Re: Shadow gave no answer

**Volstagg** Szer. Júl. 03, 2024 8:20 pm

Volstagg & Dr. Strange

- Hát hogy sose látták simogatni a macskát, vagy hogy felvette volna. Én nem tudom, vagy a macska volt olyan félős, hogy nem dörgölőzött neki soha, vagy az öreg la Lupita tartotta a távolságot, de ez így fura volt. És más macskát sose láttak nála, meg kutyát se. Csak azt az egy macskát.
Pedro beszéde bő, akár a derékszíjam vala, midőn háromszor ekkorára hízék. Lassan, gleccserben úszó tantusz módjára esik le neki, hogy mennyivel előnyösebb kereskedelmi alku, ha ingyen eszünk nála és cserébe nekünk adja a rontást hordozó portékát. Mexikói babonásságát nem a legszebb módon eljárva, de nemes ügyért küzdve kihasználánk.
Meg is kaparintanám a nagy nehezen megszerzett ereklyét, ám az egy ütközéssel kibocsátá magából üvegdarabkáit. A Lélekpap Doktor azon nyomban varázzsal él és megállít minden cserepet, hogy lebegjenek a levegőben, ahogy Thor barátom tenné pörölyét forgatva. Köpenye légtornászok védőhálóját játszva ugrik le, hogy elkapja az elvarázsolt üvegszilánkokat. Orcámra mosoly húzódik a trükktől, míg Pedro a homlokát törölgeti és úgy odafagy álltába, hogy szája nyitva marad, mégsem hagyja el szó.
- Volstagg, a Lenyűgözően Tökéletes ugyan nem hoz bajt senki fejére! Ha baj lőn, arról a tükör megátkozója tehet.
Dr. Strange tudása hatalmasabb a Kilenc Világnál, de olykor eltévelyedett gondolatai támadnak.
- Madre de dios! El espejo en el que vivían los espíritus se rompió! Y me dijeron que debía haberse hecho hace mucho tiempo, o le dieron a la mujer en el vestido verde que le preguntó cuándo la otra Volstagg había ido a la mina - hadarja el az asszonyság éneklő hangsúllyal kiabálva és kezeivel hevesen hadonászva, mielőtt megszólalhatnék.
- Escucha, no tienes que hablar de eso! - kiabál rá Pedro, miközben az ételt leteszi az asztalra.
Szemeim a csirkét követik. Elvégre a doktor is megmondta, hogy ne a tükröt nézzük!
- Sajnálatos módon anyanyelveteket nem beszélem, ám ti értitek, mit én mondok, köszönhetően a Mindenek Beszédének, mivel mi, istenek mindannyian bírunk. Nem történe itt semmi más, mint hogy megvásárolánk a tükröt és az kissé átrendeződék. De tekinteteteket inkább ránk avagy a készülő sültekre vessék, nehogy... Nehogy valamily galiba kerekedjék e földöntúli ereklye bámulásából! - szólok hozzájuk széles mosollyal.
Pedronak több sem kell, azonnal hátat is fordít és így araszol vissza a pult mögé. Majdhogynem hanyatt is esik, de végül megtartja magát. Az asszonyság kezét a gyerek szeme elé teszi és óvatosan ő is csatlakozik a fogadóshoz.
- Dr. Strange! Maga varázsló, ugye? Nem lehetne, hogy azonnal varázsolja el ezt innen a lehető megmesszebbre? És akkor ehetnek-ihatnak, míg csak akarnak! - nyögi ki Pedro becsukot szemmel a homlokát törülgetve.

// A spanyol szövegek fordítása:
Gavriela: Eltört a tükör, amiben szellemek laktak! most kiszabadultak! Én megmondtam, hogy már rég ki kellett volna tenni a szeméttelepre. vagy odaadni annak a zöld ruhás nőnek, aki érdeklődött iránta, mikor a másik Volstagg elment a bányához.
Pedro: Elhallgass, nem kell mindent kifecsegni! //

code by lizzou × gifs by tumblr

**Stephen Strange** Kedd Jún. 25, 2024 4:31 pm

To: Volstagg

Már élesen vágnám vissza, hogy ha a fegyvert is ilyen jól forgatta volna, mint a szavakat, akkor Asgard még most is állna. Azonban ebben sok hiba leledzik. Egyrészt Asgardnak el kellett buknia, ez volt megírva a történetében. Másrészt, ha valaki elbukik (igen, én is benne vagyok ebben az értelmezési halmazban), akkor erősebben jön ki a helyzetből (ezztt mondjuk rám inkább csak az önfejűség halmozásban volt segítő erő..). Így csak bólintok.
Meg aztán... biztosan jön magától is.
Nem folytatja, halleluja!
Megkönnyebbülök.
Összerakom a képet. A kora látszódott, tehát nem úgy regenerálódott. Ugyanakkor energia és erőnlét az pedig pont, hogy a sejtek regenerálódásából fakadhat. Egy ráncos bőrtől még lehet valaki jó erőnlétben. A tükörre sandítok. Érzem a felőle áradó erőt. Mint a Gyűrük Ura gyűrűje. Az eszére is pont úgy hatott az öregnek...
- Mindig a macskát? Hogy értve, hogy nem voltak annyira sose jóban? - kapok a szón. Boszi érzésem van, és csak a miatt nem mondom ki magamban, hogy nem hiszek a boszikban, hogy éppen hogy varázslattal ugrottunk ide...
- Ezen nem csodálkozom. - dehogy kérdezek úgy vissza, hogy “valóban?” még a végén lebukok a blöffel.
Volstaggra pillantanék az első fogásra, mert egyből megkérdezném, hányszor első fogásra, de adom a komolyat, azután elmosolyodom, s biccentek is. Volstagg azonban meg is előz. Azért sütnivaló is van abban a sok szóval tarkított üstökben, így némán bólintok. Ha nem adná, akkor is vinném. Ezt a tárgyat itt nem hagyom.
A kezemben van a pohár, ahogy látom, mire is készül Volstagg.
- Ne.... - tudtam! Tudtam, annyira tudtam!- ...m kéne... - aztán csak sóhajtok egyet, s mire a kezeim felemelem, hogy a tükröt megállítsam széthullásában, maradjon csak a keretben, addigra Köpeny harci díszben hullik vállaimról alá.
A keret azonban üres marad, s az üvegdarabok, eredeti alakzatukban lebegnek. Nagyon figyelek, hogy ne mozduljanak el, s elfordítom Volstagg felől, hogy bele ne nézzen.
- Vagy éppen most hoztál bajt mindenki fejére. - a gyűrű használatához azonban a két kezem kell, az egyikkel azonban a tükröt tartom.
Kamar-Tajba üzenek gondolatban, hogy valaki legyen szíves elzongorázni helyettem a körbe karikát, cserébe kapnak egy tükröt. Csak bele ne nézzenek.
- Vegyék el a tekintetüket a tükörről, nézzenek másik irányba. - nem kiáltom, csak kicsit erélyesebben szólalok meg, még mindig nem az ő nyelvükön. Sokat nyerek azzal, hogy ha kikotyognak olyat, amiről úgy gondolják, nem fogom tudni, ha a saját nyelvükön mondják.

...

**Volstagg** Pént. Május 31, 2024 8:21 pm

Volstagg & Dr. Strange

A doktor úgy vezeti elő válaszát, mintha csak azt kérdezém volna vala, hogy a mennyboltozat kékségben tetszeleg-é?
- No, ha a démoni teremtmény megpróbálná kifordítani sarkaiból a világot, csak szólítson, doktorom! Eljövendő lészek és hókon vágom a rosszcsontot bárdommal, mit a legjobb törp kovácsok készítének bitang erős asgardi acélból!
A Lélekpap Doktor szemei villámokat szórnak. Bizonyosan azért, mert mégsem mondám végig a történetet. Sajna most szorongat minket az idő.
- Á, nem, nem, nem! Vénember volt, csak gyerekes. Hülyéskedett, hirtelen ötletei támadtak. Jó erőben volt, fürge, ruganyos. De azok az eltűnések... Senki se tud olyan gyorsan elfutni. Aztán a falu másik végén látták, hát hogy mondjam magának? Nagyjából annyi idő múlva, mint amennyi idő alatt egy macska odafut. Mindig a macskát látták előbb, Hernando bácsi csak utána bukkant fel. Ezek egymást kerülgették, de annyira sose voltak jóban, hogy együtt mutatkozzanak - meséli tovább a falu bolondjának legendáját a nagy bajszú mexikói.
Csak nem alakváltó vala az öreg, ki macska formában is járkála? Nem kívánom a frászt hozni Pedro-ra, de magamban megjegyzem e rejtélyes történetet, mit majd előadok egyszer valakinek, midőn alkalom kínálkozik.
Pedro képes nálamnál is gyorsabban szólni a doktor cinkos felvetésére.
- Démon? Hallja, lehet, hogy ezért nem megy úgy az üzlet - szól vissza a tulaj az elátkozott tükör lakóinak gondolatától fogait vacogtatva.
- Akkor... Meg tudunk úgy egyezni, hogy az első fogásra a vendégeim, ha elviszik a tükröt és sose hozzák vissza még a környékre sem? - teszi fel a kérdést inkább könyörgően, mint követelődzve.
- Természetesen, drága barátom! - felelek meg a doktor helyett. - Lásd, megmenekedék fogadód az ártó szellemek rontásától!
Ezután a varázstudóhoz fordulok, miközben már érzem a készülő csirke zamatos illatát.
- Mit szól, Lélekpap Doktorom? Ezt is elintézém magának! - húzom ki magam büszkén és odalépek, hogy az imént nekünk ajándékozott tükröt le is akasszam helyéről.
Egy újabb portál és máris a Szentélyben vehetik górcső alá. Pedro közben elkészíté az első adag csirkét és már hozza is asztalunkhoz. Tekintetetemmel követem, bendőmmel még inkább és hatalmas lelkesedéssel lépek az étel irányába, ámde így nekiütközék az asztal sarkának és a lendülettől ez az avítt üveg megadja magát és kisebb-nagyobb szilánkokra hullva megszűnik tükör lenni. Álmélkodva pillantok le a markomban tartott keretre, mi mostanra kiürüle vala. Ebben már se démon, se szellem. Se üveg.
- Elűzém hát az összes gonosz mumust és az eltévedt lelkeket is, mik számára e tárgy az átjáró vala világunkra! Ma már másodszor szabadítám meg Midgardot a kísértő szellemektől! - jelentem ki nagy méltósággal, miközben betoppan a testes Gavriela és fia, a tizes évei második felét taposó, cingár legényke, kikbe még a köszönés is belefagy, ahogy megpillantanak engem állni a tükör keretét szorongatva.

code by lizzou × gifs by tumblr

**Stephen Strange** Szomb. Május 25, 2024 6:14 pm

To: Volstagg

Egy hajszálnyi gondolatra nem tudom eldönteni, hogy most ezt azért kérdezi, mert tudja, kit kérdez (igen, babráltam a világokkal, kehem), vagy éppen, hogy erről fogalma sincs? Így csak ránézek Volstaggra. Félig komolyan, félig a talán “ez egy magától értetődő válasz” arccal.
- Ha olyasvalaki babrálja meg, aki ért hozzá. Dormammu csak az egyik a sok közül. - a másik a kollektív tudat. A harmadik (meg talán az első is): én.
Köpeny érzékeli a tetszést, így a csücskét kicsit kinyújtva, billeg, majd visszahelyezkedik a zsebbe.
- Azt észrevettem. - mormogom az orrom alatt, már nem rosszalva (annyira tán), hogy ha tovább marad, nem az üstben fog főni a dolgok veleje.
Húúú, még csak az kéne, hogy ... nincs nekem három életem, hogy végighallgassam a történeit! A Föld éléskamráját felemészti közben ráadásul.
Megkönnyebbülten hümmentek, hogy saját magát félbeszakítja, aztán csak ránézek (szerintem hatásos tekintettel, hogy a befejezésre sem vagyok kíváncsi.) Ennyit tekeregni szavakkal, szédülni fogok. Meg több információ birtokában lenni, így előbb-utóbb kénytelen leszek mindent meghallgatni tőle, ha felbukkan.
A tükör figyeléséből visszafordulok a fogadóshoz.
- Doctor Strange. - s újra visszafordulok, hallgatva mit is mond a tükörről.
Legszívesebben most azonnal elvinném Kamar-Tajba, s alaposan megvizsgálnám. Csakhogy az alapos megvizsgáláshoz az információk is hozzátartoznak. S bár sokkal jobban szeretem írott formában megemészteni, ezt most nem tudom megtenni, mert az információ mondott szavakban lesz. Márpedig beszélni én is szerettem. Többnyire magamról. Azóta változott a helyzet. Másokról szeretek beszélni. Hogy mennyire vakok. A “bezzeg én” már kicsit kezd kopni azért...
- Mennyi idő telt el az eltűnés és felbukkanás között? És csak lélekben volt gyerek, vagy máshogy is? - már nem kell megnéznem a tükröt. Érzem az energiáját. Megfordulok, s helyet foglalok a pultnál, Volstagg közelében.
- Amit a házánál halmozott fel, keringett-e szóbeszéd, vagy láttak-e valami szokatlant?
A limonádéra nézek. A citrom fanyar illata azonnal megcsap. Szeretem azt az illatot, s jól is fog esni. Bár meleg teára jobban vágyom. Jakvajasra. Pogácsával.
Ahm... oké, Volstagg kezd hatni rám. Úgy értem kaja értelemben...
Inkább csak kortyolok egyet az italból, ha hasmenés lenne a vége, azt is megoldanám.
- A repedt tükrök értéktelenek. - könyökölnék az államra, de nem szokásom.
- De egy átokkal vert, ördögi tükörre, mely a démonok világába is nyílhat, szerintem kevesen akarnának licitálni. - Vosltaggra pillantok, veszi-e a lapot. Fizetek én, ezért van a Szentély. De a nadrágomban szeretnék távozni.

...

**Volstagg** Hétf. Jan. 22, 2024 4:27 pm

Volstagg & Dr. Strange

Bármily bámulatos felcser és varázstudó a doktor, biz' a szépmondáshoz is van érzéke. Elmém felfogá, hogy mi a varázsló lelki alakját éri, az nem árthat testének.
Nem győzék betelni a boldogsággal, mit az okoz, hogy többé nem lihegnek a nyakamban eltévedt lelkek és megmenekedésük nekem köszönhető. No meg a Lélekpap doktornak. Érdemeink szerint több étek járna, de ezt majd Új-Mexikóban pótoljuk be.
- Óha! Előbb tudom, megkérdeztem volna vala ehoni változatomat! No de világok rezgését mi képes feje tetejére állítni? Ki lehet, ki helyéből kiráz egy egész univerzumot?
Ilyet még én sem hallék éltes korom ellenére.
Teámat befejezve széles vigyorral mutogatok a díszzsebkendővé vált mágusköntösre, mert elnyeré tetszésem a mutatvány.
- El biza, mert bátorságomnál csak étvágyam nagyobb, mi tovaűz akárminőféle rosszullétet.
És szavaimnak eleget téve asgardi szervezetem meg is küzde a hűs szentélyi levegőből a bőrt bizsergető hőségbe teleportálás viszontagságaival.
- Mi bántó a szemnek, olykor felüdülés a bendőnek! Midőn végére érünk teendőinknek, elmesélem magának, mily kalandokat élénk át Zord Hogun és Fess Fandral cimboráimmal Nidavellir kősivatagában, hol az ivó még így sem néze ki vala és a törp sör nagyobbat üt, mint a csatabuzogány! Hisz ott ármánykoda épp Amora, a Varázslónő és... No de majd később befejezem, mint mondám vala.
Majdnem végigregélém a történetet, pedig mostan szellemkeresőben vagyunk. Vagy szellemeket mutató tükör keresésében.
Megüté fülem, hogy a doktor nem szívlelé viking nevét. Márpedig lelkek segedelnére siető pappá vála eme napon! Kérdésemre pedig odabenn érkezendő a válasz az illúzióval elfedett szemű mágiaforgatótól. Sebaj!
- Hola, doktor úr! - pótlá be a fogadós a köszönést, mit majdhogynem elfelede nagy intézkedésében, hogy illő ebédet adjon nekünk. Nekem.
- Szép tárgy, ugye? Régi darab. Megboldogult nagyapám szerezte egy Hernando la Lupita nevű ószerestől. Vagy inkább falu bolondjától! Az az ember vénségére is egy nagy gyerek volt, játszott, hülyéskedett, eltűnt pillanatok alatt, aztán máshol felbukkant és mindig nyomában járt egy macska. Csencselt mindennel, nem csak a háza, hanem még az udvara is tele volt áruval. Parancsoljanak!
A limonádé kitöltése közben meghallgathatánk a tükör történetét. Egy mozdulattal felhajtom a friss nedűt, majd hátam mögé hajintom a poharat. Szemem kikerekedék, majd széles mozdulattal legyintek.
- Ne vegyen haragvást szíved, Pedro! Elfeledkezém róla, hogy az asgardi népszokás itt nem járja. Írd a számlához! No és mesélj még, mert ez a tükör olyan, mintha több lenne fafaragók és üvegfúvók által összefáradozott falidísznél.
- Úgy ám! Nagyapám belenézett és elzárta a szekrénybe. Sose mondta el, mit látott. Halálos ágyán annyit mondott, hogy nem a szem a lélek tükre, hanem az, ami a szekrényünkben van. Mióta leesett, meg van repedve, de előtte egy-két vendég is mondott olyat, hogy másvalakit látott benne. Olyat, aki már rég meghalt. Lehet benne igazság? Mert akkor...talán eladó a tükör, de nem lesz olcsó.
Kiadós kacagást hallaték a mexikói szökevény ajánlatára. Orromat megcsapja a sülő, fűszeres hús illata.
- Tán ők is kalmárszellemet látának? - kérdem egy kacsintás kíséretében és a Lélekpap Doktort figyelem, hogy vizsgálódásában mire jut?

code by lizzou × gifs by tumblr

**Stephen Strange** Vas. Jan. 14, 2024 7:35 pm

To: Volstagg

Hallgatom szavait, s most már mintha valahogy könnyebben érteném. Ezt a részét mindenképpen. A kvantummezők csodákra képesek, éltem át pár dolgot (meg haltam is),
- Értem. - s el is raktározom szebb időkre, és amikor majd szükségem lesz rá. A szabad akarat egy olyan dolog, amivel senkinek sem érdemes babrálnia, s más világ, más szokások.
- A lélek képtelen fázni, legfeljebb csak érzelmek terén fagy be. - aaaamik vannak nekem is, csak nagyon serényen el tudnak bújni a hatalmas páncél alá. Jó helyen vannak. Ja, hogy ez figyelmesség volt, nem orvosi jótanács a részéről....
Mikor kimondja, hol is van az a tükör, nagyon kell koncentrálnom, ne akarjak most azonnal odamenni ezen a síkon, s megnézni. Előbb ezt kell elrendezni, lezárni, majd utána mehetünk oda át. A fizikai testemmel együtt. Egészen pontosabban, abban szeretnék ott lenni.
- Oda bármikor elmehetünk, gond nélkül. - akár a gyűrűn át is, valahogy nem igazán kívánom azzal tölteni az időmet, hogy a testem utaztatom a térben. Át is lehet metszeni azt a távolságot.
Gondolatban meghajolok a hölgy előtt. Merthogy éber ám figyelme abban, hogy az elmével képes sok minden játszani.
- Akkor leellenőrizzük azt a tükröt. - pillantok Volstaggra is.
Halványan mosolyodom el, ahogy viszonozzák az üdvözlésemet.
És végre bezárhatom azt a két átjárót, amit erről a síkról annyira nem érdemes nyitogatni.
Tény, hogy nem ez a Volstagg az egyetlen, aki képes állni a vizslató tekintetem. De az egyik nem e világról való, a másiknál meg én rontottam el mindent.
- Egészségedre. - biccentek végül.
Tea! Ez most mindennél jobban esik! Ugyan nem a tibeti, jakvajas tea, lepénnyel, de így is tökéletes.
Csak egy pillanatra gondolkodom el a gőzölgő ital felett, ujjaimmal körbeölelve azt.
- Amennyiben az a Volstagg úgy dönt, hogy korábbi életét bejezte, úgy nem fog visszatérni. Korábbi testében egészen biztosan nem. - Szinte az összes halottaskönyv hasonló magyarázattal áll elő. - A határok csak két esetben képesek megnyílni: varázslattal, vagy ha a két világ rezgése hasonlóvá válik. - hogy mostanában ez történik-e, még nem vagyok benne egészen biztos. Ezt az univerzumot ismerem. Máshol hiába jártam, nem vagyok képes átfogni és befogni az itteni unverzumhoz. De hogy őszinte legyek, a konrollmániámnak is van határa. Aaaaa tudásszomjamnak már kevésbé. Így Volstagg el is ültetett egy magot a fejembe, érzem.
- Óhóó, - nevetem el magam. - van a busznál kényelmesebb utazási mód is. - húzom fel az ujjamra a gyűrűt.
- Igen. - bólintok. Semmi kedvem nincs szorongani egy konzervdobozban másokkal. Szeretem, ha van terem. Kortyolva az utolsókat, megnézem a térképen, hova mutat. Meg is van. Abba az irányba érzékeltem a hívást.
Köpeny “összecsomagolja” magát, díszzsebkendő csücskeként kandikál ki az ingem zsebéből, így is lépjük át a gyűrűt, amely elhalványulva zárul be mögöttünk.
- Majd elmúlik. - gyakorlott tekintetem hamar kiszúrja, miként is érzi magát Volstagg, de most sokkal inkább fogom a hirtelen fény és hőváltozásra mindezt. Hiszen nemrég elég hidegben voltunk, vendégeink révén.
Nézem a bodegának beillő kis viskót. Sznob lelkem még mindig nehezen fogad el bizonyos életkörülményeket.
- Miért nem lep meg, hogy így néz ki? - az igazi kincsek mindig a porban vannak. Állítólag. De nem is látni azokat, hiszen porosak. Ezért is szerettem csillogni.
- Doctor Strange... - szúrom közbe, aztán hallgatom tovább.
- Ahhoz előbb látnom kell, hogy ebben bármit mondjak. -diagnóznist sem tudok látatlanban felállítani, elmondásokra meg nem hagyatkozom.
A meghívásra felé fordulok.
- Ez igazán kedves Volstagg. - nem, mintha terveznék bármit is fogyasztani, a gesztust értékelem.
- Igen? Hmm... ehhez illúziót használok. - hogy őket zavarná, nem foglalkozom. Hogy engem zavar, ahogy bámulják, annál inkább. Meg... néha önálló életet él, amin meg sem lepődök.
Volstaggot előre engedem, elvégre ő ismeri a helyet.
- Szép napot!
Csak ennyire futja, mert ők azonnal elfoglaltak lesznek. Abban pedig csak egy pillanatra akadok fenn, miért is kéne ennyi ember, két érkezőnek: egyből felbukkan előttem a kép, ahogy Volstagg az asztalnál ül... s máris jobban örülök, hogy meghívott. Ellenkező esetben túrkálhatnék a saját kasszámban, hogy kifizessem a fogyasztását...
Mivel nem ezért jöttem, inkább a tükör felé lépkedek, először eszemben sincs szemből érkezni hozzá. De megfigyelem nem igazán szó szerint más szemszögből. A mágikus tárgyakat azonnal kiszúrom. S így meg is állok egy adott távolságban, zsebredugott kezekkel ugyan nem, pedig szívesen megtenném.
- Ez az a tükör, amiről beszéltek. - majd Pedro felé tekintek. - Honnan van a tükör?

...

**Volstagg** Pént. Nov. 24, 2023 11:12 pm

Volstagg & Dr. Strange

- Bennem marad a test és megmarad a lélek is, de nyugovék, míglen újra fel nem kell ölteni. Az én világom Pókembere úgy magyarázá ezt, mint az üvegvisszaváltást. Nem illana köddé, hanem egy kis időre eltűne és új formában tére vissza. Midgardiból asgardivá, asgardiból midgardivá válunk húsban és szellemben egyaránt.
Dr. Strange különleges pallérozott elme és a mágia miatt a szellemvilágban is tudákos, a Ragnarök utáni feltámadásom esete mégis döcögve halad a történetmesélés számomra általában szekérbarát útján. Érdeklődése mégis örömömre szolgál. Bár volna e Földön is oly lélek, ki képes volna megmutatni, mi módon is zajlik e jelenség!
A Sötét Nagyúr állhatatos természetéről később még ejthetünk szót. Ehoni variánsom családja közben egyre bőbeszédűbb, szórják kérdéseiket és válaszaikat, mint földműves barátaim a vetőmagot. A gyermek csodálkozva érté meg, mi is történe vele a mezőre kerülésekor.
Amiként testvére kívánságát a mágus úr megerősíti, az apró asgardi lélek gondola és köd boríta el minket. Egy egész kikötő jelenék meg, mi valósággal csodának mondható! A doktor tetszését is elnyeré és nékem egy újabb történet, mit majdan elregélhetek ük-ük és még sok ük unokáimnak.
- Vigyázzon, doktorom, meg ne hűljék e fogvacogtató ködben, mit a lassan terjedő hideg majdhogynem jötunheimi fagypontra terele! Vala netán bundás köpenye, mi óvóan körbeölelé? - mutatok rá a berekedő hangvételre.
Ha a Legfőbb Varázsló megfázik, reszkethet a világ! Be kell öltözni.
- Ha le nem veré egy duhaj vendég, akkor az új-mexikói El Farolito fogadó falán vala.
No lám, ki hivé volna vala, hogy az a megreccsent falidísz egy nap még fontos lészen!
- Lehet, hogy én csak akarám látni. De tán látám is. Nem valék álmodozó, sem félkegyelmű, de ez olybá tűne, mintha a jelenés valósággal szemeim elé tárulna! - szól a hölgy bizonytalanul.
Az én Hildém is éppily két lábbal földön álló alkat még a mi varázsvilágunkban is. Így tudá nevelni porontyainkat, kikből egyre többet szólítánk a világra vagy fogadánk örökbe. Ezt a változatát sem tudnám vádolni értetlenséggel. Mit a doktor is csak kapisgál, azt egy köznapi értelem még nehezebben foghatá fel.
Végre hát! Meglelénk, mi kelle a lelke békés hazatéréséhez. Ámulék és bámulék, mert miként Hildegund asszonyság leírá vala tükörbéli látomását, azt látám a Valhalla kapui mögött. Valóban jövendőmondó tárgyba pillanta bele velem együtt! Időket és világokat köt össze a tükör ott, hol chilis marhahús tortát evék.
A felsorakozó holt lelkek és közöttük Volstagg, a Terebélyes, ki föléjük óriásodék, visszaköszönnek Strange-nek. Átlátának erre a világra! A család újra egyesül és keblükre veszik egymást, a doktor pedig rájuk zárja a kaput, hogy nyugovást leljenek és a túlvilág ismét elváljon Midgardtól.
Homlokomat csuklómmal megtörölve fújám ki magam. Ártatlan és ártalmatlan tekintettel állám a doktor méregető szempillantását.
- Köszönettel fogadom! - szólok és lelkesen bele is harapok az almába, hogy közben gesztusaimmal folytassam mondandómat.
A hideg elmúla, rázom is ingem nyakát megérezvén a jól fűtött helyiség kellemetes melegét. Az almát félretartva orromat a frissen behozott tea fölé emelem és mélyet szippantok gőzéből. Szemlehunyós átszellemüléssel hümmögve közlöm két rágás között, hogy ennek biz már illata is fenséges, hát még íze mily csodás lehet!
- Netán az is lehet, hogy egy nap ő is elkerülendő lészen onnan és átzuhana e világra vagy bármely másikra? Teljességgel megnyíltak hát a határok?
Az almának már csak csutkája maradt, de annak is csak igen karcsú darabja, mert én nem pazarlék. Mi ehető, azt megeszem!
- Igen, bár nagy útra vállalkozunk és a mexikói határhoz igyekvő buszok utasaiból kipárolgó szagok...hát finoman mondva meg sem közelítik e tea remek illatát!
Orrcsiptetőre lett volna szükségem az izzadó zsebtolvajok közepette! Tenyeremmel homlokomra üték és újra belehajolok a finomságos gőzbe egy kis üde ájerért.
- Varázskapu nyitásával utazunk? Mert akkor csak megmutatom a térképen, hová ese a külsejében kevés bizalmat ébresztő, de konyhaművészetében kiemelkedő útszéli fogadó. Tudá, hogy nem messze vala az égi jelenések legendáitól övezett Roswell kietlen vidéke is?
Telefonomon elő is kutatám az emlegetett helyet és dr. Strange elé tolom a szerkezetet.
A teleportáló varázslat kissé felkavará gyomromat. Most vígan gondolok arra, hogy ilyen keveset ettem, különben elfogyasztott étkeim fel kívánának vándorolni és azt bizony bánnám! A Szentély ízlésesen berendezett helyiségéből a napsütötte Új-Mexikóba átkerülni testileg is megterhelő. Üstökömön már folyék a víz és kívánék egy zamatos itókát. A kihalt környék egyetlen helyére mutatok.
- Ímhol vala az étterem, minek ajtóval szembeni faláról néze szembe velem a tükör. Lélekpap doktorom! Varázsereklye volna az a tárgy, akár egy kristálygömb, mi az égieket a földre és a jövőbélieket a jelenbe hozá? Megéle már hasonlót a Hildegund szavaiba foglaltakhoz? No de mielőtt válaszolna: leszögezém, hogy meghívom itt mindenre, mit csak bendője és két-három szeme kívána!
Oda is pillantok orrnyergére, hol a varázsolás közben látám megnyílni új íriszét.
- No, tán olyasmi az asgardi testváltás, ahogy a maga harmadik szeme is elő- és eltűne - próbálék párhuzamot vonni, hogy megint máshogy magyarázzam újjáéledésemet.
Az ajtót kitárva a szegényesen díszített, de mexikóiasan vidám színezetben tündöklő vendégtérbe én lépek be először. Bármily ólálkodó gazfi is leselkedne errefelé, Asgard Oroszlánjával fogja szembetalálni magát! De nem ólálkodik itt más, mint a pultra könyöklő pincér.
- Tisztelés, Pedro barátom! Egy kiadós ebédre és néhány kérdés feltevésére érkezénk. Kezdetnek egy-egy korsó málnás limonádét és olivabogyós csirkét kérnénk! Doktorom, higyje el, tíz ujját megnyalja utána, ez oly fogás! - kacsintok Strange-re.
Pedro széles, foghiányt villantó vigyorral és hatalmasra kerekedett szemekkel köszön rám.
- Hola, drága Volstagg úr! De örülök, hogy egy amigo-t is hozott! Bocsásson meg egy pillanatra!
Szívélyes vendéglátónk mutatóujját felemelve int türelemre. Mobiltelefont ránt és rövid tárcsázás után bele is szóla:
- Gavriela! Tudom, hogy szabadnapos vagy, de most sürgősen ide kell jönnöd! Ma sok munka lesz! Hozd Davido-t is, tényleg kelletek!
Tölti is nedűnket, minek íze még itt él nyelvemen és ínyemen. Alig várom, hogy holtidéző izgalmaink után legurítsam torkomon Új-Mexikó gyümölcseinek levét!

code by lizzou × gifs by tumblr

**Stephen Strange** Szer. Nov. 22, 2023 3:09 pm

To: Volstagg

Na, ha eddig nem ráncoltam a homlokom erőteljes figyelés közben, akkor ezután sosem fogom.
- És mi történik a földi lélekkel, s annak testével, ha eljön az idő? - mert az oké, hogy szokásom túllépni vonalakat, az nekem is meredek lenne... aaa, oké, inkább hallgatok, azok után, hogy megszálltam saját, másik univerzumból származó holt testemet....
Azt a kérdést azért kihagyom, mi pedzegeti torkom, hogy mi van, ha nincs lakoma? Annyi bizonyos, hogy a Szentély nagyon hamar bezárna, ha Volstagg a tanítványunkká válna. Kienne minden vagyonunkból. Terülj-terülj asztalkám varázslata ide, meg oda.
Amit Volstagg mond, nem igazán derít fel. Ahogy éreztem, ahogy eddig mondták, milyen is Dormammu, annyira vagyok egyre biztosabb, hogy nem csak az én egomat piszkálná, hogy kapott egy nyaklevest.
- Dormammu elég kitartó.
Demilyenjó, hogy rákérdeztem erre! Remélem, kapok is valami értelmes választ, s nem éppen szellemhallucinációt kapok.
Csupán egy lélegzetvételnyi ideig hallgatok, ám közben bólintok, megelőzve szavaimat.
- Igen. A lélek képes bárhol ott teremni, hová gondolatai szerint akarna lenni. Tapasztalat. - biccentem meg a fejem kicsit. Az első ilyen élményem pont nem volt kellemes. A második meg annál is rosszabb eredménnyel zárult.
A gyerek hasonlít rám, szeret mások szavába vágni, noha erről azért már leszoktam. Nagyjából.
Bár a kérdésre elkomorodok, hiszen tudom, nem fogja ott találni az apját már, legfeljebb emlékeiben, bólintok.
- Persze!
S amit kíván, szeretne lenni, meg is jelenik. Azért mondjuk annyira nem rajongok azért, hogy másokkal utazzak. A kontrolmániám csak kevéssé csökkent, s az ilyen kiszámíthatatlan helyzetek... éltetnek. Így körbenézek, s megfigyelek mindent.
- Szép hely. - állapítom meg. Nálunk is van köd a kikötőkben, de nem feltételnül természetes képződmény...
Műanyag? Meghökkenek, de hallgatom tovább. De el is felejtem, ahogy meghallom azt, amit nem akartam hallani.
- Hol van az a tükör most? - kissé talán rekedt a hangom. Az a tükör nem kerülhet más kezébe. Ezt talán ki is hallja Volstagg a hangomból.
- Vagyis látta, mi lesz majd? - azt hiszem, nem sokat késlekedhetek, hogy megszerezzem a tükröt. Amit egyben csapdának is sejtek.
Vagyis döntöttek.
- Rendben. Legyen így. - bólintok.
Bólintok, hogy készen állnak, s nekikezdek a varázslatnak. Testem marad mozdulatlan, fejem MÉG nem billen előre, tudja tartani magát, ha nem tudná, se zavarna, a föld majd felfogja az esését.
Már várják őket. Érzem energiájukat, majd meg is pillantom őket, ahogy ugyan felém is küldenek figyelmet, ám sokkal fontosabbak az érkezők, kiket már nagyon vártak.
Amit azonban megteszek, ha már kiváló vizuális memóriával rendelkezem, hogy MINDENT megjegyzek, amit látok, alakokat, formákat, arcokat, mi van a háttérben. És kik.
Biccentek az odaát lévőknek, s ahogy látom, átlépték a vonalat, újra mudrákba kezdek, s annak nyomán kialakuló szálak is segítik a kapu bezáródását, majd az egész eltűnik.
Nyomaimat eltakarítom, s visszalépek a testembe, miután a sík bezárult. Nagy levegőt veszek, mert bár lélegzek, azért belépni vissza a húsba, nagyon megszorító érzés.
- Örömmel átadom ezt másnak. - mintha az utóbbi időben kicsit többet kísértene a halál, s túlvilág, s nemcsak az álmaimban.
- Szívesen. - ez a dolgom. Nem igazán jó, ha egy holt úgy dönt, dühét a fizikai síkra teszi át. A folytatásra azonban rásandítok. Azt tudja, hogy míg itt volt, a szentély egy heti adagját falta fel?
Feltartom kezem, s benne egy alma terem, s elé helyezem.
- Sajnos az éléskamránk nem végtelen, egy almával szolgálhatok. - s megdörzsölöm utána arcom. Még hogy ő éhezett meg? Nem fáradtam ki, az olyan érzetek már messze vannak tőlem, ám egy csésze teát örömmel elkortyolgatnék...
S mintha ezt meghallották volna, az egyik tanítvány egy tálcával nyit be, s két csészényi teát helyez az asztalra, majd meghajlás után távozik.
Megkönnyebbülten sóhajtva nyúlok az egyik csészéért, s előbb az illatát élvezem, ahogy a kezem között gőzölög annak nedűje.
- A dimenzi... a világok az utóbbi időben furcsa változosokon mennek keresztü, ahogy azt te is látod. S lehet, ennek eredménye az, hogy a másik Volstagg hús-vér állapotban ott lehet. - amiben eddig kételkedtem volna, mert ilyen nem fordult elő. Csakhogy nem sokkal korábban még én is úgy gondoltam, hogy holt testet nem lehet megszállni. Vagyis megint igazolódott azon elméletem, mely szerint a hit egy ócska gyártmány. Helyette a metódus az, mi lehetővé tesz... bármit.
Á... meg valamit olvastam a test feltámadásáról, meg az utolsó ítéletről. Hiába, kötelező volt a Biblia ismeret, és bár kívülről fújom, mesekönyvnek tartottam mindig is.
- El tudsz vinni oda, ahol az a tükör van, amiről beszéltél? - nézek előbb a csészébe, majd kortyolok belőle, s jólesően sóhajtok. Nagyon jól esik.

...

**Volstagg** Szer. Nov. 01, 2023 10:31 am

Volstagg & Dr. Strange

- Arra ugyan nem lesz panasz! Elregélendő leszek Peter Porker, Shuma-Gorath és a többiek történéseit és még bármit, mi érdeklődésre tart számot!
És ami nem, azt is elmondandó lészek, mert már sokszor tapasztalám, hogy első fülhallásra kevéssé érdekesnek tűnő eseményeket az én előadásomban szívesen hallgatnak a népek.
- Ily népségekről biza szólnak hírek és zombik ellen én is harcolék vala Midgard legnagyobb hősei élén például amikor is Mephisto újjáélesztett egy légiónyi holtat bábként mozgatva őket. Leszületőnek minket is hívának. Én az utolsó Ragnarök után holtomban egy német orvos felnőtt testében elrejtve születék meg Rolf Mueller néven és csak két tél megérése után Thor pörölye változtata vissza Asgard Oroszlánjává. Besétálókról szívesen hallanék, hisz jómagam még nem bizonyosodhaték meg ilyenekről és meglehet, tébolyodottak beszámolóit hallám csak eleddig!
A doktorral biz ízes beszélgetéseket folytathatunk még ennekutána.
- Igen, igen, Woodoo Testvér vagy Jericho Drumm. Nálunk ő vala egy ideig még Legfőbb Varázsló is, míg bírta a tereh hordozását és megállá helyét maga Dormammu ellen is!
E világon tán még szárnyait nyitogatá vagy nem ére még meg az idő az ő színre lépésére. Alig győzhetém le kíváncsiságomat, mely megismerésre hajt, az új univerzumom felderítésére! Mily más itt minden és mindenki, mint szép hazámban! Hildegund és a Volstagg-gyerekek is másmilyenek. Az asszonyi nyelv viszont éppoly választékos és régies, mint az én hitvesemé. Perlekedni is tuda, ebből a szemhunyásnyi ízelítőből is látám.
- Úgy, ahogyan szóla, jó uram! Egy fakanál kondérhoz ütésénél hosszabb idő nem tele vala el. Egyszercsak itt valának. A doktort túl sok gyermek lengé körül és mintha magabiztossága alábbhagyna. Tán nem tudja, mitévő legyen velük? Nem tudhatja mindenki, legfőképp ha Legfőbb Varázslói és egyéb teendői miatt nem nemze még porontyot.
- Én utazom? És anyám és testvéreim is, de nem tudunk róla? Ily rejtelmes szóvirágokat csak a kapu őrzőjétől, Heimdalltól hallék és sosem magyarázá el, miket beszéle. Hogyan utazunk? Miért utazunk?
A bátor leány nyelvén ott játszik a kétkedés is a tudni vágyás mellett. Éles elméjű és érett gyermek. Pont, mint apja és anyja lehet. A választ legbölcsebben a doktor tudá megadni neki.
- Nem is tudám. Nékem nem vala ily tükröm, de hogy ki birtokolhatá? Mintha...nem is üvege lenne, hanem olyan kristály, mint a díszek, miket férjuram hoza nekem és leányainknak Nidavellir mélysötét bányáiból. Óóóóriási kristálytükör széttöredezve, mégis egyben. Nem értem, nem tudom másképpen elmondani, de így vala!
Erre már én is csak szakállamat vakarom. Rejtély övezi azt a tükröt. Tán nem is vala, csak ily látomás támada, mi elhunytában éré a családot. Vagy majd a doktor megfejti a titkot. Megesik a szívem rajtuk ismét még most is, de amikor értetlenség és megdöbbenés ül ki arcukra majdhogynem könnyeket kicsordítva belőlük, akkor a doktor mondá, amit kell. A legjobbkor! Látszik, hogy nem csak az arkán mesterséghez ért, hanem gyógyító is. Testé és léleké.
- A...Valhallába sok asgardi mene vala. De csak a dicső harcosok. Nem vágyék tajtékzó lakomákra és duhaj korsódobálásra. A férjem oldalán lennék. Ő mindig izgalmas, érdekfeszítő és...hihetetlen vala. De nála van a nyugalom és gyermekeim számára a játék, az esti, napközbeni, reggeli, minden időben felcsendülő mese.
- Mi mind hozzá szeretnénk menni - mondja a kislány, ki mellé felsorakozának immáron megszeppent ifjabb testvérei. Szorosabbra húzom magamon ingemet, mert megkísérte a jötunheimi szeleket megszégyenítően fagyos szellő.
- Angyaloktól Odin mentsen meg minket! A tizedik világ, Heven teremtményei Asgard ellenségeivé nyilváníták magukat és nem azok, kiket Midgardon ismernek angyal néven. Vala hozzájuk szerencsém és a Világok Kongresszusán is csak nehezen békélének meg ezen örökké háborgó lények.
Tudomásom van róla, hogy Midgardon másokra, segítő lényekre gondolnak, de nekem azok a szárnyas nők jutnak eszembe, kikkel világom harcban álla.
- Papok végzik a lelke útra bocsátásának szentséges cselekedeteit. Papok, kik kapcsolatban állnak a mágia mélységeivel és a másvilági lényekkel. Dr. Strange, maga méltónak találtaték e szerepre, úgy vélem - szólék tisztelettel szavaimban és lelkesítő kézmozdulatokkal.
- Kivágott tuskókat égetének, dalolászának körbe a fák között, cserjék bogyóit és lombos ágak terméseit fogyaszták, no meg fakupás mézsört vedelének a levélkoronáknak alatta. Azután égő nyilakat lövének az ég felé és hova leesének, ott veder vízzel locsolák őket, hogy a füst és gőz párája felvigye a lelkeket oda, hol az Árnyékban Ülők megbékélést adhatnak nekik. Ha netán aggódik, hogy a trollok erejével vetekedő mézsör a fejébe szállna, én szívesen segítek elfogyasztásában és hithű asgardi éneket is tudék! Feleségem mindig megkére, hogy ne szálljon torkomból oly ének, mi hamisságában élesebb fegyver a bárdomnál, de ha lelkek megnyugvásáról vala szó, én bizony dallok bármilyen melódiát!
Amint beszélénk arról, hogy az álmokban is a cselekvés nyitja meg a kapukat, úgy itt is erre vala szükség. Nem is tétlenkedém hát, heves-tüzes nótára fakadék és ha egy varázslattal mézsör kerülne elő, akkor még inkább belelkesedék és hajónyi matrózokat megszégyenítő kurázsival mondám énekemet, hogy Hildegund és a gyermekek elmehessenek utolsó útjukra. Szegény lelkek. Ezen tettemre leszek legbüszkébb itteni életemben, az egyszer biztos!

code by lizzou × gifs by tumblr

[/color]

**Volstagg** Szer. Nov. 01, 2023 9:04 am

Volstagg & Dr. Strange

- A másik lélek is én valék, midgardi jártamban-keltemben. Minket, asgardiakat a Mindenek Atyja vagy a Ragnarök a halálba, majd annakutána midgardi testbe tud száműzni, mi a miénk, de földi lélek lakozik benne és noha mikor eljő az idő, visszaváltozánk asgardivá, olykor újra felvehetjük itteni testünket és emlékezetünk ablakára sötét függöny húzódik, hogy földiként éljük, nem is tudván valódi mivoltunkról. Egy jó lakoma mellett víg szívvel mesélek még erről és számos más eseményről, mit megélék vala bő ötezer tavaszom alatt! Példának okáért azt is, midőn a Valkűrök földjéről visszaszereztem az Odin-kardot és a pegazusok... Nos, ezt majd később - sorolom megszokottan heves gesztikulálással, mi eszembe ötlik. A szellemek jelenlétében kevesebb a kedvem meséimet teljes valójukban előadni.
- Ő is megtevé, de a maga variánsa is. Ádáz és makacs ellenfél az a kreatúra, vissza-visszatér a harc mezejére és minduntalan szembe kelle szállni vele.
Kísérteteim nem váratának soká minket. Hilde mondja és szóla és beszéle és ontá szavait. Úgy vélem, a doktort már felkészítém vala több évezreddel ezelőtti nyelvezetünkre és ezért jeleskedik az asgardi holt szavainak megértésében. Az istenek - hű barátaim - vezérelének ide engem, látom már!
- Leányaim ejtének szót ily esetekről... Gudrun! Jer ide, lelkem, beszéld el, mi veled megtörténe!
Apró, csillogó szemű lányka térül-fordul és kezeit hátul összekulcsolva kezdi.
- Én...játszani akarék vala egy virágos réten. Készülék, hogy elrohanjak a hegyoldalban húzódó mezőre, de nem kelle futnom, még cipellőmet meg se emelém, már ott valék a pipacsok és margaréták közepette.
- Ez jel volna, tisztelt tudó uram? Oszd meg velünk, mi lelheté leányomat, hogy a gondolat paripáin vágtata, mint férjem hőskorában óriási lován. Tán minden holt ily dolgokra képes?
- Bizony az asgardi lovak ereje nem fogható midgardi hátasokéhoz! Aminek idején India földjeit járám és elefántok díszes ülőnyergeiben találék helyet...
Beszédem félbeszakítja a gyermek, kit dr. Strange kérdeze az imént! Egy ilyen ifjú, eltévedt léleknek persze, hogy megbocsáték és hagyom szólásra nyitni a száját, hisz ezért jövék ide.
- Akkor, akkor a... ködtakarta kikötő lehet? Hol a tengerentúlról érkező csoda állatokat hozák a sárkányfejes kereskedőhajók. Ott akarék lenni egy pillanatra, hátha idesapánk is megint arra jár!
A köd, méghozzá fagyos, csípős köd boríta el minket és immáron én is látám, mire a gyerek vágya. Variánsom sehol sincs, de a kikötő bizony megjelene vala. Teremtő erő, mit egy hirtelenjében jött sugallat hoza elő! Tán mágus lett volna a gyermekből, ha felnőhet? Szívemet majd kirázza helyéről a bánatos feleszmélés, hogy itt a gyermekként elhaló asgardiak netán sose térének vissza, hogy megérjék az érett kort, de én sose mondám, hogy soha! Bízék és remélék. A Ragnarök felett uralkodók nem ismernek határokat a világok között. Bizonyos lehetek-é, hogy itt a Ragnarök történe a családdal? Hela hozá el. Igen, annak kell lennie, nem lelénk más magyarázatot.
- Oly egyszerű, műanyagkeretes, de szépre csiszolt tükör, milyet bármely fogadóban találni. Több repedése volt, mi torzítá a képet. Az egyik törés mellett mint hogyha nem is önnön magamat és a helyiséget láttam volna vala, hanem egy tömeget, miből kiemelkedék kissé más formában, de csupán egy szemvillanásnyig éreztem így. Ennekutána már engem mutata az üveg - mondom el széttárt kezekkel azon keveset, mi Új-Mexikóban szemeim elé tárula.
- A...reményt látám. Férjemuram eltűnése nem szokatlan, hisz nála nagyobb utazót és kalandra, no meg fenséges étkekre éhes hőst nem horda vala kerekén a kilenc világ, sőt még a tizedik lakóihoz is eljuta! De mindenekelőtt tisztes uram, gyermekeink apja, unokáink öregapja, dédunokáink dédnagyapja, ükunokáink szépapja, menyeink és vejeink apósa és mellette vala a helyünk. Ebben reménykedve nézék a tükörbe és látám, hogy így lészen egy napon. Egy napon ismét ölelhetem és mivel oly terjedelmes, egész családunk is körbeölelheti és körbefutkározhatja.
El kell mosolyodnom a szívből és szívhez szóló mondáson és az ehoni Volstagg derékbőségén is. Én is valék sokkalta ekkora és jól emlékezém, hogy úgy táncolának köröttem szeretteim, mint téli ünnepen az égig érő fenyő ágai alatt körözve.
- Hová atyánk mene, mi oda lészünk menendők! - szóla Gunnhild, a leányok legbátrabbika és a többi lélek bólogata vala.
Immáron az én keblem is megtelék büszkeséggel, hogy variánsom is éppoly szeretetnek örvende családja körében, amilyennek én. Egy tőről fakadánk! A doktorral az imént megegyezénk, hogy heveni angyalokat nem kérünk, de az elme határai kiterjesztő, ősi erejű mézsört igen. Éneket mondék hát, szívvel és testtel, fejemet rázva, őserejű hangot kibocsátva, mi tán a varázstanoncokat is ide szólítja megnézni, baj vala-e, de nem baj. Strange meglepett orcája csak még lelkesebbé tesz. Békét adandók lészünk számtalan bolyongónak. Valósággal meghaladja tudásomat, hogy a szaladgáló gyermekeket mind megszámoljam. Az egész család itt vala főjüket keresve. Megfogják egymás kezét és kórusban, lúdbőrzést okozóan egyszerre felelének:
- Készen állunk!
Strange harmadik szeme különös képződmény és módfelett örülék, hogy rám nem növe ilyen. Varázsszem lesz az, mert a szertartás kezdetekor nyíla ki a másik kettő bezárásával. Dalom és a doktor kántálása egységbe fonódik és mint ha szilaj táncba kezdenének a hangjegyek, miket egyik unokám kottafüzetében már láték vonalak közé zárva, a helyiség lassan eltűnik szemünk elől és igazi holtbúcsúztató rituálé kezdődik. Hildegund teszi meg az első lépést hagyományosan igényes asgardi cipellőjében és kézen fogva vezeti a családot. Sem aggodalom, sem félelem nem játszik ábrázatukon, csak a megnyugvás. Érzik, hogy most kerülnek helyükre. Tán nem is érték meg teljesen, hogy holtak valának, mert nem ez érdeklé őket, hanem a szeretett férj és atya, kitől távolra kerülének, de most megnyíla a kapu, mi hozzá vezeti majdan őket.
Jómagam is látám az asgardi közemberek seregét, kik tárt karokkal várják az érkezőket. A tömeg városnyi, országnyi, de ahogy szétnyílik, a középen egy szintén városnyi, országnyi alak tornyosul. Közeledtében egyre ismerősebbnek találám és végre meglátom, ki az. Ehoni Volstagg siete családja fogadására! Ezek szerint nem az én univerzumom fogadá be a portál felrobbanásakor, hanem a Valhallába szálla. Tán testben, hisz a kőhalmok alatt nem találék senkit és semmit abban az új-mexikói táróban. Hát a trollok sem halának meg, hanem utazának valahova? Vajh hová?
Mind a rejtélyek nem oldódának hát meg, de kik összetartoznak, újra összeborulhatnak. Könnyek és mosolyok küzdenek egymással, mielőtt a látomás lassan eloszlik és a kapu szárnyai bezárák a holtakat oda, hol békében és dicsőségben szerethetik egymást. Énekszavam csak most akad el és érzem, hogy torkom újonnan a hideg mézsörre szomjúhozik. A korsóból felhajtom hát a megmaradott nedűt és akkorát lehellek, hogy azt hinném, menten köd lesz a megkönnyebbült sóhajból. Győzedelmesen emelem méretes öklömet az egek felé.
- Látja, doktorom, mily szép mesterség a miénk! Hát hány lélek talált ma örök megbékélésre? Sem ujjam, sem hajszálam, hogy megszámláljam őket, annyian valának! Hálám üldözni fogja, hogy segíte rajtuk és rajtam is. Most pedig vala még esetleg néminemű ennivaló? Megfáradék a holtakat útjukra bocsátó szent dallástól!
Dehogy fáradék, csak gyomrom kívánja az üresség betöltését, mivel meg is ünneplem, hogy már nem fognak kergetni jelenések és hangok.
- No de egyet nem fogada be sok évezredes értelmem. Ehoni Volstagg miként repüle fel a tárnából a Valhallába teljes húsában, mikor ott csak lelkek gyülekezének. Úgy néze ki, mintha ő nem bírta volna elhagyni nehéz testét és így is befogadta volna a dicsőség - kérdem kíváncsiságtól tágra nyitott szemekkel, választ sürgető csuklómozgással.
Különösss...

code by lizzou × gifs by tumblr

**Stephen Strange** Hétf. Okt. 30, 2023 7:26 pm

To: Volstagg

- Rendben! - nekem mindenhogyan jó, úgy annál többet tanulok és tudok a többi világ működéséről is, noha ha valaki szavainak csavarványos szerkezetébe kapaszkodnom kell majd, az Volstaggé lesz.
Komoran hallgatok egy ideig a válaszán. Mert ezt össze kell raknom, de aztán csak egy félbehagyott, non-verbális arccal tekintek rá. Majd végül kibököm.
- Úgy érted, Besétáló voltál? A másik lélekkel mi történt? És ezekről a történetekről is szívesen hallgatlak majd. - hiszek az univerzális törvényekben, és abban is, hogy azt is ugyanúgy szemen lehet köpni, mint bármi mást. Magam tapasztaltam, más részüket meg meg is tettem. Azért az ördögfiókák javeszékelése, majd dühe egy kicsit sem volt... áh, engedelmesen lebegtettek át engem, ahogy parancsoltam nekik.
Érdeklődéssel vonom fel szemöldököm, hogy Jericho Drumm küzdött meg náluk Dormammuval.
- Vagyis a te világodban ő volt az, aki szembeszállt Dormammuval? - szívesen találkoznék vele, az itteni Jerichot nem ismerem.
A hasonlaton muszáj vagyok elmosolyodni. Tény, hogy példának még mindig orvosi hasonlatokkal jönnék. Azt hiszem.
Vagyis hirtelen történt. Így már értem, miért ilyen zavarodottak.
- És semmi más, különöset, a szokatlantól eltérőt nem észleltek? Mint például mások megérintése, vagy hozzájuk beszélése, esetleg gondoltak egy helyre, és ugyanilyen ... fakanálnyi kondérhoz ütésnél rövidebb idő alatt is voltak? - á, még mindig nem megy a saját nyelvezetekben való példálózás. Ezért is hagytam mindig másokra a várakozó rokonok tájékoztatását. Ma már tudom, hogy az arrogáns mentális fölényemmel nem tudtam hirtelen mit kezdeni, s inkább lenéztem őket, mintsem megértsem őket. Oké, még ma is vannak olyanok, akiket nem kívánok megérteni....
Vegyük például a gyerekeket. Na, őket például ha akarnám, se tudnám. Ezért se lesz sose gyerekem. Meg máshol sem.
Ó, atyám az égben, pont nekem kellett a kölyköket kifogni! Mert ők meg rajtam fogtak ki.
- Igen. Tudod.... gondolsz egyet, és már ott is vagy, ahová gondolod magad. Kipróbálod? Gondolj ki egy helyet, ahová mindig is el akartál menni. - nos, remélem, nem “olyan” helyre gondolt, mert akkor most lebuktatom az anyja előtt...
Szemeim hunyorítva tekintek Volstaggra.
- Dimeziótükör lenne? Látótükör? Miként érezték magukat a közelében, vagy ha belenéztek, mit láttak? Mit gondoltak akkor? - az első két kérdést Volstaggnak címzem, aztán a nő felé fordulok.
Megértően tekintek rá. Ha valaki tudja, milyen az, valaki közelében lenni...
Nekik legalább megadatott. Nálam Christine és közöttem voltam mindig Én, és most már késő. Megtalálta a boldogságot itt. Csak nem velem, s mellettem.
- Értem. S ha az a Valhalla, akkor is mennének oda? Mennétek oda? - pillantok a gyerekekre.
Azonban itt más szokások lehetnek, mint nálunk, s világuk is más, így Volstagg felé indítom kérdésemet.
- Nálunk ők isten hírnökei és az emberek védelmezői, segítői. - bólintok. Angyalok kihúzva a listáról.
Komolyan hallgatom Volstaggot és mintha már egyre jobban menne értelmezni.
- A sörön nem múljék. - mosolyodok el, s egy hatalmas kupa mézsör terem Volstagg kezében. Most mellőzöm a fizikai részét, itt az idő most a legkevesebb. Vannak, akiket várnak... haza?
A füst és a pára értelmet kap, miért is teszik, noha ennyi erővel egy erdőt is felgyújthatnának, aztán esőért imádkoznak. De ez csak az én egyszerű logikám.
- Ám legyen. Készen álltok? Áll, asszonyom? - tekintek rájuk, s felcsendül Volstagg éneke is, amire azért először visszafordulok felé, ránézek, aztán inkább hagyom. Nem az én szokásom, itt csak segítő vagyok.
Ha megkapom az engedélyt, csakis akkor hunyom le két szemem, harmadik azonban szinte nagyobbra nyílik, s mudrákba kezdek, felidézve az egyik imát, melyet az egyik könyvben olvastam, mely hazafelé vezető utat mutat a lelkeknek. Geometrikus mintákból, s Volstagg énekhangjából formálódó formák összefonódnak, s hamarosan a hitükhöz igazodó füst és pára jelenik meg, amelybe, ha belelépnek, úgy az “hazaviszi” őket. De csakis őket, s más lelkek nem jönnek át, s ők védelmet kapnak az egész úton, s segítséget is, hiszen várják már őket odaát.
Egyre hidegebb lesz, ahogy haladok a varázslattal, mely kitart addig, míg bele nem lépnek a párába, s füstbe, vagy amely igazodik hitükhöz.
- Már várnak benneteket. - harmadik szemem rájuk néz, s átlát azon, mely emberi szem előtt ott lebeg, s látom, várakoznak rájuk.

...

**Volstagg** Hétf. Okt. 30, 2023 7:25 pm

Volstagg & Dr. Strange

- Arra ugyan nem lesz panasz! Elregélendő leszek Peter Porker, Shuma-Gorath és a többiek történéseit és még bármit, mi érdeklődésre tart számot!
És ami nem, azt is elmondandó lészek, mert már sokszor tapasztalám, hogy első fülhallásra kevéssé érdekesnek tűnő eseményeket az én előadásomban szívesen hallgatnak a népek.
- Ily népségekről biza szólnak hírek és zombik ellen én is harcolék vala Midgard legnagyobb hősei élén például amikor is Mephisto újjáélesztett egy légiónyi holtat bábként mozgatva őket. Leszületőnek minket is hívának. Én az utolsó Ragnarök után holtomban egy német orvos felnőtt testében elrejtve születék meg Rolf Mueller néven és csak két tél megérése után Thor pörölye változtata vissza Asgard Oroszlánjává. Besétálókról szívesen hallanék, hisz jómagam még nem bizonyosodhaték meg ilyenekről és meglehet, tébolyodottak beszámolóit hallám csak eleddig!
A doktorral biz ízes beszélgetéseket folytathatunk még ennekutána.
- Igen, igen, Woodoo Testvér vagy Jericho Drumm. Nálunk ő vala egy ideig még Legfőbb Varázsló is, míg bírta a tereh hordozását és megállá helyét maga Dormammu ellen is!
E világon tán még szárnyait nyitogatá vagy nem ére még meg az idő az ő színre lépésére. Alig győzhetém le kíváncsiságomat, mely megismerésre hajt, az új univerzumom felderítésére! Mily más itt minden és mindenki, mint szép hazámban! Hildegund és a Volstagg-gyerekek is másmilyenek. Az asszonyi nyelv viszont éppoly választékos és régies, mint az én hitvesemé. Perlekedni is tuda, ebből a szemhunyásnyi ízelítőből is látám.
- Úgy, ahogyan szóla, jó uram! Egy fakanál kondérhoz ütésénél hosszabb idő nem tele vala el. Egyszercsak itt valának. A doktort túl sok gyermek lengé körül és mintha magabiztossága alábbhagyna. Tán nem tudja, mitévő legyen velük? Nem tudhatja mindenki, legfőképp ha Legfőbb Varázslói és egyéb teendői miatt nem nemze még porontyot.
- Én utazom? És anyám és testvéreim is, de nem tudunk róla? Ily rejtelmes szóvirágokat csak a kapu őrzőjétől, Heimdalltól hallék és sosem magyarázá el, miket beszéle. Hogyan utazunk? Miért utazunk?
A bátor leány nyelvén ott játszik a kétkedés is a tudni vágyás mellett. Éles elméjű és érett gyermek. Pont, mint apja és anyja lehet. A választ legbölcsebben a doktor tudá megadni neki.
- Nem is tudám. Nékem nem vala ily tükröm, de hogy ki birtokolhatá? Mintha...nem is üvege lenne, hanem olyan kristály, mint a díszek, miket férjuram hoza nekem és leányainknak Nidavellir mélysötét bányáiból. Óóóóriási kristálytükör széttöredezve, mégis egyben. Nem értem, nem tudom másképpen elmondani, de így vala!
Erre már én is csak szakállamat vakarom. Rejtély övezi azt a tükröt. Tán nem is vala, csak ily látomás támada, mi elhunytában éré a családot. Vagy majd a doktor megfejti a titkot. Megesik a szívem rajtuk ismét még most is, de amikor értetlenség és megdöbbenés ül ki arcukra majdhogynem könnyeket kicsordítva belőlük, akkor a doktor mondá, amit kell. A legjobbkor! Látszik, hogy nem csak az arkán mesterséghez ért, hanem gyógyító is. Testé és léleké.
- A...Valhallába sok asgardi mene vala. De csak a dicső harcosok. Nem vágyék tajtékzó lakomákra és duhaj korsódobálásra. A férjem oldalán lennék. Ő mindig izgalmas, érdekfeszítő és...hihetetlen vala. De nála van a nyugalom és gyermekeim számára a játék, az esti, napközbeni, reggeli, minden időben felcsendülő mese.
- Mi mind hozzá szeretnénk menni - mondja a kislány, ki mellé felsorakozának immáron megszeppent ifjabb testvérei. Szorosabbra húzom magamon ingemet, mert megkísérte a jötunheimi szeleket megszégyenítően fagyos szellő.
- Angyaloktól Odin mentsen meg minket! A tizedik világ, Heven teremtményei Asgard ellenségeivé nyilváníták magukat és nem azok, kiket Midgardon ismernek angyal néven. Vala hozzájuk szerencsém és a Világok Kongresszusán is csak nehezen békélének meg ezen örökké háborgó lények.
Tudomásom van róla, hogy Midgardon másokra, segítő lényekre gondolnak, de nekem azok a szárnyas nők jutnak eszembe, kikkel világom harcban álla.
- Papok végzik a lelke útra bocsátásának szentséges cselekedeteit. Papok, kik kapcsolatban állnak a mágia mélységeivel és a másvilági lényekkel. Dr. Strange, maga méltónak találtaték e szerepre, úgy vélem - szólék tisztelettel szavaimban és lelkesítő kézmozdulatokkal.
- Kivágott tuskókat égetének, dalolászának körbe a fák között, cserjék bogyóit és lombos ágak terméseit fogyaszták, no meg fakupás mézsört vedelének a levélkoronáknak alatta. Azután égő nyilakat lövének az ég felé és hova leesének, ott veder vízzel locsolák őket, hogy a füst és gőz párája felvigye a lelkeket oda, hol az Árnyékban Ülők megbékélést adhatnak nekik. Ha netán aggódik, hogy a trollok erejével vetekedő mézsör a fejébe szállna, én szívesen segítek elfogyasztásában és hithű asgardi éneket is tudék! Feleségem mindig megkére, hogy ne szálljon torkomból oly ének, mi hamisságában élesebb fegyver a bárdomnál, de ha lelkek megnyugvásáról vala szó, én bizony dallok bármilyen melódiát!
Amint beszélénk arról, hogy az álmokban is a cselekvés nyitja meg a kapukat, úgy itt is erre vala szükség. Nem is tétlenkedém hát, heves-tüzes nótára fakadék és ha egy varázslattal mézsör kerülne elő, akkor még inkább belelkesedék és hajónyi matrózokat megszégyenítő kurázsival mondám énekemet, hogy Hildegund és a gyermekek elmehessenek utolsó útjukra. Szegény lelkek. Ezen tettemre leszek legbüszkébb itteni életemben, az egyszer biztos!

code by lizzou × gifs by tumblr

[/color]

**Stephen Strange** Hétf. Okt. 30, 2023 7:15 pm

To: Volstagg

Hát cifrán tud beszélni, amit el lehet rendezni egy mondatban, hogy nagyon kapaszkodnom kell szavaiba. Igyekszem is követni, egy doktori értekezést még mindig könnyebben követek, mint szavait, de tanulok. Bólintok, megértve, hogy ez számára válaszom értelmezése. S újfent egyet.
- Valóban nincs közöttünk.
Valahol meglep, és nem is lep meg Volstagg válasza. Az az egoizmus, ami korábban rám volt jellemző, kihúnyóban van, s ha én voltam odaát, meg mások is innen, akkor miért ne lehetne ez a másik Volstagg világában is? Az univerzumok kezdenek megbolondulni...
- Ha cserébe mesélsz azokról a világközi vándorokról... - csak értsem is meg szavait, dolgozok rajtuk.
Már majdnem mondanám, cselekedjünk, mert magam is a tettek embere vagyok inkább, noha előzetesen mindent igyekszek úgy átgondolni, hogy keresem az összefüggéseket. A folytatásra azonban inkább ki sem nyitom számat. Volsgtagg harcos, s a csatamezőn lelkesítő beszéd őt fellelkesíti, én csak sarkon fordulnék, és inkább tenném a dolgom, így inkább nem is mondom ki véleményem, csak bólintok.
Aaazért a testbe költözőkhöz én is tudnék mondani pár mondatot. Legfőképpen azt, hogy hideg. És borzalmasan nehéz mozgatni.
- Úgy érted, zombik, leszületők vagy esetleg besétálók? És ... feltöltik a tudatukat a gépbe? Szellemben feloldódik? - szeretem a számat jártatni, de kérdezni is ugyanúgy szeretek. - dr. Woodoo-t? Jerichot? - hallottam róla, ám személyesen még nem találkoztam vele. - Személyesen nem, hallani már hallottam róla.
S egyelőre hagyom is a kérdést, a nevet azonban elteszem gondolatbeli tarsolyomba.
Volstaggra pillantok, mind a három szememmel, s látom, töri a fejét maga is, mivel hozhatná tudtára, hogy “hellószia, meghaltatok, ugye tudod? Nem? Most már igen.” Régebben még lettem volna ekkora arrogáns, nohaaa, azt hiszem, halállal nem, már az Ősmágus halála előtt sem, elvégre orvos vagyok.
- Valóban.
Összevont szemmel hallgatom, láthatóan figyelve szavait, főleg, hogy miként tudom értelmezni.
- Úgy érti, hogy egyszercsak itt voltak?- egy ideig csendben maradok, hiszen az a legjobb, ha az illető maga eszmél rá, mi is történt, hol is van. Sokan nem emlékeznek arra, miként haltak meg, az valahogy pont kiesik.
- Valóban nem az az Asgard, amit ismer, asszonyom. - tiszteletteljes a hangom, de persze pont a kölyöknek kell megtalálnia. Mintha valahogy éreznék, mennyire nem is tudok és akarok mit kezdeni gyerekekkel. Nekem már Peter is sok(k). De attól még az ajtó ugyanúgy nyitva áll előtte.
A gyerekre nézek, és ugyanazok a képek jönnek elő, ahogy a kollegáim közlik a hozzátartozókkal, bocsi, a műtét a sikerült, a páciens meghalt. Csakhogy a páciens éppen itt áll előttem. Nehezen is jönnek a szavak, érzem, ahogy a gondolataim megfagynak. Hogy mondjam el gyereknek, hogy az apja nem azért nem jön, mert meghalt, hanem azért, mert ő maga halt meg?
- Az is lehet, hogy éppen te utazol, csak még nem tudsz róla. Hiszen nem olyan, mint amilyen szokott lenni, nem? - nem hiszem, hogy bejön ez, akkor sajnos jön az őszintébb felem. Nem megy nekem az ilyen virágszirom-tépkedés.
És ami a fejemben van, mint kérdés, fel is teszem Hildegundnak.
- Akkor kié? Hol volt? Hogy került önhöz? - gondolataim sebesen járni kezdenek, milyen tükör is törhetett el, majd érdeklődéssel fordítom el fejem. Átlátott ide?
- Hogy nézett ki az a tükör?
Amit utána hallok, nem igazán tetszik. Hela?
A beszélgetés felgyorsul, így csak figyelek. Aztán a jelenségre is, az asztrálsík kicsit felpörög, de nagyon. Veszek egy mély levegőt, noha nagyon nincs szükségem rá.
Megértően tekintek Hildegundra.
- Érit már, mi történt? - a gyerekekre is nézek, s most inkább nem figyelek arra, mit is érzékelek még.
- Szeretne nyugalomra lelni? Hazatérni? - nem feltétlenül az életükben való otthonra értem, s sejtem, ő érteni fogja. Ezért csak figyelek rá.
A testem eléggé fázni kezd érzékelem, de olyan hideg úgyse lesz éltében, mint az a hotlt test, amit mozgattam.
- Volstagg, van valami szokás, rítus, amivel hazakísérik a vándorló lelkeket? Szoktatok hívni valakit? Vagy valakiket? Nálunk angyalok a kísérők. - szerintem engem szöggel kivert bakanccsal rúgnának hátsón, hogy a pokolig meg sem állnék.

...

**Volstagg** Hétf. Okt. 30, 2023 7:12 pm

Volstagg & Dr. Strange

- Ahán! Valóság hát, hogy még fel sem ocsúdának és már átlényegülének! Testük mintegy varázsütésre úgy rántaték ki izgő-mozgó mivoltából, hogy lelkük nem bírá követni sem szemmel, sem lélekkel. Csak Higanyszál volna képes oly gyorsaságra, de ő már szintén átoldalga vala a holtak mezejére, ahogyan ezt sajnálattal hallám ehoni hős barátaimtól.
Hirtelen halál éré az asgardiakat és fel sem fogák. A mély türelmű doktort nem zilálom tova oly gondolásokkal, melyekről nálánál Thor sokkalta többet tudhat vala.
- No lám, akkor majdan mesélhetne erről nékem! Kedvelem a jó történeteket! Én eleddig nem járék meg más univerzumokat, de az én világomban már megfordula vala néhány világközi vándor. Tudós emberfőink úgy mondák, interuniverzális turizmus keretében.
Mi derítő kifejezés volna, ha nem kísértő holtakról társalgánk volna vala az imént.
- Mindenem a cselekvés! Mint mondani szokám, a tett előrébb való a szónál, de olykor a szó is tesz, még többet is, mint kéz és láb tudna! Egy bátorító beszéd a csatamezőre terel olyanokat is, kik szívében mélyen ott lakozék a bátorság és lelkesb lészen küzdelmük a buzdítástól, de ha ingujjuknál megfogva rángatnák őket, hogy ütközzenek meg a gaz ellennel, bizony megmakacsolnák magukat, mint csökönyös törpeló a hasát érő mocsár küszöbénél. Még nem tudám, hogyan járjak utána az álomutazásnak, de majd kiderítendő leszek.
- Ó, hát odaát a halálnak legalább annyi változata vala, mint az életnek. Testben, lélekben visszatérők, kísértők és kísérők, meghalva is életben maradók, új testben ébredők, tudatukat gépbe töltők, megsemmisülők, szellemben feloldódók, de a legtöbbükről már nem hallánk többet utolsó szempillantásuk után. Ismeré itt dr. Woodoo-t, kit holt fivére segít a szellemvilág féken tartásában?
Odaát nagy hős vala, itt még nem bukkana fel nyíltan. Számtalan kérdés még számosabb kérdést szüle vala, hogy később is legyen miről társalkodnunk. A jelenés viszont nem tűr halasztást, az elhunyt asgardiak szorgoskodának.
- Ó, valóban? Nem értém én, hogy toppanhata ide férjuramnak ily ifjúkori mása, míg az én Volstaggom késlekedék mutatkozni - szóla, minekutána rendbe tevé az asztalt. Hildegund nem érti. Szakállamat vakarám próbálván kigondolni, miként adjam tudtára érthetően, mit már elmondék.
- Ott állánk a tükör előtt mind, várakozván testvérnéném neve napjára rendezett lakomához elfelé való indulásra és utána sutty és csett, itt valánk tétlenül és tova. Se uram, se a lovak, házunkat sem lelénk. Nem oly hely ez, mint hazánk, Asgard. Ez a fehérnép is tuda szavakat forgatni és öröm lehete vala őt és az itteni Volstaggot hallgatni annakidején. Szólnék, de megvárom vele a doktor kérdéseit és a lányka válaszát.
- Ő nagy utazó, mindig úton van és mindig visszatér. De most nem szóla vala annakelőtte, hogy útra tére - felel a kis Gudrun.
- Eltöre egy tükör! Nem a miénk, hisz az a legjobb helyi fúvóműhelyben készüle vala mágiával elegy égetett homokból. Meglátám benne magam és férjemet, amint egy útszéli helyen, nagybajszú, izzadó midgardiak között fala vala.
Új-Mexikó!
- Nem, nem, nem. De. Zöld asszonyt láték, kit még azodáig sohasem. Sötétzöldet. Oly sötéten zöldellik, hogy már fekete. Szívet dermesztő, ijedelmet keltő.
Most jöve el közbeszólásom pillanata.
- Hildegund! - mily fura így szólítni egy más asszonyt! - A nő Hela vala. Helheim Úrnője. Halált vive Asgardra, majd mindenek halálát.
- Jaj, miket szólál! No lám, akkoron Volstagg is...
- Nem-nem! Férjed erős és túlélé, mint minden mást is büszke tartással és diadallal!
Mintha magamat dícsérném.
- De a megmaradtak ide jövének. Midgardra. Volstagg egy Új-Mexikó nevezetű mezsgyére látogata. Én is járék ott és bizony vala tükör a fogadóban.
- A tükör - pedzegeti, mintha felderengne lelki szemei előtt valami.
- Azt mondád, a tükör emlék. Arról, hogy otthon állátok előtte díszasgardias öltözetben.
- Emlék.
- Emlékszem!
Hirtelen mind megállnak. A lakoma jelenete elillan, a szellemek csak lebegnek és szörnyülködő, fájdalmas arcukkal kiáltani, sikoltani és sírni kezdének. Halálukra emlékeznek!
- Doktor, hogyan segítsünk rajtuk? - kérdem öblös hangommal túlordítva a jajongó kísérteteket, kiktől a levegő igen meghűle vala az eltelt percekben.

code by lizzou × gifs by tumblr

[/color]

**Stephen Strange** Hétf. Okt. 30, 2023 7:04 pm

To: Volstagg

- Megesik. - tartom el a kezem egy pillanatra arcomtól, majd újra visszahelyezem, ahol volt. - Általában akkor, ha a halál hirtelen érkezik. - van, amikor ezt nem állítanám annyira biztosra, ezért is általánosítok. A halálom.
Bólintok arra, hogy majd felkeresi Thort. Röpke, ám annál intenzívebb volt mindegyik találkozásunk.
Istenek. Thanatos úgy viselkedett, még ha esetlegesen tagadta is.
- Vannak nálun legendák, melyek szerint isteneinket feltámasztották, vagy visszatérést ígértek. Valahogy egyik sem igazán következett eddig még be, de nem zárnám ki. Mint ahogy a másik feltevésedet is. - Setét Könyv és Agatha esete kiválóan mutatja, mennyire szeretnek játszadozni ilyenekkel. Igaz, én is. A szándék és indíték sokkal fontosabb. - Hogy itt visszatérnek-e az asgardi istenek, ebben Thor szintén jártasabb. - még biccentek is hozzá.
- Nem zárnám ki, hogy itt is ezt teszik. - azt hiszem, jobban kéne tanulmányoznom a sziklatrollokat. Még a végén ellopnak mindent az alagsorból...
Kortyolok a teából, azért a beszélgetés folyadékot kíván. Meg is áll a kezem a kérdésre.
- Nos. - időt kell nyernem, nehogy félrenyeljem gondolkodás közben a kortyot. Azért Miss Chavezzel való utazás nem igazán volt gyerekmese. Se a mozaik, se a rajzfilmes. Egyik helyen sem tudtam levegőt venni, bezzeg a pacavilágban! Azt hittem, megfulladok.
- Egyszer volt szerencsém jó pár univerzumon végigvágtatni, hogy egy viszonylag hasonló, ámde ennél fejlettebb világba érkezzek. - azt hiszem, a Setét Könyv használatát nem reklámozom túlzottan. Meg valahogy azt sem hirdetem nagyon, hogy még megvan, hogyan lehet átkukkolni más univerzumokba. A Harmadik Szemem meg úgyis egyértelművé teszi a másik dolgot. Ami most egyelőre rejtve van. - Fizikailag. - az pedig, hogy öt évre úgy eltűntem, mint homokóra szemek, ha azt megfordítják... tényleg, náluk Thanos-féle esemény megtörtént? Majd egyszer, ha eljutunk oda a beszélgetésben, akármelyikben, rá fogok kérdezni. - Nem, nem hiszem, hogy jártam az ön világában. - azért előtte végiggondoltam, merre is járhattam.
- Meglehet. Tudatosan kevesen képesek rá. - példák rá az álmaim. A rémálmaim, hogy pontosabb legyek. - A cselekedet. - akár kérdésekkel, akár tettel, a válasz felé vezető út mindig cselekvés útján érhető el.
Elgondolkodva nézek Volstaggra. Megint megfogott.
- Nem tudom, mennyire ugyanaz a világ, ami itt van, mint ahonnan érkezett Volstagg. Ennek a világnak asgardi túlvilágáról Thor tudna többet mondani, mi történik a haláluk után. Ahonnan érkezett, ott mi történik a halál után? Odajutnak, amiket elmondott? Mi alapján történik mindez? - áh, gyorstalpalót kellett volna vennem Thortól, meg a könyvektől... de... azt hiszem, van egy ötletem, mi lesz végül a megoldás...
Kicsit meglepve tekintek rá, s valamiért újfent Miss Chavez jut eszembe. Ahogy azt mondta, csak ő létezik, nincsen másik Miss Chavez.
Látom, hogy még ujját is a szája elé teszi, melyre helyeslően bólintok, magamban. Nem vágyom megismételni azt a bakit, amit Peternél követtem el, még ha jó szándék vezérelt, mind a kettőnket.
A kristályokat és a széket azért helyeztem így el, hogy ha belépnek a körbe, Volstagg láthassa is őket.
Előbb csak nézem, mik is történnek, s felkészülök mindenre, amire csak lehet. Magamban azért meg kell forgatnom szemeimet, hogy már megint a gyerekek azok, akik kiszúrnak maguknak. És persze olyankor jön a baj, mert hát ....
Peter jut eszembe, az elesettsége és kétségbeesése, s hogy képes volt letenni büszkeségét, hogy segítséget kérjen, ráadásként nem is maga miatt.
A játszadozó gyerekek köréből nézek Hildegundra, mert itt még jobban érezni... ó a fene! Itt nem tudom elrejteni a harmadik szemem! Most már mindegy....
- Érzékelvén magukat, s segíteni kívána, hozzájam fordult. - aaa...mm. Oké, ez ragadós.
- Valóban nem az ön Volstaggja van itt velünk most, asszonyom.
És az is feltűnik, hogy nem mintha tudnák, meghaltak.
Köpeny a rángatást engedi, s hagyom, tegye mit kíván tenni a gyerekekkel. Petert is nagyon kedveli, s barátját is megmentette már.
És meg is van. Nem tudják, hogy halottak. Erre Volstaggra nézek. Mind a három szememmel. Legalábbis arra a Volstaggra, aki felkeresett most. Ezt már legalább tudjuk.
Na meg én, és a gyerekekkel való beszélgetés. Az sok jóra sosem vezetett. De ahogy nézem a kislányt...
- Egy másik világba utazott el. - közben sebesen járnak a fejemben a gondolatok, miként is vezessem rá őket, hogy most éppen hol is vannak.
- Mondd csak, hogy hallottátok meg és leltetek rá erre a Volstaggra? - én és a finom vonulat, úgy nagyon nem létezik.
- Nem észleltek... nem történt mostanában semmi szokatlan? Nem volt háború? - ezúttal már a nőre tekintek. Asgard pusztulására igyekszem vezetni vezetni figyelmüket.

...