Egész nap az X-suli birtokán lógtam, és most kivételesen nem akartam semmilyen kiküldetésre menni, főleg egy kiadós erőnléti edzés után. Az ágyamon hasaltam, és már jó ideje görgettem a telefonon a tartalmakat. A közösségi média, hírek, videók, mindent átnéztem, de egy idő után kezdett unalmassá válni. Az edzés után úgy éreztem, hogy a testemnek és az elmémnek is szüksége van egy kis pihenésre. Még csak meg sem akartam mozdulni. Bandázni sem volt kedvem, még a szokásos társaságomhoz sem. Csak nyugalmat akartam. Joshmenteset. Kevinmenteset.
Amikor végképp ráuntam a telefonos böngészésre, úgy döntöttem, megnézek egy filmet. Bekapcsoltam a streaming szolgáltatást, és elkezdtem keresgélni valami könnyed vígjátékot. Találtam is egyet, ami elég jónak tűnt, így elindítottam és kényelmesen elhelyezkedtem az ágyon. Nem akartam mást, csak elmerülni a film világában és egy kicsit elfelejteni a fáradtságot.
Miközben a film elindult, és az első jelenetek leperegtek, a telefonom hirtelen megszólalt egy értesítéssel. Egy hangüzenet érkezett. Cessily volt az, ami meglepett. Nem számítottam rá, hogy keresni fog, hiszen egész nap nem látott, talán rájött magától is, hogy ma pihenni szeretnék. Kíváncsian nyitottam meg az üzenetet, és meghallgattam.

"Két percen belül rád rontok a szobádban. Legyél ott! Szükségem van egy szívességre."

Még be sem fejeztem az üzenet meghallgatását, amikor máris motoszkálást hallottam az ajtóm előtt. Nem tudtam, hogy Cessily ilyen gyorsan ideér. Felültem az ágyon, és gyorsan rendbe szedtem magam, mielőtt ajtót nyitottam volna. Az ajtóban állt, azt hittem elsőre mosolyogva, ahogy mindig, én pedig még épp csak feltápászkodtam a helyemről. De a valóság ennél cudarabb volt. A világ összes fájdalmát véltem megpillantani a szemeiben. Ritkán láttam őt igazán kiborulni, az leginkább akkor történt meg amikor a családjáról volt szó. Akkor is csak nekem. Az élet rettenetesen kegyetlen itt sokunkkal, de akkor kicsit könnyebb volt, amikor valamiben osztozhattunk és kibeszélhettük. Sosem volt húgom, sem nővérem, de Cess mindig is olyan szerepet töltött be az én életemben. Ha valakiért, hát érte szó nélkül megtoroltam volna bármit.
- Akkor öltözök és megyünk. Mondd a pontos címet. - nem tiltakoztam, nem kezdtem el alkudozni, elnyomtam minden a repülés ellen tiltakozó porcikám óhaját, inkább gyorsan magamra kapkodtam egy nadrágot, pulcsit, cipőt, zsebembe süllyesztettem a telefonom miután gyorsan csekkoltam a koordinátákat és már indultam is a kijárat felé. Majd ő becsukja maga után az ajtót, talán még nála is gyorsabban robogtam ki, hogy aztán odakint utazóképes pozícióba vegyem a hátamon és kis idő múlva már a felhők között cikáztunk.
- Szeretnéd, hogy bemenjek veled? Nem teszem, ha nem szeretnéd, odakint is megvárhatlak... igazából csak... szóval remélem tudod, hogy melletted vagyok és támogatlak. - nem akartam túlságosan lelkizni, sem belemászni a személyes terébe, de úgy éreztem ezt inkább még idefönt tisztázom le és úgy lesz, ahogy szeretné.
Hamarosan már Portland épületei bukkantak elő és ha ügyes voltam néhány táblán is kiszúrhattam a város feliratát. Most azonban nem akartam vállon veregetni magam a gyors érkezésért, csak igyekeztem feltérképezni a helyet, ahol landolnunk kellett.

— Hellion