Re: Szarházi rejtélye

**Cortez Constantine** Kedd Aug. 06, 2024 7:38 pm

Szarházi rejtélye

Beszarok!
-Romlott bohócot reggeliztél? Frászért kötsz bele olyan baromságokba, mint az isten?
Azért hálás vagyok, hogy mammáék ezt nem hallják, Nicco pedig megbízható haver, sosem köpne be istenkáromlásért. Tudják jól, hogy viszonyom az öreggel elég individuális.
-Majd ha úgy ismered mint én, adok egy sok siker feliratot, aztán vitázhatsz a vén, fáradt mindentudásával, csináltam, hasonló vitatkozni vele, mint veled is.
Agyára mentek a vizsgák, komolyan. Vagy az a züllött, drogos társaság, szőke fiúkkal, eleve rühelltem a szót, amit kitaláltak az egyikre “lazac” olyat vacsorázik a macskám. Hirtelen tulajdon lesz, mentegetett, álnok kis dög, bezzeg az ő sokat illegő valaga alaposan nyalva van.
Akármi ez a lény, ha olyan minőségi fotelt rendel magának és ki is fizeti (francba, ellenőriznem kell a számlám) képes bekábítani Lilit valami Shakespeare szöveggel. Szerencsére megjelenik Nico, mielőtt előmászna mutánsellenességem (Volkovék kivételek) megmenti a napot és együtt hehegünk a macskán, aki döglött patkányokat ajándékoz puszta, szőrös szívjóságból.
-Hozott ő azt is, rögtön az elején.
Nico is részesül az áldásból, felvont szemöldökkel fordulok Lilia felé, megint kutatom mi a frász ütött belé, Nico legalább kap egy nyakropogtató félölelést. Tudom, hogy a Blip, ahogy itt, idiótán nevezik őket is összekuszálta, de csak egy szerencsétlen kiskutya, az istenért.
-Hagyjad már. Nem tetszik az a Bayville miafrász, szemmel láthatóan rossz hatással van rád ott valami.
Egészen addig elememben érzem magam, amíg be nem oltanak a vénkisasszonnyal, ott átmenetileg halványodik provokatív mosolyom. Felvont szemöldököm alól nagyokat pislogok a szent, mindig gondoskodó Abuelára, fricskázón igazítok ingemen.
Visszanyelem, mikor voltam én legutoljára még csak harminc, csak egy álomban és próbálok köpni, nyelni valamit a megjegyzésre. Kiszárad a szám.
-Elég nekem most csak a macska, nevezhet a mammá régimódinak.
Enyhítek a “vénkisasszony” sértő felhangján.
Komótosan leülök jóttevőim mellé, második nagyszülőknek hívtam őket mindig, ha már az első generáció elveszett. A lassú, öreges gesztusok és intelmek dohos megértést gerjesztenek, bólogatásra hajlítják nyakcsigolyámat.
-Tudom, szép, megható dolog ez, de én még fiatal vagyok, majd harminc után bőven ráér a szaporodás.
Azonnal lecsapnának egy általam nemzett gyerekre a démonok, de ezt az apró, kegyetlen igazságot Volkovék szőnyege alá söpröm és somolygással simogatom öreg lelkük, hogy majd, társ és család, hogyne, persze.
Koccannak a poharak, lecsúsznak a kortyok, ügyes mammogással élvezzük a bukét, amíg bele nem rondít a kandúrok propagandája.
-Miért nem lep, hogy értük is kampányolsz? De, pont ugyanolyan macskák, mint a nőstények. Különben is, Garfield a legjobb arc.
Teszem hozzá ércesen, de lehet legközelebb azt kapom kivételezem a vörös döggel, mert fiú.
-Igen, igen, emlékszem, hogy gyakran főztetek…
Sóhajtom régi nosztalgiával és túl hamar eltűnik Volkovék vacsorája, az ígért tamales még messze, egy Szarházis cirkusz utáni történet. A macska még a poharat is kivette volna a kezemből, de neeem, senki sem látja! Naya is észrevehetné mekkora állatvédő vagyok és ez nekik köszönhető. Elkapom Szarházit, félfintorral meredek arányos macskapofájába és felprüszkölök mindentudására.
-Azért ne már, hogy tényleg mindent ért.
Az étkeztetésem azért fő téma marad, széles mosoly jut minden túlbuzgó nagymamának, főhajtás, alázat.
-Köszönöm szépen, mindent elfogadok, nem erősségem a főzés, de így végre magamra szedek.
Liliára éles pillantást vetek, mert láttam a szemforgatást, kábé összenézett a macskával, mintha mentálisan csámcsogtak volna a súlyomon.
Lendületesen követem szobájába, leülök az ágyra, Szarházistul, cseppet sem állatot idéző, túlkoros tekintetébe gyanakodva villan saját, szúrós pillantásom.
-Kijövünk a macskával.
Siklik Lilire pillantásom, felemelem az állatot, viszonylag, fogjuk rá, meg is ölelem.
-Vannak húzásai, de macska. Olvastam, hogy szarházik, innen a neve, tökéletes, hallgat rá.
Nagy levegőt veszek, engedem hagy legyen dög, ahogy szokott.
-Oké. Talán nem jó almot vettem neki, szar tápot, mert fogalmam sem volt mi a nyavalyát esznek. Elmentem egy állatkereskedésbe, de éppen ránk támadt egy frissen bukott angyal, nem értem rá almot válogatni. Erre megjelentek ezek a cuccok Bastet néven. Alom, táp és egy kikúrt fotel, amit imád. Mintha a maga kénye kedvére akarná berendezni az Én lakásom! Ez normális? Ki az isten rendelgetne ilyeneket Bastet néven? Különben is, túl okos, látom a tekintetében. Veled minden oké? Mintha kicsit feszült lennél.
Rá is ugyanolyan összehúzott, gyanakvó tekintettel meredek, mint a macskára.

To:Lili and Szarházi

**Thea D. Elliot** Szer. Júl. 31, 2024 12:16 am

Feeling Feline withCoco & Lili

Könnyed családi vígjáték a menü, leöblítem vele a detektív noiromat, bayville tragikomédiáját. Pöffeszkedem Lili karjában, míg istenekről diskurálnak, megvitatják, mely szegmenseit tagadják a realitásnak. Sokan tagadnának engem is. Betudnának fantazmagóriának, egy túlműködő képzelet torzszülöttjének. Az igazság gyakran válik énvédő mechanizmusok martalékává. Ezért sem riasztanak meg a lány megfeszülő izmai. Belefér. Egyelőre.
Felröffentek az ítéletre: sztereotípiát csináltam magunkból, szégyen és gyalázat. Élő patkánnyal kellett volna kedveskednem.
Nem elég Corteznek a macska, ebben egyetértek. Sok neki. Azért kötöttünk ki itt, párkapcsolati tanácsadáson Volkovéknál. Az első tanács a nagyszülőktől érkezik, bájos jövőképet vetítenek elénk, bár egyikünket sem látom benne. Coco lelkének rég befellegzett, az enyém szintén menthetetlen, akár a nagy Ő keblére dőlünk, akár a kardunkba.
Felmosolygok Lilire, megpaskolom manccsal a karját. Amilyen határozott és okos, legalább annyira szende; senki más nem védelmezné ilyen vehemenciával a fiúcicákat. Szerencsés a kandúr, akiért egyszer harcba száll. Jelzem, Szarházi kiesett a mezőnyből, neki egyetlen farok jutott.
Nyaralunk, feltöltődünk. Gondoskodó, illatos ölelésben relaxálok, Cocót mexikói fogásokkal tömik. Nem panaszkodhat, megvárom, hogy jóllakjon, mielőtt bontom az asztalt. Ráhunyorítok. A megbecsülését bizonygatja, pusztán szavakkal, noha a tettek beszédesebbek lennének. Éles nyávogásba, megrezdülő bajuszba injektálom a gúnyt.
Hívhattok Carnitasnak – szolgáltatok alternatívát a Szarházi helyett. Hallottad. Az a kedvence. Tökéletes becézés lesz a házi kedvencének.
A válla a trónom, királynőként telepedem rá. Kegyességem határtalan, még a cirógatást is viszonzom: a hajába túrom a tappancsom. Puttókat idéznek a bongyor fürtök. Ironikus, tekintve, hogy a gazdájuk az Ördöggel rivalizál, és pufókságban sem jeleskedik, sőt, az imént alultápláltsággal vádolták.
Trónból hintóvá avanzsál, Lili és Zoya hálójáig utazom rajta. Amikor megérkezünk, leszökellek, körbesétálok, otthagyom a szagom. Tiszta a helyiség, egyenesek a bútorok. Figyelem, Coco mennyire feszeng. Káosz a természetes közege, nem való tip-top lányszobákba.
Leülök a szőnyegre kettejük között. Tanulmányozom őket, fontolgatom, kinek az ölét tiszteljem meg. Végül Cortezében nyújtózom el, a mozdulat bágyadt, lusta, a Lilire szegezett tekintet viszont élénk, tiszta.
Tu amigo a legolcsóbb, legvacakabb almot veszi, megkerget, felém rúg, füstöt pöfékel rám – kezdem a litániát, minden vádnál dagasztok egyet a démonűzőm combján. És a legszomorúbb, hogy meg sem bízik bennem. Mi a véleményed? Vegyem fontolóra a válást?
Kurtán Cocóra kémlelek, simogatásra utasítom a szememmel, majd visszafordulok Lilihez. Őt hosszabban fixírozom, kutakodóan. Félperces kitérőt teszek a gondolatai között, ellenőrzöm, hol tart a gyanakvásban, van-e bármi okom óvatoskodni.

CIARAN

**Lilia Volkov** Kedd Júl. 30, 2024 11:27 am

The Threesome Catsome

Tekintve, hogy egyik értelmezése sem vált be, úgy tűnt, Cor valóban nem fogalmazott jól. A választ hallva Lilia felvonta a szemöldökét.
- Javíts ki, ha tévedek, de nem az egyik isten ördögűzője vagy? Legalább a patrónusoddal lehetnél semleges viszonyban. Őt is utálni elég kontraproduktívnak hangzik - húzta el a száját. Ő úgy volt vele, aki nem bírja az edzőjét, az cserélje le. Ellenkező esetben borítékolható volt a balesetveszély és a kellemetlen edzés.
A Cor-féle folyamatos riposzt egyáltalán nem zavarta válaszadás közben. A “mivan” jellegű mantrákat könnyedén engedte el a fülei mellett és bólogatott a macska nyávogására. Azért a bársonytalpú megjegyzésére, hogy hova is hívhatná meg, egy pillanatra megfeszültek az izmai a karjaiban, majd villámgyorsan le is relaxálta őket. Jól bevált sportoló-gyakorlat volt. Már sejtette, hogy erre az állatra oda kellett figyelnie. Azért Cor megjegyzésére inkább vállat vont.
- Most sem az. Továbbra is csak azt hiszem el, amit nem csak látok, hanem interakcióba is lép velem - őszinte válasz volt. A felsoroltak többségétől személyesen is tapasztalt példát. A multiverzum és multiverzumbeli ének kérdését pedig Niel néhány hete bizonyította számára. Korábban is elhitte neki, de akkor és ott a saját bőrén is tapasztalta.
Jobb is volt, hogy megjelent Nico és egy kicsit magához vette Cor figyelmét. Lilia valahol hálás volt érte, addig ő is tudta rendezni a sorait, jobban a levegőbe szimatolni. Keresni az emberit, a mást a macskán. Negatív.
- Hát figyelj, legalább nem úgy szerzi be magának, hogy a levadászott ajándékot hagyja a küszöbödön - nevetett Nico, mire Lilia teljes felháborodással fordult ikertestvére felé.
- Aljas sztereotípia! De ha együtt lettünk volna kamaszok, a te ajtód előtt biztosan hagytam volna! - hadarta lendületesen a lány, mire az egykor ikertestvér, most inkább kisöcsi csak nevetett és nyelvet öltött. Egyértelműen csak cukkolta a húgát, és mivel a lány le volt kötve a cicával, esélye sem volt utána lendülni. Ezzel amúgy is csak megszívta volna, mikor Abuelájuk betoppant a képbe, hogy a konyha felé terelgesse a szegény éhező ~~művészt~~ ördögűzőt.
Abuela viszont résen volt, figyelt ő minden apró részletre, ami a fogadott unoka száját elhagyta.
- Elég a macska? - fordult hátra a mama, szemrevételezni a Lilia karjaiban lévő szürkét. Majd visszafordult Cortezhez. - Jajj, Mijo, macskákat gyűjteni a harminc feletti vénkisasszonyok szoktak. Hát hol vagy te még harminc? Ennyi idősen randikat kell gyűjteni, hogy megtaláld a társad, akinek majd a keblére hajthatod a fejed egy nehéz nap után egy életen át. Igazam van, Lazar? - a kérdést Abuela már a vodkásüveggel foglalatoskodó orosz uraságnak szánta.
- Maria jól mondja, fiam. Társ nélkül a munka csak munka, kiszipolyozza belőled a lelket is, és nincs aki továbbvigye veled a családnevet - ciccegett a nagypapa, a kezében tartott vodkásüveggel mutogatva. Erre még a kedves neje is egyetértőn bólogatott, miközben a kupicákat lepakolta.
Nico még abban a korban volt, hogy ezt elengedhette a füle mellett, és csak teljes világi idillben helyet foglalhatott a nagyapja mellett. Lilia viszont már óvatosan lépett a konyhába és igyekezett nem magára vonni a nagyszülői figyelmet. Annyi szerencséje volt, hogy legkisebb lány volt, és még a 20-at se töltötte be. A legidősebb nővére amúgy is férjnél volt, ott akadt dédunoka is. Most amúgyis Zoyán volt a sor. Ő nem véletlen volt épp az egyetemen a nebulókat vizsgáztatni.
Annak ellenére, hogy ő próbált nem feltűnő lenni, a macskának minden gond nélkül teret engedett, hogy szabotálhassa Cor első kísérletét az ivásra. A nagyapja jól viselte, még a kacsintást is viszonozta. Ahol az összes unoka alakváltó, ő pedig szuperhallással rendelkezett, ott a kacsintó macska igazán nem volt kirívó eset. A két asszony viszont váltott egy sokatmondó pillantást. Gyanakodtak, csak épp nem mondtak semmit. Ezt Lilia is látta. Neki viszont eltökélt szándéka volt bevédeni a macskát. Már csak fajtársi szolidaritásból is. A szexista megjegyzések bűvköre pedig egyenesen kezdte kiakasztani.
- Akkor szerinted egy kandúr csak unalmas, buta, kövér lustaság lehet? A fiúcicák pont akkora egyéniségek, mint a lányok, és... - ágált volna ő tovább is, amikor elért hozzá a bársonytalpú kérése. Amire aztán a nagyanyjának adott válaszban Cor még rá is kontrázott. Hirtelen csak becsukta a száját, majd kinyitotta, és inkább újra becsukta. Megrázta a fejét. Nem a nagyszülei előtt tervezte leharapni Cor fejét a névadásért. Főleg, hogy Abuelája láthatóan nem is értette, mit jelent pontosan a Szarházi, mint név. Elnézte neki, azért az angoljában helyenként akadtak vakfoltok vagy pillanatnyi hiányosságok.
- Akkor szerencséd van ma, Mijo, Nayának és Niconak is nagy kedvence. Egyél, amennyi beléd fér, utána van még tamales, édes és sós is - adta ki Abuela az iránymutatást. Ilyenkor az orosz nagymama visszavonult. Megvolt a beosztás, ki mikor ura a konyhának. Mindig az, aki éppen főzött aznapra. Most a mexikói asszonyságé volt a matriarcha szerepe. Teljesen jó volt az együttműködésük.
Lilia a macska kérésére figyelt fel újra. Nem mintha nem lett volna eddig is együttműködő.
- Tied a terep. Csak kérlek, mondj egy másik nevet - suttogta, miközben az asztalra helyezte a cicát, hogy a tappancsaiba vehesse az irányítást. Bár a megjegyzésére el kellett takarnia az arcát, hogy ne kuncogjon látványosan. Különösképp Cor felháborodott hápogását látva.
- A legtöbb macska érti, amit beszélsz, főleg, ha azonos földrészen született. Csak a többséget pont nem érdekli - avatta be a titokba egy könnyednek szánt vállvonással. Ő mostanra tudta, hogy Cornak igaza volt, és a macska nem volt hétköznapi. De a Szarházi név után leshette, hogy ezt megsúgja neki. Személyes sértésnek vette, és elégtételért ordított a dolog. Minimum istenségnek, vagy egy familiáris nevére átkeresztelésért, akadt pár belőlük. Még ezen a kontinensen is, nem kellett a Távol-Keletig menni értük.
- Ne elköszönni gyere, fiam, hanem Maria tamales-eiért. Igazán jól sikerültek, ne menj haza elemózsia nélkül - Babushka kezében már ott voltak az éthordós dobozok. És a teljes összhang jeleként Abuela odaállt a másik nagymama mellé, miközben hozzátette:
- És csomagolunk a tegnapi csirkehúsos pirogból is! Laktató, jól szállítható, munkában sem kell éhezned!
Lili ezt jobbnak látta itt rájuk hagyni és elindulni az emelet felé, a Zoyával közös szobájába. Csak ki a nagymamák bűvköréből, különben sosem szabadultak volna. Szerencsére rumli sem volt, mindkét lány ágya bevetve, az íróasztalok pedig rendezetten álltak az ágyak mellett. Lilién pár tankönyv szétszórva, de vizsgaidőszakban ez teljesen természetes volt. A maga részéről lehuppant a székére, és egy könnyed mozdulattal jelezte a vendégnek: foglaljon helyet az ágyon, az úgyis kényelmesebb.
- Szóval Szarházi? Hát, mi amigo, ilyen névadással ne csodálkozz, ha nem jöttök ki a macskával. Abszolút negatívval azonosítod. Érzi. És nyilván csak úgy tud tiltakozni, hogy neked kellemetlen legyen - ingatta a fejét egy sóhajjal. - Na de halljuk a teljes “bűnlajstromot”. A tieden elég vastag a névadás, de majd őt is megkérdezzük róla. Szerencséd van, már ebben az alakomban is értem, amit mond - ez a megjegyzés mondjuk inkább hatott jelenleg figyelmeztetésnek. Lilia úgy volt vele, Cor majd annak érti, aminek akarta. Vagy mázlinak, vagy pechnek. Ez teljesen rajta múlott.

Cor & Thea-cat

Helena

**Cortez Constantine** Hétf. Júl. 29, 2024 11:28 am

Szarházi rejtélye

És még engem néznek hülyének, beszarok. Felveszem Lili mimikájának mását, mint amikor két bolond nézi egymást hülyének muszájpulcsiban, szemöldököm kérdőn közelít hajtövem felé, nem egyértelmű? Kicsit széttárom karom, bár a körülmények ecsetelését most elhalasztom, a macska ragaszkodása a kanapéhoz fontos melléksztori!
-Az istenekét Lili, érvényes mindre
Legyünk előítéletesek.
-Alvajárás?
Kerekednek el szemeim és dohánytól karcos hangom megint eléri egy mutáló tini frekvenciáját, aztán egy öblösebb “Mi van?”-al kapkodom az alternatívák között.
-Mikor lett ennyire élénk a fantáziád? Erre majd visszatérünk.
Gyanús szagot érzek, lehet hogy Lili szimata jobb, de én is érzek gőzölögni valami nem ide valót, ez mind mentes volt közös múltunktól.
Öcsire közben egészen más minőségben vigyorgok, miért nem kóbor kutyába botlottam?
-Nemrég óta, még szerzem be neki a cuccokat. Habár beszerezte magának.
Ragaszkodom Szarházi vádjához szemforgatva, sóhajtást érdemel az üzlet.
-Folyton van meló.
Mintha nem hemzsegnének ördögűzők ebben a tetves világban, ellenben már itt is kezdek hírnevet szerezni.
Ahogy Abuela megjelenik, szinte azonnal eszembe jut minden jóféle házikoszt, amivel 15 éves korom óta hizlaltak és tegyük az akkori korom idézőjelbe. Habár a régi életemre már alig emlékszem, inkább csak a tudás része van meg, ami visszaköszön, mint gyomorsav, ami néha kínzott, ha degeszre tömtem magam. A neki szóló enyhe mosoly viszont változatlan, bár a szabadkozás, mennyire nem akartam zavarni Volkovékat minden faszsággal, nem az én asztalom.
-Megoldottam, annyira azért nem súlyos a helyzet.
Az éhezést kár lenne reklámozni.
-Carnitas van itthon?
Csúszik ki a számon kissé hirtelen, de már nem szívom vissza a kifejezést, hagyom szétterjegni a házban, egyedül a hozzá tartozó zavart nyelem vissza. Emlékszik valaki, hogy az a kedvencem? Csak félpillantással mérem fel, de le se szarnak, Lili szerelmes Szarháziba, Nico-t gondolom nullhuszonnégy tömik, én meg szaron élek. Igaz, sokat járok kajáldába is, de az nem olyan, semmi sem versenyezhet mamá Carnitasával.
-Nem lenne fer ebbe bárkit belekeverni, hiszen tudja mamá, jó nekem így a macskával.
Iszonyat hiányzott ez az idill, persze nem látszik, talán csak vidámabb vagyok, ahogy lendületesen helyet foglalok a férfiak között, amíg a macska…
-Franc gondolta volna, hogy ez fura lesz.
Összecsiszolódni emberek szoktak, az állat örül, mert befogadtam, nem teszi tönkre a berendezést, hugyozza le a dolgaim, miegymás. Senki sem veszi komolyan, hogy lerészegedik helyettem, röhögés, Lili védi, még én érezzem magam idiótának? Rálegyintek morogva, magamban morzsolgatva az okos szót.
-Nem erről van szó…
Érzem, hogy ez azért kínos, főleg ahogy Lilia lazán magába dönti a macskaszájas töményet. Kapok másikat és igyekszem kevésbé savanyúnak tűnni, amikor végre az én torkomon is lefolyik az első. Öblösen lerakom a poharat, koccanva csattan az asztalfelületen, a férfiak hasonló lendülettel vágják neki, ki-ki a magáét, ízlelgetve, hangosan nyammogva. Úgy tűnik az egész család jól elszórakozik a macskák vs démonvadász közbeiktatott szóváltásán a szexizmusról, csak mert volt egy női megérzésem, hogy Szarházi lány. Hogy az istenbe vágjam ki magam?
-Pont azért mondtam, mert túl nagy egyéniség. Megvan a lusta kandúr kifejezés? Garfield? Na, ő nem olyan. És nem is ostoba, mint Tom.
Sorolok híresebb példányokat, aztán vissza a nagymama felé, szinte csillogó szemmel.
-A Carnitas a kedvencem mamá. Eeh, azért van kabátom, most csak gyorsan átszaladtam a macskával. Tisztelem mamá, a magam módján tisztelem, talán túl sokat is képzelek Szarháziról.
Ha tálaltak, nem zavartatom magam, olyan hamar eltüntetem az adagom, mintha tényleg éheznék és ha töltöttek még egy kupicával megadom a bukét az utóízeknek.
-Áh igen, ennyi elég lesz, tényleg szeretnék beszélni a…macskatartástól.
Ráncolom a szemöldököm, amikor megint jön, konkrétan el”rakja” előlem az étkészletet és irányba “állít”
-Szerinted ez normális? Hogy ennyire okos legyen? Miért értené mit beszélünk?
Pattanok fel vele lendületesen, fogni már megtanultam, még az orrpuszi is levesz a lábamról. Nem árulom el senkinek, csak tompán, levegő véve simogatom meg a fejét. Lili után indulok, ha készen áll, persze az iszogató Volkovékhoz egy félmosoly erejéig még hátrasandítok.
-Köszönök mindent. Bejövök még elköszönni.

To:Lili and Szarházi

**Thea D. Elliot** Vas. Júl. 28, 2024 11:01 pm

Feeling Feline withCoco & Lili

Ácsorgunk Volkovék küszöbén, Coco készül elásni az imázsát, én bájos vagyok, kedves és megkérdőjelezhetetlenül macska. Behúzott karmokkal, puha tappanccsal gyúrom a libabőrt csupasz alkarján. Pasi betegség, derogál nekik a kabát.
Belevág a projektbe, beszél badarságokat. Nézegeti az ajándék lovam fogát, csapdát sejt mögötte, noha csupa szeretettel küldtem. Sejt mögötte engem is, illetve Szarházi énemet. Élesre csiszolta az intuícióit az okkult, bár Lili válaszától rögtön tompábbnak tűnnek. Szofisztikált logikával, stílusosan süti rá az elmebajt. Elismeréssel, udvarolva búgok neki érte.
Igen, Coco, avass be a teóriádba! Hogy rendeltem azokat a cuccokat? Miből finanszíroztam őket? – nyervogom. Felpillantok Lilire, cinkos bajuszrezdüléssel jegyzem meg neki: Meghívhatnád Bayville-be, hadd értékelje át az elképzeléseit.
Lusta pislogással köszöntöm a kölyökkutyát. Inkább nekem van ördögűzőm, mint Corteznek macskája, de Nico fiatal a kapcsolati nüánszokhoz. Feszegetem a korlátolt világnézeteket. Minden alakomban.
Lili gesztusai – a homlokpuszi, az összedörgölőzés – betakarnak az estimeséhez, elpihenek tőlük, megtámasztom az állam a lány mellén. Idilli a jelenet. Coco egészen másképp mozog benne, alig ismerek rá a szelíd gesztusokban, a szeretetteli mamában, a gondfeledt vigyorban. Halk szusszanással nevetek. Kétségbeesett senorok és senorák. Lárifárik, családi támogatás. Idegen számomra az életük, szűrővel higított, keserédes kortyot nyelek belőle.
Biccentek a borzalmas bagóbűzre, bár hozzászoktam. Vele asszociálom, szinesztéziaként tapad a nevéhez.
Diszkrimináció – panaszolom, mivel errefelé Y kromoszómákban mérik a felest. Eleget voltam férfi. Nőnek lenni nehezebb, nekik több deci járna.
Átriszálok a pulton Coco poharáig, ízlelgetem a kommentet összecsiszolódásról, aztán a vodkát ízlelem. Az elkésett pofon enyhe szellőként csap meg.
Így nehéz lesz összecsiszolódnunk – ingatom a fejem. Az öregre rákacsintok, viszonzom a jókívánságot: Vashe zdorov’ye, Dedushka.
Hívhatom nagypapának. Cicaként bárhol otthon vagyok, főleg Volkovéknál.
Kuncogok a maszkulin nyavalygáson, állattestben furán hat a hang, ám közel sem annyira, mint a huszonéves baba dohányfüstös, rekedt hisztije, amiért belenyaltam a cumisüvegébe. Nyelvet öltök rá. Lilihez dörgölőzöm közben. Sokkal jobban megérdemli azt az italt, már önmagában a riposztért. Egészségére. Cortez egészségét nem szolgálná, ő hajlamos végletekbe csúszni, lestrapálja a testét, holott nem kölcsönözhet újat. Szívesen tájékoztatnám róla, mekkora gyengeség az addikció, elrontja a keményfiús alakítást. Ideje leszokni. Segítünk. Szarházi holnaptól vendettát hirdet a cigaretta ellen.
A nemi előítéletekre a szemem forgatom. Elképesztő, micsoda skatulyákat gyárt, szőrösen, négylábon sem úszom meg őket. Sütkérezem a kioktatásban, amit Lili kiporciózik helyettem. Ebből kellene még tölteni Cocónak.
Kíméljük meg az igazságtól! – javaslom a lánynak. Képes lenne Kurvának vagy Ribancnak becézni. Szívesebben maradok Szarházi.
Horkantok a dorgálásra, az elbűvölő lejáratásra a nagyitól. Zseniális karakterleírást kreál: a nyeszlett, nincstelen Constantine, akinek a túlórákból sem futja betevő falatra vagy normális ruhákra. Majd postázok neki. Felcsapok mellé szponzornak az éhezők viadalában. Szüksége lesz rám, miután visszatér a nikotinnal elnyomott étvágya.
Természetesen ő reagálja túl. A macskák gyöngye vagyok – törleszkedem Lilihez. Leraksz? Intézkedem, különben sosem szabadulunk innen. Abuela csomagolja el nyugodtan az elemózsiát! Hazafelé beugrunk érte. Semmi pénzért nem hagynám koplalni azt a szegény fiút.
Odalejtek hozzá, kihívóan, merjen akár csak ferdén sandítani rám és befogom kaparófának. Félretolom előle a tányért, a kupicát, felmászom a vállára, és az ajtó felé fordítom a pofiját. Irányba állítom.
Indulás! Vizsgaidőszak van. Ne rabold a mediátorunk drága idejét!
Noszogatom, a halántékát böködöm orral. Muszáj hallanom, mivel rukkol elő Lilinek, és mit kap érte.
Rossz mancsokban vagy nálunk, drága Cocóm, de magadnak intézted el. Most viseld a következményeket!

CIARAN

**Lilia Volkov** Szer. Júl. 24, 2024 6:16 pm

The Threesome Catsome

Tetszett neki, hogy a macska hasonló lelkesedéssel köszöntötte őt, mint fordítva. Kedves, bájos bársonytalpú volt, bár azt kifejezetten ironikusnak találta, hogy újabb orosz fajta került a lakás falain belülre. Cortez Constantine elmeállapotával kapcsolatban mindennek dacára akadtak kétségei.
- Szóval valaki Bastet néven rendelt neked macskás kiegészítőket, és te azonnal a macskádra gyanakszol? - vonta fel a szemöldökét, ahogy végigmérte a srácot még egyszer. Abban majdnem biztos volt, hogy nem drogozott. Abban kevésbé, hogy a cigarettái közé nem keveredett vicces cigi. - Mármint a macskákét, vagy a macskaistenekét? Utóbbiból is akad pár - csóválta a fejét halkan. - Amúgy nem tudom, te alvajárás közben, a macska egy alternatív valóságból, a te egyik multiverzumbeli éned, az én egyik multiverzumbeli énem, a szellemeskedő barátaid, bekavar az asztrál sík, lényegében a mai világban bárki és bármi megtehette. Ettől függetlenül érdekelne a te elméleted is - sóhajtva sorolt fel pár alternatívát. Elég kalandos volt az utóbbi pár hónapja, aminek Cor a töredékét sem tudta. Abban sem volt biztos, hogy jó ötlet lenne elmesélni. Azzal persze el kellett volna ismernie néhány kamaszkori tévedését is. Ez utóbbit sem tervezte.
- Mióta van macskád? Amúgy csak a szokásos. Neked hogy megy az üzlet? - Nico-t nem különösebben zavarta a korábbi párbeszéd, amit megzavart. De szemrevételezte a macskát a húga kezében. Lilia csak mosolygott, és tüntetően homlokon puszilta a dorombolót. Szerinte nem volt ezzel a cicával az égvilágon semmi gond.
A beszélgetést persze az itthon lévő nagyszülők is megzavarták. Abuelája megjelenése mindkét jelenlévő Volkov-gyereket megmosolyogtatta. Lilia próbálta nem elnevetni magát a dolgon. Cor nem tűnt épp rossz alkatnak, csak egy cseppet őrültnek. Azokból viszont az utóbbi időben amúgy is akadt a környezetében.
- Lárifári, Mijo, üres gyomorral rendesen dolgozni sem lehet. Olyankor igazán átkopoghatnál, tudod, hogy nálunk mindig jut neked is teríték - magyarázta a nagyölelés és a pusziosztás után Abuela. - Na sipirc a konyhába, pont akad még carnitas, és utána egy jó adag tamales. A sok munka mellett igazán kereshetnél magadnak egy rendes lányt, aki támogat a szakmádban. Biztos családi háttér nélkül nincs jó üzlet, ezt jól jegyezd meg - sorolta a mexikói asszonyság tovább az életbölcsességeket. Nico vigyorral az arcán követte, miközben Lilia a szemeit forgatta. A karjaiban tartott macska úgy tűnt, sok nézetét osztotta.
Lili mosolyra húzta ajkait az apró puszit követően és orrát a cicáéhoz dörgölte, szemeit lehunyva. Bizalom. Ezt kommunikálta neki, a mindkettejük által ismert nyelven.
- Nem csodálkozom, ide érezni rajta a dohány szagot - felelte halkan, és követte a többieket a konyhába. Az orosz nagyszülők már várták őket. Babushkája legyintve hagyta, hogy Dedushkája előkapja a kupicákat a rövidhez. Jobb volt nem vitatkozni örökké. Abuela pedig már pakolta is az asztalra a tányért és az étkeket. Nico csak sertepertélt, bár a nagyapjuk neki is töltött az italból. Szerinte 14 éves fiataloknak már edzeniük kellett. Ezzel Lilia nem értett egyet, de ebben a házban jobb volt ráhagyni az öregekre és szórakoztatni őket egy kicsit. Úgy gyorsabb volt szabadulni is.
– Az egy kupica az üdvözlés, fiam – válaszolt a vodkával a kezében Lilia nagyapja. Már töltötte is az italokat a jelenlévő hímneműeknek.
– Úgy érted, összecsiszolódni – korrigált a lány azonnal. Nem gondolta, hogy egy macska megszelidíthető, ha nem akarta. Abban pedig biztos volt, hogy a karjaiban lévő példány még nem hódolt be Cor-nak. Talán soha nem is fog. Viszont kíváncsi volt a vészjelzés kiváltó okára is, na meg sosem volt a korlátozások híve, hát hagyta a macskát felfedezni és kalandozni. Nagyapja már készült volna a koccintásra, mikor a bársonytalpú belenyalintott Cor italába. Egy pillanatra a levegő is megfagyott. Aztán az öreg nagy hahotában tört ki.
- Vashe zdorov'ye – emelte poharát a macskának is miközben Cor kommentárját hallgatták. Lilia eközben visszavette a macskát a kezébe és bólintott a megjegyzésre.
- Teljesen érthető – felelt először a cicusnak, aztán felnézett a srácra. - Ugyan már, csak nem akar kimaradni. Az okos cicáknál megesik. Különben sem kell ekkora hipochondernek lenni – tette hozzá és elvette a kupicát Cor elől. - Salud – mosolygott a családra, majd a cicára, és a maga részéről lehajtotta az italt. Közben apai nagymamája tiszta ibriket prezentált, hogy nagyapja tölthessen egy újabb adagot a vendégnek és a férfiak koccinthassanak végre.
- És ez mégis mit jelent? Hogy a lánycicák okosabbak? Vagy hogy nem bújik annyit, mint egy fiúcica? Ők ugyanolyan egyéniségek, mint az emberek, a sztereotípiákkal nagyon mellé lehet fogni – a fejét ingatta, de amikor Cor egy pillanatra hátat fordított, a macskára kacsintott. Nem érzett rajta embert. De azt sejtette, hogy nem hétköznapi cicával volt dolga. Csak még pontosan nem tudta behatárolni.
- Naya, hagyd enni. Látod, kilógnak a bordái is. Annyit dolgozik ez a szegény fiú és még egy rendes kabátra sincs pénze. Előbb eszik, aztán majd beszéltek a macskákról. Te viszont mutass kicsit több tiszteletet a négylábú társaink iránt, Mijo. Sokat köszönhetünk nekik – tette hozzá a mexikói asszonyság ahogy Cortez elé tolta a tányérokat. Az orosz uraság pedig már töltötte is a következő kupica vodkát a társaságnak. Arrafelé ez sosem csak egy pohárka volt. Akármennyire is ágáltak a hölgyek a szokás ellen.
- Ugyan, Abuela, Cor bírja. Az alkoholból meg lassan elég lesz, Dedushka! Nem fog tudni beszélni, pedig eléggé eregette az S.O.S. jeleket korábban - Lilia persze morranást kapott a válaszára, amire csak sóhajtott. - Most nézd meg. Nincs is veled semmi baj és csak ő antiszociális, igaz? - fordult a cicához halk duruzsolással. Ő legalább értelmes és értő társaság volt.

Cor & Thea-cat

Helena

**Cortez Constantine** Kedd Júl. 23, 2024 3:04 pm

Szarházi rejtélye

Senki mást nem ismerek, aki macska és beszélné Szarházi sajátos nyávogását. Lili természetesen nem ér rá azonnal, bizonyára halaszthatatlan tinibulikon kell résztvennie abban a beteg villában, ahová ördög tudja miért költözött.
Blazírt arccal állok meg a bejárati ajtóban, szemrevételezem új kopásait, keresem a köszöbön ragadt esetleges állatszőröket, már pusztán heccből, mintha Volkovékkal méginkább összeköthetne ez az új, állattartós hobbi.
A hideget annyira figyelmen kívül hagyom, hogy csak akkor kezdek fázni, amikor Lilia ajtót nyit és megjegyzést tesz rá. Addig savanyú képpel fogadom az épelméjűségemre tett megjegyzést, amire fojtott ciccegéssel reagálok.
-Te nem tudod mit csinált, nem láttad azokat a rendeléseket. És ki az ördög fizetne nekem egy rakás, macskás cuccot Bastet nevében? Na érdekel a sztori, vagy idézhetek macskaisteneket a nappaliba? Tudod, nem igazán csípem a pofájukat.
Lendülök beljebb, már kezdeném is részletesen taglalni, mert lenne egy-két szavam ahhoz, ha ki akarna tessékelni. Szerencsére megjelenik Nico, már csak ezért is maradok, nevetős pacsira nyújtom kezem.
-Szevasz, öcsi, macska gondjaim vannak. Ott terpeszkedik Lili ölében. Veled mi van?
Elhessegetem a felmerülő bűntudatot, hogy elhanyagoltam a gyereket. Az elfoglalt emberek szemöldökráncolásával heherészek. Bentről összetéveszthetetlen alkoholos üveg csörömpölése hallatszik, végülis Szarházira érdemes lenne öblíteni egyet, főleg, ha valaki azzal a jelzővel illetne “gazdi”
-Mamá
Kerülöm meg a többieket és adok puszit két, azott arcára, ha nincs ellenére, meg is ölelem, széles vigyor állapodik meg általában feszült vonásaimon. Egy pohárka igazán jól esne és Abuéla házi kosztja, rögtön követeli magának a gyomrom. Bár nem tartom magam kákabélűnek, azért hevesen bólogatok az engem ért jelzőre.
-Tudod, a munka. Sok kétségeesett señor és señora keres.
A következő pillanatban sikeresen megbánom, hogy áldásom adtam a megtömésemre, előkerül a már pár éve csócsált téma, nőügyek. Senki állandó, ha csak nem vesszük a szomszéd takarító nénit, aki a szelleműzések után sepregeti a romokat. Consuela viszont már hatvan éves…
-Most még nem, tényleg sok dolgom van, nem érek rá ilyesmire. Majd, ha jobban beindul a bolt.
Tudom, hogy kifogás, előszeretettel hivatkozok a munkámra, de mindig alibi.
Zavartan heherészni kezdek, ahogy beráncigálnak magukkal, Nicora vetek még egy utolsó, szórakozott pillantást, amikor letuszkolnak egy székre és meghallom a felespohár jellegzetes csilingelését.
-Tényleg csak egy pohárral, köszönöm.
Féloldalas pillantást vetek a Lili-Szarházi duóra, egyik szemöldököm felemelkedik, a másik lemarad tőle.
-Veled jobban kijön, mint velem, úgy érzem egy élet volt megszelídíteni.
Aztán konkrétan helyteleníti, hogy igyak. A macska!
-Láttad ezt? Szerinted ez normális?
Amikor Lili felé fordulok, belenyal. Utána suhintok, de csak a farkát érem el.
-Nem beleivott? Hogy lehet fegyelmezni ezeket a dögöket? Most igyak utána?
Nézek körül döbbenten a társaságon, lehet jól ki fogják röhögni, a rengeteg cigitől karcossá váló hangom érdességén átvilágló enyhe férfi hisztériát. Csak néhány oktávval magasabb, de azért aki ismer, annak szembeszökő a különbség.
-Ha nem mondta volna az egyik ügyfelem, hogy hím, azt hinném, nőstény.
Csak azok lehetnek ennyire kegyetlenek. Kérek egy új poharat, vagy ha látom, hogy feleslegesnek tartják, elvégre beléptem a gazda sátuszba, legurítom azt, amelyikből Szarházi is ivott. Velős, maró folyadék, három-négy ilyen és beszélni is megtanítanám a macskát.

To:Lili and Szarházi

**Thea D. Elliot** Vas. Jún. 30, 2024 6:25 pm

Feeling Feline withCoco & Lili

Megérkezik az ellátmány „Bastettől”. Szarházi vagyok, amikor Coco átveszi, szándékosan időzítem így. Röhögök a mancsomba a reakcióján, körözök vele együtt, hozzádörgölőzöm a csomaghoz, otthagyom rajta a szagom és az áldásom, miközben ő beveti a teljes ezoterikus arzenált. Indokolatlanul sokat gürizik. Az antikvitás szakértő búcsúztatásánál felpattanok a vállára, megdagasztom lapogatás gyanánt.
Visszahúzott karmokkal, dorombolva avatom fel az új fotelt, elégedetten csurgatok a friss alomra, jóízűen falatozom a kosztból. Kiváló választás volt mind, perfektül passzolnak az enteriőrhöz és az igényeinkhez.
Coco kiborul. Hoznék neki Xanaxot, ám a hölgyekhez fűződő viszonya nem annyira szakrális, sőt, kifejezetten profán, világi. Tragédia volna lankadt szerszámra, részleges cölibátusra ítélni. Nehezebben viselné Xavinál.
Néhány órára hazavándorol a lelkem, megetetni, edzésben tartani a testem. Ezt leszámítva az utolsó pillanatáig kiélvezem a főszerepet, amit Szarházinak vásároltam a vígjátékunkban, Coco személyes poklában.
Agyára mentem, a józan ítélőképessége kiröppent az ablakon. Mire visszatérek, erősítésért telefonál spanyolul. Ingatom a fejem, és letelepedek az ölébe, megnyugtatóan búgok neki.
Semmi baj, Coco. Megesik. A paranoia gyakori tünetem.
Lili hangüzenete eszkalálja a szituációt, feltekeri a kapcsolót a pszichózison. Az ördögűzők krémje, az okkult megváltó egy szál pólóban rohan hülyét csinálni magából. Meglóbál a szomszéd lány előtt, normalitásom, macskaságom vitatja. Suhan a megítélése az ítélőképessége után.
Hátra fordulok hozzá. Az egyik szemem összébb húzom, rántok egyet a számon, mosolyirányba.
Hallottál már az önszabotázsról, Coco? Nagyobb mestere vagy, mint a démonnyirbálásnak.
Rajongó sziát nyávogok, mialatt Lilia Volkov a karjába vesz. Tetszik az illata, tetszik a cirógatás nekem, a kiosztás a kísérőmnek. Befészkelem magam, mélyről rezonáló, dallamos dorombolással dörzsölöm a mellkasához az arcomat.
Lusta pillantást vetek a Husky-kölyökre, emberként is magán viseli a eb-bukét. A gesztusai szintén kutyásak, pacsival köszönti Cocót, és a konyhából dübörgő beszédhangok azt jelzik, az urak a saját rituáléjukkal, vodkával folytatnák. Nincs is férfiasabb vagy szívélyesebb az alkoholizmusnál.
Remek pozícióba kerültem, kényelmesen stírölhetem innen azt a „véznaságot". A fiatalabb generáció – amelyik nem sörhasban és szakállban méri a rátermettséget – szálkásnak könyvelné el az alkatát. Tudom. Egyrészt közéjük tartozom, másrészt alaposan áttanulmányoztam azt az alkatot, ruha nélkül.
Nevetősen prüszkölök. Főzőcskéző hölgyet hozni bemutatóba? Cortez Constantine? Ez a srác legfeljebb a hálószobáig viszi a kiszemeltjét, és a kijáratnak mutatja be, még reggeli előtt. Helenából kiindulva önmaga az esete, női kiadásban.
Be kell érned velem, Abuela – nyivákolok közbe.
Felágaskodom, állon puszilom Lilit a fülvakarásért cserébe.
Az irodájánál nem lehet bűzösebb, de persze, vigyél. Veled szívesen megyek – felelem cicául, kacsintással a végén.
A konyhában lekéretőzöm. Odaugrom Cocóhoz, félrepofozom a kezét a kitöltött ital mellől. Felváltva szemezek vele meg a vodkával, mintha azt fontolgatnám, lelökjem-e a poharat a pultról, végül lefetyelek belőle párat, majd közelebb csúsztatom hozzá a mancsommal. Elmegy. Nesze, a többi a tiéd lehet! – üzeni a mozdulat. Megpördülök, arrébb riszálok a tesztoszteron felhőtől, magasba tartott, kecsesen hullámzó farokkal. Hadd lássák: én nyerném a méregetést. Visszakuncsorgom magam Lili karjába, és beavatom a jelenet apropójába.
Nem szeretem, amikor kihagynak a buliból.

CIARAN

**Lilia Volkov** Vas. Jún. 30, 2024 2:10 pm

The Threesome Catsome

Az elmúlt hetek eseményei szinte összefolytak. A sokaknak kórházzal, neki inkább csak pihenéssel végződő kalamajkát követte a karácsony, aztán újév, aztán a vizsgák kezdetével párhuzamosan az ortodox karácsony. Sokat megadott volna érte, ha megállapodtak volna odahaza abban, hogy felváltva, évi váltásban ülik meg az ortodox és katolikus ünnepeket a duplázás helyett. De ha őszinte akart lenni, ez igazából csak amiatt zavarta, mert szíve szerint a tanulásba menekült volna rögtön az újév után. Ezzel együtt egy tökéletes alabi volt arra, hogy odahaza, a családjával töltse az ideje nagy részét, és inkább ott tanuljon. A történtek után itt könnyebben koncentrált. Nem kellett naponta szembesülnie a többiekkel, és az esetlegesen fennmaradó kérdésekkel.
A kellemes tanulási “idillt” a telefonjára érkező hangüzenet törte meg Cor-tól. Kíváncsiságból végighallgatta. De persze a hadarás végén a szemeit forgatta. Már csak azért is, mert a kis emlékeztető a sráctól eszébe juttatta a szellemeskedéseit. És hogy ő akkoriban egyáltalán nem hitt ebben. Pedig jobban belegondolva már akkor is látta a tudományos világon túlit. Ő pedig egyáltalán nem állt készen beismerni a tévedését. Úgyhogy a másnapi vizsgájára fogva ignorálta az üzenetet.
Azért volt benne annyi, hogy amikor másnap hazaért a vizsgáról, küldjön egy válasz hangüzenetet, miszerint: hazaért, két vizsga között épp akad pár napnyi szünete, lehetőleg a kövi kétnapban kopogjon át. Az nem volt benne a pakliban, hogy épp csak ledobja a táskáját, már rohanhat is ajtót nyitni.
- Szerintem az embere nem normális - állapította meg pislogva, ahogy átvette a macskát és azonnal simogatni kezdte. - Hacsak nem feltett szándékod idefagyni - tette hozzá, miközben kisebb hátrálással kitárta az ajtót. Amint Cortez a házon belül volt, be is csukta azt. Már készült volna rákérdezni a látogatás apropójára, amikor megérkezett Nico a háta mögé.
- Cortez! Rég jártál nálunk. Hogy vagy, haver? - Lilia csak a macskával a kezében nézte, ahogy az ~~ikre~~öccse lepacsizik a vendéggel. Nos, innen még lehetett volna menteni a helyzetet, de a ház belseje felől felhangzott a szinte szokásos családi párbeszéd.
- Eszed tokja bontja azonnal a vodkát! A te májadnak sem hiányzik! - Babushkája nyitányát némi ízes orosz beszélgetés követte, amit Lilia nem tervezett lefordítani. Nico csak vigyorgott mellettük. Határozottan élettel teli volt a ház. Kisvártatva pedig Abuelája, anyai nagymamája is megjelent a konyha felé vezető ajtóban.
- Mit ácsorogsz ott, Mijo? Gyere csak beljebb és egyél valamit. Olyan vézna vagy megint, főzöl te eleget? - a mexikói asszonyság érdeklődésére Lilia is felmérte a nevezett “véznaságát”. Nem volt benne biztos, hogy egyetértett ezzel a jellemzéssel, de okosabb volt annál, mint hogy leálljon ezen vitatkozni. Mind tudták, hogy ha Cor belemegy a játékba és vesz magához pár falat akármit, sokkal gyorsabban szabadulhatott. - Azért fogysz el ennyire, mert nincs lány, aki főzzön rád, igaz? Mikor hozol végre egy leányzót bemutatni? - mire észbe kaptak, a mexikói asszonyság már át is karolta Cortezt, hogy a konyha felé kísérje. A hangok és a Lilia számára érezhető szagok alapján csak előkerült a vodkásüveg is. Ezen Nico csak nevetett, Lilia sóhajtott. Megvakargatta a cica fülét.
- Gyere, felügyeljük, hogy a szolgálódnak ne legyen émelyítő szaga, mire hazamentek - tette meg javaslatát a macseknak. Ezután követte a társaságot a konyhába, hogy valóban csak egy pohárral csússzon le a vodkából, és utána a lényegre térhessenek. Lehetőleg egy - látszólag - privát helyen. A ténylegesen privát hely ebben a háztartásban hamvaiban született ötlet volt.

Cor & Thea-cat

Helena

**Cortez Constantine** Vas. Jún. 30, 2024 11:31 am

Szarházi rejtélye

Bastet nevezetű címzettől érkezett előre kifizetett rendelésem, macskás cucokkal.
Egy meglehetősen fordulatos regény első mondata, még jól is hangzik, az is lehet nem dobnám rögtön félre, ha tudom, a fickónak van egy furán viselkedő, Szarházi nevezetű macskája.
Valami sokkal klisésebbet olvastam, amikor csengetett a futár, zöld, elég noir stílusú, bútoraimhoz viszonylag passzoló, zöld fotellel, macskaalommal luxsus kivitelben és olyan tápokkal, amiket eszembe sem jutott volna felvásárolni, ne legyen a dög gurmé, ha én sem eszem stake-t minden vasárnap.
Kért egy aláírást, de azt mondta mindegy, statisztikába kell, ő úgysem viszi vissza, mert kifizették, dobjam ki, ha nem kell.
Gyanakodva jártam körbe a dolgokat, elvégeztem néhány átokfelmérő rituálét, de a cucc semmi toxikusat nem mutatott, hiába baszakodtam fél napon keresztül rúnákkal, igézetekkel, még egy középkori varázstárgy szakértő szellemét is megidéztem, monoklistul, legalább fél óráig vizsgálta.
A macska rendelte! Ez volt a következtetés, miután a dögje úgy kezdte el használni az almot, mintha sosem hugyozta volna le a kissé ócska, tintafoltos, kiálló rugókkal tarkított kanapét.
Próbaképp adtam neki a tápból, amit zokszó nélkül felzabált és még az új bútordarabot is megkímélte a karmaitól, sőt dorombolt benne. Ezt mind a macska rendelte és fizette ki!
Kb. 24 óra fejfájást okozott Szarházi szakralizálása, amikor eszembe jutott Lili, egy telefon, mikor lesz itthon, mert kurvafontos mutatnivalóm van számára. És azt még ki kell várnom! Hozzátettem, igyekezzen, asszem spanyolul, néha átváltok a jelenlétében, vagy ha igazán faszfej vagyok, de kezdett komolyan idegelni, hogy megosztottam a lakást valami…
A Szarházin végzett tesztek sem mutattak semmit, vagyis nem démon, szellem állt a háttérben, elvileg nem is tudnak macskát megszállni, akik közvetítenek a két világ között és inkább átjáróként szolgálnak semleges teremtményekként.
Amint érkezik Lilitől a szignó, a sas leszállt, akármi, akár egy flegma, spanyol bazdmeg, rohanok is át hozzá a szomszédba.
Nem, a hülye villájukba, tele kamasz gyerekekkel nem akartam menni, kurvára fárasztana a Tuti gimi feeling. Gondolom valamikor úgyis készült errefelé és a macskát is könnyebb megragadni, átsétálni vele hozzájuk és kopogtatás után Lilia orrá alá nyomni.
-Ez nem macska, biztos, hogy nem egy normális macska!
Azért remélem behív legalább a nappaliba, egy árva pólóban rontottam rájuk, január közepén.

To:Lili and Szarházi