Felsőközéposztálybeli család egyetlen gyermekeként nőtt fel. Az anyja (Jill Kincaid) aktákat tologatott egy hivatalban, az apja (Ellis Kincaid) energetikai mérnök volt a közeli erőműben. Öt évvel ezelőtt legalábbis ezzel foglalkoztak. Akkor még foglalkoztak a lányukkal is.
A gyönyörű, népszerű pompomlányokat könnyű szeretni. A higanytócsákat, úgy festett, nehezebb.

Cessily egy reggel szétfolyt a szőnyegen. Kivételezett vele a kamaszkor. Pattanások meg növekedési striák helyett halmazállapotváltozással és megkeményedett, ezüst bőrrel kedveskedett. A szülei nem örültek neki. Megnehezítette az önelfogadást a szégyenkezésük. A saját családja sem ismert rá, nem láttak túl a fémvázon. Cessily megszűnt ember lenni. Rejtegetni való szörnyeteggé alakult.
Krónikus betegséget találtak ki neki, ezzel az ürüggyel tartották otthon. Fél éves szobafogság vette kezdetét. Nem voltak tervek, sem kilátások. Csak pánik. Állandó, nyomasztó pánik. Cessily összetört volna, ha még képes rá, de túl jól hajlott. Addig hajlott, míg kifért a résen a küszöb fölött. Az ő ürügye a Xavier Magániskola lett. Magától hozta fel. Így is fájt, milyen megkönnyebbüléssel, mennyire gyorsan engedték el a szülei.

A többi különc között egy fokkal élhetőbb fémszörnyetegnek lenni.
És van, ami sosem változik. Van, amit pompomlányként és polimorf higanytócsaként is mesterien űz: fenntartja a látszatot. Csípős megjegyzéseket dobál, grimaszokat és mosolyokat osztogat, megjátssza a magabiztosságot, amíg el nem hiteti mindenkivel – főleg magával –, hogy rendben van.

Amit a laikusok láthatnak:
◈ Határozott, sőt, néha önteltnek hat.
◈ Higgadt, megfontolt, de nem kimondottan türelmes.
◈ Szarkasztikus, cinikus.
◈ Nem kertel, kimondja, amit gondol.
◈ Konfrontatív és makacs.
◈ Megingathatatlan morális elvek vezérlik.
◈ Optimista. Lazán veszi az akadályokat.
◈ Sokat törődik a megjelenésével. Túl sokat.
◈ Tipikus „csajos” ízlésvilág: végtelen ruhatár, körömlakk- és parfümkészlet, romcomok, nyálregények, a szobájában színes gömbégők, facsipesszel zsinórra tűzött polaroidképek, az ágyán hadseregnyi díszpárna.

Amit a barátai előtt megmutat:
◈ A kemény külső érzékeny belsőt takar.
◈ Végtelenül lojális. Tűzbe tenné a kezét a szeretteiért. (Legfeljebb megolvad.)
◈ Felkarolja az elesetteket. Nem bírja nézni, ha valakit kirekesztenek.
◈ Megvan mindenkiről a véleménye, de nem ítélkezik elhamarkodottan.
◈ Optimizmusa ellenére bármikor, bármiről képes átéléssel panaszkodni.

Amit egyedül Julesnak árult el:
◈ Ha választhatna, hogy hős marad vagy egyszerű ember lesz, az utóbbit választaná.
◈ Sokszor zavarba hozza, idegesíti a saját képessége. Kikészíti, hogy minden szétfolyás után újra kell festenie a körmét, és a ruhái sem maradnak rajta.
◈ Dédelget egy crusht. De nem közelít a fiú felé. Úgysem működne.

Amit magában tart:
◈ Azért rajong a romantikus történetekért, mert magát nem bírja párkapcsolatban elképzelni. Ki a franc akarna egy csupafém robottal randizni?
◈ Retteg tőle, hogy lassan elveszíti minden emberségét. Hogy végleg kikopnak a színek, az ízek és az illatok a világból.

Szervetlen fémből épül fel fiziológiailag, mely az ismert elemek közül a higanyhoz áll a legközelebb, ám nem egyezik meg vele. Képes folyékony halmazállapotot felvenni, illetve szabadon alakítani a testét.

+ Szervetlen létformaként nincs szüksége ételre, italra, sem oxigénre. Önfenntartó. Nem öregszik, nem betegszik meg, nem hatnak rá a drogok, toxinok. Potenciálisan halhatatlan.
+ A „bőre” alapállapotban ezüst, a haja azonban megőrizte vörös színét, ebből feltételezhető, hogy kifinomultabb alakváltásra képes. Jelenleg a képessége ezen részére koncentrál. Egyelőre tudatosan figyelnie kell, hogy színvilágában emberi küllemet öltsön.
+ Kardot, tőrt, buzogányt, tüskéket és hasonlókat képez a saját testéből. Elméletben távolsági fegyverként is használhatná magát, ám ezt a készséget még nem sajátította el.
+ Molekuláris adhézió útján folyékony formában is képes mozgásra és helyváltoztatásra. Megtapad a felületeken, illetve bejut bármilyen nem légmentesen zárt térbe.
+ Rezisztens mágiával és telepátiával szemben. Nehezebben detektálható, befolyásolható pszichés képességekkel és varázslattal. Ezek a hatások vagy egyáltalán nem okoznak benne kárt, vagy erős ellenfél esetén mérsékeltebben hatnak rá.
+ A sajátját akár többszázszorosan meghaladó súlyt képes megtartani.
+ Ütés- és lövésálló. A róla leválasztott tömeget/szövetet visszaépíti magába. Érzi annak közelségét, tudattalan szinten kapcsolatban marad vele. Kérdéses, mekkora mennyiséget veszíthet el a testéből, mielőtt funkcionálisan összeomlik.
+ Nem kell bőrhibák miatt aggódnia. Sosem éhes vagy szomjas. Jól bírja a kánikulát és a hideget is.
+ A lejjebb kifejtett kivételeken túl nem érzékel fizikai fájdalmat.
+ Immunis a bomlasztásra.

- Különösen sebezhető az elektromossággal szemben. Erős áramütés hatására elveszti az irányítást a fizikai formája felett.
- Kárt okozhat benne az extrém hő és fagy, illetve bizonyos speciális, maró hatású vegyületek.
- A fentiek intenzív fájdalommal járnak együtt.
- Nem biztos benne, valóban észlel-e bizonyos ingereket, vagy valamiféle celluláris memória tüzel félre, amit az emberi énjéből mentett át, és ami bármikor befuccsolhat.
- Hiába álcázza magát holografikus órával vagy a saját képességével. Mivel nem termel hőt a teste, azt pusztán a környezetből képes átvenni. Tapintásra így mindig hűvös. Kísérletezik a köztes halmazállapotokkal folyékony és szilárd között, de a fém fém marad.
- Nem bírja megemészteni az ételeket és az italokat. Körülményes és kínos kiüríteni őket magából, ezért leszokott a táplálkozásról.
- Nem hat rá az alkohol, sem más tudatmódosító szerek.
- A könnyei is higanyszerű anyagból vannak. Visszaolvadnak belé, miután legördültek az arcán.
- Nem érzékeli az ujját az érintőképernyő. Kénytelen nyomógombos vagy billentyűvel ellátott készülékeket használni.
- Sosem jut át gond nélkül a fémdetektorokon.

Portland, Oregon – 2020. augusztus 22.
Rávigyorgok az új mobilom kijelzőjére. Anyu jó szórakozást kíván, apu üzeni Hunternek, hogy időben hozzon haza. Meglesz – válaszolom nekik, mielőtt félreteszem a telefont.
Színes lufik úsznak a medence felszínén, a levegőt megtölti a klór és a naptej illata. Langyos a krém, amit Hunter a hátamba simogat. Sokáig tart neki. Derek a harmadik bombáját ugorja. A nyugágyig fröcsköl a víz, hűvösen lecsorog a mellemen, egészen a köldökömig.
Hunter a bikinim kötőjével babrál, félrehúzza, és lehel egy puszit a nyakamra. Finoman bordán könyökölöm, de kuncogok mellé. A vörös bársonytorta bársonyos édességgel mállik szét a nyelvemen. A következő falatot átemelem a vállam felett, odakínálom Hunternek. Majdnem lenyeli a villát is.
– Élvezed? – ölel át hátulról, az állát a vállamra támasztja. Kacér mosollyal, felvont szemöldökkel bandzsítok rá.– A bulit – teszi hozzá, és homlokon pöcköl, mintha kettőnk közül nekem lenne mocskos a fantáziám.
– A legjobb születésnap valaha.
Összeolvadunk a hőségben egy piskótaízű csókban, körülöttünk füttyentések harsannak, valaki becéloz egy vízi pisztollyal, és egy pillanatra kívülről nézem magunkat. Ezt a képet dobná fel a kereső, ha beírnám, hogy boldogság.

Xavier Magániskola – 2025. augusztus 22.
A srácok helyettem is isznak, állítólag a tiszteletemre, a torta széttrancsírozva omladozik a tálcán, pár tanonc a puncsos tállal szemezget. Nem merem megkérdezni, ki adott engedélyt a banzájra vagy hova rakták a tanárokat.
Rászólok az aranyifjúra, hogy moderálja magát, mielőtt kanosságában beindul a szobanövénytől. A fikusz levelei között ülő rózsaszín konfetti neki már felhívás tangóra.
Beszívom és kifújom a levegőt. Játszásiból. Hiszen milyen jó úgy tenni, mintha képes lennék sóhajtani. Tologatok magam előtt egy darab süteményt. Tétován az ajkamhoz emelem. Ünneplünk. Szóval ünnepélyesen, idén először, eszem valamit. Vagy legalábbis úgy teszek.
Megáll a villa a kezemben. Elnémul a fülemben a bömbölő zene. Meredten bámulok le az Amerika kapitányos papírtányérra.
Nincs íze a falatnak. Üresen, puhán omlik szét a számban.
Ha nem felesleges imitáció lenne az összes belső szervem, akkor már a torkomban dörömbölne a szívem. Így csak a pánik kong bennem.
Megérzem magamon Julian tekintetét. Legalább ezt még érzem. Kérdőn visszapillantok rá, felragasztom a fellépős, pompom mosolyt, és lenyelek egy újabb darab piskótát. Még mindig ízetlen. A pillanat viszont keserű. Legszívesebben kiköpném.
Ma este felforralok egy kád vizet, habhegyeket pancsolok bele, illatgyertyákat gyújtok, és újranézem a Doktor Szöszit. Ma este megint megpróbálom elfelejteni, hogy nem vagyok ember.
Addig is vannak hangok és vannak színek. Figyelem a többieket, begyömöszölöm velük az űrt a mellkasomban.