnap 8:17 am-kor

» Előzmények
by Danny Ketch Csüt. Szept. 19, 2024 7:11 pm

» Throwback thursday
by Peter Parker Szer. Szept. 18, 2024 10:29 pm

» Teenage disaster
by Aurora Knightley Szer. Szept. 18, 2024 9:47 pm

Statisztika
Összesítőnk
Ki van itt?A S.H.I.E.L.D. és HYDRA aktív ügynőkei

Re: My sails are set and I’m coming home

Kurt Wagner Vas. Aug. 11, 2024 9:25 pm
• doing good for good reasons •
To: Rogue
Arcomra kúszott mosoly mögött vettem szemügyre Vadócot. Azt vizsgáltam, hogy mennyit változott az elmúlt hét évben. A köztünk lévő korkülönbséget még inkább érezni lehetett, szinte olyan volt, mintha egy szakadék két szélén állnánk. De szerencsére nem érződött egy áthidalhatatlan akadálynak.
– Kivételesen nem szánt szándékból tűntem el – vallottam be széttárt karokkal prezentálva ártatlanságomat. – Hidd el, hogy szerettem volna. Rengetegszer gondoltam rátok és ha lett volna esélyem szólni, mindenképpen megtettem volna – hátam mögött a villás farkam lefelé konyult, lassan ingattam ide-oda. Míg bele nem ütközött a korábban világgá dobott kötetbe. Farkam rácsavarodott, majd magamhoz húztam és kézmagasságba emeltem, hogy rá tudjak fogni.
– Azonban egy roppant különös dimenzióba pottyantam! Herr McCoy szerint a Pittyenés lehetett hatással a teleportálásomra. Odaát az űrben utaztam egy hatalmas bárkán – felcsaptam a kalózregényt, ahol kiválóan bemutatásra kerül benne egy remek hajó. – Képzeld, ott az űrben is könnyedén lehetett lélegezni és alkalmasint feketelyuk szerű örvények nyíltak. A helyiek félték a különös jelenséget és csak „Miazmaként” emlegették őket – rajzoltam ujjaimmal a levegőbe az idézőjeleket. – Egy ilyenbe sodródtam bele kilenced magammal és kötöttem ki bárkával együtt a Danger Raum közepén. Ha tudtam volna, hogy ez jelenti a hazautat, előbb belenavigálok egybe – habár még mindig ott volt a véletlenség, mint egy eléggé meghatározó faktor az egész képletben. Bestia sok féle forgatókönyvet felvázolt már az alapján, amiket elbeszéltünk. De így is voltak megmagyarázhatatlan részletek.  
Szórakoztató, játékos kirándulásnak tűnt elbeszélésem ahhoz képest, amibe Vadóc fogott bele. Arcomról lefagyott a mosoly és felváltotta a komorság. Bűntudatot éreztem, amiért nem voltam nővérem mellett, amikor talán a legnagyobb szüksége lett volna a támogatásomra. Szörnyű volt hallani az önmarcangolását.
– Liebe Vadóc, ne haragudj, amiért nem voltam itt, amikor mindez történt. Tudom, hogy nehéz lehet a szívedben őrzött titkokat megosztani, de örülök, hogy megbízol bennem – léptem közelebb hozzá. Komolyan sokat jelentett ez nekem. – Nehéz időszakon mész keresztül, és ez a bűntudat és zavartság érthető. Aber bitte, ne legyél ennyire szigorú magadhoz! Gambit egy összetett személyiség, és mindannyian hibázhatunk. A legfontosabb, hogy megpróbáljuk helyrehozni azt, ami elromlott – igyekeztem megnyugtatni őt, amikor láttam rajta, hogy mennyire felzaklatja ez az egész.
– Az, hogy Gambit emlékeiben láttad mi történt a Morlockokkal biztosan nagyon felkavaró lehetett. Az emlékek és érzések, amiket akaratodon kívül átvettél, könnyű lehetett félreérteni, hiszen nem tudatosan használtad a képességedet. Megértem, hogy zavarodott vagy és félsz attól, hogy mit jelenthetnek ez Gambit számára, de biztos vagyok benne, hogy az igazság kiderítése mindkettőtök számára fontos – követtem a székhez és finoman megszorítottam a vállát. Mióta ismerem Vadócot, azóta hadilábon áll az erejével. Érthető, hiszen egy óvatlan érintéssel is kómába taszíthat bárkit. Olyan fickók, mint Remy pedig a titokzatosságukról híresek. Akár csak egy bűvész számára, bizonyára felkavaró lehetett neki, hogy valaki betekintett a kulisszatitkai mögé.
Vadóc kétségbeesett pillantását látva hatalmas kő telepedett a szívemre. Megértettem, amikor rosszul érzett a képessége felé, hiszen én magam is gyakran látok benne problémát a külsőm miatt, mintsem hasznot. De ez sokkal komolyabb volt és én sem voltam biztos abban, hogy mi lehetne ebben a helyzetben a megoldás.
Művészin lepleztem a bizonytalanságomat, az a támasz akartam lenni, akire most a legjobban szüksége volt Vadócnak. Akinek lennem kellett volna, ha nem lógatom a lábamat hét évig egy másik dimenzióban.
– A legjobb, amit most tehetsz, az az, hogy nyugodtan és nyitottan próbálsz beszélni vele, ha lehetőséged lesz rá. Lehet, hogy most menekül, de ha tudja, hogy te is keresed az igazságot, talán megnyílik neked. És ha nem találod őt, talán a csapat többi tagja is segíthet megtalálni őt – próbáltam finoman utalni a csapatmunka hatékonyságára. A Prof nem hiába próbált minket már a kezdetektől fogva erre nevelni. Ha a világ nem segít nekünk, legalább mi támogassuk egymást.
– Ne feledd, Vadóc, hogy nem vagy egyedül ebben! Mi itt vagyunk melletted, és együtt megtaláljuk a módját, hogy mindent tisztázzunk. Én biztosan segítek neked, hogyha szeretnéd. És ne félj a könnyeidtől, néha éppen ezek mutatják meg, mennyire fontos nekünk valaki. Az, hogy ilyen őszinte vagy, csak erősebbé tesz téged – vígasztalón simogattam meg a hátát. Láttam, hogy mennyire küzd a könnyek ellen, de előttem felesleges volt tartania magát. Jobb, ha kiadja magából, és én amúgy sem mondanám el senkinek.
   
BAMF

   
   

_________________
a71ee4b8d60634c099fa648611b89afbb1b6c37f.gif9de430bd43722b29f602bbc2c2fc9e8c830b2126.gifv
But in kindergarten I already wore blue.
BAMF

Re: My sails are set and I’m coming home

Anna Marie Szer. Jún. 05, 2024 9:14 am
• doing good for good reasons •
My brother
Jó újra látni tesó
Kissé szégyellem, de mióta visszajöttem, egyenlőre átmentem "láthatatlanba". Hogy ez esetemben pontosan mit is jelent? Ezer éve már, hogy úgy érzem itt élek, ismerek minden helyiséget, ajtót, és igen... rejtekhelyet. Nem igazán szedtem még annyira össze magam, hogy bájcsevelyekbe kezdjek.
De természetesen ez nem azt jelenti, hogy elutasítom a beszélgetést azzal, aki még is összefutott velem. Adok a szokásos Vadócot, vidáman, csipkelődve igyekszem fenntartani a látszatot, hogy minden rendben van. De minden rendben is lesz. De majd lépésekben. Őszintén szólva mindenki eléggé el van a saját dolgával, az is hatalmas nagy problémát jelentett számomra, hogy nem volt mellettem senki, legalább kibeszélni. Bár szánt szándékkal nem kértem segítséget senkitől, mert Remy csak rám vonatkozik. Én reagáltam a legrosszabbul. A lelkiismeretem pedig nem hagy nyugodni azóta se. Jean és Scott teljes mértékben el vannak magukkal, bár Jean-ek további elismerésem, hogy elviseli Scott-ot, néha még az én türelmemet is túl haladja. Többiek, mint én többek között kiküldetéseken vesznek rész. Kurt pedig... pont ebbe a pillanatban nyitok be a könyvtárba, ahova a Professzorral beszéltünk meg találkozót, és Kurt-öt villámcsapásként érzem magam körül. Könnyek gyűlnek a szemembe, de hamar kipislogom. Megölelem, a kesztyű rajtam, az arcommal pedig vigyázok, hogy ne érjen hozzá. Nem vagyunk vérrokonok, de mégis úgy érzek iránta.
- Hogy én hol voltam? Drága, te tűntél el! - jól megnézem magamnak az ölelkezés után. - Te hol voltál? Megbeszéltük ilyeneknél szólsz! - kerestük, de nem találtuk meg.
- Én... elrontottam mindent, és igyekeztem, igyekeztem jóvá tenni. - sóhajtok, az öklöm összeszorul, mostanában ez túl gyakori. Miután Kurt elmondja vele mi történt, nekem is bele kell fognom, és valamiért nála nem ódzkodok ez miatt. Már elmondtam Bishopnak is, milyen jól tettem, mert sokat segített ahhoz képest. Kurt-nek pedig csak, hogy kiöntsem végre valakinek a szívem.
- Remy-hez, hozzá értem. Váratlanul ért, és elszabadult az erőm, így beleláttam az emlékeibe. De... nagyon elnyomta őket, nagyon mélyen volt, így... néha homályos volt, darabos. De ott volt, mikor a Morlockok-at majdnem ki irtották. Ott állt azok mellett, akik biztosra tudom az érzései miatt, akik tehettek róla. De nem láttam az arcukat. Össze voltam zavarodba a sok emlék, a sok érzés... rosszul reagálta Kurt, és a többiek is... elment, most pedig nem találom. - sóhajtok, majd lehuppanok az egyik székre, és hogy összeszedhessem magam a kezeim közé temetem az arcom. Utálom, hogy így lát, de egyszerűen most, hogy kiadtam magamból, nem tudom vissza fogni. A könnyeknek tudok uralkodni. Él, és jól van, ezt biztosra tudom, így nincs is rájuk szükség. - Menekül. Valaki elől, és előlem is. - sóhajtok, majd felnézek rá.  - Nem tudom mit csináljak.



_________________
Rogue - Vadóc

My sails are set and I’m coming home

Kurt Wagner Vas. Jún. 02, 2024 5:09 pm
• doing good for good reasons •
To: Rogue
Alig néhány napja hullottunk be a Danger Raum baljós középpontjába és valahol még mindig felfoghatatlan volt számomra, hogy a rejtélyes Miazmán keresztül visszatérhettem a saját világomba.
Helyesbítve: itthon voltam, de mégsem.
Eltelt több mint hét év és ez idő alatt rengeteg minden megváltozott. Vegyes érzésékkel fogadtam Prof viselkedését, ki mintha valóban kivetkőzött volna magából, más volt, mint amikor megismertem.
Sosem gondoltam volna, hogy ennyit számít az idő. De például Scott olyan lett a hatására, mint aki a világ összes súlyát a saját vállán próbálná cipelni és lenyelt volna egy karót, teli szögekkel. Kommentárjaiból néha ezek a szögek visszaköszöntek és beszédpartnerébe süllyedtek bele.
A rendíthetetlen kvartettből trió lett és valahol hibásnak éreztem magamat, hogy felbomlott a társaság. A hiányzó láncszemnek azóta sem akadtam a nyomára.
Az X-Menben sem leltem a helyemet. Pixie, a csapat egyik legújabb tagja irigylésre méltó teleportáló képességgel volt megáldva. Felülmúlta az adottságaimat, ráadásul könnyebben vegyült el az emberek között, mint én a kék bundámmal. Sokkal inkább kompatibilisebb volt, ha küldetésről volt szó az emberek között.
Én az álcámat keltő óra nélkül csak egy szörnyeteg voltam. Erre minduntalan emlékeztettek azok a fiatalok a létesítményben, akik szemei még kevésbé szokták meg ezeket a rendellenességeket. Tekintetükben minduntalan láttam a megrökönyödést, melyet a zord külsőm okozott.
Tehát itthon voltam, de mintha nem is hazatértem volna, alig leltem a helyemet.
Prof mintha a néma segélykiáltásomat megneszelte volna, vacsora közben a könyvtárba hívatott. Rég elszoktam attól, hogy telepaták hangját véljem hallani fejemben, amiért kissé feszültté váltam az étkezés hátralévő részében, pedig a hét fogásból álló asgardi lakoma több mint fenséges volt. Csók innen is a szakácsnak!
Gyakorlottan lepleztem érzéseimet és a kijelölt időpont közeledtével már inkább kíváncsi voltam, mintsem feszült. Prof nem említette a részleteket, viszont a legnagyobb döbbenetemre nem volt még a könyvtárszobában, amikor odaértem. Habár a Prof, akit én ismerek, nem a pontatlanságáról volt híres, úgy döntöttem, hogy elnéző leszek. Addig is magamhoz vettem egy könyvet, hogy elüssem a várakozás őrjítő perceit.
Fél óra múlva már a csillárról csüngtem fejjel lefelé egy kalózregényt lapozgatva. Kezdtem megérteni, hogy Rechte Hand miért viselhette ennyire nehezen az izgalmak nélküli másodperceket.
Mielőtt megfoganhatott volna bennem a gondolat, hogy a Professzor elébe térek, kinyílt a könyvtár ajtaja. Meglepetésemre nem az tért be rajta, akit vártam. A szobában egy-két lámpa fénye keltett hangulatos félhomályt, a sötétséghez hamar igazodó szemeim viszont szinte azonnal realizálták kit hozott felém a szél.
– Vadóc! – szólítottam nevén a jövevényt. Hangomat az öröm színezte vidámmá. Elhajítottam a könyvet és egy Bamf kíséretében már a karjaiban is voltam, hogy egy rövid, de annál is szeretetteljes ölelésben részesítsem. Még mielőtt a lopott érintés bármelyikünknek is árthatott volna, újra lila füst ölelte körbe a testemet, hogy ezúttal tisztes távolságból, előtte állhassak meg.
– Das ist aber eine Überraschung! – széles, fülig érő mosoly terült szét az arcomon. Próbáltam befogadni Vadóc látványát. Felmérni, hogy mennyit változhatott mióta nem láttuk egymást. Hét év mégis csak hét év volt!
– Azt hallottam, hogy elutaztál, a többiek alig tudtak mondani valamit! Merre jártál? Mikor érkeztél vissza? – be kellett látnom, hogy a Prof határozottan értett még a meglepetésekhez.
   
BAMF

   
   

_________________
a71ee4b8d60634c099fa648611b89afbb1b6c37f.gif9de430bd43722b29f602bbc2c2fc9e8c830b2126.gifv
But in kindergarten I already wore blue.
BAMF

Anna Marie a Nap Hősének tart

Re: My sails are set and I’m coming home

Ajánlott tartalom
- Similar topics

 
Engedélyek ebben a fórumban:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.