Amint megérkezett a pizzafutár csak remélni mertem, hogy nem azt hiszi valaki megkukkant és zombivá változott. De szerencsére ki nem ejtette a kezéből a pizzásdobozokat, időben jöttek ki a többiek hozzá, hogy láthassa csak későn ünneplők vagyunk, legalábbis Gwen Az volt, csak ráeszmélhetett a futár is, hogy mi történik és nem hívja fel a tévéseket jöjjenek ide ki, mert szenzációs dolgot látott.
Ő is a jussát várta ahogy a Vaják és miután megkapta a zsét, már menekült is, mint az egér a londoni tűzvésztől, nehogy nagyobb trauma érje őt annál, amit látott most.
Segítettem bevinni, persze, hogy segítettem, már azt gondoltam, hogy ők is meg én is lenyugodtam annyira, hogy ne tegyünk egymásnak megjegyzéseket. Biztosan tudták, hogy ki mit rendelt.
Azt még éppen sikerült elcsípni, amint Lacey Nielhez beszélt, hogy miért ne kellene foglalkoznia vele, hiszen rá bízták Nielt.
- Nyugi Lacey, Niel már nagyfiú nem kell őt is pesztrálnod. Tudja, hogy mit csinál. – kacsintok s, gyorsan elfordulok azokkal a pizzás dobozokkal, amelyek nálam vannak, nehogy kiolvassak bármit is a szemeikből. Elfoglalt vagyok. Jah. Ők is láthatják, hogy nincs időm veszekedni és ezért is osztom ki azokat a dobozokat, amiről lerí, hogy kié lehet. Már pizzáztam a többséggel, amelyik pedig pluszba volt és úgy gondoltam, hogy talán jó szívűek voltak és gondoltak rám – nekem mindegy volt, csak legyen rajta sonka és az ananászt felejtsék le róla – azt magamnál tartottam miután felnyitottam és konstatáltam, hogy ez olyan, amit én is megennék.
Igen ám! De megpillantottam valakit árválkodni – valószínűleg elloptam a pizzáját, kisajátítottam és ezért most ő éhezik, de túlságosan udvarias ahhoz, hogy szóljon érte. Elvettem magamnak két szeletet és a doboz többi maradékával odasétáltam hozzá és felé nyújtottam.
- Kérsz ebből? Azt hiszem véletlenül lenyúltam valakiét. – százwattos vigyort varázsolok az arcomra és poénból ki is veszek egy pizza szeletet, majd Gwen felé nyújtom, harapjon rá nyugodtan. De az is lehet hogy, talán a dobozból veszi el, na mindegy. Én megpróbáltam humoros lenni és kedves is egyszerre, de ezt a napot már nem én fogom megmenteni.
A továbbiakban inkább csak megpróbáltam nem útban lenni – valahogy mindig sikerült ennek ellenére is, ha egy kicsit rend lett, akkor leültem a tévéhez és vártam. Vártam, hogy szépen elszállingózzanak és mindenkinek legyen ideje nyugovóra térni, én nem fogok egyhamar.

B aszkiiiii. Le leszek állítva, szédülő fejjel, nagyjából felfogom, több szempontból is, a kispadra ültetve, mint egy gyerek, miközben elrabolták Freddyt, lepókhálózva, elzárva a menekülési utaktól, megalázottan.
Lili természetesen viselkedik, ahogy a szegény részegekkel szokás, én majdnem hányok.
Fogalmam sincs hogy az istenbe lyukadtam ki ilyen állapotban egy széken.
Laceyre meredek, aki nem hagy elmenni, kis híja, hogy ne lábadjon könnybe a szemem, hogy pont ő, mennyire csapdában és milyen hülyén érzem magam.
-Akkor csak lefekszem, ha megengeditek. Nem vagyok éhes.
Dünnyögöm. Valami gondolat jut még a forró fürdőnek is. Úgy érzem elvesztettem egy komoly csatát, lefújták a mérkőzést és remeg az egész valóság körülöttem, a pókfonál is segít még jobban megalázódni.
Közben zajlik körülöttem a kajálás, de egyre zöldebb vagyok, semmi másra nem vágyom, csak a fenti fürdő csapvizére, sok mindent kell kimosnom magamból.

//Niel el, sorry a nyünnyögéséért és köszi a játékot//

Alig sikerült kikeverednem a pavilon alól, ahol épp időben közbeléptem, mielőtt Freddy és David olyasmibe kezdtek volna, amit később biztosan megbántak volna, legalábbis a kényelmetlen szituáció érzése alaposan kiütlözött az arcukon. Nem volt egyszerű betartanom a Romynak tett ígéretet, hogy rendet rakunk Lilivel. Elég volt csak arra visszagondolnom, hogy még voltaképpen ő is tőlem várta a megoldást, de legalább egy helpet a bentiekhez.
Visszatértem a házba, ahol a nappali már kezdett megnyugodni. Niel és Laze, akik az este elején túl sok alkohollal próbálkoztak megtámogatni az estét ki-ki a maga módján, most már úgy tűnt, összeszedték magukat. Nielt nem igazán értettem miért akarta David képét beverni, Davidet pedig nem értettem, hogy miért volt még mindig annyira... furcsa a társasággal, mindenesetre ennyi mindenki között csoda lett volna követni az eseményeket. Hiszen Milessal voltaképpen a végére csöppentünk be, nem számítva arra, hogy pillanatokon belül nem csak az lesz a legnagyobb probléma, hogy Romy véletlenül lecsapta a főkapcsolót és elment az áram.
De végre találkoztam Alverssel, akiről már hallottam pár sztorit. A tag nem úgy tűnt, mint aki repes ezért a társaságért, de talán még öt perc együtt töltött időt is soknak tartanék ha mellettük kellene eltöltenie. Ebben most kicsit egyet tudtam érteni vele. Valami nem működött ebben a szervezésben és a mindenki ismerje meg egymást egy kicsit elborult mindenki mutatkozzon be a legrosszabb oldaláról szituációba.
Én csak egy szelet pizzára vágytam. Az illata betöltötte a nappalit, és a gyomrom megkordult. Az éjszaka már így is túl sok stresszel járt, és most már csak egy kis nyugalmat szerettem volna. Odasétáltam az asztalhoz, ahol a pizzák sorakoztak, és egy pillanatra elidőztem a különböző feltétek között. Végül egy klasszikus pepperoniszelet mellett döntöttem, amely mindig is a kedvencem volt.
Leültem az egyik üres fotelbe, és nagyot haraptam a pizzába. A sajt forró volt, a pepperoni pedig épp elég csípős ahhoz, hogy felébressze az ízlelőbimbóimat. Ahogy lassan rágcsáltam a szeletet, figyeltem a többieket. Láttam, ahogy lassan, de biztosan mindenki kezd visszatalálni a normális kerékvágásba. Az elharapózott állapotok megszűntek.
Visszagondoltam a halloween filmezésre, ami igazán rosszul sült el. Az ötlet, hogy mindenki beöltözzön, elsőre jó mókának tűnt, de a végeredmény inkább volt kaotikus, mint szórakoztató.
De most, hogy már mindenki kezdett megnyugodni, én is lassan ellazultam. A pizza után egy hideg üdítőt vettem magamhoz amihez Laze biztosan nem férhetett hozzá, hogy aztán Lilihez vigyenek a lábaim. Szerettem volna meggyőződni róla, hogy vele minden rendben van-e már.
- Szólj ha segítsek még valamit. Bocs, hogy itt hagytalak velük, de nem tudtam egyszerre két helyen lenni. Ha van kedved dumálni, akkor tudok egy jó helyet. Odakint most már száraz az idő és annyira hideg sincs. - biccentettem egyben a plafon felé is. Ha valahol, hát ott nyugiban tudunk beszélgetni is később, ha szüksége lenne rá. Aztán még egy szelet pizzát vettem a fogaim közé, hogy aztán telefonon lepötyögjem Romynak, a káosz elhárítva.

Köszi, Gwen! Majd mondd, ki mennyit dobjon be a közösbe! - ő legalábbis nem tervezte az egész költséget a póklányra terhelni. Nem-nem, a saját részét mindenképp ki szerette volna fizetni. Gondolta, lesz majd pár óriáspizza a legnépszerűbb ízekből, aztán annyi.
Fél füllel csípte el a női Harries magyarázatát és megoldását az ital okozta káoszra. Vagyis az ital által potenciálisan okozható káoszra.
- Lacey, csodálatos vagy - mosolygott rá megkönnyebbülten. Szíve szerint a nyakába ugrott volna, hogy átölelje a lányt. Tényleg jó lett volna, ha mindenki visszaáll az alkoholmentesre, vagy csak elkortyolgat egy kis vizet, és minden simábban is mehetett volna.
Azt kevésbé viselte jól, hogy Kaine távozni készült. Benne bízott legjobban, hogy segít kézben tartani a szituációt. Kissé szíven ütötte, hogy csak így le akart lépni Freddy után. Nem mintha nem értette volna a problémát.
- Oké - bólintott rá, miután vett egy nagy levegőt. A portál szikrázása most annyira nem hozta lázba. Ellenben Lacey-nek hálás volt, amiért beugrott Niel elé, mielőtt még valami butaságot csinálhatott volna. Aztán mire kettőt pislogott, már egy pókfonálból készült vezetőszár volt a kezében, Niel-lel a végén. A portál szomorúan integetett mellettük. - Csak kerüljük el a katasztrófát - kérte sóhajtva Kaine-től, majd útjára engedte Freddy után. Aztán csak nézett tanácstalanul, előbb a kezében tartott pókfonálra, majd Niel-re és Lacey-re. Szerencsére ekkor érkezett az a felüdülést jelentő beharangozó Miles-tól.
- Nos, akkor menjünk enni valamit - ajánlotta a másik párosnak. Azzal a maga részéről el is indult a nappali felé és remélte, nem kell Niel-t vonszolniuk. A nappaliban már átadta a részeg mágust Lacey-nek, ő pedig szerzett maguknak tányérokat és pizzát.
A maga részéről megnyugodott egy kicsit, hogy mindenki más is elnyugodott. A kaja után elengedte Niel-t is – a macskakarmok hasznosak voltak valamire. Aztán csatlakozott Crystalhoz az elpakolásban. Leginkább a mosogatógép bepakolásával.
   

Talán a pia eltűnése után egy kicsit kezdett helyre állni a dolog, vagy nem tudom. Kevesebb káosz forrás volt és ezt nem tudom, hogy nyugalommal vagy inkább aggódalommal kellene eltöltsön. Mindenesetre nemsokára a pizza is megérkezett. Először Milest láttam meg beérkezni a pizzás dobozokkal. Úgy gondoltam, hogy a nappaliban segítek helyet találni a dobozoknak, bár ő ügyes volt és talált helyet nekik a dohányzóasztalon. De ha ki akarták osztogatni, akkor rájuk hagytam teljesen.
- Hozok ki tányérokat azoknak, akik nem a doboz felett akarják megenni a pizzájukat. – a fiúkból kinéztem, hogy nekik nincs szükségük ilyesmire, de a lányok, bennük volt még némi tartás, legalábbis az én szememben.
Nem tudom, hogy ők mennyire szeretik ketchuppal vagy elegendő-e a ketchup a pizzájukhoz, inkább hoztam azt is magammal.
- Elcserélünk egy szeletet Miles? Én még sosem ettem ananászosat. – vallottam be és reméltem, hogy egyetlen szeletet nélkülözni tud. Persze megértettem azt is, hogyha nem akart volna cserélni, nem azért kérdeztem, csak kíváncsi voltam, olyan jóízűen ette! Csak kíváncsi voltam rá.
Mindenesetre abból a pizzából, amit én kértem sokat nem tudtam megenni, noha ette magát a pizza ez így van. Lockjaw is könyörgőn pillantott felém és az egyik szeletet ki is nézte a kezemből, mert odaadtam neki. Tőle nem féltettem az ételt, de ezt persze sunyiba tettem, kicsit elfordultam, mert sejtettem, hogy lesznek, akik azt fogják gondolni, hogy mérgezem a kutyám és azt a pizzaszeletet ők is megették volna. Persze, hogy megedték volna. De Lockjaw nem olyan kutya, mint például Arrow. Jó, csokit nem szoktam adni neki, félek máshová teleportál el és rosszul lesz tőle a végén.
Ha a pizzaevést letudtam és mindenkin azt láttam, hogy jól laktak és mindent letettek már, üres a dobozuk, akkor minden maradék erőmet összeszedtem és először enyhe szellőt kezdtem el formálni, ami felkaphatta a szemetet és így nem kellett nekik összeszedni, ha véletlenül bekerült egy mobiltelefon is, akkor azt ki tudtam húzni és visszaszolgáltattam a tulajdonosának, vagy bármi ilyesmi történt volna. Kicsi hurrikán lett belőle, olyan, amit Taz von maga köré, csak itt most nem volt semmiféle kis állat a hurrikán közép pontjában, csak a szemetünk, amit a szemetesünkben landoltattam odakint. Nem akartam idebent hagyni a dobozokat, szerintem a többiek sem.
Jó tudom, feltalálták a porszívót is, de így egyszerűbbnek gondoltam és még látványos is volt, ahogy eltűnik a pizzás doboz. Na jó, lehet, hogy ez csak nekem volt szórakoztatok, nekik annyira nem. Ha ezzel készen voltam és még intézkedni kellett a rendrakásban, mosogatásban, akkor álltam a többiek rendelkezésére. Utána pedig, úgy döntöttem, hogy felmegyek az emeletre és lemosom az arcomról a mai napi festéket, ügyelve, hogy semmit se fogjak vele össze.

Nem igazán emlékszek arra, hogy ilyennek indult a buli, igaz Kaine-vel mi elvoltunk pár percig, de akkor se gondoltam, miszerint erre fogunk visszaérni. Persze haragudni nem tudok senkire, azt teljesen rábízom a tulajra, inkább az esik rosszul, hogy amilyen gyorsan elszabadult a buli, pont olyan gyorsan el is halt. A többiek már a pizza rendelésről beszélnek, meg a rendrakásról. Volt, aki egy kis jégesőt kapott a nyakába, hogy most bosszúból, vagy kijózanítás céljából, az nekem nem egyértelmű, találgatni meg nem szeretek.
Már remény se volt arra, hogy elengedjem magam… főleg ez akkor tudatosult bennem, amikor Kaine kiönti az italom, majd a hatástalanított poharat visszanyújtotta a kezembe.
- Köszi…apu. – a végét már elharapom, hogy csak én halljam. Remélem a nagytakarítást, nem azoknak a reszortja lesz, akik semmiről se tehetnek. Még egyszer szétnézek és Niel portálján akad meg a szemem. A fiú, úgy tűnik a könnyebbik utat választja, és egy portálba próbál beleugrani, ám pont elfordulok, mert Gwen a beszámol a rendelés állapotáról, szóval Niel szökését nem látom.
- Na, az király, akkor hamarosan kijózanodik, akinek ki kell, vagy kihányja a pizzát, ez a fifti-fifti. – bólogatok elgondolkodva, ezzel igazolva saját állításom, mint valami bolond tudós. – Na, ja….
- Jaj ne értsd félre, csak menőnek gondoltam a Pókcsaj elnevezést, mégiscsak jobb, mint a Póki, annál mondjuk nem nehéz, menőbb becenevet kitalálni, de legyen ahogy akarod. Állapodjunk meg a Gwen-ben, csak simán natúr átlagos Gwen névben. Olyan ez, mint a kóla, van light kóla, max, zéro, de van csak kóla, valakinek meg pont az tetszik. Megint sokat beszélek mi? – a gondolataim teljesen elszabadultak, na meg a szám is, szóval nem égetem többet magam, inkább meghallgatom mi is zajlik most a lány fejében.
- Szerintem se a negatív dolgokra koncentrálj, azok megkeserítik az életed. Ráadásul mindenki nem is szerethet, ezt be kell látni. Esetleg kérhetnél valakit arra, hogy hamisítson neked papírokat, gondolom egy érettségi kell hozzá csak, a fekete piacon biztos tudsz szerezni, ráadásul te nem is csalnál, hiszen már egyszer leérettségiztél, csak nem ebben az univerzumban. Kibukni meg úgy se buknál ki, azért ahhoz elég okos vagy. – adom a tippet a szöszi póknak, meg egy kis bíztatást. Néha ráfér az emberekre az önbizalom, meg egy lökés. A telefon hirtelen megcsörren, a pizza pedig megérkezett.
- Persze, hogy naná. Ilyenkor a legjobb segíteni Gwen, hiszen most lehet kiválasztani a legnagyobb szeleteket az ”extra nagyokat”. – sietek Gwen után akit könyökömmel megbökök, csakhogy még nagyobb hatást adjak a poénomnak. Út közben találkozunk Laze-el. Igazából nem tudom, hogy most segíteni akar e a srác, vagy sem, de amint jön a futár a gőzölgő dobozok felét el is veszem tőle.
- Hahó, itt a pizza! – a dohányzó asztalra rakom le a jókora ellátmányt, majd egy nagyobb szelet hawaii-t magamhoz veszek és tesztelem is mennyire nyúlik a sajt a pizzán.

Miért ilyen rohadt nehéz rendet rakni ennyi létszám mellett?
- Ennél felejthetetlenebbet másképp képzeltem el. De ha már így alakult... - talán egy picit oldott rajtam Gwen viccelődése. Romy is kiadta az ukázt Lilinek meg nekem, de lassam kezdem úgy érezni magam, hogy már csak én állok a helyzet magaslatán kettőnk közül. Először Miles poharát vettem el és öntöttem ki a mosogatóba, hogy aztán visszadhassam a kezébe az üres poharat.
- Akkor tölts magadnak olyat, amibe Laze nem kevert még semmit bele. - mit bánom én igyon, de most már teljesen egyértelművé vált, hogy honnét fúj az a bizonyos szél. Aztán vetettem egy pillantást az emlegetett szamárra, akit a lányok már kezelésbe vettek. A pizza híre megnyugtató volt ugyan, de még várni kellett rá. A legnagyobb problémát még mindig Niel okozta azzal, hogy hirtelen rátalált a hangjára és persze emberére is, amikor felnyaláboltam. Remélem nem veszi nagyon zokon, ha most kicsit irányba tájolom, mert ő magát annyira nem tudta a valóság teljességében. Az én gondolataimat amúgy is Freddy és David hiánya foglalta le, ami egyreaggasztóbb abszurditássá vált.
- Visszahozom őket, aztán mindenki elfelejti egy pizza mellett az egészet. - komoly tekintettel pillantottam rá Lilire. De bizony itt terveztem hagyni, de szerettem volna, hogy érezze, nem sokáig.
- Szerintem Gwen, Lacey, Chrys és Miles még beszámíthatóak, csak ez a két bulimágus nem. - biccentettem el Laze majd Niel felé. Mégigfutott a fejemen is, na most mit csináljak veletek? Már csak arra eszmélek fel, hogy felfénylik a portál, én pedig a hálót lövök Niel hátára, hogy aztán a másik végén szépen visszahúzzam.
- Te itt maradsz. Csukd be. - immáron mérgesebben szólaltam meg, mielőtt még Nielből előtörne valami kaotikus állapot, aztán csak Lili kezébe nyomtam a feltekert hálót.
- Mindjárt jövök. Lazet ne engedjétek semmit inni!- azzal elindultam Gwen után és a kérdésére egy fejrázással előztem őt meg, hogy nyithassam az ajtót és elzúgjak a futár mellett.

Mikor felhoztam a pizza témáját arra gondoltam, hogy rendelek pár hatalmasat több feltéttel rajta, de arra nem számítottam, hogy mindenki külön leadja a rendelését nekem. Ahogy elkezdik felém dobálni kívánságaikat elkezdem bepötyögni a telefonomba, hogy egyiket se felejtsem el. Hát ez nem lesz olcsó mulatság, de ennyit megtehetek a csapatért. Sokat kaptam tőlük, most legalább ilyen aprósággal meghálálhatom nekik. A lista végére még felírok párat azoknak is, akik idő közben elhagyták a helyiséget. Attól nem tartok, hogy a maradék a kukába landolna. Ha ma nem is fogy el holnap biztosan rácuppannak majd.
Kaine szavaira először csak értetlenkedve pislogok. Nem is miatta nem ittam abból a valamiből. Csak kíváncsi voltam arra, hogy mit kevert össze, meg jó lett volna kicsit lazítani, bár ez az este tényleg lassan horrorba torkollik.
-Tény nem hiányzott az az ital. Azt hittem ez egy nyugis este lesz, de ettől lesz felejthetetlen nem?-Pillantok egy apró mosollyal a képemen először Kainere, majd Milesra. Próbálom kicsit oldani ezt a feszkót, de inkább megrendelem a pizzákat. A telefont szinte azonnal felveszik a vonal másik végén és kis meglepődés hallatszódik, mikor előre jelzem, hogy mennyi pizzát is szeretnék rendelni.
-Nah elvileg max egy fél óra é itt a pizza.-Ezt már csak Milesnak mondom, mert Kaine idő közben eltűnt Niellel a konyhában. Telefonálás közben azért figyeltem az eseményeket. A legfurább az a jégeső volt. Úgy tűnt Laze annyira nem örült neki, pedig jól nézett ki. Mondjuk tény én sem örülnék neki, ha egy kisebb felhő jelenne meg a fejem felett és jégeső zúdulna rám, de valahol megérdemli. Bár fogalmam sincs, hogy mégis mit csinált az alkohollal és őszintén senkit sem kényszerített arra, hogy igyon belőle.
-Inkább maradjunk a Gwennél, nem nagyon csípem ezt a pókcsaj megnevezést.-Nem nem lehordani akarom a fejét, csak jelzem neki teljesen nyugodtan, hogy ha lehet a nevemen szólítson.
-Amúgy nem történt semmi, csak tudom, hogy van, aki nem igen szívlel itt engem. Eddig nem gondoltam volna, hogy Laze is közéjük tartozik. De mindegy is. Nem kell, hogy mindenki kedveljen nem? De inkább mesélj te. Hogy vagy? Milyen a suli?-Én is agyalok már egy ideje azon, hogy meg kéne próbálni jelentkezni az egyetemre, csak fogalmam sincs, hogy hogy kezdjek neki, hisz nincsenek velem a bizonyítványaim. Mégis mi alapján tudnák eldönteni, hogy felvesznek e?
…
A telefonom megcsörren. A futár hamarosan itt van.
-Jössz segíteni átvenni a pizzákat?-Nem attól félek, hogy nem bírom el, inkább csak attól, hogy nem sikerül épségben visszasétálnom velük a nappaliba, nah meg fizetnem is kell majd. Ahogy elindulunk az ajtó felé be is csöngetnek hozzánk és mire oda érünk Laze már ott is van, bár lehet ő csak menni akar éppen.
-Öhm te most elmész, vagy szintén a pizzákért jöttél?-Ha segít akkor hagyom, hogy a két fiú vegye át a kaját én meg utána elrendezem az anyagiakat a futárral, aki kap egy jó nagy borravalót is.

Az egészet alaposan végig kellett volna gondolnom, de nem tettem. Miért is tettem volna? Csak figyeltem őket, azt a káoszt, amit maguktól teremtettek, elég lett volna, ha megisszák a frissítőt élvezik a hatását és nem esnek pánikba feleslegesen. Ez a pánik már nem az én keverékem hatása volt, ezt ők keverték ki saját maguknak és én épp szólni akartam, hogy vágják magukat chillbe amikor jégeső zúdult rám a semmiből. Úgy potyogott rám, mintha kötelező lett volna és bárhová léptem utánam jött, meg is töltötte a poharamat jéggel. Mérgesen is néztem az ufó csajra, mégis mi a fene volt ez, miután abba hagyta. A szendvicset rágcsáló mérges, durcás kislány képes mém hozzám képest el is bújhatott, úgy összehúztam a szemöldököm, mintha indákkal akarnék támadni, de nem tettem.
- Igyatok vizet rá, az semlegesíti. – mormogok, két jégdarab lepöccintését követően, ami a vállamon landolt.
Még Gwen pizzára hívó szava sem térített jobb belátásra, a vonásaim nem enyhültek, nekem nem kellett már pizza, öltözhettem át baszki, mert a festék is elkezdett lefolyni rólam. Bolond ufó csaj! A méregtől mohón még azért is megittam a jégkásás lét és ahogy Niel lelépett, úgy döntöttem én is kilépek az ajtón és leülök a teraszon a lépcsőre, ahol még száraz volt.
Gyorsan pötyögtem egy üzenetet szerencsétlen Langnak is, hogy nincs-e valami rémbuli valahol, mert itt nem értékelnek és ki kell adni a feszkot. Persze nem írtam le neki, hogy mire fel ez a nagy sos jelzés. De mivel a szöveg fele autokorrektes lett, így szerencsétlent zöldség vásárra hívtam el, ahelyett, hogy azt kapta volna, amit kellett volna. Meg is értem a gránátalmára – ami garantáltan szó lett volna – miért mondott nemet, vagy jött kifogással, hogy most épp tanul, de menjek el nyugodtan egyedül a boltba, ami szintén buli akart lenni, de kit érdekelt ez már.
Összeborzoltam a kék vizes hajam, amiből még potyogott ki pár jégdarab, szerencsére nem az italomba, mert azt már megittam. Ha jön a pizzafutár, majd átveszem tőle a dolgokat, ha mást nem, azt még megtudom tenni. Bár frászt fog kapni a kék szétfolyt ábrázatomtól az biztos, de kit érdekelt ez már.

Sokkal egyszerűbb lenne, ha Baywille új nagymenője beleállna a részeg kötekedésbe, mert verekednénk. Én még elhiszem, hogy két egyenlő félként, egyszerűen bebokszolnám a kanapé mögé és lehántanám róla a lazaság kórós kérgét. De úgy viselkedik, mint aki tényleg nagymenő és beolt a picsába. Olyan mélyre, hogy ülök ott, mellettük, naivnak és ostobának érzem magam valami részeg könnyezés határán, mert tényleg gáz vagyok, és mert annó Dominicnak volt igaza.
A két lány ma már járt az ölemben és szeretném megmondani….mindenkinek, hogy ebbe beleestek már ketten is jó? Csak nem lehet annyira gáz! De sok minden összefolyik. Egy kicsit Lili hangja is, amit a látásról mondott, aztán a becsületemet akarta védeni. Neki is nagyon szeretnék válaszolni, legalább egy köszt, nem tudok. Csak erőltetetten biccentek felé.
Freddy bocsija, mint valami ragtapasz, de olyan régi, amelyik nem fedi jól a sebeket, csak ühhömmögök és segítek neki felállni, mert sokáig nem kíván az ölemben dekkolni, ahogy Lili se akart.
-Aha
Pillantok rá fel, hogy ne is foglalkozzak vele, nem gáz a dumám, nem nem a bénzásáom miatt nem enyém még a lány, amikor…
Csak sajnos későn kapok utána. A valakinek szóló utasításról, hogy etessenek meg engem (mi van?) lemaradok és Freddy keze egyszerűen kicsszik az enyémből, aztán már…gondolom Davidében landol.
-Ne, veszélyes. Ne már…
Kapok a homlokomra egy puszit, amitől megütközöm, de mielőtt bármit tudnék tenni, ők már eltűnnek.
Amikor Laze visszafelé jön jó okot látok arra, hogy felálljak és úgy tegyek, mintha nem ért volna semmiféle megaláztatás.
-Majd én megyek.
Jelentkezek, bárcsak ténylegesen is talpra tudnék kecmeregni. Gwen közben érkezik nasikkal és nagy ötletekkel, azt hiszem sokan azt hiszik, hogy részeg vagyok, úgyhogy vállat vonok.
-Ha rendeltek ti, nekem is jöhet. Egy…sajtos-féle. Mindegy milyen, csak legyen rajta sajt.
Adom ki magamból. Éppcsak, mert felbukkan Kaine, akire zavarodottan nézek. Már a hősök hősénél kellemetlen görcs rántja össze zsigereimet. Éppen megjegyeznék valamit talán, azt hiszem, amikor felkap és belőlem előtör valami kínos kiáltás, aminek egy “ne már”-al próbálom elvenni az élét.
Aztán lerak a konyhában és felteszi a kérdést, amitől majdnem elbőgöm magam. A szar hős egybecseng a nem vagy popsztárral, mert hagytam, hogy elvigye Freddyt.
A dolgot fokozza, hogy kiront utánunk Lili, elmagyarázza hol van Freddy és David, aztán megkéri maradjon mert nem akar bébicsőszködni. Ez már sok…
Gyorsan felállok, minden szédülésem ellenére és csinálok egy portált. Nem a kertbe nyílik, hanem azt hiszem a szobámba, bár nem vagyok benne biztos.
-Mínusz egy ember, velem nem kell foglalkoznotok.
Közlöm semmitmondóan és ha egy mód van rá, belesétálok.

Őszintén hálás volt azért, hogy Lacey ennyire gyorsan rezonált a problémájára. Eleinte kicsit aggódott miatta: Laze a gyerekkori barátja volt, de mostanában a káoszkapitány pozíciójára hajtott. Tartott tőle, Lacey már bitorolta is a titulust. Annyira irracionálisan megnyugtató volt a tudat, hogy a lány ennyire felnőttesen viselkedett.
- Merénylet, szabotázs, amit akarsz - legyintett egyet, idő hiányában inkább nem definiálva, mit is értett “butaság” alatt. - Az alkoholban nem kételkedem, inkább attól tartok, behintette valami tudatmódosító pollennel... Dios mío, ötleteket ne adjak neki - nyögte, a homlokát a tenyerébe temetve. Ennél már sokkal rosszabb aligha lehetett. Vagy mégis? A kanapénál lévő kidőlést látva kénytelen volt odébb szaladni és az eleve ittasak állapotát ellenőrizni. Remélte, hogy ez még nem Laze remekműve.
Bólintott Freddy válaszára és rámosolygott. Ameddig rendben volt, addig okés volt a szitu. Aztán egy kicsit hátrahőkölt attól, ahogy az orrát megcsapta az alkohol szaga. Főként Niel és Freddy közelében. Na ettől akár be is szédülhetett volna.
- Mennyire tisztán? Csak szólok, ha látod a hangokat, az nem tiszta - jegyezte meg Niel-nek, a homlokát ráncolva. Amikor a srác már az új lábadozónak (David) akart nekiugrani, egy pillanatra a tenyerébe temette a homlokát. Közel állt hozzá, hogy megkérje Kaine-t, legyen szíves behálózni mindenkit és gyerekbiztossá tenni az épületet. Még mindig nem érte fel ésszel: ő itt elvileg a fiatalabbak közé tartozott. Hogy lehetett mégis ő a felelősségteljes? Valahol mélyen utálta, hogy ebbe a szerepbe kényszerült.
- Na és ha igen? - kérdezett vissza a gondolkodás legapróbb szikrája nélkül, mikor David nekilátott Niel cseszegetésének. - Tekintve, hogy nem ismered az előzményeket, bölcsebb lett volna, ha ebbe nem szólsz bele - jegyezte meg a fejét csóválva. Már most érezte, hogy bánni fogja ennek az egésznek a felemlegetését. Neki a legkevésbé sem hiányzott, hogy mindenki erről kérdezgesse.
Mire kettőt pislogott, David-nek hűlt helye, Freddy elhasalva, ránézésre Niel se sokkal jobb állapotban. A dölöngélések közben Freddy után nyúlt, hogy felsegítse.
- Szerintem jobb lenne, ha te is ülve maradnál - kérte aggódva, mégiscsak bácsikája patronáltja volt. Nem akarta, hogy összetörje magát, vagy bárhogy máshogy sérüljön. A kutyák kommunikációja és az erős illatok már generálták neki a fejfájást, az elsősegély és sürgősségi igazán nem kellett a listára. - Ne aggódj, vigyázok rá - bólintott a kérésre. Azt még nem tudta, hogyan fogja ezt abszolválni. Kezdett ez az egész túlmutatni azon a káoszon, ami neki még kellemes lehetett volna. Gwen kérdésére viszont felcsillant a szeme.
- Én hálás lennék egy húsimádóért! - válaszolt, remélhetőleg túlkiabálva a káoszon. Meg is szavazta volna a póklánynak a “nap hőse” címet ezért az ötletért. Ő ezen a ponton már egy forró zuhanyért is ölni tudott volna. Az esős napokon mindig fáradtabb volt, ezen a kialakult szituáció nem segített. Háborús filmben érezte magát, lövészárokban harcoló katonának. Valahogy így tudta volna elképzelni azt a helyzetet.
Az érzésein nem segített, mikor Kaine is megérkezett felkapni és elcipelni Niel-t. Gyorsan ellenőrizte a létszámot: Freddy és Dave lelépett, Romy szintén, a nappaliban Laze volt, Gwen, Crystal, Miles, Lacey, a kutyák. Csak remélte, hogy nem feledkezett meg senkiről, úgyhogy gyorsan Kaine után futott.
- Mit akarsz csináltatni vele? - érdeklődött, tekintve, hogy az ugatások és eleve kaotikus események között lemaradt a haditervről. A halántékát masszírozva nézett fel Kaine-re. Mostanra kezdett roppantul fájni a feje. - Freddy elrakta és a hátsó kert felé távoztak... De ácsi! Ugye nem akarsz egyedül hagyni felnőtt felügyeletnek?! Ezt nem teheted meg velem! Legalább kötözd le őket mielőtt mész - kérte szinte könyörögve. Nem, nem volt fair játék a bűntudatára játszani. De ezt ő egyedül nem volt képes lehozni, azt mostanra kristálytisztán látta.
   

Nem nagyon tudtam hová tenni a dolgokat olyan hirtelen történtek, túl finomnak bizonyult a laza srác itala és már az ötödiknél tartottam, amikor kihallottam a beszélgetésből, hogy a srác valamit beletett. Látványosan visszaköpintettem a lét a pohárba, még ha nem is illett ez egy hercegnőhöz. Mégis mit tehetett bele? Próbáltam erősen gondolkodni, de amikor lehiggadásról, kijózanodásról beszéltek a többiek első dolgom volt nagy büszkén a fiú elé állni. Úgy mosolyogtam rá, mint aki épp azt akarja megköszönni neki, milyen kellemes hangulatot hozott össze, de aztán a mosolyom elillant. Nem szoktam gonosz lenni, ezért a mellette lévő Laceyt egy picit elhúztam tőle. Így akartam őt megvédeni, vagy valami ilyesmi, nem is tudom miféle meggondolásból, talán az itala tehetett róla, de kinyújtottam a karom a fiú felé és aprócska szürkés felhő forma jelent meg a feje felett. Ezt ő persze nem látta, még! Ez volt a szerencsém! Valószínűleg, ha látja és hamarabb észreveszi, hogy pici jégszilánkok kezdenek el rá és az italába hullani, akkor félre áll, de nem így történt! Függetlenül attól, hogy most rosszat tetettem neki, nagyon is jól esett megbüntetni őt. Tudja csak meg milyen, ha az én italomba tesz valamit! A rá zúduló jégeső persze nem tartott sokáig, arra kifejezetten ügyeltem, hogy a földre egy darab se érkezzen meg, így a szőnyeg, vagy az, amin Laze állt nem szenvedte meg a jégesős találkozást.
- Sajnálom, ki kell józanodnia, ez a leggyorsabb módja. – pillantottam Laceyre és odébb álltam tőlük, még mielőtt Lazenek eszébe jutott volna valamit hápogni az italába került jégszilánkokért. Most már biztos vagyok abban, hogy jégkása lett belőle, már ha maradt valami a poharában még az italából.
Arra akaratlanul is felkaptam a fejem, amikor pizzát emlegettet Gwen. Ez tényleg jó ötlet volt, nem ismételtem meg Kaine mondatát, csak szinkronba bólogattam vele.
- Én oregánós pizzát kérek, tudom, hogy van abban sajt is, de én nem vagyok érzékeny rá. – vagy legalábbis én úgy tudtam és olyan ártatlan arccal mondtam ezt Gwennek intézve vagy aki épp rendelni készülte a pizzát, mintha két perccel ezelőtt nem éppen Lazet árasztottam volna el jégesővel, hanem csak kivittem volna a szemetet és nem a ház tetejére dobtam fel, hanem a kukába, ahová való volt. Szóval igen, úgy viselkedtem, mint aki jól végezte volna a dolgát és gondtalan volt, mert azt nem tudta, hogy valójában néhány dolog nem is volt olyan szép, de már volt áram s, ha valakit még követett volna a fényjáték, akkor azt megszüntettem, mert most már tényleg csak apró bogarakként pislákoltak volna.

A buli kezdte egy tipikus tini parti látszatát kelteni, amolyan tizenhatos korhatár besorolással, mint azokban a filmekben is, amik olyannyira népszerűek. Volt itt eltűnt bútor, puncs, kanos tinik, balhézások, minden ami csak kell, a tulaj meg úgy rontott be, mintha csak a filmekben jól ismert jelenet elevenedne meg előttünk, amikor váratlanul hazaérnek a szülők és konstatálniuk kell, hogy a házukat már leuralta a gyerekeik által szervezett banzáj. Na, nem mintha én könnyeket ejtenék ezért a Lance csávóért, valahogy olyan karót nyelt feje van. Én inkább a kutyussal el vagyok, ha már azt mondták foglalkozzak vele. Nekem aztán nincs kedvem bárki felett atyáskodni, vagy szemrehányást tenni a buli kapcsán, olyan régóta még nem vagyok itt, na meg fiatal is vagyok, senki se venne komolyan. A leszidást ráhagyom Kaine-re, meg Rose-ra, ők lennének ennek a családszerű dolognak a fejei nem?
Lilia elismerését bezsebelem egy szép mosolyvillantással, Arrow természetesen kihasználja a figyelmetlenségem és máris ad egy nagy nyelves puszit. Nem is baj, hogy ezek után a konyhába megyek. Egy törlőpapír segítségével eltávolítom magamról az ebadta nyálát. Gwen, valamint Laze társaságához csatlakozok, akik éppen inni készülnek. Némi bódítás rám is rám fér az egyszer biztos. A pohárhoz érek és sorra történnek a kiábrándítónál kiábrándítóbb dolgok. Elsőnek Gwen megsértődik a kivételezésen, ami vele szemben folyik, majd jön a jó atyám, pontosabban, aki annak hiszi magát és megszól engem.
- Ugyan már egy pohárka nem árthat, a pók gének tudod milyenek, ellenállóbbá tesznek. Szóval, ha iszok is nem lesz bajom. – inkább állok is tovább, nem szeretnék úgy járni, mint Laze, ugyanis ő kap egy alapos fejmosást, szóval inkább segítek Gwen-nek, ahogyan azt Lilia kérte.
- Ne aggódj, simán jobban lesz mindenki egy kis chipstől. – jegyzem meg a néha macska alakba bújó hölgynek, majd ahogyan azt a szőke pókhölgy kérte pár tálnyi rágcsát felkaptam. Volt ott nachos, burgonyaszirom, sajtospufi, mogyoró és még megannyi más dolog. Nem mondom, hogy berúgtam attól a fél pohár italtól, amit eddig megittam, ám a járásom viccesebbé vált. A fejemet teljesen eltakaró rágcsálnivaló adagot lepakolom az egyik dohányzó asztalra, és onnan szórnám szét. A nachos a kezemben marad, majd Gwen felé nyújtom. A pizza ötletre rácsap Kaine is, és mindjárt felsorol jó pár fajtát, amik közé nekem is be kell szúrnom a kedvencem.
- Na, a pizza egy jó ötlet. Én szeretnék egy hawaii-t. Igen én ilyen gasztro barbár vagyok. – a rendelést miután leadtam, egy marok rágcsával nyugtázom a dolgot.
- Mi a baj pók csaj? A kirohanásod picit meglepett. – szerettem volna egy picit beszélgetni Gwen-nel, hiszen kissé elment a kedve, én pedig szeretném, ha kibeszélné magából a problémát.