Megkönnyebbülök, hogy engedélyt kapok a tegezésre. Reméltem, hogy van ennyire közvetlen. Nem szerettem volna udvariatlan lenni és rá sem kérdezni. De így mégiscsak barátibb lesz ez a beszélgetés. Reméljük.
- Ez esetben biztosan mennyei mind - dicsérem azonnal, bár még csak az illatokat érzem. Azért viszont csak imádkozni tudok, ezt ne úgy vegye, hogy mindenből kérek majd. Sejtettem, hogy nevetni fog azon, én nem kapkodok. Szerintem Tommy sem. Csak ő egy teljesen más időben létezik.
Ez a történet emlékeztet arra is, hogy Strange doktorhoz még nem kértem irányzékot. Kellett volna. Jó lenne őt is meginterjúvolni kósza, másvilági Lokikról. Ezt felveszem a teendőim listájára. De határozottan érdekes a világok közötti eltérés. Ez már a negyedik féle világ, amiről valamilyen infóm van. Lassan elkezdhetném katalogizálni.
- Én sosem jártam ott, de Thor sokszor tért vissza oda. A legközelebbi ismeretségem egy-két asgardi varázslatra terjed ki, amit az idepottyanásom óta nem használtam. Nem is szeretnék - szögezem le azonnal. Aztán persze koppan, hogy ez rosszul is kivehetné magát. - Nem sértésből - korrigálom azonnal. Ha nem attól a köpönyegforgatótól tanultam volna, talán nem okozna minden alkalommal kisebb pánikrohamot, ha ismeretlen eredeti varázsholmiba botlok.
- Oh, mi is ott kezdtük Tommy-val. De jóval több időt töltöttünk Bosszúállókként, mint az ifi ligában. Két éve vagyok itt szóval úgy hat évig voltunk a teljes jogú csapat tagjai. Talán picit több - remélem, az ottani énemet nem Cassie halála után léptették elő. Elég lelombozó helyzet volt. Nem igazán érződött jutalomnak, sokkal inkább vigaszdíjnak. Mázli, hogy a szüleim ott voltak.
Volstagg sztorija egy sokkal felemelőbb téma. Szívesebben hallgatom. Még rá is bólintok a trollokra. Mintha lett volna egy futó találkozásunk velük annak idején. De igazából nem hagytak túl mély nyomot. A történet sokkal izgalmasabb. Bár kicsit az az érzésem, mintha kiszínezné helyenként... Annyi baj legyen. Kellemesebb ezt hallgatni, mint a saját untig ismert és ismételt nyomorom. Irigylem Tommy-t, hogy ennyire gyorsan tovább lépett mindenen a bosszúvágyát leszámítva.
Ha nem kopasz mágusokról lenne szó, már kezdenék gyanakodni másokra. Ez már kifejezett paranoia. Tényleg el kellene gondolkodnom egy terapeután. De nagyon komolyan. Ez a konklúzium a sztorizásból. Engem kerget a paranoia, és szükségem van egy terapeutára.
- Sajnálom. Tudom, milyen érzés felkészületlenül átesni egy másik világba és hátrahagyni mindent és mindenkit - és rögtön utána elporladni. Ezt már nem teszem hozzá. De legalább egy kis együttérzést tudok mutatni felé. És ez tényleg egy őszinte helyről érkezik. Nem volt kellemes élmény odahaza. Erre úgy döntök, iszok egy kortyot a vízből és ellenállok a kísértésnek, hogy valami erősebbet csináljak belőle.
Pedig azt kellett volna. Volstagg kérdésének a végén heves köhögésben török ki, ahogy próbálok nem belefulladni.
- Hogy a mim?! - krákogok levegőért kapkodva. Inkább leteszem a poharat ameddig sikerül visszajutnom a normális légzésig. Ha ezt Tommy meghallja... Meg is fojtott volna érte. - Nem, Teddy-nek köze sincs hozzá. Maximum annyiban, hogy Loki őt vezette meg először. Nem lényeg. Ex volt mielőtt elhagytam azt a világot. Én annak a s... akarom mondani lókötőnek köszönhetően, a képességeim nagy része nélkül keveredtem ide a Thanos féle világvége előtt pár nappal. Tommy pechesebb volt, őt már az én képességeimmel gáncsolta ki, szintén Loki. Ő Kurt kapitány bárkáján landolt, pár dimenzióval odébb. Nem különösebben rajongok az ötletért, hogy közös “barátunk” egy verziója az én képességeimmel mászkál. Te összefutottál már a helyi változattal? - ideje a lényegre térni. Valahogy lapoznom kell attól a gondolattól, hogy valahol hozzámentem Teddy-hez. Ezért most még én is megráznám az ottani énem, teljesen elment-e az esze. Remélem, ott egy kicsit jobban alakult a kapcsolatuk és nem úgy ugrott bele a dologba, mint ahonnan mi szétmentünk. Elég csúnya megoldás lett volna. Jobb is, hogy elkerültük a dolgot.

Oké, a sok óriás alkat nem szerepelt a terveim között, de a zöld óriás gyanúsan nem az, akit én keresek. A jégóriások kékek, ha jól emlékszem. Amikor még Asgardi néven futottam, alaposan utána néztem a skandináv mitológiának. Nem volt hosszú életű próbálkozás, anya elterelt a passzosabb irányba. A mentorálása mellett igen hamar tudtam mást is idézni villámon kívül. Mindenesetre a tippem jónak tűnik, mert a sötétzöld alkat elirányít odébb. A vörös hajú már inkább stimmel a leírásokkal, meg a saját elképzeléseimmel.
- Stimmel. Tommy az ikerbátyám - bólintok rá azonnal az azonosításra. Az ajánlat már váratlanul ér. Nem számítottam rá, hogy kapok ebédet. De udvariatlan lenne visszautasítani, úgyhogy körülnézek a választék terén. - Biztos? Igazán nem szeretnék kellemetlenséget okozni. Ön... te... Nagy baj lenne, ha tegeződnénk? Szóval nyugodtan fejezd be az ebédet, sőt, jó étvágyat hozzá. Én nem sietek sehova - teszem hozzá gyorsan, bár azt hiszem, Tommy mellett nem lehetnek hozzászokva ahhoz, hogy egy Maximoff ráérne. Nekem viszont pontosan itt van dolgom. Úgyhogy egyelőre csak egy pohár vízzel szolgálom ki magam, ameddig Volstagg-nak van alkalma megenni a burgerét.
Nem fogok hazudni, azért kell pár másodperc ameddig rááll az agyam a régies beszédstílusra. Az sem szerepelt a számításaim között, hogy a származásomról ennyire tűpontos információi lennének. Kevés híján ki is köpöm a vizet, amit éppen csak lenyelni próbáltam volna. És persze az extra kis apróság, hogy ő sem ebből az univerzumból származik. Itt még aligha születtem meg. Anya tudomásom szerint épp menekülőben.
- Érdekes dolog ez a multiverzum. Sok a hasonlóság, de az időrend annyira eltérhet - jegyzem meg a fejem csóválva. Ezek szerint itt fogok ebédelni. Volstagg annyira magabiztosan állítja az ebéd melletti beszélgetést, eszem ágában sincs visszautasítani. - Odáig stimmel, hogy anya varázslattal hozott létre minket Tommyval. Az öreg Mephisto ennek annyira nem örült, odahaza akadt is vele pár kellemetlenebb találkozásunk. Anyáék sosem díjazták, de többnyire utólag tudták meg az Avengers-kedéseik mellett. Mióta ide pottyantam, viszonylag nyugodt volt az élet. Te honnan keveredtél ide és hogyan? - talán nem a legjobb ötlet ennyire a dolgok közelébe vágni. De még időben elkaptam magam, és nem azonnal Lokiról kérdeztem. Gondolom, ennyiből azért elég egyértelmű, hogy nem innen származom. Az ő története viszont jobban foglalkoztat. Vajon őt is az a zselézett hajú szabotőr lökte át ide, vagy másképp keveredett ide? Bár Lokit ismerve ahhoz is simán lehetett köze. Belőle bármit kinézek. Lassan azt sem ártana kitalálnom, mit fogok tenni, ha tényleg megtalálom a helyi verziót. A hazai bűneit mégsem verhetem le rajta! ... Remélem, a világjárás nem idegen tőle.

Csak az egész telem ment rá, de végre sikerült rávennem magam, hogy újabb próbát tegyek az X-villával. Nem, nem a professzornál tervezek házalni. Tommy volt oly kedves megemlíteni a helyi szakácsot, egyenesen Asgardról. Az eddigi beszélgetéseink alapján még nem érdeklődött nála kedvenc, régi, nagy eséllyel közös ismerősünkről. Én már régóta tervezgetem ezt a beszélgetést, csak eddig még nem sikerült eljönnöm idáig. Valahogy a legutolsó próbálkozásom nem hozta meg a kedvem. Az se segített, hogy nagyon jól tudom, sokan vannak itt azok közül, akik odahaza se tartoztak a kedvenceim közé. Ezen nem igazán tud javítani, hogy most fiatalok, sajnos túl sok kellemetlen emlékem van ahhoz, hogy félre tudjam tenni mindet. Meg aztán, az eddigi hónapokban mire rávettem volna magam a látogatásra, már meg is jelent nálam a család. Így azért nehéz a motivációt összegyűjteni. Lényeg, mára sikerült leegyeztetnem, hogy én jövök hozzájuk. Pont azért, hogy ne hátrálhassak ki a dologból. És gondoltam akkor már összekötöm a kellemest a hasznossal, és ha pár órácskával korábban érkezem, megkereshetem Volstagg-ot is.
A birtoktól valamivel távolabbra teleportálom magam. Véletlen sem szeretném azt a látszatot kelteni, hogy ártó szándékkal érkezem. Pedig tudnék épületen belül is landolni. Kevesebb esély, hogy meggondoljam magam. Így viszont legalább van alkalmam megcsodálni a környezetet, ameddig bemegyek a kapukon, el az impozáns épületig. És természetesen csengetek, mert attól még, hogy kedves bátyám és kis családja itt lakik, még nem hagytam el a modoromat.
- Üdv! Tommyhoz és Kurthöz jöttem, de egy pár órával korábban ideértem - kezdem a bemutatkozást az ajtónál állónak. Enyhe ferdítés, de mégse mondhatom, hogy direkt jöttem korábban, mert szándékomban áll levadászni a szakácsukat! Mármint, nem úgy... Csak találkozni vele. - Nem kell zavarni őket, elfoglalom magam. Kérhetnék egy pohár vizet? Ha megmutatod, merre van a konyha, kiszolgálom magam - teremteni is tudnék, de az az érzésem, a konyha felé kellene keresnem, az asgardit. Szerencsére hamar megvan az az irányzék. Meg a figyelmeztetés is, hogy a konyhának megvan a maga ura. Azt már nem jegyzem meg, hogy pontosan ebben reménykedem. E pillanatban kifejezetten szeretem, hogy Tommy az egyik otthonává tette ezt a helyet. Így én is könnyebben mozgok, és kevésbé kérdőjeleznek meg.
A konyhába lépve azonnal szemet szúr a sürgés-forgás. Ennyi kevés ahhoz, hogy megszeppenjek tőle. Volt idő, amikor még visszavonulót fújtam volna, de szerencsére elmúlt.
- Üdvözletem. Will Maximoff vagyok. Kicsit korán érkeztem a bátyámhoz. Nem baj, ha itt maradok egy kicsit? - érdeklődöm az itt sertepertélőktől. Sejtésem van arról, pontosan kit is keresek, de inkább megvárom a bemutatkozást. Haladjunk csak szép sorjában. Addig is megkísérlek normálisnak tűnni és kiszolgálni magam egy pohár vízzel. Ettől még reménykedek, hogy végre jó nyomon haladok.