Az biztos, hogy nem én vagyok a legkedvesebb ember a környéken, azt már rég kiölték belőlem, ha úgy tetszik maguknak köszönhetik. Nem segélyszolgálat vagyok, hanem egy ember, aki igyekszik valamiből megélni. Abból ha jópofizok, és csak úgy segítek ide-oda, ezzel csökkentem a forrásaimat, nem lesz étel az asztalon. Most meg vagyunk elegen, akik fogyasztanak a hajón, és egyéni igényeik is vannak. Szó se róla, mindig akad valami jó kis meló, esetleg fejvadászat, és a stb, ami jó pénzt hoz, így oda se neki, jól élünk.
- ŐK se mindig kapják meg a segítséget, vagy időben. - ott vannak a bosszúállók, hány év is kellett mire visszahozták azokat akik hirtelen felszívódtak? Egyáltalán miért kellett odáig eljutni hogy eltűnjön a lakosság fele? Szétcseszték a családom...
De nem Bishop tehet róla, látom rajta, a tekintetén, az elhatározásán, hogy ő valóban segíteni akar, és nem csak megjátssza. Sóhajtok, lehet a végén kiérdemel némi kedvességet, én igyekszem.
Viszont egyedül nem tudom időben oda vinni a hajót, így kénytelen leszek a legénység tagjának tekinteni. A fiúkat elküldtem, nem akarom, hogy tudjanak, és beszéljenek az x-men egy tagjával se.
- Hm, nem semmi.- bólintok, miután felhúztam a vitorlát, és a kormánykerékhez sétálok. Válaszként behunyom a szemem, elképzelem, ahogy a hullámok megemelkednek, ezzel egy jó nagy löketet adnak a hajónak. Kezemmel irányítom, megemelem, és egy hirtelen jött nagy sebességgel megindul a hajó. Én kapaszkodtam, remélem Bishop is. - A vizet irányítom. - hát röviden tömören így van. Elkérem a pontos koordinátákat, belövöm a célirányt az iránytűvel, majd neki indulunk.
- És hogy smint van drága Xavier? - kérdezem, bár őszintén nem érdekel, vagy mégis? Nem tudom, kedves volt velem, de épp annyira engedett nyomorommal elmenni. - Illetve mit tudni erről a szörnyről?

- Rendben azt úgy is jobban szeretem. Nimue. - biccentek, szeretem elkerülni az érintkezést, ha nem muszáj.
- Nem is hallottam róla, ha őszinte akarok lenni. - vonom meg a vállamat. - Engem csak a "sofőrködés" miatt hívtak, semmibe nem akarok belekeveredni, pláne x-men ügyekbe. - van némi sérelmem velük kapcsolatba, de azt is biztos nem kedves Bishoppal fogom megosztani. - Honnan veszed, hogy bajban lehetnek mutánsok? Tehát, ha sima emberek lennének bajba x-ek hátra dőlve néznék összegyűlve a kanapéról? - kissé elnevetem magam. - Ne haragudj... mint mondtam pont ezért főleg, kimaradok belőle. Majd ha esetleg emberek lesznek bajba, akkor már ha ott vagyunk rájuk lesek. - felállok, és kissé hűvösen tekintek a férfira. Nem a leglenyűgözőbb a személyiségem, de ezért részben ők is tehetnek. A kérdésére csupán drámaian elnézek a messzeségbe, mintha fürkészném a horizontot. Pár perc múlva megszólalok. -  Nem, soha nem jártam erre. - megvonom a vállamat. - A matrózaimat szabadságoltam mára, elvárom a fuvarét a diszkréciót, no meg persze a segítséget, és mindent úgy csinálj, amit mondok, amíg a hajómon vagy. Remélem ennyit kérhetek. - Intek a kötél felé. - Induljunk, mielőtt besötétedik. - akkor aztán keresheti a loch nessi szörnyét. - Az árat eldöntöm, amint kiderül mennyi munkával fog járni.

Mostanában unalmasan telnek a napok, igazából folyamatosan ilyen-olyan szárazföldi munkát végeztem. A hajó folyamatos javításra szorul, enni is kell, meg azért vannak az ember lányának igényei. Így mikor fel kerestek az X-ek, hogy lenne egy meló természetesen igent mondtam. Bár nem tudom ki az a Bishop, furcsállom hozzám küldték. Azt hittem már azt az életemet elhagytam, elzártam mindenkit, nem beszélek már senkivel. Hízelgő, hogy ott még valakinek eszébe jutottam, tényleg. Miután kikötöttünk a megbeszélt városba Norwalk-ba a fiúkat szélnek eresztettem, mondván magánügyem van. Nem hiányzik, hogy Bishop esetleg sztorikkal szórakoztassa őket, amire nem lennének kíváncsiak. És amiről én se szívesen beszélek... És remélem újdonsült pénztárcám sem fogja felhozni, mert pancsolhat egyet.
Amí vártam igyekeztem hasznossá tenni magam, felmostam, elpakolgattam pár dolgot, és a hajon lévő növényeket rendes meglocsoltam, ápoltam. Közben folyamatosan gondolkodom, hogy mégis milyen melóra kéne számolnom. Eléggé rég kellett használnom a képességemet, csak kisebb dolgokra, vagy ha az úton szükségünk van rá. Harcra, nem is tudom... talán mikor megismerkedtem az idiótákkal. Pár hónap is eltelt, miután az utolsó is csatlakozott hozzánk, ha még egy szerencsétlen be kell fogadnom nagyobb hajóra lesz szükség. Így is már valamelyik a raktárban alszik, de azt mondja kényelmes, és ahhoz képest sikerült remekül befészkelni magát.
Egy férfi megáll Milady mellett, majd bámulja. Egyébként mikor kikötünk nem egyedi eset, úgy néz ki a drága hölgy, mint egy régi vitorlás, akár egy kalóz filmbe, így sokan készítenek róla képet. Apám régi álma volt egy ilyen hajó, így külsőre meghagytam egy régi stílust neki, belül azért modernebb, és fene se hinné mekkora belülről.
Viszont ő nem bámészkodó, a leírása alapján ő lehet Bishop. Biccentek, majd mutatom, hol tud feljönni a hajóra. Leülök a legközelebbi ládára.
- Isten hozta a Milady fedélzetén. Miben lehetek szolgálatára egy X-men tagnak? - piával majd akkor kínálom meg, ha... - De előbb letisztázhatjuk a fizetséget is. - komolyan nézek rá. Biztosa nem fogok ingyen dolgozni, pont nem érdekel ki küldte ide. Igen, van amit köszönhetek az X-eknek, de van, amit nem. Igyekeztem távol maradni tőlük, de a szükség nagyúr.