- Ez istenekhez illően hangzik! Légy az est főszervezője, Köhintő Kevin!
Remek alkalomnak tűnik, hogy e világ pantheonjába mélyebben belekerüljek!
- Ej, legényke! Ne végy haragvást atyai jótanácsok mián! Ha ennyi, akkor ennyi.
Kimondám éltem eddigi talán legrövidebb mondatát, mit azért zárék le ily gyorsan, mert a fiúcska valóban kezdene magába fordulni. Itt a legjobb helyen leend, hogy megtanulja, milyen lehet teljes életet élni nehéz képességekkel együttesen is.
- Morc Őrnagy nevéhez illően meséle egyszer arról, hogy a szemetet hogyan lehet használni harcra, rejtőzésre, tárgyak elrejtésére, akkor hát művek alkotására miért ne lehetne? Öröm fogja körbeölelni szívét, amiért gondolunk reája. Igazság tölti meg szavaid, mikkel rámutatál, hogy Testőrök Parancsnoka Bishop oly ritka, mint jégóriás a strandon. Szája viszont gyakorta nyitva vala, midőn parancsokat osztogat.
Kevin cimbora igen érzékeny lelkű és mivel kikéré magának, maradok a megismerkedésünkkor kiötlött eposzi jelzőnél.
- Én is forgaték egy mágikus pörölyt, mi Mjölnirnek nevezteték. Hadvezérként ezzel állék Asgard seregeinek élére és így terelém békés lezárásba a Kilenc Világ Háborúját.
Vidám kacajt hallatok, hogy a legényke tréfálkodik, de még ezt is elkészítendő lészen.
- Támogatóim közé biz' felvéslek majdan! Mily jutalmat szeretnél cserébe? Egy különleges lakomát? Vagy vala tán oly személy, ki gyakorta bánt téged és meg kelletik védeni tőle?
Kérdően nézek rá, hogy ha esetleg egyéb kívánsággal élne, mi lészen az?
- Nem-nem! Macskapajtásaink ideszökkennek, ne ez tegye próbára gyógyuló képességüket! - szólok és két mozdulattal besöpröm az egészet a szekrény alá.
Otthon minduntalan Hilde takaríta vala, de én is ismerek gyors trükköket, mint például ezt.
Kevin maszkot öltése nem sarkall arra, hogy én is így tegyek, de kedves tőle, hogy Luisa-t ellátja eggyel.
- Ó, néhány évezreddel korábban így mondák vala a segítőt. A leányka segélyünkre siet, midőn rászorulunk, ha nem akarunk vasszekérre pattanni, hanem dimenziót ugranánk bamf módra, hogy hamarost odaérjünk a roncstemetőbe. Mókás, mit mondasz, de e világ még nem készüle fel arra, hogy Bamfok Atyja Fürge Tommy és Kardvívó Kurt ily kölykökkel fáradjon be a hivatal családügyi osztályára. Az én univerzumomban már sokkalta élhetőbb világa lőn a mutánsoknak - fejtem ki még mindig nevetgélve.
- Hohó! Máris hozom, hisz szoborformázás ide, őrnagydicsőítés oda, még mindig én valék az iskola étekellátója.
Térülök, fordulok és Köhintő Kevin kezében már ott figyelnek a falatok, mikből Luisa is részesüle.
A telepre érkezve gyomrom kissé emelkedik és süllyed, de tartalmát nem löki ki. Szerencsénkre a dolgozók nem figyelnek arra, hogy egy apró lény rakoncátlankodik a szemétnek közepette. Én figyelem, miket választ a legényke és mikor rámutat a halomra, pulóverem ujját feltűrve nekiveselkedek.
- No, sokkalta egyszerűbb, ha egyben többet tudok odavinni, nemde?
Ezzel átkarolom a halmot és préselem másnegyed ölnyi szélesség helyett egy félnyire. Ezután felkapom az autónyi súlyú fémhulladékot és oda járulok, hol lemérendők lészenek az emberek. Teszek néhány ily kört és csinos rakás épül, mit majdan széjjelválogathatunk.
- Mit csinál, a jóisten áldja meg magát? Még megsérül! Arra nem fizet a biztosítónk és ha maga azzal jön, hogy itt balesetet szenvedett, szétrúgom a seggét, az biztos.
E tiszteletlen szavak hallatán úgy lecsapom a hulladékot, hogy a bamf menten ide pattan megnézni, mily káosz keletkezék, mit még növelhet.
- Tartóztasd szádat, jó uram! Asgard Oroszlánjával beszélsz. Szívnek és fejnek nem tesz jót ily indulat. Mint látod, jó erőben valék, hisz az istenek már megáldának és...
Odasúgom neki.
- Jómagam is istennek számítok, méghozzá Thor gyermekkori jóbarátja lennék...
Közben megveregetem vállát, mire megrázkódik, de lesöpri kezem. Gyanakvó szemeiben vihar dúl, majd legyintéssel távozik.
- Ezt a parasztot... Az utca végén a disznóversenyen lenne a helye a többi trágyataposó között - puffog vissza és Luisa felkapja csuklyás fejét e mondat hallatán.
- Barátom, füleimet nem kerülé el, miket mondál! Vigyázz oda, nehogy harcot kezdeményezz olyasvalaki ellen, ki még a Világkígyót is lebirkózá! Ne bánj így vásárlóiddal, hisz a vendég a legnagyobb érték és örülj inkább, hogy egy halhatatlan tevé tiszteletét kevéssé szívélyes birtokod.
Megrázom fejem az ujja mutogatására. Egy fiatalabb társa óvatosan közeledik felénk. Olyannyira óvatos, hogy még köszönni sem mer. Mér és számláz, én pedig fizetek. Borravaló nélkül.
- Jer, leányka, hagyjuk itt e tapintatot nem ismerő társaságot!
Átölelem a szeméthalmot, közben Luisa a nyakamban, Kevinnel pedig kezet fogunk, nehogy itt maradjon. Egy füstrobbanás történik, bamfolunk és...
- No lám, de megváltozék a Xavier Birtok kertje - kiáltok fel, ahogy meglátom a korlátokat és a hangoskodó tömeget.
Mintha röfögést hallanék és ahogy megfordulok, a pálya végéről ifjonti hévvel bátran vágtató malacokat látok, mikre számmal ellátott rongybabákat szíjazának.
- Á, hát ezt a futóversenyt emlegeté a felbőszült fémtelepi mihaszna!
Hallom a fütyülést és a tömeg kiáltozását, nevetgélését. Itt mindjárt ordítozás lészen, ahogy azt a közeledő versenybíra testtartása mutatja.

   

   
Büszkén kihúzom magam. A férfias karakteremmel sosem vala gond, még akkor sem, mikor háromszor ekkora derékbőséggel járék. Gondolkodva vakargatom szakállamat, ki lehet a hímoroszlán istenség? Otthonosan mozgok az istenek között, de inkább saját világomban.
Majd kapok némi hírt a gyors fiúcska származásáról.
- Hálás vagyok ajánlásodért! Bízom abban, hogy szóvégre tudom kapni Bamfok Atyja Szeplőtelenül Fogant Fürge Tommy-t, kinek már majdhogynem több neve vala, mint jómagamnak. Persze bármilyen gyors, ebben sosem érhet utol.
Nézem a legényke mozdulatait. Tán beleszorula a fertőtlenítő a táskába? Végül előkerüle.
- Mutass be neki mindenképp! Istenpajtásaimmal jó kapcsolatot kívánok ápolni és bármely földrészről is érkeze vala az illető, oly ősi tudással bírhat, hogy ismerheti hazája számos receptjét, miket meg kell szereznem. Az istenek konyhája felülmúlhatatlan!
Víg kedvünket találjuk meg itt a málnaillat és a hűtőből vadászott étkek mellett. Köhintő Kevin mosolya viszont lehervad, mint Hela érkezésekor a tavasz kinyíló virágai.
- No de a másik irányba nem próbálád még? Például egy rothadt alma pusztulását visszafordítani, hogy valaki még megízlelhesse enyhén savas, de édes ízét? A mutáns képességek gyakorta fejlődnek meglepő irányokba. Példának okáért az én világomban Henry McCoy a majomszerű, nyúlánk végtagjai mellé később macskaszerű megjelenést és fürgeségét is megismere, miután a Bosszú Angyalai tagjai közül már kiese vala.
Igyekszem bátorítani az ifjat, hogy leljen a képessége hasznára. A szoboralkotás még gyógyító hatású is lehet nála. Megint mily csodás ötletnek bizonyula, mi kipattana fejemből! Nem csupán Morc Őrnagynak lészünk vidám pillanatokat szerzendők, hanem az alkotó is kedvét találja az óriási monumentum elkészítésében.
- Tudom én, tudom én! Éj közepén, csipás szemmel, pizsamában kisétálva tán elfeledhetik a leánykák és legénykék a papucs felöltését és nehogy kivájja talpukat a szilánk!
Köhintő Kevin mintha megfáradottan csüccsenne le, ám újabb ötletemért is lelkesedik.
- Testőrök Parancsnoka Bishop mindig azon fáradozik, hogy megmentsen valakit. Sokszor tán nem is tudjuk, mily veszélyeket kerülnek el itt a tanoncok, okítók azzal, hogy Morc Őrnagy résen van. Mindenkitől megérdemli a hálát, de hát nem mindeniktek képes annyi fémroncsot idehurcolni, hogy a katona úr tetteihez méltó szobor állíttassék belőle! - kerülöm ki a színvallást arról, hogy nem szívlelém, mit a biztonsági vezető monda műsoromról.
- Á, újra lészen egy Mjölnirem néked köszönhetően! Igen, ezt mindenképp alkosd meg, Kirohasztó Kevin? - kérem megtisztelve a fiúcskát a jellemzőjéből alkotott névvel.
Megkacagom izmai mutogatását. Mókás e legényke a maga módján.
- Roncstelepen vala annyi hulladék, hogy még a Pusztító robotot is megépíthetnéd belőle. Tudod, az asgardi mágiával szült fémszörnyeteget, mit evilági Thor és barátai lepofozának Új-Mexikóban.
Már tudjuk is, honnan hozzuk az alapanyagot. A legjobb emberhez fordulék.
- Ó, nem érezte sajátjának az ötletet, de meggyőző készségem lehengerlé vala és rámondá az áment. Attól bizonyosan elzárkóza, hogy önnön magáról emeljünk szobrot, hisz látám rajta, hogy nem híve az ilyen jellegű megemlékezéseknek, de ez alkalommal kivételt tőn.
Kiszínezém és ellenkezőjére fordítám a történetet, hisz beszélék Xavierrel, de nem erről és ő győze meg engem, nem én őt. Mindazonáltal tudom, hogy a fémmonstrum sokak tetszését elnyerendő lészen - még ha Morc Őrnagy és Lélekolvasó Xavier nem is tartozik közéjük.
A három mondatos összefoglalást ismét hahotázással fogadom és lelkesen koccintok is. Túl lelkesen, ugyanis elsöpröm a Kevin kezében tartott poharat.
- Ne haragudjék meg szívednek bánata! Oly módon feltüzele a műalkotás elközelgése, hogy alig bírok magammal - kérek tőle bocsánatot röviden.
A torta pillanatok alatt tűnik el torkomban, ám válaszok helyett kéjes nyammogás és szemeim lehunyásával átélt ízorgazmus érkezik. Szalvétával törlöm meg szám és szakállam-bajszom, mit ére a krém.
- Olyanok ők nékem, mintha gyermekim lennének...kiket még nem vala elég időm rendre tanítani. De némelyikükkel kiválóan szót értek. Luisa-t kell előkerítenünk! Ő párosunkat egyszerre képes átutaztatni dimenziókon és a roncstelepre leszállítani. Csakhogy álca szükséges neki, nehogy a fémhajingáló munkások meglássák a kis mutáns leánykát. Visszhang barátomnak vala itt egy csuklyás ködmöne, az épp lefedi Luisa fejét. Kap egy orvosi álarcot is és még apái sem ismernének rá! Jer hát, keressük meg!
Az öltözőszekrényből ki is veszem az axolotl alakú kuktám ruházatát és indulhatunk bamfnézőbe. De előtte még egy nuggets szendvicset viszek magammal, nehogy megéhezzék gyomrom az úton.
- Luisa! Luisa, bamf leányka! Segélyező Luisa, jelenj hát meg! - kezdek kiáltozni, de úgy, hogy az iskola falai belezengjenek.
A kis kékség meghallhatá, hisz pukkanás hallatszik és a ködből kibontakozik az apró mutáns. Lehajolok hozzá.
- Fél szendvicsem neked adom, ha segítségünkre lészel! Később pedig sütök neked húsos pitét, mit olyannyira szeretsz! Köhintő Kevin barátom elmondja néked, hol van a roncstelep. Oda szeretnénk menni. A szendvics mellé viszont rádadom e különleges ruhát, mert utazáshoz illik új öltözetet ölteni! - igyekszem hatni rá.
Lábát forgatja, ujjaival tiporja a padlót és lelkesen bólogat, főképp a kezemben tartott étek láttán. Először az öltözés, utána a jutalom, ahogy azt gyermekeimmel és az ő gyermekeimmel is tevém minden alkalommal. Jól áll neki a barna köntös és a maszkkal egész különlegesen fest. Szavamat állva meg is kapja a nuggets csodát, mit szintén én készíték. Víg rágásba kezd, majd ha Kevin megadá néki, mit kell, köd előttünk, köd utánunk és máris ott valánk.
- Ó, a gépszekerek temetője! Lépjünk hát be kapuin és vásároljunk! - szólok Köhintő Kevinhez és elrágcsálom szendvicsem maradékát, miközben a bamf azonnal elrohan játszani a szeméttel.

   

   
Mint látom, Köhintő Kevinre nem ragada át vígságom. Még nem. Sajátosan kezdi értelmezni oroszlánságomat, mit csodálkozva várakozó vigyorral és felhúzott szemöldökkel hallgatok végig, majd  rövid, mély kuncogással felelek rá.
- Tán csak nem Szekmet istennel cimborálsz, ki női formájában megkísérlé elcsábítani Thor cimborámat? - kérdem, mi eszembe jut az oroszlánistenekről..
- Bamfok Atyja Fürge Tommy is isten volna? Őt már meg akarám ismerni, de még csak futólag vala hozzá szerencsém.
Midőn Freddy megkínálá terülj-terülj asztalkájáról.
Ez a kesztyűs kézrázás ráadásul még hosszan el is nyúlik, mitől még különösebb. Mintha közben elálmodozna a fiúcska. Megkopogtatom kézfejét, hogy hahó, ébren van-e még vagy már elaluvék?
- Járványhordozó Ninurta kicsoda? Egy igen erős mutáns felebarátod vagy egy Midgardon járó istenség? A málnásat kérem!
Ha nem is ehető, legalább illata gyönyörködtet. Meg is szagolgatom jó alaposan, elégedett hümmentéssel.
- Hála néktek a kínálásért, legénykék!
Ennyi jár a főszakácsnak, nemde? Mialatt elmesélem, hogyan találék rá a szobrászifjoncra, már nevetésben tör ki. Ezt kedvelem, vidám hatással lenni másokra és lelkes közönségre lelni! Kacagására én is ugyanúgy teszek, csak hangosabban és még szélesebb vigyorral nevetve bele a szemébe.
- Egy gonosz mágiaforgató vere meg téged átkos szavakkal, így ragasztá rád a kórságosságot? Vagy így születél és már halálra érintéd a bábaasszonyt? - érdeklődöm igen különös adottságának iránta.
- Tuuudom, tuuudom, tuuudom, csak mifelénk ez népszokás és igen örömteli hangulatba érve időnként elfeledkezem róla, hogy Midgardon...hogyan mondjátok, rongálás? Seperjünk hát, nehogy belelépjenek a macska barátaink vagy bármely más mezítlábas!
Meg is hagyom a lehetőséget Köhintő Kevinnek, hogy rendet teremtsen.
- Ezek jók lesznek szemnek, nem? Mikor Morc Őrnagy feltölti magát energiával, különféle színekben világlik a szeme. Egy jóféle, rohadással edzett, olvasztott üveg tán visszaadja csillogásukat - gondolkodom el kaján vigyorral.
Meg akarom lepni a nagytermetű feketét, de bajszát is meg akarom húzni, noha nem oroszlán.
- Rádiós podcast, hallgathatod Asgard meséi címmel. Tervezem a videós műsort is, csak még a stúdióm látványtervéhez szükségeltetik néhány ötlet. A te művészi szemeid előtt tán megjelenne néhány terv díszletekre, ha majdan podcastom meghallgatásából meglátandó lészel, miféle világba is vezetem be hallgatóimnak lelkes seregét?
Ha a szobrászathoz ért, akkor kialakíthatná a stúdióm képét is, persze az én szám íze szerint formálva.
- Légyen két embernyi magas! Egy ember az Testőrök Parancsnoka Bishop magasságának felel meg. Lészen annyi kacatod, lomod és haszontalan ketyeréd, miből képes vagy megalkotni? Súlyával ne gondolj, segítek benne és óriás morlock barátaim is, ha kettőnél több vaskéz és acélizom szükségeltetik.
Kevin furcsa legényke. Azt kérdezi, hogy megbeszélém-e az igazgatóval, hogy az iskola területén elhelyeznénk egy monumentális szobrot. Errefelé a dicsőségnek emléket állítani nem mindig népszerű ötlet, ám én asgardi elveimhez ragaszkodom.
- Hooogyne! Minden meg van beszélve Lélekolvasó Xavierrel is, meg a főkertésszel, a gondnokkal és így tovább. Az udvar közepén kell emelkednie, hogy mindenki lássa. A szökőkúttól kissé távolabb, de a gömbhöz hasonlatosra vágott, ízletes bogyókat termő sövény előtt.
A legényke most már zavarba ejt. Mondá, hogy beteg, de mintha rosszabbodna. Amikor kiejti száján, mily gondolatok kínozzák még nyavalyája mellett, csupán a fejemet rázom és legyintek.
- Olümposzi barátim, Herkules és Zeusz világában igen divatos vala a ruhátlan ábrázolás, ám én jobban kedvelem a felöltöztetett alakot formázó szobrokat. A skandináv vidékeken, hol legtöbbet járék Midgardon, főként a kezdeti időkben, ott mezítelenül nemigen marada életben bárki. Asgardon már kellemesebb szelek fújának világunk végéig, ámde ott sem rohangálánk pőrén. Tehát ruhás Bishop légyen!
Mulattató, hogy el kelle vala ezt magyaráznom, ámde kimerítő is, ezért a korábbi felhatalmazáson felbátorodva nyitom is a hűtőt. Lássuk, mi rejtezik még benne. Mmm, csokitorta, minek tésztája kevéssé száraz és a krém igen tetszetős. Öt szelet árválkodik a tányéron. Nem leszek mohó, csak négyet veszek el és neki is látok. Apró villámmal hadonászva, két falat között, kissé krémes bajusszal kérdezek és felelek:
- Egy rőtszakállú orosz? Akár lehetnék is, hisz sokfélék valánk Asgardon és némelyikünk el is tudja változtatni alakját. Mindent Látó Heimdall cimborám például hol igazi varkocsos viking, hol fonott hajú fekete, kire ti azt mondanátok, afroamerikai. De nem, orosznak még nem titulálának engem, ám hajam veressége miatt írnek már igen. Vagy tán a hatalmas eurázsiai birodalom lakói között a tejesüveg padlóra hajintása népi hagyomány volna, Köhintő Kevin? Egyébiránt egy félig orosz leánykát viszont ismerek, éppen Morc Őrnagy baráti köréből. Oly kedves arcú, akár Lada, a szépséges szláv istenasszony!

   

   
Dicső címemre úgy bólogatok, hogy szinte hátra- és előreesik a fejem, szakállam pedig megrázza a levegőt némi szellőt keltve.
A fiúcska kérdésén nagyot kacagok, még előre is hajolok és rácsapok a hordó tetejére. Ugyanolyan nagyot szól, mint amikor letettem, csak közben még kissé összébb is passzírozódik, mint újkrumpli a nyomóban.
- Hamarost elmondandó lészek, kiről is kell készülnie az alkotásnak és midőn megtudod, az iménti mondásod mián tebelőled is legalább oly eget-földet megzengető kacaj tör elő majdan, mint az én torkomból az elébb.
Csodálkozva nézem a kesztyűs kézfogást. A midgardiak le szokták venni, mielőtt e gesztussal élnek, de engem ugyan nem zavar. Maszkosokkal, jelmezesekkel, sokféle lénnyel fogék már kezet és egy ily jópofa legényke fedett praclija nem szegi kedvemet. Finoman szorítok rá, hogy ne törjem el a kezet, mitől ötletem megvalósítását várom.
- Alakot csak akkor válték, midőn súlyomból veszíték négy mázsát. Azért adák nékem e nemes jelzőt, mert szívem bátor, akár egy oroszláné és erőm is legalább oly hatalmas. No meg a sörényes macskapajtás az állatok királya, nemde? Én pedig éltem egy szakaszában Asgard trónján ülék. Bizony, isten valék, de ne érezd magad zavarban, legényke! Hisz az istenek nem leledzenek igazi boldogságban halandók nélkül és néktek is szükségeltetik néhány pantheon nemde?
Ritkán kérnek ily magyarázatot, hisz rám vala írva mindaz, mit az imént elmondék. Sebaj, megragadám hát a lehetőséget, hogy ismét zengjem dicső történetimet.
- Cseppet sem bánom, hogy nem a hideglelő gépezet előtt készülsz faragásra. Miféle a te képességed? Kórokat terjesztesz? Lelked megnyugodhat, hisz jómagamra ártalmatlan vagyon Midgard minden egyes nyavalyája. Életerőt szipolyozol ki a lényekből? Bennem rengeteg vala, észreveszem és távolabb állok, mielőtt holtan terülnék el. Átalakítod a testek asgardi szemmel sem megpillanthatóan kicsinyke alkotóelemit? Sűrűbb és erősebb anyagból valék, mint az itteniek többsége, így tán megrendítesz, de földhöz nem csapsz vele. De ha sietve igyekvél valahová máshova, nem tartóztatlak. Később is megvitathatjuk a művet. Felelj hát meg kérdésimre bátran, Köhintő Kevin! - biztatom, de vállát nem veregetem meg, hisz az elmondottak ellenére nem kívánom kipróbálni, hoz-e rám dögvészt.
Még arrébb is állok, tettetve, hogy az asztalon heverő elemózsia ragadá meg érdeklődésemnek körét.
- Nem baj, ugye? - kérdem a falattal kezemben. - Ha hiányolnád, vendégem vagy egy fogásra, mit kérésedre sütök-főzök a konyhában.
Kacsintok is hozzá, hogy hagyja rám inkább a magamhoz vett darabka elfogyasztását.
- Tudod, ez a tanoda olyféle, mint egy aprócska vanaheimi falu. Körbejárnak a hírek, mint hogy holnap lekváros fánk, csirke nuggets és cézár saláta is lészen a menüben, vagy hogy egy ifjú legényke keze alatt a ganajra hajintott, haszontalan limlom műalkotássá változik. Azt pediglen, hogy a konyha felé valál, Szántó Vakarótól hallám. Asgardon a termőföldön munkálkodó mágikus szerkezeteket nevezénk így, miket ti mezőgazdasági gépnek hívtok. Vakarják a talajt, hogy megteremjen benne, mi szemnek, szájnak és leginkább gyomornak ingere. De ne mond morcos-markos barátodnak, hisz lehet, hogy szívét megkarcolná neve ilyetén megforgatása.
Van, kinek ereje izmaiban és képességében rejlik, de lelke igenis sebezhető. A fiúcska teste beteges hát, ezt sajnálattal hallom, mi ki is ül az arcomra.
- Nem keresél oly kuruzslót, ki el tudná mulasztani a téged gyötrő ártalmakat? Testőrparancsnokunk, kiről szeretnék szobrot, mesélé, hogy a csatornalakó mutánsok között él egy vénasszony, ki minden kórságot ki tud űzni bárkiből. Vagy beléjük küldi. Ámde igazi banyaféle, csak akkor segít, ha kedve tartja.
De ha Kevin meg kíváná keresni azt a rontáshozót, megteheti.
- Hooogyne kérnék! Hála néked a tehénfejményért , Köhintő Kevin!
Azzal ki is marom a hűtőből a következő palack tejet és a kupakját kipattintva meghúzom. Nem is teszem le, míg a jéghideg ital ki nem fogy az üvegből.
- Ehhhjj, de kellemetes vala! - szólék és hátam mögé hajítom a butéliát, mi nagy csörömpöléssel törik.
Hátratekintek, majd a fiúcskára nézek és hüvelykujjammal mutatok a vállam mögötti szilánkok borította kövezetre.
- Üvegcserepeket is tudsz használni szobrászkodásod során?
Szavainak jelentését értem, csupán azt nem, hogy ha a laktóz gyötri, miért veszi magához? Panaszkodó gyomra okán várható futására felkészülök. Megmondám már, hogy nem sürgős a kérésem, de azért boldog volnék, ha mihamarább munkába kezdene.
- No, figyelj hát, megismerheted érkezésem okát, Kórságok Közt Tréfálkodó! - adok neki egy újabb nevet.
Választhat, melyik nyeri el tetszését.
- Az iskola védelmezőjével vala egy beszélgetésem. Felhánytorgatá nékem, hogy podcastomban megemlítém munkahelyemről, hogy mutánsok is élnek itt. A Professzor mellé álla, ezért a hangfelvételből ki kelle töröltetnem a mondatot, de a lényeg nem itt vala elásva, hanem a kutya mellett, ki szűkölve kiált bánatában és magányában. Bishopunknak némi feloldozásra vala szüksége, úgy vélem. Egy jó kedélyű szobor, mit neki állítánk, tán mosolyt csal arcára, hisz megemlékezénk szolgálatiról, mit legalább oly szorgalmatosan végez, akár az asgardi királyi palota őrizői, ámde elfeledé az élet napos oldalát, mit húga viszont igencsak ismere. A nebulók és okítók, sőt még a morlockok is csodájára járnának. Elismernék, hogy Asgard Oroszlánjának fejéből miféle csudálatos kreációk pattannak ki és mily figyelmes a lakók életére...és hogy mily biztos kézzel választá ki a feltörekvő művészt, aki fémbe, műanyagba és miegyébbe öntheté Volstagg, a Fineszes gondolatait. Szemeim megpillanták a dicső jövőt, hisz kettősünk alkotóműhelyének kohójában biz' a modern világ csudái lésznek megszületendők, akár az ódon korban Alexandria világítótornya, mit tiszta időben a norvég hegyekből is megláthatának szemeim.
Dehogy láták, csak hallék róla, így viszont sokkalta jobban hangzik.
- Mit szólsz hát szíveket felderíteni kívánó felvetésemhez?
Büszkén vigyorgok rá, hogy mennyire csuda ötlettel állék elő.
- No viszont arra ügyeljünk, hogy Bishop ne légyen Dávid király, hisz az istenek óvjanak minket attól, hogy egy mezítelen testőrparancsnok szobra álldogáljon oly testrésszel, mi tán a legendás közel-keleti királynak is másféle vala, ám a legendás Michelangelo így látá jónak a reneszánsz világ elé tárni - magyarázom el néki és újfent kacagásban török ki, de olyanban, hogy erre még egy tejet kell innom.
Még egy üveggel.

   

   
Jártamban-keltemben találkozék ma az iskola több lakójával és dolgozójával. Számos remek tereferébe bocsátkozék így, ám vala közöttük olyféle is, mit nem kedvelék. Testőrparancsnokunk szememre hányá, hogy egy podcastomban elmondám az iskoláról, hogy mutánsok tanulnak itt. Meggyőző tudok lenni, mikor bizonyítom igazamat, de e katona feje oly kő, vagy acél, mibe még az egykor általam forgatott Mjölnir sem ütné bele, mit én gondolok. Tudomásom van róla, hogy nagy terheket hordoz, amint saját világombéli variánsa is, ámbátor ehoni Bishop nem éle meg oly pálfordulásokat, hanem mindvégig marada a mutánsok és az emberiség tisztes védelmezője. Emellett viszont szüksége volna valamire, mi kirántja őt szigorából, bele az életbe, derűvel, vidámsággal, mókával.
Eszembe is ötlék valami, mit tán értékelendő lészen. Egy művészre vala szükségem. Az orosz óriást nem kérém meg, hisz ő becsületesebb és nemesb lélek annál, hogy készítsen egy oly kacagásra késztetű művet, mire gondolék. Hallék egy másik fiúcskáról, kinek keze alatt a szemét alkotássá változik és ő bizony nem fukarkodik a setétebb témákkal sem, ha művészetről vagyon szó. Ő lészen az én emberem!
Némi kérdezősködés után Sziklás Fiú elárulá, hogy utoljára a konyhába látá távozni cimboráját. Hozék egy kivénhedt, középen rendesen benyomódott ételes fémhordót, hogy ne üres kézzel érkezzék. A morlock, ki nálam is magasabb és testesebb, ráese vala és úgy meghorpasztá, mintha teherautó hajta volna vala a tárgyra. Kidobásra ítélék, én viszont magamhoz ragadám. A kőre betoppanva különös műveletbe feledkezett ifjonc üté meg szemeim.
- Meg ne fúlj hát! Ím, Asgard Oroszlánja segedelmedre siet - szólok és hátba verem, hogy feljöjjön belőle, mi torkát szorongatja.
Ha sikerrel jártam, lecsapom elé a hordót, mi tompán és hamisan, de nagyot szólva kong a konyha kövén.
- Ehol vala a kőtömb, miben a Dávid-szobor leledzik, csupán ki kell faragni belőle! Megkérhetlek egy igazán különleges szemétszobor megalkotására, Köhintő Kevin? - kérdezem szemeimben játékos csillogással, mintha gyermekeimmel kezdenék mókásan tanulságos fakardozásba.