Samuel "Sam" Harries

Az alapokat itt találod meg az előtörténetemben.

Jelenleg az apánkkal élsz otthon, néha jelen vagy néhány otthoni kísérleténél, mert valamennyire téged is érdekel az ő tudománya. Annyira beteg szerencsére – még – nem vagy, hogy emberkísérletekben gondolkodj – anyánk halála után, az apánk is kisebbekbe fogott bele, legalábbis erről tudunk mi, hogy mi az igazság, azzal jobb nem szembesülni még. De te sokkal közelebb vagy hozzá, minden nap látod és azt vetted észre, hogy próbálja anyát pótolni. Sosem fogja tudni igazán, mert ahogy anyánk szerette őt úgy senki sem fogja. Az új hölgyikén is tökéletesen látod, hogy nem szerelemből került mellé, hanem tiszta üzletből. A nőnek kell valaki, aki kisegíti, valahonnan Európából vagy isten tudja honnan jött, én még nem találkoztam vele, te állítod, hogy erős akcentussal beszél.
Nem is ez a lényeg. Pár hónapja segíteni akartál nekem és rossz volt az infód, megérzésed. A fenyegető üzenet a bátyánk hol és miben létével kapcsolatban zsákutca volt. Nem hibáztatlak érte, biztos vagyok abban, hogy George neked is hiányzik. Nekem is. A családunk már nem a régi, sosem lesz olyan, azután sem, hogy a bátyánkat megtalálom. Te persze hősködni akarsz vagy bajt keverni és addig hívogatsz, amíg egy nap meg nem elégelem a dolgot és elhozlak a sulidból órák után. Lógós nem vagy, annyi eszed van, hogy a fontos órákon ott legyél, mert különc egy gyerkőc vagy te. Nem tudom kikkel barátkozol – azért sejthető – de olyanok vagytok, mint valami Krétakori táboros (Jurassic World) tinicsapat.

Itt csak épp lebukunk, amint becsempészlek egy éjszakára Bayvillebe, semmi extra:


Eredetileg embernek született, de hogy időközben ez változott volna, arról Laze nem tud még.