Re: Not scared of giants

**Lacey Harries** Kedd Júl. 30, 2024 9:00 pm

Giants are real
//Lucas//

Bár nem hittem benne igazán, úgy tűnik, mégis győzelem lett a vége. A morlock-ok csapata, akik eddig csak alig néhányan álltak ki közös célokért, most összefogtak, s olyanok is kinyilvánították az akaratukat, akiket eddig még nem is láttam. És ha ezt is érzem a legnagyobb fegyverténynek, személyes elégedettségem csúcsa Maszk undok megjegyzése, hogy talán még meggondolja.
Talán...
Miért sejtem azt, hogy ha tehetné, már sorolná is, mit kívánna, de akkor oda is lenne vélt tekintélye és megingathatatlansága, amit annyira fontosnak gondol. Persze, értem én, hogy bizonyos helyzetekben a túlzott engedékenység csak anarchiát szülne, na de azért... Bishop pártfogoltjai annyira egymásra vannak utalva, hogy biztosan nem sodornák veszélybe az egyetlen helyet, ahol békében élhetnek.
Éppen ezért engedem el a fülem mellett Pestis "kórós" megjegyzését. Na, róla el tudom képzelni, hogy még egy jázminbokor láttán is epeömlést kapna. Nem erőltetem hát egyiket sem, de mégis akad újabb jelentkező. S talán ő lesz mégis a legnagyobb meglepetés. Bagoly...
- Hát persze, hogy kaphatsz spenótot... Az egyik leghálásabb növény... Csak a hideget nem szereti. De őt nagyjából bármikor el lehet vetni, így biztosan tudom teljesíteni a kívánságodat...
S ha én igyekszem kedveskedni Theloniusnak, hát Védelmező olyat kér a számára Maszktól, ami még ennél is sokkal fontosabb. Azt, hogy újra önmaga lehessen.
Meg kell azonban állapítanom, hogy a kérés megvalósítását sokkal nehezebb szemlélnem, mint amilyenre számítottam volna. A "vezér" ujjai alatt formálódó hús látványa felkavarja a gyomromat, s amikor dolgát végezve befejezi művét és összegörnyedten távozik, először azt hiszem, ő is hasonlóan érez.
- Ez nem túl szép látvány... - suttogom Lucas-nak, igyekezve, hogy más ne hallja meg. - És lehet, nem is egyszerű... Maszk nem érzi jól magát? - nézek a távozó után némi aggodalommal, még mindig a rosszulléttel küzdve. Ezért örülök, mikor úgy tűnik, a viszály elsimul és hogy Lucas is menne már, amit meg is értek. Búcsúzni pedig már közvetlenebbül is lehet. Ezért jut ölelés a maradóknak, Kényesnek, Vakondnak és Pikkelynek.- Ti voltatok, akik kedvesen fogadtatok... Én köszönöm nektek... És azt is, hogy szeretitek a növényeket... Vagyis, hogy megpróbáltok velük együtt élni... Küldjétek csak el Védelmezővel a listát, és ha tehetitek, azt is írjátok oda, hogy ki szeretné... Valamiért azt gondolom, hogy ez is fontos lehet... És hallgassatok Miss Saccharine tanácsaira... Meg ígérjétek meg, hogy vigyáztok magatokra! Ez a legfontosabb!
Ezzel talál meg is válaszolom Lucas kérdését, s amikor az öleléseknek és a búcsúzkodásoknak vége lesz, némi szomorúsággal válok meg legújabb ismerőseimtől és közben az jár a fejemben, hogy amikor hazajutok, utána kell járnom, nem rejtőznek-e morlock-ok a "mi" csatornáinkban is.

//Köszönöm az emlékezetes kirándulást és az új barátokat. Felejthetetlen találkozás volt, Lucas!//

**Lucas Bishop** Hétf. Júl. 01, 2024 7:43 pm

_{Just a whole damn world}

To Lacey
A bicskanyitogató stílus sem készteti Lacey-t arra, hogy visszaszájaljon. Sajnos itt olyan pengeélen táncolunk, mint egy túszejtésnél, amikor akkora a feszültség, hogy a legkisebb apróság is kész zűrzavart tud okozni. A társam valahogy érzi ezt és bölcsen hallgat. Eddig is becsültem, de most megláttam benne a hatalmas önuralmat is, amit szintén értékelek. Mindemellett én is várom, hogy kellemesebb vizekre evezhessünk.
Ez egy olyan helyzetnek néz ki, amiben Maszk nem győzött. Utálja az ilyesmit és később lesz ebből baj idelent. De azt is tudja, hogy ha komoly baj lesz, akkor nem teszi zsebre, amit tőlem kap. Nem bánthat senkit, akármekkora vezér.
Mikor kitör a szimpátiatüntetés és megszavazzák Lacey ötletét, mintha a társam megenyhülne. Le is veszem a kezemet a válláról, mielőtt úgy érezné, túl sokáig tartom rajta. A válasza hihetetlenül kedves és diplomatikus. Úgy mosolygok rá, mint Shardra szoktam, mikor megtanult valamit. Egymást tanítottuk és mindig örültünk a másik sikerének. Büszke vagyok arra, hogy Lacey-vel jöhettem le ide és hogy ilyen újító és bátor.
Az arcokról leolvasom, hogy sokan nem is értik, inkább csak bámulnak az arcába, mintha nem hallanák, amit mond. Tudtommal senkinek nincs gondja a hallásával, szóval inkább arról lehet szó, hogy próbálják megérteni az "idegent". A kedves idegent.
- Én segítek gondozni, amiket most kaptunk. Miss Saccharine is tud adni pár tanácsot - szól hozzá Kényes.
- Én meg összeírni, hogy kinek mire lesz még szüksége! Aki nem tud írni, az csak mondja el és én majd leírom - cincogja Vakond még mindig Pikkely csendes ölelésében,
Vannak itt olyanok, akiknek az iskola kimaradt a korai elbujdosás miatt és azóta se tanultak meg írni-olvasni. Mások a testi adottságaik miatt nem tudnak élni ezzel. Mint például az óriásatka, aki előkerült és kerregő hangon mond valamit, ami Maszkot megint lehervasztja. Gyanúsan csöndben van. A hallgatásból Lacey kérdése zökkenti ki.
- Talán meggondolom még. Egyszer... - szól a neki szegezett kérdésre, ami durvább, mint ha anyázást kapna.
- Azt is gondold meg, hogy akarsz-e bántani bárkit azok közül, akik élnek a lehetőséggel. Megjegyeztem az arcokat és ha valamelyikükkel baj történik, meglátogatlak - közlöm vele szelíd hangon, de mindenre elszánt tekintettel.
Egyszer már térden lőttem, mikor túl messzire ment a kínzásokkal. Nem mutatja, de tudom, hogy ilyen fenyegetésekből azért érteni szokott.
- Nekem nem kellenek a kóróid - mond ellent Pestis és hátat fordítva ki is sétál a sátorból.
Kényes a nyelvét nyújtja rá és röhög egyet, aztán megrázza Thelonius-t, de csak úgy, hogy ne essen el.
- Kérj valamit, na! Bátran!
- Nem is tudom... Mióta átváltoztam, csak rágcsálókat eszek. Nem, téged nem, Vakond! - kapálózik idegesen a csápjaival, mire a szakállas mutáns csúnyán néz rá. - De előtte nagyon szerettem a spenótot. Spenótot szeretnék!
Félve néz Maszkra, de ő már rá se hederít. Távozna, de visszafordul, mikor megköszörülöm a torkomat.
- Egy dolgot én is kérek, Maszk. Azt hiszem, nem túlzás, hogy ideje visszaadnod Thelonius-nak az igazi alakját - szólok hozzá én is, kissé eltérve a témától.
- De a hangszálaimat megtarthatom? Szeretnék beszélgetni a többiekkel - él egy újabb kéréssel a bátorságára rátaláló mutáns.
Lacey-re nézek. Úgy látszik, ez is kiderült. Nem sunyi alak, csak beszédképtelen volt és a hiányérzet, meg az ösztön vitte rá, hogy Vakond ellen forduljon. Maszk sértődötten felkapja a fejét, grimaszol egyet, de a Bagolyhoz lép és hozzáér a fejéhez, majd a teste többi részéhez és gyúró mozdulatokkal visszaalakítja abba a formába, amiben odafent láttuk. Van ebben valami visszataszító és ijesztő. Így játszani bárkinek a külsejével elég durva. A morlock vezér ránk se néz, szinte összegörnyed, mikor elhagyja a sátrat és Pestis után vonul.
Thelonius tesz egy-két lépést, még ugrik is, fel Kényes vállára, aki egész eddig segített neki. Összenevetnek, az óriás megpaskolja Bagoly hátát, majd a lény kirepül a sátorból. A többi morlock sustorgásba kezd és sokan a madarat figyelik, a dinó utánaröppen és együtt köröznek. Lassan eltünedeznek a látogatók és itt maradunk azzal a három morlockkal, aki fogadott minket.
- Bármit okoskodik majd Maszk, ezt végigvisszük. Javas, nagyon köszönjük, amiket hoztál és amiket még fogsz! És hogy kedves voltál velünk - mosolyog Kényes.
Már nem vigyorog, hanem mosolyog.
- Lacey, hogy érzed? Maradjunk még váltani egy-két szót a barátainkkal, vagy már sietnél haza?
Bárhogy is dönt, nekem meg fog felelni. Megismerkedhetünk még a többiekkel is, ha a lány kíváncsi rájuk. Ezt a napot rászántam a lentiekre. Maszknak nem olvastam be nagyon azért, amiket művel a vadabbakkal, de legközelebb megteszem. Fontosabb volt most, hogy elérjük a célunkat. A morlockok kertészkedni fognak. Eddig nem is tudták, hogy szeretnének és bennem se merült fel. Ezért is jó másokkal érkezni. Több szem többet lát és több ötlet fogan meg, ha többen gondolkozunk együtt.

Isley

**Lacey Harries** Szer. Jún. 26, 2024 9:35 pm

Giants are real
//Lucas//

Na most hallgass, ki ne nyisd a szádat!
Soha ennyire nem kellett még visszafognom magam, de most úgy látom, valamennyi, nehezen megszerzett előnyünket veszteném el akár egyetlen szó miatt is. Próbálom túlélni Maszk öntömjénezését némán és uralkodni nem csak a nyelvemen, de az arcom összes izmán is. Bishop tenyere a segítség, olyan, akár egy villámhárító, csak itt most az én kitörő energiáimat kell levezetnie. Mert persze lenne mit mondanom arra, hogy nem tartozok közéjük és hogy mi neki a legfontosabb, meg hogy milyen "csodás" tetteket hajt idelent végre, de aztán csak összeszorítom a számat, hogy véletlenül se bukjon belőlem egyetlen megjegyzés sem Maszk öndicsérő szavaira. És milyen jól teszem! Hiszen ezt a csatát nem nekem kell megvívnom, ebben a "vitapartneremnek" tökéletesen igaza van. Én csak idejövök és aztán elmegyek, de nekik nincs ilyen szerencséjük. Együtt kell élniük a döntéseik következményével... és Maszkkal.
Akkor is hallgatok, amikor arról beszél, hogy nem én fogom meghozni a döntést, és talán még az olyannyira magabiztos morlock-vezér sem gondolja, hogy mit vált ki ezzel a mondattal, mert egy pillanat múlva már úgy tűnik, hogy rajtam kívül mindenki beszél. Van, aki nyugtatni próbálja a felbolydult gyülekezetet, mások már terveket kovácsolnak, és vannak, akik megint a zavarosban próbálnak halászni. Talán Lucas mégis érzi a feszültséget bennem, mert magához ragadja helyettem is a szót és elmondja újra, amit eddig már többször is igyekeztünk megértetni mindenkivel. Azt, hogy a lehetőségek adottak és rajtuk áll, hogy végül elfogadnak-e segítséget, vagy nem. A többség láthatóan az igen mellett voksolna, a nemek gazdája meg nyilvánvalóan Pestis és a szegény Bagoly, aki még mindig háláját igyekszik bizonygatni Maszk-nak, aki persze most sem állja meg, hogy Védelmezőt okolja a történtekért és tegye a vita "felelősévé". De persze kísérőm már jobban ismeri a lenti viszonyokat és Maszk-ot is, így úgy tűnik, fel sem veszi az egészet. Aztán kitör a - majdnem - össznépi boldogság. Mindenki összeölelkezik, én meg próbálok nem önelégült képet vágni. Ezért amikor Bishop hozzám fordul, azt érzem, jobb, ha válaszolhatok a feltett kérdésre, mielőtt még túlzottan elragadnának mások érzelmei. És próbálok némi diplomáciát is belerejteni a feleletbe.
- Szívesen segítek, főleg, ha ez a többség akaratát tükrözi. Remélem, a kételkedőket is meggyőzhetjük és hogy talán nekik is kedvük támad a többiekkel tartani, ha kertészkedésről van szó. És ígérem, nem vágunk bele a dologba meggondolatlanul. Először csak "kicsiben" kezdjük. Néhány hétre a most hozott növények is ellátnak benneteket munkával. Meg kell találnotok a helyet, hol érzik magukat jól, mennyit kell öntözni őket... - nem szeretném, ha túl "mohónak" bizonyulnának a terveink és Maszk önkényesen lefújná az egészet, mielőtt még tényleg elérnénk vele a célunkat. - Addig össze tudjátok gyűjteni, hogy mit is szeretnétek. Nem mindennek van szezonja, és az eredeti formájában nem minden érezné jól magát idelent. Lehet, azokkal dolgoznunk kellene egy keveset. Lesz segítségem... - gondolok Laze-re, akinek jó ötletei szoktak lenni, ha én már elakadtam egy probléma megoldásával.
- És az az ajánlat is áll, amit neked tettem... Vagyis hogy szívesen hoznék neked is valamit... - fordulok Maszk felé, de persze a közelében álló Pestis és Thelonius láttán kibújik belőlem a kisördögbe oltott békülékenység. - És persze nektek is...

**Lucas Bishop** Vas. Jún. 23, 2024 7:02 pm

_{Just a whole damn world}

To Lacey
Kényes és Vakond álmélkodva hallgatják az okfejtést, Pikkely meg csak vonul szó nélkül. Biztos, hogy ő is megjegyezte, de nem szokta kifejezni az érdeklődését.
- Jaj, nagyon kedves vagy, Javas! Azért sokan szeretnek itt és én is igyekszem úgy viselkedni, de... Tudod, van, akinek hiába beszélsz.
Van. Például akik a csatornában akartak maradni, azok egy részének is hiába beszéltem. A többieknek talán idő kell. Volt még néhány morlock, aki később szólt, hogy feljönne és természetesen jöhetett is. De akad itt pár nehézfejű. Az idős asszonyt hátunk mögött hagyjuk a többiekkel.
Lacey-t meg is akartam nyugtatni a kérdésemmel és érdekelt, hogy hogy érzi magát. Ha már ketten jöttünk, egymással is kell beszélnünk. Hajlamos vagyok a feladatra koncentrálni és igazság szerint az jobban is megy, mint a kötetlen beszélgetés. Nem is lett belőle sok. Nem baj, jöhet a feladat.
Maszk és Pestis is szúrósan néz Lacey-re, de a lány elérte, amit akart. Nem marad terítéken, hogy ki kezdte.
- Én segítek mindenben, amitől jobb és biztonságosabb lesz a népem élete. Hisz tudjátok - fordul Maszk a morlockok felé és direkt rá sem néz a társamra, pedig épp neki válaszolt.
- De jó! Akkor lehet? Gomba is, zöldség is, minden, amiről beszéltünk? - lelkesedik Vakond.
Mind elmondták, hogy mit szeretnének. Ez elég sok érv és nem csak a Maszk-ellenesektől, hanem a támogatóitól is. Azt hiszem, a morlock vezér arra vár, hogy egy meggondolatlan szó hagyja el a szánkat és arra akar lecsapni. Vég nélkül tudja csűrni-csavarni mások beszédét. Lacey kemény kérdést tesz fel neki. Sajnos tudom, hogy ettől a pasastól kár őszinte választ várni. Mindenesetre érdeklődve figyelem, mit mond rá.
- Javas! Kaptál morlock nevet, de ettől még nem tartozol közénk. Te még nem tudod, amit a többiek. Pedig még a Védelmező is tudja - néz rám megvetően Maszk.
Felhúzott szemöldökkel megrázom a fejemet. Ritka hálás teremtmény...
- Nekem az a legfontosabb, hogy akikre a felszín veszélyt jelent, élhessenek idelent. Békében és biztonságban. Ezért segítek rendet tartani, megszervezni az itteni életet. Ezért gyógyítom őket és ezért büntetem azt, aki árt másoknak.
- Én sajnálom! Nem fogok többet megtámadni senkit! - jajveszékel az eltorzított Thelonius.
Maszk csak felé tartja a felemelt mutatóujját és a lény elhallgat.
- A döntést nem te fogod meghozni kislány és nem is a katona barátod. Ez a népemet érinti és meg fogom velük vitatni az ötletet, minden előnyével és minden hátrányával együtt, mielőtt igent vagy nemet mondok.
- Asszem, páran már szavaztunk is - mondja Kényes csalódottan.
Látom rajta, hogy valami stiklire számít, amivel Maszk le fogja beszélni a mutánsokat a fejlődési lehetőségről.
Mozgásra leszek figyelmes. Kezemet a pisztoly felé kapom és hátrafordulok, de le is engedem a kezemet. Kíváncsian sasoló szemeket látok. Még több mutáns gyűlt ide. Hallgatóznak, bedugják a fejüket. Elterjedhetett a hír, hogy miről fogunk itt beszélni. Ennek azért örülök nagyon, mert Maszk nem ripacskodhat tovább. Feltűnik a három gyerek is, akiket az adományosztáskor láttunk, másik oldalon a repülő dinoszaurusz, aki mellett más nem is fér el. Itt van velünk a borzas hajú sportember is és ahogy szokott, javaslatot tesz.
- Érzem itt a csalódást és a lelki zűrzavart. Gyerekek, ne egymás ellen harcoljunk! Elnézést, Pestis Asszony! Kérem, Ön se ellenünk harcoljon! - szól bele határozottan az edző úr.
- Kajálni jöttél, mi? Tintás, a nagy pártfogó, aki közben a negatív érzelmekkel táplálkozik...
A férfi a fejét rázva cicceg. A dinó károg valamit. Maszk szája lefelé húzódik. Ezek szerint értette.
- Virágokat is termeszthetünk? Muskátlit is? - kérdezi az egyik kislány, aki hatalmas, sütőkesztyűre emlékeztető kézvédőkkel babrálja a sátor szélét.
- Úgy látom, a téma megvitatása elindult - szólok Maszknak cseppet sem gúnyosan, inkább tárgyilagosan.
A gyülekezők felé fordulok.
- Mielőtt tévesen kelnének szárnyra a hírek és pletykák indulnának: a barátom, Javas, akivel adományt hoztunk nektek, tud segíteni abban, hogy ti magatok is termeszthessetek itt ezt-azt! Főleg zöldségeket és ehető gombákat, amik megélnek ezen a helyen. Víz van, a fényt megoldjuk speciális reflektorokkal és lehet találni egy-két napfényes helyet is, ahol senki nem lát meg titeket.
- De Maszk szerint ez veszélyes! - mond ellent Thelonius, akit eddig senki nem hallott beszélni.
Furán néznek a büntetésben lévő mutánsra, aki eddig nem barátkozott, ma megtámadta Vakondot és most a terv ellen szól. Néhányan fújolnak, de leintem őket.
- Nem kell azonnal eldönteni, hogy szeretnétek-e élni a lehetőséggel. És nem is lesz kötelező, az vesz részt a termesztésben, aki akar.
- Íme, az új parancsnokotok, az őrnagy úr... - szól közbe cinikusan Maszk.
Szúrós szemekkel hátranézek, mire csak vigyorog.
- Gondoljátok meg, beszéljétek meg és ha benne vagytok, igyekszünk mielőbb megvalósítani az ötletet.
Szinte egyöntetűleg kiabálnak egy nagyon határozott IGENt. Pestis arcáról semmit sem lehet leolvasni. Maszk szinte felrobban, Vakond odaugrik Pikkelyhez és nevetve megöleli, a nő pedig mosolyog. Kényes teli szájjal vigyorog, megmutatva szabálytalan fogsorát.
- Mit szólsz? - fordulok Lacey-hez igazán vidám mosollyal, amit ma még nem látott tőlem.
Mások se sokszor látták ezt.
- Szép volt, csajszi! - teszi rá a lány vállára a kezét Pikkely.

Isley

**Lacey Harries** Kedd Jún. 18, 2024 10:49 pm

Giants are real
//Lucas//

- Igen, néha a név, amit kapnak a dolgok, tökéletesen utalnak a legjellemzőbb tulajdonságaik egyikére. A fahéj is tényleg egy fafajta kérge, vagyis inkább egy egész nemzetségé - a felelet könnyű, hiszen mindig is szerettem a fűszer ízét. Persze, a legnagyobb kedvenc a mandulakrémes croissant-tekercs, de fahéjasan is legalább annyira finom. De ezt inkább nem említem meg, mert talán sosem jutnak hozzá. De azért magamban elhatározom, hogy ha még meglátogatom őket, hozok kóstolót ebből az édességből. Már csak a fahéj miatt.
De Miss Saccharine-nak már az ígéret is örömöt jelent, s bizonygatja is lelkesen, mit nyerhetnek, ha növények költöznek az alagutakba. Aztán persze már megint Maszk-ra terelődik a szó és Bishop figyelmeztetése csak arra utal, hogy az említett alak nyilvánvalóan előszeretettel manipulál másokat. Nem éppen kedvemre való tulajdonság. S ha egyetlen pillanatra fel is merülhetett bennem, hogy akár még meg is kedvelhetem a "vezért", az idős hölgy szűkszavú elbeszélése inkább az ellenkezőjéről győz meg.
- Sajnálom... - milyen tökéletesen semmitmondó szó, ami meg sem közelíti azt, amit érzek és gondolok, de ami talán nem sérti meg. - Miért bántaná magát bárki is? Hiszen látszik, hogy kedves és hogy segíteni akar másoknak... Azért meg végképp miért, mert más, mint a többiek? Hiszen itt mindenki más...
Na, ez az igazi ostobaság, de már nem tudom visszaszívni, így inkább elhallgatok. Még szerencse, hogy a Védelmező engem is véd a további hibáktól, mert - talán észrevéve az előre beharangozott ügyetlenségemet a beszélgetésekben, új témát hoz elő. Ami kissé azért para, bárhogyan igyekszik is, hogy ne legyen az. És persze a többiek sem vakok, pontosan látják, hogy mi a helyzet, hát biztatnak ők is, Vakond még "fűtést" is ajánlgat, amíg aztán végül célhoz érünk.
Lehet, hogy el kellett volna fogadnom az ajánlatát, mert ahogy Maszk elé jutunk végül, úgy hűl ki körülöttünk az amúgy sem túl meleg levegő. De az első fagyszilánkok, amiket Maszk szór felénk szinte azonnal, nem engem vesznek célba, hanem Lucas-t, akit olyanért okol rögtön a "csatornák királya", amiért nem tehetett volna semmit. Én meg persze nem tudok hallgatni. Vagy azért, mert megkedveltem a morlock-ok gyámolítóját, vagy azért mert máris megvetéssel gondolok arra, aki kihasználja mások gyengeségeit. Vagy mindkettő miatt. Talán ez a legjobb eshetőség. De jön is azonnal a visszavágás és én legszívesebben azt mondanám, hogy ha Védelmezőtől várja, hogy megmentsen mindenkit, akkor mégis mi a frászt keres idelent és játssza a Mindenhatót, amikor megérzem a kezét a vállamon. Oké, csendben maradok! Ez persze csak Maszknak kedvez, aki nyilvánvalóan megfélemlíteni igyekszik rajtunk keresztül mindenkit. Kivéve persze kis kedvencét, Pestist. Nem, ennyire azért én sem vagyok hiszékeny!
- Nem hiszem, hogy gyermekmesékkel közelebb juthatunk a megoldáshoz... Ahogy azzal sem, ha arról vitázunk, vajon ki is kezdte a gúnyolódást és a sértegetést... - hát persze, hogy megint másokat hibáztat Maszk. Miért nem bírom ezt a tagot? Kedvem lenne faképnél hagyni, de akkor megint ő nyerne és csak növelné a befolyását és a hatalmát a lentiek között. Inkább maradok és igyekszem nem kitekerni a nyakát. - Hogy mit várok? Tulajdonképpen semmit. Inkább ők várnak... - intek a körülöttünk állók felé. - Talán azt, hogy nem tagadod meg tőlük azt, amit kérnek. És engeded, hogy segítsek abban, hogy meg is kaphassák... - de persze Maszk önelégültsége és az a tévképzete, hogy ő minden morlock-ok Messiása, nem hagyja, hogy az észérvek győzzenek. Hiába Lucas és hiába Pikkely, az a fontos, ő mit akar. De ha azt hittem eddig, hogy képes minden akaratot és elszántságot kiölni az itteni népekből, hát most jól rácáfol mindenki. Mert Maszk hiába esik neki Lucas-nak, aztán még keményebben a cukorillatú nénikének, most talán nem azt éri el, amit szeretett volna. És amit eddig általában mindig. Met már Vakond, Kényes és Pikkely is kimondja, amit gondol, ezért belőlem is kikívánkozik valami, legfőképpen Pestis "urának" vigyora láttán.
- Ahogy mondtam, szívesen segítek. Mondd, Maszk, miért van ellenedre, ha valaki örülhet idelent valaminek, ami nem árt másoknak? Nem mondanád el inkább, hogy te mire vágysz?

**Lucas Bishop** Szer. Jún. 05, 2024 10:14 pm

_{Just a whole damn world}

To Lacey
Pikkely gúnyos vigyorát már ismerem. Tetszik neki, hogy Lacey visszaadta a szervát. A végén még barátnők lesznek. Már ha a kertésznő a világunkban marad. Kezdem nagyon megkedvelni, de egy pillanatig sem fogom marasztalni, ha ellenállhatatlan honvágyat érez és lesz mód a hazatérésére. Nincs jogom azt kérni tőle, hogy ne térjen vissza a korábbi életéhez, ha akar. Kettős érzések között vergődhetnék, ha nem nyomnám el inkább mindet és nem koncentrálnék a feladatra.
- Jaaa, azért fahéj, mert a fának a héjából csinálják? - kérdez rá Kényes.
Ezt egyébként én is csak sejtettem, de most már tudom is. Mindig tanul az ember. Miss Saccharine viszont nyilván pontosan tudta és próbált minél nagyobbat álmodni, hátha Javas meg tudja alkotni.
Vakond egyenesen tapsikolni kezd. Úgy látszik, ezeket a fűszereket nagyon kedveli.
- Jaj, hát ez remek lenne! Meglátjátok majd, ezek nem csupán finomak, hanem szépen is néznek ki. És milyen jót tesznek a szervezetnek! - teszi hozzá az idős asszony őszinte örömmel hallva, hogy mennyi lehetőségük van.
- Nagyon nehéz eset. Az érzéseket és a véleményeket úgy csűri-csavarja, ahogy a húst tudja a képességével. A tények előtt még képes meghajlani, de csak akkor, ha letagadhatatlanok.
- És az én szavam nem fog neki annyit számítani, mert... Én nem vagyok mutáns. Növényvédő szerekkel kísérleteztem és azok mellékhatása miatt lettem ilyen. Maszk viszont úgy született, hogy a kinézete miatt gyermekkora óta rengeteget bántották, majdnem meg is ölték. Engem befogadott, mert akik rám találtak, azok kedveltek... és mert akart valakit, akire lehet itt lent haragudni. Mint azokat, akik nem tudják uralni a képességüket vagy az ösztönüket és bántanak másokat. Ő ebben éli ki magát. De nekem már tényleg nem volt hová mennem és az ittenieket nagyon megszerettem. Sokuk kedvel engem, de sokan fújnak is rám, mert nem vagyok olyan, mint ők. Nem teljesen.
Kristálytiszta összefoglalás arról, hogy mit is jelent Maszk világa. Miss Saccharine szomorkásan, de beletörődően mesélte el ezeket. Csak akkor derült fel az arca, amikor arról beszélt, hogy sok morlock szereti őt. Ez így is van.
- Rendben. Ha gondolod, elég lesz ismertetned az egyes növények hasznát és azt, hogy problémamentes a termesztésük. A többit elmondjuk - próbálom megnyugtatni Lacey-t, hogy nem kell kimaradnia a beszélgetésből, de nem is hárítjuk át rá a fő feladatot.
Látom a többieken, hogy mind egyetértünk ebben.
- Csajszi, ne, ne... Nem vagyunk mi hülyék! - mondja tömören és nyersen Pikkely, de a szemén elismerést látni.
Nem fogom kimondani, de ha az ő szimpátiáját sikerült az első találkozás során, ilyen gyorsan elnyerni, akkor Lacey tényleg túl szigorú magával. Mindenesetre mellé fogok állni, nem egyedül kell tárgyalnia. Kényes és Vakond csak kedvesen mosolyognak rá és rázzák a fejüket, hogy ők sem értenek egyet azzal, amit mondott. Nagyon is világossá tette, hogy kedveli és becsüli őket. Nem is ők a legérzékenyebbek, az igaz. Elég nagy baklövés lenne fogadóbizottságnak olyat küldeni, aki mindentől fél és mindenen megsértődik. Ők itt mind "acélosak" a maguk módján.
A társam válasza megint emlékeztet arra, hogy mennyire ki tudok zárni szinte minden emberi vonást, ha a küldetésemre és a biztonságra koncentrálok. Nem várta volna, hogy érdekel, hogy érzi magát. Pedig érdekel.
Vakond vigyorgásából arra következtetek, hogy hallotta Lacey szavait. Pontosan nem tudom, mennyire éles a hallása. Van itt zaj, nyüzsgés és a társam tényleg halkan beszélt, de lehet, hogy a morlocknak a gyenge látás mellé jobb hallás jutott.
- Nem fázol? Előkerítsük Csapot? Tudna egy kis meleget csinálni - cincogja a már emlegetett srác nevét.
Ez Lacey választása. Ha azt mondja, hogy jó lenne, akkor a mélynövésű mutáns meg fogja keresni a hőmérsékletet uraló fiatalt.
Bólogatással nyugtázom, hogy diszkréciót szeretne. A jelenlévők pontosan értenék, hogy mit jelentenek Lacey szavai. Nem lenne belőle sértődés, ha kitudódna. Telepatát nem láttam most igazán közel, de persze nem lehet tudni, mik mennek itt.
- Jó, jó, jó, én már nem haragszom rá, csak... Ööö... Még egyszer ne támadj meg, jó? - mondja Vakond a lénynek.
Nagyon kedves Lacey-től, hogy ilyen bátran kiáll értem. Én nem kontráztam volna rá rögtön a vádaskodásra, de őt kiakasztotta. A vállára teszem a kezemet. Remélem, hogy nem ijesztem meg ezzel. Nyugodtan ránézek és próbálom lecsillapítani.
- Rátapintottál arra, hogy mit csinál a Védelmező. Elhiteti, hogy mindenkit megmentene. És lám! Tényleg nem sikerült - hozza Maszk a formáját, mire Pestis igazán boszorkányosan felkacag.
- Maszk, hagyjuk ezt a műsort! - szólítom fel higgadtan. - Pestist nem kell meggyőznöd, a többiek meg ismernek. Kivéve talán Baglyot.
Kényes szavai leperegnek Maszkról. Válaszra sem méltatja. Az óriás feltámogatja a madarat, aki próbál talpon maradni, de még segítség kell neki. Elvannak egymással. Jó is, mert ha a fehér bőrű mutánsunk begurul, elég ijesztő tud lenni és most senkinek nem hiányzik, hogy Maszk agressziót lásson.
- Ó, gyermeklelkű kislány. Azt hiszed, a telepatáink nem vizsgálják meg azonnal az idegeneket? Hidd el, én minden hangot meghallok és meghallgatok.
A társamra nézek és megrázom a fejemet, hogy ezt ne higyje el! Csak blöff, hogy levizsgálták. Ha így lenne, Maszk már elbüszkélkedne egy kompromittáló gondolattal, amit kiolvastak belőle.
- Szuper. Akkor elmondjuk mi is, amit akarunk - fordítom vissza én is a szavait, ha már játszadozni akar.
Lacey lényegretörő szakmaisággal kezdi elmondani, hogy nem meggondolatlan és veszélyes ötletekkel dobálózik. Maszk nem szól közbe, végighallgatja és közben méregeti. Vizsgálgatja az arcát, a mozdulatait. Ilyenkor olyan, mintha a szavakra nem is figyelni, de figyel.
- Á, a gúnyolódást is nagyon szépen megtermesztetted, csak úgy virágzik benned! Kérsz valamit és rögtön sértegetsz. Mit vársz ezek után? Javas...
Ezt a tiszteletteljes morlock nevet ilyen megvetően kiejteni csak ő tudja.
- Lacey profi kertész. Ért a szakmájához, ismeri a növények tulajdonságait, igényeit és a szervezetre gyakorolt hatásait. Nem elvenni akar tőletek valamit, hanem adni. A néped életminőségét javítaná az a néhány növény, amiről beszélünk.
- Maszk, tényleg kurva jó lenne kertészkedni és hasznos cuccokat termelni. Feladat, felelősség. Fontosnak éreznénk magunkat - szól bele Pikkely a maga stílusában, éleslátással.
Mély, szaggatott és vészjósló kacagás tör fel Maszk torkából. Csak rázza a fejét és Pestisre néz, aki támogatóan visszapillant rá.
- Tizenöt éve élek a csatornában. Megtanítottam a népemnek, hogyan boldoguljon itt. Jóval azelőtt, hogy te jöttél, Védelmező. Már nem élnének, ha én nem lennék. Ki is javított az életminőségükön? Például vegyük őt.
A kezével int a bagoly felé, aki még mindig toporog. Kényes tartja és félve ugyan, de ránk néz és éles hangon szólal meg.
- Most már tudok beszélni, mert Maszk adott hangszálakat. És nem vagyok Bagoly! Thelonius a nevem.
A morlock vezér büszkén feszít, hogy milyen jót tett a lénnyel. Ravasz. Kényes csak rázza a fejét, Vakond hallgat.
- Rendben, Thelonius - nyugtázom a tényt, hogy Maszk tényleg adott neki valamit, nyilván cserébe a hűségéért.
- Térjünk vissza a témára. Hallottad, hogy a termesztésnek milyen előnyei vannak és hogy milyen egyszerű. Van saját kertészetek is, aki tudna segíteni bármiben.
- Persze, az EMBER - teszi hozzá cinikusan Pestis. - Az a csoffadt bűzbomba Saccharine.
- Kiváló ötlet, Védelmező! Hogy is nyerte ő a tulajdonságát, ami miatt az emberek elüldözték? Elrontott valamit termesztés közben. Szerinted itt mit csinálna? Hányan halnának meg miatta? Ki fogja kifaragni a fejfájukat? Te?
- MOST fejezd be! - szólok az eddiginél sokkal hangosabban és beállok elé.
Lenézek rá, mert sokkal alacsonyabb, de nem becsülöm le. Nem hátrál. Meg se rezzent. Látom rajta, hogy örülne, ha megpróbálnám leütni. Ez nem fog megtörténni.
Mielőtt folytatnám, a morlockok kinyitják a szájukat.
- Maszk, tényleg szeretnénk növényeket! Finomak. Fittek leszünk tőlük - vinnyogja Vakond.
- Akarunk gombákat is, meg szép virágokat. A gyerekeknek is. Cserepeket, ládákat. Majd én viszek mindent, akárhova megyünk a csatornában - kalimpál két karjával Kényes, miközben két másikkal Thelonius-t fogja.
- Védelmezőék hoznak speciális reflektorokat. Nedvesség van. Meleget már a mostani gépek is adnak nekik. Meg Csap. Nem para. Te, Maszk! Frankón otthonosabb lenne a csatorna.
A Vakondnál alig magasabb Maszk csak vigyorog és Lacey-t fixírozza valami leírhatatlan arckifejezéssel. Mintha tőle várná az utolsó érvet. Pokoli egy fickó.

Isley

**Lacey Harries** Kedd Május 28, 2024 4:44 pm

Giants are real
//Lucas//

Úgy tűnik a borospincében lakó növények végül még Pikkely tetszését is elnyerték és talán már nem csak "ígéreteknek" hiszi a felajánlásaimat. De aztán a hirtelen jött őszinte vidámságnak annyi lesz és már a Pestis okozta rosszkedvet igyekszünk elűzni. Az "űzés" nagyobbik fele Lucas-ra és a cukorillatú hölgyre marad, még Pikkely sem tud hozzátenni túl sokat azzal, hogy azt javasolja, rejtsem el az arcomat Maszk elől, ha sikerre akarom vinni a tárgyalásokat.
- Ha szerzel valamit, akkor szívesen megteszem, mert azt éppen nem hoztam magammal... De talán nagyobbra kellett volna növesztenem az "ajándékokat", azok mögé elbújhattam volna...
Próbálom elütni én is némi humorral a dolgot és közben arra gondolok, hogy milyen furcsa, hogy azok, akik úgy érzik, a megbélyegzés juttatta őket a csatornába, szemrebbenés nélkül teszik meg ugyanezt másokkal. De helyes pofikról vagy bomba alakról vitatkozni bárkivel is tökéletesen felesleges ezen a helyen még akkor is, ha Pikkelyt, Kényest vagy Vakondot éppen úgy lehetne szépnek, vagy csinosnak látni, mint bárki mást. Na jó, nem bárkit. Pestisen például nem találtam túl sok kedvelni valót, de ez inkább csak sajnálatot ébresztett bennem és nem haragot a szavaival kapcsolatban. Annak azonban jobban örülök, hogy a Maszk-kal való tárgyalást alapból nem vetik el és már azt próbálják megokolni, miért is járhatnánk sikerrel, ha ezt az utat választanánk. Bishop azt fejtegeti, hogy egy jó vezetői PR egyengethetné az utunkat, míg Miss Saccharine már az újabb és újabb növényeket sorolja, amelyek akár idelent is megélnének.
- Hát... A fahéjjal gondjaink lennének... Talán én sem tudnék akkorára növeszteni idelent egy fát, hogy vastag, jól hántolható kérge legyen... - gondolkozom el az egyik javaslaton. De még mielőtt a nénike kudarcnak vélné az ötleteit és megvalósíthatatlannak, már elő is szedem azokat, amelyek nem ütköznének túl nagy akadályba. – A chili tökéletes ötlet! Sok fajtát biztos idelent is termeszthetnétek... És a körömvirág is! A gyömbér meg a legjobb választás! Szégyellem, hogy nem nekem jutott az eszembe...- mosolygok a nénikére és el kell hinnem, hogy életkora és tapasztalata miatt sokkal jobban ért a "lenti" dolgokhoz is.- Egy nagyobb cserép és némi homokkal kevert föld teljesen elegendő ahhoz, hogy gyömbéretek is legyen. Úgysem szereti a napfényt és sok víz sem kell neki, vagyis ideális növény lenne idelent! - erősítem tovább ezt a vonalat is. Aztán már megint mindenki kuncog, a jókedv megint bekúszik közénk, de most Miss Saccharine lesz az, aki egyetlen mondattal lomboz le minket. Pedig nem olyannak látszik, aki túl sok mindentől megrettenne, most mégis visszavonulót fúj a Maszkkal való találkozás elől.- Sejtelmem sincs, mi az, amit kérdeznünk kellene, vagy amire figyelnünk kell, ha vele tárgyalunk... - kérdőn nézek Védelmezőre és titkon azt remélem, ő azért fel lesz fegyverezve a csapat vezetőjének támadásaival szemben még akkor is, ha azok inkább szóban várhatók. És mert indulunk is Maszkhoz, nyilvánvalóvá válik, hogy a reménynél ehhez azért többre lesz szükségünk. Bishop tárgyilagossága megnyugtatna, ám az semmiképpen sem, amit mond, miközben Kényes, Pikkely és Vakond után indulunk.- Akkor jobb, ha nem hagytok engem beszélni. A növényekkel jobban boldogulok, mint az emberekkel... És gyaníthatóan a morlock-okkal még náluk is rosszabbul értetném meg magamat. Niel jó ideig azt hitte, hogy gyűlölöm, mire aztán kiderült, hogy csak mind a ketten borzasztóan szégyelltük magunkat egymás előtt- próbálom vázolni a helyzetet és felkészíteni a "lentiek" jótevőjét a várható fejleményekre.
- Megleptél... – a vallomásom arra vonatkozik, hogy a hogylétem felől érdeklődik. Bár az szerintem nem lepi meg, hogy ez a világ mindenkit elképeszt. Ahogyan a lakói is. - A hely hidegebb és sötétebb, mint amire számítottam... A morlock-ok meg sokkal kedvesebbek... Mármint a legtöbbjük...- suttogom, míg aztán túl közel érünk ahhoz, hogy bárkiről vagy bármiről kritikát fogalmazzak meg. Abban ugyanis nem lehetek biztos, hogy nem hallanak-e sokkal jobban azok, akik Maszk körül állnak. Mert már látom, ott van vele Pestis és még "valami". Szörnyű, hogy így nevezem magamban, de nem igazán tudom kitalálni, hogy mi féle lehet. Talán ez a morlock-lét legalja. Megszégyenítően groteszk és együttérzést keltően ijesztő. Csak akkor jövök rá, hogy kit (igen, nem szabad tárgyként kezelnem) látok, amikor Maszk gúnyosan "bemutatja" őt nekünk, s teszi meg rögtön sorsa miatt felelőssé Lucas-t. Őróla talán leperegnek a szavak, amik bennem az igazságérzetet tüzelik fel annyira, hogy félhangosan vegyem sokat nem érő pártfogásomba egyszerre mindhármukat: a csatornabéli baglyot, Vakondot és persze szükségtelenül a Védelmezőt is.- Nem hiszem, hogy Vakond jólelkűsége ilyen büntetést szabott volna ki a szerencsétlenre, ahogyan azt sem, hogy a Védelmező mindentől mindenkit megvédhet. Ahogyan idelent senkinek sem sikerült...
Megjegyzésemre Kényes tiltakozása a visszhang, s remélem, az ő érvei többet nyomnak majd a latba az én tudatlanságomnál. Hiszen honnan is tudnám, hogy mennek itt a dolgok, hogy mi idelent a "törvény", hogy milyen kihágásért milyen büntetés jár. Csak azt látom, hogy az eddig ismeretlen "szárnyas" immár szárnyaszegett, és megalázott. Így most mivel is tehetné jóvá a hibáját? Azzal, hogy nevetség tárgya lesz mindenki előtt? De a többiek érdekében igyekszem féket rakni a nyelvemre, s adok választ, talán paprikásabban maszknak, mint ahogyan korábban szerettem volna. - Ugyan honnan is látna a fejünkbe az, akitől a híreket hallottad? Talán mindenkinek jobb lenne, ha nem csak egyetlen hangot hallanál meg...Szinte biztos vagyok, hogy pestis hintette el a rosszindulat magjait és bőven öntözte irigységgel és féltékenységgel ahhoz, hogy hamarabb szökkenjenek szárba, mint bármelyik növény, ami idelent is megteremne.- Ha úgy akarjátok, senkinek sem kell meglátni a növényeiteket. maradhatnak mind idelent. nem kell rögtön fákat vagy cserjéket termesztenetek. A legtöbb, amit javasolhatnék és amit a többiek is szeretnének, elfér egy cserépben is... Nem kell, hogy eláruljanak benneteket a bazsalikomok, a gyömbérek, vagy éppen a tormák, Maszk... Ahogy elrejted idelent a morlock-okat, biztosan meg tudnád tenni a növényekkel is... Biztos vagyok benne, hogy menne neked...

**Lucas Bishop** Kedd Május 21, 2024 11:11 pm

_{Just a whole damn world}

To Lacey
Nem tudom eldönteni, hogy Lacey ezekkel a mindenkit felmentő mondataival mások előtt szeretné szépíteni amegkérdőjelezhető tetteket vagy tényleg ennyire hisz az emberi jóságban. Nem naiv, de nagy erőkkel keresi az értéket kivétel nélkül mindenkiben. Ez egy különleges tulajdonság, ami nagyon szimpatikus is egyébként.
- Remek, remek! Akkor jönnek velünk mindenhova! - cincogja Vakond.
- Borospince növényekkel. Ez jó - veti oda Pikkely végre egy teljes vigyorral.
Ez tetszett neki. Talán emlékezteti valamire, de többet biztos nem fog mondani.
A nénikék vitája során figyelek arra, hogy Lavey ne kerüljön veszélybe és mikor Pestis lekicsinyli a segítségünket, azt szóvá teszem. Ez a nő mindig mindenkivel szembekerül és időnként feladja, aztán később megint beszól. Mikor a hajlott hátú öregasszony távozik, a társamra nézek. Nem igazán érti, hogy erre miért volt szükség a néni részéről.
Miss Saccharine nagyot sóhajt, ahogy nézi a távolodó vetélytársát és megtörli a homlokát. A kiizzadt cukornak van egy jellegzetes szaga, ami nem zavaró, de a legyek jönnek rá. Tudom, hogy ő ad a higiéniára, de ha nem adna, akkor sem lenne büdös így, hogy nem a hagyományos módon izzad. Érdekes adottság.
- Jaj, kedveském! Te semmilyen bajt nem okoztál és nagyon hálásak vagyunk a növényekért, amiket hoztál. Látod, el is fogyott mind és csak mondják és mondják, hogy milyeneket szeretnének még. Vakondtól úgy hallottam, még gombákat is tudsz majd hozni.
Kedves Lacey-től, hogy bennem látja a békebírót. Ismerem a morlockok rendjét és Maszkot, de úgy tűnik, nem eléggé. Rossz irányba viszi őket.
- Nyugi, nem miattad fogok bajba kerülni. A változás gyakran nehezen megy. De megy. Látod, ma is itt vagyunk és hozhattunk adományokat.
Maszkkal volt már pár szóváltás, de sok mindent elértünk már. Nem reménytelen a csávó. Igaz viszont, hogy az egyeduralom az agyába szállhat.
- Höh. Maszkkal beszélni úgy, hogy először lát és ráadásul csinos a pofid. Húzz fel valami rusnya sálat legalább - szól be Pikkely, de látom a szemében a reménykedést.
- Jó ötlet, amit mondasz - fordulok Lacey-hez. - A vezérnek a nép számít és ez Maszkra is igaz. Ha megérti, hogy mennyivel hozzájárul az életükhöz a növényzet, az nem fogja hidegen hagyni.
- Igen, lássuk csak, mit lehetne még... Olyan fűszernövények, amik erősítik az immunrendszert, a keringést és javítják az agyi folyamatokat is. Fahéj, esetleg chilipaprika, gyömbér. Kömény nagyon jó lenne. Körömvirág, az biztos megélne itt. Articsóka? Az egy kényes növény, de talán megoldható, hogy termesszük.
- Höhö, olyan, mint én? - nevet a négykarú óriásunk, aki váltott pár szót a gyerekekkel, de most visszatért hozzánk.
Fel is oldja a feszültséget ezzel a gyenge poénnal. Saccharine néni kacagása nagyon aranyos, életteli, Vakondé cincogós, Pikkelyé meg röfögős.
- Ne haragudjatok, de én nem állnék Maszk elé. Már öreg vagyok ehhez, mindig nagyon kellemetlen beszélni vele és tényleg nagyon félek tőle. Ha valamit még szeretnétek tudni, szívesen elmondom nektek, de azt szeretném kérni, hogy tolmácsoljátok neki az ötletet ti! - mondja az idős hölgy remegő kezekkel.
Le is ül, annyira megviselte a gondolat, hogy Maszkhoz kéne mennie.
- Pestis és a segítség? Ha valami kórságunk van, elmulasztja, de ennyi. Nem tart Maszktól, mert mellette áll mindenben. Anyáskodik felette, ő meg kihasználja. Akit meg akar fenyegetni, arra ráuszítja a banyát és megfertőzteti vele. Hát...jövök veletek, de nem szólok bele, csak őrködök, ahogy szoktam - fejti ki Kényes röviden, hogy mire számíthatunk.
- Jaj, miért vagy ilyen rosszindulatú? Mindketten nagyon sokat segítenek nekünk. Az a bagoly megijesztett, de már jól vagyok. Menjünk! Gyere te is, Pikkely! Majd mi elmondjuk, hogy milyen jó lesz ez a kertészkedősdi!
- Kihagyjam a kártyapartit a csajokkal? A te hibád, Javas! - mondja látszólag vádlóan a dzsekis nő, de ő az első, aki felpattan az ücsörgésből és elindul.
Vakonddal kézen fogva haladnak az élen, mellettük Kényes cammog, mögöttük pedig mi. Arra leszek figyelmes, hogy a dinószerű lény repülve követ minket. Hm, ez érdekes. Nem rántok fegyvert, de figyelek. Nehéz szemmel tartani a terem felső részét, ezért úgy teszek, mintha nagyon nézelődnék és közben felfelé is mindig vetek egy pillantást. Csak követ, de nem csap le. Utunk a három nagy, kör alakú lyuk felé vezet, amik bármelyikén átférne a legnagyobb munkagép is. Mögöttük sátortábort látni. Nem a legigényesebbek. Itt elkopnak a jobb minőségű anyagok is, amiket hoztunk nekik. Amúgy meg szeretik a toldozott-foldozott lakóhelyeket. A szokás nagy úr, viszont nem mindig igaz, hogy a jót könnyű megszokni.
- Maszk imádja kiforgatni a szavakat és a népét azok ellen hangolni, akiket nem kedvel. Mi melletted leszünk, beszélünk is vele, de jobb, ha erre felkészülsz - szögezem le tárgyilagosan.
Van egy kis időnk és eszembe jut, hogy elfelejtettem valami alapvetőt.
- Hogy érzed magad? Különleges hely, nem?
Remélem, a levegő is megfelel neki. Oldalt üzemelnek az ultracsendes, fél évig működő akkumulátorral hajtott légtisztítók és hőmérsékletszabályzók, amik forradalmasították az itteni klímát. Mccoy egy zseni, ezt már nagyon sokszor megállapítottam.
Elhaladunk néhány sátor mellett és a legócskább, legrégebbi, foltokkal, teljesen más színű betoldásokkal és még lyukakkal is tarkított, de nagy méretű lakóalkalmatosságot meglátva Pikkely és Vakond hátranéznek.
- Ez az! - mondják szinte egyszerre.
Az ajtóként funkcionáló, egykor rongyszőnyegnek számító textilt félrehúzva belépnek és utánuk mi is, ha Lacey nem döntött másként.
Még a morlockok között is megdöbbentő az a látvány, ami fogad. A bagoly a sarokban álldogál rémülten, de éppen csak emlékeztet arra, akit odafent láttunk. Még Pikkely arcára is a meghökkenés ül ki. A lény csőre helyére disznóorr került, szárnyait három-három esetlenül tekergőző csáp helyettesíti, a karmos lábai helyett pedig pingvintalpak éktelenkednek. Nem is tud rajtuk megállni. Tenni akar egy lépést és hasra esik, megtartani pedig nem tudja magát a csápokkal, ezért beüti az arcát és jajveszékel.
- Nos, Vakond! Kárpótoltalak az elszenvedett sérelmekért? Megbüntettem azt, aki megsebzett azért, mert a Védelmező - nevével ellentétben - nem volt résen.
A gúnyos hang Maszké. A vezető eredeti formájában tetszeleg. Alacsonyabb, mint Lacey, torz arcú, hiányos hajzatú figura szürke, rücskös bőrrel és az arcára van írva a sértettség. Mellette Pestis áll rossz tartásával, kezeit a hasa előtt összekulcsolva.
- Helló, Maszk! Rég láttalak... - szólok rezignáltan.
A beszólásával az a bajom, hogy igaz. Figyeltem sok mindenre, de a bagolyra nem, ezért történt baj. Ezért nem kérem ki magamnak, hogy megvádol. Jogos a vád.
- Azért ez túlzás! Se a Védelmező, se én nem tudtuk elkapni, mert gyors volt a madár. De...mit tettél vele? - szól dühösen Kényes, ahogy az eltorzított lényt felsegíti.
Vakond megbökdösi az oldalát, hogy fogja vissza magát. Ő maga szörnyülködve nézi a baglyot.
- Mint mondtam, azt kapta, ami a társaik ellen fordulóknak jár. Úgy hallottam, ti is rosszban töritek a fejeteket. Veszélyt hoznátok ránk a feltűnősködéssel. Virágok? Növények? Aminek napfény kell, azt meglátják a fentiek. Erdőjárók, elhagyatott helyeken kóborló különcök, akik mindent észrevesznek, bármennyi próbálunk rejtőzködni. Tudjátok, mit várhatunk az emberektől? Jönnek a gyűlölködők, megmérgeznek, felégetnek mindent, még a hadsereget is bevetik vagy elvisznek mindenkit és kísérleti patkányként rohadhatunk életünk végéig, ráadásul arra fognak felhasználni, hogy a fajtársainkat kiirtsák. Ugye ezt ti sem akarjátok? - hozza a formáját a morlock vezér idegesítően hunyorogva.
- Maszk, nem az armageddon jön! Tök hasznos dolgokról beszéltünk. A zöldségek, gyümölcsök és a virágok jót tesznek az egészségünknek, a levegőnek és javítanák a közérzetünket is - tapint rá a lényegre Pikkely.
- Meg sok finomságokat ehetnénk és termeszthetnénk. Saccharine néni is boldog lenne és mi is kipróbálnánk! - támasztja alá Vakond, majd Lacey-re néz, hogy miután a nép már megtámogatta a javaslatot, szóljon ő is bátran.
Én féloldalasan állok a társam mellett. Ha Maszk vagy Pestis megmozdul, nem fogják elérni, mert közbelépek. De úgy érzem, itt inkább szavakkal fogunk csatázni.

Isley

**Lacey Harries** Pént. Május 17, 2024 9:52 pm

Giants are real
//Lucas//

Védelmező megment az újabb magyarázkodástól, amikor Pikkely rákontrázik Vakond és Kényes örömködésére, ezzel odázva el a döntést, hogy legközelebb milyen növényekkel lepjem meg őket. Persze, ahogy újra szót kapnak, rögtön kiderül, hogy jobb, ha mindenfélével készülök majd. Szerencsére azt nem ígértem nekik, hogy biztosan én hozom el, de ha Bishop-on és Lazac-on múlik, a morlock-ok hamarosan földalatti kerttulajdonosok lesznek.
A halasztás persze nem hiábavaló, mert így legalább gyorsan kikerülünk a szagok lassan elviselhetetlenné fokozódó orgiájából, s már ott is állunk Pestis előtt. Persze, a hölgy jóvoltából csak néhány pillanatig.
- Semmi baj, Lucas... Talán jobb, hogy nem akar most túl közeli ismeretséget kötni velem... - mentem az idős asszonyt és valamennyire magamat is.

- Igen, cserépben, ládában, régi, törött edényekben is elvannak, ha néha átültetik őket... Így át is költöztethetik őket, ha magukkal akarják vinni, vagy ha úgy látják, nem szereti azt a helyet.... Szerintem nem lesz gond velük... Volt olyan megrendelőnk, aki alagsori szobákba vagy éppen borospincébe kért növényeket... - emlékszem vissza a "régi" életem néhány különleges sikerére, hogy aztán újabb probléma merüljön fel, amit egy másik újabb ismerős, Miss Saccharine vet fel. Meglepődök a felvetésén, mert eddig még sosem találkoztam olyan "ügyféllel", akinek az volt a gondja, hogy egy növény túl szép. A válaszon gondolkozok, mikor látom, hogy Bishop mozdul, s körülöttünk hirtelen tér nyílik, csak hogy a visszatérő Pestis fűzhesse hozzá megjegyzéseit a kedvesebbik nénike szavaihoz. Szócsata támad, s harmadik félként a kísérőm is beszáll, Miss Saccharine pártjára áll, s az adományokat védi... Meg engem... Úgy tűnik, sokszor lezajlott már ez köztük, mert senki sem lép közbe a Védelmezőn kívül... Én sem teszem... Talán félelem az, ami visszatart, bár inkább csak az értetlenség... Hiszen semmi rosszat nem tettünk és senkinek sem ártottunk... Ahogy azt sem értem, Maszk ténykedése miért osztja meg ennyire az alagutakban élőket.

Nem érzem jól magam a közjátéktól és már éppen kérdezném Bishop-tól, hogy nem lenne-e jobb, ha mennénk, de ő Miss Saccharine-hoz fordul, s úgy tűnik, a nénike bizalmasául is fogadja őt.

Hallgatom és a vártnál idillibbnek tűnő helyzet képe szertefoszlik. Ez a hely mégis sötét... És ezt nem csak a napfény hiánya okozza.

- Miss Saccharine, nem akarok baj okozni és azt sem szeretném, hogy Védelmező, vagy bárki más bajba kerüljön a növények miatt - kezdem óvatosan. - Úgy láttam, ő jól kiigazodik az itteni szabályok között - nézek Lucas-ra hálásan és talán azt várom, hogy helyeseljen, hogy megerősítsen ebben. S akár megteszi, akár nem, én egy ötlettel rukkolok elő. - Mit gondolnak, ha beszélünk Maszk-kal, az segítene? Ha elmondjuk neki, hogy egy-egy növénynek milyen haszna van, nem lehet, hogy a szépsége mellékessé válik?
Furcsa gondolat, de valamiért nem szeretnék csalódást okozni Vakondnak, Kényesnek, Pikkelyesnek és Miss Saccharine-nak sem.
- Ha segít nekem, találhatunk még növényeket, amelyek itt jó szolgálatot tennének - fordulok aztán az idős asszony felé, de a folytatás nem csak neki szól. - Lehet, hogy jobb lenne, ha nem én mondanám el a javaslataimat neki... Mit gondol, Pestis-t nem tudnánk meggyőzni, hogy segítsen? Ő tűnik, ő nem igazán tart Maszktól...

**Lucas Bishop** Hétf. Május 06, 2024 9:53 pm

_{Just a whole damn world}

To Lacey
Noha a morlockok kaptak már olyan kritikát, hogy ostobák és szellemileg visszamaradottak, ez a nagy részükre nem igaz. Sokuknak beszűkült a gondolkodása a csatornában, mások viszont érdeklődőek vagy épp szárnyal a fantáziájuk, mint Vakondnak is, aki a gombák neveiben harcművész kiáltásokat lát. Nem csoda, hogy ezen mind jót derülünk. Ő maga is belekuncog a vékony, magas hangján, ez pedig még viccesebb, mint amit mondott. Legalábbis nekem.
- Ú, látni fogjuk a csillagokat! Ha az eget nem is, de a csillagokat igen. Már decemberben - lelkesedik tovább Kényes.
Felajánlottuk neki, hogy kaphat speciális öltözéket, ami megvédi a leégéstől és így nyugodtan mehetne a felszíniek közé, de neki fontosabb volt a lenti társaság. Ezekből az elszólásokból derül ki, hogy szabadtér és a természet viszont nagyon is hiányzik neki. Vajon a jelenleg lent élők közül biztosan mindenki itt akart volna maradni, ha nincs Maszk, aki így egyeduralkodóvá vált?
- Na jól van, te Javas, ne hülyítsd őket tovább! Ezeket csinálni kell, nem elmesélni - szól be Pikkely úgy, hogy a jelek szerint ő is kíváncsi, csak épp nem elképzelni akarja a virágokat, hanem szokás szerint két lábbal áll a földön és kézzelfogható történéseket akar.
- Türelem. Arról beszélünk, hogy milyen virágokat szeretnétek. Ez úgy derül ki, ha tudjátok, miből lehet választani - adok rövid magyarázatot arra, hogy mi is történik.
Nyilván értette, csak hozni akarta a formáját.
- A bíbort, azt mindenki szeretné! És a fehéret is, meg a sárgát - cincogja Vakond, Kényes pedig egyetértően bólogat és megint fogvillantóan vigyorog.
Tényleg elvarázsolta őket a gondolat, hogy virágok fognak itt nőni.
Ahogy Pestisre terelődik a szó, kínossá is válhatna a beszélgetés. Furcsának tartom, hogy senkinek nem sikerült még ráhangolódni az idős nőre. Biztos lenne, aki szót ért vele. Az viszont elég beszédes, hogy Lacey-n kívül itt egyikük sem áll ki mellette. A témaváltás jót tesz most és a léptek megszaporozása is, mert a fiatal lány eléggé szenved a csatornabűztől.
Könnyen átjutunk a következő őrön és a nagyterembe érve Lacey ámuldozása teljesen jogos. Engem se hagyott hidegen, mikor ekkora életet és ilyen különleges társaságot láttam a csatornában, életemben először. Ez egy másik világ, más törvényekkel és a szemnek folyamatos élményeket adó alakokkal. Pestis nem viszonozza a köszöntést, csak elvonul.
- Ne törődj vele! Nem egy köszönős típus - próbálom megnyugtatni Lacey-t, aki már most udvariasabb volt a hölggyel, mint itt sokan.
- Gyakori helyváltoztatásnál számolni kell azzal, hogy a növények mennyire helyhez kötöttek. A virágok, saláták és a többi, amit mondtál, ágyásokban, cserepekben is megélnek? Erőben nincs itt hiány, csak kérdés, hogy bírják-e a növényeid. Hogy látod?
Bízom abban, hogy ha már úgyis egyedi termesztésűekről beszéltünk, akkor tud olyanokat készíteni, amik "hordozható" növények és bírják a vándorló életmódot. Elképzelem Kényest és pár erős társát, ahogy vígan cipelik az ágyásokat. Még jobban összehozná a népet.
A tömeg közepén harci helyzetet érzek, megrohannak azok a gondolatok, hogy ha a csatornalakók ellenünk fordulnának, rossz esélyekkel indulnánk. Vagy ha tűz ütne ki, robbanás történne. Az én világomban ez volt a mindennapos. Feszülten figyelek és a mellkasomon összefont karjaimnak csak egy mozdulat kell, hogy fegyvert rántsanak. Nincs erre szükség. Itt mindenkit az adományok érdekelnek. A srácok osztják is, figyelve arra, hogy senki ne repetázzon, míg nem jutott mindenkinek, amire szüksége van.
- Hát neked köszönhetjük ezeket? Nagyon kedves tőled, Lacey. Vagy Javas. Melyiket szereted jobban? - kérdezi a néni igazi nagymamás gondoskodó hangsúllyal.
Ezt én is ismerem, mert egy rövid ideig volt szerencsém a nagymamámnál vendégeskedni. Bujkálni.
- Igen, azt hiszem, ezeknek meg tudnánk teremteni a kellő körülményeket. Bár a kamillát és a jázmint nagyon szeretném és mások is örülnének, de nem javaslom, mert...
Miss Saccharine körülnéz és végül megrázza a fejét. Én is szétnézek. A területen minden rendben. Senki nem tűnik támadásra készülőnek vagy zavartnak.
- Nem is tudom. Talán mondanám a hasznosabbak közül a ribiszkét vagy a mentát, sárgarépát vagy rokonait. Páfrány még szép lenne, kidíszítené az élőhelyünket. Engem lefáraszt ez a sok költözés, de a biztonságunk miatt szükség van rá. Ez a növény talán elviselné. Tudnék mondani még szép virágokat...
A tömeg hirtelen elkezd oszlani. A hátunk mögé néznek és egyesek szemében ijedtséget látok. Megfordulok. Á. Pestis közeledik. Vakond kézen fogva elkíséri innen Pikkelyt és Kényes is elsomfordál egy lesújtó pillantás keretében. Miss Saccharine viszont velünk marad. Suttogva fordul hozzánk.
- A szép növényekkel vigyázz! Maszk gyűlöl mindent és mindenkit, ami és aki szép. Odáig vagyok a jázminért, legfőképp a ritka sárgáért, de biztosan nem engedné. Vagy tönkretenné, ha...
A másik idős hölgy, akit figyelek, most már hallótávolságban van. Ezért fejezhette be a mondandóját a kertész néni.
- Megint pletykálsz, te vén csont? Miket mondtál rólam? - szólal meg a rossz tartású nő rekedt, de erőteljes hangon.
Arrébb állok, hogy tudjon válogatni a holmik közül. És hogy Lacey-t ne legyen képes megérinteni, közéjük helyezkedem. A nő csak a testekhez érve fertőz, tárgyak nem közvetítik a benne rejlő kórokat, úgyhogy nyugodtan összetapogathat mindent.
- Mik ezek a kórók? Te hoztad, kislány? Nem kell ide kert. Minden megdöglik a csatornában, ez egy haláltanya. Vagy csak széttiporja a csürhe. Ha Maszk nem lenne, ezek semmire nem mennének. Már rég kimúltak volna. Csak ő tart rendet, de nem mindenki becsüli meg. Igaz, Saccharine?
- Pestis, ne kezdd megint! Nem őriztünk együtt libákat és a barátainkat sem kellene bántanod. Vonulj el inkább, ahogy szoktál és számold a ráncaidat! - vág vissza az eddig illedelmes néni elég éles hangon.
- Számolom a tiédet inkább. Jaj, mégsem, ahhoz túl sok idő kéne! - csúfolódik Pestis. - Peeersze, mindenki kedvence, hízelegj csak ennek a két felszíninek! Meglátod, mi lesz belőle...
- Asszonyom, maga azért kapott most adományokat, mert Lacey és én hoztunk. Nem kell minket kedvelnie, de ezt a hangnemet nem tűrjük! - szólok rá erélyesen a nőre.
Pestis ezután már ránk sem néz, csak bepakol egy szatyorba mindent, amit összeszedett és keresztülmegy a termen. A három nagy nyílás felé tart. Van egy olyan érzésem, hogy a vezetőjükhöz megy. A morlockok feszülten figyelnek, hogy ne kerüljenek az útjába, se a közelébe. Nem szokása csak úgy szórakozásból fertőzni, de én is óvatos lennék a helyükben. Még egyszer körülnézek, de más már nem igyekszik ide. Néhány holmi maradt, azokat később kiosztják. Miss Saccharine-t láthatóan megviselte a rövid beszélgetés. Figyelem a társamat, hogy őt hogyan érintette? Eddig úgy láttam, nem szívbajos, de ez a nő elég para volt.
- Hölgyem, most már nem hall minket más. Mit szeretett volna mondani? - térek a lényegre.
Miss Saccharine megint körülnéz és nagyon közel hajol hozzánk, hogy vallomást tegyen:
- Félünk itt. Szeretnénk jó dolgokat, mint a virágok és a zöldségek, de meg van kötve a kezünk. Ő túl erős. Túl kegyetlen. Sok itt az erőszak mostanában. Dühösek a morlockok. Sokan felmennének már, de nem mernek, mert tartanak az emberektől, de Maszktól is. Rendszeresen hoz le olyan mutánsokat, akiknek telebeszélte a fejét mindennel. Veszélyeseket. Hagyja őket, hogy megtámadjanak másokat és csak akkor szól közbe, mikor már megtörtént a baj. Utána ő a jóságos gyógyító, aki helyrehozza a sebesülteket és megkínozza a vadakat. Azzal a bagollyal is amit tett, az borzasztó! Én nem láttam, de azt beszélik, teljesen eltorzította. Viszont adott neki hangszálakat és azóta tud beszélni az új fiú. Állítólag bocsánatot is kért, de így kell maradnia. Olyan szép bagoly volt, nekem tetszett! Maszknak ez lehetett igazán a baja, nem is az, hogy megtámadta Vakondot.
Megvakarom az államat. Ezt okosan kell intézni. Nincsenek kétségeim afelől, hogy amiket Kényes és Miss Saccharine mondtak, az igaz lehet. Vakondon is azt látom, hogy félelemből hallgat, de lehetnek olyanok, akik bedőlnek a nagy manipulátor szövegének. Nem megoldás, hogy egyszerűen lelövöm, mint a saját időmben azokat, akik veszélyeztettek másokat. Az is igaz viszont, hogy Lacey-t nem kéne ebbe belekeverni. Ő önkéntesként jött és nem akarom, hogy bajba kerüljön. A megoldás nem itt és most fog megszületni.
- Köszönöm, hogy elmondta ezeket. Én nem fogom továbbadni. Azt hiszem, megkaptuk a válaszokat a termesztéssel kapcsolatban. Lacey?
Ha még van kérdése, vagy hozzászólna ahhoz, amit hallottunk, azt megvárom. Ezzel a hölggyel megértik egymást és ami a növényeket illeti, közös nyelvet beszélnek. Ez mindkettejüknek öröm, úgy érzem. Nem akarom siettetni őket. Én figyelek a biztonságra, amíg beszélnek. A nyüzsgés újra kezdődik, mert Pestis eltűnt a járat másik végében. Felénk éppen nem tart senki, de ha mégis jönnének, észre fogom venni. A dinó fent megint röpködésbe kezd, de most nem vijjog. Így legalább halljuk egymást.

Isley

**Lacey Harries** Kedd Ápr. 30, 2024 10:30 pm

Giants are real
//Lucas//

Csak mosolygok a gombanevek kiváltotta "ötletrohamon" és igazat kell adnom Vakondnak, amikor felemlegeti a kedvenceit. Bár sokat nem értek a harcművészetekhez, sőt, ha őszinte akarok lenni, akkor azt kellene mondanom, hogy semmit se, de ahogy Kényes tagolja a két gombafaj neveit, tényleg olyanokká válnak, mint egy-egy félelmetes harci kiáltás. Ezen persze mindenki jól szórakozik, s találnak újabb növényeket, amelyek nevei megragadják a képzeletüket. Hiába, a növényeknek kevesen tudnak ellenállni.
- Nem csak a neve szép, hidd el. Bár több fajtája van, a legtöbb jázmin hófehér virágai olyanok, akár az aprócska csillagok. De képzeljétek, van köztük napsárga is, és ő attól még különlegesebb, hogy már tél végén nyílik...
Hagyom, hogy emésszék a hallottakat, de aztán megint kérdeznek, most éppen a klemátiszokról, én meg nem tudom abbahagyni az "okításukat".
- Ó, igen, szívesen befonnak mindent, kerítést, rácsokat, bármit, amire felkúszhatnak. És ezek a szépségek sok-sok színben pompáznak. Van fehér, sárga, halványrózsaszín és világoslila, de éjszínű és van, amelyiknek káprázatos bíbor szirmai nőnek...
Magam sem tudnék választani közülük, hát engedem, hogy majd megtegyék ők. De ha most nem is tudnak dönteni, azért még akad beszédtéma így is.
De az újabb és újabb nevek mégsem szegik a kedvemet, főleg, mert Bishop is bizonygatja, hogy védencei között sokkal több az "átlagos", mint az, aki több figyelmet kíván. Bár a gondolat maga is fura, hogy átlagosnak titulálom ezeket a különleges "lényeket", akikről nincs feltétlenül jó véleménye a "fentieknek", de akik mégis sokkal emberibbek, mint sokan azok közül, kik őket elítélik. Mert kedvesnek látom Vakondot és Kényest is, és Pikkely is hiába titkolja, odafigyel ő még mindenkire, még rám is. És abban is pontosan ugyanolyanok, mint azok, kik sokkal hagyományosabb életet élnek, hogy néha nem értik meg egymást.
- Biztos van oka, hogy miért viselkedik így... Talán valaki nagyon megbántotta, de még nem tudott beszélni róla senkinek...
Nem is tudom, miért mondom ezt, talán azért, hogy megnyugtassam őket, hogy nem oldok azonnal kereket, csak mert ilyeneket mesélnek, vagy talán, mert pontosan tudom, mit érezhetne, ha így lenne, hiszen én sem beszéltem sokáig arról, hogy mit is éreztem, amikor egy másik világban találtam magam. De szerencsére Védelmező kiment ebből az akár kínossá is válható helyzetből és eltereli a mondandómról a figyelmet, míg aztán új kihívás elő állít a látogatásunk. A szag elől menekülve igyekszünk a tovább, vagyis én tántorgok, a többiek meg mutatják az utat. Végül kikerülünk a rémes szag-felhőből, s az új hely újabb "ismerőst" hoz, s sorsszerűen a rómaiak kettős istene áll előttem, a kapuk és ajtók védőszentje, kihez akár imádkozhatnék is, hogy kalandom idelent jól végződjön. De ez biztosan nem Bishop-on fog múlni, mivel ő engem is a szárnyai alá vesz, kezeskedve értem legújabb ismerősünknél.
Bemutatkoznom nem is kell, a hír megelőzött minket, s a kétarcú, akár névadója, a bejárat uraként enged tovább.
Igyekszem nem megbámulni mindent, de kíváncsivá tesz a hely, hiszen el sem tudtam volna képzelni, hogyan lehet a csatornákban élni, hiszen mindenkiben az a kép élhet, akik még sosem jártak itt, hogy minden koszos és szűkös. Ezért lep meg a terem mérete. Hatalmas, akár egy kisebb falu, nyoma sincs a dohos szagnak, s az idő is kellemes, olyan, akár egy klimatizált, hatalmas, egylégterű, mégis sok lakásból álló komplexum. De persze nem ez az, ami miatt elakad a szavam. Inkább az a sokféle, elképzelhetetlen formát és alakot viselő morlock, aki most minket néz. És "ismerős" is akad köztük, egyike azoknak, akikről korábban beszéltek. Tényleg nem kell gondolkoznom azon, hogy ki lehet. Pestis. Ránk meredő tekintetére köszönésképpen biccentek, aztán már Vakond ujjongását és Pikkely morózus megjegyzését hallgatom, amelyre egy bizonytalan "aha, azt hiszem" a felelet.
Talán Vakond túl hangos, vagy talán Védelmező alakja vonz oda mindenkit, de hirtelen ott állunk egy kör közepén, körülöttünk mindenki Bishop táskájából pakolja a holmikat. Próbálom nem akadályozni őket, ezért örülök, amikor Lucas ismerősként üdvözöl valakit. Valakit, akiről már szintén hallottam.
- Ó, hello, Miss Saccharine, Lacey vagyok... Vagyis Vakondék jóvoltából mától Javas... - mutatkozom be vadonatúj nevemen. Talán abban reménykedek, nem tart majd annyira idegennek. Valamiért kedvelem első látásra. - Csak válasszon a növények közül bármennyit. Azt mondták, jól ért hozzájuk - nem felejtettem el, amit róla mondtak, így szívesen mutatom az "adományomat". - Azt is mondták, hogy talán segíthetne abban, hogy milyen növényekre lenne még szükségük... Kamillát egy nagyobb cserépben el lehetne gondozni és a körömvirág is megélne egy naposabb zugban... És gombát is ígértem Kényesnek... Meg jázmint és iszalagot... Mit gondol, megélnének itt?

**Lucas Bishop** Pént. Márc. 15, 2024 5:07 pm

_{Just a whole damn world}

To Lacey
Még a zseblámpával is félhomályos fényviszonyok között is látni a meglepődést Lacey arcán. Valamit nem úgy értett, ahogy én. Türelmesen végighallgatom, ahogy a többiek is. Főleg Kényes issza a szavait.
- De jó, akkor a növények is a barátaim lesznek! Én is kedvelni fogom őket, mint ők engem.
Vakond elvigyorodik, mikor azt hallja, hogy különleges gombákat fognak kapni. Az ő életükhöz ilyen apróságok is nagyon sokat hozzá tudnak tenni. Egy csatornában minden számít, ami egy kicsit is új színt hoz.
- Nem tudtam, hogy ez a nevük. Shii...ta...ke. E...no...ki - ismétli lassan az óriás.
- Mint amiket a karatefilmekben kiabáltak! Azokat nagyon szerettem! - kezd el Vakond valami egészen másról beszélni.
A kínai gombáktól a harcművész csatakiáltásokig jutottunk. Ez engem is megmosolyogtat, de inkább az a lelkesedés, amivel az apró termetű mutáns beszél.
A bódító hatású gombákról gyorsan sikerül lebeszélnünk őket és örülök, hogy Lacey is hozzám hasonlóan vélekedik erről. Kényes azonnal átlátta a helyzetet, Vakond meg elfogadta. A fenti életben csak elég fiatalkorukig volt részük, azért lehetnek ilyen tapasztalatlan kérdéseik. De ahogy beszámolnak régi életükről és mostani gondolataikról, az nagyon is kedvelhetővé teszi őket. Ez sok morlockra igaz és azt hiszem, a társam is kezdi megérezni, milyen náluk a hangulat.
- Jázmin! Már a neve is szép - ejti ki Kényes áhítattal a virág nevét.
- A klemátisz olyan, mint a borostyán? Körbenövi az egészet? - kérdezi Vakond.
Én nem szólok bele, mert nem értek a növényekhez. Olyanokat tudok csak, hogy bizonyos sebekre vagy bajokra milyen gyógynövénytartalmú krémek jók, de ez nem tartozik ide. Hagyom őket lelkesedni és szemmel tartom inkább a környezetünket, mielőtt és miután elindulunk.
Az óvintézkedéseket elsorolom és a többiekkel együtt összeállítjuk azok névsorát is, akikkel vigyázni kell. Ez ijesztően hangozhat, ezért miután Lacey nagyon precízen összegzi a személyleírásokat és biztosra vehetem, hogy óvatos lesz, igyekszem megnyugtatni.
- Azokat soroltuk fel, akiket mindenképp kerülni kell. Nincsenek sokan. Veszélytelen és jó fej morlockokból viszont jóval többet fogsz látni.
- Igen, mi rendes nép vagyunk! Aki mégse az, az általában nem tehet róla.
- Csak Pestis. Neki se lenne muszáj így viselkedni, de ezt csinálja - szól bele Kényes, akinek láthatóan nagyon a bögyében van a már említett asszony.
- Lacey, ha később megadod nekem, hogy pontosan milyen jellegű fényre lesz szükség, be tudunk szerezni olyan reflektorokat, amik ilyen célra is jók.
Emellett ott van az az opció, hogy a napfényérte szakaszokon is tudnak ezt-azt termelni. Tetszik, hogy a nő ötletei előremutatóak és nem csak adományt hozott (ami pedig önmagában is sokat számít a morlockoknak), hanem már a lentiek életének feldobásán gondolkozik. Nem hiába szerették meg ilyen gyorsan.
A szervezetének viszont sok ez a csatornabeli légkör. Én is küzdöttem az első alkalommal. Lacey a sálába burkolózik, annál hatékonyabb eszközöm most nekem sincs. Marad az a megoldás, hogy iparkodunk tisztább helyre kerülni.
- Szedjük a lábunkat! - adom ki a parancsot mindenkinek, majd a nőhöz fordulok. - Ahol a fényt látod, ott már jobb lesz.
Ezt nem tudom biztosra, de ahol eddig jártam, ott az volt a tapasztalat, hogy a legtöbb járat ilyen, de ahol laknak, azt a gépek egész jól kitisztítják.
- Jaj, tényleg! Nekünk már fel sem tűnik, de Javasnak nehéz ez a levegő.
Pikkely megint horkantósan nevet, de akármilyen fáradt, ő is gyorsabb tempóra kapcsol. Kényes csak aggódóan néz le a magasból új barátjára, de tudja, hogy ő sem tehet semmit.
Ha Lacey kitartott, akkor nemsokára megérkezünk a folyosó végéhez, ahonnan jobbra kanyarodva rozsdás, de masszív és zárt oldalakkal ellátott vaslépcső vezet már innen is láthatóan hatalmas csatornarészbe. Előtte áll egy átlagos magasságú és kinézetű férfi, aki ránk vigyorog. Ahogy megfordul, látni, hogy hátul is van egy arca, ami viszont szigorú és gyanakvó. A többiek csak bólintanak neki.
- Ő Janus. Janus, ő itt Lacey. Adomá...
- Tudom. Pikkely már mondta, hogy vendégünk van. Látom, le is hoztad, Védelmező.
- Igen. Kezeskedem érte.
- Remélem is - szól a férfi határozott hangon és arrébb áll, hogy haladhassunk.
Fegyvert nem látni nála, de ha kell, elég keményen tud fellépni. Nem keresi a bajt, ezért most nem derül ki, mit tud.
A lépcsőfokok csak úgy döngnek alattunk, legfőképp Kényes hatalmas súlya alatt, amit a csomagok még tovább növelnek. Ő megy elöl, utána magam elé engedem Lacey-t. Ha más sorrendet választana, akkor alkalmazkodom hozzá. Még ha meg is botlana, Kényes miatt el se tudna esni, az óriási test megállítaná a zuhanásban. A sor végén Vakond és Pikkely evickélnek lefelé. A szakállas mutáns az apró lábaival kissé vicces mozgást mutat. Tudom, hogy nem szereti a lépcsőket, de azért boldogul velük.
A tűzlépcsőkhöz hasonlóan hosszan kanyargó szerkezeten járva már érezhetően tisztább levegőt szívunk be és a hőmérséklet is sokkal kellemesebb. Még kell a kabát, de már ki lehet cipzározni és úgy sem fogunk fázni. Dr. McCoy nagyon profi gépeket rakott össze és a morlockoknál van olyan, aki ért ezeknek a beállításához.
A terem belmagassága mellett még Kényes is eltörpül. Jó tizenöt méter magas lehet a helyiség, amit az egyik végén tömör fal zár le, négy, kör alakú nyílással. Ezek nyilván további járatokba vezethetnek. Kifeszített köteleken jobb és kevésbé jó ruhák lógnak. Ócska vaskorlátokkal elkerített, nyolcszor nyolcas medencékben nem túl tiszta víz áll.
Itt még nem voltam. A morlockok szeretnek nagy távolságokat megtenni a csatornában és amit hozunk nekik, annak a szállítását is meg szokták oldani. Arról nem is beszélve, hogy több kisebb csoportjuk is van. Költöznek, gyalogolnak és folyamatosan ellenőrzik a járataikat.
- Két hete lakunk itt. Kellemes. Ez az egyik legtágasabb hely, ahol eddig laktunk.
- És mi itt jöttünk össze Pikkellyel! - lelkendezik Vakond, szorongatva a párja kezét.
- Ja. Pedig itt könnyű elveszni a nagy semmiben.
Pikkely cinizmusa mögött sok minden van. Ha látnám az arcát, máris máshogy hangozna ez a mondat. De most mögöttem vannak.
A teremben járkáló alakok a legkülönbözőbbek. Némelyikük emberszerű, mások állatokhoz hasonlítanak inkább, de vannak szinte leírhatatlan formájúak is. Néhányan a falnak dőlve beszélgetnek. Egy repülő dinoszauruszokra emlékeztető lény a plafon közelében röpköd és minket is megközelít, de csak távolról és vijjogva vált irányt. Az egyik medencében aligátorszerű, nőies lény ficánkol nagyon vidáman. Tehát igaz a történet és azóta meg is találták a morlockot, akinek ez a mutáns alakja. Még nem láttam őt, csak hallottam róla. Néhány sátrat is látni és egy-egy elágazásból fejek bukkannak elő. Csodálkozó fejek. Az egyik mögül egy óriási atkára emlékeztető lény rohan ki.
Balra, a folyosó elkanyarodása előtt jellegzetes alak áll. A bokáig érő kabátot viselő, csapzott hajú néni görbe háttal, rosszalló tekintettel bámul minket és hátat fordít, majd eltűnik a mellékalagútban.
- Kiette a fene a banyát innen - mondja megkönnyebbülten Kényes, aki szintén észrevette a "térfigyelőt".
Eloltja a zseblámpát, mert a hatalmas termet felülről óriási reflektorok világítják meg és ilyen apró fényforrásra már nincs szükség.
- Üdv az otthonunkban, Javas! - szól vidáman Vakond.
- Ez itt mind mobilis. Cuccolunk, visszük, megyünk. Nem szeretünk mindig egy helyen tartózkodni, vágod, miért, ugye? - szól nyersen Pikkely.
- Megjöttüüüünk! - sipítja Vakond és akik eddig még nem figyeltek fel ránk, azok most elkezdenek ideözönleni.
Az aligátorlány heves mozdulattal kicsapódik a medencéből és két lábon futva közelít, nagyon figyelve arra, nehogy valakit fellökjön. A dinó zuhanórepülésben ér földet és idétlen mozdulatokkal totyog felénk. Jön néhány tizenéves lány is és mellettük egy maszkos, hasonló korú srác. Hátul látom Tintást, aki türelmesen várakozik. Kesztyűben, hogy ne legyen baj. Az élelem és a ruhák a legnépszerűbbek. Kényes és Vakond adogatják őket az érdeklődőknek, Pikkely pedig leül pihenni.
Végignézek a társaságon és elégedetten mosolygok a látványon. Mekkora öröm nekik minden egyes alkalom, amikor csomagot hozok. Sokan megnézik az új jövevényt is, de hát az első az ellátmány. Nem tudok érte haragudni rájuk.
- Jó napot kívánok! Jaj, milyen szép növények! Milyen egészségesek, a leveleik szinte ragyognak. Szabad megkérdeznem, hogy vehetek-e belőlük? - kérdezi egy sovány, idős hölgy és megigazítja szemüvegét, ahogy kedvesen mosolyog ránk.
- Szép napot, Miss Saccharine! Vegyen bátran! Ő itt a barátom, Lacey. Az ő adományai ezek. Azt hiszem, lenne közös témájuk.
Bátorítóan nézek a nőre, hogy nyugodtan tegye fel a kérdéseit a különös cukorillatot árasztó hölgynek.

Isley

**Lacey Harries** Szomb. Márc. 09, 2024 12:40 pm

Giants are real
//Lucas//

Bishop kérdése meglep, na nem azért, mint ha akkora ostobaságot kérdezne, inkább mert ezen sosem gondolkoztam. Mármint azon, hogy a növények gondolkodnak-e. De aztán rájövök, hogy a félreértést, amely erre a kérdésre ösztönözte, tök egyszerű eloszlatni, így meg is teszem nyomban.
- Ó, hogy azért kérdezed, mert azt mondtam Kényesnek, hogy a növények kedvelni fogják...
Tisztázom le rögtön, hogy én mire is értettem azt a szót.
- A növények másképpen "kedvelnek" minket - kezdem a magyarázatot. - Ők nem küldenek like-okat neked, vagy győzködik a barátaikat arról, hogy mennyire jó fej vagy - most, hogy kimondtam, sokkal kevésbé hangzik viccesnek. - Inkább csak gyorsabban nőnek, vagy több levelet hoznak... Ahogy Kényes pontosan jól érzi - vetek barátságos pillantás rájuk.
Hát, ettől mégis sokkal jobb lett a mondanivalóm, és legalább nem hiszi azt Lucas, hogy feleslegesen ruházom fel emberi tulajdonsággal a növényeimet. Ennyire azért nem vagyok fura. Még idelent sem.
- A ti gombáitok lesznek, vagyis már alapból különlegesek. De azt hiszem, tudok olyat alkotni, amilyet szeretnétek – emlékszem vissza az egyedi növényekre, amelyeket régi életem "ügyfelei" kaptak a Titkos Kertben. Persze egyik sem új faj, csak kicsit világosabb a színe, mint a többiekének, magasabbra, vagy éppen alacsonyabbra nő. Gondolom, itt is tehetnék valami hasonlót. Lehetnének falatnyiak a csiperkék, vagy éppen féltenyérnyiek a laskagombák kalapjai, amelyek halványbarna színűkkel szerintem nagyon tetszenének Vakondnak is. - Igen, shiitake és enoki gombát kaphattok, azok könnyen termeszthetők az alagutakban is - biztatom Kényest és boldog vagyok, hogy a hevenyészett ötlet a "mutáns" sem állat - sem növény gombákról ennyire tetszik nekik. - Nem, dehogy! - tiltakozok azonnal a rémes ötlet hallatán, ám nem én vagyok az első, aki rögtön tiltakozik. - Maradjunk inkább azoknál, amelyek senkit sem sodorhatnak bajba, ahogy Védelmező mondja. Nem venném a lelkemre, ha valakinek ártana bármelyik növényetek, amit én hoztam.
Ezzel a dologgal kapcsolatban mindig hajthatatlan voltam. Mármint azzal, hogy mire is használom a "képességeimet". Ennek legnagyobb "károsultja" természetesen Topy volt, mármint Nicky Topsfield, aki jónéhányszor próbált rávenni valami hasonló dologra, az én legnagyobb örömömre és az ő legnagyobb bánatára sikertelenül. Ezért is tűnik tökéletesen helyénvalónak Bishop támogatása, aki ebben a témában hasonlóan hajthatatlannak mutatkozik. Harmadik támogatónk meg - miért nem lep meg? - Kényes lesz, aki máris továbbgondolja eddig tipegőben járó ötletemet és már kész gombaültetvényre pályázik az alagutakban.
Én persze bólintok, hiszen itt jó helyük lenne a kis "kalaposoknak", ők meg már mesélnek is tovább, újabb és újabb nevek kerülnek elő, amiket nyilván meg kellene jegyeznem, de most inkább a hangulat ragad el. Szebb és kevésbé szép életekről szólnak a mondatok, Kényes és Vakond viszik a szót, néha Bishop is közbevet valamit, én meg kezdem egyre jobban érezni magamat köztük.
A váltás hirtelen lesz, már a virágokról faggatnak, hogy megláthatják majd őket, s ezzel veszélybe kerülhetnek miattuk, így megint én próbálok találgatni, hogy hogyan is lehetne jó mindenkinek.
-Ha hatalmas gladióluszok nyílnának, vagy orchideákkal lenne tele minden, az feltűnő lenne. De kaphatok olyanokat, amelyek akár vadon is megteremhetnének, ha akarnának. Vannak gyönyörű klemátiszok, amelyek még el is rejtenék a bejáratokat a kíváncsi szemek elől, vagy jázmint, aminek csodálatos illata is van - ajánlok rögtön nekik két olyan növényt, ami nem lenne túl feltűnő, mégis új élményekkel ajándékozná meg őket. Persze, Laze-nek is lehetnek majd olyan ötletei, amiket érdemes lesz megfogadni és átgondolni, mivel az "öcsém" is éppen elég kreatív, ha a növényekről van szó.
De most inkább az invitálást hallva indulok el velük, későbbre hagyva az "ajándékok" pontosítását, ugyanis most inkább Lucas-t hallgatom arról, hogyan nem ronthatom el első találkozásomat a morlock-okkal. Persze most sem hanyag és feledékeny, látom, hogy veszi számba a csapattagokat, s indul el csak akkor, amikor már mindenki úton van. Ahogy elkezd mesélni, azt hiszem, a legfontosabb dolog az lesz, hogy ne legyek tolakodó, de aztán előkerül egy hölgy - még egy név, de ezt cseppet sem lesz nehéz megjegyezni - és rájövök, hogy nem hiába intett óvatosságra a látogatás kapcsán Romy. Persze Védelmező-vel érkezni azért jelentős előny, de csak éppen egy keveset képes javítani a hangulatomon a Pestissel való találkozást illetően Kényes viccesnek szánt beszólásával együtt.
- Sovány, idős nénike, foltozott kabát és félelmetes tekintet - ismétlem a tudnivalókat inkább csak a magam megnyugtatására, aztán újabb név és újabb megjegyeznivaló, és már cseppet sem csodálkozom, hogy Bishop "barátai" ennyire elfogadóak. - Csíkos arc, kigyúrt alak és kesztyű, érintkezésmentes bemutatkozás, lehetőleg csukott szemmel - próbálom én is elviccelni a Tintással kapcsolatos figyelmeztetést, amit láthatóan ők sem bánnak, mert már jön is a következő "jelölt", pontosan ugyanolyan különleges, mint az eddigiek voltak
- Persze, ha csak a melegről van szó, a növényeket nem igazán érdekli, honnan is jön - biztatom Vakondot, bár némileg el is kell kedvetlenítenem. - De a fényt sem hagyhatjuk ki a számításból - sajnálkozásom őszinte, mert nyilván sokkal könnyebb dolguk lenne, ha egy kicsit sem függnének a külvilágtól. Újabb járatba fordulunk, s az, hogy egyre messzebb kerülünk a kijárattól, most kezd el igazán érződni, mert ahogy folytatnám, úgy kap el a köhögés a szag, az egyre áporodottabbá váló levegőnek "köszönhetően". Talán ez lesz az oka Pikkely tanácsának, ami kissé későn jön, ám annál hasznosabbnak bizonyul. - Nem nyúlok semmihez, ígérem - próbálok a sálam mögé rejtőzködni az "illatok" elől és csak remélem, vagy gyorsan kifáradnak a szaglósejtjeim, vagy csak átmeneti a szag-orgia, aminek részesei vagyunk. És talán senkit sem sértek meg azzal, ha elkínzott pillantást vetek Lucas felé, miközben azt latolgatom, hogy ide egy tucatnyi jázminbokor is kevés lenne.

**Lucas Bishop** Szomb. Márc. 02, 2024 4:12 pm

_{Just a whole damn world}

To Lacey
- Az jó. Az nagyon jó. Lesznek növényeink a csatornában, hallod Vakond? És bírni fognak engem. Meg szerintem téged is.
Nekem fura ez, de ha a gépeknek van lelke - ahogy Romy mondja, akkor Lacey szavai a növényekéről nagyon is hihetőek. De lehet, hogy csak az általa növesztettekre igaz ez. Szeretném megérteni.
- A te növényeid gondolkodnak, éreznek, akár még döntéseket is hoznak, tehát tulajdonképpen személynek számítanak? - tájékozódom kedves hangsúllyal.
Jó, hogy elmondta, mert így a morlockok is sokkal jobban fogják becsülni, amit kapnak. Növényekre amúgy is nehéz haragudni.
- Miből fogom tudni, hogy szeretnek engem a növények? Szépen nőnek, rügyeznek, termést hoznak, virágoznak? - kérdezi Kényes kíváncsian csillogó szemekkel az elemlámpája fényében.
Tényleg szuper hallgatni, mennyire jól kijönnek Lacey-vel. Ők is barátságosak, a nő is az, itt nehezen lehet gond. Se Kényes, se Vakond nem igazán sértődős. Utóbbinál azért van pár trigger, de eddig egyiket sem találtuk el és szerintem Lacey nem is fogja. Ahhoz Pikkelyt vagy Maszkot kéne becsmérelni.
- Mutánsok, Lacey? A gombák között is vannak morlockok, akik teljesen máshogy néznek ki, de végülis ők is gombák? - cincog bele Vakond.
Érdekes gondolat. Nem sokat értek hozzá, de néha hallok új fajok felbukkanásáról vagy megalkotásáról. A nő nagyon szépen tálalta nekik.
- Morlock gombák! Ez az egész népnek tetszeni fog. Olyanok, amik máshol nem nőnek, csak nálunk? Kínai gombát is tudsz így termeszteni? Abból anyukám nagyon finomakat főzött.
- És herbál gombát? Nem tudom, mi a neve, de az iskolában az egyik fiú ilyeneket osztogatott nagyon sok pénzért. Lenyugodtak tőle a gyerekek, meg jókedvűek lettek, de aztán az egyik nagyon elkeseredett és remegett. Akkor vitték el ezt a gombaosztó fiút - hadarja magas hangján a szakállas mutáns.
- Herbál gomba nem lesz. Káros mellékhatásai vannak - szólok bele, mielőtt Vakond tovább reklámozza azt, amit más néven az utcákról, a szegény sorúak köréből jól ismerek.
Nem hagyom, hogy a barátaim tönkretegyék magukat!
- Ja, olyan nem kell - köszöni meg a figyelmeztetést Kényes, megint a fogait villantva. - De a jó gombákat én nevelem szívesen. Mintha gyerekeim lennének. Sajnos nem lehetnek, ezért csak az itt lakókon szoktam segíteni, meg játszani velük, de ha lehet egy...ööö...gombaültetvényem...van ilyen? Annak nagyon örülnék!
Bólintok Lacey-nek, hogy emlékezhet. Az én memóriámat sem törölték.
- Persze, persze! Csak amikor valaki olyan téved a csatornába, akiben nem bízhatunk, mert félünk, hogy visszamegy a felszínre és elmondja, milyen lényeket látott és idecsődíti a haragos embereket, akik baseballütővel kergetnének, mint engem, mikor kamaszkoromban átváltoztam ebbe az alakomba. Ezt nem akarjuk! De Maszk téged nem fog töröltetni - fejti ki bővebben Vakond.
Beindul a sztorizás. Szeretnek ilyeneket mesélni és tényleg nagyon érdekes történeteik vannak. Minden egyes morlockról szívesen hallgatom, amiket mondanak. A társamnak viszont ez túl tömény egyszerre. A lényeget elmondtam: nincs veszélyben. Még azokra is figyelnek, akik olyan problémákkal küzdenek, mint a sugárzó mutánsok.
A két morlock odaadó mosollyal hallgatja, hogy mit is lehet várni a növényektől. Tényleg úgy néznek, mint akik csodára számítanak. Azt érzem, hogy nem is a gyógyhatás lesz a lényeg, hanem hogy a természet egy kicsit belép az életükbe. Azt sokan hiányolják.
- Juj, ez nagyon jó! Én is akartam munkát keresni. A háztömbünk sarkán melózhattam volna egy raktárban, de még addig se jutottam el, mert a Napon csak bebugyolálva bírtam ki. Azt megpróbáltam, de mindenki csak cikizett és mikor kiabáltam rájuk, akkor meg kihívták a rendőrséget. Utána bujdostam el. De te biztosan találsz munkát, Javas!
- Itt voltak kisebb családok is. Két nővér, akik macskáknak néznek ki.
- Mint a hiúz, meg a párduc! - kontráz rá a sápadt óriás.
- Ők már fent élnek. Tényleg, jól vannak, Védelmező?
- Remekül. Velünk laknak a suli épületében. Ugyanolyan játékosak, mint amilyennek megismertétek őket - felelek Vakondnak.
Amit tettek, az óriási ostobaság volt, de nem állok neki mindenki előtt szidni őket. Négyszemközt elmondtam nekik.
- Meg volt egy házaspár, akiknek itt született gyerekük. Jaj, nagyon sajnálom, hogy őket megölte egy bűnöző banda. Mélységi Anya a legaranyosabb nő volt, hiába követték patkányok mindenhova.
- A patkányok aranyosak! Az övéi azok voltak! - kéri ki magának Vakond a rágcsálók védelmében.
- Viszont akik fent letelepedtek, azok egyre jobban élvezik a helyet. Néhányan még egyetemre is járnak közöttük. A wakandaiak biztosítottak nekik helyet - mondom mindenkinek.
Lehet, hogy ott Lacey is próbálkozhatna. Nem tudom, ajánlották-e neki, de szerintem tanárnak is kiváló lenne, ha így tud bánni az emberekkel. Odakint majd megemlítem neki.
- Barátságból nagyon sok van itt. Kisebb klikkek is, de nem olyan egymásra fújósak, meg ha valami nagy dologról van szó, akkor mind úgy állunk oda, mint egy nagy...baráti kör - folytatja Vakond.
- Család. Mi nép vagyunk. Egy nagy család, mert mind fura mutánsok vagyunk - szól bele Kényes.
- Nem vagytok furák - nyugtatom meg a kesergő óriást. - Már mondtam, hogy ahonnan én jöttem, ott teljesen természetessé vált, hogy az utcán, az iskolákban, a munkahelyekben és a tévében is szerepelnek mutánsok, bármilyen kinézettel.
És nem csak mutánsok, de ezt most hagyjuk. Kényes elfordulva mosolyog, mintha szégyellné, hogy örül az ilyen gondolatoknak. Pedig örülni szokott. Vakond meg hevesen bólogat.
- A kifolyóknál van napfény! Meg pár olyan helyen, ahol csak nagy rácsok zárják le a járatot, nem csatornafedél. Oda óvatosan kell majd mennünk, nehogy meglássanak.
- És mi van, ha a növényeket látják meg? Nem lesz gyanús, hogy miért élnek növények a csatornában? Javas, te mit gondolsz? Van ilyen máshol is, nem fog annyira feltűnni?
Kényes meglátását osztom, én is látok ebben kockázatot. De Lacey válaszára is kíváncsi vagyok.
Mikor előáll az ötlettel, hogy beszélne Miss Saccharine-nal, a srácok akkorát mosolyognak, mint soha. Attól boldogok, hogy az új barátjuk még a társaikat is meg szeretné ismerni. Új nevén "Javas" tényleg nagyon lelkes. Vakond és Kényes összenéznek, Pikkely pedig csak megrántja a vállát. Nála sokat jelent, hogy nem vétózza meg rögtön az ötletet. Egy ilyen flegma mozdulat azt jelzi a pokróc stílusú nőnél, hogy kezdi elfogadni az új embert.
- Gyertek akkor! - kurjant Kényes a lelkesedés miatt az eddiginél sokkal hangosabban, Vakond pedig lehasal és szokatlan, ugráló mozgással körbeszaladja Pikkelyt.
Ezzel előcsalja a nőből az első mosolyt. Lacey feldobta a banda hangulatát.
- Ez egy jó ötlet - mondom ki, amire a többiek csak utaltak. - Séta közben elmondom, mit kell tudni.
A csomagokkal nincs gond. Kényes a négy karjával mindent elbír. Ami nem fér el rajtuk, azt pedig én viszem. Vakond fickádozva közlekedik, Pikkely mellett maradva. Még utoljára hátrapillantok, hogy biztos nincs-e mögöttünk senki.
- Ahogy Kényes is mondta, a morlockok egy nép. Sokan közöttük barátságosak, ha látják, hogy a barátaikkal együtt jössz. Egyesek szeretik tartani a távolságot, akár az erejük miatt, akár más okból.
- Meg van a banya, aki csúnyábban néz, mint a közös képviselő ott, ahol gyerekkoromban laktunk - beszél bele Kényes.
Pikkely nevetve horkant egyet. Vakond se szól egy jó szót se a néniről. Ez elég sokatmondó.
- Pestis egy idős hölgy, akinek az érintése betegségeket terjeszt. Nem fog megközelíteni, te se tedd vele! A hosszú ujjairól, sovány emberi alakjáról és a húsz éve hordott, foltozott kabátjáról meg fogod ismerni, de majd mutatom is. És ahogy Kényes mondta, a tekintete is eltéveszthetetlen.
- Jaj, meg Tintás! Vele se rázz kezet! Ragacsos tintát bocsát ki az ujjaiból - mondja Vakond, féltően nézve fel Lacey-re. - Ha a szemedbe megy, átmeneti vakságot okoz.
A derekáig ér nagyjából. Vicces lehet, ahogy így vonulunk egymás mellett. A legkülönbözőbben vagyunk és ez pont így jó.
- Ő széles vállú, vízilabdás alkat, égnek álló hajjal, az arcán csíkokkal. Kesztyűt hord, nem lesz gond. Szintén bemutatom majd. Kézfogás nélkül.
- Meg Csappal vigyázz. Ő a fűtőtestünk...
- Kényes, ez nagyon hülyén hangzott - szól be erőtlenül Pikkely.
- Jól van, na! Nem úgy értettem. Hideget ereszt, meleget ereszt. Már rég leérettségizett és utána bukott le az erejével, szóval csak pár hónapja van velünk. Azóta még az X-ektől kapott vezeték nélküli klímákat se kell mindig használnunk, mert mindig helyreteszi a hőmérsékletet.
Na igen. Beszéltem is azzal a sráccal és ragaszkodik a csatornához. Még frissek a fenti élményei, nem fogadja el, hogy tudnánk neki normális helyet biztosítani.
- Tényleg! Javas, a növényeknek olyan hő is jó, ami nem a Napból jön? Mert akkor a fiú segíthetne répát, salátát és virágokat termelni. Vagy a gépek is, de...azok mégiscsak gépek.
Nem rossz ötlet Vakondtól. Jó lenne, ha ez megoldható lenne.
Kényes kezei tele vannak, ezért a szájába vette az elemlámpát és a cammogó mozgása miatt úgy imbolyog a fénycsóva, hogy nem sokat ér annak a számára, aki nem ismerős errefelé. Ez a járat nekem is új. Segítek világítani. Akad itt eldobált műanyag doboz, kartonpapír darabkák és még néhány rovar is. A falakon a csövek nagyon régiek és koszosak, rozsdásak. Nehéz a levegő, a szivárgó víz miatt elég kellemetlen szagú is. A morlockok ezeket a részeket csak áthaladásra használják. Ahol laknak, ott kicsit jobbak az állapotok, de itt nagyon nem. Párszor hátranézek. A terep biztosított, senki nem követ minket.
- Szivi, ne nyúlj majd semmihez... A ti fenti csenevész immunrendszereteknek nem való a csatorna - ad egy pikírt tanácsot Pikkely.
Váó. Tényleg elásta a csatabárdot. Csípősen, de próbál jó fej lenni.
- Annyira nem vészes, de tényleg jobb óvatosnak lenni.
Ahogy ezt Lacey nyilván már kitalálta. Értelmes nő, nem kell ilyeneket a szájába rágni. Mialatt elbeszélgetünk, lassan közelítünk egy sokkal szélesebb járathoz, aminek a végén már látni némi fényt.

Isley

**Lacey Harries** Pént. Feb. 23, 2024 5:58 pm

Giants are real
//Lucas//

Ahogy telnek a percek és egyre többet tudok meg Bishop "védenceiről", egyre inkább rá kell jönnöm, hogy mekkorát is tévedtem az egész karitatív kirándulással kapcsolatban. Mert amikor arról beszélt Romy, hogy Lucas segítségére számítanak a föld alatti hálózat lakói, valamiféle téves elképzelésem támadt arról, hogy a testi különlegességeik mellett talán lelkileg is rászorulnak a morlockok a támogatásra. De be kell látnom, hogy sokkal "normálisabbak", mint a legtöbb ember odafent.
És talán éppen ezért kedvetlenít el kicsit az, amit Kényes mond, és a kissé bánatos megjegyzésére talán ezért lódul meg mári a fantáziám.
- A víz fontos és az is, hogy tápanyaghoz jussanak... Bár azt hiszem, nem lesz itt nehéz nekik ilyesmit találni, ha kezdenek kinőni a palánta-korukból... Azt hiszem, a növények kedvelnének téged...
Kényes figyelme és óvatossága kedvemre való. Talán ezért is szeretném, ha a kívánsága nem maradna teljesületlenül.
- Tudod, a növények és állatok világában is vannak olyanok, akik kicsit másabbak, mint a többiek. Mondd csak, szereted a gombákat? Tudod, ők is sokfélék, de ha szeretnéd, akkor a következő látogatás alkalmával akár azzal is meglephetnélek - ajánlom neki, és amikor a könnyen termeszthető, hófehér csiperkére gondolok, ő jut az eszembe. - Hmm? Mit gondolsz? Megpróbálkoznál vele? - csak remélem, hogy az ajánlattal nem bántom meg egyiküket sem, mert az már látom, hogy ők is nagyon igyekeznek, hogy ne tegyék. És hogy megvédjenek. Mert azért a béke, amit köréjük képzelek, csak látszólagos.
- Én inkább szeretnék emlékezni rátok, ha nem bánjátok... Mindegyikőtökre... - jegyzem meg, amikor egy újabb társuk, Álmodó kerül szóba, meg persze Maszk is, akiről már hallottam. S ha eddig azt hittem, nem lesznek már képesek semmivel sem meglepni, hát persze, hogy rácáfolnak. Mert hirtelen mindenki beszélni kezd, vadabbnál vadabb történetek és persze szereplők bukkannak elő, én meg csak próbálom követni az ezernyi infót, persze sikertelenül. Ezért is örülök, amikor visszaterelődik a szó a növényekre, persze azokra, amiket majd legközelebb is elhozhat nekik... Valaki...
- Azért a növények sem mindenhatók, ha betegségekről van szó, de igen... Talán a kisebb gondokat megoldják... A nagyobbakra meg ott lesz Maszk – hihetetlen, hogy mennyire irigylem ezt a "családot". És a kérdésekért sem tudok haragudni rájuk, különösen Vakondra nem, aki - úgy tűnik - jobban is van már. - Itt semmit... - adom meg a számomra is kiábrándító választ arra, hogy odafent mit is csinálok. Mégsem kellene dicsekednem azzal, hogy főállásban sajnálom magamat. Pont előttük nem kellene ilyet tennem. - De... Szóval tényleg munkát kellene keresnem... Egyébként képzett növényorvos vagyok és volt... Vagyis egy kertészetem van, ahol különleges növények termesztésére szakosodtunk... - folyton előtör a pesszimizmusom, ami ott ólálkodik minden olyan gondolat mögött, ami a hazajutásról szól. - És nem... Nem a családommal élek, de vannak barátaim, ha nem is olyan sokan...
Arra gondolok, hogy talán megtoldhatnám azzal is, hogy "de már néhánnyal többen", de olyan nyálasnak hangzik, hogy inkább elhallgatok. De őket kevés dolog zavarja és már répáról, meg salátáról, meg dinnyéről faggatnak.
-Ha találtok egy olyan helyet, ahová azért jut egy kis napfény és nincsen túl hideg, a saláta és a retek könnyen megterem. A répa már nehezebb ügy, de azt hiszem, az is megoldható. De a dinnye... Tudjátok, annak nagyon sok fény és meleg kell, hogy tényleg finom legyen - töprengek el a kéréseiken, de a leginkább kedvemre valót könnyű megválaszolnom. - Igen, virágokat is kaphattok... - jó néhány ötlettel rukkolhatnék elő, hiszen a jácint, az amarillisz biztosan itt is jól érezné magát egy fényesebb "szobában". - Ó, akkor ő talán tudna segíteni abban, hogy mit is termeszthetnétek idelent... Találkozhatok vele? - teszem fel a kérdést, de a következő "ajánlatuk" ennél sokkal többet kínál. De nem felelek elhamarkodottan, hiszen Lucas tudja, mit szabad és mit nem idelent. Szerencsére nem kell elárulnom a tudatlanságomat mindenkinek, mert Bishop is látja rajtam a bizonytalanságot, hiszen engem figyel. Így csak bólintanom kell, hogy tudja, nem bánom. S ha nem vagyok túl béna ahhoz, hogy ilyen módon közöljem vele a "gondolataimat", lehet, hogy néhány pillanat sem ártana, hogy elmondja, hogyan is kellene viselkednem a "többiekkel". Azért ha nem indít azonnal útnak a kijárat felé, akkor kikönyöröghetek Vakondtól és barátaitól némi haladékot. Mármint arra, hogy követve őket Lucas "gyorstalpalót" tartson nekem morlock-házirendből.