A siralmas próbálkozásom után kénytelen voltam sok vizet inni, persze nem kellett annyi, de mégis muszáj volt. Mintha egy szomjazó récét akartam volna utánozni esküszöm. Előre engedtem a többieket, hogyha le akarnak zuhanyozni legyen idejük, ne én legyek a szar arc, hogy a növényeimmel kidekorált fürdőt összefestékezem. Már csak félig zavart, hogy mire viszonylag csend lett és tiszta volt a levegő is, langyos vízzel mostam ki a hajamból a színező sprayt. Olyan is lett tőle a fél karom az ujjaimtól a könyökömig. Szóval legalább háromszor eljátszottam ezt, amíg már végérvényesen hidegvíz nem várt rám. Finnyás nem vagyok, kibírtam azt is. Nyugodtan mentem a szobámba, mintha a hidegvíztől olyan könnyedén tudnék elaludni most, persze, de legalább most már tisztábban láttam és gondolkodtam.
Még fiatal volt az éjszaka, lefáradni nem fáradtam még le teljesen, de ami késik nem múlik ugye, ám nem a pizsamámat vettem fel, ahogy ezt most tennem kellett volna és a növényeimet segítségül hívva valami altatót nem permeteztettem a levegőmbe. Egyrészt a spéci altatóst még nem mertem magamon használni, nemhogy másokon, van a sima ugye, de ez az új… addig jó amíg csukva van a szirma és a bimbója olyan, mint a rózsáé, ami ki sem nyílt még.
Aludnom kellett volna már, nagyban horkolva a pizsamában, de ehelyett az volt előttem, hogy mennyire szar alak lehetek. Szóval kénytelen voltam magamhoz hívem valami lazát felvenni, egy fehér egyszerű rövidkarú pólót, amin egy gyerekrajzos futkosó mezei nyúl volt és egy ehhez illő nadrágot. Nem is lényeges igazából, mert nem bevágódni akartam, hanem bocsánatot kérni és a kettő közötti állapotomban azért van különbség. Most magamra voltam dühös, mivel gondolatolvasó nem vagyok, ezért kénytelen voltam kideríteni, hogy Gwen haragszik-e rám vagy sem. Pizsamában elég bénán nézhetett volna ki az a bocsánatkérés, valószínűleg komolyan sem vett volna. Ezért a mindig laza énemet elő véve kopogtattam be az ajtaján. Rövidre akartam én ezt fogni tényleg, mert az épületnek ezen az oldalán mindenki jól hallott mindent, még nálam is. Persze eszem ágában sem volt beszólni, hogy én vagyok az, aki az ajtaján kopogtat. Benyitni meg nem szoktam egyből a kopogtatás után. Tudom, hogy mit szabad és mit nem. Ha nem is látszik, még van némi tisztelet bennem és jól neveltség, csak nem mindenkivel szemben gyakorlom ezt igaz.
Amint Gwen ajtót nyit – ha ajtót nyit és nem a hangját hallom meg, hogy húzzak el innen, bár tőle ilyesmit hallani igaz szokatlan volna, de ki tudja már hányan haragudnak rám a mai után – egyből nem egy sziával kezdek, nem először találkozunk ma, hanem egy szokatlan kérdéssel.
- Van fél perced? Na jó, lehet, hogy több fog kelleni, de még nem készültél lepihenni igaz? – szándékosan nem kukucskálok be a szobájába, hanem az arcára pillantok.

Amikor reklámozták ezt a Halloweenes filmes estét nem hittem volna, hogy ez lesz belőle. Én komolyan arra számítottam, hogy végig nézzük a filmet és utána nem tudom egy jót dumálunk, ökörködünk, esetleg játszunk valamit. De igazából így is jó kis este volt. Bár nem sikerült jobban megismernek a többieket, de kezdetnek talán jó. Majd a legközelebbi jobban fog sikerülni.
Persze a takarításban és rendrakásban én is segédkeztem. Sokan vagyunk és iszonyatos rendetlenséget tudunk magunk után hagyni, de legalább holnap reggel annál tovább maradhatok az ágyban. A zuhany jól esett, bár igyekeztem nem túl sokáig elfoglalni a fürdőt. Bár élveztem a jelmezem mégis jó volt kibújni belőle. Jövőre talán az utcára is ki kéne mennem vele megijeszteni pár gyereket… Na jó nem, az túl gonosz lenne…
Bár kezdek fáradni, de mégis elfogott a kíváncsiság a filmet illetően. Igaz nem sokat láttam belőle, de nem tűnt túl izgalmasnak, mégis iszonyatosan érdekel a vége. Így hát azt terveztem, hogy ha nem is csapatosan, de egyedül végig nézem azt.
Már éppen be is bújtam volna a takaró alá a laptopommal együtt mikor a pók micsodám jelzi, hogy valaki az ajtómhoz közelít. Mindaddig, míg nem kopogtatnak rajta nem is nagyon izgat a dolog, hisz sokszor mennek el az ajtóm előtt.
Meglepődve állok fel és sétálok az ajtóhoz, amit ki is nyitok. A meglepettség fokozódik, amint meglátom Lazet. Igaz nem számítottam egy látogatóra sem, de valamiért ő rá végképp nem.
-Öhm ami azt illeti a filmet szerettem volna végig nézni, de gyere be nyugodtan. Ha akarod csatlakozhatsz.-Bár fogalmam sincs, hogy miért van itt. Félre állok a Pindur pandúros pizsamámban az ajtóból, hogy beljebb engedjem őt. A szobám nem nagy, de nekem pont elég. Nem vittem túlzásba a berendezését, hisz nem célom hossz távon itt maradni, de azért érezhető, hogy nem éppen egy Barbie típusú lány szobája.
-Valami baj van?-Pillantok rá érdeklődve, miközben leülök az ágyamra. Persze ha akar ő is megteheti. Igazából oda ül, ahová csak akar.

Csak lazán Laze, persze, hogy megtudod csinálni. Egyeseknek talán nehezére esik beismerni, hogy hibáztak, de neked nem kell olyannak lenned. Nem ám! Ilyen és ehhez hasonló motivációs beszéddel igyekeztem lelkesíteni magam, hogy amikor Gwen megpillant ne a búskomort lássa bennem – amit kétlek, hogy fog, mert nem mutattam ezt az oldalam senkinek sem – hanem azt, akivel mindennap találkozik.
Az a baj, hogy hiába pillantok az arcára és darálom le neki jövetelem okát, már rögtön tűzfalba is ütköznék az elmémben, ha nem ismerném be magamnak ez a Pindúr pandúros pizsama milyen jól áll rajta. Lefogadom, hogy ennek van egy fiús változata a Pernahajderekkel, lelkiszemeim előtt el is képzelem ezt, de valószínűleg egy napig hordanám, mert utána visszasírnám a saját megszokott pizsama kombinációmat, mert a Pernahajderekkel túlzottan jellemezném magam.
Mielőtt persze elkalandoznék Gwen pizsamáját bámulva, rossz szándék nem vezérel esküszöm és a félmosolyt sem kell komolyan venni, amikor meghallom tőle, hogy meg akarta nézni a filmet, amit végül abba hagytunk a többiekkel. Miért nem hoztam magammal a listámat? Most fel tudnám sorolni neki, hogy milyen vagányságok vártak volna ránk, ha mindenki megissza az italát és nem esik pánikba, de inkább nem rohantam vissza a szobámba és ide vissza amíg ő arra próbál rájönni, hogy ugye még nem mentek el teljesen otthonról.
- Szuper volna, hogyha megnézhetném veled. De... – lépek beljebb egy kicsit a szobájába, hogy mégsem odakint beszéljem meg vele a dolgokat a folyosón. Nem is állt szándékomban kertelni, jobb minél előbb túl esni rajta, az a biztos, szóval mielőtt még kínosabbá tenném a helyzetet leülök mellé. Az még egy kicsit segít is, hogy megkérdezi, van-e valami baj.
- Igen, úgy érzem baj van. Mármint csak bocsánatot akartam kérni tőled, mert nem tudom miként értelmezted azt, hogy neked külön alkoholmentest készítettem és azután sem voltam valami jó formában. Amíg odakint ücsörögtem a pizzásra várva kicsit belegondoltam abba, hogy milyen érzés lehetett neked. Tudom, hogy én voltam Mr. Mufurc, amikor pizzát szerettél volna rendelni, de nem miattad nem válaszoltam a kérdésedre sem. Egyszerűen… - szégyelltem magam, lett volna a helyes szó, de helyette mással folytattam. - …túl sok volt, hogy azt hitték a többiek mérget adok be nekik, pedig csak spéci menta volt meg némi alkohol, aminek az arányaira igaz nem figyeltem, de bele egyikünk se halt. Mondjuk azt nem tudom ki mennyit ivott, de az enyémnek a végéből jégkása lett. – köszönhetően az ufó csajnak, remélem legközelebb szól, ha alkoholos jégkását akar és akkor legalább eldönthettem akarom-e vagy sem. Na mindegy, nem kellene tagadásban élnem és másokat hibáztatnom.
- Én vagyok a hibás mindenért, de nem akarom, hogy haragudj rám és azt sem mindketten nyugtalanul forgolódjunk az ágyunkban emiatt. Tényleg nagyon sajnálom, hogyha olyasmit éreztethettem veled, ami azt súgja ki nem állhatlak. Nincsen nekem senkivel sem bajom Bayvilleben, csak önmagammal és most nem Bloomra gondolok. Megbocsátasz nekem? – azt gondoltam bocsánatot kérni sokkal összeszedettebben tudok majd, de nem. Szerteszét cikáztak a gondolataim, amikor megpillantottam azt a virágot a szobájában, amit én adtam, vagyis csempésztem be a szobájába szó nélkül. Még nem száradt ki! De amilyen határozott voltam most, visszapillantottam Gwenre, hogy a saját eszembe juttathassam miért vagyok itt.

Nem igazán tudom hová tenni Laze látogatását, de nem zavarom el őt, inkább csak beljebb invitálom a szobámba. Érdeklődve figyelem őt, miközben leül mellém az ágyra. A kérdésemre nem hittem volna, hogy igenlő lesz a válasza, de a meglepettségen kívül nem reagálok mást. Csendben hallgatom végig őt. Igen ez az este nem éppen úgy alakult, ahogy az gondolom el lett volna tervezve. Tény az alkohol szerintem nem hiányzott volna, de voltak akik már a film elkezdése előtt sem volt már annyira szomjas.
Végig várom, míg befejezi a mondandóját, majd csendben felállok, az asztalomhoz sétálok és a fiókjából előveszek egy tábla csokit és ez zacskó gumicukrot, majd azzal ülök vissza mellé.
-Melyiket kéred?-Bár igazából kérhet mind a kettőből. El is felezhetjük őket, ha úgy akarja. Ha kitalálta mit szeretne az alapján osztom el magunk között a finomságokat.
-Ezt veheted amolyan bocsánat elfogadónak is. Csak tudod elég furán jött ki az egész. Így aztán végképp nem értem, hogy miért csináltad azt nekem külön. Oké erős koktélt kevertél, ezzel még szerintem nem is lett volna gond. Vannak, akik már jóval korábban elkezdték az alapozást. Én voltam egy kicsit naiv. Azt hittem tényleg egy filmezős este lesz. Nem igazán vagyok jártas az ilyen eseményekben. Oké amióta én is betépett pillangó vagyok már jártam bulikba, de mint Póknő erre otthon nem igazán volt alkalmam.-Nem, nem sajnáltatni akarom magam, inkább csak megmagyarázni, hogy én miért is nem számítottam arra, hogy előkerül az alkohol.
-Nem tudom miért akadtak ki a többiek rajtad. Mondjuk tény elmondhattad volna nekik, hogy mi is az a plusz, amit beletettél. De igazából az egész este ott borult fel, mikor az a fickó megjelent. Senki sem számított rá. Nem akarom hibáztatni félre ne érts, hisz minden joga megvan ahhoz, hogy ide jöjjön. -Mondjuk azt sem értem, hogy miért akadtak ki a többiek, hisz senki sem volt hibátlan. Laze nem akart semmi rosszat csinálni.
-De felejtsük el a mait. Kész káosz volt az egész. Tudom, hogy te sem akartál rosszat tenni, de esetleg legközelebb jobb lenne egy recept alapján kikeverni a koktélt. Biztos itt is vannak remek receptek, amik itatják magukat.-És az eredmény ugyanaz lett volna, de így nem okolhatták volna őt azért, mert mindenki leitta magát.
-Ne legyen önmagaddal sem bajod. Egyáltalán nem a te hibád ez az egész, inkább mindenkié. Nem kellett volna hagyni, hogy eluralkodjon a káosz cak azért mert megjelent a fickó... Bocsi, de elfelejtettem a nevét. De mindegy is, vége van, rendbe hoztuk a nappalit. Szóval nyugi…. Amúgy is, ha te nem ilyen lennél, akkor szerintem sokkal unalmasabb lenne itt az élet.-Mosolyodom el, majd a vállába bokszolok.
-Nah akkor már van kedved filmezni?-

Számíthattam volna arra, hogy ilyen kedves lesz. Végtére is, ő hős, önfeláldozó. Haragos gondolom akkor lesz, ha valaki iszonyatosan felbőszíti, de az illető akkor is megérdemelné. Őszintén hamar el akartam mondani neki, hogy miért vagyok itt, ezért sem kerteltem sokat, hanem egyből rá zúdítottam mindent. Ha valakit meg akartam volna ma bántani, az nem ő lett volna. Én pedig nem vagyok vak, ha valakinek valami nem tetszik, azt észreveszem, idővel persze, de a hangjában volt valami akkor, ami bogarat ültetett az elmémbe és csak most mászott ki, hogy ezt tisztázhattam vele. Vagy legalábbis elmondtam neki az én verziómat.
Amikor feláll az ágyától arra számítok, hogy az ajtóhoz megy és kinyitja azt mondván: „Tessék, nagylelkű vagyok, kinyitottam neked az ajtót, most távozhatsz!” de nem ez történt. Az ajtó helyett az asztalához sétált és édességgel tért vissza! Melyiket kérem? Magamban végig veszem a lehetőségeket, amit mondanék most legszívesebben hangosan nem fogom kimondani, ezért a fülnek is szépen csengőt választom.
- Osszuk el mindkettőt, lehet az enyém a kisebb a csokiból. – az a baj, hogy az édességet szeretem és ezt ő is tudja. Bár nem hagyom előtörni belőlem a kisgyereket, aki örömködik az édességnek, mert azon lehet én is nagyot néznék, nemcsak ő.
- Köszönöm. – egy harapás a csokirészemből és miután azt sikerült lenyelni, újra megszólalok, mert ugye tele szájjal nem beszélünk. – Lang mesélte, hogy nem bírod a piát túlságosan és nem akartam, hogy rosszul érezd magad a többiek között. Csak ezt titokban akartam tartani. – egy nagyothalló társaság kellős közepén, igen, teljesen lehetetlen küldetés. Mire is számítottam, nem igaz? Le is biggyeszteném a szám, hogyha nem kaptam volna csokit tőle. – Egyszerű filmnézés is lett volna. De most már mindegy, így alakult. – vállat is vonok, mintha ennyire nem érdekelt volna. Nem is érdekelt, hogyha a többiek orrolnak most rám, azt nem akartam, hogy ő is közöttük legyen.
- Csoda menta, kicsit megbabráltam a növény… Áh nem érdekes. – legyintek a végén, mintha ez annyira unalmas volna, hogy szóra sem érdemes. – Igazából számítani lehetett volna rá, hogy egyszer csak jön, csak arra nem mikor. – ebben a percben nem nagyon emlékszem arra, hogy Romy mikor említette Lancet, az biztos volt, hogy a földszinti szoba az övé, ha kigyullad ott valami, akkor sem szabad bemenni oda. Inkább égjen fel a szoba, de az a hely szent és sérthetetlen. Na ezért se telepítettem be oda növényeket. Majd, ha szüksége lesz valamire, akkor beviszek valamit, addig nem. Elég nagy játszótér nekem a lakás többi része, meg a kert.
- Miből gondolod, hogy nem akartam rosszat tenni? – kicsit megbillentem a fejem, kíváncsi vagyok arra, hogy mennyire sikerült megismernie. – Lehet, hogy egész végig ez volt a tervem, nem? Talán a többieknek igaza van. Nem is értem, hogy te miért nem ugyanazt látod, amit ők. – még meg is böktem a vállát, hogy hatásos legyek, bár ezt lehet nem kellett volna, mert megtörtem a színészkedést komolysággal. - Persze, hogy vannak receptek. Bár van, amit jobb érzéssel elkészíteni, akkor igazán benne van a szíved lelked, mint Lili ételeiben például az övé. Jó, persze tudom, hogy ő tud is főzni, a receptet pedig tuti kívülről tudja már. Bárcsak az italok keverése is ilyen volna! – csak ugye nem ilyen, az ember azt hinné ért hozzá, de aztán kiderül, hogy valamit elszámolt. De ebből születnek a legjobb eredmények! Még ha káoszra volt ítélve, akkor is. Amit megjegyzem nem szeretek, az teljesen más, hogy erről másoknak az a véleménye, hogy a káoszt addig nem szeretem, amíg nem én vagyok az, aki életre kelti. A szavaira pedig egyszerűen képtelen vagyok nem elmosolyodni. Még most sem értem, hogy akarhatna bárki ártani egy ilyen kedves lánynak, mint Gwen? Vagy ki feltételezne róla, olyat, hogy ártó szándékú? Hát ez az! Azon még inkább elkezdek kuncogni, hogy a vállamba bokszol.
- Cuki vagy. Te meglátod mindenkiben a jót. – ismerem végül be s, még mielőtt kifaggathatna, hogy ez most honnan jött, a gumicukorból is veszek és egy időre elleszek azzal.
- A Blackbirdst 32 percnél hagytuk abba, ha jól emlékszem. Kezdjük elölről vagy folytassuk onnan? – kíváncsiskodom. Nekem azzal sincs bajom, ha több mint fél órával tovább maradok itt, maximum, ha úgy érzem bealszok akkor időben szólok éber szemmel nem fogom tudni végig nézni. Bár horrornak horror, a trailerében van egy rakás undorító rész, menekülés is. Valószínűleg elaludni nem fogok.
- A ratlingtől (patkányszerzet = saját értelmezésben) félsz? – kíváncsiskodtam, bár, ha szerencsém van, nem fogja tudni, hogy mi az és ha megjelenik, nos akkor jön el az én időm, ilyen egyszerű. Talán félni fogunk, amikor hirtelen beugrik a képbe, vagy nevetni. Kiderül.

Én is hasonlóan döntöttem volna, mint Laze. Szeretem mind a két édességet, nehezen tudnék választani közülük. Próbálom a csokit pont a felénél elválasztani. Nem tökéletes, de azért nem olyan nagy a különbség a kettő között. Hagyom hadd válasszon egyet, majd a másikba bele is harapok.
-Hogy mi?-Lepődöm meg a válaszán. Oké, hogy nem vagyok az a nagy iszákos, de azért nem is vagyok egy baba, aki egy korty után már totál káo.
-Nah ezt még visszakapja az a kis pimasz… Mondjuk tény. Amilyen tempóban ő iszik… Szerintem ritka az olyan ember, aki képes tartani vele a lépést. hozzá képest tényleg rosszabbul bírom az alkoholt.-Mosolyodom el. Nyilván nem vagyok megsértődve, de az biztos, hogy kapni fog egy tockost tőlem legközelebb. Mondjuk engem az is meglep, hogy rólam beszélgettek. Kicsit kíváncsi lettem, hogy vajon még miről lehetett szó, de nem teszem fel a kérdést.
-Nem, nem. Most már mondd el! Hogyan babráltad meg?-Igen is érdekel, hogy mégis mit művelt azzal az itallal. Vajon tényleg túlreagálták a többiek, vagy csak Laze gondolja azt, hogy ő nagyon is ártatlan volt az egészben és csak egy kicsit akart jobb hangulatot.
-Nos erre elég egyszerű a válaszom… Itt vagy és bocsánatot kértél egy félreértés miatt. Nah meg én azt figyeltem meg, hogy sokkal jobban érdekel az téged, hogy a többiek hogyan is érzik magukat, mint te… Lehet van, mikor nem éppen a legmegfelelőbb dologgal próbálkozol, de szerintem tényleg nincs semmi rossz szándék mögötte. Szereted a lakótársaidat, amit megértek. Mindenki jófej. Jó kis banda gyűlt itt össze. Mondhatni már egy család része vagy.-Szerintem a bandában senki sem rossz, vagy jó. Mindenki keresi a helyét, mindenkinek megvan a maga gondja és habár nem feltétlenül mondják ki, de ott van az a kötelék, ami kialakult. Biztos vagyok benne, hogy ha Laze bajba kerülne mindenki rohanna segíteni neki Kainenel az élen.
-Azért nem ugyanaz a kettő. Egy ételnél tényleg jó néha ha nem recept szerint dolgozunk, de egy koktél… Szerintem az érzékenyebb dolog főleg akkor, ha nem az a cél, hogy egy korty után kidőljön.-Igen most a mai koktéljára célzok, de nem rosszból mondom ezt neki. Inkább csak megosztom vele a meglátásaimat, vagy tanácsot adok neki. Nem akarom megváltoztatni, de egy ilyen nagy csapatban elkerülhetetlen az alkalmazkodás. Ezt is vehetné annak.
-Oh dehogy vagyok az… - Nem, én nem tartom magam cukinak. Egyszerűen csak megosztottam vele az észrevételeimet. Egy kiscica cuki, vagy egy baba… De én… Nah inkább bele sem megyek ebbe. Ő sem ismer még olyan jól engem.
-Szerintem az elejétől.-Azzal fel is állok, hogy elhelyezzem a gépet az ágy végében, majd kényelmesen elhelyezkedem az ágytámlánál. Ha Laze nem jönne először csak értetlenkedve pislogok rá, majd megütögetem a matracot magam mellett. Elég nagy az ágy kettőnknek. Bőven elfér ő is mellettem.
-Hogy tessék? A mitől?-Nem fogtam fel, hogy mit mondott. Mondjuk sok fura lénnyel találkoztam otthon, így nem hiszem, hogy a filmben lévőktől megijednék. Ha ő is elhelyezkedett akkor elindítom a filmet, miközben a gumicukros zacskót kinyitom és kettőnk közé teszem.

Burkoltabban kellett volna közölnöm vele azt, hogy a Langgal való beszélgetéseimben néha ő a téma, de nem rossz szándékból. Ha elkezdem ezt kimagyarázni, csak még gyanúsabb leszek, ezért egyszerűen csak legyintek egyet, mintha azt akarnám mondani, hogy áh ez nem is olyan, amit érdemes lett volna megemlítenem.
- Nyugi, semmi baj nincs azzal, hogy nem tudsz versenyt inni Langgal, nem is kell. – azt nem teszem hozzá, hogy lányoknak mennyire rosszul áll a részegség, mi férfiak egy dolog vagyunk, de lányt részegen látni rémesebb és azt nem nagyon tudom a helyén kezelni megfelelően. Mármint ki tudok bírni egy hányást és felfogni a haját egy lánynak, ha kell, de közben a megrökönyödött pofákkal, amiket vágnék közben nem tudok mit csinálni. Nálam ez olyan természetes reakció, hogy jobb is, ha ma erre nem került sor.
Az érdeklődésére, ami a megbabrált mentát illeti először nem áll szándékomban válaszolni, ez olyan titok, amit nem lenne ildomos kiadni, még akkor sem, ha olyasvalaki kérdezi, akit sokkal szívesebben látok mosolyogni, mint sírni. De másodjára meggondolom magam, ha őt nem avatom be, akkor gyanúsnak fogok tűnni.
- Tudod a növények is, ahogy a te pókfonalad, aprócska szövetekből áll, én nem tettem mást, mint az egyik ilyen növényi sejtet felruháztam vagy inkább felnagyítottam azt a tulajdonságát, amire azt mondanák rá mások, hogy stresszoldó. Tudod mi történik akkor, hogyha valaki már nem stresszel? Feloldódik. Hogy ez az alkohollal, hogy ütközött ki az már a többiek szervezetétől függött és attól mennyit nyakaltak be. De amíg nem ették meg a mentát is, addig védve voltunk a sztrip-parti fenyegetésétől. Plusz a víz jó ellenszer mindig. – kivéve amikor nem, de ezt nem hangoztatom már hangosan.
A szavaira, hogy szerinte én miért nem vagyok rossz szándékú, meglepődőm és gyanakodás színlelve úgy mérem őt végig mintha azt a könyvet keresném, amiből ezt kiolvasta rólam, mert biztosan nyitott könyvvé váltam előtte. Persze mindent azért még nem tud, de ez tetszik, megint meglepetést okozott. Mondanám, hogy lapozzon még egy kicsit, képletesen persze, abban a könyvben, de félek olyasmit találna ott, amit még nem szabad.
- Lenyűgöző vagy, szóhoz sem jutok. Ezt még senki nem állapította meg rólam ilyen hamar, vagy legalábbis nem kötötte az orromra, hogy ennyire belém lát. – nevettem el a végét, persze egy kicsit túloztam tudom, de tényleg ő az, aki így meg merte mondani nekem, hogy mit lát rajtam és a viselkedésemben. Ez durva. Durván menő. Hangoztatni persze nem fogom. – Igen, a családban pedig az a jó, hogy összefogás van, bármi is történjék, bárkivel. Mindig ott lesznek és számíthatsz rájuk. – ez pedig tényleg fontos.
Ahogy az italkeverésről beszélt és a végén megemlítette a kidőlést én is kidőltem nevetve, mert igaza volt, figyelhettem volna jobban is.
- Jól van, legközelebb tényleg követni fogom az utasítást a koktélnál és megígérem, hogy nem rosszalkodok a hozzávalókkal. – legalábbis annyit nem, hogy bárki észrevegye, maximum kicsit felfrissítem a növényt, hogy élet legyen benne. Mindig azt mondják, hogy dolgozz friss hozzávalókkal.
Persze újra felülök, mert ennyire nem akarom lelakni Gwen szobáját se, lazának hiába vagyok laza. Van, amit mégse engedhetek meg magamnak.
- A saját szemében senki sem cuki, mindig mások látják őt annak. – magyarázkodom s, le is sütném az arcom, mert valójában nem csak egy „cukit” kellett volna mondanom rá, hanem azt, amit gondolok, de mivel ki nem mondtam hangosan, bátran emelem fel a fejem és hangzik el ígéretes dallamként az, amit a filmről mond. Az elejétől akarja nézni! Háh! Ez felbátorít miután az ágy végébe száműzi a laptopját és kérlelő, kérdő nézés nélkül helyezkedem el mellette, tartva egy kis távolságot, de nem túl nagyot, mintha az öcsémmel néznék esti mesét gyerekként. Legalábbis ezt sulykoltam az agyamnak.
- Patkánytestbe zárt emberi lélek, aminek emberarca van, nem patkányé, de patkányos jegyekkel rendelkezik. – na ezt jól megmondtam. – Tehát patkányszerzet, ratling. Tuuudod. Ami óvatosan elkezd felmászni a karodon. – itt elkezdtem már az ujjaimmal is ráijeszteni szegényre és a karján szemléltettem, hogy mászik fel a ratling. – Majd amikor nem veszed észre megharap! – csak én csikizni kezdtem el az oldalát, nem csipkedni a karját. Tudom, mindjárt kilök maga mellöl a pimaszságom miatt és még a filmet se akarja megnézni velem, de felkészítem őt a horrorra, ami ránk fog várni! Inkább most az elején nevesse ki magát, mint a film közben megrökönyödötten nézni a rosszabbnál rosszabb részeket.

Kissé meglepődöm mikor megosztja végül velem, hogy mit is csinált pontosabban a koktéllal? Oké persze lehet nem most kellett volna ezt kipróbálnia és nem egy koktélba keverve, de azért nem tűnik olyan vészes dolognak. De ettől függetlenül valahol megértem a többieket is. De biztos tanult ebből az esetből.
-Amúgy kár érte. Szívesen megkóstoltam volna, de most már sosem tudom meg, hogy mit kotyvasztottál.-Oké nem szerettem volna berúgni, de attól még kíváncsi voltam rá arra, hogy mégis mit sikerült összehoznia.
Nem mondom azt, hogy mindenkit könnyen ki tudok ismerni, mert nem… De tény az ittenieket próbálom minél jobban megismerni. Ezért sem szoktam annyit dumálni. Inkább megfigyelek. Ma este is látszódott, hogy ki kivel van szorosabb barátságban. Mert oké, hogy egy család vagyunk, de azért azon belül is van egy kis kivételezés, bárki bármit is mondjon.
-Azért biztosan sok meglepetést tudnál még okozni. Nem merném bátran kijelenteni azt, hogy teljes mértékben ismerlek… Ahogyan senkit sem és ahogyan engem sem. Ehhez azért szerintem több idő kell.-De nem is akarok ebbe mélyen bele menni. Nem akarok itt filozofálni. Ahhoz túl késő van már, nah meg a film sokkal jobban érdekel most engem.
Örülök neki, hogy sikerült így megnevettetnem. Talán az ő estéje is jobban zárul ezzel. Senkinek sem úgy alakult, ahogy azt terveztük volna. De bízom benne, hogy kis idő elteltével csak jót nevetünk majd az egészen.
No de! Ideje elkezdeni a filmet, mert a végén bealszom mire a végére jutnánk és nem szeretném harmadszor is újra kezdeni. Azért annyira nem tűnt olyan jónak.
Elfintorodom ahogy arról a patkány emberről kezd el mesélni. Esküszöm elbeszélgetnék az olyanokkal, akik ezeket a lényeket kitalálják, hogy mégis hogy jutott az eszébe? Mivel elvetemült ötletből vezérelve alkotta meg ezt a fura lényt?
Nem húzom el a karom, csak mosolyogva figyelem, hogy mégis mi lesz ennek a vége. Viszont arra nem számítottam, hogy csikizés áldozata leszek. Nevetés tör ki belőlem és már próbálom is ellökni őt magamtól.
-Ne már Laze!-Ha végül megkímél engem, rendbe szedem magam, a hajamat, visszaülök a helyemre, majd kicsit csúnyán nézek rá. Ez igazán aljas húzás volt a részéről. Csak aztán vissza ne kapja,… duplán.
-Na jó! Azt nem hiszem el, hogy ezek a patkányizék halálra csikizik az áldozataikat.-Nyilván nem vagyok rá mérges egy kis csikizés miatt, de ezt próbálom nem nagyon kimutatni felé, így inkább csak elindítom végre azt a filmet.
-Aztán nehogy eljárjon a szád az izgalmas részeken!-Emelem fel kissé fenyegetően az ujjamat, majd azért előkerül egy apró mosoly és végül a képernyőt kezdem el figyelni. Az eleje már nem lep meg, hisz nem is olyan rég láttam már. De azért néhány jelenettől én is „megugrom” kissé. Nem bújok el, nem takarom el az arcomat. Annyira nem ráznak meg a véres, vagy ijesztő jelenetek. Viszont néha grimaszba rándul az arcom, főleg mikor megjelenik az a patkány izé. Igazán ocsmány egy lény…

Kevés dologra figyeltem oda az estéből miután káosznak élték meg a felvidító szándékú próbálkozásomat. Így az sincs meg teljesen, hogy Gwen végül nem kóstolta meg a másik italt, amit a többiek is.
- Az alkoholmentes is finom volt, bár abban kevesebb él volt ez igaz, de ne bánd, hogy nem ittál olyan sokat abból, amit készítettem. – lehet neki sok is lett volna tényleg, azt meg nem tudom én hogyan kezeltem volna, hogyha Gwen vagy bárki más úgy berúg, hogy az életről se tud semmit. Az nagyon rossz érzés lehet, főleg másnap, ha fejfájósan ébred az illető. Vajon Gwen fejfájós, ha másnapos? Persze ezt nem most fogom megkérdezni tőle, meg úgy egyáltalán nem áll szándékomban megkérdezni tőle ezt, csak elgondolkodtat a dolog egy kicsit.
- Talán. – kacsintottam egyet és újra vettem a gumicukorból egy keveset. Érzem, hogy ez a csoki-gumicukor kombó nem lesz a legjobb és a végén savanyú képet fogok vágni talán, de nem számít.
- Néha egy élet sem elég ahhoz, hogy megismerjünk valakit, nem, hogy ilyen kevés idő, amióta mi ismerjük egymást. De meglepő mód jól haladsz. Tiszta büszke vagyok rád. – tényleg így volt, nem csak azért mondtam ezt, hogy neki jobb legyen itt.
Áh de hogyha azt hiszi, hogy én ezt ennyiben hagyom, mármint szimplán felnevetek azon, hogy ennyire nyitott könyv vagyok a számára – kivéve azokat a lapokat, amiket még én magam sem néztem meg és ő sem tárt még fel – máris elkezdek valami visszavágón agyalni. Nem vagyok túlságosan az apró bugyutaságok híve, de ha rám jön az öt perc, akkor lány legyen a talpán, aki megmenekül tőlem. Na ez az. Nem volt hová!
- De már Laze! – feleselek vissza, de nem áll szándékomban halálra csikizni őt, tartok attól, hogy kapok egy nem kívánt gyomron rúgást, vagy rosszabbat, amiért mindjárt meggondolja magát és egyedül nézi végig a filmet.
- Igazad van. – nézek rá miután elengedtem és ő rendbe szedte egy kicsit a haját, pedig eskü így is szép volt. Ha már az én hajam össze volt borzolva, mit számít az, hogy az övé is közelít az enyém borzosságához? Ja igen, tudom. Sokat számít.
- Nem halálra csikizik az áldozataikat. Azt egy komédiától vagy paródiától várná az ember. – a kis csúnya nézését látva csak még inkább előtörne belőlem a nevethetnék, de visszafogom magam, amikor azt látom, hogy elindítja a filmet.
- Ne aggódj, a filmeket végigkommentelő, röhögő, ficergő nem én vagyok a családban. – ezt érthette úgy is, hogy Harrieséknél, de szerintem a Bayvilleben is. Ha filmről volt szó, akkor azt szerettem nyugodtan végig ülni és nézni a filmet, a kommenteket meg, hogy mennyire rossz volt, csak a végén szoktam elmondani. Bár a film végére lehet, hogy azt is elfelejtem, amit közben akartam mondani, ezért jó velem végig ülni ezt a filmet. Az eleje ismerős volt, a körfűrészt idéző hangoktól már nem riadhatott meg Gwen sem, azokat a jeleneteket már látta és hallotta is. De aztán a húsevő emberilények mellé megérkezett a ratling is, úgy szaladt oda a húsra, mint ahogy a dögevők is szoktak, a kis hullámos testével még szép látvány is lett volna, ha eltekintünk attól, hogy most egy ronda patkányról van szó, aki beszél. Először persze rávisított a nála jóval nagyobbakra, mindezt hasztalanul. A húst zabálók felé sem fordultak, csak lakomáztak tovább, a filmben szándékosan csak ezeknek a lényeknek a csupasz hátát mutatták, arra én se lettem volna kíváncsi, hogy miként harapnak bele a húsba, de művér, bél és társai vonása fel-fel tűnt azért. Pofázott valamit a ratling, mire egy kéz kapta el őt a háttérben, újabb patkány visítás. Ha azt hinnénk, hogy a szorításba bele halt, akkor nem ez történt. Ráharapott a fogva tartója kezére és a húsból akkora darabot kihasított, hogy komolyan mondom annak a patkánynak vasból kellett, hogy legyen az összes foga, mert én ilyet még nem láttam. Túlzás volt hát, ahogy az is, hogy azt a húsdarabot vitte magával, mint valami sajtot, amit kiharapott az előbb, étel gyanánt.
Sötét volt, csak néha neonfény villódzott be a ház egyik folyosójáról, ahol a bajba jutottak, a húsevők és a ratling volt. Épp eltorlaszolták a pince ajtaját a húsevőktől és síratták azt a társukat, aki a fogságukba esett és így az áldozatukká vált. Kimenekülni nem tudtak, túl sokan voltak a ház körül, a húsevők nem kislétszámmal jöttek, hanem sokan és éhesen. Invázió volt ez a javából. A yeewooo, aaarr, kkaarrrrrrhhh és hasonló üvöltések sokasodni kezdtek, aztán egyszer csak – talán az egyik szellőzőnyiláson bejutott – a kétségbeesettek közé behuppant valami. Először csak az esésre lettek figyelmesek, de nem tudták megállapítani, hogy mi az, mert túl gyorsan mozgott, mint ahogy a mobilfényét vezették. Szerintem ezt is szándékosan csinálták. Szép képet kaptunk a pincéről, a miénkben sokkal nagyobb a rend, itt volt minden, basszus. Valami korhadozó állvány, amire mindent rápakoltak, amit nem kellett volna, volt egy poros lepel is rajta, amiről egyszer csak előtűnt a ratling csodásan ocsmány feje meg persze teste is és ráugrott a hozzá közelebbihez, aki a mobilfényes volt, nyilván, mert miért lett volna ez másképp. Amilyen ügyetlen volt a mobil ki is esett a kezéből, a fényforrásuk meg most a padlón volt, de az, aki összetalálkozott a ratlinggel üvöltött. A többi is bepánikolt, amikor az áldozat kérte, hogy szedjék le róla ezt a dögöt, de mintha a falnak beszélt volna az elején. Végig szaladgálta őt a ratling, vagy összezavarni akarta, vagy egy biztos pontot keresett, ahol árthat az áldozatának, ezt időnk nem volt megtudni, mert a húsevők kiszagolták a csapatunkat a pincében. A ratling is elkiáltotta magát, hogy ide gyertek, lent vannak a pincében! Na akkor harapott bele istenesen abba, akin eddig csüngött. Kiharapta szerencsétlen fültövét a helyéről és ahogy Csámpás elvitte a Weasley ikrek lehallgatós fülét úgy tűnt el a ratling is ezzel. Hívta a társait, akik inkább sima patkányok voltak, mint hozzá hasonlók, de szót értettek egymással, végtére is a ratling félig patkány.
Ki kell jutnunk innen, kezdett bele az egyik kétségbeesett nő. De a másik férfi megállította, hogy nem mehetnek innen ki. A csapat harmadik tagja pedig a patkányokra hívta fel a figyelmet, hogy kezdenek ide özönleni. A negyedik a füléhez kapott és ordított, míg az ötödik próbált csillapítani, hatástalanul. Teljes volt a káosz. A rendőrség, ha az elején ki is hívták őket, ki nem jött a helyszínre, ahogy az lenni szokott kamunak hitték az egészet. A hatodik srác, valószínűleg a hős típus, akit először fognak megenni ahogy innen kikerül, valami ütő szerszámot keresgélt. Nyilván kapott egy baseballütőt, meg favágófejszét is rögtön. Meg persze, hogy megkapta a csavarkulcs készletet is, amiben talált egy jó nagy franciakulcsot is. Ő készen is állt, hogy eszetlenül kirontson és halottat csináljon magából. Elő is állt a tervével a többieknek. Senki sem díjazta az ötletét, de szorított az idő és már közeledtek a húsevők is. Hallani lehetett a hangjuk egyre közelebbről és közelebbről. A kamera a pincén felüli térre került, ahol ezek a kannibálok voltak. Úgy belevitték a kamerát szerencsétlen szereplőhöz, hogy telibe láttuk a rémes pofáját, ami valószínűleg nem a málnasziruptól volt piros.
- Fúj de ronda. – szólalok meg halkan, annak ellenére is, hogy azt mondtam nem vagyok kommentelő típus. Azért nem egy hétszépséget láthattunk az biztos s, bár a Forest megedzett, nem mondom kellett még egy kis gumicukor ehhez.

-Semennyit nem ittam belőle, miután rám förmedtél!-Grimaszolok egyet felé, mert ez tényleg így volt. Miután rám szólsz ki is öntöttem a poharam tartalmát. Teljesen úgy beszélt, mintha nekem tilos lenne, de persze ez már tisztázódott és csak félreértés volt az egész.
Nyilvánn tudom, hogy egyikőjüket sem ismerem nagyon jól. Például ha kiderülne, hogy mindenkinek holnap van a születésnapja fogalmam sem lenne, hogy mégis mit vennék nekik ajándékba, mert nem igazán vagyok tisztában azzal, hogy ki mit is szeret, vagy kit mi érdekel. Oké Laze szereti a növényeket, de meglepő vagy sem neki nem azt vennék.
A csikizés váratlanul ér és nem is szeretem, de a nevetés mellett ezt nem tudom elmondani neki, de végül csak megkímél engem. Nagyon helyes. Bár nem mintha bármit is tudtam volna csinálni. Na jó az erőm megvan hozzá, de nem bántanám.
-Na ugye… Szóval ez hibás bemutatása volt annak, hogy mit is csinál… De ezzel nem azt akarom mondani, hogy mutasd be az eredetit.-Nem mintha kinézném belőle azt, hogy képes lenne rá megtenni.
A film elindul és mi csendben maradunk. Elég fura egy film, de én mégis nézem egy fintorral a képemen. Nem értem miért nem kapcsolom ki inkább. Talán pont ezért sikeres, mert az emberek nem tudják leállítani, mert kíváncsiak, hogy ezek után mi lesz a vége.
-Nagyon undorító! Még jó, hogy nem vacsora közben kezdtük el nézni.-Nem vagyok egy finnyás alak, de ez már nekem is sok lenne azt hiszem. Főleg, hogy még a hangok is túlságosan élethűek. De végig nézem és nem beszélek közbe, nem állítom meg, hogy pufogjak egy sort egy-egy abszurd jelenetnél… Bár tény az egész film abszurd, de hagyjuk is ezt az apró részletet.
-Hát ez… Ez valami borzalmas volt. Egyáltalán nem volt ijesztő, viszont annál undorítóbb. Azt hiszem jobb, hogy nem néztük meg a többiekkel. Ugye neked ez nem tetszett!?-Kissé  megváltozna a véleményem róla, ha azt mondaná, hogy de. Akkor valami tényleg nincs rendben a fejében.
-Viszont nem vagyok még álmos. Szóval ha esetleg van másik film ötleted felőlem azt is megnézhetjük. Csak kérlek ne legyen ennyire gusztustalan.-Ennyi elég volt mára ebből.

Nagy hitetlenkedő szemekkel néztem rá, amikor azt mondja, hogy nem ivott belőle, miután rá förmedtem. Ráförmedtem volna? Uh basszus, ha az lett volna a ráförmedés akkor milyen, ha tényleg rászóltam volna, mint egy óvóbácsi vagy tanárbácsi! Professzornak nem vagyok elég professzoros maradjunk annyiban.
- Oh, bocsi. Nem akartam, hogy úgy érezz. – most már persze mindegy, mert elszúrtam. De jobb is, ha nem tudja, hogy milyen íze lett volna az alkoholosnak, a mentes is finom volt. Megkóstoltam, amikor mindenki más nem látta. Nem akartam, hogy kiöntsék. Most a simának semmi baja se lett volna. Vagyis de van egy kicsi, de annak az volt az egyetlen hibája, hogy nem rontottam el alkohollal.
- Ne aggódj, nincsenek ilyen késztetéseim. – nyugtatom meg, én inkább voltam hízelgő, mint ratlingféle harapós dög. Nem is látom abban, hogy mi szeretnivaló van abban, ha valakin otthagyod a fogaid nyomát, szerencsétlennek nem elég, hogy véraláfutásos lenne a bőre, hanem még… na mindegy.
A filmre koncentráltunk inkább, ami egyre csak bonyolultabb lett. Több volt a visítozás a vége fele, mint amennyire emlékeztem.
- Már itt kikapcsolták volna a többiek az fix. - de tűrtem és végig néztem, pislogni nem felejtettem el azért, de ahol már sok volt igyekeztem édeséggel pótolni a kiégésemet. Nagy nehezen lejárt a film egy …to be continued felirattal. Majdnem felkacagtam.
Nem tudtam eldönteni, hogy ez vajon melyik rendező agymenését dicséri, de jobb volt nem tudni.
- Hát igen, ezek a rendezők az undorító szépségét akarták megmutatni. A vége fele már elvesztettem a fonalat és nem tudtam, hogy kinek melyik része maradt még ép és nem véres. – kacagok kínomban.
- Nem akarsz ennyire gusztustalant? Hmmm. – a laptopjáért hajoltam és az ölembe vettem, hogy átgörgethessem rajta a kínálatot. – Van egy furcsa, amit mostanában, talán a Halloween miatt elkezd feldobni a szolgáltató. Rövid sorozat. Egyedül nem néztem bele. De ha van kedved és szeretnél újra velem együtt kiégni, akkor megnézhetnénk azt. Mit szólsz? – görgettem egy keveset, de itt nála nyilván nem dobja be, ami rám nézve égő, rá kevésbé, de legalább megkíméli őt az algoritmus úgy ahogy.
- Áh megvan! Nézd! Röhöghetünk rajta. – gyorsan elolvastam az ismertetőt róla és éreztem, hogy instant fejfájást fog okozni nekünk. De inkább azért, mert borzalmasnak fogjuk találni, mintsem kellemesnek. De sebaj!
- Csak pár részt, kéééérlek! Plíízzz plízzz plízzz. Utána meg visszamegyek a szobámba. Jó? – az arca elé dőltem, hogy esélye se legyen elfordítani a fejét tőlem és ne lássa a laptop kijelzőjének fényében a bűnrossz kérlelő gyerekes arcom.

-Ennek feletébb örülök.-Mármint, hogy nem akar belém harapni és megenni a húsomat… Eszembe is jutott egy film erről… Valami pasas, aki ember húst evet… De fogalmam sincs már mi is volt a címe neki. De úgy emlékszem elég népszerű egy film volt.
-És igazuk is lett volna, de mi meg végig nézzük… Azt hiszem nem vagyunk normálisak.-De legalább mi elmondhatjuk, hogy becsületesen végig néztük és nem… A végére sem lett jobb. Ez egy nagyon rossz film, amit nem értek, hogy hogyan adhattak ki. Mikor megnézték a rendezők, a színészek büszkék voltak a munkájukra? Azt hitték, hogy ezzel befutnak? Mert ha igen, akkor ott a fejben naaagyon sok probléma lehet.
-Hát biztosan van valaki, akinek bejön ez a film, de én tudtam volna élni nélküle…-De nem őt akarom okolni vagy ilyenek. Nem ő tehet róla, hogy ez ennyire rossz volt. Eszek is egy adag gumicukrot, majd feltápászkodom az ágyról, hogy a pohár vizemet elvegyem az asztalomról és az éjjeli szekrényemhez rakjam.
Ahogy elkezd mesélni az újabb csodáról felszökik a szemöldököm. Most tényleg? Az elmondásai alapján ez sem tűnik éppen egy remek alkotásnak… És ebből még több részt is csináltak. Remek.
-Nincsen valami jó film? Amin nem akad ki az ember, de méltó a horror film címre?-Kérdezem tőle miközben visszamászom a helyemre. Ahogy a képernyőre nézek elfintorodom. Most tényleg tini sorozatot akar velem nézetni?
-Legalább azt mond, hogy a csajok miatt érdekel ez téged. Az nem is néz ki olyan rosszul.-Mutatok az egyik lányra, bár tény én nem a lányokért rajongok, de attól még elismerem, ha valaki szép.
-Bah oké… Legyen…-Adom be a derekam miközben eltolom a pofáját az arcomból. Megforgatom a szemeimet, majd kényelmesen elhelyezkedem és várom, hogy elindítsa a sorozatát.
Micsoda tini tragédiák… Persze az a híres végzős év… Komolyan ez a legnagyobb problémájuk? Hmm az a pasi nem is néz ki olyan rosszul benne. Jó az ízlése a csajnak, bár elég vézna…
-Te szereted az ilyeneket?-Pislogok értetlenkedve Laze felé.. De aztán olyan dolog történik, ami miatt az ember elkezdi megnézni a következő részt is, mert felizgatták a folytatás miatt. Nah megint valami borzalom, ami képes a képernyő elé ragasztani az embert. Ezek nem is ostobák, hanem zsenik!
A második résznél még úgy érzem, hogy nem vagyok álmos, de a vége felé már egyre gyakrabban kezdek el ásítani… Aztán elkezdődik a harmadik rész is. Egy pillanatra Lazre pillantok, hogy megbizonyosodjam arról, hogy ő ezt tényleg nézi e… És igen… Biztos vagyok benne, hogy az ázsiai csaj miatt…
Aztán szép lassan elsötétül a kép és elmerülök az álmok világában. Egy ideig a testem tartja is a pózt, amiben elhelyezkedtem korábban, de végül a fejem megbillen Laze felé, és annak vállán pihen meg.

Pacsira nyújtottam a kezem, amikor azt mondta, hogy nem vagyunk normálisak, amiért végig néztük ezt ketten. Nem tehetek róla. Mindig örülök annak, amikor kiderül, hogy mégse vagyok ezzel egyedül.
Az még inkább viccesebbé válik, amikor azt mondja, hogy ő jól meglett volna enélkül a film nélkül is. Az biztos, hogy én is. De muszáj volt megnéznem, hogy elmondhassam ez tényleg művészi film, csak inkább elrettentő példaként szolgál.
- Persze, elhiszem. Ám ha most lenne valami küldetés, amit teljesíteni kell, mondjuk… Nézd végig a Blackbirdst, akkor mi tuti sikeresen teljesítettük volna. – emlékeztetnem kellene magam, hogy nem egy játékban vagyunk, ahol a sztori úgy halad előre, ha bizonyos küldetéseket véghez viszünk, mert biztos untatnám őt ezzel.
- Hogy őszinte legyek, elég érdekesek vannak fent a toplistán. Nem tudom melyik éri meg, mert van olyan, amit még én sem láttam. A nagy klasszikusok közül is akad ilyen. Valahogy nem fogja meg a fantáziám, na most leüljek és végig nézzem. – mindig elterelem a figyelmem és lekötöm magam mással, ami többről szól, mint egy horrorfilm megnézése. Nem azt mondom, hogy mindig a növényeimmel vagyok el. De olykor igen és ez mindent befolyásol. Mostanában pedig főleg. Hogy elsül valami rosszul? Nézőpont kérdése ez.
- Pppfff alap! Mi fiúk csak a csajok miatt nézzük a tini sorozatokat, cseppet sem azért, mert jót röhögünk rajta, annyira fájdalmasan béna az egész. – grimaszoltam egyet. Talán ennek lett az a köszönete is, hogy jól eltenyerelte az arcom a légköréből. Olyan vicces volt! Nem kommentáltam sokat.
- EZ AZ! – a levegőbe is bokszolhattam volna, vagy bármilyen győztes mozdulatot produkálhattam volna itt, de attól tartottam, hogy a nagy lelkesedésemet nem fogja megbírni az ágya, ezért visszafogtam magam. Tényleg.
Visszaültem a helyemre. Kicsit megtörölgettem a szemeim, hogy éber maradhassak, mert elaludni, akármennyire is szerettem volna, nem voltam álmos. Rezzenéstelen arccal néztem végig az első részt magamban azt kérdezve, hogy ez mégis mi a fészkes fene volt. De látva Gwen éber arcát nem csuktam le a laptopját.
- Én? Lehet. Kevés olyan van, amit nem néznék végig. Még a legunalmasabb se tud elaltatni. Ez benne a legszebb. Na jó, igazából van, amit szenvedve néztem végig, mert túl vontatott volt, de képben akartam lenni a dolgokkal.
Végig ültem a következő részt is. Volt, hogy egy kicsit nyújtózkodnom kellett, mert ez az egyhelyben ülés nem az én asztalom. Jött a harmadik rész, aminél nem tudtam eldönteni, hogy melyik csaj a zavarodottabb, az ázsiai vagy a barátnője és mindez egy srác miatt. Hű bakker. Már el se tudtam dönteni melyik a halott csaj valójában, mert valami nem volt tiszta. Én, ha halott lennék nem így viselkednék. Mondjuk én fiú vagyok. Halálra szívatnám a társaim, ez fix.
Gwen hirtelen közelségét észlelve, azt gondoltam csak egy szimpla baráti gesztus, hogy esetleg ő is annyira unja már, de a fejembe vettem, hogy ezt végig nézem és makacsul kitartok mellette. Muszáj lesz. Nem húzódom el tőle, túl későn realizálom, hogy ő tulajdonképpen bealudt és ha most a sorozat közepénél felébreszteném őt akkor morcos volna és nem tudna visszaaludni. Ezért tényleg nagyon óvatosan amennyire a karom elér – indázni most egyet jelentene azzal, hogy tönkre teszem a szép káláját és azt nem akartam – megpróbáltam lecsukni a laptopját, minimálisan mozogni, vagyis semennyire, mert ha megmozdítottam volna a vállam tuti meglökőm a fejét azt meg nem akartam. Inkább szerencsétlenkedtem egy sort a párnával és vártam a sötétben. Hátha megfordul és akkor betakarhatom, visszasurranhatok a szobámba. De aztán a sötétben én is elaludtam. Franc tudja, hogyan. Pedig azt mantráztam magamban, hogy ébren kell lennem. Bizonyára az ellenkezője sikerült, mert amikor felébredtem olyan védelmezően és birtoklóan öleltem magamhoz Gwent, mintha az életem múlna rajta. Mármint azon, hogy megvédjem őt, nem azon, hogy ölelgessem.

Megforgatom a szemeimet a szavaira. Úgy tűnik ő mindenre talál magyarázatot… Csak egy bibi van.
-Igen, de most nem volt ilyen küldetés. Viszont, ha szerveznek ilyen versenyt, hogy mennyi borzalmas filmet vagy képes végig nézni akkor gondolj rám! Megnyerjük ketten!-Bár nem hiszem, hogy vannak ilyenek. Bár a mai világban már mindenből versenyt csinálnak.
-Hát akkor miért nem onnan nézünk meg egyet. Egy toplistán szereplő film csak nem lehet olyan borzalmas. Vagy ez is rajta volt?-Ha nem akor fogalmam sincs, hogy honnan is szedte ezt. Vajon direkt ilyet keresett, hogy elborzassza az egész csapatot? A lányok biztos leharapták volna a fejét e miatt.
-Nah várj… Képesek vagytok ti fiúk összegyűlni és ilyen filmeket vagy sorozatokat nézni? Ha megint tartotok ilyet hívj meg… Oké tudom akkor már nem lesz pasi party… De naaagyon kívácsi vagyok arra, hogy mit műveltek közben, mert sajnos megszületett az a kép a fejemben, hogy párnát szorongatva sírtok, vagy drukkoltok éppen az aktuális főhösnek, hogy összejöjjön a suli menő srácjával.-És igen ez a kép túlságosan is beleégett az agyamba. Be is mutatom közben neki, hogy mire is gondolok, majd csak nevetek egyet.
-Bolond vagy!-Rázom meg a fejem. De ha ennyire ragaszkodik ehhez a sorozathoz… Csak abban reménykedem, hogy tényleg nem fogjuk végig nézni. Annyira azért nem érdekel a dolog.
A harmadik réznél végül sikeresen bealszom és még arra sem ébredek fel, hogy Laze mocorogni kezd, hogy lehajtsa a gépem képernyőjét. Nem ébredek fel éjszaka sem. Mélyen és békésen alszom végig az estét.
A Nap már régóta besüt az ablakomon, mikor mocorogni kezdek, vagyis próbálkoznék, de mintha „falakba ütköznék”. És mi ez az illat? Lassan nyitom ki a szemeimet, de olyan látvány fogad, amit elsőre nem fogok fel, így megint csak becsukom azokat és ismét kinyitom, de ő még mindig ott van.
-Laze!...-Mondom halkan, miközben próbálok kiszabadulni a „fogságból”. Fogalmam sincs, hogy mikor kerültünk ilyen helyzetbe, de kissé kellemetlen ez az egész. Ha sikerül kijutnom az öleléséből megfordulok és felülök az ágy szélén. A kezembe veszem a telefonomat és kissé meglepődöm azon, hogy mennyi már az idő.
-Laze ébrsztő! Át aludtuk az egész délelőttöt.-Ha nem ébredne fel a hangomra hátra fordulok és kicsit megrázom őt, majd felállok és kinyújtoztatom a végtagjaimat.

Sunyi kis vigyor kerül az arcomra.
- Ez egy titkos küldetés volt Gwen, amit a többiek nem láthattak előre jönni! – lelkesen sztorizom el neki, hogy miféle ép magyarázat lehet erre a bolondságra, amit mi ketten véghez vittünk. – Mindenképp, ezután tudni fogom, hogy rád számíthatok. Remélem te is tudni fogod, hogy bármi baj van a növények ott lesznek melletted. – kacsintok, szándékosan nem az inda szót használva a képességemre, mert mostanában mással is próbálkozom és az indák bármilyen nyugodt kontextusba is használom, teljesen félreérthetőek. Nem akarom, hogy azt higgye… meg se szólalok inkább ilyen témában.
- Nézőpont kérdése, egy listán tutibiztos, hogy fent volt. – kommenteket szándékosan nem néztem meg róluk, úgyis tudom, hogy más véleménye nem az enyém. Attól amiért X-nek és Y-nak nem tetszik az, amit látott, nekem nem kell egy követ dobálnom velük. Ez így van a legnagyobb rendben.
Gwen reakcióját látva, hogy mi pasik, hogyan reagálnánk egy ilyen tinisorozatra igyekszem halálkomolyarccal végig nézni. Igen, most erre van szüksége. Hogy azt lássa a szemem sem rebben, pedig nagyon röhögnék és sajnos a vállam el is kezd a vissza folytot nevetéstől felemelkedni, majd leereszkedni nagyon gyorsan, míg végül hangot nem adok annak, hogy mennyire viccesnek találtam a reakcióját. Nem tudok komoly lenni. Próbálkozom, de mi történik? Más szemmel látom őt, mintha felvettem volna a Cukifaktorú napszemüvegem a közelében és le se akarnám venni.
- Na, azért… Vannak határok Gwen. De ha szeretnéd, talán egyszer elviszlek a srácok közé. Szigorúan csak akkor, ha megígéred, hogy szólsz, ha nem érzed jól köztünk magad. A srácokkal néha túlzásokba esünk és nem mindig tudjuk hol a határ a vicc és a sértés között. Egy ilyen kedves lányt, mint te nem akarna egyikünk sem megbántani, szándékosan. – tudom, hogy így van. Azt nem szoktam hangoztatni, hogy a srácok között ki mennyire fontos nekem a baráti körömből, mármint lány létére, ők se szokták benyögni, hogy most több lányt szédítenek egyszerre én meg ezzel vagy azzal vigyázzak, mert le van stoppolva triplán vagy duplán is. Nem értem ezeket. De most nem is ez a lényeg.
- Mondj újat Gwen, ezt már tudom! – azt nem tettem hozzá, hogy egyre többször hallom, van, aki teljesen komolyan mondja ezt, van, aki csak tréfálkozva, de egyfajta figyelmeztetésként, hogy akármit is művelek éppen, le kéne állnom. Az más kérdés, hogy nem fogok, akarok, tudok már.
Pörög a sorozat, történnek a sületlenebbnél sületlenebb dolgok és még én hittem azt, hogy a Bayville egy időzített tinidráma, de nem, vagyis nem csak az.
Nem csoda, hogy Gwen bealszik. Az se csoda, hogy nem tudom csak úgy itt hagyni őt. Egy darabig tényleg abban reménykedem, hogy hátat fordít nekem, de nem teszi. Lehet ezért is alszom be. Túl sokáig vártam.
Az álmomra, hogy volt-e egyáltalán nem emlékszem, de az tiszta, teljesen tisztán hallom, hogy Gwen azt mondja: „Laze ébresztő! Át aludtuk az egész délelőttöt.” Basszus!
Úgy hőkölök ki az ágyából, mint akinek most mondták volna meg, hogy jön az ellenség és tűz ütött ki.
- Oh baszki. Ne haragudj! Bealudtam. – hátrálok el az ágytól.
- Jó reggelt máskülönben. Csak ööö. – meg kellett masszíroznom az orrnyergemet, még korán volt nekem, ahhoz, hogy delet mondjak, pedig rendes bayvillei lakók tényleg delelnek most.
Az ajtó kilincsért nyúl a kezem.
- Szeretnél egy kávét? Nekem most jól jönne egy.