Család
Apa: Ralph Harries
Anya: Susan (née Doyle) Harries †
Fiatalabb testvérek: Laserian Harries, Samuel Harries

Jellemvonások a múltból
Fárasztóan öntörvényű és hajthatatlan: nem ismer el semmiféle racionális korlátot, ha valamit egyszer a fejébe vett, ellenben hajlamos rátalálni azokra a kiskapukra, melyek segítségével minden valószerűségre rácáfolva mégis el tudja érni a célját. Más kérdés, hogy milyen áron. Azzal a problémával majd foglalkozik a felmerülése időpontjában.
Talán sejthető, hogy az említett tulajdonságokhoz nem kevés büszkeség is társul - neki ugyan ne mondja meg senki, mit csináljon -, na és a szabályokra való nagyvonalú fittyet hányás. Sosem ment neki igazán a társadalomba való beilleszkedés, folyton feszültséget és káoszt generált maga körül. Több iskolából bocsátották már el krónikus engedetlenség és a tisztelet alapvető hiánya miatt. Dicséretére legyen mondva, hogy minden intézményben vad sztorik keringenek róla, ahová valaha is betette a lábát. A szabad szellemű, szókimondó életstílusa általában mély benyomást gyakorol másokra.
Alapvetően nehéz elérni az ingerküszöbét, viszont ha valaki a családjának árt, azt sosem felejti el és sosem bocsájtja meg. Hiszen bármekkora púpnak tűnjön is a hátukon, George a legfontosabb és talán egyedüli céljának tekinti, hogy oltalmazza őket és semmiben se szenvedjenek hiányt.
Inkább tettekkel, mintsem szavakkal fejezi ki a gondoskodását; inkább az idejével tünteti ki a számára fontos személyeket, mint a dicséretével. Ugyanakkor rendkívüli tehetséggel tudja arra használni a szavait, hogy mások lelkébe gázoljon (jellemzően azután, hogy véletlenül érzékeny pontra tapintottak nála).

A jelen
A felszínen kevés maradt meg abból a fiúból, aki egykor volt. Nincsenek emlékei a Hydra előtti időkről, pusztán az elmúlt négy év rideg kegyetlensége él benne. Minden szeretetet, megbánást és empátiát kiöltek belőle.

Sensory manipulation vagy Érzékszervi manipuláció
George képessége lehetővé teszi számára, hogy befolyásolja mások, vagy akár saját érzékszerveit - ideértve többek között a látás, hallás, szaglás, tapintás, ízlelés, egyensúly- és fájdalomérzet manipulálását. Ilyen módon képes megváltoztatni, felerősíteni, enyhíteni és teljesen megszüntetni mások észlelését (akár végleges jelleggel). Éppúgy alkalmazhatja mások védelmében, mint kárára; gyógyítója és okozója is lehet érzékszervi betegségeknek.
George eszméletvesztése esetén a legtöbb általa okozott hatás megszűnik.

Utóhatás
Képességének gyakorlása korábban átmeneti egészségügyi panaszokkal járt kéz a kézben, így például hirtelen kimerültséggel, hidegrázással és/vagy erőteljes migrénnel. A Hydrának köszönhetően megtanulta, hogyan szüntetheti meg a tökéletlen mutációból fakadó mellékhatásokat saját érzékeinek befolyásolásával, emiatt azonban gyakran feszegeti a saját fizikai korlátait anélkül, hogy tudatában lenne.

Az út utolsó tíz percét némán tettük meg. Mindkettőnk gondolatait az előttünk álló akció sikere töltötte ki, annak felelőssége láthatatlan teherként nehezedett a vállunkra.
Mielőtt odaértünk volna az épület bejáratához, félrevontam őt. Kék tekintetében a jól ismert zabolázatlan izgatottságot láttam megcsillanni - kísérteties mása volt az enyémnek -, ami csak még inkább biztosított róla, hogy szükséges megejtenünk ezt a beszélgetést.
- Itt az idő. Légy bátor és ne kelts feltűnést. - Egy testvériesen gyengéd vállveregetéssel később átvettem a vezetést, hogy a kilincshez lépjek. Az ajtó nyikorgását szinte elnyomta a bejárat felé függesztett csengő figyelmeztető csilingelése, amint beléptem rajta. Lépteimet egy apróbb visszhang, Laze cipőinek koppanásai követték, ahogy teljesen átlagos fiatal suhancok benyomását keltve elindultunk a sorok között. Nem készült konkrét terv arról, miként kivitelezzük a következőket, de úgy éreztem, a sok szabályom (A-tól G-ig, mint Alaserian és George) épp elég lesz hozzá, hogy megfelelő mederben tartsa az akciót. Az egyik szabály ezek közül az volt, hogy sose tartózkodjunk egyszerre egy helyen, így bármilyen felmerülő probléma esetén könnyebben tudjuk fedezni egymást. Gondolhattam volna rá, hogy mindkettőnk fejében egyazon cél fogalmazódott meg: az édességes pult. A kisöcsém olyan gyorsasággal vetette magát a vágyott irányba, mint a kilőtt nyíl, és egy óvatos helyzetfelmérést követően - cseppet sem sokatmondóan vetett egy pillantást az üzlet bal, majd jobb oldala felé, mint aki az úttesten készül áthaladni - gyors egymásutánban süllyesztette a zsebébe az ínycsiklandozóbbnál ínycsiklandozóbb gumicukrokat. Csak reméltem, hogy a kedvenc savanyú-gumicukromról sem feledkezik meg, de ennél többet nem tehettem anélkül, hogy a lebukásunkat kockáztassam. Idősebb testvérként néha áldozatokat kell hoznunk. Szerencsére ma igazán tág zsebekkel érkeztem: külön az alkalomra való tisztelettel apa rég kinőtt, a sajátomnál még így is legalább három mérettel nagyobb kabátját öltöttem magamra, az oldalsó zsebeiben tehát szinte elvesztek az enyves praclijaim. Néhány csomag oreo biztosan elfért volna nálam, én azonban első körben a szénsavas üdítők felé vettem az irányt, mert megszomjaztam a hosszú séta alatt. Pillantásom érdektelenül siklott a pultban rágózó eladóra, aki nagyjából öt évvel lehetett idősebb nálam és iszonyú gyorsasággal jártak az ujjai a kezében tartott mobiltelefon billentyűin. A rágó következő pukkanására már a zsebemben volt az első doboz Montain dew. Ám alighogy nézelődni kezdtem Laze kedvenc üdítője után, arra lettem figyelmes, hogy az eladóhölgy elhagyja az iménti állomását, és meglehetősen ingerülten beszél valakihez pár sorral arrébb. Azonnal megszaporáztam a lépteimet, hogy az öcsém segítségére siessek. Útközben elhaladtam a kekszes sor előtt is, és bátorkodtam kihasználni az alkalmat, hogy menet közben elrámoljak még egy-két csomag oreót is.
- Valami gond van? - érdeklődtem tisztelettudóan, amint kibontakozott előttem az öcsém cukortól csillogó arca és a vele szemben csípőre tett kézzel álló pénztáros képe. Rózsaszín szájfényes ajkai rosszallóan biggyedtek lefelé, ahogy a testvéremről rám emelte a pillantását. Most éreztem csak igazán, milyen rendkívüli súly húzza a föld felé a jobb zsebemet.
- Ja, úgy is mondhatjuk. A tesód megdézsmálta az édességeket.
Ekkor mélyen beszívtam a levegőt, teljesen elborzadva a vádaktól.
- Ez biztos? - kérdeztem vissza döbbenten, ahogy léptem néhányat az öcsém irányába. - Hiszen ő még sosem... - Mielőtt befejezhettem volna a mondatot, a kabát varrása megadta magát: először egy Pepsi esett nagy robajjal a földre hármunk figyelő tekintete alatt, majd egy Montain dew, és szinte egyszerre két csomag oreo. Aztán a rágó, amit utoljára csempésztem a zsebembe.
- Fuss! - kiáltottam rá az öcsémre, amint lecsengett a ránk telepedő rövid hatásszünet, és Laze-nek nem kellett kétszer mondani. Mielőtt a boltos bármit is reagálhatott volna, a testvérem egy utolsót markolva a kedvenc gumicukrából (de mi van a savanyúval?) a kijárat felé kezdett sprintelni, miközben én lekaptam a polcról az első árut - valami rózsaszín csomag Always felirattal -, ami a kezem ügyébe került, hogy lassítás gyanánt hozzávágjam a lányhoz, mielőtt a kijárat felé iramodnék.
- Ti kis rohadékok!