Megbámulom nadrágom alját, keserű fintort nyomok el. Nem érzem mentségnek, hogy nem tudhattam, hiába sandítok rá bűnbánó képpel, aztán konvertálom az egészet elszánttá. Mert akkor még elhiszem, hogy meg tudom csinálni, körvonalazódik fejemben a terv, látom a lépések dinamikáját, mindent helyrehozok, azonnal, mosolyt csalok az arcára, hamar visszaviszem, nem lesz gond.
Megidézem a portált, belebámulok a fényesen tekergő körbe, aztán hátra sandítok rá. Először annyira megdöbbenek, hogy majdnem begzáródik a portál, aztán logikusan végigpörgetem Lacey miértjeit, összébb húzódik a belsőm, kicsit meggörnyedek szavai súlya alatt. Hát persze, fél tőle, miattam. Ha egyszer személyesen találkozom ezzel a Topyval, ki fog herélni…
-Nem, dehogy baj.
Nyögöm, aztán túl mélyre konyul a fejem, árulkodóan mélyre.
-Nagyon sajnálom, hogy félsz, helyrehozom, igyekszem. Várj meg itt, gyors leszek. Sietek
Kiáltom még, mielőtt eltűnnék pár órára.

Három órával később…

Remélem nem bánja, hogy a szobájába idézek portált, egyszer csak megjelenek, ziláltabban, kócosabban, mint ahogy elmentem és a landolás is nem várt kapkodással sikerül, majdnem pofára esem a padlón, szerencsére térdeim megállítanak. Bent van még, remélem, megpróbálok talpra kecmeregni, bár félúton tudatosodik mennyire remeg a lábam, így fél térden maradok, mint egy leszerepelt lovag. Visszaülök a földre, megbámulom a földet és igyekszem kevésbé remegő hangon előadni.A fejemben még normálisan szólt.
-Azt mondták az én ereklyém és nincs hozzáférésük, hogy nekem kell megoldanom.
És tanuljak belőle, nem lehet mindent azonnal, csettintésre. Kissé megremeg a hangom.
-Nem baj, ha itt vagy még egy ideig, bíznak benne, hogy rá fogok jönni.
Erőszakkal túrok le farmer zsebembe és előhalászom a hamis papírokat a Zsurnalisztától. Mielőtt elkezdenék bőgni, átadom neki. Különben is hülyén jönne ki, ő került ide, ő csalódott, én csak szar eszköznek bizonyultam.
-Viszont sikerült elintéznem ezeket…Elvileg minden megvan.
Motyogom csendesen, alig hallhatóan, behunyt szemmel. Eszembe jut mire emlékeztet a pozitúra, úgy térdelek előtte, bűnbánóan mint egy Buddhista templomban, ahogy Kamar-Tajban is áldozatokat mutatnak be a Mágiának. Én mást nem tudok nyújtani, csak hamis iratokat.

Azt hiszem nem örül a képnek, pedig szép lett, reménykedve tartom elé a készüléket, a lányokat fel szokták dobni a jó fotók. Aztán leeresztem és próbálok mosolyt viszonozni, ne lássa rajtam, hogy törött a bili füle, felismertem az iróniát, kényszeredettséget “idegen” emberekkel boltosdit játszani.
Sóhajtva eresztem le a mobilt. És csak rosszabb lesz, mint az és-el kezdődő mondatok általában.
-Basszus…
Eltűnt. Kicsit még villódzik szemem előtt a gondolat, aztán behunyom halántékot masszírozni hozzá.
-Megértem miért vagy annyira kiakadva, a nővéred szeretnéd keresni, úgy érzed szüksége van rád, míg te itt vagy és csak időt veszítesz. Francba.
Felpattanok fel-alá kezdek járkálni, ez meg sem fordult a fejemben, de logikus, ilyen körülmények között, keresik.
-Én is sík ideg lennék.
Agyonharapom a szám, megint felreped. Freddy előkapná a férfias, málnás szájfényét, vagy az epreset. Még rosszabb.
-Jó, megoldjuk ezt mihamarabb, nem a Zsurnalisztához viszlek, Strangehez. Ő vagy Wong meg tudja oldani, odamegyünk.
Döntök hirtelen, kissé zihálva fordulva felé.
-Nagyon…
Nem fejezem be a mondatot, úgyis tudja. Csak fejem rázom hozzá, mintha átkokat akarnék elhessegetni.
-De
Szakítom félbe, hogy nem az én hibám, még húga említése előtt, aki valami Jégkirálynő titulussal bír. Elhúzom a szám, ez korrelál Dominickal, rá csak legyintek. Nem rinya téma, ha hasonló helyzetben, ő vagy én párhuzamos univerzumban ragadtunk volna, szarrá rágná mindenem, amibe bele tudok harapni, akár játssza a jégkirályt, akár nem.
Amikor megnyitom a portált, kissé módosítok rajta, nem a New York-i szentély tárul fel előttünk, hanem Kamar Taj, persze csak abban az esetben, ha beleegyezett a most azonnalban-ba. Igazából mindegy, a Zsurnalisztánál is meggondolhatja magát, csak egy plusz kör, ami nekem semmi, neki lenne kellemetlen, egy portál helyett kettőn kellene átmenni. Mindenesetre először a szentélybe viszem, aminek az előcsarnoka tulajdonképpen majdnem ugyanaz, annyi, hogy Tibetben hideg szél járja át a monumentális előcsarnokot és néhányan szerzetesruhában futnak át rajta, sietnek gyakorolni.

Tátva maradt szájjal konstatálom, hogy nem ismeri a telefont, vagy legalábbis úgy néz rá, mint kissé idegen, nagyjából azonosított, beszédre talán alkalmas tárgyra. Lehet, hogy náluk a telefonok is lányok?
Próbálom elkapni pillantását, kérdéseit és elképzelem egy hajkefe alakú walkie-talkie-val.
-Majd elmagyarázom hogyan működik. Ez a fehér háttér jó is lesz.
Tartom elé a kamerát és kattintok. Megmutatom neki milyen lett az eredmény és magyarázni kezdem, hogy tulajdonképpen telefonálni lehet vele, illetve közösségi életet élni, bár ő nem tudom részt akar-e majd venni ilyesmiben.
Kissé kókadtan veszem vissza, igyekszem mosolyogni, de hamar leolvad, jégkrém vagyok, amit kint felejtettek a napon. Romlott…jégkrém.
-Sokan vagyunk itt Bayvilleben és…majd lesz több kontaktod.
Próbálkozom silányan.
Fura végighallgatni, hogy Nicky valahol mélyen tényleg hasonlít rám. Én is komolyan veszem a banda dolgait. A családba meg inkább ne menjünk bele. Habár mégis azt teszem, kissé le is konyul fejem, szám, mellkasomban mély sóhaj rezonál.
-Tudnak róla, Lazet megpróbálta bántani. Mármint velem akart kicseszni, csinált egy portált a sivatagba és átlökte. Én nemrég még nem tudtam átjárót idézni. Úgyhogy nem kedvelik, jelenleg én sem, valami baja van és nem enged közelebb, pedig ő nevelt fel, össze voltunk nőve.
Hadarom, de itt el is szakítom a Domi beszámolót.
-Mi a helyzet a nővéreddel és húgoddal?
Az enyém is tömör beszámoló volt. Arról nem szólt a fáma miket mondott Liam, hogy borított ki és mennyi mindent jelentett egész életemben.
Természetesen ágál a mobil ellen. Hosszú, vesztett sóhajt préselek ki.
-És kölcsönbe? Amíg visszamész?
Próbálkozom. Közben lelevelezem a mágussal, kiállítja a papírokat, fel is pattanok, útra készen. Nem számít mennyire vagyok fáradt, úgyis az leszek a elkövetkező hetekben, akár el is kezdhetjük Lacey projektjét.
-Nem igazán vagyok jártas az Egyetem dolgaiban, én soha nem jártam, még középiskolába sem, de szerintem simán.
Megcsinálom a villódzó portált a New York-i szentély közelébe, ahol a Zsurnaliszta vezeti kívülről lepukkantnak tűnő újságosbódé vállalkozását. Kinyújtom a kezem Lacey felé, ha félne egyedül átsétálni a portálon.

Asszem megint elcseszem azzal, hogy kirándulásnak nevezem a traumáját. Egy perc néma önostorozás nekem, néhány árulkodóan kibuggyanó verejtékcsepp, aztán nagy levegőt veszek a folytatáshoz.
-Persze, igazad van.
Bólogatva ingatom a fejem, hogy próbálkozom, de biztosan lehetne keményebben, kevesebb alvással. Csak Laze említésére vetem fel kissé.
-Összességében igen, nagyon jót tesz neki.
Nem túl elmés, vagy szórakoztató hozzáfűzés, de mindkettőt feladom. Komolyan pillantok rá, a Zsurnaliszta sok, kényes ügyet megoldott már nekünk, mágusoknak. Bár nem lenne baj, hogy belőlünk él, belőlem, ha egyszer én hoztam ide, ez a legkevesebb, de azt hiszem ezeket a tiszteletköröket már letudtuk.
-Kapcsolatba lépek vele, kiállítjuk a papírjaid és
Vállat vonok.
-Gondoskodhatsz magadról, ha szeretnél. Nem, nem akarom, hogy felments. Az, hogy segítek, természetes, de alapvetően én rontottam el, úgysem tudnám fölmenteni magam.
Félig neki mondom, félig az ágya lábának.
-Még ma megszerzem a papírokat.
Jelentem ki, nem könnyelműen, hanem egyszerű tényként, a Zsurnaliszta gyorsan dolgozik és túl élénk érdeklődést mutat az ereklyém iránt. Meg is dobom egy üzenettel, hogy számítson rám, aztán iphone-om Lacey kezébe adom.
-Készíthetek rólad majd képet az igazolványokhoz?
Jut eszembe, ez kelleni fog. A bizalom jelnének gondolom azt a hülyeséget, hogy ha nála lesz a mobilom jobban kezembe helyezi a sorsát. A pinterest mappámban csak nem fog bóklászni…
-Telefont is szerzek neked. Jó lesz ez a típus?
Gwennek is akartam, nem volt semmije, Laceynél ragaszkodom hozzá.
Azért leülök, amikor mesélni kezd, tulajdonképpen iszonyat fura, hogy saját, punk, női másomról hallok és még ajkam is mosolyra ráng, amikor az összekuszálásokat feltételezi. Képről is pont ilyennek tűnt.
-Azokkal tényleg nehéz, én is hadilábon állok a dologgal. Értem. Sajnálom a családod és úgy tűnik fontos neked, fontos barátnő. Ha visszakerülsz, majd nyugodtan savazzatok együtt. Lehet Dárc Táblának használni a fejfotóm, meg ilyenek. Szóval ő is befutott punk zenész a világotokban és rosszban van az anyjával, ez eddig stimmel.
Egy percre elbambulok, aztán bólintok a báttyra.
-Egy elég zűrös bátyám, igen. Nahát, te vagy az első, aki ilyesmit mond.
Röhögök fel röviden a tinilányokra.
-Rendben. Igazából…most elérhető is, ha gondolod és megcsinálhatom a fényképet.
Ha esetleg nála lenne a mobilom visszakérem, ha már nem, csak érte nyúlok és ránézek. Ajkam harapdálva igyekszem közbeiktatni a pénz nem probléma kínos kérdéskörét.
-Igazából nekem elég jól megy, szóval örülnék, ha elfogadnál… bármit. Persze a vállalkozás hosszútávú dolog lenne, de nem hiszem, hogy akadály, a Zsurnaliszta simán kijátssza a hatóságokat. Szeretnél már most találkozni vele?
Iktatom közbe óvatosan.

Kínos csend váltakozik még zavarbaejtőbb vallomásokkal, amiknek központi témája a Nem. Lesütött tekintettel gyónok saját tehetetlenségemről és ez végtelenül bassza az agyam. Szeretem azonnal megoldani a dolgokat, főleg olyan problémákat, amiket én magam okoztam. Ezernyi sajnálom készül kitolakodni a számon, megrázom a fejem, amikor ő is szabadkozni kezd. Szomorúak vagyunk, hogy Lacey itt van. Pedig…
-De megoldom, azon dolgozom, hamarosan meglesz. Addig pedig nagyon jó hatással vagy Lazacra, az itteni társaságból is kedvel mindenki, remélem nem érzed rosszul magad, amíg… Fel lehet fogni kirándulásnak.
Próbálkozom, valahol érzem ezzel is meg fogom sérteni, mert mindketten tudjuk, nem nyaralni hoztam el, bizonytalanságok lengedeznek körülöttünk.
Kis hadonászásba kezdek, gyakran megesik, ha feszült állapotban állok neki a magyarázásnak.
-De nem okozol problémát. Nem, abszolút, a Zsurnaliszta segít, tudod kapcsolatban van velünk mágusokkal és Gwennek is szereztünk papírokat, Kaine Parker is elvan itt. Persze, neked nem kell tartósan, csak nem szeretném, hogy amíg itt vagy bármi miatt is rosszul éreznéd magad. Különben is az egész az én hibám, már mondtam, vállalom a teljes felelősséget.
Hiba volt Laze elterelő hadműveletére fogni, gyáva, kisfiús, férfiatlan. Most, ha vannak terhei Laceynek, vállalom, átveszem, magamra pakolom őket, nyomjanak, már úgyis mindegy mennyi tilos villog a számlámon, vagy mennyire bírom nehezen, az a vonat rég lehagyott.
Óvatosan pislogok rá fel, amikor talán megpróbál enyhülést ígérni a frusztrációmra. A múlt görcseit oldogatjuk, ő miért volt mérges, én idegbeteg. Biccentek, kurta is félmosollyal.
-Ahh, igen, akkor Topy, a te Topyd csak portált tudott idézni, a legtöbb variánsomra ez a jellemző, az én úgymond plusz képességem egy ereklyéhez kötődik.
Felhorkantok, ahogy a bulizós lányról beszél, nem úgy tűnik, hogy a szőke punk tekintettel lenne bárkire is, hozza a “gonosz” variáns sztereotípiát.
-Hogy lettetek barátok? És igen, elhiszem, hogy mérges voltál, logikusnak is tűnt, hogy az ő keze van a dologban.
Hülyeség megkérdezni, jó fej-e, eleve abból a gondolatmenetből indultam ki, mekkora baromság.
-Dehogynem, a legjobb fejek jófejségét is kikezdi egy ilyen húzás. Én is kiakadnék, sőt… talán rosszabbul kezelném.
Jah, kínosan szarul kezelek minden érzelmi dolgot, túltolom a legapróbb dolgokat is, most napok óta Lili és Freddy miatt vagyok padlón, avagy mióta láttam Daviddel ez utóbbit csak szomorú szerelmes számok kergetőznek az agyamban. Igen, az ő helyében határozottan rosszabbul lennék.
-Mármint miben? Neki is lány rajongói voltak?
Bámulok rá kissé összezavarodva, vissza rángatva agyam a realitás talajára. Sóhajtva bólogatni kezdek, kevesen gondolnak bele, de velem senki sem kávézik szívesen.
-Igen, tudom, a hírnév átka. Igazából nem is az én álmom volt a popsztárság, a bátyám akarta nagyon.
Árulok el egy titokszerűséget, talán ha kicsit jobban megismer jobban meg fog bízni bennem.
-Nem kevernél, a sikoltozó tini lányok kevernének téged.
Fordítom meg néhány másodperc alatt önostorozó gondolatmenetét.
-Igen. És egyébként ez a világ is abszolút vevő az ilyesmire. Nem tudom mennyire nagyban csináltátok és tudom, hogy ideiglenesen vagy itt, nem akarnál belevágni, de ez különben itt is működne. Hihetetlen, hogy Laze variánsa ennyire normális, még most is nehezen hiszem el.
Fixírozom Laceyt szakértői szemmel.

Ő lenne az a lány, aki sosem bocsátaná meg, hogy varázskönyvem van, hogy miattam került ide, avagy én magamnak egy újabb elcseszett utazást. Ferde ajkam majd hamarabb elárulja, mint a szavak, amik végül mégis megszületnek rajta.
-Nem, nem jegyzi meg. Illetve még nem jöttem rá, ha képes is rá.
Hatásszünet, várom az esetleges fejletépést, végül csak eggyütt sóhajtok vele.
-Nem, ez nem igaz. Mármint egyik része sem. Egyrészt Gwen is egy másik világból érkezett, bár arról nem én tehettem.
Mentegetőzöm azonnal, nem minden lányt én hoztam ide.
-Mégis alkalmazta Kopasz, mert nos…van egy Zsurnaliszta nevű illető a mágusok között, simán szerez neked bármilyen papírt. Megoldjuk. Találd ki mit szeretnél és megoldom neked, tényleg. A hazajutásod szintén, dolgozok rajta.
Nem akarok ígérgetőnek tűnni, de enélkül képtelenség lenne biztatót mondani. Éppen ajkam harapom, rá a piercingre, mint általában, ha ideges vagyok, amikor elhangzik ez és szörnyen értetlen képet vágok.
-Mármint mivel keverhetnél bajba minket? Engem nem is tudsz…
Érvelek, nincs előttem a szituáció, amiben ő lenne a ludas.
-Azt hiszem mi vagyunk a történet azon része, akik bajba kevernek téged…
Nézek rá, aztán…ennyit arról, hogy kibírom állva, leülök hozzá, mert beszélgetni akar, valami nem túl zavaró helyre, ágy széle, vagy csak az ablakpárkány, egy sarok.
-De, szeretem a macskákat. Nagyon is szeretem a macskákat, csak éppen akkor elég feszült voltam, mert ezt a dolgot nem kellett volna bolygatni. Ennyire különbözök ettől a Topytól? Ő nem tud…nem tud dimenziót ugrani?
Hátha ügyesebb nálam, pl egyszer csak lazán besétálna.
-Ohh
A jó fejnél már végképp, tényleg muszáj leülnöm, de azért félszegen elmosolyodom.
-Nem tudom, azt hiszem az ember nem jelenti ki magáról, hogy jó fej. Te jó fej vagy? A visítozó lányok sajnos igaz, egy punkpop banda frontembere vagyok. Te mit csináltál odaát?
Talán tanult mint Laze, könnyebb lenne segítenem, ha jobban megismerném. Igen, ez jó ötlet, megdörzsölöm az arcom két oldalát, hogy felélesszem magam.

Aprót rándítok vállamon, mert felkészültem rá, hogy elhajlanak feltúrt tincseim bántó frekvenciái alatt. Még egy suta félmosollyal is próbálkozom, milyen jó, hogy nem fog ordítani.
Először iróniát sejtek mögötte, hogy pont nem látja, de aztán szemlesütve felfogom, talán megértette, tényleg sajnálom.
-Igen, ezt belekalkuláltam. Hogy ijedt és sokkos állapotban voltál, sokkal jobban, mint mi.
Főleg, hogy Laze valamit szívott is. Még sosem láttam igazán megijedni…
Fáradtan huppanok le a fotelébe, azt hiszem derogálna beismerni, hullaként jöttem megint, avagy null huszonnégy ez a túlfeszített, fáradt állapot jellemző. Biztos azt hiszi órákig fel fogom tartani, tíz percenként egy-egy bocsánattal. Pedig valahol tényleg nem én tehettem róla, egyszerűen beindult a könyv. A pillanatnyi magam elé meredésből kizökkent a kódok és ajtók hieroglifája.
-A varázstárgyam egyik képessége, hogy képes féreglyukat nyitni egy hosszú folyosóra, innen nyílnak a különböző világok. A te ajtód valamelyik a milliárdból, de ha megfejtem a kódját, úgy, mint hogy ez a 6969-es Föld, meg fogom tudni keresni.
Pislanok rá kissé laposan és reménykedve, talán nagyjából el tudtam magyarázni a helyzetet.
Nagy levegő, folytathatnánk tényleg órákig a bocsánatkérősdivel, azt hiszem ő sem akar becsapni, még mindig haragos és csalódott. Egyetlen húsvér elszenvedője lehet ennek, én, aki elfoglalta a babzsák fotelét.
Darwin a macskája, kicsit bólintok erre, elég fancsali képpel, szintén, ebből is volt konfliktus.
-Áh…
Nyer értelmet az üzlettársak kifejezés, különleges növények, na igen, Laze el is hozott valamit.
-Addig találhatunk neked valamit, bármit. Ha ennyire értesz a növényekhez hasznos lehet a kutatómunkád az itteni világ számára. Már ha szeretnéd… Például a Wakandai Egyetemen.
Jut eszembe a többiek mind jólnevelt egyetemisták, csak én kerültem ki teljesen az oktatási rendszer minden hagyományos módját. Kósza ötlet, nem is tudom honnan származik, de rossz lehet feleslegesnek érezni magad.

Nagyjából akkor szedem magam össze és nézek rá, amikor beinvitál az oroszlán barlangjába.
Azt hiszem tehetség kell hozzá, hogy valaki ennyire béna legyen minden nőnemű egyeddel és napok, hetek kelljenek hozzá, mire összeszedje magát és megkezdje a bűnbocsánatért esedező körutat. Ahogy felpillantok, továbbra is ellenséges, de valamennyire sorsába leteörődő arcára, rájövök, egy hosszú canossa első lépcsőfoka, és titkolt gyávaságom legszívesebben ostobán heherészne: kösz, most nem.
Aztán mégis bemegyek, mert annó eldöntöttem, hogy a hősködéssel bátorság is jár, még ha valahol egyszerűbb is lenne legyőzni egy tűzokádó sárkányt.
-Kösz. Egyébként nem baj. Mármint, ha kiabálsz, lehet ettől éreznéd magad jobban.
Lépek be a szobába óvatosan és jó nagy levegővel, amivel majd én is védőburkot képezhetek egy esetleges farkasüvöltéshez magam köré, bár inkább csak reszketegen kifújom a vendégszoba közepén, ahogy körülnézek.
Nem, azt hiszem Bloom nem rendezkedett “még” be hosszú távra.
Közben megkapom, hogy egyetért és hülye voltam, úgyhogy veszek még egy jó nagy levegőt. Hozhattam volna nyugiteát vagy valamit, Laze szereti, gondolom ő is.
-Sajnálom.
Nézek a szemébe, legalábbis most már felelősséget vállalva ezért az egészért.
-Mondanom kellett volna, amikor megtörtént többször és tennem valamit, hogy jobban érezd magad. Ha esetleg, ha bármi van, amíg megoldom, szükséged lenne akármire, akkor kérlek szólj.
Pótolok be néhány elmaradt mondatot.
Közben rázom a fejem, mert befejezi a magáét, amivel nem értek egyet.
-Nem, nem tehetsz semmiről. Ha valakinek ekkora erejű varázstárgy van a birtokában, mint nekem, akkor nekem kell kontrollálnom, ti, te nem tudhattad.
Próbálom felmenteni legalább ez alól, különben is állítólag szeretek minden terhet egyedül cipelni. Csak rázom a fejem megint, de aztán rájövök, hátha megkönnyebbülés neki is a bocsánatkérés, úgyhogy gyorsan biccentek, hangosan is hozzáteszem.
-Semmi baj.
Aztán azt hiszem keresek valamit, amire leülhetek, mert a változatosság kedvéért elfelejtettem eleget aludni. Ha akad széke, akkor arra, ha semmi olyasmi, talán a fal mentén, a földön is jó lesz.
-Hát, rájöttem, hogy minden világnak van egy kódja, a miénk 6969-es Föld és ha megfejteném a tiéd, valamint azt, melyik ajtó mögött hányas kódjelzés lapul, akkor azt hiszem igen. Elnézést, hogy ez ennyire lassan megy, de nem adtak használati utasítást hozzá, még épp csak kapizsgáljuk honnan származhat egyáltalán ez az ereklye. De ha megfejtem, nem lesz akadálya a világok közti átjárásnak. Nagyon…hiányoznak az otthoniak?
Teszem hozzá halkan, sokkal halkabban, mint a hosszas magyarázatot a kódokról, esetleges pozitív kimenetelekről.