Mosolyt erőltetek megint, már felreped ajkam széle ettől az idióta szerepjátszástól, ráadásul ennyi vigyorgás sok új ráncot szül tökéletes arcomra. Ez is a veres melák hibája!

Jackként sokkal lelkesebb vagyok, még a kibaszott viharisten legendáját is szívesen szopkodnám, lassan elfog a hányinger magunktól, így visszakényszerítem a homályba, ahol tovább nyüzsög és követelőzik ezerfelé tört személyiségem egy-egy beteg üvegszilánkja. Mindenki ki akar törni a fényre.
-ÚÚú, hát ez nagyon menő, köszönöm
Jack még meghatottan nézi a karjára kerülő firkát, amikor visszaszorítom. Úristen, ez teljesen beteg. Emlékeztetnem kell magam, sose hagyjam kettesben őket, teljesen rákattant Volstaggra. Köhintek, szépen vissza egyengetem karomra az ingem, elsimítom a gonosz gyűrődéseket.
-Negédesen? Én sosem vagyok negédes, Volstagg a kardokat szívesen áldó, megemlékezem majd rólad egészen biztosan.
Nyomom el a fintort, aztán már a vagyon szállításán gondolkodom, miközben bámulom, ebben még ő sem képes demotiválni. Ajkam szegélye ezúttal őszinte félvigyorra ráng.
-Hát igen, tényleg jól be kellene ezt osztani…
Félek, hogy Karami hozzáférhet. Volstaggban mondjuk nem bízhatok annyira, és Karami, mint terrorista jól el tudná rejteni. Ugyanakkor elcsapná fegyverekre, kaszinókat vásárolna fel.
-Tudsz jó rejtekhelyet?
Kérdezem gyorsan, amíg sikerül egy pillanatra elnyomom a terroristát. Közben foghegyről válaszolok Volstaggnak és szavait ízlelgetem, emberek, valóban mennyivel kevesebbek nálunk, mutánsoknál, vagy akár ezeknél az Asgardiaknál. Őket nem tudnám csak úgy kifosztani.
-Úgy van, szart sem érnek. Helyes Volstagg a hatalmas markú, segíts a szövetségeseimnek pakolni.
Hagyom meg mély lélegzetvétellel. Itt úszkálnak már a felszínen, ki akarnak törni, a többi, erős személyiség azt mondja szükségem van rájuk, hogy Karami szart sem ér, annyi minden van még, annyi minden lehetnék. Nagy, elakadó lélegzettel felügyelem a munkát, kéne még gyógyszer, önkontroll. Újabb mély levegővétel kell, amikor ez az idióta kiborítja az aranyam. Hogy a jó kurva eget, én változom sárkánnyá majdnem.
-Mit csinálsz?
A fél utcát tönkrebassza, ráadásul felharsan a rendőri járőröket jelző szirénaszó. Kurva életbe már! Beletúrok egyre gravitáció ellenesebb hajamba, kissé megtépem.
-Persze, gondolkodj, máskülönben hogyan vegyülhetne el a midgardiak között? Mindjárt jönnek tüzet okádani, amit te majd lövésnek hallasz.
-Hé!
Jézusom, ez elindul a rendőrök felé! Hablatyolásából azt veszem ki, a rendőrautót nézi fenevadnak. Úgy is jó. Felőlem nyirassa ki magát a barom. Ismét felfelé álló hajam túrok, agyam majd’ felrobban, izzik, sokféle képesség, nagy erő, túl nagy erő, nem bírjuk el. Lélegzem, nézem, ahogy megy, avagy majdnem nekimegy a rendőröknek, vannak kommandósok is, ezaz, mindenkit ki fogunk nyírni és szórakozni, ahogy Volstagg felborítja a kocsit, nem igaz? Még segítünk is neki, hiszen olyan sok mindenre képesek vagyunk…együtt.

A rendőrök tüzelnek és az autó épp felénk száll, ki érdekel, rád vigyorgunk Volstagg, az idióta. Aztán kiválik közülünk Zero G.,  már cseszünk David Haller irgalmatlan fejfájására. Zero G. manipulálja a gravitációt, a kocsi megáll a levegőben, csak lustán lebeg felettünk, felszállnak a tüzelő rendőrök is, néhány golyó. Zero G. elmosolyodik.
-Nem is kell, hogy a földön rejtsük el, miért ne keresnénk a kincsnek új, saját bolygót?
Hiszen nincs gravitáció, nincs erő, amit ne tudnánk legyőzni, én Zero G. legalábbis. Noha a hold már foglalt és túl sokunk erejére lenne szükség hozzá, megoldható. Nincs gravitáció. Felszállok Zeroként és néhány tüzelő rendőr a földnek csapódik. Karami emberei beszarnak, az összes kibaszott kamionvezető elmenekül a közelből. David Haller tudja, hogy le kell nyugodnunk, túl nagy pusztítás lesz, túl sokan követelünk középpontot az elméjében, de Zero most valamiért erősebb.

Persze, persze, sosem felejti senki. Ebben egyébként rejlik igazság, az biztos hogy én sem fogom.
Amikor azt tanácsolja, tegyem be pénzem egy BANKBA úgy meredek rá, mintha pofon ütötte volna az anyámat (csak egészségére) kissé képtelenül a helyzetre való tekintettel. Örülök, hogy Jack idiótasága már csak tompa visszhang fejemben, Karami üvöltő nevetésével együtt.
-Micsoda ötlet. És tényleg, senki sem rabolja ki őket…
Forgatom meg szemeim sokatmondóan, úgysem fog leesni neki. Persze döbbenetem döbbenetbe hullik, mert elnevezésekben soha nem fogom tudni lepipálni. Neveket Szintén Szívesen Osztó?
-Ne vesztegesd az aranyat!
Sziszegem még a dicséret előtt, amitől nevetséges módon kihúzom magam. Ha arannyal fog dobálózni hízelgés ide-vagy oda, én hajítom neki a rendőröknek.
Azok persze tüzet nyitnak, de már nem…nem is fogom fel teljesen mit reagál Volstagg a termetes, akin nem fognak az emberek golyói. Fáj a fejem, vibrál zsigereimben az oly sokáig visszatartott energia.

Lebegünk és szállnak körülöttünk a rendőrök, túl egyszerű lenne mindenkit meggyilkolni ezen a bolygón. Olyan törékenyek, jelentéktelenek.
Az Asgardi szónokol, nem érdekel bennünket, hülye javaslat, olyan hely kell… Több hang szónokol, egyszerre beszélnek, mindenki mást akar, kire hallgatunk?
-Nem, nem megyünk ki az űrbe.
Nézünk izzó szemmel a vörös bestiára és felemeljük őt is. Elveszti kapcsolatát a gravitációval ő és az arany. Megváltozunk, gyorsnak kell lennünk, égnek meredő hajunk nagy pusztításról regél és nem kell, hogy lefényképezzék az arcunkat, mert David Haller bajbakerül.Ezért mindenki elveszti az emlékeit az egész rablásról, aki még él és szemtanú lehet, szinte egyszerre. Tönkretesszük a biztonsági kamerákat egy-egy képességet kölcsönözve hozzá, ROBBANTÁS felrobban mind, még Karami emberei is megvakulnak. Ő nem örül. Nem érdekel bennünket ki örül. Vakok lesznek és süketek.

Hamarosan már repülünk. Mi, Légió az temérdek arany és Volstagg egy Karami által meghatározott, titkos búvóhelyre a föld alatt. Régen metró volt. Itt adjuk át a fényt David Hallernak és vonulunk vissza, ide csattan a tagbaszakadt Asgardi a sok arannyal.
Egy hűvös, sötét, telegrafitizett alagútban, mélyen a föld alatt, itt megszűnünk Légió lenni, itt aztán David Haller hullasápadtan rámered az Asgardi-ra. Nem vette be a gyógyszerét.

Talán most először láthat tőlem a Termetes őszinte félmosolyt, ahogy burkoltan a bürokráciát szidja. Még ha saját konyhanyelvén is adja elő, szívesen egy aktatologató képébe nyomnám az Egy Asgardi véleménye című szösszenetet. Nem is mond hülyeséget a barlanggal, talán nagyobb hasznomra lehet, mint elsőre gondoltam volna. Igaz módosítanom kell az emlékeit, nem tudhat a lelőhelyről senki.
-Rendben te hős barlangvájó, megmutathatod képességeid, jó mélyet áss nekem.
Aztán felejtsd el mit és hová rejtek, de csak magamban teszem hozzá a melót elme szinten majd csak az ásás után.

Kár, hogy aztán kissé többen leszünk idebenn, zeng tőlük a fej, repül a test, az arany és Volstagg. Nem is lesz szükségünk a barlangjára, légió vagyunk, nincs szükségünk másra. Csak a gravitáció tűnik el, felrobban minden bizonyíték, sokkal…többre vihetnénk David Haller, nagyon érdekes miért nem törtünk még világuralomra.
A behemót beszél, szája csak jár, be nem áll az Asgard-i pofa. Nem válaszolunk neki, mert nem érdekel bennünket Thor pörölye, vagy a hülye kalandjai.

Amikor hajam visszarendeződik, a gravitációnak megfelelő pozícióba, még Volstagg is észreveszi, hogy nem vagyok a helyzet magaslatán. Talán mert kevésbé kecsesen értem földet, amikor újra önmagam vagyok, a földön hasalok és majd szétrobban a fejem. Iszonyatosan fáj, ki sem bírom nyitni a szemem, leszorítom a talajra, amíg a nagy vörös lyukat ás nekem. Igen mégis…szükségünk lesz rá.
-Jó
Sziszegem és amíg ő dolgozik próbálom összeszedni magam, két hányóroham, aspirin és xanax segítségével, de olyan kikúrt szarul vagyok, hogy képtelen lennék belenyúlni a fejébe. Mi az ördög történt, hogy…előjöttek?
-Jó, vedd, vegyél tizenkettőt és nem baj, menj, én…kipihenem magam. Hé Volstagg, bízhatok benne, hogy erről senkinek nem beszélsz?
Faszt bízhatok én bárkiben is! Majd…felkeresem, máskor.
-Hogy hol?
Meredek rá, de jól hallom, azt hiszem, azt mondja Xavier.
-A kurva istenit
Köszönök el tőle, de nem hiszem, hogy felfogja, majd valami földönkívüli viszlátnak veszi.
Ő is ott van, ahol? Gyűlölöm Charlest, egyszerűen mindenki behódol a harmadrangú…képességeinek. Legyintek Volstaggnak, menjen, jól vagyok és nagyon próbálok jól lenni. Karami boldog, mindenki kibaszottul örül az aranynak, engem…kivéve.


//Nagyon köszönöm Termetes, egy élmény volt //