Re: It’s okay to be not okay

Annyira tipikus. Sikerül egyszer kettesben időt töltenem vele, és azt is lehúzhatjuk a klotyón. Köze nincs egy randihoz, a normalitáshoz még kevesebb. Szekálom, ráncigálom, játszom a csapatkapitányt Jules távollétében. Komolyan erről fog szólni az életem? Csatornalében slattyogok, szektás fószerek lőnek rám, ájuldozom, feszít velem a pasi, mint egy ezüst trófeával. Új rendezőt követelek! Nora Ephront például, vagy kábé bárkit Michael Bay helyett.
Jut egy pillanatnyi nyugalom az utastérben, kezdem elhinni, hogy műfajt váltunk. Eljátszom egy sóhajt, rákontrázik a valódi belégzésre, amit tőle hallok. Elképzelem, hogy valódi bőrre csapódik a lehelete, és lehetnék több ólomkatonánál vagy fétisnél.
– Pont azt? – fanyalgok Brian életére. Engedd el, Cess! Örülj, hogy legalább a vígjátékot kipipáljátok a romcomból! – Jó, legyen. De én választom a második filmet.
Amint visszaértünk, kitalálom, mit nézzünk. Majd előadom, hogy a YouTube csatornámhoz kell, és beültetem valami nyálasra vagy komolyra. Kimozdítom a komfortzónájából.
A félresikló kocsi meg a forgalomba vetődő sofőr rövidre vágja a jelenetet. Ez már tényleg röhej. Mi a pöcs van a világgal, hogy ennyire mutáns-ellenes?
Visszakapcsolok akció üzemmódba. Ultra kiábrándító, amikor az ember lánya a Hajrá csajok! főszerepére pályázik, aztán Terminátor lesz belőle, de ez van. Hátravetem a hajam, magamat meg előre a kormányhoz. A vezetésre koncentrálok. Azért odadobok egy könnyed megnyugtatást Kevnek:
– Semmi vész. A küldetésekkel jár.
Fennakad a mosolyom a visszapillantóban tükröződő savanyú ábrázatán. Közben áthajtok a sebességkorlátozáson meg a sárgára váltó lámpán. Épp kinyögnék valami biztatóbbat, megértőbbet az előzőnél, amikor a fonnyadt hangulatából béna poén kerekedik. Felnevetek rajta. Főleg döbbenetből. Istenem, ekkora dinkát. Bármit képes humorba fojtani. Mihez kezdene egy drámával vagy tragédiával? Belekukulna? Móricka vicceket szavalna nonstop?
Leparkolok a kórháznál, és hátrafordulok hozzá. Kitöltöm neki a lelkifröccsöt, ne zárja rossz szájízzel a bevetésünket.
– Hé, ne emészd magad! Lehoztuk, az a lényeg. – Még az öklömet is odanyújtom egy hülye, pasis pacsihoz. Próbálom az ő nyelvét beszélni, elszórakozni a végét: – Legalább tudjuk, mire kell rágyúrni. A lövöldözések elleni védelemre, például. A budin bujkálás és az autórablás viszont profin megy. Taníthatnánk az újoncoknak.
Rávigyorgok, felturbózom a negédes lelkesedéssel, amit megőriztem a pompom-időkből.