Chatbox
» But who's gonna give you your goodnight kiss
by Niel Topsfield Ma 11:40 am-kor
» Angels can cry
by Lacey Harries Ma 11:02 am-kor
» Museum hide and seek - Lacey & Bo-Wei
by Fu Bo-Wei Tegnap 3:01 pm-kor
» Rain announces lightning
by Shu Kyoko Tegnap 8:17 am-kor
» Előzmények
by Danny Ketch Csüt. Szept. 19, 2024 7:11 pm
» Throwback thursday
by Peter Parker Szer. Szept. 18, 2024 10:29 pm
» Teenage disaster
by Aurora Knightley Szer. Szept. 18, 2024 9:47 pm
by Niel Topsfield Ma 11:40 am-kor
» Angels can cry
by Lacey Harries Ma 11:02 am-kor
» Museum hide and seek - Lacey & Bo-Wei
by Fu Bo-Wei Tegnap 3:01 pm-kor
» Rain announces lightning
by Shu Kyoko Tegnap 8:17 am-kor
» Előzmények
by Danny Ketch Csüt. Szept. 19, 2024 7:11 pm
» Throwback thursday
by Peter Parker Szer. Szept. 18, 2024 10:29 pm
» Teenage disaster
by Aurora Knightley Szer. Szept. 18, 2024 9:47 pm
Marvel: Madness Returns :: "This story has been yours all along. You just didn't know it." :: Titkos invázió :: Amerika
Re: Likes-dislikes
• doing good for good reasons •
Likes, dislikes
Au, tényleg nagyon fáj a létezés, beszívni egyet, kettőt és kifúj, szeret, avagy nem és micsodát, bágyadtan omlani a kanapéra tőle, hogy létezik egy lány…
Egy spirál az egész, pörög lefelé sok gondolat, éppen elsuhannak Cessily mellett, amikor egy vágyott szó húz fel mélyről.
Döbbenten ugrok meg, emelkedek fel, mintha sosem lettem volna fáradt és Tommy adott volna momentumnyit az energiájából. Szeret?
Egy hülye pillanatig elhiszem, hogy nem mint barátot, csapattársat, embert, et cetera, aztán fejbekólint, hogy a valóságban élünk.
Azért elvörösödöm, beképzelem arra másodpercre és fejem is lehajlik tőle. Nem túl Witcheres reakció. Semmi hangos, alpári vicc, kiküzdött társasági presztízs. Csak zavar. Megbámulom a kiszaggatott cérnaszálakat, tovább vöröslöm. Agyam kétségbeesetten túr poénos szöveg után. Egy sem jut eszembe.
Egy viccesnek hitt fintor suhan át képemen Josh és Julian nevét hallva, rövid, szarkaröhögés követi.
-Azért azt tudod, hogy nem vagyok szerelmes beléjük, ugye?
Az, hogy nem érzem igazán, hogy maguk közé fogadtak volna már egy másik nyomorul kérdés.
-Nem, én másra gondoltam, rád.
Motyogom veszítve az előbbi “felháborodott” lendületből, az asztalnak, amin eltoccsant a világfájdalmam. Hozzá kéne tenni, hogy megválaszolta. Nyílik a szám, megremeg rajta egy mosoly. Végigfut, mint karon a libabőr.
-De aztán te azt mondtad, szeret, úgyhogy mindennek rendben kell lennie, nem igaz?
Érzem, ahogy lehuppan mellém, összeszorul a gyomrom. Próbálok pozíciót váltani, kevésbé kínosat, egyenes háttal, felkígyózni mellé. Mintha minden a legnagyobb rendben lenne, a föld unalmasan forogna tovább és lehagyná a gyerekes gondolatokat. Szeret.
-Öhm ja, ők eléggé szeretik magukat. De biztosan ez az egészséges.
Csak azért jött, hogy nézzen valamit és zavarom. Előkotrom a szájmaszkom, mert érzem, hogy mérgező leszek. Gondosan felhelyezem, addig is van időm fontolgatni a választ. Beleköhögök, ahogy megérzem az enyv belső szagát, felszívom, mint egy romlott kokaint.
-Terveztél valamit nézni? Nem, nem zavarsz, majd…befejezem máshol, hogy én se zavarjalak.
Bámulok az egyelőre üres képernyőre, mindenhogy csak megferzőzném és nincs az a vicc, ami segítene rajta, elütné az élét, vagy az a maszk, ami megvédené tőlem.
Lorem ipsum | dolor sit amet
Re: Likes-dislikes
• doing good for good reasons •
Kev & Cess
Van ez a regényszéria. Annyira gáz, hogy díjat érdemel. Elszabadult a közösségi médiában, erre gerjed a TikTok, megfilmesítési jogokról csicsereg a Twitter. A teljes deal. Most, hogy összegyűlt az ötszázezer feliratkozó, nincs megállás az egymilláig, ergo felpattantam a hype-vonatra. Csináltam hozzá egy másfél órás kritikát. Üssük a vasat, amíg meleg.
Mennyire holt ciki, hogy minden fémes szólásról a saját higany formám ugrik be? Hátragördülök a gurulós széken, kipörgöm a fejemből a képet az ostorról meg a forró acélpopsimról. Kevet okolom érte. A múltkori küldetésen letolt ökörködését. Valszeg az sem segít, hogy három napja görnyedek a videószerkesztő felett és pörgetem unalomig a szövegelésemet. Ki kellene mozdulni. Nézni valamit a saját pofimon kívül.
A moziszoba persze foglalt, mikor nem az? Kénytelen vagyok beérni a nappalival.
Megtorpanok a küszöbön. Látom, Kev is kénytelen volt beérni vele. Az ajtókeretnek dőlve mosolygok a lökött pózon meg azon, mennyire kedvelem a lökött pózait. Megesküdnék rá, hogy a nevemet hallom, emelem a kezem visszaintegetni a köszönésre, de bomlik tovább a kávézóasztalon. Mintha itt sem lennék. Közelebb surranok, próbálom kivenni, mi a frászt motyog, minek bolhássza a kárpitot.
– Szeret – fejezem be a mondókat. – Virággal gyorsabb, mint cérnaszálanként bútort bontani. Jules vagy Josh volt a kérdés? – Átlépem a karját, és lehuppanok a kanapéra. – Ne aggódj, mindkettő bírja a burádat! Persze a sajátjukkal nem versenyezhetsz.
Hozzájuk passzolna igazán a YouTube karrier. Imádnák magukat stírölni.
A párnák közé túrok, a szokásos rejtekhelyen találom a távirányítót. Elégedetten csapom a tenyerembe, figyelek rá, hogy ne koppanjon. Nem kérünk emlékeztetőt a keménységemről, köszi.
– Nagyon zavarom a... – Körkörös csuklómozdulatokkal intek felé, miközben keresem a jó kifejezést. – Tipródásodat?
A régi Cessily kihasználná a szitut, flörtölne a sráccal, aki tetszik neki. A mostani csatlakozik magában a tipródáshoz.
Vajon Kev sejti, hogy ő a legemberibb az életemben és néha egészen úgy érzem, valódi gyomrot, szívet növesztek a közelében?
Fenébe. Hülye könyvsorozat. Totál megfertőzött a nyálas maszlagjával.
Kevin Ford a Nap Hősének tart
Likes-dislikes
• doing good for good reasons •
Likes, dislikes
Zárva vannak a szobaajtók. Néhány légy dong a közös helyiség elnéptelenedett falán, fényforrások, egy-egy állólámpa körül és vet mutánsárnyékot a fehér felületre. Azon ábrándozom, mi lenne, ha hatszáz kiót nyomnának, vagy hogy a szúnyog lenne-e az alien, ha elefánt méretűre nőne és de klassz, hogy az állatok nem úgy mutálódnak, mint mi.
Elfekszem a dohányzóasztalon. Lelóg mindkét kezem, fejem jobb és bal karomra gördül. Próbálok nem depresszióba esni amiatt, hogy Josh és Julian úgy gondolják, minden igyekezetem ellenére nem vagyok túl színes egyéniség, felemelő társaság, mert nélkülem mentek el bulizni, ezért kell tudományos fantasztikus gondolattérképeket kerálnom mutáns óriáslegyekről.
Ilyenkor belefáradok a tettetésbe, abba a természetfeletti erőfeszítésbe, amit abba ölök, hogy mást mutassak a világnak, a képükbe toljam egy javított verzióm, ami nyilván bűzlik az izzadtságtól, talán be se veszi senki, vagy egyszerűen nem elég, minden erőm összeszedve, vidámságot kiáltva sem vagyok annyira szórakoztató, hogy rendesen beilleszkedjek, akkor felmerül az ezer dolláros kérdés, minek?
Cessily is eszembe jut, mint egy távoli álom, a pilledés peremén, ott csüng szemhéjamon, mielőtt lecsuknám és rohadós bukét sóhajtanék szenvedésemnek.
Mély melankólia, ömagam egy cafat változata, egy valódi witcher. Olyan, akinek sóhajtától ezrek indulnak bomlásnak, a fullasztó ködben, egyedül.
-Cess
Ízlelgetem a nevét, mint egy rágót, buborékot fújok belőle, aztán kipukkan, csattan egyet, átgördül a fejem, depressziót sóhajtanak a szempillák.
-Szeret, nem szeret, szeret, nem szeret.
Tépkedem az egyik kanapé kiálló cérnáit fátyolos tekintettel.
Lorem ipsum | dolor sit amet
Cessily Kincaid a Nap Hősének tart
Engedélyek ebben a fórumban:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
|
|