Re: Falu végén kelta kocsma

**Volstagg** Vas. Jún. 09, 2024 2:26 pm

_{They dared to go, where no one would try}

Elsa & Volstagg
- Ez neked pocak, kedves leányka? Nem ismerél, midőn derékbőségem háromszor ekkora vala. Már évekkel ezelőtt visszanyerém ifjú harcoskori formám és azóta sem bővülék ki oly kerekre, mint maga Midgard mindensége! - kérem ki magamnak nevető kacsintással.
Majdnem belehalék, de így lőn.
- Nem vitatom, hogy képzelőerőd szárnyaló lehet, akár a Tizedik Világ, Heven angyalként repülő lényei. No de nem gondolád, hogy tán atyád kalandjai már a génekkel öröklődének és miket ő megéle vala, azokat látád meg lelki szemeiddel? Ahogy az én gyermekeim közül is nem egy oly fiatalon jeleskedék a harcokban, amilyen fiatalon én is már forgatám a kardot és a bárdot - mesélek büszkén fiaimról és leányimról.
- Tudakold majd meg tőle, hogy a moszkítódémonok petéi is úgy fejlődnek, mint a rovarokéi? Vagy tán még be is bábozódnak és imágóként kelnek szárnyra, mint Alfheim sólyomlepkéi? - mutatom ujjaimmal a felreppenő pillangók mozgását
Két korsó között viszont következzék hát királyságom története!
- Nos, sajnálatos eseménnyel kezdőde mindez, hisz a Midgardot körbeölelve szorongató világkígyó, Odin jóapja és Thor összecsapának, ütközetükből pedig egyikük sem kerüle ki élve. A Mindenek Atyja akkor még gyógyító és fiatalító álmát aluvá, ezért keresének egy oly kiváló lelket, ki harcokban is diadalokat arata és esze, valamit szíve is a helyén vala. No hát, mint Asgard évezredek óta ismert katonáját, engem javasolának és elfogadám a koronát, hogy büszkén vezessem népemet békére az épp kitörőfélben lévő háborúból. Úgy állék a seregek élére, ahogy a régi királyok, lovammal az első sorban, a hadtest legelején vágtatva az ellennek szívét megfélemlítő harci kiáltást hallatva. Biza nem úgy, mint a mai hadvezérek, kik távoli úri szobákból küldik legényeiket a frontra! A Kilenc Világ hadban álla és vala teendőnk bőséggel. Büszkén győzék és oly szövetségeket köték, mikkel sikerüle véget vetni az örökkévalóságnak tűnő háborúskodásnak és béke születék végre valahára. Utána viszont lemondék és visszatérék családomhoz, kik igencsak hiányozának. Átadám a trónt örökösének, Lokinak, ki a hadviselésben bebizonyítá, hogy immáron alkalmas az uralkodásra.
Újabb korsónyi sert hajtok fel. Szakállamra is jut valamennyi, de a szalvettával letörölgetem.
- Manapság már csak kíváncsibb, de nyugodtabb életre vágyom kalandokkal és finom falatokkal, közben megmentve, kit tudok. Megterhelő ám a királykodás, leányka! Ehoni Asgardnak van uralkodója, a dicső Valkűr és ugyebár Thor is itt röpköd valamerre. Tán egyszer visszatér Midgardra. Más nép élére még nem kérének fel. Pedig tudnék bölcs döntéseket hozni például amerikai elnökként! Háhá!
Ezen nekem is nevetnem kell, mert ily életteli elnököt még nemigen láta e föld történelme. Meglehet, egyszer eljön még az az idő is, ahogy most a pogácsa. Én is elégedetten nyammogok és ketten hamar kiürítjük a tálat. Újabb nevetést hallatok az őszinte feltárulkozáson. Fogynak itt a korsók is közben...
- Mindössze azt említém meg, hogy a szörnyek elleni hősiesen küzdő életed során nem feledéd el, hogyan kell mulatni és ez szerfelett dícséretes!
Szörnylova nevét nem hallám még, ezért vakarászom üstököm.
- Ismerék egy összázsiai leányzót, ki számos keleti országban, így Japánban is otthonosan mozog és tud az istenekről, ninjákról, különleges lényekről. Meséle csuda történeteket, de szerencsénkre Japánból nem ugratának át ide ily szörnyűséges paripák, mint az a Kelpie. Ha már Japán, ott is valának helyi vadászok vagy távoli földekről kell monstrumok ellen indulnotok, ha felbukkannak, mint Fürge Fandral barátom a hölgyek ágyából hajnalonta.
Kezdek egyre cifrábbakat mondani a temérdek szesz elfogyasztásától még inkább megvidámodva.
- Én már második éltemnél tartok, de ez csak lehetőség, hogy még több fogással megismerkedjek. Nem fogsz csalódni, higyj nékem, Midgard Buffy-ja!
Kacarászásunk egyre telibb és így jobban fogy a menü is. Megrendelem hát a következőt. Egy családnyi adagot elfogyasztunk itt, vagy kettő-háromnyit.
- Sose félj attól, leányom, hogy egy hordó itóka csupán a te torkodat kell, hogy végigmossa, mint Vanaheim nagy esésű hegyi folyói a sziklás partokat. Sokat bír gyomrom és fejem, több akónyitól sem borulok fel gödörbe hajtott szekér módjára. Lehet, hogy történeteimnek se vége, se hossza nem lesz, nevetésem pedig betöltendő lészen e helyet, hisz jó társaságban az étel-ital kihozza belőlem a legkedélyesebb családfőt. Viszont mesélj hát, te mivé válsz, ha túlcsordul benned a szőlőérlelmény fejbe ütő nedűje? Lelkes énekmondóvá? Ökölvívóbajnokká? Vagy a mosoly és ölelések örömteli évszaka köszönt be olyankor ifjú életedbe? - kérdezem széles karmozdulatokkal és kortyolásokkal.
Már hallom, hogy gurítják a molnárkocsit, min érkezik a hordó és a csapoló felszerelés. Gondolatainkat kitalálva vizeskancsót és tiszta poharat is tevének asztalunkra. Tán egy kevés vizecskét legurítok én is, a többit meghagyom Elsa-nak, míg a kakast elkészítik.

Isley

**Elsa Bloodstone** Csüt. Május 30, 2024 8:46 pm

crazy night

Mikor egy Vikinggel mész kocsmába

- Oh és mi sem bizonyítja jobban, mint egy jól megtermett pocak, igaz? - vigyorgok a hasára, majd vissza rá. És az sem akadályozza meg benne, láttam fürgeségét. Meggyalázna vele pár vadászt.

- Az egy kicsit túlzás, de valami olyasmi. - nevetek. - Lényeges főleg ha egy csapaton belül mozgunk az információ átadása. - kicsit elgondolkodom, rajzoltam e mást vala. - Nem hiszem, lehet még kiskoromba. De már tiniként is elképzelt fantázia világokkal teli lényeket rajzolgattam sokszor. - no meg magamat harcos hercegnőnek, de ez legyen csak az én titkom.
- Nos igen ezekről, még szinte semmit nem tudunk, szóval tényleg jobb lenne őket tanulmányozni. Elküldtem az ismerősömnek a helyszínt is, hogy hol találtuk. Ha van még pete tuti megtalálja. Michael majd kideríti ezeket, jobban ért hozzá. - én meg nincs az az isten, hogy egy petét vigyek a házamba.
- Lehet felkellet volna, de így hogy nem tettük lehet, többet segít. - sóhajtok, majd nekem is innom kell egy keveset. Majd a végére elnevetem magam. - Nem, ezt még nem hallottam. Szóval király voltál? Milyen volt? Lennél egyébként? - én ódzkodom a vezetéstől, túl nagy felelősség, nem hiába menekültem el apám halála után... Gyáva lennék? Nem hiszem, hogy ez annak számítana.
Megérkezik a pogácsa, és egyéb sós nyalánkság. Én is rávetem magam, de való igaz kicsit vissza fogottabban mint a pajtim. De ez valami mennyei. - Jesszusom, anyám pogácsája ehhez képest fűrészpor. Marha jó. - vigyorgok, és gyorsan magamhoz veszek pár darabot, biztos ami biztos, elővigyázatosságból. Közbe iszom is, hogy jobban leguruljon de valóban még számomra is jó erős pia.
Megvallom nagyon kellett figyelnem Volstagg szavaira, lelkesen felemelem a kórsom.
- Nos nem mondom, hogy ebből minden szót megértettem, de teljesen egyetértek veled barátom - kacsintok, és úgy érzem több pogácsa kell...
- Szörnyló? Hm Kelpie jut csak eszembe. Azzal nem szarakodnék, alattomos egy jószág, bár én magam nem sokat láttam, japánban vannak inkább... nos oda még nem vitt utam, a jó francba is, be kéne pótolnom.
- Hogy micsodát? Kakast? - az miben lehet másabb mint a csirke? Nem teszem fel buta kérdésem, szerintem soha nem ettem kakast. - Tudod mit? Kóstoljuk meg, egyszer élünk... elvileg. - nevetek, majd hátra dőlök. Még jó hgy fér belém egy csomó, és jó az anyagcserém, különben szerintem ennyiből felfordulnék.
- Hogy mit? Egy hordónyit? - hát én még ma fejre állok. - Hat rád barátom az alkohol? Mert rám igen, bár több kell, hogy ledöntsön a lábamról, mint egy átlag embernek, de ez amúgy is elég erős. - jesszusom milyen lehet egy részeg Volstagg, lehet én se tudnám megfékezni. Vigyorgok magamba, ámbár hajt a kíváncsiság.

@Volstagg

My Mother Told Me

+tag

─ Hye Ri

**Volstagg** Kedd Május 28, 2024 7:13 pm

_{They dared to go, where no one would try}

Elsa & Volstagg
- Asgard Oroszlánja nem ismeri a semmittevést, csak a győzedelmes csatákat, dicső kalandokat és a fenséges étkek készítését. No meg azok elfogyasztását - nyugtázom, hogy nem unatkozék.
- Biz ilyféleség még nem vala a televíziózás történetében sem e világon, sem az enyémben!
Csupán azt bánom, hogy nem az én kobakomból pattana ki. Hisz lehetnék producer is, ha ezt kívánnám!
- Mily tisztességesen felépített vadász-titkosszolgálat! Mint a James Bond-történetekben, mik Sigmund dédunokám nagy kedvencei mind papiruszon, mind mozgóképen! Mást is rajzolgatsz-é vagy csupán a szörnyeket?
Sok tehetség adaték e leánykának. Elégedetten vigyorgok, hogy nevünkkel bevonulunk a monstrumokra vadászók történetébe. Én magam bizonyosan így fogom emlegetni a démonszúnyogokat. Közben fogy az ital önnön korsómból és Elsa-éból is.
- Vagy tán petéik hosszabb ideig érlelődnek, mint az egynyári vérszívóké.
Homlokomra csapok és jó nagyot csattan.
- Fel kelle volna vala égetnünk az egész barlangot. No de ha már ezt nem tevénk meg, csakugyan hasznos leend tüzetesen szemügyre venni. Tán nyomára bukkanandók lésztek a rézbőrű ámokfutásának, mivel e világra szabadítá a gonosz lelket, ki abban hisz, hogy minekutána kipusztíta mindent, ő maga újat teremt tetszése szerint. Olyat, min zsarnokként uralkodhat, mint Hela az élőholtak öntudatlan, örömtelenül mozgatott seregén. Eszement egy birodalom lenne egy bolond királlyal, ahogy mondád. No de mesélék-e már arról, hogy egy ideig jómagam is király valék és felvirágoztatám Asgardot hőn tisztelt uralkodónk, Mindenek Atyja Odin gyógyító álomba merülésének idején?
Míg rá nem unék a trónolásra.
A pogácsákat két marékra tömöm orcámba, de jut Midgard Buffy-jának is. A sós ételt pedig igen sebesen leöblítém az egy húzásra felhajtott újabb adag mézsörrel. Mi eleddig legurula torkomon, az evilági mértékegységben tíz liter körül járhat, így hát víg kedélyem magasra hág. Ha tovább fokozom, még több történetet mesélek, egyiket a másikba oltom olyannyira, hogy én még bírom követni, nyílt színen kacarászok és állítólag titkokat is kifecsegék régente, bár ezt nem hiszem el, hisz ki titkolt gondolatait adá át ily beszédes alaknak, mint én, az bizonyosan nem titoknak száná ezeket. Nos, jókedvem telítettségében, társaságomnak örvendezve mennyezetre néző hahotázásban török ki.
- Eeeez igen, kedves leányka! Kedvelem az oly hősöket, kik életrevalók is és tudnak örömmel fordulni az élet ragyogó oldala felé, akár Alfheim ember méretű napraforgói. Azon a világon az elfek élnek, oly nemes lények, akár a Gyűrűk Urában. Jó barátjukká válék, midőn az asgardi varázslónő, Amora által elbitorolt csodalovaikat visszaterelém hozzájuk Fürge Fandral és Zord Hogun barátommal. Mert kiváló lovas is valék! Ápropó paripa! Mesélj hát, vala-e szörnylóról szóló történet a vadászligában?
Közelebb hajolok egy kissé és kaján vigyorral fordulok a leánykához:
- Ajánlhatom a boros-gombás kakast? Valami istentelenül ízletesen készítik el! - jelentem ki átszellemülten behunyva szemeit, csókot hintve összeérintett hüvelyk- és mutatóujjamra, ahogy az igazán jól sikerült ételek kóstolásakor szokás.
Az ismét érkező pincéren pedig megesnek kegyeim:
- Jó úrfi! Hozz nékem egy egész hordónyi gyömbérsert! Majd én magam csapra verendő lészek, hisz míg fogadós valék, ezt tevém éjjel és nappal is, ha vendég tévede be hozzánk. Ne kelljen annyit futnod hozzánk, mint Vanaheim szarvastigriseinek, mik prédáikat űzik a hegyek erdős oldalában! De a röviditalokkal és az ételekkel azért térj vissza mihamarabb! Én már választék is!
Újabb hahotát hallatok és megrendelem a boros kakast négy főre - magamnak.

Isley

**Elsa Bloodstone** Csüt. Május 23, 2024 7:38 pm

crazy night

Mikor egy Vikinggel mész kocsmába

Szegény Jackson barátunk leginkább olyan tekintettel néz rá, mint aki csak abban reménykedik, ha pozitív választ add, akkor minél hamarabb megszabadulhat tőle. Szegénykém, nem értékeli Volstagg mesélő művészetét.

- Fűh ha, akkor nem unatkoztál, van dolgod bőven. - vigyorodom el a sikerére. Örülök, hogy a világunk ennyire befogadta, általában az emberek félnek a kívülállóktól, ráadásul... sok támadás óta, főleg hogy Loki borzasztó pusztítást hagyott maga után. Ezek után megbíznak Volstagg-ba. Ezek szerint még sem annyira reménytelen az emberiség? - Meg kell néznem ezt a színes műsort. - elnevetem magam , kissé absztrakt látvány tárul elém, mikor egy kelta, szumós, és egy viking főz, körülbelül így kezdődnek a kocsmás viccek is. És ez a mézsör is jobban bejön, mint gondoltam.
- Mi ? Jaj nem, semmi ilyesmi. Magamnak készítettem feljegyzést róla, majd van egy kapcsolattartó, informatikus, gépész vadász, bár ő nem dolgozik terepen... tehát ilyenkor neki átadom a részletes infót, leírást róla, vagy bárki más, és felviszi a rendszerbe, vagy bármilyen értesítéseket küld. Én magam szoktam rajzolni is, szóval nagyjából lerajzoltam hogy nézett ki, így leírás mellet képük is van róla. - elnevetem magam a "bemutatásán. " - Volstagg-Elsa moszkitó, ez tetszik, majd elküldöm ezt a nevet is. - vigyorgok, majd még egy jó nagy kortyot letolok, ez erős basszus... pedig nekem meg se kottyan, de az ízén lehet érezni.
Végig hallgatom a történetét, majd leteszem a saját korsómat, és gondolkodóba esek.
- Semmi nem zárja ki, hogy már rég itt lehettek. Építkezése, földmozgások, bármi előfordulhat, ami a régmúltból idéz elő, számunkra új dolgokat. - hátra dőlök, kicsit megropogtatom a nyakam. - Minden mítoszba van egy ilyen bolond narcisztikus, világuralomra törő barom? Sosem értettem... mond meg ha megölnek mindenkit a bolygón.... utána? Mit fog csinálni?A semmit nézi amíg él, és királynak érzi magát? - fújtatok. - Bizonyára ha belemerülnék, találnék róla feljegyzéseket. Viszont ha ez igaz, lehet a barlangot kéne jobban megvizsgálni. - őszintén szólva, annyi dolog van most, hogy ez eddig eszembe se jutott. - Nehogy a végén valami idióta kiszabaduljon. - forgatom a szeme, közben még újabb kör mézsört kérek, ízlik.
- Jól hangzik a rendelés, még jó hogy nem fog meglátszani rajtam. - várom izgatottan a harapni valókat, imádok nassolni. - Ez jó ötlet volt. - csillog a szemem, ahogy a pogácsákat már le is helyezik elénk.

@Volstagg

My Mother Told Me

+tag

─ Hye Ri

**Volstagg** Kedd Május 21, 2024 7:32 pm

_{They dared to go, where no one would try}

Elsa & Volstagg
- Ó, nem hogy végeztem volna, de még fogyasztásom derekánál sem járok, épp csak nekikezdék vala! - felelek meg a leánykának, kinek láttán széles vigyorom sokáig orcámon maradandó leend.
- Hát persze, hisz nem vagyok oly kegyetlen szívű, hogy megfosszak másokat Asgard Oroszlánjának rendkívüli életeseményei történetétől. Jackson barátom szívesen hallgatá ezeket, nem igaz?
Átnyúlok a pulton és a kényszeredetten bólogató pultos vállát megveregetem kissé. Oly fejet vág, mint aki most ébrede vala.
Egy korty után nevetésbe torkolló hümmögést hallaték az ízletes mézsör zamata okán.
- Nemrégiben előadást tarték egy könyvtárban Asgardról és a vikingekkel megesett találkozásinkról. No és megkezdődék vala a televízióban a szakácsverseny, melyben én is szerepelék. Tán látád már az Eccentric Eatery reklámját, melyben jómagamon kívül egy kelta asszony és egy volt szumós állának a rotyogó kondérnak mögötte.
Ez egyáltalán nem fogható a szörnyek és démonok utáni kutakodáshoz, de én bizony sosem kutakodék, hanem megtalálának engem, kiket ily lények fenyegetének és így akadák a gaz ellenekre. A nekünk kijelölt asztalt elfoglalva lelkesen az asztalra csapom a korsót, de úgy, hogy egy csepp sem löttyen ki. Évezredek óta gyakorlom e mozdulatot, látszik is.
- Új faj? Jár ezért néked valamily tudományos kitüntetés, legalább a vadászok között? Elnevezhetnék rólam és rólad, mint felfedezőikről.
Megragadom Midgard Buffy-jának vállát, mélyen a szemébe nézek és így szólok:
- Hölgyeim és uraim, a mai tudományos konferencián ismerjék meg földünk és a démoni világ legújabb lényét! Íme, a Volstagg-Elsa moszkító! Csak képzeld magad elé a szalagcímeket, a díjakat, az interjúkat! Tárd ki fantáziád szárnyait és repülj bele e képzeletbe elméddel!
Komolyságomat óriási hahotázás váltja fel és a korsó felét legurítom a torkomon. Jól bírom az italt, de ilyenkor kissé közvetlenebb, érintősebb valék és a második hordó után már mindenkit a családomnak érzek. De az még odébb lesz.
- No hát azt még el kell mesélnem, hogy egy mutánsoknak otthont adó iskolában valék szakács és társalkodék ott indián barátommal, kinek Forge a neve. Regélék néki barlangi esetünkről és ő említe egy ősi sájen legendát, ami egy Ellenség nevű misztikus lényről szól. No, úgy képzeld el, hogy ez a démoni lélek éppoly játékos és stikliket kedvelő, mint nálunk Loki. Akár e világ Lokija, vagy bármelyiké. Végső célja viszont az univerzum elpusztítása, hogy ő teremthesse újjá természetesen úgy, ahogy neki tetszik éppenséggel. Ki tudja, nem ő tréfálkoda-e az ördögi tudományokban mesterkedő barlangi rézbőrűvel úgy, hogy szúnyogszörnyeteget dédelgete a sötétségben évtizedekig és jöttünkre elszabadítá? Tán ez már az eljövendő világra szánt faj volna, mi a jelenvilág embernépét megmérgezni hivatott. Ti, vadászék tudtok valamit ezen tollas fejdíszű pszichikai förmedvényről, kit a sájen indiánok Ellenség néven ismernek?
Hisz sok neve lehet, de jelleme csak egy. Én még azon sem lepődnék meg, ha Loki szórakoztatá volna vala szegény indiánokat. Korsóm tartalma elfogya vala és már érkezék is egy pincér, ki átnyújtja nekünk az étlapokat és felveszi a rendelést.
- Elsa kedvencéből hozzon kettőt és még két mézsört, legyen oly kedves, ifjú legényke! Utána pedig előételként egy adag halsalátát némi ropogós árpakenyérrel és utána egy nagy tálca pogácsát az összes fajtából, mit csak a kemence szájánál izzadó, hajnalban kelő pékjük süte vala! A főfogást ezután kitalálandóak lészünk - vigyorgok a képébe.
Bármi is a leányka legkedvesebb itala, nékem kedvemre fog tenni, hisz itt kiváló minden, mi szemnek és szájnak csak ingere lehet. Az üres korsó távozik és alig várom, hogy megérkezzen a következő kör. Szinte kiszáradok!

Isley

**Elsa Bloodstone** Szer. Május 15, 2024 11:05 am

crazy night

Mikor egy Vikinggel mész kocsmába

Nem hittem volna, hogy ez valaha megfog történni, hogy egy Vikinggel fogok kocsmás estét tartani. Szerintem marha nagy buli lesz, Danny inkább kutatással tölti az estélyét... én meghívtam. Nem is értem, hogy lehet ilyet kihagyni. Kicsíptem magam, de olyan vagány nőcis módon, természetesen kocsmás módon, és nem mintha bálba mennék.

Kíváncsi leszek, hogy mi fog ebből az estéből kisülni, ha és Volstagg ha letud, le fog részegedni, remélem még érteni fogom amúgy is nehéz megértenem amit mond. De azért imádom ezt a verses formát. Mióta elváltunk, azóta kutakodtam egy kicsit, vannak hasonló felépítésű démonok, amikkel találkoztunk, de egyik se ilyen akik összeállnak megazorddá. Aggodalomra add okot, hogy új fajok jelennek meg ennyi idő után. Azt hinnénk eléggé karbantartjuk a szörnyeket, és az esetleg átjárásokat. Démonok ugyanis csak a kis szemetek tudnak testileg is átjutni a védelmek miatt. A nagyobb démonok csak asztrálisan, azaz ha megszállnak valakit a tudatukkal. Egy erősebb démont csak is akkor lehet végleg megsemmisíteni ha megidézzük erre a síkra őket. De ezek kisebb démon fajhoz tartoztak, mert teljes egészükben itt voltak, és ahhoz képest könnyű volt velük végezni, csak sokan voltak.
Mikor benyitok a kocsmába azonnal meglátom Volstaggot, elindulok felé, de utolsó pillanatba elhajolok egy random felém repülő sörös korsótól.
- Hűha látom a hangulat már meg van. - nevetek, miközben oda megyek újdonsült barátomhoz. - Remélem még nem végeztél. - vigyorgok rá, miközben köszönés képen barátian hátba veregetem. Biccentek a kocsmárosnak, aki eléggé beletörődő, de azért kissé ingerült mosolyt ejt meg. Gondolom megszokta már a mi kis vikingünket, de a korsó törés nem igazán tartozik gondolom a közé amit élvez a jelenlétében.
- Mibe fogadjunk valakit már szórakoztattál történeteiddel? - vigyorgok, majd biccentek, hogy én is igénylek egy korsó mézsört. Ittam én valaha olyat? Megkapjuk, majd leülünk egy nyugisabbnak tűnő részhez.
- Na mesélj drága, mi újság miután elváltunk? Én kutakodtam, és valószínűleg tényleg számunkra új fajt találtunk.

@Volstagg

My Mother Told Me

+tag

─ Hye Ri

**Volstagg** Vas. Május 12, 2024 6:12 pm

_{They dared to go, where no one would try}

Elsa & Volstagg
Legutóbbi találkozásunkkor úgy okoskodánk Elsa-val, hogy a szúnyogirtást követő késő esti mákos gubázást követnie kell egy oly találkozásnak is, mely során csupán gyomrunk és torkunk kénye kedve szerint hódolunk az evés-ivás élvezetének és közben társalkodunk mindenről, mit az észak-new yorki csatában nem tudánk sorra venni. Mi más helyet választhaték volna vala, mint a bronxi Kelta Kocsmát, mellyel szerződésben állok és az én szereplésemmel készült reklámjuk van fent az interneten és orcám díszeleg a hirdetéseiken. Cserébe megadhatom, mivel készüljenek, amikor felkeresem őket. Mára is több hordónyi italt és temérdek fogást készítének. A hely egy kicsit idézi az évszázadokkal ezelőtti hangulatot, a falon trófeák, ősi jelképek és hagyományőrző díszek, no meg az ételek elnevezései is régiesek.
Elébb érék ide, ezért néhány üveg nedűt torkomon legurítva kalandjaimmal szórakoztatom a csapost. Épp itt tartok egy beszámolóban:
- És akkor zúgás támada a tenger felől! Odafordulék és megpillantám a furcsa lények rajzó hadát. Legnagyobbikuk elém röppene és így szóla: No, te megtermett harcos! Távozz el innen barátiddal együtt, mert mi uraljuk e földet és nem tűrünk meg idegeneket. Erre én kivonám bárdomat és azt mondám: Asgard Oroszlánja még soha nem futamodék meg és most sem fog! Szót pedig tett követe vala és a bárdlappal úgy fejbevágám a röpködő troll vezért, hogy az becsapóda a part fövenyébe. Serege összeszedé vala királyát és csúf mondások közepette visszaröppene oda, honnét jöve. Így állítám meg egymagamban Thryheim repülő trolljait, kik cimboráimat fenyegeték. Mily csuda győzelem, nemde, jó uram? - mesélem lelkesen a történetet a pultosnak, ki egyben a hely tulajdonosa is és noha figyelmez szavaimra, a vendégek kéréseire és jelzéseire is.
Némileg kiszínezett és saját javamra megmásított elbeszélésem végére érve felhajtom a maradék gyömbérsört és vállamnak felette elhajítám a korsót.
- Ne haragudj, barátom! Elragada a lelkesedés és asgardi népszokásnak hódolva tovavetém a korsót. Írd a számlához!
A betoppanó leányka láttán még inkább örömködésbe jövök. Ez nem csupán a hordónyi italnak köszönhető, mit elfogyaszték a pult előtti bárszéken ülve némi csipegetés közben. Remek harcot vívánk legutóbb, elűzénk egy démonszúnyogsereget és Elsa személyében megismerék egy remek fiatalasszonyt.
- Midgard Buffy-ja! Légy üdvözölve Volstagg, az Irdatlan Ínyesmester kedvenc helyén! - kurjantok oda vidáman, majd a csaposhoz fordulok:
- E leányka igazi vadász! Leterítené még Fenris farkast is, ki Loki és egy óriásasszonyság frigyéből születe vala! No de hát két jó mézsört kérénk kezdetnek!
A csapos udvariasan köszönti a leánykát és tölti is a különlegességet, mit nem minden helyen lelni New Yorkban.
- Mint mondám, a Kelta Kocsma jól tudja, kinek arcképével lehet idecsalogatni a vendégsereget - mutatom büszkén a falon díszelgő reklámot, ami engem ábrázol, amint e helyen étket és italt fogyasztok.
- A másik helyiségben miénk egy elkülönített asztal. Jer hát, leányka!
Beleszimatolok a korsóba és élvezetes hümmögéssel állapítom meg, hogy ez bizony igen ízletes lesz. Így vonulhatunk át a számunkra lefoglalt asztalhoz.

Isley