by Niel Topsfield Ma 11:40 am-kor
» Angels can cry
by Lacey Harries Ma 11:02 am-kor
» Museum hide and seek - Lacey & Bo-Wei
by Fu Bo-Wei Tegnap 3:01 pm-kor
» Rain announces lightning
by Shu Kyoko Tegnap 8:17 am-kor
» Előzmények
by Danny Ketch Csüt. Szept. 19, 2024 7:11 pm
» Throwback thursday
by Peter Parker Szer. Szept. 18, 2024 10:29 pm
» Teenage disaster
by Aurora Knightley Szer. Szept. 18, 2024 9:47 pm
Coney Island shenanigans
- Valami nyugtalanít téged. ─ átvillan arcomon egy kósza fintor, nem maguk a szavak és még csak nem is amiatt, hogy kérdés helyett kijelentésként érkeznek, ajtóstól, váratlanul, hanem az igazságtartalmuknak köszönhetően. S a ténynek, hogy egyszerűen nem tudok vitatkozni vele.
- Ennyire látszik? ─ mitagadás, álarcban az ilyesmit sokkal könnyebb elrejtenem, mint laborköpenyben és gumikesztyűben.
- Két doktorival az ember már észreveszi az ilyesmit. Köszönöm, hogy nem néztél annyira hülyének, hogy letagadd! ─ nem kell a férfi felé fordulnom ahhoz, hogy tudjam, utóbbi megjegyzését már somolyogva ejtette meg.
- Örülök, hogy nem felejtette a humorát Atlantában. ─ és ez valóban így van. Tudom, milyen sötét időszakot tudhat a háta mögött, szóval tényleg mosolyt csal az arcomra, hogy nem látni a feje felett a fellegeket.
- Csak a legszebb éveimet és a vagyonom felét hagytam ott. A legjobbat az olyan volt kollégáimnak tartogatom, akik havonta egyszer meglátogatnak, hogy lecsapolják a véremet. ─ még ennyi év ismeretség után is néha elgondolkodok azon, vajon a sajátságos humorába csomagolva találok-e majd egy apró szemrehányást. De általában letudom annyival, hogy valószínűleg igen.
- Miért, sok ilyen ex-kollégával büszkélkedhet? ─ küldök felé egy mosolyt a vállam felett, mielőtt a mikroszkóp fölé hajolnék.
- Csak te vagy ilyen és az ex-nejem. Bár, ő a vérszívást tartásdíjnak hívja. ─ akármennyire érzem illetlennek a dolgot részemről, erre azért már hallatok egy halk nevetést. Nem is a doki lett volna, ha nem süt el valami ilyesmit.
- Azt hittem, már jól kijönnek egymással. ─ elégedetten hümmögve írom le magamnak az eredményt a látott minta alapján.
- Már nem akar megfojtani egy kiskanál vízben, amikor meglát, így azt mondanám, hogy haladást értünk el. Gyakrabban láthatom a fiamat, és csak ez számít. ─ egy újabb kijelentés, amivel nem tudok vitába szállni. Az esze mellett mindig tisztelni fogom benne azt, ahogyan összeszedte magát és küzdött a gyerekéért.
- Nos, ehhez továbbra is adottak lesznek a feltételek, ugyanis ez a minta is tiszta. ─ közlöm egy szelíd mosollyal. Tisztában vagyok vele, hogy mennyire aggódik amiatt, hogy egyszer mást mutatnak majd a sejtjei, de feleslegesen teszi. Meggyógyult. Teljesen.
- Még van magánál az ellenanyagból, ugye? ─ mivel a megkönnyebbült sóhaj mellett kapok egy bólintást is, nekilátok, hogy a mintát elzárjam a többi közé a laboratórium biztonsági trezorjába, majd megszabaduljak a kesztyűktől.
- Annak, ami nyomaszt, van köze a múltkori, szokatlan kérésedhez? ─ erre kíváncsian kapom fel a fejem. Részleteket ugyan továbbra sem oszthatok meg vele, de azért reménytelien pillantok rá.
- Miért? Változott azóta valamit az eredmény? ─ hiába tudom előre a választ, nem tudom leküzdeni azt az izgatott várakozást, amitől megfeszülnek izmaim.
- Nem, a genetikai anyag ígéretes, de az izotópok jelenléte miatt a beépítési folyamat lehetetlen. ─ fenébe!
- A megtisztítás opció lehet? ─ naiv ábránd, tudom, de valamibe kapaszkodnom kell. Ezt ő is érezheti, mert általában megkeményedett vonásain egy szokatlanul megértő mosoly lágyít.
- A katedra mellett gyógymódot keresel Hulk állapotára? ─ bárcsak, doki, bárcsak! Legalább találkozhatnék Dr. Bannerrel.
- Nem, ez... csak egy mellékes projekt. Törtem valamin a fejem, ez minden. ─ fürkésző pillantást érzek magamon, de olyan áthatót, amitől legszívesebben elbújnék az asztal alá, hogy ne kelljen szembenéznem az igazsággal, miszerint most hazudtam a szemébe. Már sokadjára.
- És a fejtörés mellett véletlenül nálad volt egy sugárfertőzött DNS minta? ─ miért is ne? Úgy hallottam, az ilyesmi elengedhetetlen kiegészítő lesz majd a tavaszki kollekcióban.
- Én csak... ─ kezdek bele, de egy száraz kuncogás kíséretében megrázza a fejét, megállítva a magyarázkodásban, mielőtt még túlságosan belemélyülhetnék ebbe a feneketlen mélységbe.
- Peter, ha nem mondod el, mivel foglalatoskodsz, nekem sem kell hazudnom, amikor kérdezik. ─ úgy látom, mintha még valamit mondani szeretne, de helyette a falon lógó órára pillant.
- Nem hétre kell randira menned? ─ ó, hogy az a....
- Kösz az emlékeztetőt, Doki! ─ kapkodva fejtem le magamról a köpenyt és rohanok az ajtó felé.
- Azzal a mintával kapcsolatban... megtenné, hogy... ─ most sem sikerül befejeznem, mert egyből bólint egyet, szája sarka még mindig felfelé görbül.
- Tovább töröm rajta a fejem! ─ mielőtt magam mögött hagynám a Dr. Crawforddal közös laborját, még visszalépek egy mondat erejéig:
- Maga a legjobb! ─ nálam tuti fényévekkel jobb, de ezt nincs időm közölni vele, mert jó szokásomhoz híven késésben vagyok...
- Csak nyugi! Minél természetesebben viselkedünk, annál könnyebbé tehetjük neki is. Vagyis, nekik. ─ értem MJ aggodalmát, és részben még osztozok is bennük, hiszen egy ilyen környezetben sok a kiszámíthatatlan tényező és még nem ismerjük annyira Venomot, hogy tudjuk, mi az amire jobban, és mi az, amire totál rosszul reagál. Oké, az utóbbira azért legalább már van sanda gyanúnk. Én pedig tettem magamnak egy mentális feljegyzést arról, hogy kerüljük a magasabb decibelszámmal járó elemek használatát. Illetve, talán a kísértetházat is. Biztos, ami tuti.
- Tartsd észben a tiltott szavakat, amiket átbeszéltünk, és nem lesz gond. ─ ez egyaránt emlékeztető MJ számára és saját magamnak is. Semmi parazita, izé, lény, vagy szörny!
- Éééés a harmadik muskétás is befutott! ─ nevetem el magam a megérkezésére.
- Már csak műanyag kardokat kell szerválnunk és készen állunk a harcra! ─ csak a kudarc részét kéretik mellőzni.
- Mármint, a kalandra. ─ igen, a harcot ma este legfeljebb átvitt értelemben díjaznám. Éppen elég az, hogy fura érzés megint itt lennem, Brooklyn ezen részén. Még élénken él bennem, Scarlotti és én mennyire feldúltuk az itteni partot pár évvel ezelőtt. Szépen felújították azóta.
- Mit szólnátok bemelegítésül egy kis célbadobáshoz? ─ mutatok a stand felé.
- Ha MJ csak ötven százalékot ad bele, még talán esélyünk is lesz. ─ hangsúly azon, hogy talán.
Re: Coney Island - Peter & MJ & Harry
Peterrel megbeszéltük, hogy ez a nap "megünneplése" lesz Harry visszatértének, így nem is fogjuk ha lehet szóba hozni a kis barátját. Igyekszünk úgy tenni, mintha nem lenne. De most, hogy itt várjuk őt, vagyis őket, kicsit elkalandozik a gondolatom, és mi van akkor ha pont ez fogja zavarni, hogy figyelmen kívül hagyjuk. Miután ezt a gondolatomat megosztom Peterrel, csak kifújom a csípős levegőt. Itt még hűvös van a víz miatt.
- Tudom, túl gondolom. - látom barátom tekintetén, hogy ezt akarja mondani. - Csak aggódok, szeretnék neki egy jó napot. Remélhetőleg megbeszélte vele a múltkorit, már amennyiben meg lehet beszélni egy ilyet egy ilyennel... Megfogom Peter mind két kezét, és megállok vele szembe. - Jó kis lány leszek. - vigyorgok. - Csak érezzük jól magunkat.
Pár perc telik el, mikor megérezzük Harry súllyá magunkon. El nevetem maga, szóval vissza kaptam a múltkorit.
- Szia, na végre. - mosolyogva nézek rá. Remek jó kedve van. - Akkor essünk neki! - mondom vidáman, mintha megint tini lennék.
- Jól vagy? - kérdezem, inkább... kedvesen, mint aggódva. Közbe belépünk a vidámpark területére, és a vigyort nehezen lehetne levakarni rólam. Mindig is vidámsággal töltött el a hely.
- Mivel kezdjünk??
_________________
Peter Parker and Harry Osborn a Nap Hősének tart
Coney Island - Peter & MJ & Harry
A héten beszéltem Peter-el, hogy fussunk össze hármasban Coney Island-en, aminek egyszerre örültem és féltem is kicsit tőle. Belementem, mert hogy a barátaimmal jót szórakozzak, sosem volt kérdés. Azonban Venom miatt aggódok. A múltkori eseményen sem volt valami diszkrét, vagy éppen udvarias. Nem szeretném, hogy megint bántsa MJ-t. Letussoltam és az öltöző szekrény előtt állva spontán kezdtem el „magamban” beszélni. Tudtam, hogy apám nincs hallótávolságon belül, bár minden bizonnyal nem kéne sokat magyarázkodnom miatta. – Vidámparkba megyünk... – Kezdtem bele mondandómba, aminek hangos éljenzés lett a kísérete. – Juhuhu – Örültem, hogy így felvillanyozódott, mert így talán könnyebb lesz vele kompromisszumot is kötni. – De vannak szabályok is! Amit legutóbb műveltél, még véletlenül se próbáld meg! – Sóhajtok egyet, amire duzzogást hallok. De nem érdekel, folytatom. – Azon kívül ha baj van, segítségemre lehetsz, de szeretném, ha egyébként nem mutatkoznál. – Habár mi baj lehetne? – Ez nem igazság, Venom is szórakozni akar. – Kiveszek egy bordó ingpólót a szekrényből és belebújok. – Szórakozhatsz, csak nem mutatkozhatsz. – Síri csend. – Megértetted?! – Megigazítom a ruha gallérját, lehajtom és elgombolom, ahol kell. – Meeeg. – Szinte suttogja. – Tessék? – Azt akarom, kimondja, hogy igen. – Megértettem, igen! – Kiált rám. – Jól van, jól van, nem vagyok süket. – Még ha annak is tettetem magamat.
Felveszek egy sötét farmert és egy hozzáillő, fekete övet. Cipőnek egy egyszerű darabot választok és mivel még hűvösek az esték, egy pufi dzseki is kerül a szettembe. Rápillantok az órámra, idő van. – Akkor hát, szeretném, hogy viselkedj. – Még ennyit fűzök mondandómhoz, de erre már csak hümmögés érkezik, válasz nem. Még indulás előtt benézek apámhoz és intek neki, hogy elmentem, ne várjon, későn jövök. Lesétálok az autóhoz és beszállok. Hallgatom, amint felbőg a motor, majd el is indulok a helyszínre. Coney Island-hez érve leparkolok és kiszállva azonnal MJ-t és Pete-t keresem a szemeimmel. Nagy a zsivaj és minden különböző fényáradatban ég Tűzijátékoznak is. Rengeteg -féle játék van itt, hullámvasút, játékgépek és még sok más. Köztük egy hatalmas óriáskerék is. Közben megpillantom MJ vörös haját és odasietek. Mellette áll már Peter is. Hátulról vetődök a nyakukba. – Sziasztok! – Vigyorgok, mint a vadalma.
_________________
Mary Jane Watson and Peter Parker a Nap Hősének tart
» Peter B. Parker
» Peter Quill
» Let's clear the air - Kaine és Peter
» Hell of a ball: MJ-Matt-Peter
|
|