This... this is who I am. A killer. A murderer. My body may be healed, my mined may be clear...

Egy másik univerzum dr. Miles Warrenje megteremti Kaine-t azzal a célból, hogy pusztítsa el Peter parkert. Még ebben az évben megannyi javítási kísérlet után úgy határoz, hogy a túlzott vérszomjjal megáldott klónt elpusztítja. Kaine az utolsó pillanatban öntudatra ébred és a földdel teszi egyenlővé a labort. A későbbiekben csak a pusztítás érdekli.

Az univerzumok közti törékeny egyensúly nem tartható fenn az örökkévalóságig, Kaine pedig a felfordulásban véletlenül egy másik univerzumban köt ki. A hely ismeretlen számára, hisz ahonnét jött, teljesen máshogy festett. Pusztítóbb volt, véresebb, az anarchia uralta a városokat. Máshoz nem értve azonban szintén az alvilágban látta meg a lehetőséget, hogy bebiztosítsa magát az idegenek között.

Kaine dolgozott együtt  James Johnsmeyerrel, aki illegális harcokba vonta őt be, derengeteg pénzt keresett a rablók megállításával és rablások elkövetésével. Sokszor az Egyesült Államok körül utazott, hogy bejusson Mexikóba, ahol alaposan belepiszkált a kartellek ügyeibe.

Egy ügye végett végül visszatért New York-ba, ahol éktelen pusztításba kezdett. Nem csak az ellenfelei bosszantották, de képtelen volt koncentrálni a rá törő jövőképrohamok miatt. Az egyik ilyen illúziónak elejét véve rántott el egy fiatal nőt egy általa elszabadított autó elől, amitől a saját ösztönei sem mentették meg teljesen. Ugyan odébb szökellt, de telibe találta és nem sok maradt meg neki utána. Egy tiszta szobában ébredt teljesen ellátva, ahol napokig lábadozott. Különös érzések kezdtek kavarogni benne azzal kapcsolatban, hogy életében először segített másnak és nem hagyta, hogy dühe martalékává váljon.

Már hetek teltek el a felépülés óta, vendéglátóitól pedig szó nélkül lépett le egyik pillanatról a másikra. Mégis ennyi idő után is az incidens járt a fejében. A késztetés, amit érzett, hogy megmentse a nőt még az ösztöneit is felülírta. Nem hagyta a gondolat nyugodni, hogy a jóra való cselekedet honnét jött és ki akarta deríteni. Életében először egy banda teljes lemészárlása után érezte úgy, hogy nem várja őt semmi ebben a világban. Első útja csatak véresen a változások előidézőjéhez vezetett.

Senki nem mondta, hogy az átlagos élet egyszerű. Unalmas lehet, de kifejezetten olyanoknak kihívás, akik egészen eddig fittyet hánytak a társadalmi normákra, a gravitációra és a társas életre. Az állandó tartózkodás márpedig némi inkognitó módot is igényel és annál nehezebb betartani ezt, minél hétköznapibb arcát kell mutatnia. De hogy mitől is ilyen nehéz ez? Töltsön el valaki öt percnél többet Laze "én majd megmutatom neked, mi a menő" Harriessel.

Ki hinné, hogy egy gondosan elrejtett fegyvert ilyen könnyű megtalálni? Vagy azt, hogy egy egyszerű reggel mellett is lazán meg lehet tárgyalni a maffia ügyeit? Kaine most először mesél a korábbi életéről és rájön, a bizalom útján nem is olyan könnyű járni, de jobban megéri, mint a vallatás. A pókok vajon akkor most ellenségek vagy barátok? És a pókfóbia kikezelhető?

Hogy egy máguspalánta mekkora felfordulást tud okozni, az már egészen megszokott dolog is lenne, ha mindezt nem azzal tenné, hogy véletlenül leleplezi magát. Avagy arcot kap a személy, aki véletlenül kiejti a tiltott kérdést: te vagy Pókember? Avagy minden ilyen mágus idegesítő valamiben és hol osztogatnak türelmet hozzájuk?