- Tényleg így gondolod? A nővérem például a hajával… - harcol, folytathattam volna, de elég furcsán hangozhatott ez neki ezért inkább magamban tartottam ezt. – A te nyelvedre lefordítva azt mondanám, hogy mágikus erővel bír a haja. – igen ez helyes megfogalmazás, sokkal barátságosabb, mint az, hogy a hajában van az ereje, mert akkor egyből Sámsonra asszociálna, ami talán nem is áll messze a valóságtól, mert ha elveszítené a haját akkor… az ő ereje is oda. Ebbe rossz volt gondolni. De szomorkodni ezen már nem volt időm, mert elkerültünk egy férfiwcbe. Amit belőle láttam tök megszokottnak tűnt, igaz az attilani mellékhelyiségek sokkal, de sokkal modernebbek, de ez a hely se panaszkodhat. Vagy legalábbis az alapján tudom ezt mondani, amit láttam belőle, mert Niel hamar eltakarta a szemeimet, amiért így utólag hálás is vagyok. Csak egy kicsit éreztem magam kényelmetlenül, amiért őt ilyen helyzetbe hoztam. Égett is miatta az arcom.
Arról nem beszélve, hogy nem értettem miről beszél ez az Ulrich vagy kicsoda, akinek Niel válaszolt. Milyen nő és rajongóról van itten szó? Persze amíg el van takarva a szemem ilyeneken nem állok meg, hanem haladok tovább remélhetőleg kifele innen, hogy újra láthassak és amikor elveszi a kezét a szemeim elől… elakad a lélegzetem. Arra már nem figyelek, hogy ő közben akkorát sóhajt, mintha egy hatalmas szikla esett volna le a válláról.
- Niel, ez a hely nagyon szép! – el is nyújtanám a mondatom összes szavát, de félő, hogy akkor a Zootropolisos Villám lennék, amit jobb, ha hanyagolunk.
- Nálunk már régen nem ilyen stílusban épülnek a falak, de ez a hely tényleg szép. Arra az időszakra emlékeztet, amikor az embertelenek még a Himaláján éltek és nem a Holdon. – kezdek belelkesedni és ez nem jó, mert örömömben majdnem odanyomtam a kezébe Lockjawot és elkezdtem volna lefutni a lépcsőn csak azért, hogy úgy eltévedjek, mint a fene. De mély levegőt vettem és visszatartottam ezt a fajta örömhullámot, ami őt érte volna, helyette volt enyhe szellő, ami összeborzolta a hajam is és utána szépen visszacsusszant minden hajtincsem a nyugalmi állapotába.
- Jól vagyok. Igen. De nem akarok a terhedre lenni. – kicsit odébb is lépek Lockjawwal tőle.

Figyelem a megakadó mondat pont, pont pont utáni részeit, de várnom kell vagy két másodpercet, mire bevallja, hogy rokoni kapcsolat fűzi Aranyhajhoz.
-Világít, ha énekel és fiatalon tart? Lehet létrának használni?
Hogyne jutna eszembe a disney első két sora, nem a nyálas, csónakban ülős, hanem, amikor takarít. Ez ugyan baromi szexistának hangzik a fejemben, de nem mondom ki hangosan, így csak a megkapó mosoly marad-ami mások szerint az, felé.
Igaz, hogy ezt sem a WC-ben kellene megvitatni, vagy a férfiak piszoár szokásait, esetleg nemlétező nőügyeimet, mindenesetre szemén a tenyeremmel valahogy csak kikacsázunk az illemhelyiség előtti egyik folyosóra és sóhajtva leeresztem kezem.
Persze innen is látni a szentély falait, meg ha kinéz egy ablakon a körülöttünk elterülő eszményi tájat, minták, Himalája, a szentély egész mágikus atmoszférája megvan.
Valahonnan gyakorló hangok hallatszanak, férfiak, nők kiáltanak “hah”-ot, ahogy valaki harcászati oktatást tart nekik a falakkal körülhatárolt kis téren, okkersárga ruhás, mágusgúnyát öltött emberek próbálják felvenni a mozdulatok fonalát.
-Igen, nem csúnya hely. Körbejárhatjuk, ha szeretnéd. Van…büfé is. Általában érdemes túrázni, csak az most nekem nem.
Vonok vállat láthatatlan pontokat hagyva most én, eleget edzek, nem érzem magam energikusnak hegyre mászni, bár portállal felvihetem a csúcsra.
-Komolyan? Akkor te lehet a jövőből jöttél? És az emberek majd tényleg átköltöznek a Holdra, ha a földnek vége. Fú, én is szívesen megnézném az otthonod majd…egyszer.
Csak semmi nyomás.
-Nem vagy éhes? Vagy nézed meg a könyvtárat? Van büfé is. Egyébként nem, úgyis idejöttem volna vissza és azt kellene csinálnom, de a zsebvilágban töltött idő mindig eléggé leszív.
Magyarázom a dögfáradtságot, ami rám tör, a remegő végtagokat, kezem zsebembe rejtem, ökölbe szorítva és az enyhe hőemelkedést, amitől kipirul az egész képem. Lepillantok, ahol a tanoncok éppen jobb tenyérrel előre ütnek, gondolom azt gyakorolják hogy lökjék ki a másikat a fizikai testükből. Ezt nekem is kéne…de csak kapkodom a levegőt, hátha lehűt.

- Nem, ő nem Aranyhaj Niel. Ne téveszd össze a nővéremet vele, Fekete Villám sem egy Flynn Rider, pedig, ha azok volnának hidd el, tudnék róla. – azért én sem voltam lemaradva a mesékkel és értettem én mindenféle utalást, de ki kellett ábrándítanom őt. Az embertelenek nem egy Disneymeséből ugrottak ki, de ez még várat magára.
Egyelőre annak örülök, ha kijutunk a férfi mosdóból.
- Körbejárni? Ne viccelj ezt végig repülném sikítozva az örömtől! De nem szabad. – teszem hozzá, azt ugyanis nem teszi egy hercegnő, mármint a sikítozást. Örülni lehet a helynek másképpen is. Először csal szellővel, de annyira megtetszik a hely látványa, hogy egy kicsit tényleg elkezdek feljebb emelkedni a földtől és Nieltől is.
Hát milyen csodálatos hely ez már! Otthon tényleg nem látni ilyesmit, maximum csak képeken, amit való igaz a Földről fogunk be. Lockjaw el kezd mocorogni a karjaimban, amikor érzékeli, hogy kezdünk magasabban lenni és már túlhaladtam Niel magasságán is ezzel a mutatvánnyal.
De hirtelen leereszkedem mellé újra, amikor a Holdról és a jövőről beszél, nagyot is szól a talpam alatt a talaj.
- Nem a jövőből jöttem. A mi civilizációnk fejlettebb a tiéteknél csak erről van szó. Vannak kertjeink persze, de azok a falak között, mesterséges fénnyel életben tartva. Van, akinek az a képessége, hogy a növényekkel bánik jól, így csak még szebb lesz az a kert, amin ő dolgozik. – magyarázom kedvesen, visszagondolva az otthoniakra is.
- Ha a Földnek vége, a Hold se lesz biztonságban. Vagy te hogyan értetted a Föld végét? Felrobban a Földgolyó? Mert abban az esetben a Holddal is gondok lesznek. – mutatok rá. – De ha úgy érted, hogy a Föld erőforrásai kifogynak, elfogy a tiszta levegő, úgy tényleg a Hold marad vagy a Mars, ha rájöttök a megoldásra. – a többi lehetőséget pedig fel se soroltam neki. Ember volt, nem tudom, hogy mennyit hallott az űr lakóiról, akitől pedig mindezt megtudja, az nem én szeretnék lenni.
- Egy nap majd Lockjawwal körbe vezetlek, de be kell öltöznöd, mintha te is attilani lennél. Így le fogsz bukni. – mutattam végig az öltözékén. – Talán Jolen kölcsön adja neked az egyik köpenyét, ha Karnaktól kérném ő… Vele nem akarsz találkozni. Felsorolná az összes hibádat és azt is, hogy miért nem érdemes ujjat hoznod vele. Maximus beköpne ez fix és olyan szent, hogy te itt vagy mellettem. – a többieket pedig nyilvántartásba sem vettem, mert tudtam, hogy elleneznék azt csak úgy odavigyek valakit és megismertessem vele a kultúránkat akármennyire is szeretném.
- De nem beszélhetsz róla senkinek sem, hogy a Holdra készülsz. Még ennek a Wongnak sem vagy kicsodának, akit emlegettél! – néztem rá komolyan, de aztán elmosolyodtam.
- Tudod mit… - elgondolkodtam azzal, hogy előálljak-e az ötlettel vagy sem. – Fogd meg Lockjawot. Ha megmondod merre kell mennünk a büféhez, én odarepítelek téged! – álltam elő a hajmeresztő ötlettel, azt ugye nem nézte ki belőlem, hogy erős volnék, pedig az vagyok, csak nem dobálózok ilyen nagy szavakkal, mint az erő.
- Ígérem nem foglak leejteni, ha bízol bennem! – mármint csak akkor, ha benne van. Azt még ki kellett találnom, hogy miként találjak rajta fogást. Körbe is jártam éppen ezért, hogy megbizonyosodjak arról melyik repülési mód volna a helyes. Egyik se volt az. De úgy voltam vele, hogy ha engedi, akkor hátulról átkarolom őt és úgy repítem fel. Persze csak akkor ha volt bátorsága repülni, ha nem, akkor nyilván körbe sem járom őt és a fogást sem keresem rajta, hanem a séta mellett döntök.

Bingó! Crystal vágja Aranyhajat! Kap egy kissé csillogó tekintetet, aztán gyorsan pislogok, mert elég férfias akarok lenni ahhoz, hogy ne legyek odáig egy nagyhajú disney mesefiguráért.
-Oké és nyálas Eugénként?
Muszáj bejátszanom a kérdést, különben is a wc túloldalán vagyunk már és elképzelem, ahogy sikítozva végigrepüli a helyet és valamennyi mágus idióta képpel bámul utána.
-Nagyon klassz lehet, hogy tudsz repülni. Tökre irigylem az ilyen tagokat.
Ő, Strange. Én csak lyukból be, ki, igaz ha tudnám irányítani a világszökkenést engem is lehetne miért. Magam elé bólogatok és fejben az útvonalat tervezem épp, merre érdemes sétálni, amikor felemelkedik és nekem ismét tátva marad a szám. Oké, el fog szállni, tuti elrepül, én meg magyarázkodhatok. Éppen nyúlnék utána, hogy ne már, amikor ő és Lockjaw megkegyelmeznek nekem, talajt fog Crystal lába és úgy folytatja a beszélgetést, mintha nem ez lett volna a világ egyik legmenőbb mutatványa.
-Hát persze, hogy fejlettebbek. Nagyon érdekes… Hát én úgy gondoltam, ha élhetetlen lesz a földgolyó, de igazad van, bármi is lesz vele, akkor a holddal is gondok lesznek. Tehát azért jöttél ide, hogy megmentsd a Földet?
Végülis mond valamit, simán elmehetünk más űrbéli helyekre, akár én is képes lehetnék népet menteni, ha úgy hozná a sors. Persze még az útnak csak legelején tartok.
Végignézek saját öltözékemen, ahogy mutogat rajta, aztán hajamba túrok.
-De a szőke plusz pont, nem? Mármint a ruhán kívül mind szőkék vagytok?
Találgatok, gúnyát simán lehet szerezni, szerintem.
Felsorol pár helyi alfahímet, én meg helyeselve bólogatok, mert nem, egyiknél se akarom kihúzni a gyufát feleslegesen.
-Nyugi, nem szoktam méregetni a tudod mit. De jó lesz kölcsön a szerényebb gyerektől, vagy a könyvet is át lehet változtatni, az ereklyém ruhává.
Igaz, ha eltűnne komoly bajban lennék, de részletekkel egyelőre felesleges foglalkozni.
-Szóval titkoljátok a kultúrátokat? Nem, persze, hogy nem, azt se sűrűn meséltem hogyan akart felszedni egy interdimenzionális űrmalac.
Legyintek Consuela disznó emlékére, amikoris ismét magamhoz ölelem a normál méretű kilencszáz kilós kutyát.
-Repülhetünk! Igazából kitaláltad a gondolatom, mert pont érdekelt volna milyen lenne. Dehogy félek, totál elhiszem, hogy most tényleg….
Kezdem, ekkor karol át, elég rendesen, még a levegő se talál vissza belém, de valahogy hátulról csinálja és minden izgalom ellenére, ami turbóként kíván végigszáguldani zsigereimen, attól jövök zavarba, ahogyan fog.
És agyam máris kattog hogyan fog, elég változatos megjegyzések formájában, amikoris lepillantok és tényleg alacsonyabban van a talaj.
-Wohoh
Vagy hasonló hang hagyja el ajkam, automatikusan kapálózni kezdek, de csak azért, hogy a levegőben is egyenesen maradjak. De ha fog, akkor csak nem fogunk megfordulni, ugye? Vagy keringeni saját tengelyünk körül.

Nem tudom hová tenni a kis Aranyhajt meghazudtoló csillogó pillantását, de elmosolyodom rajta ettől függetlenül. Főleg mert nyálas Eugéneket emleget itt. Ezen nevetni kezdek.
- Nem, még Eugénként sem. Eugén sokat beszél, Villám nem beszélhet egyáltalán, az túl veszélyes volna. – megint egy újabb információ, amiről nekem sem kellene beszélnem, de mégis így teszek.
Hiányzik a nővérem, de meg kell tanulnom kilépni az ő árnyékából is, valószínűleg ezért beszélek olyan sokat róluk, mert mind hiányoznak, amivel semmi baj sincs. Bármikor visszamehetnék, csak attól tartok, hogy valami véglegesen közbeszól és nem lehetek itt újra.
- Az is menő, amit te csináltál. Én Lockjaw nélkül nem tudok ide-oda menni, mint te. – jegyzem meg, talán túl elhamarkodottan, mert nem tudom mennyire megy neki jól ez a portál nyitás, de ha volt egy saját világa akkor szerintem egész jól, abból, amit én láttam persze.
Az volt a baj túl lelkes voltam, ha odafigyelek valószínűleg nem kezdek el elszállni magamtól és a földtől se.
- Talán. Bár félő, hogy az ember hamarabb elpusztítja mielőtt megmenthetném vagy valami annál is rosszabb. – itt nem akartam semmire sem utalni, híreket én is nézek, de az lehet édes kevés. Ha otthonról nem szólnának, hogy vész van, nem tudnám.
- Nem vagyunk mind szőkék. – a vicc kedvéért én is a hajába túrok. – De azért vicces lenne, ha a Holdon csak szőkék volnának. Mi is ugyanolyan emberek volnánk, mint ti. – itt megfogok egy hajtincset és fél-ördög-szarvat formálnék belőle, de visszaesik a hajtincse, amint elengedem. – Csak nem vagyunk. – fejeztem be végül a mondatot.
- Maradjunk Jolennél. Azt hiszem egyforma a magasságotok. Úgyis jön nekem eggyel. – így első ránézésre persze egyforma magasnak tűnnek, aztán kiderül, hogy az egyikük magasabb a másiknál, de tényleg csak egy kicsivel.
- A létezésünket is. Sok olyan tudós van, aki inkább kísérletezne rajtunk, mint meghallgasson minket. Régebben féltek tőlünk az emberek, ezért minél nehezebben megközelíthető helyen akartunk élni. – azt nem soroltam fel neki, hogy hol voltak ezek a helyek. Hosszú is lett volna és nehezen magyaráztam volna el, hogy miként képzelje el Attilant. Látni szebb, ahogy ezt a tájat is. Ha csak beszél erről és nem látom, valószínűleg semmilyen emlékem nem marad a helyről, de így. Az űrmalacra már nem mertem semmit sem reagálni, nem tudtam, hogy nevessek-e ezen vagy sírjak.
- Nem vagyok gondolatolvasó. – kezdek gyorsan mentegetőzni, amikor azt mondja, hogy kitaláltam a gondolatát, de megnyugszom egy kicsit amikor azt mondja, hogy nem fél. Nem is kell félnie. Ha egy tonnánál több volna a súlya, lehet nekem volna okom félni, de így elég, ha szépen és óvatosan, átölelem. A szuszt remélhetőleg nem fogom kiszorítani belőle, de szépen felszálltunk. Legalábbis én ezt a Woh valamit annak vettem, hogy nincs semmi baj.
- Merre kell mennünk? – kíváncsiskodtam, bár a válaszától függetlenül, én még röptettem magunkat egy kicsit. Valahogy úgy nézhettünk ki, mint a ventilátort a hátához csatoló Mézga Aladár, Niel szőkés haja meg is van hozzá, csak azt nem ajánlottam neki, hogy a karjait is úgy tárja ki, mint az a fiú, hogy Lockjaw leessen.
- Nem kell elszólnod magad, hogy „Szárnyad sincs, mégis szállsz!” mint a Jégkorszakos Ropsz, mert annak nem lett szép vége. – azért nem száguldunk úgy, mint ő, miután elhajítódott a fától, én azért látni is akarom, hogy hol vagyunk és merre járunk. Ha egy kicsit körözni kell az nem zavar, legalább beláthatom az egész helyet.

Nagyon fura, hogy a holdon is ismerik Eugént, fogadjunk akkor a ló se maradt ki, vagy például Olaf.
-Az de rossz lehet.
Akadok meg egy pillanatra Crystal holdfiúinak egyikén és annak némasági fogadalmán, miközben azon agyalok, mennyire lehet a srác két lábú Jolteon (meg hogy nem vagyok normális ilyenekre asszociálni)
Rendes tőle, hogy menőnek tartja a basic, még a kisgyerek is meg tudja csinálni portálszítást, viszont a világokra, amelyikek közül nem is mind “zseb” csak rázom a fejem.
-Más világokba menni én is csak az ereklyémmel tudok. Ha nincs könyv, amit igaz, hogy át tudok változtatni bármivé, akkor nincsenek más világok se.
Magyarázom, úgy tűnik mindkettőnknek megvannak a maga korlátai, az övé meg még él is, ami 900 kilósan néha komoly kihívás lehet, főleg egy akkora méretű kutyagumi, vagy nyálfolyam.
Jobbom, ami egyébként mozgékony szokott lenni vészes hírek hallatán, most vakarni kezdi a bal arccsontom.
-Meg akarod menteni a Földet? Mint a… bolygó kapitánya?
Rájövök, hogy Crystal több kilencvenes évekbeli mese is egyszerre, én meg szánalmasan retró, hogy vágom mindet.
A holdlakók valahol agyam egy röhejes mélyén mind szőkéknek tűntek említésre, villámra, Crystalra asszociálva, de lehet feketék és ázsiaiak is vannak köztük, amin csak nézek. Erre tuti ráfognák mennyire rasszista, ha hangosan kimondanám, úgyhogy mélyen kussolok. Semmi hitleri überfaszság, egyszerűen csak a hold sárgás.
-Ezek már csak ilyenek, mindennel kísérleteznének. Mutánsokkal, holdlakókkal. Sajnálom. De jobban jártatok azt hiszem, nálatok nincs túlnépesedés és menők a kutyák.
Bökök Lockjawra, miközben bátran bólogatok, hogy nem gondolatolvasó. Az azért mázli, az isták tuti rámragadnának. Nem is tudom hogyan és miért jutunk el a repülésig, egyszerűen megtörténik és életem egyik legbizarrabb élménye töri rám az ajtót. Egyszerre érzem magam Balu kapitánynak vasmasina nélkül és kockás fülű nyúlnak. Anyám a nevelésem helyett próbált saját korszakának műremekeivel lefoglalni, túl jól sikerült.
Igyekszem nem kalimpálni, vagy kiáltani, pedig valahol a torkomból szakadozik, egyelőre még férfiasabb tónusban, ilyen “ah” és “oh” messze a sikoltástól.
-Öhm, mindjárt mondom. Hogyhogy ismered a földi pop kultúrát? Nálatok is van Tv adás?
Sokkal fontosabb, mint megmondani az irányt, nem? De azért, amikor elég magasan vagyunk már, totál vékony hangon, mintha valaki vasalná a heréimet benyögöm:
-Jobbra, egy kicsit jobbra, van az a nagy torony, igazából amögött.
A kurva életbe, lehet fel fogunk szállni addig? Crystal egy csaj, én meg a kutya biztos nyomunk vagy 60 kilót!

Őszintén megmondom, nem akartam a fiúra hozni a frászt az öröm repüléssel, amit itt produkáltam. Nem volt szándékos, egyszerűen csak így örülök annak, hogy ide hozott!
- Áh ez szuperül hangzik, ha egy könyvvel sétálnál is menőn hangzana, de az még menőbb, hogy át tudod alakítani. Varázslattal csinálod? – próbáltam elképzelni, hogy miként működik az ő ereje, azt nem mondom, hogy nagyon meg kellett volna erőltetnem magam, ment ez természetesen is. A mágia olyan lehetett, mint a mi erőnk, a természetünkből jöhetett az is. Vagy legalábbis, ha nem megyünk le a gének szintjére, mert valamiben biztosan különbözik az ő mágikus ereje az enyémtől túl azon, hogy ő mágusnak született én meg embertelennek.
- Ezt akarja mindenki tenni, nem? Nem csak a Bolygó kapitánya, hanem a ti élő hőseitek is. – akiket most nem mertem felsorolni, mert a végén a tudomására jut, hogy mi embertelenek mi mindent tudunk a földiek dolgairól.
Azt is megmagyaráztam neki, hogy miért szeretném, ha titokban maradna a létezésünk, szerencsére okos ő és megérti.
- Nem minden kutya olyan, mint Lockjaw, de vannak hozzá hasonlók ez igaz, akik másra képesek. – de Lockjaw az, akit a leginkább szeretek és ezt sose rejtettem véka alá. Lockjaw mindenkit szeret, amíg nem ártanak neki vagy azoknak, akiket megkedvelt.
- Érzékeljük a jeleket a műholdjaitokról. – válaszolom meg röviden a kérdését. Azt már nem válaszolom meg, hogy mire használjuk, mert nem arra, hogy jeleket küldjünk nekik mi ott vagyunk a Holdon vegyenek észre minket, mert az ellenkezőjét akarjuk elérni. Ha volna űrállomás a Holdon valószínűleg az elől is rejtőzködnénk, de amíg holdjáró robotokat küldenek fel hozzánk, addig azokat ki lehet iktatni.
- Ismerjük az emberek kultúráját, nekem is vannak okos eszközeim, mint nektek a Földön, csak az én kütyüim egy kicsit másabbak, de mostanában igyekeznek a technikusaink hasonló megjelenésűre alkotni az eszközeinket, amilyen nektek is lehet. Bár, ha bekrepál az okoskarórának tűnő mütyüröm akkor nem tudok arról szólni senkinek sem, hogy javítsa meg, csak ha hazamegyek. – magyarázom lelkesen tova repítve őt a talajtól. Fogom rendesen, félnie nem kell. Persze ezt még lehet nem tudja.
- Akkor irány a toronyfelé! – kanyarodtam szépen afelé a magas torony felé, amit ő mutatott. Hogy odalent mit láthattak? Arra jobb nem gondolni! Valaki épp elrabolja szerencsétlen fiút! Vagy ki tudja? Lehet ez náluk szokványos dolog?
- Van tévé adás, de én nem szoktam híreket nézni. Ha valami fontosról van szó, arról értesítenek engem. Én zenét szeretek hallgatni, vannak nagyon elviselhetőek is, amit az embertelenek komponáltak. – mesélek neki, hogy lenyugtassam esetleg, addig amíg idefent repkedünk, mint a sólymok. Még szándékosan nem tartok nyílegyenesen arrafelé amerre kérte, teszek egy nagy kitérőt, hogy láthassa az otthonát fentről, madártávlatból, én is kíváncsi vagyok rá.
- Húhú de szép látvány ez a Kamar-Taj! – adok hangot annak, hogy miért is vagyunk még idefent, de ha úgy érzékelem, már sok neki akkor a leszálláshoz készülődők, pontosabban csak a torony felé veszem az irányt, hogy amögött érjünk majd földet, ahogy kérte.

Őszintén szólva a lejtő kicsit meredek, pofámba süvölt a szél, nehéz így diskurálni a könyvről, miközben a lábam csak lóg a semmibe és egy lány reptet körbe. Ugyanilyen szinten marha kínos is.
-Az ereklye, ez talán olyan amelyik előhív bizonyos képességeket, egyelőre nem beszél, nem mondta.
Csak találgatok, két kanyar között valami tompa “skikoltásnak” is beillő “woah”-al, ha hullámvasúton ül az ember képes röhögni ezen. Talán mert van vaskorlát. Most Crystalon kívül egyedül a kutyájában bízok.
-De, persze, még én is ezt akarom tenni. Bár csak lepkefing hősöcske vagyok a többiekhez képest.
Egy betépett pillangó, akit most konkrétan tornáztatnak a fény felé. Igazis, hunyorgok, annyira világos van itt fent, de nem merek fészkelődni napszemüveg után.
Hosszú, elnyújtott hümmentéssel regisztrálom, hogy a holdon nem csak emberek, hanem mágikus kutyák is élnek. Gyerekként sok mindent képzeltem róla, például, hogy sajtból van, de a mágikus kutyák kimaradtak. Biztos létezik olyan is, mint Kakashié, beszélő, szimatos ninjakutya. Aztakurvamindenit!
-Aha. Hát jól titkoljátok az ottani világot, az biztos. Szóval te Lockjawon utaztál ide, gondolom, de vannak űrhajóitok is?
Kérdezek tovább, megértem az ottaniakat, ettől a bolygótól földiként is viszolygok.
Kiderül, hogy van náluk kb. minden, ami nálunk, még TV adás is, ismerhette volna a bandát akkor. (Jobb, hogy nem) Annyira belemerülök a holdbéli kütyük gondolatába, hogy elfelejtek rettegni a torony felé szállva, csak akkor jön rám, amikor megpillantom boltozatos tetejét. Valahogy elég közel visz hozzá.
-Ugye nem vagyok túl nehéz? Nem fogunk beleütközni? Vagy szeretnél leszállni rá? Van odafenn izé…harang
Nyögöm ki össze-összekoccanó fogakkal.
-Visszatérve a zenére, mármint földi zenék, amiket valójában ti alkottatok, vagy félreértem? Például milyenek?
A zene az a téma, aminek még a levegőben is van létjogosultsága. Nagyot nyelek, amikor arról beszél mennyire szép Kamar-Taj madártávlatból és magas hangú ühümmel járulok hozzá. Valamennyire próbálom élvezni a dolgot, de egyre jobban reszketek milyen magasan vagyunk és számolni kezdem még viszonylag lefogyott állapotban is hány kiló lehetek.
Azt hiszem nem ő akar lenni a Kamar-Taj-i toronyőr, mert mögé indulunk, bár nem szólalok meg, hogy rendesen be vagyok szarva, esetleg, ha leérünk és talajt fogok, akkor kezdem el reszketve tapogatni a gyepet, mintha ellenőrizni akarnám kerek-e még a földem.

Tényleg nagyon szép volt itt és valószínűleg, ha esélyem lett volna rá, akkor napokat itt töltöttem volna, elrejtőzve, úgy, hogy ők tudomást sem vesznek az ittlétemről, de felrepíteni Nielt, már magában nagy feltűnéssel bírt. Nem tudom, hogy itt tudnak-e repülni, de persze ez nem elképzelhetetlen, találkoztam már olyan embertelennel, aki hozzám hasonlóan tud repülni is szóval…
- Beszélnek hozzátok az ereklyéitek? – hát ez csodás lehet, magasabbra is emelném őt, hacsak nem jutna eszembe, hogy le kellene szállnunk a talajra hamarosan.
- Senki se születik hős alkattal, mindenki azzá válik. Ne keseregj emiatt Niel, biztos vagyok abban, hogy egy nap, majd nagy hős leszel és ezt a lepkefingos hőske megjegyzést csak viccnek gondolod majd, ha visszatekintesz a múltadba. – ez most nagyon okoskodónak tűnhetett tőlem, de más hősbiztató szöveg nem jutott az eszembe ennél.
- Lockjawwal, nem Lockjawon. – szegény biztos azt hiszi, hogy én felülök a kutyám hátára és úgy repülünk ide, szívesen meghagynám neki ezt a képet a fejében, de majd, ha távozom innen Lockjawwal, akkor látni fogja, nem kell felülnöm a kutya hátára, elég csak megérintenem és már itt se leszünk.
- Hm űrhajó. Ha a csészealj jelenségekre gondolsz, akkor azok nem mi vagyunk. – biztosítottam a fiút, vagy legalábbis én meg akartam nyugtatni, hogy az a sok csészealj, amivel riogatják egymást azért, nem mi vagyunk a felelősek.
- Amíg nem vagy egy tonnás, addig elbírlak. – kuncogtam, de nem engedtem el kuncogás közben se, háh leesik és amíg elkapom addig összepisili magát, azt meg nem akartam, hogy a frász kerüljön belé!
- Nem fogunk neki ütközni. – de ettől függetlenül olyan sebesen tartottam a torony harangjának irányába, mintha ennek az ellenkezője következne be. Lockjaw örömében vakkantott egyet és újabb nyáltengerrel lepte el a fiút, amit én nem láttam sajnos.
Szépen megkerültem a torony oldalát és az egyik nagyobbacska ablakon berepültünk, mint a postagalambok, csak az én csomagom Niel volt és Lockjaw, nem pedig valami levél. Letettem Nielt biztos talajra, majd elengedtem és én is szépen földet értem. Első dolgom volt elé állni és visszavenni Lockjawot ha neki már sok volt a kutyámból.
- Vegyesen van igazából, tudod meg kell ismernünk a ti kultúrátokat is, nem elég, ha csak a miénkkel vagyunk elragadtatva. – most még elég tűrhetően fogalmaztam meg a mondanivalómat, reméltem, hogy megérti csak azt akarom tudatni vele, hogy nem elzárkózott népség vagyunk, mi odafent a Holdon.
- Én személy szerint szeretem a ti gitárjaitok és hegedűitek hangját, a zongora könnyet csal a szemeimre, ha síros dallamot játszanak rajta. Nálunk is van egy hangszer, ami hasonlít a ti elektromos gitárotokhoz, csak másképpen szól, mert nálunk másképp működik. – egy csomó minden tehettem volna hozzá és az túl sok lett volna neki szerintem így egyszerre.
Kipillantottam a torony ablakából, ahol berepültünk.
- Szerinted mennyien gondolják azt, hogy téged most túszul ejtettek itt? – vissza is pillantottam rá, mert ha így gondolják, akkor a többi ember közé kell mennünk, hogy láthassák mi barátsággal jöttünk Lockjawwal, még Niel is túlélte a találkozást, épségben ért földet a lába! Ez azért, csak számít valamit.

Figyelem, már amennyit repülés közben képes vagyok környezetemből befogadni és ereszkedés közben észreveszek, hogy jó néhányan mutogatnak azért ránk. Szuper. Nem elég, hogy a média miatt már eleve különcnek tartottak, tutira rá fognak kérdezni a szőke, repülő lányra is, de csak kevesen fogják érteni a Sailor Moon párhuzamot.
-Hát, nem hiszem, hogy van hangjuk, mármint nem tudom, lehet, hogy némelyiknek igen, de úgymond sajátos módon kommunikálnak.
Magyarázom, próbálom Bunnynak, aki még mindig Crystal, aztán beharapott ajakkal hallgatom a cheerleader szövegét. Hatásos, szóval, ha majd látja, akkor remélem elkapja a félmosolyom, amit köszönetként mondok.
-Oh, aha, szóval csak megfogod?
Valamiért azt hittem Bunny meglovagolja a tonnás dögöt, úgy értem aranyos házikedvencét, de ostoba elképzelés volt. Persze, logikusabb, ha csak hozzáér, főleg, amíg kicsi.
Kiderül közben, hogy a repülő csészealj nem a holdról származik, okosan nézek és megjegyzem, majd a Mars irányába fordulok.
-Szóval egy tonna a limited? Vagyis mondjuk egy egész hidat, rajta autókkal azért nem bírnál el?
Találgatok belőve mennyi lehet több tonna, és fejben már keresni kezdem azt a dinoszauruszt, amit nem tudna megmenteni egy aszteroida támadás során.
Tök jó így találgatni, meg diskurálgatni, de így, hogy a levegőben lóg a lábam és ezerrel száguldunk a torony felé azért kiszökik belőlem egy nem kifejezetten férfias sikoly.
Lábam felhúzom, nehogy bele akadjon a villámhárítóba, esküszöm annyira közel vagyunk, aztán a nyitott számba egyszer csak szó szerint idegen eredetű nyál zúdul, a kutya vakkantásából pedig szétszórt agyam összerakja ez Lockjaw ajándéka. Annyira ki sem tudok akadni ordítás közben. Ez nem ér!
-Azt a kurvaaaa!
Szakad ki belőlem egy kiáltós káromkodás, amikor az ablak irányába zúgunk, mert biztos vagyok benne, neki fogunk menni, de beszállunk és én valahol a kutyával bukfencezem, négykézláb Kamar-Taj tornyának padlóján. Ő lazán fölém áll, hogy elvegye a kutyát, én meg kis fáziskéséssel öklendezek a nyálától.
Nem, nem őt smároltam volna le, ha előtte bárki megkérdez!
Éppen arról beszél, hogy megismerné a kultúránkat, miközben én öklendezem. Felmutatom neki hüvelykujjam , hogy ez milyen klassz és egyébként teljesen jól vagyok.
-Az…király, egyszer azt is megnézném. Én egyébként tudok…gitározni.
Nyögöm és nagy nehezen felállok, hogy összeszedjem magam a fal mentén, pont a levéltárba pottyantunk be. Ide fogok csandázni Wong egyik fontos iratára.
-Öhm, nem tudom. Mi lenne ha lemennénk inni valamit?
Vetem fel az ötletet, de elkap a heves hányinger, így már csak épp befejezni tudom.
Wong világtó mágusköre éppen akkor tűnik fel, amikor oldalra hányok, szóval az első, döbbent, talán féltő pillanat után már fintor üli meg vonásait és a máuskör is szertefoszlik mögötte.
-Topsfield, mi a…?
Eddig jut, ekkor Crystalról éppen arra mered, hogy hányok, valamilyen fontos iratra. Mintha csak előre láttam volna, rossz irányba fog távozni.

Nem nagyon értettem az ereklyékhez sajnos ezért csak egy butácskának ható aha-t kapott válaszul arra a magyarázatára, hogy miként kommunikálnak ezek a varázstárgyak. Persze bármi érdekelt, nem mondom, hogy nem, a varázslást meghagytam azoknak, akik imádtak ezzel foglalkozni, nekem nem kellettek ereklyék az erőm használatához, másak voltunk.
- Így van és mint a porszemek el is tűntünk, majd meglátod, amikor távozni fogunk innen. – mert itt nem maradhatunk örökre, ez biztos.
Egy csomó mindent rá is zúdítok szegényre, mintha az agyát akarnám így tágítani és azt is tudom, hogy nem volna szabad ennyire közvetlennek lennem vele, mert ki tudja mennyire nagy a fantáziája, ha már olyan zsebvilágot létre tud hozni és még ki tudja mikre lesz képes… egyszerre nyűgőz le és ijeszt meg, hogy az emberek mire képesek. Beigazolódni látszik, hogy néha joggal nem fedjük fel magunkat előttük.
- Nem vagyok erőember, vagyis erőasszony, Niel, az nekem is sok volna igen. – nevetnék, de most nem fogok.
Nem mert vízszintesbe kerülünk és úgy suhannunk az ablak vagy inkább fal irányába, mint a villám és valószínűleg be is csapódnánk, ha nem változtatok irányt, de ennyire elvetemült én sem vagyok. Aztán talajt érünk. Jó ízűen kacagnék, hogy ez mennyire jó volt már! Csináljuk még egyszer, amikor szegény szól pár szót a mi hangszerünkhöz és azt is mondja tud gitározni, de már itt látom rajta, hogy valami nincs rendben rajta és miután inni akar valamit derül ki, hogy mi is volt mindeddig az ő gondja.
- Ohhh. Sajnálom. – mert nyilván miattam került most ennyire zöld helyzetbe vagy inkább falfehérbe, ezt már csak Lockjaw tudja meg, mert nagy trappolva odament a fiúhoz miután elengedtem őt, hogy megnézze jól van. Oda is dörgölőzött az oldalával szerencsétlen lábához és nyüszített is, hogy észrevegye őt, de csak halkan. Azt szerette volna, hogyha Niel rá néz és megbizonyosodik róla, nem haldoklik éppen.
Na eközben tudatosult bennem, hogy nem ketten vagyunk már s, nem is hárman, ha Lockjawot is beleszámítom, hanem már négyen! Az idegen olyan furcsa arcot vág, hogy eldönteni sem tudom neki is hasonlót kell majd produkálnia, mint Nielnek vagy még rosszabb. De mielőtt végérvényesen elfehéredne az alak is, magamhoz merem venni a szót és egyből odalépek elé.
- Kérem, nyugodjon meg! Én Crystalia Amaquelin vagyok, békével jöttem még akkor is, ha az ablakon keresztül jöttünk be. – mutatok az érkezésünk irányába, hogy mégis csak fogalma legyen arról, miért van így kikészülve Niel Topsfield. – Lehet megreptettem egy kicsit és a vége túl gyors volt, de nem tudtam, hogy ennyire kikészíti őt a repülés. – vallottam be, hogy miféle bűnöket követtem el, nem is olyan régen. – De mi… nagyon szomjas vagyok és megígérte, hogy kaphatok inni. – nem voltam szomjas, de valamilyen kifogással muszáj volt kimentem őt. – A kiskutya pedig Lockjaw, nem kell félni tőle, szobatiszta mondhatni. – épp akkor, hogyha megbizonyosodik Niel jólétéről és ha most Niel gondolata nem az az első, hogy babusgassa őt, akkor visszatrappol mellém és úgy néz fel a férfira, mintha épp azt szeretné, hogy az szemügyre vegye őt és láthassa rajta, mennyire ártalmatlan egy kis jószág. Pedig, ha tudná, hogy ez a kis jószág megvan vagy 910 kilós…

Vágok egy “ups I did it again” fejet, minthogy jóég mennyire biztató, hogy porszemekké válnak. Én inkább portált nyitok, akkor tuti, hogy minden tagom átér rajta, vagyis elméletben át kellene, hogy érjen.
Mondjuk ahhoz képest, hogy repül velem és sikeresen földet is érünk, pedig nem vagyok benne biztos, nem válok-e én is porszem helyett vörös kocsonyává a szentély falán, de ahhoz képest igenis erőasszony. Én ugyan fel tudnám emelni és elvinni pár méteren, aztán zihálni kezdenék és kínosan verejtékezve győzködném nem a súlya miatt, én vagyok gyenge. És tényleg! Amikor földet érek, kutya nyálasan majdnem bizonygatni kezdem, hogy azért erősebb nálam, ami gáz lenne, főleg öklendezés közben, ami megint nem valami férfias dolog. De túl sok intim testnedvet nyeltem Lockjawtól.
Nem a kutya hibája. Amikor dörgölőzik, görnyedten lehajolok hozzá megvakargatni a füle tövét és szeretném elmondani mennyire klasszul vagyok, aztán annyira rosszul sül el a dolog, hogy mégis lehányom Wong papírjait. Pedig milyen büszke voltam, amikor Kaine hátán is sikerült bent tartani a rókát, igaz ő nem smárolt le.
Éppen próbálom összeszedni magam, amikor Crystal beveti magát a fintorgó Wongnál, aki egy átázott papirost próbál megmenteni.
Végül rámered.
-Értem
Összegzi nem túl meggyőzően, közben torokköszörülve én is közbeszólok.
-Nem azért, mert nem bírom a pörgést, csak közben túl sok kutyanyálat nyeltem. Még mindig érzem a számban a pulykamáj ízét…
-Topsfield, hol szedted fel a kisasszonyt?
Mered rám Wong mogorván, én meg próbálom megtörölni a szám és menteni a helyzetet. Láthatólag nem érdekli, hogy szomjas és hogy hívják a kutyáját, aki intimebb kapcsolatba került velem, mint bármelyik lány mostanában.
-Megyünk is, elintézem, nem csinálunk semmi galibát, semmi többet.
-Topsfield, ezek a szentély fontos és most már összehányt iratai, nem, ennél nagyobb galibát már nem csinálhatnál! Na kifelé és a lányért még számolunk, ez nem motel!
Wong láthatóan félreérti a helyzetet, égő fejjel tántorgok arrébb, remélhetőleg Crystal is jön.
-Majd elmagyarázom neki. Pár óra és lehiggad. Lent van, egy emelettel lejjebb büfé részleg és jól vagyok, nem gyenge, vagy ilyesmi. Nálatok a holdon gondolom mindenki kemény férfi.
Próbálom bizonygatni, én is az vagyok csak most…nem látszik.

- Megtudom szárítani egy enyhén langyos fuvallattal. – ajánlkozom, a rossz passzba került papírok láttán és ha kell tényleg készítem is az erőmet. Hacsak el nem húzza el tőlem az iratokat, mert akkor nyilván nem áll szándékomban megnehezíteni a férfi dolgát se.
- Csak repültünk. – fejezem be Niel ezelőtti mondatát, amit a férfinak intézett. Nem láttam sehol sem a repülni tilós táblát és felkiáltójeleket sem. Vajon valahová kirakták és elkerülte ez a figyelmemet? Mondjuk a férfimosdóból kijövet se láttam ilyesmit, nemhogy odabent a fülkében ahová először érkeztünk és jöttünk el onnan.
- Ha kell szívesen segítek elmagyarázni neki. Olyannak tűnik, mint Karnak. Kicsit morcos, de azért van szíve, csak jól elrejti, nem? – kíváncsiskodok, mert eskü olyan lekezelő pillantása volt, mint Karnaknak. Őt meg ismerem, nagyjából tudom mi az, amit mondani kell neki, talán a férfin is segíteni fog.
Megyek közben persze Niel után, ennél nagyobb bajt nem akarok okozni neki, jön mellettünk Lockjaw is.
- Ő kicsoda volt és mi az a motel? – suttogva kérdezem a választ, mert nem tudom mennyire hallanok jól Kamar-Tajon. Jobb, ha elővigyázatos vagyok.
- Vannak kemény férfiak igen, ők az őrség tagjai, de a nők is kemények, van, akivel én se mernék kekeckedni, mert semmi perc alatt a földön találnám magam, ha nem tartanám őket távol a képeségemmel. – a természet elemeivel való ijesztgetés néha hatásos tud lenni, a tűztől mindenki fél, kivéve, ha valaki kőből van, de az ritka eset.
- Viszont olyanok is vannak, akiknek nincs képességük. Erősnek erősek, de nem bírnak el és ki azért mindent ők sem. Ne aggódj, találkoztam már átlagos embertelenekkel is, akik kevésbé olyan menőek, mint te. Nem szégyenkeznél közöttük. – igyekszem nyugtatni, amint lefele haladunk a lépcsőn.
Ahogy mondta, tényleg volt egy emelettel lentebb egy büfés részleg. Azonban előre nem rohantam, mert nem tudtam mennyire díjazzák, ha kutyástól jövünk be ilyen helyre és bár Lockjaw akármilyen szófogadó is legyen embertelen kutya létére, nem lehet sosem tudni itt milyen finnyásak az emberek, ha már a fenti alaknak sem tetszett a kutya látványa.
- Maradj mellettünk Lockjaw! – szólok a kutyára a biztonság kedvéért, mert ha elszalad és ott terem a büfé pultján azt szerintem senki sem köszöni meg, főleg nem azok, akik a büfében töltenék el a szabad idejüket.
- Mit javasolsz? Van helyi ásványvíz, amit te szoktál inni és esküszöl, hogy az a legjobb vagy nincs ilyen? – kíváncsiskodom, persze nem csak a víz érdekel, ha valamit tudok adni Lockjawnak is, akkor az biztosan lefoglalja őt és nem lesz vele sok baj.
- Szépen kivilágított hely ez. Szeretsz itt ücsörögni? – továbbra is kíváncsiskodom, ha közelebb megyünk a pult irányába akkor a legfontosabb kérdést, ami érdekel szintén felteszem neki. – Bármilyen pénznemet elfogadtok itt? Úgy értem, ami a Földön van. A kártyás fizetés is működik, ugye? – felmutatom a csuklómat, amin az attilani kütyüm van – elsőre okosórának tűnik, így van, de ez több – és meg is mutatom neki, hogyha szeretné, bár nem tudom, hogy mennyire kütyübolond.

Wong arcán az látszik, benne is megszárított valamit Crystal jánlata.
-Inkább ne. Viszont azt megköszönném, ha arrébb vinnéd innen.
Mordul ránk, azt hiszem nem szeretné az én gyomortartalmam maradékát rászáradva látni az irataira.
A repülésre felpillant, furán néz rám, azt hiszem később majd adhatok magyarázatot.
-Ráfért Topsfieldre.
Reagál csak ennyit, aztán hessegető mozdulattal pratál bennünket odébb, én meg remegő tagokkal kissé félreállok magyarázkodni Wong stílusáról.
-Néha kételkedem benne tényleg van-e neki.
Savanyodom, sajnos a számban is az akció után, keresnem kell majd vizet, sok vizet.
-Ő az egyik góré. A motel?
Torpanok meg egy pillanatra, elképedten nézem, talán csak képzeltem, hogy ezt most magyaráznom kell. De végülis a holdon miért vinnék a lányokat piszkos helyekre.
-Egy nagyon ízetlen tréfa. Ha valaki azt mondja neked motel, menekülj, vagy üsd le. Semmiképp ne menj mással oda, rossz hely.
Bár ha olcsó szállást keres…
-Ha szállás kell, inkább hívj engem.
Konkrétan átadom a névjegyem. Nem tudom ez hogy jön, Kopasz sózta ránk egyszer és a legtöbb zsebemben szokott lenni, szerinte fontos, ha ügynökök támadnak ránk a nyílt utcán. Kissé furcsa cselekedet hányás után névjegykártyát adni a másiknak, de… a kilencszáz kilós bulldog is az.
-Tényleg, van hová menned?
Közben hallgatom mennyire kemény náluk mindenki, a nők is. Kicsit hehegek, egészen a menőig, mert akkor már a hajam túrva csinálom. Áh, így hányás után biztos csak vigasztalni akar.
-Kösz…
Nézek jobbra és balra, biztos hozzám beszél-e. Ahogy leérünk, látom Crys Lockjawért aggódik, ha meg már ekkora barátságba kerültem vele, megpróbálom felnyalábolni és ölben vinni.
-Ne aggódj, csak Wong pokróc, amúgy semmi kifogás nem lesz ellene. Meg ne nyalj megint!
Figyelmeztetem, ha orvtámadásra készülne. Az ásványvíz problémára viszont komolyan nézek rá.
-Szerintem minden ásványvíz egyforma… Én jobban szeretem az édesített italokat, mint pl a Sprite. De buborékosat, vagy menteset szeretnél inkább? Vagy még nem kóstoltál? Vehetek ilyet is olyat is.
Pillantok rá, amilyet szeretne.
-Nem nagyon szoktam ücsörögni már. De gyerekként még ücsörögtem, nagyjából mindenhol. Tudod, itt nőttem fel.
Vetek rá félvigyort. Remélem nem tapadt a piercingemre borsó, vagy ilyesmi.
-Én majd fizetek, gazdag vagyok. Hű, ez nagyon komoly, hogy működik?
Nézek a kütyüjére, de nem merem babrálni. Közben ragaszkodom hozzá, hogy én hívjam meg, magamnak tényleg Sprite-ot kérek, Lockjawnak sima vizet, Crys meg majd választ, van pl Cola is.
-Az nagyon jó, lehet a Sprite után megiszok egy olyat is.
Helyrehozza a gyomromat, szóval CocaColát is veszek.

Bólintok a férfi kérésére, ha kell akkor kisegítem Nielt innen. Bár elég erősnek látszik, ahhoz, hogy ne kelljen támogatni őt innen kifele. Mindenesetre azért itt vagyok mellette, hogyha kell és bizalmasan meg is kérdezem tőle mi az a motel. Magamban el is ismétlem ezt a szót, az anyanyelvemen.
- Góré. Az valami rang akar lenni, mint a király? – most hirtelen a nálunk legmagasabb ugrott az eszembe, nem tehetek róla. Az emberek szlengjét még szoknom kell és tanulnom is. Ennyi új szót, motel, meg góré.
- Egy ilyen szép szónak, hogy motel ilyen rossz a jelentése? Uhh. Ha ráijesztek egy kicsit lángolló gömbbel a tenyerem felett az hatásos lehet szerinted? Alapjáraton nem szoktam fitogtatni az erőmet, de ha azt mondod a motel szóval az életemre akarnak törni, akkor megkockáztatom a tűzet, mint megfélemlítő eszközt. – magyarázom lelkesen, hogy engem a motelbe hívó emberektől nem kell félteni. Leperzselem a hajukat még mielőtt azt mondhatnák, hogy Boomm. Na jó, ennyire gonosz nem vagyok.
Amint átnyújt egy kis cetlit megforgatom a kezemben először a hátoldalát nézem meg, semmi különös, hacsak ez a Stoned valami rajta a családi címer akar lenni. Aztán az előlapon ott van Niel teljes neve és az elérhetőségei. Jobb ötlet hiányában, most a farmerzsebembe csúsztatom.
- Köszönöm. Ezt megtartom emlékbe. De van hol élnem. Lockjaw tudod, oda visz ahová menni szeretnék. – mutatok rá, hogy minden rendben van. Aggódnia nem kell értem.
El is terelem inkább a témát. Kicsit simogatom az önbizalmát, ennyire nem kell elveszettnek és búsnak lennie, amiért elmondtam neki, hogy a Holdról jöttem. Tudhattam volna előre, hogy mi ezt okkal nem mondjuk el. Most már mindegy. Nem tudhattam, hogy ekkora hatást gyakorol rá az őszinteségem.
- Wong az, akivel odafent találkoztunk? – kíváncsiskodom tovább, lehet, hogy egyértelműen ő volt az, de biztosra akartam menni. Legalább az illető nevét jól fogom tudni és nem keverem össze mással.
Ahogy Niel felveszi közben Lockjawot olyan örömittasan kezd el lihegni a kezében, mintha valami kis bébi volna, csahol is egyet örömében. Most kiskirálynak érzi magát, az biztos.
- Ha eddig nem volt nyilvánvaló, akkor kedvel téged. Ilyen jó sorsa rég volt idegenek mellett. – a fiútól nem is nagyon féltettem a kutyát, ő nem tűnt gonosz kutya tolvajnak. Lockjaw sem jelzett, hogy rosszul érezné magát vagy igényelné a jelenlétemet. Viccesen mutattak együtt ez tény, de el nem választottam még őket egymástól.
- Jó nekem a sima buborékmentes víz. – nyugtatom meg Nielt. Egyrészt nem egy idegen helyen akartam elkezdeni ilyesmit kipróbálni, másrészt egy kicsit tartottam attól, hogyha nem tetszik a Sprite vagy Coca Cola íze akkor kiköpőm és azt nem biztos, hogy mindenkinek tetszene.
- Én is gazdag vagyok. – nyugtatom meg, hogy tényleg nem kell állnia a vizemet, legalábbis azt hiszem. Elvileg csak oda kell érinteni a kártyaleolvasóhoz ezt is és egy csippanással jelzi, hogy elfogadták a fizetést. Ez így kéne itt is működjön nem?
- Így, nézd! – megnyomom rajta a kék gombocskát, ami arra hívatott, hogy megmutassa hol is van éppen Lockjaw. Holografikusan körbe-körbe forgott éppen a Földgömb, és egy kis pontocska villogott éppen. A felvillant felülethez értem, hogy kinagyíthassam neki a helyszínt, nem az ő nyelvén jelent meg Kamar-Taj ez igaz. – Most éppen itt vagyunk és ha megnézzük ezt a gombot, akkor egy kicsit ki közelítünk a Földről és ott a Hold. Látod? – szembe álltam vele, hogy még véletlenül se bámuljanak meg mások minket, amint ilyen ijesztő dolgokat mutatok neki.
- De hogy itt hol van az én otthon… Az még titok előtted. – bár, ha hozzáért a levegőhöz és meg merte fogni a Holdat akkor láthatott valami számára idegen írást a Hold felületén. Nyilván nem tűntetjük fel Attilant akkor, hogyha a Holdon kívül vagyunk, de ha otthon, akkor az a rész, ami most rejtve van és csak az írás árulkodik arról, hogy ott lennie kell valaminek, látható is. Apró részletekkel.
- Ha pedig ezt a sárgát nyomom meg… majd odakint megmutatom jó? Nem akarom, hogy az asztalokat odébb tolja és káosz legyen idebent miatta. – enyhe vigyor csak, pusztán, hogy lássa tényleg akkora nagy a kutya, mint amilyennek mondom. Így tényleg kicsi és teljesen hihetetlen az egész.
Ha gonosz mód azelőtt fizetett, hogy én hozzáérinthettem volna az okosórámat a leolvasóhoz, csak megingatom a fejem rosszallóan, mintha valami olyasmit mondanék, hogy Ejj ezek a földi férfiak. De ha megértette, hogy nem szeretnék tartozni neki, akkor elintézem az én részem és nyugodtan veszem el a vízet. Az pont elég lesz.
- Nagyon kedves vagy Niel, de nem akarok visszaélni a kedvességeddel. – mutatok rá, hogy miért nem akartam elfogadni azt, hogy ő fizessen. – Én még nem tudom, hogy milyen egészségtelen kajákat ehetek meg, ezért a szokásos, otthonira is hasonlító zöldség-gyümölcs dolgokat próbáltam ki. Nem akarlak lehányni, a víz tudom, hogy nem okoz gondot nekem.