Re: Risky recruitment

**Kate Bishop** Vas. Aug. 11, 2024 9:02 pm

To: THE CHIEFS Music Style

– Nos, ha a látszat fenntartása csak öt percig tart, akkor azt hiszem jó helyre jöttem – elmosolyodva, kissé félre billentettet fejjel válaszoltam.
Megkönnyebbültem mikor a biznisz formalitást levetkőztük. No nem állítom, hogy a pizzakutya ne segített volna benne. Én igyekeztem, ő pedig instant bevágódott az interjún az ötössel, amit Tommynak adott. Nem baj Lucky, maximum nem én tartalak el téged, hanem fordítva.
– Will és Tommy, megjegyezve – szórakozottan kacsintottam rájuk. – Ami a neveket illeti, megvan a magam története ezzel kapcsolatban, szóval nem ítélkezem – rád gondolok Clint és arra az átkozott Katiere, amiről sosem tudlak leszoktatni.
– Oh, kár. Pedig izgalmasan hangzott, már rá akartam kérdezni a részletekre – már ami a kígyós szólást illeti. Tényleg érdekelt mi az ördögért vették ennyire komolyan. Azt már nem is pedzegettem, hogy Tommy részéről nem tűnt poénnak a kijelentés. De, hogy lássa Will kivel van dolga, nem firtattam tovább. Volt más, amin fennakadhattam: többek között a szinte semmiből előkerült jutalomfalatos zacskó.
– És most én vizsgázom vagy Lucky? – billentettem oldalra a fejemet. Az értékelőlap inkább a Pizzakutyához illett volna. – Nem vitatom, egyedi a megközelítése a munkaerő-felvételnek – vonom le a következtetést.
– Egyébként igen, tud pár hasznos trükköt. A pizzát például bárhol, bármikor kiszimatolja – feleltem meg végül Tommy kérdését is. Mindenesetre hagytam, hogy felmérje Lucky tudását. Semmi szórakoztató nem lett volna abban, ha felsorolom miket tud. Kevesen nézik ki belőle, pedig elképesztően okos. Sokan például azt sem tudják, hogy képes a kézjeleket is értelmezni.
Míg letelepedtem az asztalhoz, nem tudtam nem észrevenni, hogy Tommy esetén bűzlött valami. Nem csak azért, mert olyan élénk, mint aki intravénásan adagolja magába a koffeint. Mármint tegye fel a kezét, aki látta, hogy kiment azért a tábláért! Na? Senki? Mert én bizony szintén lemaradtam róla. Miként azt a csodálkozó pillantásom és hitetlen hápogásom is elárulta. Mutatóujjamat ingáztattam az asztalra került cégér és a tárgyalón kívül eső terület között. Hátra is fordultam, az iroda ajtaja sem nyílt ki. Lehet kevesebbet kéne éjszakáznom?
Mert ami B. opcióként megfordult bennem az nagyon őrültnek és izgalmas tűnt egyszerre. Például azt is megmagyarázná, hogy miért egy nem létező emeleten vagyunk az épületben. Szuperképesség! Ha tényleg felvesznek, ez lehet az egyik legnagyobb kaland, amit valaha átéltem. Plusz hatalmas lehetőség is lenne, tanulhatnék tőlük, fejlődhetnék és talán még jobban segíthetnék az embereken.
Megköszörültem a torkomat és felvont szemöldökkel vizsgálom meg az asztal közepére csúsztatott cégért.
– Hát, ha a „Nyomozó iroda” felirat nem lett volna elég egyértelmű, most már biztosan az – futó pillantást vetettem a színes filcekre. – És örülök, hogy az öreg sólyom ráncai nem jelentenek konkurenciát – nem is beszélve arról, hogy mennyire kínos lenne.
– Ha már itt tartunk, biztos, hogy ezek a színek passzolnak a profilomhoz? – lestem miként kezdte el kidekorálni az adatlapomat. – A brandem más színekben pompázik – játékos mosollyal tettem hozzá. Valljuk be, hogy az új Hawkeye arculat jobban eladhatóbb.
Érdeklődve pillantottam Willre, aki állítólag jobban be tud avatni a munka részleteibe. Ezzel is jelezve, hogy kifejezetten élem a helyzet abszurditását. A képességeket meghagytam desszertnek, előbb arra voltam kíváncsi, mennyire jól tud táncolni az iroda fedősztorijával.
– Nos, az biztos, hogy nem egy átlagos iroda – egyetértően dőltem hátra a székben. – Tommy mindent megtett, hogy ezt világossá tegye – arcomra széles mosoly költözött, majd így folytattam: – Huh, egy nyomozóiroda, ahol szuperképességekkel dolgoznak. Hogyhogy sosem hallottam erről eddig? – nehezen tudtam visszafogni lelkesedésemet. – Ugye nem diszkvalifikáltok, amiért nincsen velem született szupererőm? – jobb volt biztosra menni. Azért reméltem, hogy ez nem szempont. Egyébként is, miként mentorom, szerintem én is nevetve venném az akadályt. Bár mi nem rendelkezünk szuper adottsággal, a nyilaink annál trükkösebbek.
– A szuperhős bizniszt diszkréten kezelni? Érdekes kihívásnak hangzik. Az Indiana Jones-os felkérésekre várva szívesen beszállnék. Ami pedig a kérdéseket illeti… Hm… – pár másodpercig úgy tettem, mint aki komolyan eltűnődik. Rengeteg kérdésem volt, szinte alig tudtam, hogy hol kezdjek bele.
– Az első talán az lenne, hogy pontosan mit is jelent „saját szakállra dolgozni” ezen a helyen? És milyen „high-end” ügyfelekre számítsak? Nem mintha a professzionalitás hiánya zavarna, csak szeretném tudni, mire készüljek – futólag Luckyra pillantottam, ki éppen Tommytól gyűjtött be újabb adag adót a falatkából. – És ha már itt tartunk, mesélhetnél a képességeitekről. Mármint Tommyé elég látványos, de a tiéd mi lenne?

...

**William Maximoff** Kedd Jún. 18, 2024 12:33 am

TOMMY & KATE

Tommynak igaza van, Kate magasugrási képességeivel kapcsolatban és azzal is, hogy számíthattam volna, helyettem tárcsázza, mielőtt akár megnyikkanhatnék. Ezzel együtt feltartom neki a középső ujjam, miközben leegyeztetem az interjút. Csak, hogy érezze a törődést. Persze valójában hálás vagyok, amiért belökött a mély vízbe. Nélküle még legalább két napig rágnám magam azon, hogyan és mikor hívjam fel.
- Oké, majd csörgetlek - és a mostaniból kiindulva, két csörgés is elég lesz. A harmadik full fölösleges.

Ettől persze még izgulok, amikor Kate megérkezik. És azzal együtt, hogy ez a Kate csak a megszólalásig kellene, hogy hasonlítson az otthonira, pillanatok alatt találom magam abban az ismerős szituációban, amikor sztereóban szólnak rám a bátyámmal, lazuljak. Csodálkoznom kellene? Aligha. A hátbaveregetés is teljesen normális.
- Gondoltam öt percig megpróbálom legalább a látszatát kelteni annak, hogy Kate tényleg egy jó nevű irodába jött - egy könnyed sóhaj, aztán ismét mosolyt villantok az itteni Sólyomszemre. - Akkor kezdjük elölről, Will vagyok, a Billyt Tommytól tűröm. Ebben nőtt fel, nem most fog megváltozni. Ilyenek a tesók. Ettől még nem lesz harag, ha rád ragasztja, becsszó - ezt az egyet megígérhettem. Az otthoniak többsége amúgy is így hívott, nem nagyon tudtam elhagyni a gyerekkori becenevet. Itt még lehet próbálkozni. Talán Kate lesz az első, akinek menni fog.
Tommy nem szarozik, máris utalgat kedvenc asgardi istenünkre. Bár ő csak nem olyan rég csatlakozott köreinkhez az eltűnésünk előtt. Hirtelen nem is tudom, melyik barátunkra gondol.
- Viccel. De Lucky tényleg nem gond. Bármikor hozhatod magaddal - azt már nem teszem hozzá, hogy ha az interjú végén nem ő lesz az, aki sikítva menekülne az irodától. Még varázsolnék neki saját sarkot is, hogy kényelmesen érezze magát. Tommynak vajon leesett, hogy egy interjún a munkavállaló ugyanúgy vizsgáztat? Bár nem tudom, milyen pontozólapról beszél... Úristen, csinálnom kellett volna egyet? De minek? Tudom, hogy szeretnék együtt dolgozni a helyi Kate-tel. Ez abban a percben egyértelmű volt, hogy megkaptam a jelentkezését.
Megkönnyebbülten sóhajtok, amikor végre leülünk az irodában. Csak fél szemmel követem a bátyám ténykedését. Én közben próbálok megértően bólogatni Kate elöljáróban tett megjegyzéseire. Nemsokára ő is rájön, hogy protekciója van, és nem az öreg Bartonnak hála. Mire azonban megszólalhatnék, a pontozóbíró megelőz. A tenyerembe temetem az arcom, ahogy figyelem az asztalra kerülő plakettet. Nem nagy meló visszarakni, nem ettől tartok. Óvatosan sandítok fel Katie-re. Remélem, még nem akar menekülni.
- Azt hiszem, mostanra egyértelmű, hogy ez nem egy átlagos iroda - dőlök hátra a székemen egy sóhajjal. - Ha eddig nem volt, gondolom, Tommy tett róla. De mindegy is. Barton részünkről nyugodtan maradhat nyugdíjban, téged szeretnénk felvenni, nem őt. Már ha továbbra is érdekel a dolog - kezdek bele egy bátorítónak szánt mosollyal. Ha szeretne, most van alkalma megszakítani és fejvesztve rohanni az ajtó felé. Sajnálnám. Neki és Lucky-nak is lenne itt hely bőven. - Foglalkozunk bármivel, ami beesik. Vagyis, én eddig foglalkoztam bármivel, ami beesett. De az iroda jó fedés ahhoz is, amikor saját szakállra dolgozok. Tommy nemrég szállt be. Még várjuk az Indiana Jones-os felkérést, addig is diszkréten kezeljük a szuperhős bizniszt mellette. Általában high-end ügyfelek érkeznek. A fedősztori és irodahasználat neked is opcionális. De kérdésekre is szívesen válaszolok - igazából bármire. A professzionalitást kidobtam az ablakon mielőtt lehuppantunk a tárgyalóba. Mostanra kötetlenné nyilvánítottam a beszélgetést. Kate bármilyen kérdést feltehet, mi válaszolunk. Munka, magánélet. A képességeimről is örömmel dalolok neki, ha szeretné.

What goes around comes around

✿ Elli

**Thomas Maximoff** Hétf. Márc. 18, 2024 8:14 pm

Billy & Kate

Tarthatnánk versenyt, kit traumatizált intenzívebben a helyi felhozatal szuperekből. Végre lenne esélye megelőzni valamiben.
– Alacsonyan a léc, de legalább szaltóval ugrotta át.
Dobálózik itt a fiatalsággal meg a tapasztalatlansággal. Eleve hajlamos fél agyféltekével a múltban éldegélni, szóval nem emlékeztetem rá, hogy ahhoz képest, mi honnan indultunk, ez a Hawkette veterán matuzsálem. Az öcskös is csak prédikál, mostanra sem nőtt be a feje lágya. Naiv. Meglepi a segélyhívás, holott elég évet lehúzott mellettem, evidens, milyen hozzájárulásra számíthat. A néma vádaskodás egyenesen pazarlás. Vállvonást meg kiöltött nyelvet kap érte. Aki lassú, lemarad. Hol árulás ez? – kérdi tőle a jobb szemöldököm.
Nagyvonalúan az idősíkján túl röhögöm ki a hivatalos dumáért. Apánk, a szintezoid nem volt ennyire merev.
Bevetem minden türelmem, és megvárom míg lerakja a telefont.
– Kár. Az sokára lesz. Kiidegelnélek, ha itt cirkálnék addig, inkább hasznossá teszem magam máshol. Majd csörgess meg az interjú előtt, és visszazöttyenek!
Összeborzolom a haját, tolok egy moonwalkot a teraszig, aztán stílusosan lefutok az Empire State Building oldalán. Az emberiség tragédiája, hogy senki sem lehet a szemtanúja.

Átrendezem a tesó könyvespolcait szín szerint, szivárványosra, míg ő beinvitálja Kate-tet, vagy ahogy ő hívja: Miss Bishopot. Csúfondárosan felhorkanok rajta. Miss Bishop! Én meg Thomas, az üzlettársa! Hol jársz, Billy bácsi? Egy Agatha Christie vagy egy Sherlock Holmes regényben?
Odacammogok hozzájuk, kezdem rögtön a botrányos bemutatás korrigálásával.
– Tommy. Inkább a főnök bátyja. – Kezet rázok a lánnyal, aztán leguggolok a kutyához. – Szevasz! Pacsit?
Miután szagmintát vettünk egymásról, felegyenesedem.
– Ja, köpd ki a karót, öcsi! – Segítségképp hátba csapom, és kajánul rávigyorgok. – A Tommy jó lesz – mentem ki az új Kate-ünket. Egész lazán veszi ezt a találkozót, oldottabban a félisten biznisz partneremnél, az fix. Gyorsan teszek érte, hogy legközelebb okkal tagadja le a vérrokonságunkat. – Billy pedig a Willt preferálja. A Billy elüt az öltönyétől.
Legyintek Luckyra.
– Dehogy gond! Nincs nálunk állatbarátabb duó a környéken. Évekig melengettünk egy kígyót a keblünkön. – Elslisszolok jutalomfalatért. – Tud trükköket? – Megzörgetem a zacskót, a gazdinak meg teszek egy visszautasíthatatlan ajánlatot: – Adok érte plusz pontot az értékelőlapon.
Attól félek, Billy ezt még vissza tudja terelni olyan mederbe, hogy ne kelljen HR céget felbérelnie és tréninget tartani nekem a korrekt, professzionális munkahelyi magaviseletről, ezért odabiggyesztek egy kacsintást a végére, miközben kihúzom a széket Kate-nek.
Mire bármit leszögez elöljáróban, rég szemközt könyökölök az asztalon, és megrajzoltam az emlegetett értékelő lapot, mégse legyen akkora kamu a plusz pont, amit beígértem.
– Nem láttad a feliratot az ajtó mellett? – Behozom neki lecsavarozva a táblát. Majd Billy visszavarázsolja. – Nyomozó iroda – prezentálom a lényeget a tenyeremmel. – Ha érdekelne az öreg sólyom, rég lenyomoztuk volna. De nem izgat a ráncos képe. Szóval ne is folydogáljon erre. A pozíciót majd Billy ismerteti, nekem gőzöm sincs róla. – Lerakom a cégért az asztalra, és átadom a szót a tesónak. Szerválok színes filceket, amíg összeszedi magát, és kidekorálom Kate készülő adatlapját.
Egyelőre üresen tátonganak az olyan fontos info blokkok, mint: ambíciók, kedvenc kaja és pia, legcikibb sztori. Billy sem gondolhatta véresen komolyan ezt az állás interjú mizériát. Mi a tér-időkontinuumnak toboroznánk kollégákat, ha ketten is megoldunk kb. bármit? Ez személyiség-, nem kompetencia teszt. Remélem, az öcskös képben van.

✿ Elli

**Kate Bishop** Szer. Márc. 06, 2024 6:06 pm

To: THE CHIEFS Music Style

Értetlenül meredtem félálomban a csörgő mobiltelefonom kijelzőjére, hosszú másodpercekig szuggerálva az ismeretlen számot. Őszinte tanácstalansággal koppintottam rá a hívásfogadó zöld gombra. Máshogy aligha lett volna lehetőségem megfejteni ezt a rejtélyt.
Az egész azzal kezdődött, hogy nem terveztem folyton Clint nyakán lógni, hiszen neki ott volt a saját élete, a családja. Én pedig szerettem volna rájönni, hogy nekem mit jelent Hawkeye-nak lenni. Bizony, 23 évesen utolért egy enyhe egzisztenciális krízis.
A nagyvilágba szétszórt CV-k csak egy lépést jelentettek ahhoz, hogy rájöjjek mit is akarok csinálni újonc szuperhősként. Azontúl, hogy jót. Így esett, hogy valamennyi nagyobb, kisebb, illetve kevésbé híres szervezetbe elpostáztam önéletrajzomat.
Ezzel került a képbe a Leverage Magánnyomozó Iroda.
Telefonhívásom már volt, na de interjúm? Nos, az még nem, és a legkevésbé sem számítottam rá, különösen nem ma. Valójában már ott tartottam, hogy temettem a lehetőségeket és B. opción morfondíroztam. Például nyithatnék saját nyomozó irodát!
Mindezek fényében annyira váratlanul ért a telefonhívás William Maximofftól, hogy döbbenetemben a mai nap délutánját dobtam be alkalmas időpontnak, amit kiválónak ítélt. Rugalmasságból jeles volt az biztos. Én pedig nem gondoltam arra, hogy a pizzakutyát mégis hova tegyem?
Tippek? Talált, jött velem.
Nem mostanában jártam az Empire State Buildingben, de meg mertem volna esküdni, hogy annakidején a 102. emeleten egy kilátó volt. Amikor kiléptem a keskeny folyosóra a táblára kanyarított „Leverage Magánnyomozó Iroda” hirdette, hogy jó helyen járok.
Tettem egy gyors fazonigazítást, hajamat úgy rendeztem, hogy a tegnap esti csetepatéból elszenvedett karcolások semmiképp se látszódjanak arcomon, a ruhát pedig megszabadítottam minden gyűrődéstől. Vasalóért ordított, de csoda, hogy fogat mosni volt időm.
Ezt követően jelét adtam, hogy megérkeztem az interjúra és vártam a beinvitálást. Érdeklődve vezettem körbe a tekintetemet a modern ügyfélváróban.
– Részemről a megtiszteltetés – fogadtam el a felém nyújtott kezet egy barátságos mosoly kíséretében. – Kate – mutatkoztam be. – Bishop – vezetéknevemet már Thomasnak mellékeltem, akit időközben bemutattak. Kezemet barátságosan nyújtottam felé is. Durva, hogy mennyire hasonlított a Bosszúállók Maximoffára.
– Vagy Hawkeye. Bár a CV-ből az a tippem ezeket már tudjátok is. De nyugodtan szólítsatok Katenek. Lehet, hogy mellőzzük a karót nyelt formalitást? Feleslegesnek érezném, miután közel egyidősek lehetünk – vetettem fel, ezzel remélhetőleg megkönnyítve mindannyiunk életét. – Szóval, hogy szólíthatlak titeket a továbbiakban? – várakozóan néztem feléjük, bízva abban, hogy rám dobnak egy-egy megszólítást, mielőtt nekem kellene kitalálni. Ciki lett volna az interjú első öt percében befürödni egy Billyvel és egy Tommal.
– Remélem Lucky jelenléte nem jelent problémát – pillantottam le a mellettem strázsáló kutyára. Azt nem mondhatták, hogy zsákbamacskát árulok, mert az önéletrajzomban igenis megemlítettem, hogy kutyabarát munkahelyre pályázok. – Nem láttam sehol sem kiírva, hogy tilos lenne állatot behozni. De ne aggódjatok, szobatiszta és barátságos. Mindössze nem tudtam ilyen rövid idő alatt rábízni senkire – fejtettem ki, hogy miért is tartott velem.
Követtem őket az impozáns helyiségből a monumentális tárgyalóba. Nem volt különösen nagy híre az irodának, de hé, micsoda pénzt öltek belé!
Megvártam, míg a két Maximoff választ magának egy-egy helyet, hogy leülhessek velük szembe. Hacsak előjáróban ki nem tűztek nekem egy széket.
– Elöljáróban szeretném leszögezni, hogy az old-man Hawkeyeról fogalmam sincs hol él és nem tudok aláírást szerezni tőle – bátorkodva vettem magamhoz a szót. A lakcíméről hidegvérrel nyilatkoztam azt, hogy elképzelésem sincs. Ami pedig az aláírását illeti, az kegyetlenül igaz volt. – Még nekem se adott – lefelé biggyesztett ajkakkal jegyeztem meg.
– Oh, és ő nem folyna bele ebbe az egészbe – gesztikuláltam körbe.
Korábban a telefonos megkereséseknél gyakran érdeklődtek ezek felől, így jobbnak láttam megelőzni ezeket a kínos kérdéseket.
– Szóval... még ezek mellett is nyitott a pozíció? Nem fogok haragudni, ha nem.

...

**William Maximoff** Vas. Márc. 03, 2024 6:01 pm

TOMMY & KATE

Roppant mód tudok örülni Tommy humorának. Ha nem sokkolt volna ki teljesen a helyi Kate által beküldött pályázati anyag, valószínűleg én is nevetnék a helyzeten. Plusz ott van az a kínos track-record azokkal a régi ismerősökkel, akikkel eddig összefutottam. Nehéz eldönteni, várom-e azt a visszahívást vagy rettegek tőle, netán reménykedek abban, hogy Tommy majd vétóz. Nem hiszem, hogy ennyire rá kéne morrannom a főnökös szövege miatt. De legyen csak tisztában vele, hogy nem egyedül evezek ebben a csónakban, hanem ketten. Vége a szólózásomnak, olyat többet nem csinálok, a-a.
Kicsit segít a papirosok által generált fuvallat. Nyilván Tommy műve ez is, és értékelem az effortot amit abba tett, hogy lelassítson a kedvemért. Kész orkánt is csinálhatott volna, ha akarna. Ez a mostani egészen kellemes.
- Na igen, ezzel lepipálta nem csak a helyi hivatalos szerveket, de a teljes szuperhős és szupergonosz bagázsiát is - bólogatok serényen. Igaza van. Eddig ő az egyetlen használható hős ebben a világban, pedig még csak kezdő. Én készségesen elhiszem, hogy ő a legjobb íjász ebben a világban. Bartonhoz még nem volt szerencsém, de az eddigiek után tartok a csalódástól. - Tudom, hogy nem a mi Kate-ünk. Fiatalabb és tapasztalatlanabb, de a stílusa ez alapján ott van - bólogatnék tovább, ha nem a fülemben búgna a telefon, amit nem én emeltem a fejemhez. Határozottan nem. Kézbe se vettem!
Teljes megrökönyödéssel nézek fel az elkövetőre. Nem is merek megszólalni, nehogy pont a rossz pillanatban vegyék fel a vonal túlsó végén. Kivételesen reménykedek abban, hogy erre specializálódott képesség nélkül is létezik az ikertelepátia és sikerül átvinnem az üzenetet: Áruló! Azért a sutyorgásra kötelességtudó jótestvérként bólogatok, miközben az éter túlfelén felcsendül Kate túlzottan is jól ismert és egyben túlzottan is idegen hangja.
- Üdvözlöm, Miss Bishop! Az én nevem William Maximoff - mutatkozok be azonnal, elővéve a legjobb komoly üzletember stílusomat. Most nekem kell a felnőttnek lennem és úgy is viselkednem. - Megkaptuk az életrajzát. Amennyiben aktuális még az érdeklődése, szeretnénk behívni egy interjúra. Melyik nap lenne megfelelő önnek? - teszem fel a nagy kérdést. Legalább kiválaszthatja, melyik nap öl meg teljesen lelkileg. Engem biztosan, Tommyt biztosan nem. A válasz még így is meglep, de jobb túlesni rajta. - Tökéletes. Akkor mit szólna a délután 1-hez? - a helyeslő válasz után elköszönök és bontom a vonalat. Hirtelen nem tudom, megölelni vagy megölni szeretném-e a bátyámat, amiért rám dobta ezt a beszélgetést. Mindkettőnk szerencséjére jelenleg csak szemmel verni tudom, nem kikívánni a valóságból.

Néhány órával később már csak a fel-alá járkálás marad, ameddig várom, hogy egyet üssön az óra. A rögtönzött kardiót be is rekesztem, amint Kate megérkezik. Azonnal megállok és beengedem Hawkette-et az irodába.
- Üdvözlöm személyesen is, Miss Bishop - nyújtok kezet egy mosollyal. Aztán beljebb invitálom és az irodában lebzselő bátyámat is prezentálom. - Engedje meg, hogy bemutassam az üzlettársam, Thomast - itt odébb lépek, hogy hagyjak nekik lehetőséget a bemutatkozásra. Addig is van időm túllendülni azon a tényen, hogy tényleg az otthoninak a majdnem tökéletes mása. És tudom, hogy ez fájni fog. Nem kicsit fog fájni. De valahol mégiscsak jó érzés ismerős arcot látni. Még akkor is, ha neki teljesen ismeretlenek vagyunk.
- Az interjú a tárgyalóban lesz. Erre parancsoljon - mutatom az irányt a nevezett helyiség felé. Héj, végre használom is valamire azt a tárgyalót. A privát irodám eddig tökéletesen elég volt ügyfélfogadásra, de a nagyobb szobában legalább tényleg egyenlő félként prezentálhatom a testvéremet. El kellene gondolkodnom azon, hogy ő is kapjon egy saját irodát.

What goes around comes around

✿ Elli

**Thomas Maximoff** Csüt. Feb. 22, 2024 11:31 am

Billy & Kate

Újabban kincskeresőset játszunk az ikrekkel. A játék úgy néz ki, hogy én megtiltottam nekik a rablást, ezért ők sunyiban lenyúlják az X-ek random tulajdonait, amiről véletlenül értesülök, többnyire a panaszkodó áldozatoktól. Itt jön a bemelegítés: próbálom kajával megvesztegetni a porontyokat. Ha nem jön össze, lepaktálok Lujzával. Ő a legapásabb. Mikor ez sem válik be, nekiállok feltúrni a környéket. Perpillanat Kev kukaszobrát ásom elő az erdőben. Akármelyik jómadár temette el, púpos sírhantot hagyott jelzésként.
Már tömném vissza a lyukat, ám megcsörren a mobilom. Ezt is Billy varázsolta, mint az összes földi javamat. Ritkán keres rajta más, szóval nem vesződöm a kijelzővel, otthagyok csapot-papot, és átugrom a főhadiszállásra.
Az öcskös valami nyomtatvánnyal integet nekem. Óvatosan fejtem ki a kezéből. A szuperszonikus papírvágás halálos sérüléseket okozhat.
Füttyentek magamnak az önéletrajz láttán. A motivációs levelet kettőszőr olvasom át, prüszkölve, de csak azután röhögök fel rajta hangosan, hogy visszapakoltam a lapokat Billy markába, és nem pusztán térben, időben is megérkeztem hozzá.
– Oltári – foglalom össze a véleményem, amint szárazra töröltem a szemem.
Billy szokásához hűen kibukik, túlcifrázza az ügyet. Makog nekem régi ismerősökről, hősködésről meg védelmezésről. Potyára önti szavakba az aggodalmát, a látvány magáért beszél. Csodálom, hogy még nem nyúzta szét a séróját.
– Te vagy a főnök. – Rögtön letromfol az emlékeztetőért. A tulajdonosi jogaimnak erős a hírértéke, nem ártott volna neki átgondolni a döntést, ha már olyan profin rágódik minden máson. Most fejleszthetek biznisz érzéket a temérdek kvalitásom mellé. Meddig bír majd elviselni egy ekkora polihisztort az univerzum? Hamar ki leszek penderítve innen is.
Vállat vonok. Visszaveszem tőle a pályázati anyagot, és meglegyezem vele magunkat.
– Nem a mi Kate-ünk, és soha nem is lesz az, viszont megtalált, a többi koppintásról ennyit sem mondhatsz el. Bejön a stílusa. Hívd be! – Leshetem, mikor szánja rá magát. Átvállalom a kezdeményezést. Elcsaklizom a telefonját, bemásolom az elérhetőségek rubrikában megadott számot. – Nem azért, mert Hawkette. Azért, mert elég tökös volt ezt beküldeni. Túl tudom tenni magam azon, kire mennyire hasonlít, ha a maga nemében megéri vele együtt lógni. – Mire a magvas gondolatok végére érek, már Billy fülébe csöng ki a készülék.
– Ja, és társtulajként kutya kötelességem részt venni – suttogom somolyogva. – Számítsatok rám az interjún.

✿ Elli

**William Maximoff** Szomb. Feb. 17, 2024 11:35 pm

TOMMY & KATE

Sok mindenre számítottam, amikor reggel átjöttem az irodába. A jelenleg az asztalomon heverő postára biztosan nem. Már akkor kedvem lett volna tehetetlenségemben üvölteni, amikor megláttam a nevet az önéletrajzon. Aztán elolvastam a csatolt motivációs levelet és azóta sem tudom eldönteni, sírjak, nevessek, vagy tényleg repüljek fel az Empire State Building legmagasabb pontjára és üvöltsek egyet, amúgy feszültséglevezetésként.
Talán ez az a pont, ahol meg kellene kérdőjeleznem a döntéseimet. Mint például, hogy az irodámnak van postacíme. Vagy e-mail címe. Vagy telefonszáma. Az is lehet, hogy talán mégsem a saját nevemet kellett volna használnom. De mégis mit lehetett volna? Lehnsherr? Sheperd? Kaplan? Egyiket se érzem magaménak. És abban is biztos vagyok, hogy Tommy téved. Mármint abban, hogy itt csak a Bosszúállóknak lenne gazdaságos kiadása. Nem, ebben a világban a hatóságok is gazdaságos kiadás. Pietro és Wanda Maximoff neve közismert, mégis Kate az első, aki a névre harapott rá és felemlegette. Soha senki más nem kérdőjelezte meg eddig. Ha bárki nyitott szemmel járna, már rég bekopogtak volna, minimum Barton.
Kate levele egy más kérdés. Az egész stílusa emlékeztet arra, mint amikor elkezdtük annak idején a Young Avengers csapatot. Akkor fiatalabb volt, mint a most jelentkező Kate. De... Hiányzik a legjobb barátom. Ugyanakkor Tommy-val kötöttünk egy egyezséget: nem keressük a régi barátainkat, mert nem lenne ugyanaz. Nyilván. Nem is én kerestem Kate-et, hanem ő engem. És ha hősködik, akkor inkább mellettünk csinálja, nem? Vagy jobb lenne kimaradni az életéből? Nem tettem-e odahaza is tönkre az életét, vagy legalábbis okoztam neki jelentős problémákat és kríziseket? Persze, a végén nem hagytam, hogy választania kelljen, kiléptem én magamtól a képből. Nem lenne jobb elkerülni ezt a műsort ebben a világban? De... Mégiscsak Kate-ről van szó.
És a délelőtt során már sokadszorra szuggerálom a telefonom. Mert mit csinál a boszorkány fia egzisztenciális válságban? Felhívja a testvérét. ~~Két~~ Hét évvel ezelőtt is ezt tettem volna, ha nem épp olyan szupertitkos küldetésen van, ahol a pályája még csak nem is földkörüli volt. Mellesleg veszélyeztethettem volna a biztonságát. Egy kutya. A lényeg, hogy most igenis élni tervezek azzal, hogy egy univerzumban vagyunk.
Két csörgést engedek a mobilnak. A másodikra már helyet foglalok és fél kézzel felemelem a papírokat Tommynak, miközben kinyomom a telefont. Megvannak az előnyei annak, ha az ember testvére gyorsabban ideér, mint hogy felvegye a mobilját. Mire a készülék az asztalon van, már vissza is kerülnek a papírok a kezembe és megcsap a jól ismert fuvallat.
- Szóval? Mit gondolsz? - teszem fel a nagy kérdést. Igazából nem tudom, mit akarok. Mármint de. Én szeretnék egy esélyt adni ennek a Kate-nek. De Tommy nélkül biztosan nem. Legutóbb, amikor anélkül hoztam döntést, hogy vele konzultáltam volna, egy másik univerzumban landoltam. Nem szeretném megismételni a mutatványt. - Tudom, azt mondtuk, nem keressük a régi ismerősöket... De ez Kate! Ő találta meg az irodát. És hősködik! Nem lenne jobb, vigyázni rá? Már most aggódom érte - kezdek bele a saját gondolataimba, mielőtt egyáltalán eljutna hozzám, kedves testvérem mit szeretne. Épp csak a hajtépésnél nem tartok. Már így is kész katasztrófának érzem magam. Inkább hátradőlök és felnézek Tommy-ra, hogy ezúttal tényleg végighallgassam, mit is szeretne. Most lenne igazán szükségem a Tommy névre hallgató józan eszemre.
- Bele se kezdj! A tulajdoni lap szerint még mindig 50%-os tulajdonod van a cégben, szóval a döntés 50%-ban a tied - állítom meg, mielőtt eszébe jutna azzal jönni, hogy a cég az enyém, úgyhogy az én döntésem. Frászt az. Maximum a száguldozásban nem hallotta meg, amikor elmondtam neki, hogy ráírtam a fél irodát. - Most, hogy ezt tisztáztuk, mit gondolsz valójában?

What goes around comes around

✿ Elli