Pókvadászat macskamód

Az önmagában is bosszantotta volna a kis nyíltnapos balhé után, hogy Kaine csak így szőrén-szálán eltűnt. Valahol mélyen a lénye egy része megértette, főleg azok után, amiket Laze a fejéhez vágott. De azért nagyrészt mégsem esett jól. Viszont, ami igazán kiverte nála a biztosítékot, az a következmény volt a Casa többi lakójára nézve. Fájt, hogy Romyt ennyire maga alatt kellett látnia. És bár szórakoztatta, hogy Laze már második napja csak hideg vízzel tudott zuhanyozni, azért az együttérzés mégis munkált benne. Bár határozottan úgy gondolta, hogy mindenki a maga vermét ássa, és nem szeretett emberek között fordítani, csak mert egyesek nem beszélték a másik nyelvét, azért mégsem kívánta a fagyhalált senkinek. Még az volt a szerencse, hogy Laze inkább fagyoskodott, mint a higiéniát hanyagolta.  
Mivel azt azért kifülelte, hogy Kaine hazalátogatott, amikor a többiek aludtak, úgy döntött, kihasználja ezt a kis helyzeti előnyüket. Lámpaoltás után, mikor mindenki elnyugodott, leosont a konyhába, készített egy szatyornyi szendvicset, felmarkolt egy dobozos sört meg egy jegesteát, és a kis zsákmányával együtt felosont Kaine szobájába. Nem zavartatta magát, helyet foglalt az ágyon a sötétben. És várt.
És várt.  
És várt még egy keveset, egészen az ablak kinyílásáig. Bingó. Egy elégedett mosollyal nyugtázta, hogy ismét igaza volt. Ő türelmesen megvárta, ameddig Kaine besettenkedik a szobába. Addig Lilia mozdulatlanul ült és figyelt. Csak a macskaszemek villantak a sötétben.  
- Soy yo, hermano* - szólalt meg, már előre hajolva, mielőtt még pókhálót kaphatott volna a képébe. Mert felismerte ő azt a kézmozdulatot, és nem szeretett volna az ellenkező végén állni. Mikor kicsit megnyugodtak a kedélyek, végre ő is kifújta a levegőt és felegyenesedett.  
- Ugye nem épp elköltözni készülsz köszönés nélkül? - tette fel a következő kérdést. Halkan beszélt, ahogy eddig is tette. Elvégre nem volt cél felébreszteni a többieket. Ők meg amúgy is jobban hallottak az átlagosnál. - Egyáltalán miért futottál el? - érdeklődött tovább, sokkal lágyabban, mint a korábbi kérdése. Kicsit még figyelte a lakótársát, legalábbis remélte, hogy a státusza nem változott, mialatt távol volt. Aztán az eddig háta mögött rejtegetett szatyorhoz nyúlt és elővette belőle a sört.  
- Van kedved megbeszélni odafenn? Hoztam szendvicseket is - tette hozzá, csak egy gyors pillantással indikálva a tetőt. Egyiküknek sem okozott komoly kihívást oda feljutni. És jobbnak látszott ott beszélgetni, mint Kaine szobájában.  

Spoiler: