Pár napja talán vagy akár hete komolyan elkezdtük kimaxolni a tudásunkat Laceyvel, először a hagyományos módon próbálkoztam meg, természetesen sikertelenül, a növényi szálak úgy szétporladtak és elszakadtak egy idő után, mintha ez lett volna a rendeltetésük. A felsőim anyagát is megvizsgáltam a vicc kedvéért, volt köztük minőségi anyag is és olyan is, ami hamarabb tönkre megy, most a minőségi anyagút próbáltam meg kifejleszteni. Természetesen sikertelenül. A normális ugyanis unalmas. Lehet ebben Lacey volt a jobb, de fel nem adtam a küzdelmet csak úgy. Bevetettem azokat az ötleteket és elméleteket, amelyek még rémálmomban is kisérthetnének, annyira légből kapott a dolog. Most tele volt a szobája a kísérleteinkkel, meg a kevert növényekkel is. Kicsit úgy éreztem magam, mint a Valahász a Loraxban, és én is azt kérdeztem „Hogy lehetnék én a rossz?”, amikor ilyen ötleteket és megoldásokat találok ki. A kitalálással nincs baj, de a megvalósítással, nos az más kérdés. Nem adtam fel, ettől függetlenül. Több kell ahhoz, hogy én feladjam. Sokkal több.
A sikertelen munkáinkat kellett volna eltakarítani, segítettem is volna benne, csak… sajnáltam azokat a félkész semmire sem használható növényes cuccokat. Laceynek pedig nem mondhattam azt, hogy tartsuk meg, alakítsuk át valami széppé, mert az is plusz erőt vett volna el tőlünk.
Most a nappaliban voltunk, ötletekre volt szükségem, ezért néha leültem a kanapéra, néha meg fel-alá járkáltam, mint akinek kilométerhiánya van. Nem volt ez semmire sem való. Már majdnem kiindultam a konyhába Gwenhez is, amikor Lacey szólt, hogy akció van, visszafordultam.
- Okééé, mondd neki, hogy maradjon veszteg és egy pillanatot kérünk! – persze a kutyához nem lehetett beszélni úgy nézett ránk, mint aki nem csak jutalomfalatot vár, hanem tényleg érti miről beszélek Laceynek, ez ijesztő volt. Persze nem kellett nekem se kétszer mondani, hogy helyzet van. Ha Gwen jött átöltözni az akcióhoz, addig én egy hátizsákba dobtam bele a szükséges holmikat, még a garázsba is kiszaladtam és elemeltem a machetét a gaz Hydrások ellen.
- Jó, most mehetünk részemről. – szaladok a kutya és Lacey mellé, talán ennyi idő elég volt Gwennek is, hogy felvehesse a póköltözékét. Ha nem, megvárjuk. Vele együtt megyünk majd el úgyis.
- Légy jó kutya és vigyél minket Crystalhoz, Lockjaw. – megérintettem a kis buksiját, ő pont úgy ült le, hogy a háta érje Lacey lábát, így nekem nem volt más dolgom, mint megérinteni Gwent, hogy a taxi őt is elvihesse velünk. Azt már volt szerencsétlenségem megtapasztalni, hogy a kutya így működik.
Odaérve Crystal gyorstalpalót tartott arról, hogy mivel is van most éppen dolgunk, javaslatot is tett, amit én most nem is kérdőjeleztem meg. Legyen így. A kutyát is itt hagyta nekünk. Csodás. Nem kellett sok, amíg elérjük a hajót, de csak nem sétálhatunk fel egyszerűen rá. Átadtam a táskámat Laceynek, a benne lévő holmikat ő fogja tudni aktiválni majd a növényes képessége miatt, nálam maradt a machete.
- Saját gyártású altatóbomba, kiveszel egyet, előre gurítod, hogy elkerüljön téged és a képességeddel életre kelted. Tudom, úgy néznek ki, mint a kicsi kelbimbók, de hidd el, ez csak a látszat. – ezek veszélyes kelbimbók voltak, tehettem volna hozzá, amit csak és kizárólag a Hydrának terveztem. Most módunkban állt kipróbálni rajtuk élesben is. Csak ez számított.
- Elterelem a figyelmüket, hogy ti felmehessetek a hajóra gond nélkül, miután ők rám jöttek. – nem vártam meg a válaszukat, hogy mégis mire készülök, inkább siettem, hogy még a meglepetés csendes erejével lecsaphassak rájuk.
Úgy mentem bele a vízbe is, mintha muszáj volna, kellett egy kicsit úsznom is hozzá, hogy a feljáratot megtaláljam, de mindent a nemes cél érdekében. Rám tapadt a ruhám anyaga, ahogy felfele igyekeztem a lépcsőn és kapaszkodtam bele. Talán túl hangos lehettem, nem tudom, az biztos, hogy itt ólálkodott az egyik Hydrás és farkasszemet néztünk egymással. De én még a meglepetés erejével éltem és megragadtam az övénél fogva, majd berántottam vízbe. A nagy csobbanásra a többi is, ha volt a közelben biztosan felfigyelt. Erre volt most szükségem, hogy mindet idecsaljam. Csak ugye ésszel kell gondolkodni, ezeknél a Hydrásoknál fegyver lehet, valószínűleg van is, nem machetével játszadoznak, mint én. Na pont ezt megelőzve szórtam szét pár magot, hogyha jönnek, akkor felkészülten várjam őket, most, hogy teljesen átáztam a magok is vizesek, a csíráztatásuk is gyorsabban fog menni.