Franket sokféleképpen tudnák leírni. Törődő, bár nehezen megnyíló apa és szülő, jó bajtárs és barát. A saját traumáival küzdő harcos. De a leggyakrabban a média a szociopata, az önbíráskodó és a fegyvertartás szigorításának két lábán járó példája címeket aggatja rá.
Egy pszichológus valószínűleg beilleszkedési zavarral diagnosztizálná, de ezzel elsiklana a felett a tény felett, hogy Castle tisztában van azzal a ténnyel, hogy amit csinál az szükséges rossz. A családja elvesztése miatti fájdalom csitulásával is látja, hogy milyen gondol vannak azzal a rendszerrel, ami arra kényszerítette, hogy a saját kezébe vegye az igazságszolgáltatást. Ezt az önhatalmúlag magára ruházott jogot azonban nem is hajlandó már elereszteni. Mondhatni eléggé kényelmessé vált számára a rögtönítélő bíróság és a hóhér együttes szerepe, de az igazság emögött az, hogy felismerte a tényt, hogy a képességei, képességei és az erőszakhoz való szoros kötődése alkalmassá teszik arra a kíméletlen feladatra, amihez foggal körömmel ragaszkodik.
Ehhez mérten az esetek többségében hideg logikával és sziklaszilárd elszánással veti bele magát a véget nem érő hadjáratába.
Bár a legtöbben egy sztereotíp '80.as évekbeli akcióhősnek tekintik, Frank képes kialakítani és fent tartani kapcsolatokat, bár ezek nagy része nem több, mint hasznos szövetséges. Tudatában van annak, hogy ilyen küldetés mellet veszélyes bármiféle mélyebb és tartalmasabb emberi kapcsolat, de akik még megmaradtak neki a Megtorló előtti életéből, nagyon sokat számítanak rá és a pokol összes démona sem tarthatja vissza őt attól, hogy szavatolja a biztonságukat.

Frank Castle egy sokoldalúan képzett katona, akit az évek gyakorlata és jelleméből adódó jéghideg céltudatosság tesz élő fegyverré. Bár nem olyan kifinomult a stílusa mint Fenegyereknek vagy Vasökölnek, de a seregben elsajátított közelharci fogások és a krav maga ismerete olyan emberré teszi, akinek senki nem akar a rossz oldalára kerülni.
A seregben számtalan fegyvert megtanulta kezelni a lőfegyverek széles választékát és pont olyan hatékony egy mesterlövész puskával, mint egy sörétessel, vagy rakétavetővel. Ennek megfelelően a reakcióideje és helyzetfelismerő képességei is rendkívül fejlett egy átlag civilhez képest, lehetővé téve azt, hogy nagy számú ellenfél ellen is sikerrel vegye fel a harcot.
A tevékenysége miatt egy kisebb seregnek megfelelő fegyverarzenállal rendelkezik, amiket általában a városban elszórt rejtekhelyein, vagy a páncélozott furgonjában tárol az ikonikus, halálsfejes kevlar páncéllal együtt.
A katonai kiképzéséből eredően Frank tisztában van a taktikai és stratégiai tervezés alapjaival, így képes olyan terveket kidolgozni, amik magas százalékos eséllyel biztosítják számára a túlélést olyan szituációkban, ahol számottevő túlerővel kell szembenéznie.

Skinny Ricky keményen zihált, miközben a szíve úgy kalapált, mintha élete sprintjét futná. A konténerben lévő ládák sokkal nehezebbek voltak, mint ahogy ő azt elképzelte és ő sokkal, de sokkal gyengébb volt, mint amilyennek hitte magát.
Átfutott az agyán, hogy újra el kellene kezdenie kondiba járni, miközben az egyensúlyáért küzdve, labilis léptekkel toporgott oda a teherautóhoz. A tüdeje keményen üvöltött az oxigén és nikotin iránt és egy hosszú pillanatra megállt kifújni magát, miután felszenvedte a teherautóra a kezében lévő ládát.
A kocsi oldalának támaszkodva levette magáról a csurom víz melegítőfelsőjét és a fáradtságtól remegő kezeivel elkezdett matatni a farzsebében. Egy doboz cigarettát túrt elő és mormogva rágyújtott a halálrúdra. A nyugalom egy halovány árnyéka járta át a tarkóját, ahogy az első slukknyi nikotin leért a tüdejébe. Hosszan lent tartotta a füstöt, majd kéjesen elnyújtva fújta ki az orrlyukain keresztül, mintha egy sárkány lenne.
- Ricky mi a fenét csinálsz itt? - ripakodott rá a főnök megtoldva a kérdést pár keresetlen kötőszóval – Ha nem végzünk mielőtt kiérned a yardok, nagyon rá fogunk fázni.
- Jól van, már higgadhatnál már a francba Ernie – fújt ki egy újabb adag füstöt az orrán Ricky – Egy cigibe senki nem halt még bele.
Elfricskázta a félig elszívott bűzrudat, de új dobozt már nem tudott felvenni. Ebben az akadályozta meg, hogy pár tizedmásodperc alatt a háta körüli izmok iszonyatos sebességgel váltak egy véres darálthúsra hasonlító masszává. Ricky füleiben egy tizedmásodpercre visszhangzott egy lövés hangja, de aztán magas csengés vette át a helyét. A látómezejét már elkezdte szegélyezni egy sötét karika, ahogy előre dőlve elfordult a tengely körül. A növekvő feketeségben már csak egyvalamit dolgozott fel a tudata. Az utolsó dolog, amit a látóidegei közvetítettek az agyának az egy túlméretes, felette elsuhanó fehér koponya volt. A hallása még tökéletesen működött és ez közvetítette felé a környezete történéseit, bár olyan érzése volt, mintha mindenre egy hangtompítót tettek volna.
Apró pötyögő hangok bombázták az egyre gyengülő dobhártyáját, amikre mély, basszus hangú dörrenések válaszoltak.
Ricky még küzdött azért, hogy megpróbálja újra kinyitni a szemét, de hátából kiinduló sötét hűvösség egyre távolabbra kúszott szét a testében. A lapockái, a vállai, a csípője is egyre nehezebb lett, míg végül a kezeit és a fejét is elérte a fagyos sötétség. Úgy érezte magát, mintha jeges víz alá merítenék és nem tudna feljönni a felszínre. Ez volt élete utolsó gondolata, mielőtt a testét uralma alá hajtó hideg álomra nem szenderítette.