Ohó, még egy csodatétemény!
- Ujjaid valósággal tőrré változának avagy illúziót keltél az imént, kedves leányka? - kérdem elismerően csodálkozva.
- Ki a tatárok istennője, kinek tüzéből nem születél vala? Őt nem ismerem. Vala köze az egzotikus marhaételhez, mire a tatárbifsztek nevet ragaszták egzotikus vidékek séfjei?
Vagy tán félreérteném és Barangoló Szamuráj Yoko nem az egykoron nagy hódításokra induló távol-keleti népre gondola?
- A Halhatatlan Fegyverek mind emberek egyébiránt, kik a kiválasztás után úgy megtanulák használni a chi-t, hogy kutyáknak parancsolnak mentálisan, seregnyi pókot bocsátanak ki magukból vagy akár villámokat szórnak. Emellett pedig a legkiválóbb harcosok, kik puszta kézzel is falakat döntenek le. Egyik tagjukkal, Kövér Kobrával evőversenyen vevék részt és noha az egykori szumós is hatalmas étvággyal rendelkezik, az én isteni éhségem felülmúlá az övét.
Ezt bizonyítva elfogyasztom tálcámról az utolsó falatokat és következhet egy narancsos üdítő.
Vasököllel és társaival messze kerülék a megfejtéstől. A leányka játszadozik és már tudom is, kire hasonlít, de módfelett! A sárkány honos feléjük, de ő nem ilyen volna.
- Biz' igaz, tündérek lakozának már a kelták közepette is, de oly ismeretlen világokon is, hol más formájuk és más szokásaik valának. A sötét tündérekről és vezérükről, a világok ellen vonuló Malekith-ről szót sem ejtve! No de valóban közel ötezer telet látál már vala, mint jómagam?
Még kezdé megsérteni büszkeségem! Tán ki is ül orcámra.
Az utolsó találgatásomat is elkerülé a leányka mozgó céltáblája. Segélyemre sietve varázsol az asztalon, mit csodálattal szemlélek. Igen szép fa cseperedik, kellemes illattal. Ebből pedig kirajzolódik valamiféle. Szám alatti szakállszőreimet két ujjal simogatva gondolkozom.
- Fehér tigris? Ismerék ily nevezetű hölgyet, de ő tövest és gyökerest new yorki és az amerikai Bosszú Angyalai csapat ifjonc legénységébe tartozék. Sarki róka nem lehet, hisz attól a vidéktől Japán elég távol esék. Vagy tán az ízletes gyümölcsöket termő cseresznyefa oly szerepet tölt be nálatok, akár nálunk az Yggdrasil és még egy ilyen róka is közlekedhet rajta?
Róka? Csak nem a tréfás és játékos kedvű? No hát annyi ötletem mene már mellé, hogy újabbakkal elő sem állok, mert nem kenyerem, hogy nem győzedelmeskedheték.
- Várom már azt a világot, miben minden lény szabadon járhat az utcán és nem esik bántódása, de még illetlen szavakkal sem rontják kedvét. Nálunk az iskolában is valának különleges külsejűek, macskához vagy gyíkhoz hasonlatosak és nem mernek kimenni, hisz számtalanszor majd otthagyák fogukat oly midgardiak miatt, kiknek látóköre szűkebb egy csiga nyálrésénél - mondom a távolba nézve és széles karmozdulattal mutatva a jövőt, mit pontosan ilyenné kelletik formálni.
- Égi róka! Erre gondolék! Kucine? Kenecu. Kinuci? Valahogy így nevezteték nemzetséged, igaz-e? Mily csoda megismerni egy ily lényt, kire valósággal illik, hogy játékokat űz és kedvére tréfálkodik emberrel-istennel!
Italaim is elfogyának. E hely már nem tartogat számunkra többet, ezért tovább kell állnunk, ha folytatni akarjuk. Márpedig egy Japánból érkezett, alakváltó szellemróka mágust nem lehet csak úgy útjára engedni!
- Hooogyne volnának! A vanaiheim Hriedmar három fia, kik közül az egyik folyamokat általúszó vidrává, a másik kincseskamrát őrző sárkánnyá, a harmadik vígan szálldosó madárrá tuda változni. Holtak Úrnője egynémely élőholtja is be tuda vetni oly trükköket, hogy csatárban más alakot ölte, akár épp az ellenségét és így csapdába csalának ezek a járó holtak egész seregeket. Vagy a két állatszellem, mi az újszülöttek tulajdonságaikhoz igazodva jelenék meg életük fontos pillanataiban ökörként, vaddisznóként vagy akár medve formájában és elmúltukkor családjuknak szintén megjelenének. No de ahogy mondád az imént, Loki a legnevesebb alakváltónk és az ő leszármazottai is csuda szerzetek, hisz Angerboda óriásasszonnyal, ki szintén képes vala megváltoztatni formáját, oly lényeket nemzének, mint Fenriz farkas, ki ha igen megnöveli magát, még Asgard egész Napját is elnyelé.
Fészkelődöm asztalomnál, kelnék már fel, de ezt még elmondom!
- Számtalan különleges állat létezik Asgardon és a Kilenc Világon, miket én mind-mind jól ismerek. A Hél birodalmát őrző Garm pokolfarkas, ki Loki alvilági kutyájának egy alomnyi kiskölyköt szüle, értelmes, beszédre is képes kutyusokat, kik egyike még a Mjölnirt is méltó vala fogai közé szorítva megemelni és a Viharisten barátom elé vinni, mikor szüksége vala rá. Odinnak Huginn és Muninn szállítják a tudást a világ minden részéről, való igaz. Vagy a Thor szekerét húzó csudakecskék, Fogcsikorgató és Fogvicsorgató, kiket olykor midgardi látogatásakor felajánla az embereknek, hogy öljék le, süssék meg és falják fel őket, csak csontjukat ne törjék. Az istent megvendégelő családok így jóllakának, a kecskék pedig másnapra újra összeállíták magukat, röpítve Thort, hová röpülni akar. Leányka, viszont röpülnék már én is, hisz a könyvtár cseppnyi fogadójának éléskamrája kiürüle vala, mint látod. Tudok itt a közelben egy remek sütödét, hol oly csudálatos pitéket készítenek, mikbe a varázzsal kirajzolt fád gyümölcseinek legkiválóbb példányait sütik bele. Kívánod-e meglátogatni vélem, míg mesélsz még nékem hozzád hasonlatos lényekről? - kérdem tenyereimet az asztalra téve és kajánul vigyorogva...rókaszemeibe.

Valósággal lenyűgöz, hogy mily lények lakoznak Japánban és hogy a leányka ismeretei mennyire alaposak. Lelkes bólogatásokkal, a fordulatoknál meglepődést mutató hümmögésekkel és szemeim kimeresztgetésével hallgatom végig beszélyét.
- Tán ők felelnek azért is, hogy egyes balsorsú emberek szinte minden ok nélkül vágyják a halált, mi el is jön értük? A fényben járáson kívül vala a shinigamik ellen hatásos orvosság? Valami életteli, mi taszítja őket?
Tapogatózom a setétségben, hisz oly ismeretlen számomra ez a fajta halálhozás, mint gesztenyepüré számára a nyelvet-szájat csípős fűszerezés. Felettébb érdekes és szívesen hallanék róla többet.
- Nidhoggal, a hatalmas sárkánykígyóval? Látám őt, hogyne! Utunk Niffleheimből, a holtak kicsivel barátságosabb, jeges köd uralta vidékéről vezete vala az Yggdrasilhoz és akkor megpillantánk az óriás pikkelyest, ki falatoza az elhunytak lelkéből. Megismeré, hogy mi számos szörny és gaztevő lelkét juttatánk vala hozzá, ha épp Hela nem vivé el őket. Lakomáját folytatva nem gördíte akadályt utazásunknak elibé. De olyannyira hatalmas lény, hogy beterítené Manhattant! Vagy legalábbis a kínai negyedet - emlékezem meg a testes gyíkról.
A mókuska hallatán kissé összehúzom szemöldököm, s végülis becses és kevésbé nemes tulajdonságait leíró módon szólok róla:
- Ősidők mókusa ő, ki vérmesebb, mint gondolnád. Szörnyűséges tettei mián az Ázok kitaszíták és a világok közé zárák. Száműzetésben élve nem hagyhatá el a Világfát, ezért annak lakóit és látogatóit látá el a történések híreivel, vagy kitalált mesékkel. Szövi áskálódó hálóit a mélységi sárkány és a magasban lakó sas között, no és Midgardra is betévede már, zavart keltve az emberek fejében, káoszba taszítva őket, mígnem Thor vissza nem csapá pörölyével a helyére. Ratatoskrnál nagyobb hírharangot, avagy midgardiul pletykafészket nemigen találni. Mi háládatosak leheténk neki, hisz borsot akarván törni a sas csőre alá, elárulá nékünk, hogy a lombok szárnyas őrzője nem bírja az italt. E trükk és önnön gyomrom tekintélyes képessége segíte minket győzelemre. Egyébiránt e mókuskától Loki gyerkőcként tanula vala cselszövést, úgy hiszem. Mókás kinézetű egy lény ám ez a négy medvényi méretű Ratatoskr! Éjfekete bundáját csupán veres sörénye és farka vége tarkítja, no és a homloka közepiből kinövekedett szarva. De ha akar, letörpül oly evetté, mik a midgardi fákon szaladoznak fel s alá.
Kedves számomra Barangoló Szamuráj Yoko lelkendező orcája és mondása, mi szerint Norvégiába kívánkozik. Feltett szándékom, hogy ha egyszeriben gépmadárra ülök, akkor előtte megkérdezendő lészek őt, hogy ne foglaljak-e helyet még egy főre. Ám erről egyelőre hallgatok, már csupán azért is, mert a midgardi gépek és az asgardi mágia összehasonlítása vagy megkülönböztetése, de leginkább összeolvasztása szerfelett izgalmas beszédalap bárkinek. Az áhítat pillanatában megpendített kérdésem azonban oly fehérséget varázsol a leányka arcára, hogy magam is szinte elfehéredek. Két kezemmel nyúlok át az asztalon megragadva apró pracliját.
- Jól valál, leányka? - kérdem aggódva, hisz nem lebuktatni akarám, csupán kíváncsiskodék, ahogy itt mindketten tesszük, amióta helyet foglalék asztalánál.
Az a sóhaj már mutatá, hogy kilehelé magából bajait és a nevetéssel újfent magához ölelé a vidámságot, mit igencsak kedvelek benne. Türtőztetem magam és nem szólok közbe, míg mondókáját elővezeti. Sejtésem nyilával beletrafálék hát a céllövő fatábla legközépsőbb körébe! A gömböket kergető ujjak láttán büszke és tudásra szomjas mosoly jelenik meg orcámon. Nem istenség, nem ember és rejtőzködik, méghozzá igen tehetségesen, hisz ha nem vét hibát egyetlen szóval, még mindig midgardi halandónak gondolnám. Ismét kacajra fakadok, ahogy én arra valék kíváncsi, hogy mi is ő, ő pedig arra, hogy szerintem mi is ő. Mulatságos ez az egymásra várás!
- Hümm, nos, lássuk csak! A távoli Keleten valál jártas...tán te is Halhatatlan Fegyver lennél, akár Vasököl Danny Rand? Vagy egy alakját cserélni tudó sárkány, ki Fin-Fang-Foomhoz hasonlatos? Boszorkány, akár Laugsir ükunokám felesége? Tündér a Seholból? Netalántán kamar-taji varázsló?
Kezeimmel mutogatva, heves arcjátékkal szóban hajigálom a mágiaforgatók fajtáit, mint szóköveket és egyikük tán eltalálja azt, mi Yoko vala.

- Hoooogyne! Világunk egyik leghatalmasabb telepatája, ki még a lelkek gyógyításában is jeleskedik. Amikor is rám találának, mert érzékelék jöttömet, Lélekolvasó Xavier megkísérlé mondásim igaz voltát megvizsgálni és bizony beleizzada. Mi, asgardiak erősebb, sűrűbb testtel és zömökebb lélekkel rendelkezünk. Ráadásul kinek akarata is acélos, abba még nehezebb belelátni. De a tanoda vezetője állá a sarat az én kókuszom igen kemény héján való átküzdés során is és meglelé a Bounty-szeletet - biztatom a leányzót, hogy ne aggodalmaskodjon.
Megüté fülem, hogy azt mondá, halandó. Mintha ő nem az volna? Tán innen az érdeklődés a viking isteni világ iránt? Ő egy másik pantheonhoz tartozna? Nem török rá kíváncsiságommal, amikor épp elzárkózik ötletimtől, de később majd megteszem.
Bőszen elvigyorodom hálálkodásán.
- Önnön világomban a valkűröket csak a Valhallában találni meg és az igen messze van. Ezen univerzumban tán egészen Norvégiáig kelletik utazni, hogy kardot akassz a legerősb viking asszonnyal. Jómagam is el kívánok oda látogatni, hogy ehoni földijeimet üdvözöljem!
Túl heveskedő felajánlás volna azt mondani, hogy Yoko is ugorja át velem a világot és a Nagy Almából tartson velem a Fjordok Hazájába. Nagyvonalúan legyintek, mintha egy muslickát akarnék elterelni a boros poharamtól, mi jelen pillanatban sajnálatos módon nincs.
- Deeehogy buta kérdés! Olykor el is tévednek a lelkek. Hol a mi világunkban, kísértve a HALANDÓKAT - nyomom meg a leányka iménti szavait -, hol nyugvóhelyükre tartva és akkor aztán az istenek sem tudják, hová kerülnek a bolyongók. No de ha tudják és tartják is az irányt, akkor lesben állhat Hela, a Halál Királynője, ki foglyul ejtheti és szolgájává teheti őket birodalmában, Helheimben, mi setét, szomorú és lehangoló, de rabjai még ezt sem érzik. Nagy szolgálatot végeznek hát a szárnyas lovú asszonyok, kik óvják az elhunytak útját. No de mesélj nékem e shinigamikról! Kaszával lesben állók és holtkísérők ők, vagy más, érdekesebb cselekedetekből is áll éltük?
Szerfelett untatónak tűnne, ha csupán ezt végeznék, de meglehet, hogy nékik ez juta.
- Többek között ez vala, mi a Fjordok Hazájába vonz engem. Ott, az asgardiak kicsiny midgardi falucskájában tán tudják, mily utakon röpköd pörölyös cimborám ehoni variánsa.
Nem érté elmém, hogy mi szükség vala Barangoló Szamuráj Yoko torkát köszörű alá tenni, de valami mián ismét tartózkoda. Rejtélyes leányzó mindannak ellenére, mit elmonda eddig!
Minekutána a pultból megrendelünk mindent, mi csak marada, jómagam is helyet foglalok és várom a kiszolgálást. A vendégsereg megfogyatkoza vala, vagy már a könyvek közé vevé be magát.
- Csupán keveseknek adatik meg, de lett légyen a Kilenc Világ bármely lakója, ha valamiképp át tud lépni vagy be tud pillantani más dimenziókba, tán meglelheti a Világfa ágas-bogas testének megtekintésére alkalmas helyeket, ha elég soká kutat. Jómagam egyes küldetéseim során bebocsáttatást nyerék a gyökerek közé és meg kelle másznom társaimmal, Fürge Fandrallal és Zord Hogunnal mind a tetejéig, honnan a fát őrző sas tojását kellete megszereznünk! Ivóversenyt tartánk a különleges madárral és noha barátimat mind felülmúlá, én még újabb hordót verék csapra, midőn ő még két karmos lábán tántorga hagymázas szemekkel. Így győzedelmeskedék felette és az egyetlen valék univerzumomban, sőt gyaníthatólag a többiben is, ki láta egy isteni sast ittasan totyogni.
Nagy hahotázásba kezdek és hogy ezért érkeze-e sietősen a puding és minden más étek, nedű, mit kérénk, nem tudom, de hirtelen asztalunk megtelik. Csodálattal és vággyal telt szemekkel futok végig a fogásokon, majd egy sós perecet kezembe fogva közelebb hajolok a leánykához.
- Egyes tudákosok beszélik, hogy a messzi űrben lebegő képalkotó szerkezetek, miket Midgardon űrteleszkópnak neveznek, igen távolról megörökíték az Yggdrasil egynémely levelit, de még senki sem igazolá ezen állítást.
A leányka orcájának különös csillogására széles vigyor ül ki arcomra. Azt a mosolyt szemlélem. Akár gyermekeim, midőn huncutságot készülnek elkövetni. Miket én is elköveték zsenge koromban, tán hasonló orcával.
- Eeej, ez a kaján nézés! Csak nem egy kis fáramászásra vágyakozol? - kérdezek rá újfent nevetve, még sóhajának előtte.
Míg Yoko felel, vadul nekiállok a tálcákra pakolt finomságok elfogyasztásának. Néhányszor hümmögök, mikor az elsőt harapom az egyes falatokból. Lassan eszem, élvezem a zamatokat, de kezemből sosem ürül ki a sütemény. A gőzölgő kakaó és a málnás üdítő kiváló lesz utána.
- Félig arról lenne szó, hogy mit hazámban, ős-Asgardban a mágia mozgata, Stark megtalálá a gépi megoldást, félig pedig arról, hogy Odin közbenjárására megnyílának előtte Nidavellir csodakovács törpéinek kohói, hol például a Mjölnir kovácsoltata vala az ősi időkben. Segítének a kevés megmaradt gyógyító asszonyok, mágusaink és legfőképp Loki, ki a varázslás nagymestere. No viszont ugyanez fordítva is megtörténe vala számtalanszor, hisz például amikor réges-régen Odin megalkotá a Pusztító nevű mágikus páncéllényt, mi mentális úton irányítható, azt mágiával vivé véghez. Manapság már alkotának hasonló gépezeteket, csak épp robotnak nevezik őket és üzemben kalapálák össze ezeket, nem a mágikus energiákat mozgatva. Midgardon vívott háborúnk során, felépülési időszakomban, mit említék neked, én vezérelém hadba a Pusztítót elmémmel adva neki a parancsokat, de a Földön készült harci robotok is küzdének velünk. Kik a mágiát és a technológiát is jól ismerik, azt vallják, ezek nem állnak oly messze egymástól, de bizony mélyre kell ásni mindkettő tudományban, hogy a közös vonásikat megismerhessék.
Egy üveg üdítőt felhajtva kezem lendül, hogy elhajítsam a flakont, de észbe kapok és letészem az asztalra nagy kacajjal.
- Leányka, érdeklődésed szívet gyönyörködtető, de most már bevallhatod nékem: onnan ered a mágiához és az istenségekhez való közelséged, hogy te is varázsforgató volnál? Vagy istenek közül való? Az elébb úgy szólál a halandókról, mintha nem tartoznál közéjük - kérdezek bele a közepébe felélénkülve az érkezett ételek gazdag kínálatától.

Ez a japán alázat és hálálkodás igen aranyos a leánykától. Kérdésére csakhamar meg is felelek:
- A tanoda neve Xavier Iskola Különleges Tehetségeknek. Mutánsok tanulnak ott, kiknek külseje vagy ereje miatt gondja-baja akadt az embereknek fenntartott iskolákkal, okítóik pedig fajtársaik, kik feltevék éltüket a rászorulók felzárkóztatására. A mutánsok biz' csudapofák és ugyanoly érzésekkel bírnak, mint bármely midgardi! Te még nem találkozál ily lényekkel? Egyikük örökké vígságos, a másik zordon, a harmadik búval kibélelt, míg a negyedik játékos lelkű, akár Toruun ük-ük-ük-ükunokám nevelt lánya. Ne taszítson vissza, ha egynémelyikük külseje nem emberi. Egyik legjobb barátom például barlangi sápadt gyíkhoz hasonlatos és igen nagy szívű ifjonc, ki mérföldekről megérzi, ki fia-borja közeledik.
Nem mérföldekről, de ennyit tévedhet a midgardi mértékegységekben egy asgardi, ki cimboráival kíván dicsekedni.
- Tehát Lélekolvasó Xavier, ki ily lelkek ismerője, bizonyára a te emberi pszichéd számára is találhat kellő kérdéseket, mikre együtt válaszokat is leltek. Nyúlj hát ki a segítséget adó kézért, ha lelked a bánat kútjában rekedve csüggedelmezik.
Bátorító szavaimat oly mosollyal toldám meg, melyből kiolvashatja, hogy én hiszek az ő csodás gyógyulásában is, ahogy jómagam és még sokan mások is felépülének nagy megterheltetésikből. Nékem asgardi mágia juta, néki midgardi tudományok.
- Ó, Barangoló Szamuráj Yoko! Valkűrnek születni kell. Még nem láta olyat a történelem, hogy a szellemeket látók és maguk is félig-meddig maguk is szellemmé válók befogadának volna vala maguk közé bármely hölgyet. No de mindig történnek csudálatos események, mikre előtte sose kerüle sor. Ki tudja, tán egyszer fordulhat oly nyomba a sors néha-néha nehézkesen döcögő, máskor szakadékban lefelé száguldó szekér iramával gördülő kereke, amilyenben még sohsem jára és ha így lészen, meglehet, hogy egy nap megismerünk egy valkűrt, ki nem e szolgálatra születe vala, de elvállalá és képessé is válhat rá. No viszont hadd kérdem hát, hogy érdeklődésednek mögötte tán az állna, hogy tenmagad is vágynál a lelkek testből való kiszállásának elközelgését megérezve a holtakat pegazusokon röpülve védelmező hős asszonyok szerepébe? - tudakozódom kíváncsi vigyortól ragyogó orcámmal.
- Másféle történések esének meg az én univerzumomban és másfélék emitt, hová egy világkapun át csöppenék. Nálunk Asgard, mi egy másik dimenzióban vala, a Ragnarök során megsemmisüle az első falevél erezetének kezdetétől az utolsó törpesárkány pikkelye sarkáig. Az Yggdrasilt megremegteté, legallyazá, mélyen bemetszé, de el nem pusztítá világunk vége, hisz a Kilenc Birodalmat összekötő fa végtelen. Sőt a Ragnarök után az új élet belőle sarjada vala! Mi, asgardiak, midgardi testben és midgardi lélekkel jelenénk meg a Föld különböző helyein és midőn varázssegéllyel újraéledénk eredeti mivoltunkban, Tony Stark siete segítségünkre egy új haza kiépítésével. Mit nálunk a mágia mozgata, azt Midgard Oklahoma államában a pallérozott eszű feltaláló gépek útján hozá létre. Így születe meg az istenek midgardi lakhelye, Új-Asgardia a 66-os út mellett. No de e világon egészen máshogy történe. Asgard itt is különb dimenzió, mit egy ősi entitás elpusztíta, ámde megmaradott lakói Midgardra menekülének. Ehol Új-Asgard egy falu Norvégiában. Ott él királynőjük, Valkűr, ki maga félisten. Az itteni Világfáról keveset tudok, hisz igazi ismerőjével, ezen univerzum egyetlen jelenvaló asgardi istenével, Thorral még nem vala szerencsém személyesen beszélni, telefonján pedig csupán nem fogadott hívásaim sorakozhatnak oly glédában, mint a királyi testőrség felesküdött tagjai szolgálatuk felvételekor.
Sosem veszi fel a Mennydörgés evilági Istene.
Figyelem a leánykát és én is döntöm kobakom erre, arra, majd amarra és közben még grimaszolok is szemeim kimeresztgetésével, hogy szám széles mosolyra húzódjon, mintha csak gyermekeimmel bolondoznék. Újabb kérdésére az asztalra könyökölök és előredőlök bizalmas hangot megütve:
- Mit szólnál, ha megrendelnénk az összes süteményt és szendvicset, mi még terítékükön marada és hozzá néhány liternyi üdítőt? A karamella puding is igen kiváló ötlet és ha jut belőle kettő adag, akkor én is megízlelném ajánlásod után.
Ha pediglen úgy határoza, hogy jönne vélem a felszolgálóhoz, hát kísérem is és hagyom elsőként kérni. Közben megszemlélem magasságát, majd eszembe idézem, hogyan említé kicsiny ázsiai termetét. Akárha Valtrauta leányom állna mellettem, ki atyját és anyját meghazudtolóan apró. A vendégek szinte mind eltünedezének, már csak egy idős hölgy üldögél a sarokban, kávéja gőzéből az utcára meredve.

- Magamban is kiállok akár ezer ninja ellen is, de észben tartandó lészek, hogy ha ily csatára kerülne sor, abban tenmagad is részt kívánsz venni.
Ki jól ismeri harcmodorukat, az remek társ lehet a harcban. Egy kis erősítésre szükség leend, ha szembekerülnék a Kézzel, de inkább úgy adom ezt elő, mint ha csak Szamuráj yoko kedvére akarnék tenni.
- Azt beszélik, hogy uruk a pokol lakója. Én ennél többet nem is akarék tudni szentségtelen üzelmeikről, mik az odalenti világot érintik - szólok legyintve.
Az élet legkeserűbb oldalát választák vala és én azt nem kedvelém. Barangoló Yoko többet tudhat a témáról, hisz ahogy sorolja a kimondhatatlan neveket, az magáért beszél. Bizonyos, hogy megkeresem, ha a Kéz felbukkan.
A másvilági Mjölnir pusztulatának említésére asztaltársam szinte oly fehérré vála, mint Jötunheim hegységeinek hósipkái. Az asztalon átnyúlva megragadom kezét és apró mozdulatokkal nyomogatom, hogy némi életet leheljek belé.
- Mi lele vala téged? Lezuhana vérednek cukra?
Hisz akkor újabb adag süteményt kell rendelni! És ha így alakulna, rendelendő lészek magam számára is.
Úgy látám a leányka orcájának állásából, hogy igen várá a gyógymódot és csalóda, hogy mi asgardiak számára létezik, az számára nem.
- Hónapokig nem ébredék fel, mert testem így gyűjté össze erőit. Majd annakutána évek kellének vala nyugalomban, családi körben, hogy ismét harcokra képessé váljak. És amikor még nem valék ugyan készen, de támadás éré Új-Asgardiát, beszállék mágikus úton készült robotunkba, a Pusztítóba és azt vezetém hadba.
Ha már kardforgatásra és bárd használatára még nem vala alkalmas porhüvelyem akkortájt. Yoko aggodalmaskodó tekintetét és sóhajait némán figyelem. Kivételesen nem beszélek bele, érzem a csend szükségét. És némi étek szükségét is, de ezzel várok még.
- Ontottál-e oly életet, mi nem érdemelte meg vagy csak gaztevőkre csapál le? Ez sem mindegy és az sem, hogy mikor kezdéd vala. Asgardon a harc és az ellenfelek legyőzése akár az utolsó vérig inkább dicsőség, mintsem a szörnnyé válás útja. Ha a viharóriások gyilkolják a falusiakat, le kell sújtani a garázdákra. Megvédjük az ártatlanokat, családunkat, barátinkat, népünket. Nem a fegyver és a forgatása rontja meg a lelket. Az az elém pottyant Mjölnir átkot hordoza vala és oly tettekre sarkalla, megragadva felbolydult lelkem haragos oldalát, mik szükségtelenek valának. Ehhez pedig soha nem látott hatalmat is ada és attól elszakadni igen nehéz vala, ráadásul közben válék tisztává elmémben, hogy miket is követék el megszállottságomban. De a bárdommal vagy kardommal már azt tevém, mit én akarék, nem mit a düh parancsol. Te úgy érzed tán, hogy kényszerítének vala téged a csatákra és a háborúkra és ellenállhatál volna vala, de nem tevéd? Mert ez le tudja rombolni a lelket, látám nem egy emberen és nem kettőn - fejtem ki komolyan és együttérző arckifejezéssel.
Találgaték, hogy mi lehet a leányka baja. Más a gondolkodása és a hite, de némely jelenség ugyanúgy működik, bármit gondolánk róla.
- Az iskola, hol szakács valék, egy rendkívüli ember vezetése alatt áll és meglehet, hogy ő tudna néked tanácsokat adni lelked gyógyulása érdekében. Azon a helyen mindenki különleges, embereken túli és épp ezért úgy vélem, hogy szellemet hordozó, érző fegyverek okozta bánat és zavar megértése sem lehet akadály az igazgató, Charles Xavier professzor számára. Beajánljalak-é hozzá terápiára? - kérdem kezdődő lelkesedéssel.
Titokban tartják magukat, de e leányka előtt nem szükséges takargatni, hogy a Xavier Schoolban nem hétköznapi eseményeket látni nem hétköznapi lényektől.
Barangoló Szamuráj Yoko újabb asgardi legendák felől érdeklődék vala és széles mosollyal kezdék bele az újabb történetbe.
- Ó, a Valkűrök! Ahonnan én jövék, ott ők csodás istenasszonyok szárnyas lovakkal. Őrzék vala a küzdelemben elhunyt harcosok lelkét a Valhallába vezető úton, hogy senki ne térítse el azokat, de majd mind elesének a háborúban, mit Asgard és a Holtak Birodalma víva meg számos áldozattal. Mindenek Atyja Odin új életre kelté ugyan a valkűröket, de már csak a Valhallában élhetnek és ott őrzik a megboldogultakat. Az egyetlen máig élő és harcoló valkűr Brünhilda. Igazi viking asszony combközépig érő szőke loknikkal. Hasonlít Krista dédunokámra! E világon viszont egy fekete asszony a Valkűr és ő Asgard királynője Norvégiában, hol letelepedének vala. Oda el kell utaznom egy napon, hogy lássam evilági népemet. Csak a repülőjegy foglalása némileg nehézkes olyasvalaki számára, ki másik univerzumból érkeze vala - mondom tüzes kézmozdulatokkal és egy kacsintással kísérve.

- Tudomásom szerint az egyik legrégebbi ninjaklán és nem csak legendák övezik, hanem csakugyan sötét erőkkel cimborál. A szolgálói egy démonnak hódolnak és tőle merítenek erőt olyanokhoz, mint holtak feltámasztása és szolgálatukba állítása, az elme átmosása és a mágia különböző csodái. Honnan én jövék, ott New Yorkba is betevék hangtalanul lopakodó lábukat, de számos hős akadályozá őket és így ármánykodnak ugyan, de hatalmukat nem terjesztheték ki e városra. Veres ruhákban ólálkodnak és jelük egy vérben tocsogó kéznyom. Ismerős tán ebből valami?
Válasza érdeklődésemre fog számot tartani, hisz ha a Kéz itt is szövi setét hálóját, meg kell találnom e világ azon hőseit, kik felléphetnek ellenük. Mutáns barátaimra nem szívesen dobnám rá a nindzsák elleni küzdelem sózsákját, ha valának mások is, kiknek variánsai az én univerzumomban már sikerrel lépének fel a veres csapatnak ellene.
Yoko vigyora kissé vészjóslóvá válik. Különös e hangulatváltozás és a háborúzással kapcsolatban némi élvezet mutatása tőle. Több rejtelmezhetik benne, mint gondolám.
- Ha Loki midgardi volna, ninjaklánt vezetne, hisz ő az Ármányok és Cselszövések Istene. Asgardon éle vala egy hozzá hasonló istennő is, Amora, ki szintén nem átalla bármit és bármit felhasználni hatalma kiterjesztéséért. Rajtuk kívül viszont az asgardiak között nem sok követője akad az általad felvázolt hatalmi ügyeskedések követőinek. Vagy erővel vagy tárgyalások útján oldánk meg mindent, de kik a hazugság erejében hisznek, azokon által tudunk látni.
Vala szerencsém nékem is ilyenekhez szenátorként és királyként, no meg a Loki és Amora mesterkedései miatti bonyodalmak megoldójaként. Nemigen tetszetős, hogy Barangoló Yoko így isteníti a ninja módszereket. Gyanakvóan húzom fel szemöldököm és előrehajolok, hogy suttogjak e kényes témáról a lassan fogyatkozó vendégsereg elcsitulása miatt beálló sokkal halkabb alapzajban:
- Gyakorta alkalmazol ily megosztó és uralkodó eszközöket? Tán te magad is részesülél a ninják kiképzésében?
Tán nem oly tiszta az a szív, mint amilyennek tűnik. Ettől még valósággal remek asztaltársaság és nem leszek megkövezendő, hisz jómagam sem valék tévedhetetlen. Azt mondám, hogy az valék, de tudom, hogy nem így vala.
A bárdról és az asgardi fegyverekről zengett ódáimat a leányka élénk figyelemmel kíséri és ez kedvemre tesz.  Öröm ily hallgatóságnak előadást tartani! Még arról is hajlandó valék beszélni, hogy mit élék meg a másik Mjölnir forgatása idején. Látom is, hogy a lánykát is elkedvetleníté e szomorú történet.
- Köszönöm, de ez már a múlt, életem része, mit már magam mögött hagyék. Jómagam is örvendezék, hogy akaratommal megfeszítésével meg tudék szabadulni a pöröly rontásától.
És barátaim segélyével, kik felsorakozának, de a sikert inkább magamnak tudám be. Nem tehetének volna vala semmit, ha én nem akarám a szabadulást.
Az a düh, mi akkor éle bennem, sok millószoros lánggal lángol legyőzőm szívében, kiről nem szívesen ejtek szót.
- Elpusztíták vala, hogy más lelket már ne rontson meg. Bármekkora erőt is tuda adni, tisztátalan vala, nem úgy, mint az igazi Mjölnir, mit Thor barátom forgata.
Mangog aprítá fel azt a varázserejű fegyvert és ezt jól tevé.
- Az asgardiak mágiája igen erős. Lelkünk is gyorsabban gyógyul sebesülésiből és fehér mágiát gyakorló asszonyaink is igen tehetségesek a regenerálásban. Mindez pedig azért segíte rajtam, mert visszatérék családomhoz, mely ezer gyógyítónál is jobb hatással vala rám. Gyengébb akarat és egy magányos szív könnyedén beleroppanhata volna vala egy ily megrázkódtatásba, de Asgard Oroszlánján nem foga ki a másvilági Mjölnir sem! - fogom újra dicsekvőre a hangvételt érzékelve, hogy lenyűgözém Szamuráj Yoko-t.
Szemeiben különös érzés villana. Nyoma sem vala benne az életvidámságnak, sem a ninják árnyműveleteit kedvelő gondolatnak, inkább egy pillanatra mintha egy öreg lelket mutatna. Tüneményes és sokszínű ez a leányka.
- Tán te magad is élél át oly borzalmakat, miknek égbe magasodó hegységén még nem tudál átmászni, Barangoló Szamuráj Yoko? - kérdem.
Tán nem én leszek a legjobb lélekgyógyító, de szívet vidámító mondatokat biz tudok szólni.

- Sőt tán még e város is. Még ha oly nagy is, de élményeket nyújtó helyekben igen gazdag.
Én legfőképp feladataim miatt járám meg az világűrt, később kíváncsiságból is.
- Pedig még mily csoda volt sok évszázada, midőn egy tengerész átére egy messzi földrészre térképpel, kvadránssal és a tapasztalatával. Mióta viszont némelyek kijutának a csillagok közé űrbe szálló hajókkal, azóta a többiek a földről már fel se néznek. A sok lehajtott fejű járókelő néha próbálná kedvemet szegni, ha az nem lenne oly életvidám. Fel a felhők felé, Naphoz, Holdhoz és a csillagokhoz vetni a tekintetet! Onnan jön az életet tápláló erő, nem a betonból. Néked ezt nem kell hosszasan ecsetelnem, ennek örülök! - fejtem ki lelkes kézmozdulatokkal és ragyogó orcával.
A legkitűnőbb asztaltársaság, kit csak fellelheték. Még szemei is csillogának, hogy értém, miről szólnak szavai.
- Bizony észjárásoddal és tenmagad ismeretével megtoldád testi erődet! Az ily harcosok gyakorta jeleskednek párbajokban. Fogadni mernék három rekesz vanaheimi sörben, hogy kik téged alábecsülve megtámadának, azoknak nem egyszer vevéd el kedvét azonnal egy meglepően képzett küzdőt mutató mozdulattal - szólék elismerő bólogatással.
Engem barátaim minduntalan azzal ostromlának, hogy önnön értékeimet kidomborítom és túl nagyra tartom, az ellent pedig túl magasról nézem. De ugyan hogyan kerülénk volna vala ki annyi harcból győztesen együtt, ha így tennék? Ugyan miért vivének volna vala magukkal annyi kalandra, ha csupán bajt hoznék fejükre?
A gyermeki kajánság újonnan felkúszik Yoko orcájára. Kíváncsivá levék, hogy mire készül. Meg is sejdítem, hogy az az esernyő nem csupán az ég könnyezésétől óvja meg.
- Á, mily fondorlatos! Efféle kardról még nem hallék, de a legjobb rejtekfegyver lehet. No de ha ninjákat emlegetél, tán a Kéz szolgálóiról is tudsz? Ők veszedelmes harcosok valának és álnok árnyékszervezet csatlósaiként támadának meg jóravaló embereket is. E világon még nem hallék róluk, pedig itt lehetnek.
Csupán néhány ellenfelükről tudok, legalábbis kik az én univerzumomban küzdének ellenük.
- Mily remek történet vala egy kardban, akarom mondani esőernyőben! Fürge Fandral barátom már költene is róla egy nótát. Őt kedvelnéd, kiváló kardforgató és a szavaikkal is majdhogynem oly jól bánik, mint jómagam.
De azért engem nem múlhat felül. Bele is nevetek a gondolatba.
- Midőn ideérkezék, vígan hordám bárdom a hátamon, de túl sok rettegő tekintet vetüle rá. Ezért csomagolám oly formába, miből nem gondolák, hogy fegyver vala benne.
Meg is mutatom a székem mellé támasztott tokot, miben nagy súlyú kétélű csatabárdomat hordom.
- Legelébb nem vala másom, mint egy zöld hálóruha, mibe beletekerém, hogy ne hozzon remegést az ártatlan járókelőkre. Később készíttetém e bőrborítású tartót, mit legtöbbször egy különös hangszer hordozójának vélnek. Nemes acélból készült kardom is vala, de ide ezt hozám.
Fegyverek után istenségekről ejténk szót. Már beszélgetésünk elején megragadá figyelmem, hogy Barangoló Yoko tudákos a témában.
- Azokból itt rengeteg vala, teljességgel körbeölelének - nézek el a könyvtárrész felé, mit a büféből is jól látni.
Az asgardi fegyverekről mondottak éppúgy megragadák társalkodó partnerem figyelmét, mint enyémet a japán harci csodák.
- Úgy bizony! A mágiával a pöröly vagy más varázsfegyver a mindenség erejéhez csatlakozott és ad abból hordozójának, kit ha elszakítának eszközétől, lelke egy része is kiszakad belőle és sokáig nem leli önmagát. Egynémely fegyver képes arra is, hogy ha a harcos elvonul magányába, akkor ebből merítsen még több erőt és lélekben egyesüljön az univerzummal, hogy megállíthatatlan legyen, de ez nem mindre igaz. Más fegyvereket csak az arra méltók forgathatnak, csupán a tiszta és bátor szívnek, nemes szellemnek engedik át magukat. Kapu is a fegyver, de olykor kaput nyit. Asgardról Midgardra vagy egyszerűen teleportál egy világon belül.
Sóhajték egy nagyot, amidőn arról esik szó, hogy mágikus fegyverrel rendelkezék-e? Fejemet megrázom és egy pillanatra szemem is lecsukom. Miket a másvilági Mjölnirrel tevék, azok elmémbe égének és noha már nem kötnek gúzsba, igen megrázó emlékek.
- Megtalála engem Thor pörölyének egy mása oly időben, miben kesergék és dühben valék áldozatok miatt, kiket nem tudék megmenteni a háborúban. A Viharistenéhez hasonlatos erőt kapék a fegyvertől, de vérszomjjal jára hordozása. Végül sikerüle elszakadnom tőle és lelkem is helyreálla. Így a kozmosz erejétől is meg kelle ugyan válnom, de az én sorsom az, hogy enélkül legyek mindenek védője, gyámolítója, apa, férj. És egy nagyvilági ínyesmester.

Kedvemre való az ily túláradó figyelem, mit történeteimmel gyakorta elnyerék. Beszélek is hát lelkesen és kérdezek. Szemöldökeim felszaladnak, amikor a leányka megindokolja, miért érzi túl nagynak a várost.
- Orrod oly érzékeny, mint egynémely főszakácsé, ki nem csupán ízlelőbimbóira és tapasztalataira támaszkodik, hanem szó szerint kiszagolja a készülő fogások állapotát? Így már értem, hogy buszra szállni gyomorforgató élmény lehet számodra. Gépszekér vezetésével tán kevesebb időt kellene a tisztálkodást nélkülöző avagy munkájában megbüdösödő nép körében töltened. Vezetsz, Barangoló Yoko?
Én nem szaglásom által vezérelve főzök, de ismerek oly séfeket, kik igen. Innen tudom, hogy a különleges érzék pedig különleges érzékenységgel is jár. Ezért kísérlek meg javaslatot tenni, bár New York közúti közlekedése sem egyszerű és nem is veszélytelen.
- Te a természet gyermeke valál, kinek a zubogó vízesés moraja kellemetesebb, mint az utca sokadalmának zajongása? A csillagok ragyogása valóban magával ragadó és ha meg is fordulsz egy-kettő környékén, akkor még ismerősek is lehetnek. Járál az űrnek végtelen utain, más bolygókon, más világokon?
Akár igen, akár nem, beszámolandó lészek önnön csillag- és világközi utazásimról.
Lám, nem is szükségeltete vala hosszú idő és meglelénk közös témánkat, miről Yoko is hosszasan mesél. Értően bólogatok a naginata-ra.
- Jómagam harcosként nevelkedék és a midgardi fegyverek éppoly csuda alkotások, mint amiket mágia szövevényében vagy más világok kovácsüllőin foganának. A naginata valóban egyedi és szépséges fegyver.
Midőn Asgard a Földre költözék, tanulmányozám hadviselését és fegyvereit. Egy midgarditól szívesen hallgatom, hogyan használják és miként vélekednek róluk.
- Ismerek néhány asszonyt, ki oly kijelentések hallatán, hogy ők elmaradnának a férfiak mellett erő tekintetében, bizony ádáz küzdelmet vívnának és bebizonyítanák az ellenkezőjét. Még a midgardiak között is akadnak dicső női harcosok, kiket igen komolyan kell venni.
Értem, amiről szóla és sokszor igaz is, ám sokszor nem. Már szinte, szinte csillapítja éhségemet a részletes beszámoló, mit továbbra is lelkes helyeslésekkel és csillogó szemekkel hallgatok.
- No hát, én is jeleskedék abban, hogy amikor kell, bátor szívvel és kivont bárddal rohanjak a harcba, hogy győzzek, de amikor elkerülhető és tárgyalásokkal is lehet csatát vívni, akkor így tegyek. Nálunk ezt egyszerűen bölcs harcosnak hívják azt, mi ezek szerint te is valál, Szamuráj Yoko. Fegyvereidet is hordod magaddal a világ különböző szegleteibe utazgatva?
Íjjal nehezen járkálhatna, de a naginatának készíthető oly tok, mi nem kelt félelmet az utca emberében. Egy kardhüvely pedig New York színes seregletében szinte már megszokott, légyen bár sportoló avagy jelmezes ünnepségre készülő a penge hordozója. Kíváncsi valék, Yoko milyen fegyvereket hoza magával e városba.
- Asgard istenségei fölé azok az univerzummal közel egyidős lények tartoznak, akiket úgy nevezünk: Ők, Kik Az Árnyékban Ülnek. Egy-egy korszak végével elhozzák a Ragnarököt, mi Asgard és lakói pusztulásával minden energiát felszabadít, hogy abból újjáteremtsék honunkat mindannyiunkkal együtt. A te pantheonodban is léteznek hasonlók?
Soha semmitől nem rettegő szívem most összeszorul és borzongató érzéseket küld végig hátamon, ahogy azokra gondolok, kiknek hatalmához képest még Odin ereje is aprónak számít. Emlékszem világunk pusztulására, családom és barátaim holtára, majd sajátomra és az újjáéledésre. Örök remény és örök körforgás, de ettől még a mögötte állókra gondolni minden isten és pláne minden halandó szívét megremegteti.
Sokkal örömtelibb, hogy kapok egy történetet, mit ízes színesítéssel ad elő a leányka. Közbeszólásokkal, hümmögésekkel, elismerő füttyentéssel, hohózással kísérem a fordulatokat. Logannel is volnának közös érdeklődési területeik, ha csupán a japán harci kultúrát és a szamuráj fegyelmet nézzük. A végén egyetlen tapsot is megengedek magamnak. Néhányan idefordulnak, de csak a lelkesen vigyorgó orcámat láthatják.
- Lenyűgöző történet és tanulságos! Gyermekeimnek is ilyeneket szokék vala mesélni, mert kidomborodék e regékből, hogy miért érdemes küzdeni és mitől jobb tartózkodni. Amellett valósággal érdekfeszítő is, hisz úgy mondád el, ahogy csak szívvel és lélekkel lehet. Nem gondolál még rá, hogy tanítónak állj vagy előadásokat tarts?
A felkészültsége adott és lenne sikere, ha kiállna a közönség elé.
- Asgardon a fémek, fák és minden más anyag is sokkal erősebb, mint Midgardon. Fegyvereink így igen sokat bírnak, ahogy önnön bárdom is évszázadok óta szolgál engem. De bizony valának nagy hatalmú varázslók is, kik elképesztő tulajdonságokkal áldják meg a tárgyakat. Thor pörölye, a Mjölnir valóban a legismeretesebb ilyen e a világon. Csak az arra méltó szívűek képesek felemelni, de ezt nem úgy kell elképzelni, hogy a pöröly eldönti. A világmindenség erőinek egy oly szelete van ráöltve, mi meg tudja mondani valakiről, hogy az ő kezében van-e helye a fegyvernek avagy sem. De uralkodónk, Mindenek Atyja Odin is rendelkezik csodafegyverrel. Lándzsája örökké visszatér hozzá, bármily messzire dobja és kaput is tud nyitni vele a Kilenc Világ bármelyikére.
Izgő-mozgó poronttyá változa időközben a leányka, annyira hévbe hozá a fegyverek kérdése.
- Vala szerencséd mágikus fegyverhez vagy olyanhoz, minek lelkével kapcsolatba tudál lépni?
Emlegeté ezt és hihető is, hogy más vidékeken vannak oly fegyverek, mikben valódi szellem lakozék. Újabb jó történet lehet!