- Viking barátaim midőn visszatérének a tengerről, meg akarának melegedni házi tűzhelyüknél vagy épp a kását főzék felette. Jómagam pedig járék erdő-mező hegyén-völgyén és azon is túl, gyakorta tábortűzön forgatva az elejtett vadat, minek tömör húsára hárman is jutánk Fürge Fandral és Zord Hogun barátimmal. Tüzet mindenki használ, tán csak az atlantisziak nem, hisz a víz alatt nem lobban láng. No de a költészet még ily határokat sem ismer.
Ahogy Namor, a felszínre is kíváncsi mélységi sem. Az én világomban már ismeretes a létezésük, itt még nem juta tudomásomra.
-  Nem különös, de különleges a családom apraja-nagyja és valósággal sok a színük! Alaric fiam a királyi testőrség tagja lőn, Krista ükunokám Új-Asgardia főlovásza és még sorolhatnám, de mindemellett még tisztességesek is! Egy sem tévede közülük az árnyak útjára.
Aki mégis, arról én ugyan nem zengek dicséneket.
Yoko-nak kedve telik mondásimban, szívesen folytatom hát, de szívesen hallgatom is őt.
-  Hogy lehet túl nagy a város számodra? Járnod kell északi csücskéből a délibe? Vagy az utca forgataga zavará nyugalmad?
A zen kertek világa tőlem távol áll ugyan, de olyat közelről ismerek, kitől nem.
-  Egyik legkedvesebb küzdőtársam, ki oly könnyedén forgatja a buzogányt, mint kisgyermek a szívószálat, ily helyeken és módokon talál erőre egy-egy nagy kalandnak utána. Meditál, szíjja a levegőt, oly mozdulatokat tesz lassan, mik gyorsan elvégezve a legádázabb ellent is felborítják. Csak nem te is békés harcos lennél, kinek nem forr ugyan a feje, ámde ha kell, kardot, lándzsát ránt?
Vagy csupán kedveli a békés helyeket. Nem lehet mindenki olyan, mint Hogun cimborám, akiről viszont bátran mesélek, hisz majdnem oly nagy hős, mint én. Majdnem.
-  Papirusz parfüm! No lám, ha újra lészen lehetőségem beszélni Ebelhart nevelt lányommal, ki illatgyáros, felvetem neki, miféle ötletek záporoznak e világon.
Be jó volna látni nejemet és lányaimat, fiaimat, mindenkimet! E helyütt is meglelém örömeim és tudám, hogy ittlétémnek célja vala, de véreim hiányoznak, így Yoko sóhajára én is sóhajtok, széles mosollyal ugyan, de nehéz szívvel.
A hirtelen érkező játékos mosolyt jól ismerem gyerekeimtől, kik ötletek kipattanása mián minduntalan ily arcot mutatának. Kíváncsian várom hát, mi lészen a leányka elkövetkezendő szólása. Gyomrom bánatos étkem és teám elfogyta miatt, ámde társaságom majdhogynem feledtetni képes ezen űrt.
-  Én úgy vélem, örömest hallgatnád Asgard meséi című podcastomat, miben többek között ily témákról is ejték szót! És majdan a könyvtári előadáson is. No de mivel ily kedvességgel fogadál és kellemetes asztaltársaság valál, adok némi ízelítőt. Hogy megfeleljek kérdésedre, Asgard nem csupán az istenek lakhelye vala. Ott is ugyanúgy élének kisebb erejűek, alacsonyabb rangúak, kovácsok, földművesek, tanácsnokok, íródeákok is, ahogyan valódi istenek is, kik mindegyikét ismerem és igen jó hangulatban szokék társalkodni velük. Viking pantheon Odinnal, Freyja-val, Tyrrel. Aztán valánk néhányan mi, olyanok is, kik Midgardon tett látogatásainkkor az emberektől megkapánk az isteni címet, hisz földöntúli erőnket látva nem mondhatának mást. Szólnak legendák oly istenekről, kiknek neve nem kerüle napvilágra. Biz nem egy ily történetben szerepelek! Például egyszer vala, hol nem vala, a legészakibb erdők kicsiny falujából mindenki elmeneküle az arra vonuló felbőszült ellenséges törzs elől, ámde egy gyermek bebúja a ládába és átaluvá a nép elinalását. Ott jártában egy nagy termetű, veres üstökű harcos meglátá ezt és a közeledő sereg ellen egyetlen bárddal kiállva mindet megállítá és végül elűzé az egész megveszekedett népséget, így pedig nem csak a gyermeket menekíté meg, hanem annak egész falva népe hazatérhete, hisz ily vereség után az ellenség nem tevé újra lábát arra a vidékre. Megvendégelék az istent, ki nap derekától éjnek évadjáig csak falá az étkeket és nyakalá a bort, de nem bánák, hisz visszakapák hétalvó gyermeküket és egész falujukat. Kettőt találhatsz, ki vala ez az istenség, kinek neve valamiképp mégsem marada fenn!
Hisz én nem járék ide annyit, mint Thor barátom. És nem is így vala a történet, de nékem így kedvesebb.
-  Asgardot a mágia teremté, formálá és végül el is pusztítá egy időre, mit a mi isteneinknek felette állók kiszabának. Ezután tevé le Új-Asgardia alapköveit a Mindenek Atyja. No de téged Ős-Asgard érdekel igazán, nemde? Éppoly színes és változatos, mint az én családom. Szépséges erdők, nemes paloták, tengerek és folyóvölgyek, akárcsak Midgardon. Hőséget ott ugyan nem érdemes keresni, inkább hűvös vagy mérsékelt az időnek járása. Gépeink valának, de villany, gőz és elemi részecskék aprítása helyett a varázslat mozgatja őket. Láttad-é a Pusztító robottal vívott csatát, mit evilági variánsom és barátai vívának meg Új-Mexikóban? Azt a szerkezetet is varázstudók építék vala.
Megrázom ingem nyakát, hisz kimelegedék a nagy regében, mit széles kéz- és karmozdulatokkal, mesemondó hanglejtéssel, színes arcjátékkal adék elő.
- Mesélj te is, példának okáért egy tetszetős japán vidékről! Szívesen hallanék egy ízes történetet is onnan, akár veled ese meg, akár másvalakivel.

Mily aranyossággal jöve zavarba! Az államok rendjéről nem én fogok neki mélyenszántó előadást tartani, de picikét tán segíték vala.
Lelkesen bátorítva bólogatok és meresztgetem a szemeimet, hogy mondja csak, mi száján kifér, hisz én amennyi szót tudok önteni másokra, éppoly temérdeket meg is hallgatok szívesen. Hogy legközelebb én ejtsem ki ugyanazokat.
- Én is jobb szeretem kézközelből megismerni a földeket, mik érdekelnek, de manapság már a televízió és az internet is elhozza ezeket. Nem kell bocskort koptatni és izzadtságos járásokat tenni, hanem az ülőn, fotelben, kézben házi ízekkel elénk toppan a fél világ. A mai midgardiak és a Midgardon letelepedett asgardiak is már úgy eszik ezt, ahogy én az iménti falatokat. Én viszont maradék ily bolyongó és útrakelő. Épp azért, mit mondál vala. A Kilenc Világ és azon túliak bármely népe úgy ismerszik meg, hogy közöttük valál és látod, mennyiben más észjárásuk, mily szokásokat követnek, ez pedig mindennél izgalmasabb.
Nem tudom, hogy ezt akará-e mondani avagy hallani, de én ezt mondám két teaízorgia közepette.
- No lám, ezt ki kell próbálnom! Ha legközelebb Japánba térék, benevezek egy tearituáléra! Megfordulék arrafelé, de inkább a halak és a zöldséges ínyencségek kaparinták meg kívánalmaimat. Megkérdezem majd veterán szumós barátomat, hogy e vidéken is van-e oly pagoda, hol hasonlókat tartanak. Egy műsorban fogunk szerepelni, minek első évadát már leforgatánk vala, de majd csak a tavasz hóvirágaival kel ki a tévének képernyőjén. Várunk szeretettek az Eccentric Eatery adásfolyam követői közé! Jómagam viking indulatú, széles látókörű és ízlésű szakács valék ott és a többiek is legalább ily...majdnem ily érdekesek!
Már megéré idetelepedni, hisz e lányka bevezete engem egy ígéretes gondolatba. Teaceremónia! És díjmentes cégér a műsoromnak. Meglehet, a népszokásnak nem a legszellemibb oldalát ragadám meg.
- Asgardon sörök-borok köré fonódnak szertartásos lakomák. Hozzájuk korcsolyaként fűszervajas előételek, kuckóznivaló szőlő, dió és utána a vadsültek, citromos malac, meg minden, mi telíti pocakunkat. Közben egyik ital jöve a másik után és amikor már elfogyasztánk vala, nagy kiáltással hátunk mögé hajítjuk. Midgardon is elfeledkezék néhányszor arról, hogy a helyi kézművesek nem készítik oly játszi könnyedséggel és bőségesen ezen árukat, hogy hajigálásuk természetes legyen. E csészécskét példának okáért nem fogom általdobni vállamnak felette.
Hahotázék is egyet, mire felfigyelnek az itt ülők. A csészét valóban nem leszek elhajítandó. Hacsak be nem lelkesülök annyira, hogy megszokásból cselekszem.
- Miről szólál vala, azt mi is ismerjük, de nem az ősi zűr megtestesülése volna ez, hanem erőké, mik egymást ellensúlyozzák, uralják a létezést, alkotnak és elvesznek. Mindőjükre szükség van! Vala hát olyan is, hogy Midgardot majdhogynem el kelle pusztítani, hisz oly hatalmak mozdulának meg rajta, de mi kiállánk e földért és megvédénk. Az univerzum pedig mindig meglelé útját, hogy helyrebillenjen. Ha nem így, hát amúgy! Háborúzni sokáig nagyon-nagyon sok szenvedéssel jár mindahány fél számára és ártó fajokat kiirtani sem jó ötlet, hisz ártanak, de nekik is árt más és idővel elpusztulnak, majd újra felemelkedének. Vértől eres szemekkel bárdot állítani egész bolygók szívébe nem dicsőség, hanem téboly.
Miben vala részem, midőn a más világból érkezett Mjölnir eszemet vevé és Asgard királyaként pont azt cselekedém, mi ellen most kardoskodom. Őrületem elmúla és reményeim szerint elő sem jövendő soha többé. Szörnyű tetteket vivék akkor véghez, mikre nem szívesen emlékezem.
- Biza, akárcsak az iszákossági versenyek, mikben szintén nem akada párom! Még Thor gyomra sem fogada be annyi finom nedűt, amennyivel én le bírám öblíteni torkomat! Nem kell mindig vérnek folynia, ha győztest akarunk kiáltani. Szereted-e a vetélkedőket? Ott a furfang kardjával csörtéznek és a műsorvezető a fondor félrebeszélés pajzsával védi ki a pallérozott elmék okos támadásait.
Ha már békés erőpróbákról beszélünk, nem csupán a test erejét lehet megemlíteni.
- Ejha! Hát mi mene félre vala légzőutaid járatában, leányka? - kérdem tétlenül, mert nem tudám, mi lelé őt.
- Kisasszonyka, egy csupor vizet legyen szíves a hölgynek! - kiabálok oda a pultosnak, ki meglepődve visszaszól.
- Ha maga idejön...
Lépnék én a rendelésért, de eddigre a szalvéta rejtekében társalkodótársnőm már ismét magára talála, így maradok ültő helyemben.
- Sorstársra lelék hát? Engem is ide vete egy véletlen esemény és Mindent Látó Heimdall barátom szerint itt kell maradnom egy ideig, minek vége nem bizonyos.
Szabadság! Én ezt látom benne. És emellett családom hiányát is, mi mindig kísére kalandos útjaimon évezredeim során. Orcám felderül, ahogy a leányka róluk kérdez. Karjaimat széttárom.
- Még ily szélesség sem elég, hogy minden utódomat keblemre öleljem, annyian vannak! Az én Hildém egy tüneményes teremtés. Az ő haja is ily színű, mint az enyém. Mi, veresek, gyönyörűek vagyunk, mint kiket a tűz csókola meg.
No, ezzel most olyat mondék, mivel netántán összezavarám a leánykát. Nem kívánék neki udvarolni, de még úgy veheti!
- Ő vala nékem egyetlenem, se előtte nem fordulék máshoz, se mellette. Nemzém először Gudrun lányomat, éppoly dicső harcos lőn, mint atyja. Majd érkeze Brünhilda, ki szintén jeleskedék bajvívásban, de a szövőszéket is kitűnően hajtá. Aztán napvilágra jöve Alaric fiam, ki bárd, dalnok és dárdás küzdő is, De mire anyja méhéből kibúja Gunnhild lányom varázsos mosolyával és mindenkit elbűvölő mágiájával, addigra Gudrunnak már háromasikrei születének. Családfám már szerteágazóbb, mint a világ szegleteit összekötő Yggdrasil teljes lombkoronája! No és örökbe is fogadánk néhány midgardi gyermeket, ki megárvula vala. Legutóbbim, Leonard tavaly ülte nyolcvanadik születésnapját és elfújá a gyertyákat, majd annyira örüle az ünnepélynek, hogy táncra perdüle és bokáját meghúzá.
Napestig, hetek hosszáig, sőt esztendőkön keresztül folytathatnám történetemet famíliámról, ámde mit sem ér az előadás közönség nélkül.
- Regélj nékem te is valamiről, mi megérinté lelked, Barangoló Kyo! New Yorkban mily cselekvés vagy mily helyszín hoza téged leginkább lelkesedésbe? A könyvtár a tudás temérdek tekercsével? Netán a parkok cserjéi, gyepe és erdői? Vagy a forgatag és sokadalom az utcák falainak közepette? Esetleg egy mulatságos történet, mi megese veled avagy barátaiddal?

No lám, hisz meg sem lepődék, hogy istenek között mozgok! Ki pantheonokat emleget, arról azt hinném, az isteni lények világát a mesebeli lényekével azonosítja. Tán félkegyelműnek tekint és megkísérli türtőztetni magát. Én bizony nagy sikerrel szokám eloszlatni az ily feltevéseket. Végtére is e leánykánál is elérém, hogy csodálkozóra tátsa száját.
- Az istenek kedvelék e helyet. Jómagam évezredek óta járék ide, el-eltűnve és vissza-visszatérve. De veszedelem is jő és hol azért szállánk alá, hogy megakadályozzuk az Armageddont, hol mi is a részei vagyunk. Asgardon ezt Ragnaröknek hívják és eononként rendszeresen megtörténik. Pusztulásunk vala és lészen, majd annakutána és annakelőtte újjászületésünk. De az USA-ba azért röppenének asgardi héroszok, hogy megóvják a világot a sötét tündérektől, kik a bolygók különleges együttállásakor magukévá akarák tenni az egész világmindenséget, majd Lokitól, kinek orvosságos pirulája lejtőn indula el és megtámadá New Yorkot légjáró szörnyetegek hátán. Küldetés pedig mindig akad, ha más nem, a gyámoltalanok gyámolítása és az ártatlanok megóvása. Ha egy megvadult drótszamarista majd' nekihajtana két gyönge járókelőnek, azt megakadályozni is éppoly örvendetes, mint a világot körbeölelő kígyóval birkózni az idők végén, közepén és elején.
Mily érdeklődő lélek! Kap egy rövid ízelítőt az előadásból, mit emlegeték és nemsokára reklámozandó leszek számára podcastomat is, mi egyre népszerűbb az internet népének köreiben.
- Kyo, hát örömömre szolgál, hogy megismerhetem becses személyed! - szólok őszinte lelkendezéssel, miközben utolsó falatomat fejezem be a tea gőzeinek közepette.
- Lám-lám, hisz akkor te pánázsiai valál és bizonyára számos történetet ismerél a helyi emberekről, istenekről és ínyenc falatokról, nedűkről is! Mi szél hoza a Nagy Almába?
Ha nem a Távol-Kelet szülötte lenne, szíves örömest hasonlítanám leányaim egyikéhez, hisz égig érő ő is és még hajszínünkben is találni némi közös árnyalatot.
A teát orcámhoz emelve emélyülök illatában szmlecsukós áhítattal, majd kortyról kortyra fogyasztom. Nem kívánom szana és széjjel égetni torkom a forró itallal.
- A Káosz Királya fel kíváná falni a teljes valóságot, a Kilenc Világ mindegyikét és még azon is túli univerzumokat, köztük ezt is ehun. Biz' megdolgoza hírhedtségéért, de kudarcot valla pusztító tervével, hisz a világmindenség legnagyobb hősei összefogának ellene és legyőzénk vala őt. Néked legendákból ismerős vagy tán tenmagad is szemei elé kerülél vala?
Mert ha így történe, akkor nem mindennapi történet kerekedheték ki belőle és én mindenképp hallani akarom!
- Az olümposziakat először a görögök kedvelék, azután a rómaiak, de az ambrózia és a nektár kedvelői ettől még ugyanazon istenségek maradának. Herkulest szkanderben nyomám le asztalt törve, hogy utána szilaj tivornyát csapjunk. Gaea egy tüneményes ősanya, de hőn szeretett nejem, Hildegund bájai mellett eltörpüle időtlen kelleme.
Nem hagyom ki, hogy istenek oldalán vívott - félig igaz - hőstörténeteim közé be ne szúrjam dicsekvésemet a világ legremekebb asszonyságát illetően. Hogy hiányzék, mióta itt valék! Számos útra kelék már, de először járok oly univerzumban, minek ő nem része és...ez így nem teljes. Családom nélkül nem teljes, ez csupán időleges küldetés lehet, minek mivoltát Heimdall barátom elárulá nekem, de céljáról nem ejte szót.
- Férjezett valál? Nemzőatyád és szülőanyád házába gyakorta hazatérsz, Barangoló Kyo?
Meg is kapá eposzi jelzőjét, mit a midgardiak zöme viking névnek titulálna. Ha netán nem tetszene neki, osztandó leszek másfélét e világjáró leánykának, kire kedélyesen tekintek egy újabb teagőzös kortymámorban fürödve.

Sokféle válasz éré már füleimet, midőn hasonló kérdéseket tevék fel, ámde e mostani bizony meglepetéssel szolgála. A leányka mozdulataival végül asztalához engede, tehát nem maradék válasz nélkül. De ő se maradjon úgy, ha már ily fejbólintással megerősített érdeklődéssel fordula szavaim irányába.
- Neeem-nem-nem-nem-nem - legyintek egy nagyot, mintha a feltételezés ijedős madarát akarnám elhessegetni. - Hogy az istencimboráimba vetett hit mennyire övezheti e vidéket, arról vajmi keveset tudok, de maguk az istenek bizony leszállának vala a midgardi halandók közé. Thor is repkede errefelé évekkel ezelőtt az emberek megmentésére sietve és az öreg bajkeverő Loki is, no meg Sif Úrhölgy és a Három Harcos. Kik közül jómagam, Volstagg valék az egyik. A leghősiesebb, a legelőrelátóbb és...a legéhesebb.
Magamat dícsérő jelzőim halmozását nevetéssel zárám le. Szavaim tetszésre találának, látom a kis hölgyön, ki elárulá, hogy könyvtári dolgozó.
- No lám, hát akkor remélem, soron következő látogatásomkor is itt lészen dolgod! Szeretettel várlak a következő fogyó hold szombatján tartandó előadásomon, hol zenészekkel karöltve regélek asgardi kalandjaimról, manókról, tündérekről, trollokról és arról, hogyan ismerém meg a kilenc világ számtalan más szerzetét. Ma értekezék erről a megbízott udvaronccal, Heidivel.
Ennél midgardibb tisztségnévvel illeték a szervező hölgyet, de sebaj, a keresztnevéről bizonyosan felismeri, ki itt végzi munkáját. Vígan hallgatom a leánykát a finom falatok ropogtatása és a tea kortyolása közepette. Tálcám csakhamar üres lesz és már szalvétával törlöm ajkaimról a morzsalékot, mielőtt kellő feleletet adok heves gesztikulálással kísérve.
- Biz, jól tudod, New York város, óóóóriási város, de egy ennél még óóóóriásibb állam része is, mi ugyanily névre hallgat. A nagy állam nagy városának pedig temérdek apróbb vagy nagyobb negyede vala, mint Manhattan, Chinatown vagy Harlem. Midgardon ily szokások dívnak, osztják és szorozzák a városaikat és olykor nem adnak nekik más nevet, csupán az országét. Ahogy például Mexikó fővárosa is Mexikó.
Mexikóváros, de az most jelentéktelen apróság. Mmmm, szemeim elé tűne az a határmenti bodega, hol oly olivás csirkét evék, mit máshol nemigen. No de vissza a témához!
- Te mily vidékről érkezél e földre?
Hisz szavaiból kiviláglék, hogy nem tős és gyökeres new yorki.
- Kedveléd a vikingek hiedelmeit vagy általában az istenek világát? Bizony izgalmas és szövevényes az és e nagyhatalmú lények éppúgy különböznek egymástól, mint az emberek. Gaea nyájas, Herkules állandóan versengene, Amatsu-Mikaboshi szűnés nélkül háborúskodna és így tovább. Sokukkal birkózék, mulaték, hadra kelék vagy szót válték éltem öt évezrede alatt. Tán te is ismeréd valamelyiküket vagy fiaikat-leányaikat?
Mert akkor biz véget nem érő mesélésbe torkollik ez a vidám délután és a finomságoknál csak a történetmeséléssel kísért finomság lehet kellemetesebb.

Büszkeségtől dülledő mellkassal közeledék a könyvtár kicsiny étkezdéje felé. A szervezet vezetői hallák híremet, az interneten szárnyalva terjedő, asgardi témájú podcastom és a szakácsmérkőzés hamarosan bemutatásra kerülő adásainak előzetesei pedig meggyőzék őket, hogy a Bölcs Volstagg történetei biz' gyermekfüleknek is valók valának. Eme hűvöskés, ámde napfényes napon vitatám meg a részleteket az Asgard meséi című zenés-prózás rendezvényről, hol a szavakkal én bűvészkedhetem majd, előadásomat pedig kiegészíti egy kamarazenekar. Teljes lelkesedésbe jövék és mihelyst a megbeszélés végére érve búcsút vevék tőlük, meg kívánám jutalmazni magam néminemű édes süteménnyel. Kikérém a pultban látható összes tálcát, de nem adák oda mondván, más érkezőknek is jár cukorteli eledel, de ha legközelebb érkezék, nekem külön rendelendők leszének. No hát e figyelmesség megmelengeté bensőmet és így csekély jussomat örömmel fogadám, sőt teát is kérék. Megkapék egy tálcát rajta torták négy válfajával és egy gyümölcsös, valamint egy krémes tésztával, no meg egy csésze gőzölgő rooibos itallal. Szavaimtól és visszatérésem ígerététől oly derű üle ki a felszolgáló leányka orcájára, hogy már ezért megéré.
A vendégsereg népes e napon, ezért épp csak lelék helyet. Egyetlenegyet és sietnem kell, nehogy más megelőzzön. Gyermekeim kedvelék a játékot, melyben egyetlen ülő körül rohangálva kelle megtalálniuk a pillanatot, melyen lehuppanhatnak. E kacagással kísért versengés jut eszembe, midőn midgardi öltönyömet megigazítván az asztalhoz járulék és köszöntém a fiatal lányt, kivel szemben a hely árválkodék.
- Tüneményes délutánt, kedves leányka! Megengeded-é, hogy a Asgard Oroszlánja győzedelmeskedjék, ahogy mindig teszi és helyet foglaljon asztalodnál! Csupán elfogyasztanám ebéd utáni kis desszertemet és nem volnék terhedre, hacsak nem kívánád csevejjel elegyíteni kávéillatú ejtőzésed!
Minduntalan elfeledém, hogy manapság már kevesen fonnak efféle hálókat szavaik szövőszékén és ha mégis megtevém, abba bizony belegabalyodnak e kor gyermekei, kikecmeregni pedig nehezen tudnak. Megkísérlém hát mai nyelvre fordítani mondandómat.
- Szabad? Nem foglak zavarni!
Illedelmesen és kedvességgel fogadá kérésemet, ezért le is telepedék asztalához.
- Szerfelett barátságos a tudás e belvárosi barlangja! Először járék itt, de New Yorkban gyakorta megfordulék. Manhattan utcáinak köveit is nem egyszer illeté már bocskorom talpa. Igen, ismerős vagyok erre. Téged mi szél hoza a könyvesházi finomságok közé?
Emelem csészém és belekortyolok a teába. Mmm, egy csipetnyi citromot elbírt volna, cukorból viszont csak keveset igényel. Bontom is a zacskót és hintek némi kristályt nedűmbe. Eztán pedig egyik, másik és harmadik tortaszelet is eltűne torkomnak mélységében, ahogy a leányka feleletét hallgatom.